Megyei Tükör, 1983. február (16. évfolyam, 3427-3450. szám)
1983-02-01 / 3427. szám
Hazafias gárdák új oktatási éve (folytatás az első oldalról) A hazafias gárdák harci és politikainevelési felkészültségének magasabb szintre való emelése — mutatott rá a főparancsnok Irányelve — abban áll, „hogy erősítsék a rendet és fegyelmet, fejlesszék és korszerűsítsék a kiképzést és a harc anyagi alapjait, hogy állandóan növeljék a harckészséget, az akcióképességet, hogy bármelyik pillanatban készen álljanak a rájuk bízott feladatok példás teljesítésére.“ Megyénk hazafias gárdáinak a nevelés és képzés folyamatában az ötéves terv eddigi időszakában elért jó eredményekre alapozva, kiindulva a párt főtitkárának az Országos Konferencián előterjesztett ragyogó jelentéséből, a főparancsnok Irányelvéből, minden felkészítési formában minőségileg magasabb szintű eredményekre kell törekedni. Célkitűzései elérésében, feladatai teljesítésében erőfeszítéseit elsősorban a hazafias, forradalmi öntudat magasabb szintre való emelésében, a helységekben, vállalati alakulatokbeli vezérkari tagok, az alegységek parancsnokai és a harcosok politikai-erkölcsi tulajdonságai tökéletesítésére kell összpontosítania, hogy valamennyien, példái legyenek az odaadásnak, a munka szeretetének, modelljei a családban és a társadalomban való viselkedésnek. A vállalatok pártszervezeteinek és vezetőségeinek megfelelő intézkedéseket kell hozniuk, hogy a dolgozók túlnyomó részét bevonják a hazafias alakulatokba és más védelmi formációkba, növeljék a nők számát, hogy a legjobb tartalékosokat és vezetőket vonják be a vezérkarokba és az alegységek parancsnokságaiba, akik politikai és katonai szempontból egyaránt jól felkészültek, tekintélyük van az összes harcosok előtt. Minden alegység számára pontosan kidolgozott szervezeti keretről kell gondoskodni, hogy pontosan ismerjék valamennyien feladókörüket, helyüket és szerepüket, a fegyverzetet és a rendelkezésükre álló többi felszerelést, hogy kifogástalan legyen az öltözékük, méltósággal viseljék a hazafias alakulatok egyenruháját. A pártszerveknek intézkedniük kell a politikai nevelőmunka javításáért, különös figyelmet kell szentelniük a politikai helyettesek elméleti és metodikai felkészítésének, a politikai tömegnevelő és művészeti munka összes formáinak aktivizálásával szorosabbra kell fűzniük ezt a tevékenységet az alegységek specifikus feladataival, saját együttesekkel kell részt venni a Megéneklünk, Románia országos fesztivál rendezvényein, hazafias dalokat kell megtanulni, hatékonyabb vizuális propagandamunkát kell kifejteni, mely megfeleljen a lakosság honvédelmi felkészítése legjellemzőbb momentumainak. A legfontosabb feladat a kiképzésioktatási folyamat állandó tökéletesítése, a kiképzésre fordított idő és az anyagi alapok hatékony kihasználása, hogy jól felkészült harcosokat neveljenek, akik alkalmasak arra, hogy a legnehezebb, legbonyolultabb körülmények között is sikerrel akcionáljanak a helységek, iparnegyedek s más fontos objektumok megvédéséért. A helységekbeli és vállalati hazafias gárdák parancsnokainak a legnagyobb figyelmet kell szentelniük az ifjúság honvédelmi felkészítésének, az ifjú nemzedék munkára és életre nevelésének, hogy elsajátítsák azokat a gyakorlati készségeket és ismereteket, mely lehetővé teszi, hogy a hazafias gárdákkal, a katonai alakulatokkal együtt önfeláldozóan tevékenykedjenek a haza függetlensége és szuverenitása megvédéséért. Ebben az oktatási évben a legnagyobb határozottsággal mindent el kell követni, hogy az érvényben lévő normatíváknak megfelelően minden alegység számára megfelelő anyagi alapot hozzanak létre, mely lehetővé teszi a felkészítés színvonalának javítását. A vállalatok és intézmények pártszervezetei, ifjúsági szervezetei és vezetőségei részt vesznek a hazafias gárdák és az ifjúsági alakulatok minden tevékenységében, gondoskodnak az összes harcosok és ifjak részvételéről, a fegyelemről és a rendről, gondoskodnak a biztonsági intézkedések maradéktalan betartásáról. Meggyőződésünk, hogy ebben az oktatási évben a párt- és KISZ-szervek és -szervezetek, az összes felelős tényezők, a főparancsnok Irányelve által kitűzött feladatok szellemében mindent megtesznek, hogy a legmagasabb minőségi szintet elérjék, hogy minden helység és vállalat bármikor készen álljon, hogy végrehajtsa a főparancsnok parancsát, hogy valóságos bástyáivá váljanak a munkának, harcnak, védelemnek. Sokat érő elgondolások — sok jót ígérő cselekvési program Csernátonban (folytatás az első oldalról) termesztés biztosította. A 900 hektáron elért húsz vagonon felüli hektáronkénti átlagtermésükből 15 928 tonna burgonyát juttattak az állami alaphoz. Száz hektárral kevesebb búzavetésükön, 800 hektáron az elmúlt évben 4380 kilós átlaghozamot ért el e termelőszövetkezet, s ebből a négy növénytermesztési farm közül a 2-es farm, Nagy Oláh Dezső volt farmja 4629 kilós átlagtermést takarított be. Harmadik nagyobb kultúrájuk, a cukorrépa tavalyi termése elmaradt az előzetes várakozásoktól, csupán negyven vagonos volt átlaghozamuk, illetve ennél valamivel magasabb, de mint kiderült, a vontatott szállítás nagyon megtépázta a gazdaság (s egyben a tagság) jövedelmét. A szállítás üteme képtelen volt lépést tartani a betakarítással, s ez veszteséget okozott a téesznek, de egyúttal a nemzetgazdaságnak is. Szó volt még e beszámolóban az egész évi termelési tapasztalatokról, a tanulságokról, ismertette a jelentés a nagyüzemi gazdálkodásban alkalmazott néhány termelési eljárás indítékait, s beszámolt a hiányosságokról. Általában az őszinte önbírálat jellemezte, annak a felismerése, nyílt bevallása, amit a jövőben elszánt célkitűzésük kiküszöbölni, így a beszámoló mintegy bevezetője volt az idei cselekvési programot magában foglaló intézkedési tervnek. Azoknak az igényes és minden termelési üzemágra kiterjedő elgondolásoknak, amelyeket Bajcsi Ákos harminc pontban tömörített. A főmérnök nemcsak ismertette a tervet, de egyúttal minden intézkedést tömören meg is indokolt. Minden egyes feladat konkrétan a követendő célkitűzések, a tennivalók maradéktalan megvalósítását összegezte, átfogta a gazdasági tevékenység egészét, a termelőszövetkezet összes gondjait szem előtt tartotta. Mindenekelőtt az állattenyésztés gondjait, mert mint hangsúlyozta, ebben az évben erre az üzemágra várnak a legnagyobb feladatok: az egész ágazat rentabilizálása. Ennek érdekében egy egész sor intézkedési terv hivatott újból talpra állítani e gazdaságban ezt az üzemágat. Mint mondotta, gyökeres változásra van szükség az elavult tartástechnológiák megváltoztatása érdekében, az állategészségügyi ellátás megjavítása, az anyaállatlétszám biztosítása, a takarmány gazdaságos felhasználása terén. Különleges intézkedések foganatosítása szavatolja majd a munkafegyelem megszilárdítását, s azt, hogy takarmánybetakarítás idején ne csak az állattenyésztésben dolgozók, de az egész tagság vegye ki részét a szárításban, hordásból — az egész betakarításból. Mert — amint az a hozzászólások során kiderült — az elmúlt évi gyenge eredményeket nagyon kedvezőtlenül befolyásolták a növénytermesztők (a takarmánynövény-termesztők) két évvel ezelőtt elért gyenge termésátlagai, ami megengedhetetlen takarmányhiányhoz, legyengült állományhoz, nagyszámú elhulláshoz vezetett. Ezt követően az elmúlt évben már számottevő javulás volt észlelhető. Most már biztosított a bőséges takarmányalap, ám ugrásszerű eredmények ebben az üzemágban természetesen még nem várhatók. Következetes és céltudatos intézkedések maradéktalan megvalósítása árán várható csak gyökeres fordulat. Amint arról Szilágyi István mérnök, állattenyésztési farmvezető számot adott, jóllehet máris mutatkoznak a változás jelei, ám sok még a tennivaló az üzemág korszerűsítése (építkezések) terén. Mint mondotta, ipari tartási szinten a higiénia követelményeinek tiszteletben tartása elengedhetetlenül fontos, nemcsak a borjúistállóban, szülészeten, de a termelési részlegen, a fejőstehenek istállóiban is. Kétségtelen, csökkent már az elhullások arányszáma a borjaknál, sok meddő üsző „bejött“, de a termelés még nem érte el az elvárások szintjét. Épül loben az új szülészet, épül egy új istálló, de több szálláshely még korszerűsítésre szorul, s ugyancsak elsőrendű feladat az anyaállatok felfrissítése. S az sem lehet közömbös, hogy milyen jellegű műtrágya kerül a legelőkre, gondoskodni kell a foszfortartalmú hatóanyagról, hogy megfelelő zöldtömeg álljon legeltetéskor az állatok rendelkezésére. Egyelőre — legalábbis ez tűnt ki a csupa jót, biztatót ígérő cselekvési programból — a vezető tanács tőle telhetően mindent elkövet, hogy szüntelenül nyomon kövesse ennek az üzemágnak a tevékenységét, az állattenyésztési ágazat összes tervmutatóinak teljesítését. A felszólalók egyértelmű elhatározása, vállalása: azzal a szemlélettel, felfogással kezdik az újabb termelési évet, hogy összes elgondolásaikat eredményesebb esztendő nyugtázza — mindenki hasznára ... Sepsiszentgyörgyi képeslap (KOVÁCS László felvételei) MEGYEI TÜKÖR Állattenyésztésünk fejlesztésének egyik pere A területi önigazgatás és az élelmiszerekkel való önellátás programjának egyik kiemelt szakasza az előállított állati termékmennyiség fokozása. kérdés fontosságához mérten foglalkozott az állattenyésztés fejlesztésével a megyei mezőgazdasági tanács plenáris ülésének határozata is, kitérve nemcsak a szocialista nagyüzemekre, hanem a legnagyobb részletességgel a nem szövetkezetesített övezetek gazdálkodására is, nem utolsósorban pedig a szövetkezeti tagság háztáji állattenyésztésére. Kétségtelen, hogy ami a termőföld kihasználását illeti, vannak még falvainkban olyan parcellák, amelyeket nem eléggé belterjesen, mondhatni tökéletlenül értékesítenek a tulajdonosok, de hasonló mulasztások észlelhetők az állattenyésztés területén is. A megyében nyilvántartott mintegy 50 000 gazdasági udvar hatalmas kihasználatlan, állattartásra alkalmas termelőfelülettel rendelkezik. Elég, ha annyit elevenítünk fel a kérdéssel hogy az előző év azonos összefüggésben, időszakában alig 12 000 gazdaságban foglalkoztak a családok szarvasmarha-tenyésztéssel. Ez a szám pedig ugyan valósi alacsony, tudva azt, hogy vidékünk minden helységében már régóta gondosan, igényesen, nagyobb befogadóképességgel megépített csűrök, istállók, ólak vannak. Az is köztudott, hogy ezeknek a gazdasági épületeknek jelentős hányada üresen, kihasználatlanul áll. Nagy tékozlás ez a helyi adottságokkal, amikor a téeszekben évről évre milliókat ruháznak be saját alapokból, állami kölcsönből, éppen az állattenyésztést, takarmánytárolást és -előkészítést szolgáló építkezésekbe. Különösen gyenge lábon áll a háztáji szarvasmarha-tenyésztés például Kilyénben, Baróton, Kovásznán, Bereckben, Szentkatolnán, Hatolykán, Gelencén, Zabolán. Ugyanilyen gyengén iparkodtak a juhászattal Gelencén, Illyefalván, Málnáson, vagy a sertéstenyésztéssel Bereckben, Hídvégen, Élőpatakon, illetve Vargyason, hogy csak néhány települést soroljunk fel. Ezek után térjünk ki állattenyésztésünk fejlesztésének egyik alapvető tényezőjére, a takarmányalap biztosítására, s ezen belül is a természetes gyepekkel való gazdálkodásra. Ugyanis annak a 90 000 hektárnak a hozamától függ a nyári legeltetési idény sikere, s nemkülönben a kiteleléshez nélkülözhetetlen szálas takarmányok zöme. Azért foglalkozunk jelenleg pontosan ezekkel a mezőgazdasági területekkel, mert itt „már lehet“ sokat tenni az ápolás, karbantartás érdekében, s a tavaszi kampány kezdetéig folyamatosan ésszerű is, mert ilyenkor van e célra több idő, munkaerő, sőt jármű és gép. Különösen sokat tehetnek éppen a háztáji állattartással foglalkozó gazdák, mert nyilván, számukra sem közömbös, hogy kisoványodott, gondozatlan legelőre hajtják-e ki állataikat annak idején, vagy jó minőségű, dús füvet talál a legelő állat. Ugyanez érvényes a szénát biztosító, több éves használatra kiadott kaszálókra is. Tekintsünk el ezúttal attól a 20 millió lejtől, ami a szakvállalat költségvetésében van központilag előirányozva a gyepek gyökeres feljavítására, de még attól az összesen 7 millió lejtől is, amit ebben az esztendőben a néptanácsok, illetve a téeszek irányoztak elő, és minden alkalmas időt hasznosítsunk a saját erővel eszközölhető tennivalók elvégzésére, mozgósítva széles körben a falvak termelőit. A munkára való mozgósítás terén sokat tehetnek a községi néptanácsok, a téeszek vezetői, mivel ettől az előkészülettől igenis nagymértékben függ a folyó évre előirányzott tervszámok teljesítése. Követve Kőröspatak, Bardóc, Nagyajta példáját, ahol a múlt évben a gyepgazdálkodás terén jelentős előrelépés, fordulat történt, ami a soron következő években biztosíthatja a fű- és szánahozam növelését, s ezzel párhuzamosan az állattenyésztés különböző ágazatainak fejlesztését. FÜLÖP Zoltán Kocsis Mária, Anton Teodora, Anderkó Anna a sepsiszentgyörgyi Fa-Fém szövetkezet iparművészeti részlegén mm TISZTELT OLVASÓNK ! VÁLASZT KAPTUNK RENDBE HOZTÁK Még a tavaly tettük szóvá rovatunkban, hogy az újonnan átrendezett piacnak van egy igen nagy szépséghibája, nevezetesen: az egészségügyi melléképületek használhatatlanok, sőt! A municípiumi néptanács meghallgatta a bírálatot, és intézkedett. „A piacrendezési munkálatok végére értünk, s ilyenformán az említett melléképületeket is használható állapotba hozták. Beszerelték a fűtőtesteket és minden szükséges felszereléssel ellátták, rendben tartását pedig megfelelő személyzetre bízták“. UTOLSÓ FIGYELMEZTETÉST KAPOTT Zsombori Árpád, sepsiszentgyörgyi olvasónk levelet írt szerkesztőségünkhöz, amelyben a 29. számú háztartási cikkeket árusító üzletben történt rendellenes bánásmódra panaszkodott. A panaszt kivizsgálva, a kereskedelmi vállalat vezetősége a következőket válaszolta: „Mivel az üzletben abból a készletből nem volt csak egyetlen teljes szerviz, a vevő kívánságának, hogy még egy azonost adjanak, nem tehettek eleget. Mindenesetre ez nem jogosította fel a felelős nőt, Árvos Saroltát arra, hogy a vásárlóval szemben olyan magatartást tanúsítson, amely ellentétben van a szocialista kereskedelmi dolgozók magatartását szabályozó rendelkezésekkel, a vevőkkel szembeni figyelmes, türelmes, udvarias magatartással. Üzletfelelős lévén, aki még három elárusítót irányít, példaként kell állnia. Súlyos kihágásáért büntetést kapott, s ugyanakkor figyelmeztettük, hogy az első kihágás elkövetésekor leváltjuk. Abban a reményben, hogy hasonló eset nem fordul elő, elnézést kérünk a történtekért, s kérjük vevőnket, látogassa továbbra is egységeinket.“ MIÉRT NÉVTELENÜL? Visszásságokat, rendellenességeket stb. névtelen bejelentésekkel nem lehet megoldani. És azzal sem mondok újat, ha hozzáteszem, viszolygunk a névtelen levelektől, amelyekben mindig a legnagyobb jóindulattal értesíti szerkesztőségünket X vagy Y erről vagy arról a kibírhatatlan dologról. Kivizsgálásuk a legtöbb esetben teljesen eredménytelen marad, éppen azért, mert nincs a felelősséget vállaló szembesíthető személy, tehát az esetleges vétkes nyugodtan letagadhatja a bejelentésben jelzetteket. Így történt két Báróitól kapott névtelen levél kivizsgálásakor is. Az egyiket ugyan T. S. aláírással kapták és árukapcsolással vádolta a 10. számú önkiszolgáló üzlet eladóit, ám a kivizsgálás kiderítette, hogy a jelzett napon az említett üzletben reklamáció nem hangzott el. A másik levél Tisztelettel Báróiról aláírással érkezett, és azt panaszolta, hogy ugyanabban az üzletben egy kisfiúnak nem adtak kávét, holott tisztességesen sorban állt. A kiszolgálók szerint (s igaznak kell elfogadnunk, amit állítanak, mivel a titokzatos levélíróval szembesíteni nem lehetett), a gyerekek tízperces időközönként visszatértek újabb kávéadagért. S még hozzáteszik azt is, hogy bár az állítólagos ki nem szolgálás december 31-én történt, kávét még január 7-én is vásárolhattak az igénylők. FIGYELMEZTETTÉK A martonfalvi árukapcsolással kapcsolatos panaszt, amelyet Czell Ibolya levele alapján tettünk közzé, kivizsgálta a Fogyasztási Szövetkezetek Megyei Szövetsége és igaznak találta. „Az árukapcsolás teljesen ellentmond a kereskedelem etikájának és törvénytelen, amiért Mihály Jolán üzletfelelőst figyelmeztetésben részesítettük“ — írták válaszukban. ADNI IS KELL Bene Lajos ugyancsak Martonfalváról írt panaszlevelet, és kifogásolta azt, hogy bizonyos ipari árucikkeket az üzletben csak akkor kap, ha valamilyen mezőgazdasági terméket (nevezetesen tojást) ad át a szövetkezeti boltnak. Megemlítette, hogy még a búza- vagy kukoricalisztet is tojását adáshoz kötik. Nos, ez nem áll helyt, hangsúlyozza a kivizsgálást megejtő, szövetkezeti szerv, csupán bizonyos, pillanatnyilag nehezen beszerezhető iparcikkekre vonatkozott a feltételhez kötött vásárlás, amiről pontos listát kapott a fogyasztási szövetkezet üzlete. Mindamellett az is nyilvánvaló,hogy a levélírónak elég nagy háztáji gazdasága van, ami lehetővé teszi számára azt, hogy bizonyos mezőgazdasági termékeket a szövetkezeten keresztül értékesítsen. TISZTELT SZERKESZTŐSED !JÁRVÁNY ? ? ? Január 11-én gondoltam, betérek a kultúrpalota terén lévő önkiszolgáló könyvüzletbe. Legnagyobb meglepetésemre, déli fél kettőkor, az ajtó zárva volt és rá kiírva: Betegség miatt zárva! Hát ez meg mi?! Megértem, van szabad szombat, szabad kedd, áruátvétel stb., de hogy egyszerre két-három elárusító is lebetegedjék, kissé fura dolog, hacsak járvány nem tört ki. És tartott ez a következő napon is, aztán már nem néztem arra — fejezi be levelét Nagy Lajos sepsiszentgyörgyi olvasónk. KINEK A HANYAGSÁGA? Négy kézdivásárhelyi szülő (Vida Árpád, Török Zoltán, Kovács András és Debreczi Imre) írta alá azt a levelet, amelyben a következőket olvashatjuk: „Január elején a megyeközpontban jártunk. Szép téli nap volt. Számtalan szülő gyermekeivel örvendezve töltötte szabad idejét a Gyermekvárosban. Mi is megcsodáltuk, de aztán elszomorodva kérdeztük egymástól: Kézdivásárhelyen miért nem rendeztek be hasonlót? A mi tizenéves korunkban még megvolt minden télen, emlékeinkről még most is beszélünk gyermekeinknek. Kérdezzük: a mi gyermekeinket miért fosztják meg ettől az élménytől?! Szerkesztőségi üzenetek Barthi Árpád, Kézdivásárhely: A válasz: Nincs! Ferenczi Vilma, Sepsiszentgyörgy, Tavasz u. 16. sz.: Hasonló üzenetek átadására nem vállalkozhatunk. Szerkesztette GALIGER József JOGI SZOLGÁLAT Válasz olvasóink érdeklődésére Országunk termelőerőinek a szocialista építés időszakában történt rohamos fejlődése természetszerűen maga után vonta főképpen a városi településekben a tömbházak nagyarányú kialakulását és nagyszámú honpolgár viszonylag kis lakóterületen való elhelyezkedését. Ilyen körülmények között elsőrendű követelményként merül fel a társadalmi együttélés szabályainak fokozottabb tiszteletben tartása. Ami a köznyugalmat illeti, két jogszabály is alátámasztja ezt a parancsoló követelményt, éspedig: 1. A 153/1970. sz. törvényerejű rendelet, amelynek 2. szakaszának g) pontja szerint a lakosok nyugalmának jogtalan megzavarása bármely készülék vagy más tárgy általi zajkeltéssel, illetve kiabálással vagy lármával, 10 naptól egy hónapig terjedő kihágási fogházzal vagy 300 lejtől 1500 lejig terjedő pénzbírsággal büntetendő. 2. Az 5/1973. sz. törvény a lakásalap kezeléséről és a tulajdonosok és a bérlők közötti viszony szabályozásáról, 24. szakaszában, a b) pont alatt kimondja, hogy a főbérlők és a velük együttlakó személyek elvesztik a lakterület feletti használati jogukat és más lakterület kiutalása nélkül kilakoltatják őket, ha magatartásukkal lehetetlenné teszik az együttélést az ugyanabban a lakásban vagy épületben lakók számára, vagy megakadályozzák, hogy a többi lakó normálisan használhassa a lakást. S. Z., Gelence A munka mennyisége és minősége szerinti javadalmazásra vonatkozó 57/1974. sz. törvény 67. szakasza értelmében a valamely hónapban történt csupán egynapos hiányzás már alapul szolgál arra, hogy a munkába besorolt személy arra a hónapra elveszítse az egyazon egységnél megszakítás nélküli szolgálati időért járó pótlékot. B. A., Kovászna z 1 1977. sz. törvény rendelkezései értelmében a gyermektelen személyek által fizetett hozzájárulás mértéke, a csökkentett munkaprogrammal besorolt személyek esetében, a ledolgozott idővel arányosan állapítandó meg az egész munkaprogramra eső besorolási tarifális javadalmazáshoz viszonyítva. Dr. CSEREY Zoltán ...LEVELÉT MEGKAPTUK Munkásfelelősséggel a termelés minőségi szintjének a javításáért (folytatás az első oldalról) az általuk vezetett munkaközösségeknek a válaszát ezekre a felhívásokra. A versenyvállalások véglegesítése alkalmával körültekintően kell elemezni azokat a lehetőségeket, melyek révén csökkenteni lehet a nyers- és segédanyag-, villamos- és hőenergia fajlagos fogyasztásokat, növelni lehet a gépek és gépi berendezések kihasználási mutatóját, a munkatermelékenységet. Mint ahogy az elmúlt év tapasztalataiból kitűnik, nagy tartalékok rejlenek még a rendelkezésünkre álló gépek és gépi berendezések jobb kihasználásában, továbbá elsődleges feladatok közé kell tartozzon ebben az évben is a termelőkapacitások jó üzemeltetéséhez szükséges pótalkatrészek és részegységek előállítása, a karbantartás, a főjavítások gondos megszervezése és elvégzése. A termelés további gépesítése és automatizálása, a nem produktív személyzet létszámának csökkentése, a szakmai ismeretek gyarapítása, a munkaszervezés tökéletesítése, megannyi lehetőség a termelékenység növelésére, a minőség és hatékonyság javítására. Kovászna megye ipara jelentős sikerrel zárta az 1982-es évet, az árutermelési tervet ipari egységeink 101,6 százalékban teljesítették, a nettó termelési tervet több mint 200 millió lejjel, a tervezett tiszta jövedelmet több mint 14 millió lejjel szárnyalták túl. Abban, hogy az 1983-as év mind mennyiségileg, mind minőségileg megnövekedett tervmutató számait is maradéktalanul teljesítsük (1982-höz viszonyítva 8 százalékkal nő az ipari termelés, 10,8 százalékkal a nettó termelési terv, 8,1 százalékkal a munkatermelékenység, 46,4 százalékkal az export) különösen aktív szerep hárul a most zajló közgyűlésekre — a munkásdemokráciánk eme átfogó fórumaira — a gazdasági egységek belső tartalékainak a feltárásában és hasznosításában. Az én Háromszékem* Hihetetlenül sok évvel ezelőtt, 1940 novemberében egy Oklándtól Sepsiszentgyörgyig tartó harmadnapos gyaloglástól megfázva és kimerülve, több havi hányódás és éhezés után lesoványodva és legyengülve, bebocsátásért kopogtam az őszi földrengés miatt a tanévet még meg nem kezdett Székely Mikó kollégiumban. A brassói római katolikus főgimnázium után, az érettségit megelőző tanévben így lett nemcsak második alma materem, hanem testi és szellemi táplálékot egyaránt biztosító második otthonom a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium. Otthonom, a szó minden igaz értelmében, mert talán még két hónap sem telt el megérkezésem után, amidőn egy örökké emlékezetes szomorú napon Demeter János igazgató tír az irodájába hívatott és atyai szavakkal tolmácsolta nekem a székelyudvarhelyi közkórház szűkszavú hivatalos értesítését édesapám haláláról, a bécsi döntés miatt Brassóban élő édesanyámtól és öcsémtől országhatárral elszakítva, 19 éves fejjel így maradtam egyedül a világban. Azóta egykori jó sepsiszentgyörgyi tanáraimat a sors szerteszét szórta, de a legtöbben örökre eltávoztak körünkből. A múlt évben, negyvenéves érettségi találkozónkon, mi magunk is felbre fogyatkozva, már csak az utolsó kettőnek, betűrendben szólva, Barkó Józsefnek és Székely Zoltánnak örvendhettünk közülük. Legfiatalabb tanáraink voltak annak idején, nálunk, nyolcadikosoknál nem sokkal idősebbek. Most sem sokkal idősebbek, mint mi, így hát valamennyiünknek, ha már annyi időt átvészelve csodás módon megmaradtunk, még számtalan sok életévet jósolok. Ma sem értem, hogy a már említett földrengés miatt annyira megrövidült tanévben hogyan történhetett, velem annyi minden. A sok feledhetetlen emlék és élmény közül hadd említsem meg, hogy a tanítóképző igazgatójának, N. Bartha Károlynak a személyében egy igazi néprajzossal, A MAGYARSÁG NÉPRAJZA csodálatos négy kötetének egyik társszerzőjével ismerkedtem meg, és a kolozsvári egyetem néprajzi szakának meghódítására készülődve, szomjasan faggattam őt a szakma meg az egyetemi élet titkai felől. Ugyanakkor a Székely Nemzeti Múzeum igazgatójában, Herepei Jánosban atyai jóbarátra találtam, s a Múzeum könyvtárában vettem kézbe először Kriza János halhatatlan székely népköltési gyűjteményének, a VADRÓZSÁKnak az 1963-as eredeti kiadását. Bosszankodtam is amiatt, hogy a második kötet hiányzik a könyvtárból, mert akkor még nem tudtam, hogy címlapján az „Első kötet“ jelölés mindörökre folytatás nélkül maradt. No és azt se feledjem, hogy a publikálást szintén abban a tanévben kezdtem: nyomtatásban megjelent legelső apró cikkeimet a Székely Nép 1941-es évfolyama őrzi. Az egyetemről a szünidőkben szintén egyedüli otthonomba, a Kollégiumba tértem vissza. Két-három év alatt végiggyalogoltam és végigkarikáztam legalább fél száz háromszéki falut, miközben a Múzeumnak néprajzi tárgyakat, magamnak folklórt gyűjtöttem. Az uzoni gyermekjátékok gyűjtésével annyira előhaladtam, hogy Ortutay Gyula, akivel akkoriban kezdtem levelezni, az általa frissiben alapított és szerkesztett Új Magyar Népköltési Gyűjtemény egyik köteteként biztatott-bátorított a kiadásukkal. Sajnos, gyűjtéseim később, a háború során elkallódtak és megsemmisültek — az uzoni gyermekjátékok megmaradt töredékei utóbb Konsza Samu gyűjteményében láttak nyomdafestéket. Azt hiszem, hogy az építőáldozatra, valamint a kiláncoltatásra vonatkozó adataim voltak a legbecsesebbek. Azóta sem bukkantam rá sehol a szakirodalomban a leány megalázásának arra a kitáncoltatással egyenrangú, modern változatára, amelyet Erdővidéken gyűjtöttem: nagyapáink idejében, valamikor a század elején a tánc szünetében a leányt megszégyenítésül dohánnyal vagy cigarettával kínálták. O tempóra! O mores! — idézem én is anakronisztikus pátosszal Cicero kétezer évvel ezelőtti emlékezetes kifakadását. Bizonyos ugyanis, hogy ma már itt sem a leánynak, hanem sokkal inkább a fiatalembernek kell pironkodnia modortalanságáért, ha a buliban elfeledi megkínálni táncosnőjét cigarettával. Miután magam is otthont alapítottam, a Kollégium markából egészen kinőttem, két nagy népköltési gyűjtemény azonban további évtizedekre Sepsiszentgyörgyhöz és a vidékhez láncolt. Az egyik kollégiumi tanáromé, a Konsza Samué, a másik egyetemi tanítványomé és Konsza Samu utódjáé, az Albert Ernőé volt. 1957-ben jelent meg a HÁROMSZÉKI MAGYAR NÉPKÖLTÉSZET, egészen a BIHARI GYERMEKMONDÓKÁKig (1982) a leggazdagabb romániai magyar megyei népköltési gyűjtemény, és 1973- ban a HÁROMSZÉKI NÉPBALLADÁK, mind a mai napig a leggazdagabb magyar balladagyűjtemény. E két mű létrejöttében a gyűjtéstől a szerkesztésen át az utolsó korrektúrákig magam is részt vállaltam, s ha valamit hibáztam, az nem a szorgalom és a jószándék, hanem a tehetség és a szakmai felkészültség hézagainak rovására írandó. Konsza Samu és Albert Ernő két magisztrális gyűjteményén kívül azonban volt és van nekem még két olyan életre szóló feladatom, amely szintén ide köt: az egyik a nagyajtai Kriza János, a másik a kisbaconi Benedek Elek népköltészeti életművének kutatása, tanulmányozása, értékelése és népszerűsítése. Nem sorolom fel róluk szóló tanulmányaimat, cikkeimet és előadásaimat, sem azokat a tudományos és népszerűsítő köteteket, amelyeket gyűjtéseikből sajtó alá rendeztem, de mindenki elgondolhatja, hogy miattuk is hányszor megfordultam Erdővidéken, különösen Kisbaconban, a néhai jó Flóra néni halála után is változatlanul vendégszerető Benedek Elek-kúriában. De ez még mind nem minden, mert vége-hossza nem volt a folklórfesztiváloknak és versenyeknek, a tudományos ülésszakoknak és kerekasztal-megbeszéléseknek, az előadásoknak és író-olvasó találkozóknak, sőt a folklórgyűjtő utaknak sem, hiszen kész folkloristaként Dálnokon és Futásfalván alaposabb gyűjtőmunkát végeztem. Brassói szülőhelyem és kolozsvári lakóhelyem után nincs még egy megyéje az országnak, ahol annyiszor és annyi városban, meg faluban barangoltam volna, és ahol annyi esztendőt, hónapot és napot töltöttem volna, mint itt. Igen, pályám át- meg átszövődött Háromszékkel. Nélküle életem is, munkám is sokkal szegényebb volna, s remélni merem, hogy valamivel talán nekem is sikerült gazdagítanom e vidék kultúráját, tudományos és művelődési életét. Egy bizonyos: mindig boldogan jöttem ide és ezután is ugyanígy fogok jönni, amíg csak végső nagy utazásom miatt mindent félbe nem szakítok. Addig azonban szívből kívánok magamnak Háromszékkel és a háromszékiekkel minél gyakoribb jó találkozást. ________________ FARAGÓ József * Elhangzott Sepsiszentgyörgyön a Mikes Kelemen Művelődési Körben és a Matematika-Fizika Líceumban. 2.-3.