Megyei Tükör, 1983. október (16. évfolyam, 3634-3659. szám)

1983-10-01 / 3634. szám

NICOLAE CEAUSESCU elvtárs és az SZDEF mozgósító békefelhívásának élénk visszhangja megyénk román és magyar dolgozóinak körében BÉKÉJ AKARUNK MAGUNKNAK ÉS UTÓDAINKNAK (folytatás az első oldalról)­­ I ' ' súlyozta, milyen széles körű visszhang­nak és magas rangú nagyrabecsülésnek örvendenek a szocialista Románia el­nökének, Nicolae Ceausescu elv­társnak a fegyverkezési hajsza elleni harc fo­kozását, a konkrét leszerelési intézke­dések megvalósítását, az enyhülési fo­lyamat újrafelvételét és megszilárdítá­sát, a világ nemzetei közötti békés lég­kör megteremtését célzó nemzetközi síkú kezdeményezései és akciói. A felszólalások során Gherlan Gheor­­ghe mérnök, a rákosi akna részlegve­zetője kifejezte osztatlan csatlakozását az SZDEF felhívásához, és kiemelte Nicolae Ceaușescu elvtársnak a lesze­relésért és békéért folytatott követke­zetes kezdeményezései jelentőségét. ..Mindannyian úgy értékeljük, hogy az SZDEF békefelhívása a legmagasabb fokon tükrözi népünk, mindannyiunk békeakaratát — hangsúlyozta a továb­biakban Szőcs Ferenc bányamester, az 1-es számú brikettáló egység vezetője. — Úgy vélem, Nicolae Ceausescu elvtárs rendkívül értékes módon járult és já­rul hozzá azokhoz az erőfeszítésekhez, amelyek az enyhülés, az­ együttműkö­dés, a világbéke ügyét szolgálják.“ Benedek E­ndre, a szakszervezeti bi­zottság elnöke felszólalásában a többi között ezeket mondotta: ..Mindannyian azt akarjuk, hogy boldog és a nukleáris háború veszélyétől nem fenyegetett éle­tet éljünk. A világnak nem rakétákra van szüksége, hanem a nukleáris fegy­verzet megsemmisítésére. Az európai kormányoktól azt kérjük, hogy konk­rét akciókkal segítsék elő a béke, az enyhülés, az együttműködés légkörének a megteremtését.“ Flojan Delia, a KISZ-biz­ottság tit­kára a vállalat fiataljai óhajának adott kifejezést, amikor mindannyiuk nevé­ben földünk, az egész emberiség együtt­működéséért, a világbékéért szállt sík­ra. Végül Kese Jenő, Köpecbánya szállí­tási részlegén dolgozók nevében hang­súlyozta: „Tudatában vagyunk annak, hogy termelési feladatainknak csakis úgy tudunk eleget tenni, és a társada­lomban méltóképpen helytállni, ha bé­kében, biztonságban élünk. Jogunk van megkövetelni és megkívánni, hogy épí­tőmunkánkat ne árnyékolja be a há­ború gondolata és a háborús felkészü­lés veszélye. Békét akarunk magunk­nak és másoknak, mert csakis ezáltal biztosíthatjuk boldog életünket és jö­vőnket saját magunknak és utódaink­nak.“ A békegyűlés végén lelkes légkör­ben fogadták el a Nicolae Ceausescu elvtárshoz intézett távirat szövegét, a­­melyben a köpeci bányászok teljes egyetértésüknek adnak kifejezést az SZDEF felhívásában foglaltakkal és a hazafias büszkeség hangján méltatják azt hogy Románia következetes béke­­politikájában, és aktív tényezőként ve­szi ki részét a leszerelésért, az enyh­­­lés és a béke megteremtéséért folyó akciókban: „Mindannak nevében, amit megvalósítottunk, azoknak az eszmé­­nyeknek a nevében, amelyek vezérel­nek bennünket, biztosítjuk Önt, hon szeretett NIC­OFAF CEAUSESCU elv­társ, hogy továbbra is minden ener­giánkkal, bányászöntudatunkkal és helytállásunkkal a feladatok példás tel­jesítéséért dolgozunk, hogy egész né­pünkkel mi is hozzájáruljunk Románia tekintélyének, befolyásának növelésé­hez, ahhoz, hogy a román nép törekvé­sei a világ békeszerető népeinek törek­véseivel széles körű visszhangra talál­janak.“ „TANULNI CSAK BÉKÉBEN TUDUNK!“ r­ A Kézdi­vásárhelyi 3-as számú Ipa­Líceum békegyűlését megnyitó Varga Antal, az SZDEF városi taná­csának elnöke, Ötvös Veronika tanár­nő, a pártalapszervezet titkára, Grecu Stelian aligazgató, Daragus Hajnal, Polhac Gheorghe és Márkos Éva tanu­lók társaik, az élet nevében követelték a békés megegyezést, a nyugalom, a csend megteremtését szerte a világon. A békegyűlés résztvevői nagy lelke­sedéssel fogadták el a pártunk főtitká­rához, Nicolae Ceausescu elvtárshoz intézett táviratot, amelyben többek kö­zött ezt olvashatjuk: „Kifejezzük el­ismerésünket mindazért, amit Ön tesz a nép javáért és boldogságáért, teljes egyetértésünket a béke és az összes né­pek biztonsága biztosításáért kifejtett következetes erőfeszítéseivel. Kifejez­zük csatlakozásunkat az Ön lelkesítő felhívásához, amelyet az összes álla­mokhoz, népekhez és kormányokhoz intézett, hogy most, amíg még nem ké­ső, mindent megtegyenek a leszerelé­sért és a béke megvédéséért.“ „NEM ÉLHETÜNK A FEGYVEREK ÁRNYÉKÁBAN!“ Az Olt Textilipari Líceumban sok száz fiatal jelenlétében a hozzászólók felelősségérzettel taglalták azokat a veszélyeket, amelyeket egy esetleges háború magában rejt. A líceum román és magyar tanulói, tanügyi dolgozói egyöntetűen juttatták kifejezésre teljes csatlakozásukat Nicolae Ceausescu elvtárs, az SZDEF béke- és leszerelési felhívásához. Hangsúlyozták, hogy a ma fiataljaira óriási feladatok hárulnak, úgy kell fel­készülniük ar jövőre, hogy becsületes, odaadó munkával megteremtsék a haza földjén a legemberibb társadalmi ren­det. „Líceumunk tanulói, tanügyi dolgo­zói — fogalmazták meg többek kö­zött a párt főtitkárának, NICOLAE CEAUSESCU elvtársnak küldött távira­tukban —, az egész néphez hasonlóan, nagy megelégedéssel és mély hazafias büszkeséggel egészében magukévá te­szik az Ön következetes törekvését és cselekedeteit, hogy a világ összes né­pei egyesítsék erőfeszítéseiket a lesze­relésért és békéért, újabb középható­­sugarú rakéták Európában történő el­helyezésének megakadályozásáért, meglévők visszavonásáért és megsem­­­misítéséért. Még egyszer szeretnénk a leghatározottabban kifejezésre juttatni teljes egyetértésünket és támogatásun­kat azokkal a mélyen humanista esz­mékkel, ragyogó kezdeményezésekkel szemben, amelyek az Ön, a jelenkor kiváló személyiségének nevéhez fűződ­nek, mélyen tisztelt és szeretett Nicolae Ceaulsescu elvtárs, csatlakozásunkat ahhoz a felhíváshoz, amelyet a világ összes népeihez és államaihoz intézett, hogy most, amíg még nem késő, min­dent megtegyenek a leszerelésért és a béke megvédéséért.“ A termelés megkétszerezése (folytatás az első oldalról) melyet az első félévben eredményeit elemző közgyűlés további 11 ponttal egészített ki, a munkatermelékenység fokozását új gyártási folyamatok beve­zetésével, a meglévők gépesítésével, au­tomatizálásával és a munkaszervezés tökéletesítésével biztosítja. Íme néhány példa: Szabó Béla, a meleg- és hidegprés­­részleg vezetője elmondta, hogy új, mo­dernebb’’gyártási folyamatok bevezeté­sével sikerült a legjobban növelni a munkatermelékenységet. Így például a kőtörő malmokhoz járó golyók gyár­tását a frikciós (kézi vezérlésű) pré­sekről automata présekre tették át és ezáltal ennél a munkafázisnál a mun­katermelékenység az eredeti tizenötszö­rösére növekedett. Ennek a terméknek a gyártásánál javítottak a nyersanyag darabolásán is. Az eredetileg fűrészgé­pen történő nyersanyagdarabolást auto­mata darabok­ra tették át, mely szin­tén jelentős munkatermelékenység-nö­vekedést eredményezett. A MAV tehergépkocsikhoz járó 8—10 szerelékanyag előállításánál a hagyo­mányosnak mondható meleg préselést követő fém forgácsolást, hideg sajtolás­sal helyettesítették, amely a jelentős nyersanyag-megtakarítás mellett meg­sokszorozta a munkatermelékenységet is. A gépek és gépi berendezések cso­portosításával, jobb technológiai folya­matok kialakításával sikerült csökken­teni a szállítási távolságokat. Ugyan­akkor értékes termelőfelület is felsza­badult, így biztosítottak helyet a rész­legen a nagy termelékenységű, házi gépgyártással előállított automata me­leg préseknek. A vállalat igazgatója, Jakabos Csaba mérnök elmondta, hogy a munkater­melékenység emelésében, az új gyártási folyamatok bevezetésénél nagyon nagy szerep hárul a vállalat házigépgyártói­­ra. Más eddig is számos modern auto­bl­ixindezést félí^lomala gépet és gépi tes­tet Uok­a ,*zfve??* ,b<,il­l meglévő technológiai vo­mlimiíft* döntően befolyásolták a há­z­i ean a t­­­ ükönység alakulását. A ni fellendítése érdekében ,kik TCSZloget hoztak létre, ahol­­ a , , Ían,és „ mérnök vezetésével a a ,10 kiváló szakkádere dolgozik. _ minden viszonylatban rózsás t. .‘ ^ munkatermelékenység fo­kozását negatívan befolyásolta a nyers­­anyag minősége és­­ az első félévben tö­bb mint 1200 tonna nyersanyag mi­nős­ége nem felelt meg a követel­mé­­n­y‘nek) az a tény, hogy késve érke­­zett a nyersanyag. Ez zavarta a mun­kaszervezést, az optimális gyártási terv kidolgozását, betartását, sőt arra kény­­szerítelte íi vállalat munkaközösségét, hogy plusz munkaerő-ráfordítással nem megfelelő minőségű nyersanyag- a s­.illitmányokból kiválogassa a hasz­nálható darab,pl. J ©” Szintén a (•»•alkaterm­ékenység nö­vekedését hátráltatta, a szerszámok, el­sősorban a különböző fémkarbidokból készült matricák nem megfelelő mi­nősége. Mindezek mellett az objekt­ívnek mondható nehézségek mellett hiányos­ságok voltak a munkaidő megfelelő ki­használása, a munkafegyelem terén is. Mint ahogy az a féléves vállalati köz­gyűlés beszámolójából kitűnik, aggo­dalomra ad okot az a tény, hogy az első félévben 15100 nap volt a beteg­­szabadságok száma, ami nagyon sok egy fiatal, jó munkakörülmények kö­zött dolgozó munkaközösség esetében. Ez a mun­ka­időkiesés 103 dolgozó 8 órás munkaidejének felel meg. Szin­tén magas volt (1396 óra) az igazolatlan hiányzások száma. Meggondolkoztató, hogy az igazolatlan hiányzók nagy ré­sze a frissen végzett szakiskolások so­raiból került ki! Mindezek arra enged­nek következtetni, hogy a dolgozók szakmai, műveltségi színvonalának erő­sí­tése, egy *i|^reforrot­ t min^j^közösség kialakítása ..n a jövob­ ~ nég kö­vet­kezeteseb­ben­ kell munkálkodjanak, mert csak így tudnak eleget tenni a minőségileg is megnövekedett terme­lési feladataiknak. Újítás ... a termelő zsebére Az újítás maga pofonegyszerű, a fo­gyasztási szövetkezetek ebben az évben nem veszik át a községben a háztáji termelésből származó cukorrépát, hanem azt a termelőnek a cukorrépa átvevő­­központba kell szállítania. Ez­ azt jelen­ti, hogy a termelőnek — akit a tavas­­­szal érvel tucatjaival győztünk meg a cukorrépa-termesztés nemzetgazdasági jelentőségéről, és más terményekkel szembeni vitathatatlan anyagi előnyei­ről — még borsos fuvardíjat kell kifi­zetnie az önkényesen megnövelt távol­ság miatt. N­a tehát valaki ötszáz kiló cukorrépát termesztett, hogy az érte járó 42,5 kiló cukorral pótolja ilyen irányú szükségletét, tetemes felárat fizet, kilogrammonként mert pechjére olyan helységben lakik, ahol nincs cu­korrépaás­vevő­ központ. Az ügynek, a fejtett árdrágításon kí­vül, egy sor egyéb vonatkozása is van. Ezek közül Itf^re hívnág^fel a fi­gyelmet. Bio&T >s­arra­ URf^y az in­tézkedés homlokegyenest ellentmond az állam szerződéses-felvásárlási politiká­jának mely az egyéni érdekeltségre alapoz, márpedig ez a rejtett árdrágí­tás a termelői kedv csökkenéséhez ve­zet. A másik dolog, hogy a cukorrépa szekereztetése a közeli szállításra leg­inkább­­ alkalmas, amúgy is kisszámú fuvart vonja ki a örmény határból való beszállításából Pedig hát lenne mit behordani a haarból is... A termelők egyokent csak moso­lyognak a leleményes újításon. Sőt, van egy javaslatul is az ötlet to­vábbfejlesztett* , r.° majd leheti ' - nZ borgyar­ban adják ki, neha a szövetkezetei túlságosan túlterhelt­(marton) JÓBB ÉS JOBB MUNKA•NAGYOBB JAVADALMAZÁS Mától általánosítják a globális akkord szervezési és javadalmazási rendszert Mától, október elsejétől az ország összes vállalataiban általánosítják globális akkord szervezési és javadal­a­mazási rendszert. Ez megköveteli, hogy munkacsoportonként és vállalati szin­ten már az első naptól kezdve intéz­kedjenek egy sor olyan kérdésben, me­lyek alapvetően fontosak az új javadal­mazási rendszer alkalmazásában: A MUNKACSOPORTOK SZINTJÉN:­ ­ a munka és a termelés ésszerű megszervezése, hogy ez biztosítsa a le­szerződött fizikai termelés időbeni és a megfelelő minőségben való teljesítését, munkatermelékenység növelését, a személyzet csökkentését; © a gyártástechnológiák előkészítése, a műszaki-anyagi ellátás biztosítása; © az új termékek és új technológi­ákra számolt munkanormák megállapí­tása, a meglévők javítása; © a nyersanyag-, anyag-, üzemanyag- és energiafogyasztási szintek betartása minden munkahelyen, intézkedések megtakarításuk érdekében; © a minőségi mutatók, belső szab­ványok és a termékekkel összefüggő műszaki előírások rögzítése minden munkahelyen; © a feladatok teljesítésének ellen­őrzése. ’ ·­ A VÁLLALATVEZETÉS SZINTJÉN: © a feladatok mennyiségi és minő­ségi értelmű felosztása munkacsopor­tonként; © a fogyasztási normák megállapítá­sa munkacsoportonként, a leszerződött fizikai termelésnek megfelelően; © a minőségre vonatkozó feladatok meghatározása munkacsoportok és a vállalat szintjén; © a munkanormák megállapítása az összes dolgozók számára; $ a fizikai- és értéktervm­utatók ös­­­­szehangolása a javadalmazással; © a gyártástechnológiák kidolgozása, a gépek és berendezések teljes kapa­citása kihasználásának biztosítása; © a munkaerő fel­készítése, a soron következő munkálatoknak megfelelően; © az egységnyi termékre vagy mun­kálatra vonatkozó ár megállapítása; © a tervezett személyzet besorolása a javadalmazási alapba úgy, hogy m­a­radéktalanul teljesítsék a tervezett fizi­kai termelési tervet, a­z egységnyi ter­mékre tervezett élő munka mennyisé­gének megfelelően, © a nyersanyagok, anyagok, gyártás­technológiák, felszerelések biztosítása, a tervezett termelés szerződésekkel va­ló lefedése; © a vállalat funkcionális osztályai felelősségkörének megállapítása a glo­bális akkord megállapításában; © igényes ellenőrzése a globális ak­kordrendszer alkalmazásának, hogy biztosítani tudják hatékonyságát. MEGYEI TÜKÖR Példás összefogás (folytatás az első oldalról) a felszabadított területeken indulhatott el gépével Benedek József, Kádár Fe­renc és Székely János, ugyancsak szép ütemmel végezhetik el a búza és az őszi árpa vetését. 410, illetve 250 hektárnyi az elő­irányzott terület, s már eddig H0 hek­t­'.r hí 17a és 20 hekk­’ arpa magjut jut­­` nrihp s ug­'ílcsak földben már tattí!ki­ ? V­Z*• Júlia. Fundulea 20 heklai jflelölt három búzá­és ta 3 személteit és^ly. területet biz­­lajta, s> ex szamara. Ila to­tosítottak a Tu répaszedés üto­­vábbra sem.. ciriesen­ véget érhet e ha­­me, ak­kor IU’ . ^petése, s ezzel vé­­lárban is a 8 jrában az utolsó me­­gét érhet e gari** zei idénymunkáiul. ___________ művelődés­­­i barokk zenére összpontosítunk A Szakszervezetek Művelődési Háza kamarazenekara a Megéneklünk, Ro­mánia fesztivál harmadik kiírása or­szágos döntőjén nagy feltűnésre máso­dik díjat nyert. Megkérdeztük Tóth­­ at,­­. zenetanárt, a kamarazenekar irányítóját, mikor alakult a zenekar? -Körülbelül négy éve, Demény Attila, a szebeni filharmónia zongora­­szólistája irányításával. Én körülbelül két esztendeje irányítom a zenekart Műsorunkon Bach-, Vivaldi-, Handel-­­Corelli-művek szerepeltek, de nagy si­kerrel játsztuk Csíki Boldizsár Régi és­délei énekek és táncok című művét Sigismund Toduta Bakfark átiratait, pontosabban Lantról átírt ricercarak­­jait próbáljuk most, de játsztuk a mo­dernek közül Prokofjev Gavotte Cin­­d­u­el­la című operájának is egy részle­tét. Amint e hevenyészett felsorolásból is kiderül, általában a barokk zenére összpontosítunk, elsősorban azért, mert ennek van kamarazenekari irodalma. A zenekar különben 18 tagú; zeneiskolai tanárok, a Vadrózsa együttes tagjai al­kotják, vannak ketten a Művészeti Népiskolából is. Általában hetente há­rom, két össz- és egy szólampróbánk van. Hol léptelek eddig közönség elé? — Négy koncertünk volt már Sepsi­­szentgyörgyön (a gépgyárban, a 2-es számú Ipari Líceumban, itt, a­ Művelő­dési Házban a kisteremben és a Vox Nlumanával közösen a színházban), jár­tunk már Kézdivásárhelyen is, tavaly sokszor léptünk fel a Képtárban. Az idén ősszel a tervek szerint az új Ga­lériában is koncertezünk. S hogy a problémáinkról is ejtsek néhány szót, szükségünk volna egy csemballóra, e nélkül barokkzenélés elképzelhetetlen, de legalább egy zongorára, amit tud­­nánk preparálni. Különben hamarosan tágítjuk a repertoárunkat, két­ hazai zeneszerző is művet ígért nekünk, Ver­­mesy Péter és Terényi Ede és Cornel Táranutól is szeretnénk valamit kér­ni... Egy kamarazenekar — ám, lám: „a­­matőr!“—,amelyik komolyan veszi ön­magát. És a zenét. S mert komolyan veszi — a siker és az elismerés sem marad el,.. Bot­ka László film­en Szeptember 26-án volt a bukaresti Skála moziban Demján József Szivár­­ványos buborék című új, negyedik film­jének sikeres ősbemutatója. A forgató­könyvet Fáman Neagu és Vintila Or­­naru írták, a zenét Józsa Erika és Hor­váth Károly szerelték s az egyik fon­tosabb szerepet színházunk megbecsült színésze, Botka László játszhatta el, aki 35 éves megszakítatlan színpadi je­lenlét és munka után először filmezhe­tett. A mai tárgyú, falusi környezetben játszódó történetben Botka egy Papa­n­on nevű görögöt alakít, aki valahogy itt ragadt, minden lében kanál, min­den érdekli, mindenütt feltűnik a trom­bitájával ... A kérdésre, hogy Demján választása, hogy esett pontosan rá, egy ismeretlen színészre, egyszerű volt válasz: a rendező nem szereti a „rel­a kapott“ sztárokat, szeret filmen ismeret­len, névtelen színészekkel dolgozni, szereti filmjeiben az ismeretlen arco­kat. • A forgatás 1982 februárjában és márciusában folyt, műtermi felvétel egyáltalán nem is volt, eredeti helyszí­neken, falukban forgattak, a Bukarest melletti Periben és Dascaluban. Arra a kérdésre, hogy milyen volt a hangulat a forgatáson, Botka László egyértelműen válaszolt: jó, nagyon jó. Az első három-négy forgatási napon még jól érezte a kamera-, illetve mik­rofonlázat, de aztán Demján megnyug­tató szavai és kollégái, partnerei segí­­tőkészsége átlendítette az akadályokon, nagyon sokat segített neki Dor­el Vi$an, a kolozsvári Nemzeti Színház tagja, a film főszereplője. Mint említettük, eredeti helyszíneken zajlott a forgatás, utcán, parasztok la­kásán, traktorállomáson, gazdasági is­kolában. „Egy parasztházból a gazda egyszer ki is utasított — mosolyog Bot­­ka —, maga mit keres itt, förmedt rám, s még cigarettázik is, menjen ki! Ami­kor hívtak filmezni, nagyon megdöb­bent, dadogva­­ kért bocsánatot, nem tudtam, hogy maga is filmez, mondta, azt hittem, egyszerű na­raszt ember. Hát Bóni gróftól idáig hosszú volt az út... Mindkét faluban mellénk álltak az em­berek, Demján nem hozott statisztákat, mindég a helyszínen szedte össze őket, egy öreg nénikét annyira megszeretett, hogy többször is felhasználta. Nos, ez a nénike értünk átjött Dascaluból Pe­riére, annyira megtetszett neki a do­log ...“ A Szivárványos buborék című filmet október 10-én mutatják be Sepsiszent­­györgyön ... (bogdán) ai hírnevet ki kell érdemelni Új tanévet kezdett a Művészeti Nép­iskola. Híre, neve nem hagyta cser­ben: egyik-másik tanfolyamra, körre olyan sokan jelentkeztek, hogy váloga­tást kellett tartaniuk. Ennek csupán egy lehet a magyarázata: az itt tanítók komoly munkát végeznek. —­ A célunk az, hogy elsősorban mun­kásfiatalokat vonjunk be e körökbe — mondja Jakab József igazgató. — Az érdeklődés azt is bizonyítja, nagy az igény a fiatalokban az önképzésre, von­zódnak a művészetek felé. Zenélni, éne­kelni sokan szeretnének megtanulni, vagy eddigi tanulmányaikat folytatni. Erre van nálunk lehetőség. A zeneisko­la nyolcadik osztálya után, akiknek nem sikerül zene­líceumba iratkozni­uk, nálunk próbálják elmélyíteni elmé­leti és gyakorlati tudásukat. Ismeretes, januártól ez, az iskola önellátó lett, te­hát a tanulóknak fizetniük kell havon­ta száz-százötven lejt. Azt gondoltuk, nem sokan vállalják, de szerencsére, csalódtunk. Tanáraink sokat dolgoznak, jóval többet, mint más iskolákban ta­nító kollégáik, hisz a tulajdonképpeni oktatás mellett az ő vállukra neheze­dik a tanulók toborzása is. Nagy nye­reségnek tartjuk, hogy be tudjuk újra indítani a balettkört. A zongora,­ he­gedű, népi hangszerek, gitár, canto, akkordeon, különösen népszerű, de nem marad el ezek mögött a cserná­­­­toni és kőröspataki fafaragás, a kézdi­­vásárhelyi kerámiakor sem. Minden­esetre, mi azt akarjuk, hogy a Művé­szeti Népiskola az amatőr mozgalom, általában a művelődési, művészeti élet fellendítésében oroszlánrészt vállaljon magára. PÉTER Sándor i--------------------------—----------—-------- “ 77 „ saját-Aki itt dolgozik, annak úgy kell szeretnie a^ ^ mert ^ik meg jai lennének. Óvni, ápolni, védelmezni, kedvességet sehol ■ kiszolgáltatottak, s mert anyai jo szót pofoló __ gvalH,a kezdivasarhelyt nem kaphatnak, csak itt. az intézet falai köz­t pedagógusi arv óvodás korú gyermekotthon igazgatónője, ~ poeticának sem kevés, e(iyé’< kezdemenyezesre, „ , „ , . rQ­'frinleie lesz, hogy ’épuletben, melyben Október 13-án pon adományaiból, abban a céhek városa és a vaj’os es a környék lakóinak adó­s vállalkozók igvekszik 43 ai_ ma is élnek, nyolc arva Oll< *me * óvodás korú QVeJin?j­.0ek: a család me­­a jótékony adományozok. Ma ^ « hiányzik mindent^ szakácsnő és halmazon azt pótolni, takarítónő, apf z elvárás: csak legét, az édesanya szereltet. A. ovo u, , atból azon[.retet, hogy ennek raktáritok munkájával szemben egy­­­­­­ össégtudat, 's‘h­angulatát véljük az dolgozzék át, kiben van ék napközi tiszteinek. tisztasáfJ< az igénynek megfeleljen A b?b­*??sháik óvodára fllfyereltek, olyan vi­­felismérni a hálószobákban. 3ats~° játszanak ö,minden mozdula­tévá Van mindenhol, s a vagy udvar?^hh társaik, kikn* dáman és önfeledtenmint szerencsés allázza. társok, tát anya, apa, nagyapa vagy Hangarty gyerm­e szséges gyerme-Beszélgetü­nk, s filmszerűen elet je két szerj.joga van nevelő­... jó pár éve fiatal leányanya ma intézet11 ^vetítésre mindig keres.S ez szerencsés eset volt. '- ---------­szülőkre bízni, illetve örökbe adni a Qtf MŰTEREM A föld sebei Ma, szombaton délben nyílik meg a Brassói­ Lapok szerkesztőségében — az egyre igényesebb és népszerűbb BL­­(árlat keretében — Baász Imre: A föld sebei című kiállítása. Megkérdeztük Baász Imrét, mit jelképez a cím? — Gondolom, világos: a föld sebeit és félreérthetetlenül jelzi, hogy a ve­szélyeztetett létezésről van szó; a gra­fika-sorozat, a diák, a kiállítás egé­szének aktivizáló jellege ugyanarról beszél: az emberi létezést nap mint nap fenyegető számtalan veszélyről, a környezetszennyeződéstől a nukleáris háború felködlő réméig, a dehumani­­zációtól az ember autonóm létét veszé­­lyeztető fenyegetésekig. — Ha jól értettem, a címadó sorozat grafika? — Igen, tizenhét pasztell és grafika. Egy sajnálatos baleset következtében a tavasszal kigyulladt műtermem kony­hája, ahol fotólaboratóriumom is van és festékeimet is tartom. „Nyersanyag“ hiányában — elégtek a festékeim pél­dául— visszatértem a színes ceruzá­hoz, ez kombinálódik grafikával a so­rozatban. És ezt egészíti ki A város el­hagyásának egy módja című régebbi sorozatomnak három darabja, ezek szita-technikával készültek. Lesz még egy oltárszerű kisszekrény: a „félelem oltára“, melyben vászon lesz kifeszít­ve, a vászonba biztosítótűk lesznek szúrva és előttük egy hatalmas húsz­huszonkét centis biztosításű­ fog lógni. Levetítem a kiállítás során A biroda­lom széthullása című akció-fotósoro­­zatom 21 darabját is, itt egy termé­szetben lejátszódó akcióról van szó, csináltam faágakból egy gúlaszerű építményt s különböző „fondorlatos“ módon elégettem, a fázisokat pedig fotóztam: remélem, a­ színes diák ha­tásosak lesznek... — Mik a terveid? — Ezekről nem szívesen beszélek, amíg meg­tervek. Lejegyezte BOGDÁN ‘László Wi. A föld sebei Szeptemberi tallózó A szeptemberben megjelenő könyvek közül első helyen a­ tragikus sor­sú Ja­­kabos Ödön Indiai útinaplóját említ­jük — a könyvről hamarosan külön is írni fogunk — addig csak annyit, hogy a Kilenc kéve, hány kalangya című anekdotagyűjtemény óta nem volt ilyen sikeres könyv: úgyszólván megjelenése pillanatában tűnt el a boltokból, kira­katba nem is került. Kós Károly írá­saiból is megjelent egy kis válogatás a Tanulók Könyvtára sorozatban, A havas címen, Varró János bevezető ta­nulmányaival, jegyzeteivel. Reméljük, a Kos-centenárium évében nem ez lesz az egyetlen Kós Károly-kötet. Harmadiknak említhetjük a hónap könyvtermésér ös Mikó Imre—Kicsi An­tal—Horváth Sz. István: Balázs Ferenc monográfiáját, amely a romániai ma­gyar irodalom tragikus sorsú alakjának állít méltó emléket. Ennek a könyv­nek a története is tragikus, Mikó Imre kezdte el, de a halál kiütötte a kezé­ből a tollat, s meghalt tragikus hirte­lenséggel az ő munkáját folytató Kicsi Antal is, úgyhogy a könyv utolsó feje­zetét már Horváth Sz. István írta.­­ A Dacia Könyvkiadó gondozásában lent meg Palotás Dezső: A ház című könyve, két verseskötet után most Pa­lotás prózai írásaival ismerkedhet meg az olvasó, különösen érdekesek a szo­ciográfiai „látleletekként“ is felfogható A keltfalusi iskola című ciklus darab­jai, egy vidéki tanár életének, minden­napjainak megjelenítése miatt. Izgal­mas Palotás egyperceseinek néhány da­rabja is, főleg a Pásztorok, pásztorok és a kötetzáró két hangjáték, az Or­feusz és a Stop. Palotás kitűnő dialó­gusokat ír, várjuk „abszurd“ drámáit. A Lectura-sorozat új darabja Jurij Szesorbak kötete, amely két izgalmas sci­fit tartalmaz (Karantén, Jaropil vá­ros­­ krónikájából). A Daciánál jelent meg Kántor Erzsébet fordításában és Kántor Lajos utószavával Eugen Si­­mion: Élmények kora, vallomások kora című párizsi naplója. A szerző a het­venes évek elején esztendőkig tanított a Sorbonne-on. Sok neves személyiség­gel beszélgetett el ottléte alatt, könyve egy eleven szellem tág érdeklődésének izgalmas dokumentuma. A Kriterionnál jelent meg­ egy válogatás Tudor­ Vianu összehasonlító irodalmi tanulmányaiból Korok, írók, művek címmel, egy dol­­dozatra, amely a Madách és Eminescu címet viseli, külön is felhívnánk az ol­vasó figyelmét. (hadházi) Úgy szeresd, a sajátodat szívesen vállalkoznak, tudva azt, hogy a család melegét a leggondosabb in­tézeti nevelés sem tudja pótolni. Nos, ez a testvérpár is nevelőszülőkre ta­lált. Az anya hosszú évek múlva­ jelentkezett — bár még mindig vagy tán éppen ezért, rendezetlen körülmények között élt —, visszakérte gyermekeit, a nevelőszülők címét követelte, pénzt szeretett volna kicsikarni tőlük, s meg­bolygatni, felkavarni az otthonra, családra lelt kicsik életét. ez a „sze­rencsés" esetek közé tartozik, mert ha az anya lemondott egyszer gyerm­e­­keiről, az örökbeadás után az intézet titokban tarthatja, illetve titokban kell tartania a­­ nevelőszülők lakcímét, kilétét... ... s hogy ez az intézkedés mennyire helyénvaló­, bizonyítja annak a lánynak életsítja, ki itt, ebben az intézetben töltötte kisgyerek korát, s mert szülei annak idején nem mondtak le ró­la — csak a kórházban felejtették nem fogadhatta örökbe az az asszony, ki megszerette és felnevelte. Jóval , túl a kisgyerekkor évein, a lány megtudta, hogy nem édesanyja, kivel él, elkezdte szüleit keresni, s mert ez­ esetben­ az intézetn­ek nem volt sem oka, sem joga titoktartásra, közölték „édes“ szülei lakcímét. A már kereső nagy­lányt hazacsábították, s egyedül maradt az az asszony, ki szerette, felne­velte, gondozta ... Úgy szeretni, mint sajátunkat — igényes elvárás, és az itt dolgozó as­­szonyoknak meg kell próbálniuk ezt az igényt teljesíteni. Együtt élik az intézet 120 gyermekével az ünnepeket, a hétköznapokat, nappalokat és éj­szakákat, a nyarat és telet. Gondozzák, nevelik, ápolják őket, örülnek az ünnepeknek, s annak, ha van kivel örömeiket megosztaniuk. Van, aki tap­soljon az éneklő, szavaló, táncoló kicsiknek. Van közönség..., ha látoga­tóba jönnek például a komandói, kézdivásárhelyi, sepsiszentgyörgyi, ozsdo­­lai nőbizottság tagjai. Ilyenkor tészta, cukorka, játék kerül a kis gyerek­kezekbe, s ünneppé válik az a nap. De szépek, családiasak a hétköznapok is, mikor az intézet nevelősze­­mélyzete, sok egyéb elfoglaltsága mellett, a konyhakertet műveli, paszulyt karóz, gyomlál, fejti a babot, vagy uborkát tesz el télire! És szénát forgat­nak, mert a negyvenöt sertést számláló háztáji állatállományuk mellett egy ló tulajdonosai is. Annak­ pedig kell a téli takarmány. — Nem, mi igazán nem panaszkodhatunk, segítenek bennünket a város vezetői, a tanfelü­gyelőség, a kereskedők — mondja az igazgatónő. — Nem fordult még elő, hogy elutasítottak volna, igaz, lehetetlent mi sem kértünk. Ezért öröm ez a munka, s azokért a kis örömökért, amelyet akkor érzünk, ha gyerekeinkről jót mondanak, mikor iskolába kerülnek, ha dicsérik vala­melyiküket, vagy ha később az „életben“ sikerül valamire vinniük. Olyan a mi munkánk is, mint mindenkié: kis örömök, gondok, sikerek, kudarcok... SIMÓ Erzsébet 2.-3.

Next