Megyei Tükör, 1984. március (17. évfolyam, 3763-3789. szám)

1984-03-01 / 3763. szám

Ábrahám Adalbert, a Gépeket és Gépkocsialkatrészeket Gyártó Vállalat mesterének élenjáró csoportja célgépek összeszerelésén dolgozik (GERGELY Béla felvétele) Önellátási programunk megvalósítása érdekében értékesítsünk minél több mezőgazdasági terméket! Előnyök és kötelességek (folytatás az első oldalról) Erre a termelésre számítanak a helyi közigazgatási szervek, s az önellátási program előirányzatait figyelembe véve, minden községben felbontották az összesített tervet gazdaságokra. Mivel a saját szükséglet biztosításán felül figyelembe kell venni az önellátási alap és az állami alap képzését is, ezekre a termény-, illetve termékmennyiségekre szerződést is kötnek a termelőkkel, a feldolgozó élelmiszeripari vállalatok, a termelők, felvásárló és áruértékesítő szövetkezetek megbízottainak közvetítésével. A szerződés fedezetként szolgál az előirányzatok teljesítése, de különböző termelői jogok (előleg, abrak stb.) érvényesítése szempontjából is. Kötelezettségvállalás, de nem téveszthető öszsze az autó- vagy lakásvásárlás alkalmával a két fél között létrejött szerződéssel, amint az megtörtént egy pólyár juhtenyésztő esetében. Ide nem szükségeltetik jogtudori körültekintés, mindössze becsületes viszonyulás és melléállás. A termelőknek, ha úgy tetszik gazdaközönségnek, képességeik, adottságaik, lehetőségeik szerint arányos részt kell vállalniuk a községre számított össztermelési tervből. A lehetőségek szemléltetésére hadd soroljunk fel néhány példát. László János esztelneki tenyésztő tízezer liter kecsketejet szállít az állami vállalatnak. Pető Beniám magyarhermányi tehéntartó gazda tízezer liter tejet értékesít az állami alap számára, ami az egész községre vonatkozó terv közel egy százaléka, pedig 1665 gazdaságot vettek nyilvántartásba Nagybacon községben. Vállalásához biztos fedezetként szolgál a négy darab jól tejelő pirostarka tehene. Annyi a hozzájárulása, mint mondjuk, nyolc egytehenes termelőszövetkezeti tagnak. Azt sem teheti meg bárki, amit Mihály Ferenc nagybaconi bivalyosgazda, hogy egymaga hatezer liter tejet termeljen szerződési célra. A melléállás ellenben elismerést érdemel. Árut állítanak elő közfogyasztásra, mert mit is kezdene a család a többletként jelentkező tízezer liternyi tehén-, kecske- meg bivalytejjel. Állományuk termelőképességét maximálisan kihasználva, jól gazdálkodva, nem jelent gondot, fennakadást számukra sem a kötelességteljesítés, sem a szerződéskötés. A személyes példa erejével (folytatás az első oldalról) jól, akik jelentős mennyiségű hús és más termékek előállítására vállalkoztak. Barabás Jóska bácsi és Lőrincz Ferenc a községszékhelyről például sertéseket, nagyállatokat, ezer, illetve kétezer liter tejet, több száz tojást, szárnyashúst, jelentős mennyiségű zöldséget és gyümölcsöt szerződtek. Jó példát mutatott Zalánban Lupu Gizella, aki 20 darab juhot, egy sertést, ötezer liter kecsketejet és 165 kilogramm gyapjút szerződött. Hasonlóképpen pozitív példának említhetjük Oltszeniről Sántha Ferencet, aki két nagyállat, egy sertés és két juh hizlalására vállalkozott. Persze, a munkát tovább folytatjuk és hisszük, hogy tervünket maradéktalanul teljesítjük — nyilatkozta Slerbszt István községvezető. A SZAKEMBER FÓRUMA Több és jobb minőségű ipari burgonyát A tél elegendő alkalmat nyújt az előrelátó gazdának, egységvezetőnek, hogy a feladatokat, lehetőségeket alaposan mérlegelje. Mit biztosít az anyagi ellátottság, a gépi felszerelés, hol nincs egyensúlyban a talaj tápereje, milyen intézkedésekkel növelhető a termelés hatékonysága. Kovászna megye éghajlati és talajviszonyai kedveznek a burgonyatermesztésnek. Kézdivásárhely és környéke különösen nagy előrelépést tehet, mert a gazdag termés jelentős része előnyösen értékesíthető, feldolgozható keményítőnek, szesznek stb. Ugyancsak ebben az övezetben mintegy 2000 hektáron kiváló minőségű vetőmagburgolyát termelnek a nagyüzemek. Megjegyezzük, hogy amennyiben felesleg mutatkozik ebből a többhasznú terményből, az exportpiacon azt is úgyszólván korlátlan mennyiségben lehet értékesíteni. Az ipari feldolgozásra termelt burgonyafajták jó termőképességgel rendelkeznek (30—50 tonna ha), magas a keményítőtartalmuk (Adretta 18 százalék, Firmula 19 százalék, Eba 18 százalék, Manuela 19 százalék, Procura 21 százalék), megfelelő a szárazanyag- meg a cukortartalom, betegségekkel szemben jó az ellenállóképesség, azonkívül kevésbé sérülékenynek kell lenniük és hosszú nyugalmi időszakot kell kibírjanak. A bőtermő, magas keményítőtartalmú, jó teleltelési tulajdonságokkal rendelkező fajták több tucatjával foglalkoznak a kutatóintézetek és -állomások. A kísérleti parcellákon elért hektárhozam jóval az 50 tonna felett van, a keményítőtartalom pedig elérte a 22 százalékot. Amennyiben figyelemmel kísérjük a burgonyatermesztés fejlődését, kitűnik, hogy az utóbbi negyven év alatt országunk évi átlagtermése megkétszereződött és fokozatosan megközelíti a kísérleti parcellákon termelt mennyiség felét. A feltételekben, termesztési adottságokban nem ilyen szembetűnő a különbség. A szakszerű és tudományos hozzáállás, a technológia további korszerűsítése révén lemorzsolódik a jelenlegi számottevő eltérés egy része. Bizonyítja ezt néhány burgonyatermesztés terén elöljáró ország példája. Hollandiában ugyanis 40 tonnás országos hektáronkénti átlagról beszélnek. A több és jobb minőségű ipari burgonya termelésének egyik alapfeltétele. kedvező, előnyös értékesítés. Termelő és feldolgozó egység egyaránt kell érezze, hogy kölcsönösen előnyös feltételek mellett kötöttek szerződést. A termelő a magas keményítőtartalmú, az állami szabványok által kívánt, tiszta burgonyát határidőre a megszabott mennyiségben és áron szállítja le. A nagyobb mennyiséget és a magasabb keményítőtartalmat külön is értékelni kell anyagiakban. A feldolgozónak is előnyös a jó alapanyag, mert nagyobb a lehetőség a mutatószámok folyamatos teljesítésére, a gépek jó kihasználására, a nyersanyag előnyös téli tárolására. A szerződő felek jogait és kötelességeit törvény szabályozza, azonban az igazi lényeget a kölcsönös előnyökre épülő bizalom határozza meg. GIDÓ László mérnök: Kezdi vásárhelyi Burgonya termesztő és Kísérleti Állomás MEG n.1 lÜkött Sok még a tennivaló Málnás községben az állatok létszámának arányában bizony az egységes önellátási program mutatói jóval megnövekedtek az előbbi évekhez viszonyítva. A teljesítés így nem kis feladatok elé állította, állítja a község- és gazdaságvezetőket. Az eddigi mérleg áttekintése azt szemlélteti, hogy a juhtej — 5 hektoliter a többlet —, a tehéntej — melyből még hétszáz hektoliter hiányzik — és cukorrépa — száz százalék — kivételével a többi főbb mutatók alakulása egyáltalán nem kedvezőek. A legnagyobb lemaradás a sertés-, nagyállat- és juhszerződéseknél van, mivel eddig sorrendben csupán 23, 57, illetve 60 százalékos a teljesítmény. Hasonlóan gyenge eredmények vannak a tojás — még 200 000 darab hiányzik , a szárnyas- és nyúlhús — mintegy 3000 kilogramm hiányzik — szerződésekkel. A lemaradás ellenére pozitív példák e községben is akadnak. Az olyan gazdák személyében, mint Duka Pál (Mikóújfalu), Miklós János (Bükszád), Préda András (Zalánpatak), akik sertéseket, nagyállatokat, juhokat, több ezer liter tehéntejet, több száz tojást, jelentős mennyiségű zöldséget és gyümölcsöt szerződtek. E napokban a község- és gazdaságvezetőknek, képviselőknek, a termelő, értékesítő és áruforgalmazási szövetkezet dolgozóinak fokozniuk kell a munkát, hogy különösképpen a húsféleségek és más termékek szerződésénél a lemaradásokat behozzák. MIKLÓS Ferenc FIATAL SÉSWW. Nem bántam meg Valamit igazít gépén K. József, szemügyre védi még egyszer, helyes-e a beállítás, aztán megint felém fóllal. — Mondom, elküldték engem a volt iskolámba mint élmunkást, találkozni a végzősükkel. Egy kicsit izgulom is, mert nekünk annak idején mindig nagy dolognak tnt, ha olyanok látogattak el hozzánk, akiktől tanulhattunk áilamit. Én is elmondtam a magamét, azt is, hogy sokáig ecetemre készültem, de aztán lemondtam, s nem bántam meg. A találkozó után egyik volt tanárom elég gúnyosan — is éreztem én — jegyezte meg: többre is vihettem volna, ha nem úgy viszonyulok utolsó évben a tanuláshoz... No ez fájt egy kicsit, mert tényleg volt valami igaz ebben amondásban. De most is állítom: nem bántam meg, hogy munkás lettem. Persze, a tanulásról nem mondtam le. Most sincs olyan nap, hogy valamit ne próbáljak magamra szedni. S van még bennem ambíció a továbbtanulásra is. Csak éppen olyan bonyodalmaim ne legyenek, mint amilyeneken átmentem... — Milyen bonyodalmak? — Hát ez az, amit el kellett volna kerülnöm. Engem mindig jámbornak ismertek, hiába voltak befutott szüleim, azt hiszem, tőlem felnőtt csúnya szót nem fegyltem is őrükké, amikor példaként emlegettek az preremitek, s az iskolában is. Amikor itt a gyártóm ömöltem jól a munkába, meg megbíztak kényesebb feladatokkal is. Olyanokkal is, amelyek nem tartoztak szorosan az én kötelességemhez. De csináltam szívesen, mert tanultam, rendkívül jó szakikkal lehettem együtt, s az idős mérnök amúgy is rettentően büszke volt rám. Kezdtek megnyúlni a Munkanapok, otthon a feleségem idegeskedett, nyakán volt, a két gyerek, hazamentem, eleinte csak morgolódott, aztán elkezdett veszekedni, fenyegetőzött, gyanakodott. A gyárban nem szóltam, nem akartam, hogy kinevessenek, őrlődtem két tűz között. Amikor aztán már nem bírtam, egyszer este hétkor, amikor indultunk haza, megkértem a mérnököt adjon nekem egy papírt, hogy hol rolam. Nagyot nézett,de kitépett egy lapot a noteszéből, s rákanyaritotta, amit kértem Akkor kezdődött. A Jelesetem nagy patánál csapott, hogy én minek képzelem őt, mitmondanak most róla, minek kacagtatom Én fogtam magam, elrohantam, be a vendéglőbe s mikor berúgva mentem ham, nem nyitott ajtót. Betörtem Mindenki meg volt rokönyodve, szüleim is szidtak de én a feleségem nem akartam kiadni. Csak ittam. Sokat. Sokszor mentem haza berúgva. Munkahelyemen nemigen tudtak semmit. De aztán csak megtudták. Mert egy este mikor becsiccsentve állítottam haza, ott szipogott az asztalnál a feleségem. mhajába kapaszkodva sirdogált a nagyobbik a hároméves, de ott ült az asztalnál az én jó mérnököm ölében az alig egyéves leánykával, s ott volt a KISZ-titkár is az en jo barmom. Hát akkor rettenetesen megszégyelltem magam. Hirtelen az villant eszembe, én nem is tudom ez a kicsi, aki most úgy simogatja a mérnököm arcát, mikor is kezdett el beszélni, mikor ejtette ki először, hogy tata Mert a nagyobbik ezt a szót mondta ki legelőbb. S a világ semmi kincséért nem egyeztem volna bele, hogy a nagyszülők neveljék. Én akartam hallani először minden új szavukat És ennél a kicsinél ez kiesett az élelemből. Láthatták rajtam hogy min megyek keresztül, mert felálltak, nem kezdtek nekem ott a telkemre beszélni, biztosan tudták, a jelenlétük nagyobb lelkifröccs volt mindennél. Azóta sem emlegeti senki. A feleségem sem. Én időnként próbálom magamban felidézni a kicsi gügyögését, de sehogy sem megy. Ezért is sajnálom rettentően azt a pár hónapot. — S most? — Most? Minden a régi. Van úgy, hogy bent kell ülnöm, de már nem kell igazolást hazavinnem — kacagja el magát. — Az viszont jólesett, hogy itt a gyárban velem soha nem éreztették azt az időszakot. A jó mérnököm időnként megáll mellettem, nézi, ahogy méricskélek, s akkor megmegszólal, hogy azért csak mérnöknek kellett volna mennem. — Ami késik, nem múlik... — Gondolkozom rajta. Az estire gondoltam. A feleségem is biztat, ő a gyerekeket elrendezi, ha nekem kedvem van. Legkésőbb jövőben... Ha akkor sem, akkor már igazán lemondok róla. Őszintén mondom: én a gép mellett, ilyen gép mellett igazán jól érzem magam. Védekezőt is hisha a Védekezőállásban a nyolc lány. Egyikük pergő nyelvvel magyarázza, ma délután el kellett mennie, de gyűlés volt, nem tudott elkérezni, időben visszajött, de muszáj volt elmennie, szavát adta annak az asszonynak, kivel most a gyárban, a gyakorlati idő alatt ismerkedett meg, hogy ma délután meglátogatja, itt lakik szemben az iskolával, ... ellenőrizni lehet, mondja az aszszony férjének a munkahelyét is... Felvágott nyelvű, pöttömnyi lány, érdes, önérzetes, szégyelli, hogy most is magyarázkodnia kell, de szükségét is érzi ennek, ugrásra kész, viselkedésében benne van, nem először került ilyen helyzetbe... Mikor látja, most nincs vész, elhallgat, megnyugszik. Hirtelen csend lesz az iskolai bentlakás hálószobájában, lassan, nagy döccenőkkel indul beszélgetésünk, hosszúak a szünetek, a levegőben vibrál, hogy nem szeretik az idegent az időnként feléjük forduló figyelmet, érdeklődést. Volt már részük hasonlóban, nem is egyszer életükről faggatjuk, a tanulásról, iskoláról, a bentlakásról. Ők csendesek, néhanéha élesen felcsattanók s elutasítók. Már-már érthetetlen ez a hangulat, zavar, hogy nem találjuk a hangot, mikor lassan, de mégis megnyílnak. Hogy mi is indította el bennük a vallomás-őszinteséget, azt már szinte lehetetlen pontosan felidézni. Talán az a pillanat, amikor a bentlakás egyik nevelőnője elmesélte ideérkezésüket Azon a szeptember 15-én felsírták az épületet, összebújtak az előcsarnokban, a nevelőnők tehetetlenül topogtak körülöttük, tudták, hogy azért e nagy sírás-rívás, mert együtt akarnak maradni, egy szobában lakni... így lett. Megértették, hogy együtt nőttek fel, együvétartozónak érzik maguk, s szétválasztásuk nem a közösségbe való simább beilleszkedést szolgálná, csak sérelmeiket szaporítaná. Szobájukban frissen teremtett rend, kölniillat. Vártak, s most mégis elutasítóan hidegek, beszélni akarnak életükről, sorsukról, mégis hallgatnak ... Elindul a szózuhatag: életük, sorsuk, tragédiájuk, családtalan gyermekkoruk sok mindent megmagyaráz. De e kellemes, rendezett környezetben oly furcsa, hogy nem tudnak és nem is akarnak másról beszélni, csak magányukról, sérelmeikről. Befogadta őket az osztályközösség — gondoljuk egy-egy mondat után, ám rácáfol a következő: nem vadnak beilleszkedni, barátnőket szerezni, mert lenézik, kiközösítik őket. Ismét olyan történetet mesél Jály életében ZT bizonyítéka lehetne, de követi az ezt cáfoló történet. Szinte természetes, hogy latolgatni kezdtük, vajon ők nem hibásak-e ebben? Készségesen elismerik, hogy gyakran utasítanak-utasítottak el talán őszinte közeledési szándékot, sértettek meg akarattal vagy ösztönösen tanárt, nevelőt, osztály- vagy iskolatársat. De gyorsan, önkéntelen védekezésként buggyan ki belőlük, hogy ilyenek ők, de nem is lehetnek mások. Agresszivitásuk, néha brutalitásba hajló elzárkózásuk okát a gyermekotthonban töltött évekkel igazolják: „minket sokat vertek, nem, nem a nevelőnők, tanárok, pedagógusok, hanem nagyobb társaink, s most a vakációkban mi is ezt tesszük, ha hazamegyünk az otthonba.“ Egyikük elmeséli, hogy a nyári szünet hónapjaiban miképpen ébredt rá e nevelési ,,módszerben“ saját szerepének embertelenségére: kisebb társát regulázta — magyarán verte — s az ezt szemlélő nevelőnő „üsd, üsd agyon“ felszólítása józanította ki. Akkor döbbent bele, hogy ő csak eszköze, meghosszabbított karja ennek az asszonynak, s e kisgyerekben saját sorsának ismétlődését ismerte fel. ’ Nem, a nevelőnők nem verték őket, tudják a gyerekek is, tudták már akkor is, hogy ezt szigorúan tiltják törvényeink, s a korszerű pedagógia elvei, de egymást verték, gyötörték a nevelői „irányítással“, vagy ha enyhíteni akarunk e vádló megállapításon, művelőik félrepilantása, eltekintése, közönye mellett. Hitetlenkedő szavainkra mintha mesét mondanának. Volt egyszer, hol nem volt, volt egyszer egy igazgató néni. Nemrég láttuk is az autóbuszon, köszöntünk neki, nem ismert meg, mert mi még nagyon kicsik voltunk, mikor elkerült onnan. Akkor más volt az élet a gyermekotthonban. Nagyon szerette mindenki, akkor nem vertük egymást, nem szökött meg minden hónapban egy-két gyerek, akkor tanultak is az ot lakók, volt olyan is, aki egyetemet végzett. Szerette tanítványait, gondoskodott róluk, figyelt életükre, mindennapjaikra, gondolt jövőjükre. Ha belépett az intézet kapuján, mindenki feléje szaladt. Igaz, azt mondják, őt nem szerette a személyzet, szigorú volt, igényes velük szemben. Most minden fordítva van ... Hallgatunk, egyikük sírva fakad, ráborul az ágyra, én úgy szeretem az otthonban, ott nőttem fel, nekem az a családom. A másik lányból őszinte fájdalom buggyan ki: olyan rossz, hogy nem örülnek, ha hazamegyünk, olyan rossz, hogy sehova nem várnak viszsza minket. Kár, hogy nem mese volt csak e történet. Tanulsága mégis van: ha pár évvel ezelőtt egy igazgatónőnek sikerült gyermekközpontú pedagógiát meghonosítania az otthonban, miért ne sikerülhetne ez másnak is. Csak meg kell keresni azt az embert, akinek ez hivatása, nemcsak a munkahelye. SIMÓ Erzsébet Farsangoló gyerekek Sok helyről kaptunk híradást: a farsang alatt sok iskolában kezdeményeztek, szerveztek karneválokat, farsangi összejöveteleket. Persze, ezelőtt is került sor ilyen rendezvényekre, de nem ilyen számban, nem ilyen sok helyen, mint az idén. A hagyományápolás felkarolását kell ebben a jelenségben üdvözölnünk, s hisszük, nem lesz eredménytelen azoknak a pedagógusoknak törekvése, akik éppen azt tűzték célul maguk elé, hogy tanítványaikkal feledésbe ment, régi szokásokat megismertessenek és megszerettessenek. Ezért fogadtuk nagy örömmel a hírt a csernátoni iskolások felújított farsangjárásáról, ezért üdvözöltük meleg szavakkal a salamási kecsketáncoltató gyerekeket a téli népszokások csernátoni seregszemléjén. Nyilván, az ilyen összejövetelek, játékos találkozók — mint amilyen a sepsiszentgyörgyi 2-es Ipari Líceumé is volt “ egyik válfaját képezik a hagyományápolásnak, de biztatásként, példaként kell idéznünk, hátha mások is, minél több Az oldalt összeállította PÉTER Sándor Mit kell tudni az érettségiről? Bár március eleje van még, a tizenkettedikes tanulókat mégis közvetlenül, közelről foglalkoztatja a nagy próbatétel: milyen is lesz az idei érettségi vizsga, miképpen bonyolítják azt le? Valószínű, ez az oka annak, hogy a Nevelés- és Oktatásügyi Minisztérium illetékesei idejében — mintegy fél évvel a vizsgaeladás előtt — közzétették az érettségi megszervezésére és lebonyolítására vonatkozó határozatokat. Azok szerint az érettségit két — június 21—30. és augusztus 13 —22. — időszakban szervezik meg, amelyekre azok jelentkezhetnek, akik átmenő osztályzattal végezték a líceum XII., illetve a XIII. (estisek) osztályát. Az idei vizsgaszeszszióra az 1983-ban és 1982-ben végzettek is feliratkozhatnak. Nem vonatkozik a rendelkezés azokra — függetlenül, hogy próbáltak-e már érettségizni vagy sem —, akik 1982 előtt végeztek. Ia mégis érettségi diplomát akarnak szerezni, akkor előzőleg be kell iratkozniuk az esti tagozat XIII. osztályába, s csak elvégzése után vizsgázhatnak. A beiratkozással kapcsolatban: az idei végzősök dossziéját a líceumok titkársága állítja össze; a többieknek, vagyis az 1983-ban, valamint 1982- ben végzetteknek folyó év március 31-ig kell beiratkozniuk (szükséges iratok: születési anyakönyvi kivonat, valamint a négy líceumi osztály összesített értesítője). Vizsgatantárgyak (írásbeli): román nyelv és irodalom (az anyanyelvükön tanulóknak magyar nyelv és irodalom is), egy, a líceum profiljának megfelelő tantárgy. Mesterségbeli tudásukat gyakorlati munka elkészítésével és bemutatásával bizonyítják a tanulók. Az írásbeli dolgozatokat egytől tízig terjedő jegyekkel osztályozzák. Azok, akik az írásbelijükre négyes osztályzatot kaptak, kérhetik, hogy szóbeli vizsgára álljanak. Az osztályozás itt is egytől tízig terjedő jegyekkel történik. Azok a tanulók mennek át, akik írásbeli és szóbeli vizsgájának általánosa legkevesebb ötös. Az érettségivel kapcsolatos tennivalók menetrendje: Júniusi szesszió: • március 31-ig az 1982-es és 1983-as végzősök beiratkozása. • június 1-ig: a gyakorlati munkák elkészítése és benyújtása. • június 21.: írásbeli román nyelv és irodalomból. • június 22.: írásbeli magyar nyelv és irodalomból. • június 24.: írásbeli a választott szaktantárgyból (matematika, fizika, történelem, filozófia). • június 26—30.: a gyakorlati munkák megvédése, illetve szóbeli vizsga azokból a tantárgyakból, amelyekből a jelentkezők az írásbelin ötösnél kisebb osztályzatot kaptak. június 30.: eredményhirdetés. Augusztusi szesszió: o július 1—20.: beiratkozás az érettségi vizsgára. O augusztus 1-ig: a gyakorlati munkák elkészítése és benyújtása. o augusztus 13.: írásbeli román nyelv és irodalomból, o augusztus 14.: írásbeli magyar nyelv és irodalomból, o augusztus 16.: írásbeli a választott szaktantárgyból (matematika, fizika, történelem, filozófia). 0 augusztus 17—22.: a gyakorlati munkák megvédése, illetve szóbeli vizsga azokból a tantárgyakból, amelyekből a jelentkezők az írásbelin ötösnél kisebb osztályzatot kaptak. 0 augusztus 22.: eredményhirdetés. A jó kereskedő öröme ■ — 1941 óta dolgozom a kereskedelemben — mondja nosztalgiával Lőrincz Béla, a kezdi vásárhelyi ipari negyed élelmiszerüzletének felelőse —, 32 esztendeje üzletvezetőként, büntetés és hiány nélkül. Ha a kezdeti korlátolt lehetőségeinket is felszámítom, nem volt könnyű ez a mesterség. De immár a nyugdíjkor küszöbén, felemelt fővel mondhatom: a rám bízott feladatokat az elvárások szintjén végeztem el, szakmai ismereteimet nem is egy kereskedőnek adtam át, a vásárlók iránti tisztelet szellemében. — Lehet-e egy kereskedőnek hitvallása? — Lehet, így foglalhatnám össze: mindig a vásárlónak van igaza! Azt is mondhatnám, a vásárlók sérelmei, észrevételei azonnali orvoslása, vagy megelőzése a mi munkánk minőségének előfeltétele. Ezen a pályán fokozott mértékű becsületre és emberségre van szükség. — Milyen örömök és bosszúságok részese egy kereskedő? — Ha a betérő vásárló megkapja a keresett jó minőségű árut és kiszolgálást, örömmel, jó érzéssel távozik. A jó kereskedőnek öröm a vásárló elégedettsége. Bosszúság szinte naponta adódik. Nemcsak egyes kereskedelmi dolgozók tapintatlansága, faragatlansága, hanem több vásárló izgása, türelmetlen magatartása miatt is. Bár egyik félnek sincs joga kellemetlen órákat, napokat okozni a másiknak, mégis: mindig a vásárlónak van igaza! — Üzleteinkben sok az újonnan kikerült fiatal kereskedő. Mi a véleménye róluk? — Itt, a Szigeti Ilonával közösen vezetett, a megye egyik legnagyobb üzletében is a 22 elárusító jó része fiatal. Jóérzésűek, szorgalmasak, de azt hiszem, hogy az elméleti képzés nem minden; a vásárlókkal való hosszas, közvetlen kapcsolat, helytállásuk, komolyságuk döntő ebben a tekintetben. Természetesen, nekünk idősebbeknek nem csak a feddő tekintetünkkel, hanem segítő jó szándékunkkal is mellettük kell legyünk. Hiszen néha olyan lámpalázasok, könnyen zavarba jönnek. Ezzel sem mi, sem a vásárló nem élhet vissza, mert szakmai előrelépésük mindannyiunk közös ügye ... DÉVAI István 2-3. A XXL FORDULÓ Maratoni küzdelmet hozott a szerdai forduló. Bákóból, Piteşti-ről nagy ködöt jeleztek, s a két mérkőzés többszöri megszakítások után ért csak véget. E két városban nem csak a köd dolgozta meg a szurkolók idegeit, hanem a játék is, a mérkőzések eredménye. Bákóban borult fel a pálya, úgy támadtak a hazaiak, de gólt a vendégek lőttek az első félidő utolsó percében. Szalmaláng — gondoltuk —, Avadanei, Dudu Georgescu majd csak ,,kioltják“ a második negyvenöt percben. Hát azigyekezetekizel nem is volt baj, csupán a góllövő cipőjüket nem találták, így aztán, nem kis meglepetésre, a Petrol győzött, Piteşti-en a vendégek szereztek vezetést, három perccel később egyenlítettek a hazaiak, majd a mérkőzés véghajrájában újabb gólt lőttek. Már-már úgy tűnt, hogy vége az izgalomnak. Aztán a 90. percben büntetőhöz jutott a craiovai tizenegy. A végrehajtó szerepkört Irimescu vállalta, aki az őszön öt büntetőt értékesített... Ezt viszont kihagyta. Pont nélkül hagyta csapatát. Ebben a fordulóban egyébként nagyon igyekeztek a sereghajtók. A gálaciak pontot szereztek Slatinán, s méghozzá úgy, hogy vezettek is, a tirgovisteiek Marosvásárhelyen remekeltek. A 85. percig reménykedtek a pontszerzésben, akkor aztán Fanici pontot tett az i-re. Egy újabb pont veszteséggel bajba kerülhetett volna az ASA. Petrozsényben felváltva vezettek a csapatok, végül pontosztozkodtak. Testvériesen, mint egy megyéből valók. A fővárosban rangadót játszottak. A jó labdarúgást viszont a nyitányon láthatta a teltház. Nem a Dinamón múlott a meglepetés. Az a két Rapid-játékos, Manea és Cojocaru lelkén szárad. Ami pedig a rangadót illeti, azon csalódtunk a Steauában. Erőtlenül, elgondolás nélkül játszott, sima vereséget szenvedett az egyébként remek játékerőt felvonultató Sportultól. Részletes eredmények: FC Bihor— Iaşi 2—1 (gl. Zare, Grosu — tizenegyesből, ill. Ursu), ASA—Tîrgovişte 2—1 (gl. Ciorceni, Fanici, ill. Burleanu), Dinamo—Rapid 1-0 (gl. Augustin), Zsil—Corvin 2—2 (gl. Găman, M. Popa, ill. Mateuţ, Gabor), Bákói SC—Petrol 0—1 (gl. Lazar), Sportul studenţesc—Steaua 2—0 (gl. M. Sandu 2), FC Argeş—Craiova 2—1 (gl. Toma, Jurcă, ill. A. Popescu), FC OU—Galac 1—1 (gl. Minea, ill. Antohi), Rîmnicu Vilcea—Nagybánya 1—0 (gl. Alexandru). Az eredmények után őrségváltás történt mind a tabella élén, mind a végén. A rangsort a Dinamo Tîrgovişte zárja, vezeti és V. Zsil 218 5 8 18—26 ál A 22. forduló: Nagybánya—Corvin (1—4), Iaşi—Steaua (1—3), Petrol—ASA (1—2), Rapid—Rîmnicu Vilcea (0—0), Craiova—Sportul (0—3), Zsil—FC Bihor (1—4), Dinamo—Galac (0—0), Tîrgovişte—Bákói SC (1—2), FC Argeş—FC Olt (0—1). (Zárójelben az őszi eredmények.) (Áros) Ávrám Szilveszter és Gáli Sándor vezetésével Bálványosfürdőn kezdte meg felkészülését a Kézdivásárhelyi Vasas labdarúgó-csapata. S kezdjük mindjárt azzal, hogy megerősített kerettel. Viszszatért az együtteshez Incze Gyula (kapus), Dobra László, György Domokos (mezőnyjátékosok), átigazolták Diaconu Ioant (Baróti Bányásztól) és Nagy Nándort (Brassói ICSM-től). Az öt játékos kétségtelenül erősítést jelent. A felkészülési mérkőzéseken kipróbált új csatársor — Szabó Laci, Georgescu, Csíki, Diaconu — gólerőssége pedig igazolta a szakvezetés elképzeléseit. A Vasas eddig hét előkészületi mérkőzést játszott: hazai pályán: a Sebesi Pielaruval (7—0), a Bukaresti Mechanikával (2—1), a Bukaresti Vasassal (4—3), a Baróti Bányásszal (2—1), a Sepsiszentgyörgyi IMASA-val (3—1), idegenben: Brassói Metrommal (2—3), Baróti Bányásszal (0-0). Az eredmények reményt keltőek. A jó játékra szükség is lesz, hiszen az őszi idényt nem a legmegnyugtatóbb mérleggel zárta a csapat. A tavaszi rajt pedig nagyon keménynek ígérkezik, az első fordulókban a mezőny legerősebb csapataival találkozik a Vasas, a Vaslui-i Mechanikával, a Bîrladi FEPA- val és a Rákói Amipilevel. A tisztes eredményért legalább olyan jó játékkal kell előrukkolnia, mint amilyent produkált a Bukaresti Vasas és az IMASA ellen. PÉTER Gábor 1. Dinamo 21127 2 39—17 31 2. Steaua 21133 5 45—15 29 3. Sportul 21124 5 33—19 28 4. Craiova 21122 7 33—18 26 5. FC Bihar 21104 7 36—27 24 6. FC Arges 21112 8 28—22 24 7. Rákói SC 21103 8 20—26 23 8. FC Olt 216105 17—14 22 9. Iași 217 8 6 22—22 22 10. Rm. UTicea 218 5 8 25—29 21 12.Corvin 217 5 9 28—27 19 13.ASA 217 410 19—26 18 14.Nagybánya 217 410 20—36 18 15.Rapid 215 610 15—23 16 16.Galac 213 810 12—22 14 17.Petrol 213 513 14—34 11 18.Tîrgovişte 213 513 14—36 11 ERŐSÍTETT a vasas