Megyei Tükör, 1983. február (16. évfolyam, 3427-3450. szám)

1983-02-01 / 3427. szám

Hazafias gárdák új oktatási éve (folytatás az első oldalról) A hazafias gárdák harci és politikai­nevelési felkészültségének magasabb szintre való emelése — mutatott rá a főparancsnok Irányelve — abban áll, „hogy erősítsék a rendet és fegyelmet, fejlesszék és korszerűsítsék a kiképzést és a harc anyagi alapjait, hogy állan­dóan növeljék a harckészséget, az ak­cióképességet, hogy bármelyik pilla­natban készen álljanak a rájuk bízott feladatok példás teljesítésére.“ Megyénk hazafias gárdáinak a neve­lés és képzés folyamatában az ötéves terv eddigi időszakában elért jó ered­ményekre alapozva, kiindulva a párt főtitkárának az Országos Konferencián előterjesztett ragyogó jelentéséből, a főparancsnok Irányelvéből, minden fel­­készítési formában minőségileg maga­sabb szintű eredményekre kell töre­kedni. Célkitűzései elérésében, feladatai teljesítésében erőfeszítéseit elsősorban a hazafias, forradalmi öntudat maga­sabb szintre való emelésében, a hely­ségekben, vállalati alakulatokbeli ve­zérkari tagok, az alegységek parancs­nokai és a harcosok politikai-erkölcsi tulajdonságai tökéletesítésére kell össz­pontosítania, hogy valamennyien, pél­dái legyenek az odaadásnak, a munka szeretetének, modelljei a családban és a társadalomban való viselkedésnek. A vállalatok pártszervezeteinek és veze­tőségeinek megfelelő intézkedéseket kell hozniuk, hogy a dolgozók túlnyo­mó részét bevonják a hazafias alaku­latokba és más védelmi formációkba, növeljék a nők számát, hogy a leg­jobb tartalékosokat és vezetőket von­ják be a vezérkarokba és az alegysé­gek parancsnokságaiba, akik politikai és katonai szempontból egyaránt jól felkészültek, tekintélyük van az ös­­­szes harcosok előtt. Minden alegység számára pontosan kidolgozott szerve­zeti keretről kell gondoskodni, hogy pontosan ismerjék valamennyien fel­­adókörüket, helyüket és szerepüket, a fegyverzetet és a rendelkezésükre álló többi felszerelést, hogy kifogástalan le­gyen az öltözékük, méltósággal visel­jék a hazafias alakulatok egyenruhá­ját. A pártszerveknek intézkedniük kell a politikai nevelőmunka javításáért, különös figyelmet kell szentelniük a politikai helyettesek elméleti és meto­dikai felkészítésének, a politikai tömeg­nevelő és művészeti munka összes for­máinak aktivizálásával szorosabbra kell fűzniük ezt a tevékenységet az al­egységek specifikus feladataival, saját együttesekkel kell részt venni a Meg­­éneklünk, Románia országos fesztivál rendezvényein, hazafias dalokat kell megtanulni, hatékonyabb vizuális pro­pagandamunkát kell kifejteni, mely megfeleljen a lakosság honvédelmi fel­készítése legjellemzőbb momentumai­nak. A legfontosabb feladat a kiképzési­­oktatási folyamat állandó tökéletesíté­se, a kiképzésre fordított idő és az anyagi alapok hatékony kihasználása, hogy jól felkészült harcosokat nevel­jenek, akik alkalmasak arra, hogy a legnehezebb, legbonyolultabb körülmé­nyek között is sikerrel akcionáljanak a helységek, iparnegyedek s más fontos objektumok megvédéséért. A helységekbeli és vállalati hazafias gárdák parancsnokainak a legnagyobb figyelmet kell szentelniük az ifjúság honvédelmi felkészítésének, az ifjú nemzedék munkára és életre nevelé­sének, hogy elsajátítsák azokat a gya­korlati készségeket és ismereteket, m­ely lehetővé teszi,­ hogy a hazafias gárdák­kal, a katonai alakulatokkal együtt ön­­feláldozóan tevékenykedjenek a haza függetlensége és szuverenitása megvé­déséért. Ebben az oktatási évben a legna­gyobb határozottsággal mindent el kell követni, hogy az érvényben lévő nor­matíváknak megfelelően minden alegy­ség­­ számára megfelelő anyagi alapot hozzanak létre, mely lehetővé teszi a felkészítés színvonalának javítását. A vállalatok és intézmények párt­­szervezetei, ifjúsági szervezetei és ve­zetőségei részt vesznek a hazafias gár­dák és az ifjúsági alakulatok minden tevékenységében, gondoskodnak az összes harcosok és ifjak részvételéről, a fegyelemről és a rendről, gondos­kodnak a biztonsági intézkedések ma­radéktalan betartásáról. Meggyőződésünk, hogy ebben az ok­tatási évben a párt- és KISZ-szervek és -szervezetek, az összes felelős té­nyezők, a főparancsnok Irányelve ál­tal kitűzött feladatok szellemében min­dent megtesznek, hogy a legmagasabb minőségi szintet elérjék, hogy minden helység és vállalat bármikor készen álljon, hogy végrehajtsa a főparancs­nok parancsát, hogy valóságos bástyái­vá váljanak a munkának, harcnak, védelemnek. Sokat érő elgondolások — sok jót ígérő cselekvési program Csernátonban (folytatás az első oldalról) termesztés biztosította. A 900 hektáron elért húsz vagonon felüli hektáronkénti átlagtermésükből 15 928 tonna burgo­nyát juttattak az állami alaphoz. Száz hektárral kevesebb búzavetésükön, 800 hektáron az elmúlt évben 4380 kilós átlaghozamot ért el e termelőszövetke­zet, s ebből a négy növénytermesztési farm közül a 2-es farm, Nagy Oláh Dezső volt farmja 4629 kilós átlagter­mést takarított be. Harmadik nagyobb kultúrájuk, a cukorrépa tavalyi termé­se elmaradt az előzetes várakozások­tól, csupán negyven vagonos volt átlag­hozamuk, illetve ennél valamivel ma­gasabb, de mint kiderült, a vontatott szállítás nagyon megtépázta a gazda­ság (s egyben a tagság) jövedelmét. A szállítás üteme képtelen volt lépést tar­tani a betakarítással, s ez veszteséget okozott a téesznek, de egyúttal a nem­zetgazdaságnak is. Szó volt még e beszámolóban az egész évi termelési tapasztalatokról, a tanul­ságokról, ismertette a jelentés a nagy­üzemi gazdálkodásban alkalmazott né­hány termelési eljárás indítékait, s be­számolt a hiányosságokról. Általában az őszinte önbírálat jellemezte, annak a felismerése, nyílt bevallása, amit a jövőben elszánt célkitűzésük kiküszö­bölni, így a beszámoló mintegy beve­zetője volt az idei cselekvési progra­mot magában foglaló intézkedési terv­nek. Azoknak az igényes és minden ter­melési üzemágra kiterjedő elgondolá­soknak, amelyeket Bajcsi Ákos har­minc pontban tömörített. A főmérnök nemcsak ismertette a tervet, de egy­úttal minden intézkedést tömören meg is indokolt. Minden egyes feladat konk­rétan a követendő célkitűzések, a ten­nivalók maradéktalan megvalósítását összegezte, átfogta a gazdasági tevé­kenység egészét, a termelőszövetkezet összes gondjait szem előtt tartotta. Min­denekelőtt az állattenyésztés gondjait, mert mint hangsúlyozta, ebben az év­ben erre az üzemágra várnak a leg­nagyobb feladatok: az egész ágazat ren­­tabilizálása. Ennek érdekében egy egész sor intézkedési terv hivatott újból talp­ra állítani e gazdaságban ezt az üzem­ágat. Mint mondotta, gyökeres válto­zásra van szükség az elavult tartástech­nológiák megváltoztatása érdekében, az állategészségügyi ellátás megjavítása, az anyaállatlétszám biztosítása, a ta­karmány gazdaságos felhasználása te­rén. Különleges intézkedések foganato­sítása szavatolja majd a munkafegye­lem megszilárdítását, s azt, hogy ta­karmánybetakarítás idején ne csak az állattenyésztésben dolgozók, de az egész tagság vegye ki részét a szárításban, hordásból — az egész betakarításból. Mert — amint az a hozzászólások so­rán kiderült — az elmúlt évi gyenge eredményeket nagyon kedvezőtlenül befolyásolták a növénytermesztők (a ta­karmánynövény-termesztők) két évvel ezelőtt elért gyenge termésátlagai, ami megengedhetetlen takarmányhiányhoz, legyengült állományhoz, nagyszámú elhulláshoz vezetett. Ezt követően az elmúlt évben már számottevő javulás volt észlelhető. Most már biztosított a bőséges takarmányalap, ám ugrásszerű­­ eredmények ebben az üzemágban ter­mészetesen még nem várhatók. Követ­kezetes és céltudatos intézkedések ma­radéktalan megvalósítása árán várható csak gyökeres fordulat. Amint arról Szilágyi István mérnök, állattenyészté­si farmvezető számot adott, jóllehet máris mutatkoznak a változás jelei, ám sok még a tennivaló az üzemág kor­szerűsítése (építkezések) terén. Mint mondotta, ipari tartási szinten a higié­nia követelményeinek tiszteletben tar­tása elengedhetetlenül fontos, nemcsak­­ a borjúistállóban, szülészeten, de a ter­melési részlegen, a fejőstehenek istál­­­­lóiban is. Kétségtelen, csökkent már az­­ elhullások arányszáma a borjaknál, sok­­ meddő üsző „bejött“, de a termelés m­ég­­ nem érte el az elvárások szintjét. Épü­­l loben az új szülészet, épül egy új istál­­­­ló, de több szálláshely még korszerű­sítésre szorul, s ugyancsak elsőrendű feladat az anyaállatok felfrissítése. S az sem lehet közömbös, hogy milyen jel­legű műtrágya kerül a legelőkre, gon­doskodni kell a foszfor­tartalmú ható­anyagról, hogy megfelelő zöldtömeg álljon legeltetéskor az állatok rendel­kezésére. Egyelőre — legalábbis ez tűnt ki a csupa jót, biztatót ígérő cse­lekvési programból — a vezető tanács tőle telhetően mindent elkövet, hogy szüntelenül nyomon kövesse ennek az üzemágnak a tevékenységét, az állat­­tenyésztési ágazat összes tervmutatói­nak teljesítését. A felszólalók egyértel­mű elhatározása, vállalása: azzal a szemlélettel, felfogással kezdik az újabb termelési évet, hogy összes elgondolá­saikat eredményesebb esztendő nyug­tázza — mindenki hasznára ... Sepsiszentgyörgyi képeslap (KOVÁCS László felvételei) MEGYEI TÜKÖR Állattenyésztésünk fejlesztésének egyik p­­­ere A területi önigazgatás és az élelmi­szerekkel való önellátás programjának egyik kiemelt szakasza az előállított állati termékmennyiség fokozása. kérdés fontosságához mérten foglalko­­­zott az állattenyésztés fejlesztésével a megyei mezőgazdasági tanács plenáris ülésének határozata is­, kitérve nem­csak a szocialista nagyüzemekre, ha­nem a legnagyobb részletességgel a nem szövetkezetesített övezetek gaz­dálkodására is, nem utolsósorban pe­dig a szövetkezeti tagság háztáji állat­­tenyésztésére. Kétségtelen, hogy ami a termőföld kihasználását illeti, vannak még fal­­vainkban olyan parcellák, amelyeket nem eléggé belterjesen, mondhatni tö­kéletlenül értékesítenek a tulajdonosok, de hasonló mulasztások észlelhetők az állattenyésztés területén is. A megyé­ben nyilvántartott mintegy 50 000 gaz­dasági udvar hatalmas kihasználatlan, állattartásra alkalmas­­ termelőfelülettel rendelkezik. Elég, ha annyit elevení­tünk fel a kérdéssel hogy az előző év azonos összefüggésben, időszakában alig 12 000 gazdaságban foglalkoztak a családok szarvasmarha-tenyésztéssel. Ez a szám pedig ugyan valósi alacsony, tudva azt, hogy vidékünk minden helységében már régóta gondosan, igé­nyesen, nagyobb befogadóképességgel megépített csűrök, istállók, ólak van­nak. Az is köztudott, hogy ezeknek a gazdasági épületeknek jelentős hánya­da üresen, kihasználatlanul áll. Nagy tékozlás ez a helyi adottságokkal, ami­kor a téeszekben évről évre milliókat ruháznak be saját alapokból, állami kölcsönből, éppen az állattenyésztést, takarmány­tárolást és -előkészítést szol­gáló építkezésekbe. Különösen gyenge lábon áll a háztáji szarvasmarha-te­nyésztés például Kilyénben, Baróton, Kovásznán, Bereckben, Szentkatolnán, Hatolykán, Gelencén, Zabolán. Ugyan­ilyen gyengén iparkodtak a juhászattal Gelencén, Illyefalván, Málnáson, vagy a sertéstenyésztéssel Bereckben, Hídvé­­gen, Élőpatakon, illetve Vargyason, hogy csak néhány települést soroljunk fel. Ezek után térjünk ki állattenyészté­sünk fejlesztésének egyik alapvető té­nyezőjére, a takarmányalap biztosítá­sára, s ezen belül is a természetes gye­pekkel való gazdálkodásra. Ugyanis annak a 90 000 hektárnak a hozamától függ a nyári legeltetési idény sikere, s nemkülönben a kiteleléshez nélkülöz­hetetlen szálas takarmányok zöme. A­­zért foglalkozunk jelenleg pontosan ezekkel a mezőgazdasági területekkel, mert itt „már lehet“ sokat tenni az ápolás, karbantartás érdekében, s a ta­vaszi kampány kezdetéig folyamatosan ésszerű is, mert ilyenkor van e célra több idő, munkaerő, sőt jármű és gép. Különösen sokat tehetnek éppen a ház­táji állattartással foglalkozó gazdák, mert nyilván, számukra sem közömbös, hogy kisoványodott, gondozatlan lege­lőre hajtják-e ki állataikat annak ide­jén, vagy jó minőségű, dús füvet talál a legelő állat. Ugyanez érvényes a szénát biztosító, több éves használatra kiadott kaszálókra is. Tekintsünk el ezúttal attól a 20 millió lejtől, ami a szakvállalat költségvetésében van köz­pontilag előirányozva a gyepek gyöke­res feljavítására, de még attól az ös­­­szesen 7 millió lejtől is, amit ebben az esztendőben a néptanácsok, illetve a téeszek irányoztak elő, és minden al­kalmas időt hasznosítsunk a saját erő­vel eszközölhető tennivalók elvégzésé­re, mozgósítva széles körben­­ a falvak termelőit. A munkára való mozgósítás terén sokat tehetnek a községi népta­nácsok, a téeszek vezetői, mivel ettől az előkészülettől igenis nagymértékben függ a folyó évre előirányzott tervszá­mok teljesítése. Követve Kőröspatak, Bardóc, Nagyajta példáját, ahol a múlt évben a gyepgazdálkodás terén jelen­tős előrelépés, fordulat történt, ami a soron következő években biztosíthatja a fű- és szánahozam növelését, s ez­zel párhuzamosan az állattenyésztés különböző ágazatainak fejlesztését. FÜLÖP Zoltán Kocsis Mária, Anton Teodora, Anderkó Anna a sepsiszentgyörgyi Fa-Fém szövetkezet iparművészeti részlegén mm TISZTELT OLVASÓNK ! VÁLASZT KAPTUNK RENDBE HOZTÁK Még a tavaly tettük szóvá rovatunkban, hogy az újonnan átrendezett piacnak van egy igen nagy szépséghibája, nevezetesen: az egészségügyi mel­léképületek használhatatlanok, sőt! A m­unicípiumi néptanács meghallgatta a bírálatot, és intézkedett. „A piac­r­endezési munkálatok végére értünk, s ilyenformán az említett mel­léképületeket is használható állapotba hozták. Beszerelték a fűtőtesteket és minden szükséges felszereléssel ellátták, rendben tartását pedig megfelelő személyzetre bízták“. UTOLSÓ FIGYELMEZTETÉST KAPOTT Zsombori Árpád­, sepsiszentgyörgyi olvasónk levelet írt szerkesztőségünk­­­­höz, amelyben a 29. számú háztartási cikkeket árusító üzletben történt rend­­­­ellenes bánásmódra panaszkodott. A panaszt kivizsgálva, a kereskedelmi vál­­­­lalat vezetősége a következőket válaszolta: „Mivel az üzletben abból a készletből nem volt csak egyetlen teljes szerviz, a vevő kívánságának, hogy még egy azonost adjanak, nem tehet­tek eleget. Mindenesetre ez nem jogosította fel a felelős nőt, Árvos Saroltát arra, hogy a vásárlóval szemben olyan magatartást tanúsítson, amely ellen­tétben van a szocialista kereskedelmi dolgozók magatartását szabályozó ren­delkezésekkel, a vevőkkel szembeni figyelmes, türelmes, udvarias magatar­tással. Üzletfelelős lévén, aki még három elárusítót irányít, példaként kell állnia. Súlyos kihágásáért büntetést kapott, s ugyanakkor figyelmeztettük, hogy az első kihágás elkövetésekor leváltjuk. Abban a reményben, hogy hasonló eset nem fordul elő, elnézést kérünk a történtekért, s kérjük vevőnket, látogassa továbbra is egységeinket.“ MIÉRT NÉVTELENÜL? Visszásságokat, rendellenességeket stb. névtelen bejelentésekkel nem le­het megoldani. És azzal sem mondok újat, ha hozzáteszem, viszolygunk a névtelen levelektől, amelyekben mindig a legnagyobb jóindulattal értesíti szerkesztőségünket X vagy Y erről vagy arról a kibírhatatlan dologról. Ki­vizsgálásuk a legtöbb esetben teljesen eredménytelen marad, éppen­ azért, mert nincs a felelősséget vállaló szembesíthető személy, tehát az esetleges vétkes nyugodtan letagadhatja a bejelentésben jelzetteket. Így történt két Báróitól kapott névtelen levél kivizsgálásakor is. Az egyiket ugyan T. S. aláírással kapták és árukapcsolással vádolta a 10. számú önkiszolgáló üzlet eladóit, ám a kivizsgálás kiderítette, hogy a jelzett napon az említett üz­letben reklamáció nem hangzott el. A másik levél Tisztelettel Báróiról aláírással érkezett, és azt panaszolta, hogy ugyanabban az üzletben egy kisfiúnak nem adtak kávét, holott tisz­tességesen sorban állt. A kiszolgálók szerint (s igaznak kell elfogadnunk, amit állítanak, mivel a titokzatos levélíróval szembesíteni nem lehetett), a gyerekek tízperces időközönként visszatértek újabb kávéadagért. S még hoz­záteszik azt is, hogy bár az állítólagos ki nem szolgálás december 31-én tör­tént, kávét még január 7-én is vásárolhattak az igénylők. FIGYELMEZTETTÉK A martonfalvi árukapcsolással kapcsolatos panaszt, amelyet Czell Ibolya levele alapján tettünk közzé, kivizsgálta a Fogyasztási Szövetkezetek Megyei Szövetsége és igaznak találta. „Az árukapcsolás teljesen ellentmond a ke­reskedelem etikájának és törvénytelen, amiért Mihály Jolán üzletfelelőst figyelmeztetésben részesítettük“ — írták válaszukban. ADNI IS KELL Bene Lajos ugyancsak Martonfalváról írt panaszlevelet, és kifogásolta azt, hogy bizonyos ipari árucikkeket az üzletben csak akkor kap, ha vala­milyen mezőgazdasági terméket (nevezetesen tojást) ad át a szövetkezeti boltnak. Megemlítette, hogy még a búza- vagy kukoricalisztet is tojását­­ adáshoz kötik. Nos, ez nem áll helyt, hangsúlyozza a kivizsgálást megejtő, szövetkezeti szerv, csupán bizonyos, pillanatnyilag nehezen beszerezhető ipar­cikkekre vonatkozott a feltételhez kötött vásárlás, amiről pontos listát ka­pott a fogyasztási szövetkezet üzlete. Mindamellett az is nyilvánvaló,­­hogy a levélírónak elég nagy háztáji gazdasága van, ami lehetővé teszi számára azt, hogy bizonyos­­ mezőgazdasági termékeket a szövetkezeten keresztül érté­kesítsen. TISZTELT SZERKESZTŐSED !JÁRVÁNY ? ? ? Január 11-én gondoltam, betérek a kultúrpalota terén lévő önkiszolgáló könyvüzletbe. Legnagyobb meglepetésemre, déli fél kettőkor, az ajtó zárva volt és rá kiírva: Betegség miatt zárva! Hát ez meg mi?! Megértem, van szabad szombat, szabad kedd, áruátvétel stb., de hogy egyszerre két-három elárusító is lebetegedjék, kissé fura dolog, hacsak járvány nem tört ki. És tartott ez a következő napon is, aztán már nem néztem arra — fejezi be levelét Nagy Lajos sepsiszentgyörgyi olvasónk. KINEK A HANYAGSÁGA? Négy kézdivásárhelyi szülő (Vida Árpád, Török Zoltán, Kovács András és Debreczi Imre) írta alá azt a levelet, amelyben a következőket olvas­hatjuk: „Január elején a megyeközpontban jártunk. Szép téli nap volt. Szám­talan szülő gyermekeivel örvendezve töltötte szabad idejét a Gyermekváros­ban. Mi is megcsodáltuk, de aztán elszomorodva kérdeztük egymástól: Kéz­­divásárhelyen miért nem rendeztek be hasonlót? A mi tizenéves korunk­ban még megvolt minden télen, emlékeinkről még most is beszélünk gyer­mekeinknek. Kérdezzük: a mi gyermekeinket miért fosztják meg ettől az élménytől?! Szerkesztőségi üzenetek Barthi Árpád, Kézdivásárhely: A válasz: Nincs! Ferenczi Vilma, Sepsiszentgyörgy, Tavasz u. 16. sz.: Hasonló üzenetek átadására nem vállalkozhatunk. Szerkesztette GALIGER József JOGI SZOLGÁLAT Válasz olvasóink érdeklődésére Országunk termelőerőinek a szocia­lista építés időszakában történt roha­mos fejlődése természetszerűen maga után vonta főképpen a városi települé­sekben a tömbházak nagyarányú ki­alakulását és nagyszámú honpolgár vi­szonylag kis lakóterületen való elhe­lyezkedését. Ilyen körülmények között elsőrendű követelményként merül fel a társadalmi együttélés szabályainak fokozottabb tiszteletben tartása. Ami a köznyugalmat illeti, két jogszabály is alátámasztja ezt a parancsoló követel­ményt, éspedig: 1. A 153/1970. sz. törvényerejű ren­delet, amelynek 2. szakaszának g) pont­ja szerint a lakosok nyugalmának jog­talan megzavarása bármely készülék vagy más tárgy általi zaj­keltéssel, illet­ve kiabálással vagy lármával, 10 naptól egy hónapig terjedő kihágási fogházzal vagy 300 lejtől 1500 lejig terjedő pénz­bírsággal büntetendő. 2. Az 5/1973. sz. törvény a lakásalap kezeléséről és a tulajdonosok és a bér­lők közötti viszony szabályozásáról, 24. szakaszában, a b) pont alatt kimondja, hogy a főbérlők és a velük együttlakó személyek elvesztik a lakterület feletti használati jogukat és más lakterület kiutalása nélkül kilakoltatják őket, ha magatartásukkal lehetetlenné teszik az együttélést az ugyanabban a lakásban vagy épületben lakók számára, vagy megakadályozzák, hogy a többi lakó normálisan használhassa a lakást. S. Z., Gelence A munka mennyisége és minősége szerinti javadalmazásra vonatkozó 57/1974. sz. törvény 67. szakasza értel­mében a valamely hónapban történt csupán egynapos hiányzás már alapul szolgál arra, hogy a munkába besorolt személy arra a hónapra elveszítse az egyazon egységnél megszakítás nélküli szolgálati időért járó pótlékot. B. A., Kovászna­­ z 1 1977. sz. törvény rendelkezései értelmében a gyermektelen személyek által fizetett hozzájárulás mértéke, a csökkentett munkaprogrammal besorolt személyek esetében, a ledolgozott idő­vel arányosan állapítandó meg az egész munkaprogramra eső besorolási tarifá­­lis javadalmazáshoz viszonyítva. Dr. CSEREY Zoltán ...LEVELÉT MEGKAPTUK Munkásfelelősséggel a termelés minőségi szintjének a javításáért (folytatás az első oldalról) az általuk vezetett munkaközösségek­nek a válaszát ezekre a felhívásokra. A versenyvállalások véglegesítése al­kalmával körültekintően kell elemezni azokat a lehetőségeket, melyek révén csökkenteni lehet a nyers- és segéd­anyag-, villamos- és hőenergia fajlagos fogyasztásokat, növelni lehet a gépek és gépi berendezések kihasználási mu­tatóját, a munkatermelékenységet. Mint ahogy az elmúlt év tapasztalatai­ból kitűnik, nagy tartalékok rejlenek még a rendelkezésünkre álló gépek és gépi berendezések jobb kihasználásá­ban, továbbá elsődleges feladatok közé kell tartozzon ebben az évben is a termelőkapacitások jó üzemeltetéséhez szükséges pótalkatrészek és részegysé­gek előállítása, a karbantartás, a főja­vítások gondos megszervezése és elvég­zése. A termelés további gépesítése és automatizálása, a nem produktív sze­mélyzet létszámának csökkentése, a szakmai ismeretek gyarapítása, a mun­kaszervezés tökéletesítése, megannyi lehetőség a termelékenység növelésére, a minőség és hatékonyság javítására. Kovászna megye ipara jelentős si­kerrel zárta az 1982-es évet, az áruter­melési tervet ipari egységeink 101,6 százalékban teljesítették, a nettó ter­melési tervet több mint 200 millió lej­jel, a tervezett tiszta jövedelmet több mint 14 millió lejjel szárnyalták túl. Abban, hogy az 1983-as év mind men­­­nyiségileg, mind minőségileg megnöve­kedett tervmutató számait is maradék­­­talanul teljesítsük (1982-höz viszonyít­va 8 százalékkal nő az ipari termelés, 10,8 százalékkal a nettó termelési terv, 8,1 százalékkal a munkatermelékeny­ség, 46,4 százalékkal az export) külö­nösen aktív szerep hárul a most zajló közgyűlésekre — a munkásdemokrá­ciánk eme átfogó fórumaira — a gaz­dasági egységek belső tartalékainak a feltárásában és hasznosításában. Az én Háromszékem* Hihetetlenül sok évvel ezelőtt, 1940 novemberében egy Oklándtól Sepsiszentgyörgyig tartó harmadnapos gyalog­lástól megfázva és kimerülve, több havi hányódás és éhe­zés után lesoványodva és legyengülve, bebocsátásért ko­pogtam az őszi földrengés miatt a tanévet még meg nem kezdett Székely Mikó kollégiumban. A brassói római ka­tolikus főgimnázium után, az érettségit megelőző tanévben így lett nemcsak második alma materem, hanem testi és szellemi táplálékot egyaránt biztosító második otthonom a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium. Otthonom, a szó minden igaz értelmében, mert talán még két hónap sem telt el megérkezésem után, amidőn egy örökké emlé­kezetes szomorú napon Demeter János igazgató tír az iro­dájába hívatott és atyai szavakkal tolmácsolta nekem a székelyudvarhelyi közkórház szűkszavú hivatalos értesíté­sét édesapám haláláról, a bécsi döntés miatt Brassóban élő édesanyámtól és öcsémtől országhatárral elszakítva, 19 éves fejjel így maradtam egyedül a világban. Azóta egykori jó sepsiszentgyörgyi tanáraimat a sors szerteszét szórta, de a legtöbben örökre eltávoztak körünk­ből. A múlt évben, negyvenéves érettségi találkozónkon, mi magunk is felbre fogyatkozva, már csak az utolsó ket­tőnek, betűrendben szólva, Barkó Józsefnek és Székely Zoltánnak örvendhettünk közülük. Legfiatalabb tanáraink voltak annak idején, nálunk, nyolcadikosoknál­­ nem sok­kal idősebbek. Most sem sokkal idősebbek, mint mi, így hát valamennyiünknek, ha már annyi időt átvészelve cso­dás módon megmaradtunk, még számtalan sok életévet jó­solok. Ma sem értem, hogy a már említett földrengés miatt annyira megrövidült tanévben hogyan történhetett, velem annyi minden. A sok feledhetetlen emlék és élmény közül hadd említsem meg, hogy a tanítóképző igazgatójának, N. Bartha Károlynak a személyében egy igazi néprajzossal, A MAGYARSÁG NÉPRAJZA csodálatos négy kötetének egyik társszerzőjével ismerkedtem meg, és a kolozsvári egyetem néprajzi szakának meghódítására készülődve, szomjasan faggattam őt a szakma meg az egyetemi élet titkai felől. Ugyanakkor a Székely Nemzeti Múzeum igaz­gatójában, Herepei Jánosban atyai jóbarátra találtam, s a Múzeum könyvtárában vettem kézbe először Kriza János halhatatlan székely népköltési gyűjteményének, a VAD­­RÓZSÁKnak az 1963-as eredeti kiadását. Bosszankodtam is amiatt, hogy a második kötet hiányzik a könyvtárból, mert akkor még nem tudtam, hogy címlapján az „Első kötet“ jelölés mindörökre folytatás nélkül maradt. No és azt se feledjem, hogy a publikálást szintén abban a tan­évben kezdtem: nyomtatásban megjelent legelső apró cik­keimet a Székely Nép 1941-es évfolyama őrzi. Az egyetemről a szünidőkben szintén egyedüli ottho­nomba, a Kollégiumba tértem vissza. Két-három év alatt végiggyalogoltam és végigkarikáztam legalább fél száz há­romszéki falut, miközben a Múzeumnak néprajzi tárgya­kat, magamnak folklórt gyűjtöttem. Az uzoni gyermek­­játékok gyűjtésével annyira előhaladtam, hogy Ortutay Gyula, akivel akkoriban kezdtem levelezni, az általa frissi­ben alapított és szerkesztett Új Magyar Népköltési Gyűj­temény egyik köteteként biztatott-bátorított a kiadásukkal. Sajnos, gyűjtéseim később, a háború során elkallódtak és megsemmisültek — az uzoni gyermekjátékok megmaradt töredékei utóbb Konsza Samu gyűjteményében láttak nyomdafestéket. Azt hiszem, hogy az építőáldozatra, vala­mint a kiláncoltatásra vonatkozó adataim voltak a legbe­csesebbek. Azóta sem bukkantam rá sehol a szakiroda­­lomban a leány megalázásának arra a kitáncoltatással egyenrangú, modern változatára, amelyet Erdővidéken gyűjtöttem: nagyapáink idejében, valamikor a század ele­jén a tánc szünetében a leányt megszégyenítésül dohán­­nyal vagy­ cigarettával kínálták. O tempóra! O mores! — idézem én is anakronisztikus pátosszal Cicero kétezer év­vel ezelőtti emlékezetes kifakadását. Bizonyos ugyanis, hogy ma már itt sem a leánynak, hanem sokkal inkább a fiatalembernek kell pironkodnia modortalanságáért, ha a buliban elfeledi megkínálni táncosnőjét cigarettával. Miután magam is otthont alapítottam, a Kollégium markából egészen kinőttem, két nagy népköltési gyűjte­mény azonban további évtizedekre Sepsiszentgyörgyhöz és a vidékhez láncolt. Az egyik kollégiumi tanáromé, a Kon­sza Samué, a másik egyetemi tanítványomé és Konsza Sa­mu utódjáé, az Albert Ernőé volt. 1957-ben jelent meg a­­ HÁROMSZÉKI MAGYAR NÉPKÖLTÉSZET, egészen a BI­HARI GYERMEKMONDÓKÁKig (1982) a leggazdagabb romániai magyar megyei népköltési gyűjtemény, és 1973- ban a HÁROMSZÉKI NÉPBALLADÁK, mind a mai napig a leggazdagabb magyar balladagyűjtemény. E két mű lét­rejöttében a gyűjtéstől a szerkesztésen át az utolsó kor­rektúrákig magam is részt vállaltam, s ha valamit hibáz­tam, az nem a szorgalom és a jószándék, hanem a tehet­ség és a szakmai felkészültség hézagainak rovására írandó. Konsza Samu és Albert Ernő két magisztrális gyűjte­ményén kívül azonban volt és van nekem még két olyan életre szóló feladatom, amely szintén ide köt: az egyik a nagyajtai Kriza János, a másik a kisbaconi Benedek Elek népköltészeti életművének kutatása, tanulmányozása, érté­kelése és népszerűsítése. Nem sorolom fel róluk szóló ta­nulmányaimat, cikkeimet és előadásaimat, sem azokat a tudományos és népszerűsítő köteteket, amelyeket gyűjté­seikből sajtó alá rendeztem, de mindenki elgondolhatja, hogy miattuk is hányszor megfordultam Erdővidéken, kü­lönösen Kisbaconban, a néhai jó Flóra néni halála után is változatlanul vendégszerető Benedek Elek-kúriában. De ez még mind nem minden, mert vége-hossza nem volt a folklórfesztiváloknak és versenyeknek, a tudomá­nyos ülésszakoknak és kerekasztal-megbeszéléseknek, az előadásoknak és író-olvasó találkozóknak, sőt a folklór­gyűjtő utaknak sem, hiszen kész folkloristaként Dálnokon és Futásfalván alaposabb gyűjtőmunkát végeztem. Brassói szülőhelyem és kolozsvári lakóhelyem után nincs még egy megyéje az országnak, ahol annyiszor és annyi városban, meg faluban barangoltam volna, és ahol annyi esztendőt, hónapot és napot töltöttem volna, mint itt. Igen, pályám át- meg átszövődött Háromszékkel. Nél­küle életem is, munkám is sokkal szegényebb volna, s re­mélni merem, hogy valamivel talán nekem is sikerült gaz­dagítanom e vidék kultúráját, tudományos és művelődési életét. Egy bizonyos: mindig boldogan jöttem ide és ezután is ugyanígy fogok jönni, amíg csak végső nagy utazásom miatt mindent félbe nem szakítok. Addig azonban szívből kívánok magamnak Háromszékkel és a háromszékiekkel minél gyakoribb jó találkozást. ________________ FARAGÓ József * Elhangzott Sepsiszentgyörgyön a Mikes Kelemen Mű­velődési Körben és a Matematika-Fizika Líceumban. 2.-3.

Next