Megyei Tükör, 1984. november (17. évfolyam, 3971-3996. szám)
1984-11-01 / 3971. szám
Évadnyirás a politikai, ideológiai oktatásban Kovászna megyében közel százezren - a felnőtt lakosság túlnyomó többségei látogatják ismét a pártnevelési tanfolyamokat, a tömegszervezetek — KISZ, szakszervezet és SZDEF — keretében működőket. Az idei tanév a XII. pártkongresszus dokumentumainak teljesítésében, országépítő munkánk negyven szabad esztendejében elért sikerek felmérése, a mostani ötéves terv hátralévő esztendeje feladatainak maradéktalan teljesítésére való mozgósítás, s a kommunisták közelgő legmagasabb fórumának irányelvei mélyreható megismerésének jegyében folyik. Az útmutatások értelmében a történelmi fontosságú XIII. pártkongresszus munkálatainak megnyitásáig az összes nevelési tanfolyamokon két fő téma kerül napirendre. Az első hazánk gazdasági-társadalmi fejlődésének gazdag mérlege a szocialista építés negyven szabad esztendejében, a második a szocialista Románia előrehaladásának ragyogó távlatai az 1986—1990-es újabb ötéves tervünk időszakában és a további esztendőkben, egészen kétezerig. Az első téma keretében széles körű lehetőség teremtődik arra, hogy a résztvevők megismerjék sikereinket, azokat az eszméket, értékeléseket, amelyeket pártunk főtitkára, Nicolae Ceauşescu elvtárs a nemzeti és társadalmi, antifasiszta és antiimperialista forradalom 40 éves évfordulójának tiszteletére megrendezett ünnepi gyűlésen elhangzott rendkívüli fontosságú beszédében összegezett. És arra is, hogy a pártfőtitkár elvtársnak az RKP Központi Bizottságánál az ipari, mezőgazdasági és pártmunka kérdéseiről utóbb megtartott tanácskozáson megfogalmazott útmutatásai fényében tudatosítsuk a munkaközösségekre váró konkrét feladatokat, hogy minél kimagaslóbb sikerekkel köszöntsék a XIII. pártkongresszust. A második téma kapcsán a tanfolyamok hallgatói körében hazánk fejlődésének holnapi és távlati programját kell elsajátítani, azokat, amelyeket pártunk főtitkárának említett nagy jelentőségű beszédei és a XIII. kongresszus irányelvtervezete tartalmaznak. A propagandistáknak arra kell törekedniük, hogy a jelenlévők megértsék a jelen ötéves tervfeladatok hiánytalan megvalósításának fontosságát, mert ez a legbiztosabb garancia arra, hogy hazánk gazdasági-társadalmi fejlődésében a kongresszusi irányelvek megszabta napfényes program teljesítéséhez sikerrel láthassunk hozzá. Idejében megtörténtek a városokban és megyei szinten is a propagandisták felkészítői. Most a tanév sikere a pártszervek és -szervezetek következetesen irányító és ellenőrző munkájától függ. Nem kis jelentőséggel bíró a dokumentációs központoknak a szükséges könyvészeti és szemléltetőanyagokkal való ellátása, építőmunkánk országos, megyei és helyi sikerei gazdag mérlegének, s az elénk táruló esztendők magasztos programjaiból megvalósításra váró feladataink, merész terveink széles körű népszerűsítése érdekében. DARÓCZI Ferenc Osztályozzák a deszkát a Kézdivásárhelyi Fakitermelő, -Feldolgozó és -Szállító Vállalat komandói részlegén (GERGELY Béla felvételei) Mindannyiunk jólétéért (folytatás az első oldalról) négyzetméter összlakfelületet használ az 1970. évi 9 négyzetméter helyett. Amint az a fenti számadatokból is kitűnik, a megye lakóinak lakásviszonyai nagyvonalakban megoldottnak tekinthetők. A Román Kommunista Párt közelgő XIII. kongresszusának irányelvtervezetét tanulmányozva, a fenti állítás még nagyobb mértékben igazolható. Az irányelvtervezet szerint az 1986— 1990-es időszakban 725000 új lakás épül, s így tovább javulnak a lakásviszonyok. Az említett számból sok épül majd fel megyénkben is. A következő ötéves terv első esztendejében már arról is számot adhat a megye, hogy elkészült a húszezredik tömbházlakás. Figyelembe véve az irányelvtervezet előírásait, a következő időszakban sok tennivalónk lesz még a meglévő lakások kényelmi szintjének emelése terén. A irányelvtervezet megállapítja, hogy a század végére „teljes mértékben megoldódik a lakáskérdés, minden lakos számára 14 négyzetméter lakóterületet biztosítunk, amely a mellékhelyiségekkel együtt 18—20 négyzetmétert fog kitenni személyenként“. Az egy lakosra számított lakfelület esetében tehát a területet közel négy, az összlakterületet pedig 4 6 négyzetméterrel kell még növelnünk. Mindazt, amit ezen a téren megvalósítottunk, pártunk emberközpontú politikájának köszönhetjük, annak a határtalan gondoskodásnak, amellyel pártunk főtitkára, Nicolae Ceauşescu elvtárs követi az életszínvonal, az életminőség állandó emelését. A pártunk főtitkára irányításával kidolgozott irányelvtervezet nagyszerű célkitűzéseinek zálogát abban látjuk, ha szeretett vezetőnket a XIII. kongresszus visszaválasztja főtitkári magas funkciójába. Vállalatunk dolgozói éppen ezért teljes határozottsággal támogatják a Központi Bizottság erre vonatkozó határozatát. MEGYEI TÜKOR Határidők és érdekeltség (folytatás az első oldalról) A termelőszövetkezet tíz-tizenöt év helyben dolgozó mezőgépész-gárdával rendelkezik, összesen 32 traktorista, Jakabos László részlegvezetővel az élen. Csak a legtöbb szolgálati időt öszszesítőket említve közülük, tekintélyes névsor kerekedne ki, így többek között Kanadé Bertalan, Fábián Imre, Marti Gyula, Kovács Sándor, Fekete András , munkatársaik. A mező dolgozó szövetkezeti tagokat olyan farmvezetők irányítják, akikkel a vezető tanács általában elégedett. Szabó Miklós, Szabó Julianna, Berszán Jolán gyakorlatias, tapasztalt szakemberek és az eddigiekben is rátermett szervezőknek bizonyultak. Eredetileg 160 hektár cukorrépa-vetésterületük volt, aminek egyharmadát a múlt hét közepéig kiszedték, megtakarították a tagok, s péntek délig végeztek minden dűlőben a sorok lazításával. A teljes ütemű szállítás a múlt hét második felében vette kezdetét, s abban a gazdaság 8 teherautója és 40 fogata mellett a szállítóvállalat 6—8 után futós teherkocsija vesz részt. Ez mintegy 500—600 tonnás napi ütem elérését teszi lehetővé a tapasztalatok szerint. Igyekezni kell, mivel a 400 mázsás felbecsült átlagtermés azt jelentené, hogy legkevesebb tíz napra van szükség, amire az utolsó csomók is lekerülnek a földről. A vasútállomásig nincsenek nagy távolságok s így naponta 5—6 fordulót is tehetnek a gépi járművek, amint azt a helyi irányítók elvárják. A 600 tonnás ütem a számítások szerint minimálisnak tekinthető. Répafejet a tagoknak nem osztanak. Azt az ősz folyamán beiktatják az állatok fejadagjába, s hozzávetőleg 800 tonnát tisztán tárolnak télire. Ellenben teljesítmény-javadalmazás alapján részesül a tagság a gyökértakarmány-termésből, amit 40—50 hektáron termesztenek évente. Mivel mind a takarmányrépából, mind a karórépából 500 mázsa feletti átlagtermésre számítanak, ez az idén is a vállalt parcella nagyságának függvényében, 2000—3000 kilogramm értékes tejszaporító takarmányt jelent háztáji állatállomány részére. A jelzett mennyiséget tetszés szerint vagy felhasználják, vagy a gazdaság megfelelő áron megvásárolja. A tagság teljes egészében szerződést kötött a 160 hektár cukorrépa-vetésterület növényápolási és betakarítási tennivalóinak elvégzésére. Idegen munkaerőt egyáltalán nem vett igénybe a téesz ennél a kultúránál. Répát termel az agráripari tanács, a néptanács és a téesz vezetősége, ügyviteli gárdája is. A melléállásban befolyásolja a tagságot az anyagi érdekeltség. Megkérdeztük az egyik répatermesztőt, hogy mi volt például a múlt évben javadalmazása. Jobb megértés okából tudnunk kell, hogy a gazdaságban egy egész rész, 0,15 hektár, ami teljes kötelességvállalást jelent a gazdasággal szemben, egyéb kultúrák esetében is, egyszersmind teljes jogot a juttatások terén. * Mivel 40 tonnás termésről beszéltünk, ez az egsz részes esetében 20 tonnának felel meg. Az illető tonnánként 3,8 kilogramm cukrot kap, s emellett mintegy 80 munkanapegység teljesítését írják jóvá számára. Ennek értéke aézdiszentléleken 56 lej. Az elvégzett munka ellenértéke ezek szerint 76 a cukor és kikerekítve 4500 lej. Amennyiben a tervet túlteljesítik (erre az idén 10—15 százalékban van kilátás), akkor a terven felül termelt menynyiség 60 százaléka után prémiumban részesül a tag, ami a fenti pénzösszeg újabb 15 százalékával növeli a fizetést. A szövetkezeti tagság október elejéig beszállította a háztáji parcellákon termelt cukorrépát, s az érte járó cukrot megkapta. A terménymennyiség az egész agráripari tanácsban 1600 tonnára rúg, amiből 850—900 tonna a szentlélekieké. Ez újabb 20 hektárnak felelne meg, a gazdaság átlagtermését véve alapul, s a közösség össztermelését mintegy 15 százalékkal növeli mennyiségben. A határban a szántóterület több mint tíz százalékán termesztenek jelenleg cukorrépát, ami a megyei átlag kétszerese. A mutatószám tanúsítja, hogy Kézdiszentléleken bevált ennek az intenzív művelést igénylő kultúrának a termesztése. Mivel az idén a betakarítással is igyekeztek és igyekeznek, a melléállással nincs baj, s ami mindemellett egyáltalán nem közömbös, a javadalmazás is előnyös. Hazavitt kiállítás Nemrég zárta be kapuit a sepsiszentgyörgyi Sportcsarnokban a Kovászna megye gazdasági-társadalmi fejlődésének megvalósításai szabadságunk negyven esztendeje alatt témájú kiállítás, amely — mint megállapítottuk annak idején — rendkívül meggyőzően mutatta be azt az utat, amelyet e vidék lakossága a felszabadulás után, a szocialista építés éveiben, különösen pedig a párt IX. kongresszusa óta eltelt időszakban járt be, haladtában az anyagi és szellemi civilizáció mind magasabb csúcsai felé. Ha most töprengeni kezdünk azon, hogy vajon mi lett a kiállítás gazdag, változatos és érdekes — egyszóval: sokatmondó — anyagának a sorsa kapuzárás után, elsősorban az jut eszünkbe, hogy a tárgyakat, a bemutató táblákat, grafikonokat — bizonyára — becsomagolták és elszállították annyi felé, ahány helyről behozták őket a csarnokba, lévén, hogy általában ez a szokás. De vajon egészen bizonyosak lehetünk ebben?... A kérdés nem légből kapott, ugyanis Sepsiszentgyörgyi Villamos Berendezéseket és Villanymotorokat Gyártó Vállalatban járva, megtudtuk, hogy ők anyagot szállítottak haza, hanem magát a kiállítást. Megnézhető tehát ezután is a vállalat gyűléstermében, ahol a látogató egyetlen tekintettel lajstromozhatja a régebbi és újabb termékeket, megtudhatja és le is jegyezheti magának — például — a következőket: a vállalat a sepsiszentgyörgyi új ipari telep első egységeként épült 1971 szeptembere és 1973 decembere között, s azóta többször bővült. 1975-ben még csupán 17 villamos terméket gyártottak, 1984-ben már 375-öt; az egyszázalékos termelékenységnövekedés értéke 1974-ben még 725 000 lejt jelentett, 1980-ban már 2 052 000-et, 1984-ben pedig 2 293 000 lejt. 1975 és 1984 között a dolgozók havi átlag javadalmazása közel 1100 lejjel növekedett... Úgy véljük, hogy ez a — szokásostól eltérő — példa követendő, s nemcsak azért, amit.^^^gatókra vonatkozóan, följebb írnám^^írmi azért is, mert meggyőződésünk, hogy a kiállítóteremmé is avatott gyűlésteremben, másképpen ülnek, vitatkoznak, tárgyalják meg teendőiket az emberek, hiszen, közvetlenül mellettük, velük van a múlt és a jelen . .. (tasnádi) LÁTNI ÉS LÁTTATNI ROMFELD ÁKOS BALANBÁNYAI FOTÓMŰVÉSZ SEPSISZENTGYÖRGYI TÁRLATÁRÓL A címben jelzett fogalompár a fotóművészet — s egyáltalán a fényképezés — legbensőbb lényege. Értelme és hivatása .Ez így szemre-színre egyszer, de érdembéli megvalósítása nem is oly könnyű, mint azt a legkorszerűbb fényképezőgép-csodák prospektusai hirdetik: ,,E gép mindent elvégez ön helyett, a kezdő is tökéletes képet készíthet vele". Persze, technikailag. A családi albumba valót. De ezen túl kezdődik az igazi fotózás, a fotóművészet, melynek „félként" képviselői joggal számíthatók a század nagy látói és láttatói közé. A riportfotósok és a művészfotósok egyaránt. Romfold Ákos az utóbbiak közé tartozik. Lát, és láttat. Spekulációk, technikai boszorkány-műveletek nélkül. Persze, érti és érzi a mesterséget, tudja a csíziót, de képeinek igazi erénye mégis a meglátás, az egyszeri, a megismételhetetlen regisztrálása. Ehhez pedig szem kell — és szív s lélek. Máramarosi öreg parasztasszony tekeri a csergének való gyapjúfonalat utcahosszon, megy, s léptei éppen a sírkert felé irányulnak. Véletlen, persze. De a véletlennek is van filozófiája, mély és érvényes mondanivalója. Gyönyörű fejű csángó férfi emeli homlokához kezét, mintha visszanézne az idő mélyülő és sötétedő tükrébe, melyben százegy esztendeje gyűrűzik, elringó, mind kisebbedő-zsugorodó körökben. Bányász-arcot világít meg a karbidlámpa, sokat tudó, sokat megélt-megért öregasszony mosolyog őszi derűvel a világba, férfiak, gyermekek, asszonyok egy-egy mozdulata, arcvonása örökül meg Romfeld fekete-fehér képein. Arcok, a formák értője és megszállott vállalója, érzékeny a világ dolgai iránt, s hittel hiszi, hogy amit meglátott, azt hitelesen és igazul láttatni is tudja, s minket érint, izgat és érdekel e megörökített világ. És igaza van. Az egyszeri nagyszerű élménét osztja meg velünk, bolyongásainak fotódokumentumait, töprengéseinek, világvallatásának gyümölcseit. Romfeld kiállításának megnyitója rendhagyónak számított a rokon rendezvények sorában. Csaknem egy és egynegyed órás vetítés követte, amit joggal figyelt lélegzetét visszafojtva a közönség. Színes diaporámái, e csodálatos, harmonikusan egymásba olvadó képsorok lenyűgözőek, esztétikai és gondolati erejük a művészfilmekével vetekszik. És túl is tesz a gyengébbjén, minden bizonnyal. Román és magyar verseket, zeneműveket választott Romfeld e diaporámák „témájával“, s az eszme és a képi látvány szinkronja, össze- és egybecsengése oly tökéletes, hogy a nyilvánvaló műgondon túl, a szerző meggyőz munkája mély ihletettségéről is. MAGYARI Lajos Mosoly A balerina Jövőbe mutató esemény (folytatás az első oldalról) Mág felkelése ezelőtt kétszáz évvel beilleszkedett olyan események tartalmába és irányvonalába, amelyek Európában a demokratikus forradalmat jelezték. Ki kell emelnünk a Horea-vezette felkelés mindig újító szellemét. Az öszszes román felvilágosítók egyetértettek az erdélyi parasztság tettével, s azzal az óhajjal fordultak feléje, hogy átvegyék üzenetét, s tovább vigyék azt. A negyvennyolcas forradalom Horeában és felkelésében példát és modellt látott. Alapjában ugyanazokat a célkitűzéseket vallotta, a társadalmi jogok elnyerését, amit mindig visszautasított császári udvar, a Kárpátokon át olyan hidak kiépítését, amelyek megkönnyítik a románok közeledését, a nemzeti egység megvalósulását. Az 1784-es nagy felkelés felkeltette a munkásság politikai szervezetei érdeklődését. 1933. december 6-án, Tebean, Horea faluja előtt aláírták a Demokrata Blokk, az Ekésfront, a Magyar Dolgozók Országos Szövetsége és a Szocialista Párt közötti együttműködési egyezményt, demokratikus, antifasiszta platform alapján, ami előrevetítette a munkásosztály politikai egységének megteremtését. ki a mentett ? Amikor Sylvester Béla ötödik emeleti tömbházlakásából búcsúztam, már a felvonó előtt, még egyszer megkért: nagyon vigyázzon, ne emeljen hőssé, nem szeretném, ha munkatársaimmal összeveszejtene, ha kuncognának a hátam mögött. Bajaink, örömeink, eredményeink és sikertelenségeink közösek, együtt bánkódunk, együtt örülünk. Én csak egy kis fogaskerék vagyok a gépezetben... A 6. számú törvény, a mester szerepéről és feladatköréről a termelésben, ötödik fejezetének 17. szakaszában így fogalmaz: „A mestert azon magas szakképzettségű munkások, a termelésben, a szakmában hosszas tapasztalatokkal és a törvényben előírt szakképzettséggel rendelkező olyan technikusok soraiból választják ki, akik szakmai, politikai és erkölcsi tekintélynek örvendnek abban a munkaközösségben, ahol dolgoznak, és akik jó termelés- és munkavezetőnek bizonyulnak.“ Nos, mesterünk tökéletesen fedi e passzus fogalmát, a nagy hagyományú, néhány éve centenáriumot ünneplő textilgyárban olyan mesterektől vette át a stafétát, mint Kovács Béla, Tomsch György, Tímár János, Vargha István, Sztojka Gábor, Sztojka József, Daczó Jenő, Imreh Lajos, Balogh András, Molnár Jenő, Szabó Jenő, Tompa András, Kiss Ernő, Sántha Imre, Bodor Gyula, Sandru Iordan, Kiss Jenő és Sztojka Dénes. Ezért is furcsálltam kissé nagy szabadkozását, a piros váltás mesterének túlzott szerénységét, óvatosságát... De ki is Sylvester Béla? A TIZENEGYES LÁMPACSŐ éjszakákon át pislogott, mi, gyermekek, sosem tudtuk, mikor hunyt ki fénye. Apánk három váltásban dolgozott ötgyermekes családjáért. Délelőtt tanított, délután földműves volt, éjjel szabóskodott. Abban az időben Alsócsernátonban sem volt rózsásabb az élet, mint másutt, s a hét osztály után — arra a kevés földülíícre nem számíthattunk — Sepsiszentgyörgyre kerültem. Ezerkilencszázötvenben beléptem a textilipari középiskolába. Utána — épp harminc esztendeje az idén — a textilgyárban dolgozom... A három évtized alatt a katonaság idején és hatvanegy-hatvannyolc között — oktatómester voltam a textiliskolában — hiányoztam a temelésből, a szövődéből. Mindig oda álltam, ahova küldtek. Hatvannyolcban is mondták, no, Béla, vissza kellene miére a gyárba. Aztán így lettem a szövődében a piros váltás mestere. Ma háromszázan dolgoznak az én váltásomban, többnyire — kétszáznyolcvan — no, egynegyedük pedig még a régi gárda tagjai, az előttem való nemzedék ... Amikor oktató mester voltam, a mi gyárunknak szövő- és fonóosztály — harminc-harminc létszámos — termelte az utánpótlást. A más osztályokban galaci, szatmári, rosiori, feketehalmi üzemek küldték a gyermekeket. Az utóbbi tíz évben, a nehézipar, a gépgyártás meghonosodásával, nálunk a textilszakma becsülete esett, sokan, csoportosan mentek el a gyártól, hamar emelkedtek — tisztségben és jövedelemben — az új üzemekben. Már az iskolába se jelentkeztek elegen, ezért aztán a szomszéd megyékből kellett tanulókat toborozni. Meg is nőtt a vándorlás nálunk, hisz valamikor, aki a textilgyárba jött dolgozni, az onnan is ment nyugdíjba, ma pedig... KULCSSZEREP A mester nagyon fontos szerepet tölt be. A törvény is szépen megírja, hogy kulcsszerepe van, a felső utasításokat életbe lépteti, őrködik a technológiai, a munkafegyelmen, megszervezi és irányítja a termelést. Ismeri emberei baját-baját. Középen áll, de előtte nincs középút. Legyen egyenes ember, ne keresse az olcsó népszerűséget. Az emberekben bízni kell, szeretni kell őket. Mindenkitől képessége és adottsága szerint kell kérni. Mert a mester nem parancsol, csak kér. Nálunk sok a nő, meg kell érteni őket, másképpen kell kezelni gondjaikat. De a mester a társadalmi életben is elöl jár, s a gyárkapun kívül és családjában is példásan él. Vannak, persze, hogy vannak olyan mesterek is, akik nagyokat ígérnek, de nem tudják betartani, kedvenceiknek előnyöket biztosítanak, anyagi ügyekbe keverednek, megengedik a fegyelmezetlenséget, elvesztik tekintélyüket, de bosszúállók, vagy távol tartják magukat közösségüktől ... Tudja, vannak olyan esetek, amikor az ördögbe is elküldenek, nehéz pillanatok — egy rossz hónap, vékonyabb boríték —, amikor szokatlan kérésekkel jönnek. Ilyenkor nyugodtnak, kiegyensúlyozottnak kell lenni — s ez elég nehéz —, meg kell értetni az emberekkel azokat a múlandó nehézségeket, amelyek akadályozzák a termelést. NEHEZEBB NAPOK amikor akadozik a nyersanyagellátás és a pamut minősége is változik, amikor a cserealkatrészeket is csak bonyolult úton lehet beszerezni. Nálunk egy parti általában tízezer méternél kezdődik. Ebben a tekercsben nem lehet összekeverni különböző típusú pamutfonalat, a végben öt-hét ezer szál fut össze, ha egy is idegen, a kikészítőben „kilóg a sorból“. Termelésünk csaknem egészében exportra megy. A tervmutatók teljesítése, az exportáru előállítása létérdekünk. Ezért aztán rá kell húzni, hevégezni, hajrázni. Nagy baj, ha nem érjük el a mutatószámainkat, ilyenkor a globális akkord is „visszarúg“! MILYEN A MI GYÁRUNK? Régi, nagyon régi üzem. Szép hagyományai vannak, sok-sok kitüntetése. De megöregedtek a gépek — a szövődében például most kerül cserére vagy száz darab hatvanhetven esztendős szövőgép —, a csarnokok közt nehézkes az anyagmozgatás, az egykori részlegek termelőfelülete nem felel meg a mai követelményeknek. HOGYAN LETTEM TEXTILES Véletlenül kerültem a szakmába. Mondtam már, sokgyermekes családunk volt, mesterség, megélhetés után kellett nézni, mert az a kis földünk nem tartott volna el. Egy gyárlátogatással kezdődött, a textilgyárba vittek kisiskolásként. Akkor csak a textilgyár jelentette e vidéken az ipart, nem is lehetett volna válogatni. Ezután kerültem a textilipari középiskolába, több csernátoni pajtásommal. Bajka Ferenc, Sántha György — ma ők is mesterek a gyárban — óvodáskori játszótársak. Eleinte féltem a szakmától, mert a tanítás is nehezen ment, a tanügyi reform első évei, kísérletezései, tapogatózásai közt tanulgattunk. Sok idő telt el addig, amíg végül is benn a gyárban, a gépek mellett megtanultuk a mesterséget. Azután szép napok jöttek. A gyárban jó volt a hangulat, kitűnő eredményeket ért el az üzem, s a közösség oly összetartó volt, mint egy nagy család. Amiről Donáth Karcsi beszélt (az autóvillamossági gyárral foglalkozó sorozatunkban mutattuk be, egykori textiles — sz.m.j.), az mind igaz: az év végi szilveszter-előzetes összejövetel, a nyugdíjba vonulás emlékezetes búcsúzója, az egymáson segítés... A mesterek nagy része még ma is fiatal, összetartó, szeretik, tisztelik egymást, segítenek társaiknak tanulásban, haladásban, szakmai felkészülésben. Még ma is ki-kijárunk a Pacára, egyegy flekken- és futballpartira. Persze, már nem olyan egyhangon pendülő a munkaközösség, sok a jövés-menés, a fluktuáció, megbolydult az az egykori nagy, összetartó család... MAGAMRÓL MIT MONDHATNÉK ... Úgy tizenhat éves koromban szinte az Oltba fúltam. Kora tavasz volt, a víz hideg. Megléptünk az vitriből, de inkább úgy mondanám, elcsaltak a nagyobbak. Lebicikliztünk a vízhez, és bele... Tudtam úszni, de a hidegtől görcsbe rándultam... A többiről nem tudok, ők mentettek ki, mondták később ... Nagyon szeretem a gyermekeket, és nálunk leesett az utód. Amikor Jancsi megszületett, talán akkor voltara a legboldogabb. Ma már harmadikos, elég jó tanul, az elsők között van. Még most is megsimogatom a blokkgyermekeket, mondja is a fiam féltékenyen: édesapa, te jobban szereted őket, mint engem ... Szeretem járni az erdőt, az első gombától az utolsóig. Sétálok, ez kikapcsol, megnyugtat, mert eléggé kikészítitek az idegeim. Érzékeny típus vagyok, a gyári gondok nagyon lenyomnak, megviselnek. Aztán kimegyek minden futballmeccsre, olyan jólesik, hogy még most is a régi szurkolók Textilt kiáltanak... Mindig azt tanultam, ma is azt tartom, hogy csak az lehet jó szaki, aki szereti a munkát, a mesterséget, aki megbecsüli a munkahelyet. A pillanatnyi erőfeszítéseket, ráhúzásokat meg kell érteni, mert ilyenkor, ha többletmunkára hívnak, nem arról van szó, hogy a felettes, a főnök félti a székét. Együtt kell túljutnunk a nehézségeken, ez a gyár, ez a munka a mi kenyerünk ... Néha hazajárunk Csernátonba. Édesapám most nyolcvankét éves, édesanyám a hetvenhetet megérte. Apám keresztnevét a fiam viszi tovább, úgy szeretném, ha az élet többet nyújtana neki, s az tizenegyes petróleumlámpa és a „háromváltásos“ küzdelem csak nagyapó meséjeként maradna emlékeiben. TORMA Sándor 2-3.