Megyei Tükör, 1985. május (18. évfolyam, 4124-4149. szám)

1985-05-01 / 4124. szám

DÍSZGYŰLÉS A FŐVÁROSBAN (folytatás az első oldalról) vezetői, tudományos és kulturális éle­tünk személyiségei, munkások, szak­emberek, a fővárosi dolgozók képvise­lői. A teremben voltak központi bizott­sági tagok, miniszterek, a központi in­tézmények, gazdasági és társadalmi­kulturális egységeit képviselői, párt- és állami aktivisták, tábornokok és törzs­tisztek, bukaresti vállalatok dolgozói. Ott voltait Bukarestben akkreditált diplomáciai képviseletek vezetői, dip­lomaták, a külföldi sajtó tudósítói. Je­len voltait a külföldi szakszervezeti küldöttségek. A hatalmas terem ünnepi díszt öl­tött. A hivatalos emelvény fölött Nicolae Ceauşescu elvtárs portréját a párt és az állam zászlói keretezték, és felírva a mindannyiunk számára ked­ves jelszó: Éljen a Román Kommunista Párt, élén Nicolae Ceauşescu elvtárs főtitkárral! Ugyanitt voltak olvashatók a következő jelszavak: Éljen és virá­gozzék méltóan az összes többi nemzet sorában drága hazánk, a szabad és független Románia Szocialista Köztár­saság! Éljen egész népünk megbontha­tatlan egysége a Román Kommunista Párt, a párt főtitkára, Nicolae Ceauşescu elvtárs körül! Nagy pannókon voltak felírva a szimbólum értékű szavak: Ceauşescu— RKP! Ceauşescu és a nép! Románia— Ceauşescu—Béke! — amelyekben kife­jezésre jut az egész nemzet megbont­hatatlan összeforrottsága a párt, a párt főtitkára körül. Éljen hős munkásosztályunk! Éljen hazánk parasztsága! Éljen hazánk ér­telmisége! — kívánták a többi jelsza­vak. A terem másik végében, a színpad hátterén ez állt: Éljen Május 1, a dol­gozók nemzetközi szolidaritásának ün­nepe, a világ munkásai közötti testvé­riség napja! Elhangzott Románia Szocialista Köz­társaság állami himnusza. A Május 1-nek szentelt ünnepi gyű­lést Gheorghe Pană elvtárs, az RKP KB Politikai Végrehajtó Bizottságának tagja, az RKP Bukarest municípiumi bizottságának első titkára, a főváros főpolgármestere nyitotta meg. Május 1 jelentőségét Ion Dincă elv­társ, az RKP KB Politikai Végrehajtó Bizottságának tagja, a kormány első miniszterének első helyettese méltatta. Az ünnepi gyűlés felemelő hazafias légkörben ért véget. A lelkesedésben kifejezésre jutott az ország állampol­gárainak öröme és elégedettsége a párt, a pártfőtitkár vezetésével elért nagy eredményekkel, jogos büszkesége afö­lött, hogy saját maguk alakítják tör­ténelmüket, és rendíthetetlen bizal­muk a haza napfényes jövőjében. A munka, az anyagi és szellemi ja­vak mindazon megteremtőinek nagy­szerű ünnepén, akik a kéz és az ész erejével létrehozták a mai új Romá­niát, az egész nép ünnepélyes fogada­lommal vállalja, hogy önfeláldozással és forradalmi odaadással fog dolgozni a párt XIII. kongresszusán kijelölt nagyszerű célok megvalósításáért, a hazának a haladás és civilizáció újabb csúcsaira emeléséért, a nemzet arany­álmának , a kommunizmus hazai föl­dön való megteremtéséért. A továbbiakban Május 1-nek szen­telt, látványos ünnepi műsor követke­zett. Az egész terem hosszasan ünnepelte és éljenezte a pártot, a párt főtitkárát. A Sport- és Művelődési Palota kijá­ratánál a bukarestiek ezrei köszöntöt­ték ismét változatlan szeretettel és nagyrabecsüléssel a párt főtitkárát. A szűnni nem akaró hurrázás és éljen­zés, a hatalmas lelkesedés újabb be­szédes bizonyítéka annak, hogy a bu­karesti dolgozók, a haza összes fiai mindent megtesznek a jelenlegi ötéves terv nagyszerű feladatainak, az RKP XIII. kongresszusán elfogadott törté­nelmi jelentőségű határozatoknak a teljesítéséért, pártunk és államunk bel­cs külpolitikájának maradéktalan meg­valósításáért. Nicolae Ceauşescu elvtárs, Elena Ceauşescu elvtársnő, a többi párt- és államvezető gyalog haladt végig az If­júsági Park központi sétányán, amely mentén a dolgozók ezrei sorakoztak fel. A fővárosaiak kifejezésre juttatták mély szeretetüket és tiszteletüket a pártfőtitkár, a nemzet legszeretettebb fia, a lánglelkű hazafi iránt, aki egész életét drága hazánk fellendülésének, a civilizáció és haladás egyre magasabb csúcsai meghódításának szentelte. Nicolae Ceauşescu elvtárs, Elena Ceauşescu elvtársnő meleg barátság­gal válaszolt a bukarestiek ezreinek lenyűgöző rokonszenv-megnyilvánulá­­saira, majd beálltak a park kijáratánál alakult nagy házába. A sokaság tapsa és hurrázása kö­zepette Nicolae Ceauşescu elvtárs, Elena Ceauşescu elvtársnő melegen el­búcsúzott a Május 1 tiszteletére rende­zett ünnepi gyűlés résztvevőitől. Az ünnepség lelkes megnyilvánulása volt annak a határtalan szeretetnek és há­lának, amellyel az egész nemzet övezi a Román Kommunista Pártot, a párt és az állam harcedzett vezetőjét, Nicolae Ceauşescu elvtársat, mindazon sikerek kezdeményezőjét, amelyeket a román nép elért a szocializmus és a kommunizmus napfényes útján. A kérdés f­eltevése ... Az örök kérdésre, hogy mi viszi előre a világot — ha már felteszi magában —, mindenki valamilyen összefüggésben a munkával kapcso­latos választ ad. Amióta pedig ki­alakultak azok a társadalmak, me­lyek értékrendszerük középpontjába az emberi tevékenységnek ezt a for­máját állították, szinte közhelyszám­ba megy minden munkával kapcso­latos állítás. Mindent tudunk róla — az evidenciákról az ember nem beszél. Mi viszi előre a világot — tesszük fel mégis a kérdést, mert a lendület megtorpanásai okán is érezzük, hogy az evidenciák még akkor is csak a felszínt borzolgatják­, ha va­lamikor mélytengeri áramlatokból szakadtak ki. S már készen is állunk a válasszal, mellyel már elindulha­tunk a nagyobb hullámverésben: az ember szolgálatába állított, a vi­lágon felülemelkedő, tehát szabadon végzett alkotó munka. Gondolkodási sztereotípiánk az ok­a, hogy alkotásról beszélve csak a mű­vészeti alkotásra gondolunk és nem a legtágabb értelemben, a minden­napi munka természetet, társadal­mat, a világot fokozatosan átalakító szerepére. Kétségtelen, nem minden munka alkotás. Ismerjük a szolga­munka fogalmát, akárcsak a végre­hajtásét, de tudunk arról is, hogy a legegyszerűbb feladat végrehajtásá­ban is lehet úgy megvalósítani az elképzelést, hogy az elérje az alko­tás fogalmát vagy színvonalát. Mint ahogy lehet szolgamódon „elkép­zelni“, más fejével gondolkodni, ki­találni és kiszolgálni a kisebb vagy nagyobb hatalmakat, hogy azokban az alkotás látszatát keltve pusztán csak sztereotípiákat társítsanak egy­más mellé. De kanyarodjunk vissza egy pilla­natra konkrétumokhoz. A Kézdivá­­sárhelyi Mechanikai Vállalat több mint két és félezeres munkaközös­sége azért tud évek óta az iparág élenjárója lenni, viszonylag nagyon kevés tapasztalat birtokában, mert közösségként létezik. Mert képes fe­lülemelkedni a végrehajtásnak azon az elemi fokán, amelyben pusztán csak a kéz funkcióját töltheti be, képes magát, a munkáját távlat­ban tekinteni, képes önmagát is új­ra, meg újra átalakítani. Nem arról van szó, hogy a csavar gyártása ke­vesebb lenne, mint a csavargyártó­­gépek előállítása, de arról igen, hogy aki úgy gyártja a csavart, hogy nem látja, csak használja az elő­állítását szolgáló szerszámot, az csak egyszerű végrehajtó... " Mi viszi előre a világot, tesszük fel újból és újból a kérdést, s ritkán van erőnk arra, hogy a sztereotí­piákon felül­emelkedve tudjunk vá­laszolni. Válaszolni pedig kell, mert nemcsak az előrelépés, de a min­denkori emberi lét alapfeltétele a kérdés feltevése és megválaszolása. GAJZAGÓ Márton MEGYEI TÜKOR A MUNKA ÜNNEPE (folytatás az első oldalról) Ténynek, hogy népünk legszeretettebb fiát, NICOLAE CEAUŞESCU elvtár­sat pártunk élére választották. És alig pár hete annak, hogy az egész néppel együtt, nagy lelkesedéssel éltük át pár­tunk főtitkárának a köztársaság ma­gas, elnöki tisztségébe történt újravá­lasztásának feledhetetlen pillanatait. Mindannyian e meghatározó mozzanat­ban biztos kezességét látjuk annak, hogy maradéktalanul megvalósulnak a XIII. pártkongresszuson elfogadott ha­tározatok, azok a merész és nagyszerű álmok, amelyek társadalmunk jövőjét vetítik elénk. A modern Románia meg­alkotójának, NICOLAE CEAUŞESCU elvtársnak a személyes példája, az iránta tanúsított határtalan szeretet és ragaszkodás arra serkenti megyénk minden lakóját, hogy feladata mara­déktalan életre hívásával tegyen tanú­­bizonyságot elkötelezettségéről, arról a szilárd elhatározásáról, hogy erejét nem kímélve, mindent, megtesz a terü­leti gazdasági-társadalmi fejlesztési terv teljes végrehajtásáért, a ránk há­ruló összes kötelezettségek gyakorlatba ültetéséért. Ez a szép májusi ünnep jó alkalom arra is, hogy felidézzük azt a nagy­szerű harcot, amelyet a hazai munkás­­osztály vívott a kizsákmányolás és el­nyomás ellen, felidézzük az 1939. má­jus elsejei dicső eseményeket, amelyek aranybetűkkel íródtak be a román munkásság, a romániai dolgozók, a ha­zai és nemzetközi antifasiszta küzde­lem hősi történetébe. Ennek szervezé­sében, irányításában az ifjú NICOLAE CEAUŞESCU elvtárs vállalt nagy sze­repet. A fiatal kommunista harcos, aki kora ifjúságától ennek a harcnak szen­telte életét, nagy bátorságról, mélysé­ges hazaszeretetről, forradalmi elkötele­zettségről tett tanúbizonyságot. A ro­mán nép, az elnyomottak sorsa irán­ti felelősség hatotta át ELENA CEAUŞESCU elvtársnő egész tevé­kenységét is, aki fiatalon elkötelezte magát a forradalmi harccal, tehetségét, munkásságát a legnemesebb célok élet­re hívásának szentelte. Az idei május elsejének megünnep­lését gazdagítja az is, hogy pár nap múlva, május 9-én emlékezünk a hit­­lerizmus fölött aratott győzelem negy­venedik évfordulójára, amely a népek szabadsága, függetlensége iránti nagy­rabecsülést jelképezi. A román nép hő­seire emlékezünk, akik rendkívüli hő­siességgel küzdöttek a román föld egy­ségének megvédelmezéséért, az embe­riség legádázabb ellenségének végső le­győzéséért. Az azóta eltelt esztendők a román nép számára a beteljesülés, a rohamos fejlődés időszakát eredményezték. Kü­lönösen az utóbbi húsz esztendő ered­ményekben, sikerekben példa nélkül áll. Népünk jogos büszkeséggel nevezi ezeket az esztendőket CEAUŞESCU­­KORSZAKNAK, hisz elért sikereink, minden megvalósításunk szorosan kö­tődik pártunk főtitkára nevéhez. Egész országunkhoz hasonlóan, Ko­­vászna megye is újabb fejlődési, az ed­digieknél is merészebb szakasz előtt áll, amelyet a XIII. kongresszus jelölt ki számunkra. E májusi ünnepek, a munka ünnepe jó alkalom arra, hogy nemzetiségre való tekintet nélkül, e tájak összes dolgozói újból kifejezzék szilárd elhatározásukat, hogy maradék­talanul valóra váltják összes felada­taikat, megingathatatlanul életre hív­ják pártunk politikáját, NICOLAE CEAUŞESCU elvtárs útmutatásait és orientációit, így járulnak hozzá, hogy drága hazánkat, a szocialista Romániát a civilizáció és jólét újabb lépcsőfokai­ra emeljék. Örök tanulság Az alkotó munka lehetősége az egyéniség kibonta­,­tatásának legszilárdabb alapja. S azt, hogy az átfogó tr­­melési struktúrák kiépítésének, a termelés szakain korszerűsítésének mai folyamata milyen hatalmas asató energiák számára teremt kedvező terepet, mi sem 10l nyithatná jobban, mint az az 54 találmány és újítás, a több mint 1400 anyagtakarékossággal, tem­pléken­y­­növeléssel, a technikai színvonal emelésével kapcs­os korszerűsítési javaslat, amelyet a megye iparában t£ty hasznosítottak. E közel másfél ezer technikai-technológiai nem együttesen egy teljes vállalat évi termelését megkötő nagyságrendű hasznot hajt. A találmányok és teszfdig a vállalatok zömében egyre inkább a termelés kulcsos­­ságú problémáit oldják meg, s ugrásszerű termelési re­­kedést eredményeznek. Ezzel természetesen az is elyt­­jár, hogy évről évre növekszik az egyes találmányok gz­­dasági hatékonysága. Egyik-másik újításnak,­nak köszönhetően, sokszorosára ugrik a munka terü­é­­kenysége, számottevően nő a technikai színvonal, java a minőség. Elegendő csupán Csorna Bálint, Kócs János, T­c­­sódi Ferenc, Juhos Csaba és mások, olvasóink által fel­­mért találmányaira, illetve újításaira utalnunk. Természetes tehát, hogy ma, a m­unka ünnepén ezt, a mások munkáját, erőfeszítéseit megsokszorozó és megne­mesítő, ALKOTÓ munkát is ünnepeljük, melyben legtisz­tábban és a legmeggyőzőbben ragyog fel a munk­a ember- és környezetformáló hatalma, mely legerőteljesebben vi­lágít rá azokra a lehetőségekre, melyeket az iparosítás, a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom kibontakoztatá­sának nagy folyamata teremt számunkra. Az ember gyakorlati or­máit a képességei, közösséghez, s így önmagához való viszonyai szintjén végeredményben azonos a munkájával. Embervoltunkat, társadalmi és szel­lemi értékeinket munkához való viszonyunk konkretizálja. A mind több szakismeretet, átfogóbb műveltséget igénylő, korszerű termelés a társadalmi gyakorlat és a kultúra magasabb szintjei felé is kaput nyit, olyan képességeket fejleszt ki, melyek magas szintű kulturális és civilizációs igényekként is megnyilvánulnak. A társadalmi ember önmagához való viszonya ember­társaihoz való viszonyában realizálódik, állítja Marx. S e viszonyt a munka, az alkotás logikája határozza meg, ön­magunkhoz való viszonyunk tehát alapvetően munkához való viszony. Ha közelebb akarunk férkőzni önmagunkhoz, úgy kell alakítanunk a világot, hogy a munkához jussunk közelebb. Ez is a május örök tanulságai közé tartozik. BÍRÓ Béla ­ Ünnepü­nk egyetemessége Május elseje jókedvvel felpántli­kázott ünnepének körkörösen szer­teáradó lelkesültségében, piros lo­bogók és szám láthatatlan színbe robbant virágok tömkelegében, a ta­vasz dobjainak föl-fölpergő, egyre szaporázódó ritmusában mindannyi­an hajlamosak vagyunk elfeledni, hogy — akárcsak többi kiváltságos napjaink valahánya — e nap is jel­kép. Jelkép, hiszen az alkotó ember — a világ minden alkotó embere — egy szorgos, tettekből sűrű szövetű­re szőtt esztendejének hivatott ün­nepi pillanata lenni, nyelvén ezáltal kiváltságos egyetemességet is. Özönöljön hát népnek apraja­­vagyja zöldbe zendült majálisát ülni a telet űző, trónfosztó tavasznak, csapjon ki medreiből a nótában szárba szökő, zabolátlan vidámság­­ ... ám tűnődjön el csöppet az ö­­rökmozgó elme e jelkép hátország­értelmén, melynek zárja a jó megér­tés szándékának minden kulcsaira nyílik. Vetüljön vissza a belső te­kintet ,komorabb fellegekkel terhes égboltú korokra, az „éjszakai“ má­jus elsejékre, amikor a sötét leple alatt májusfákkal házalt a remény, gondjunk a magát mába átmenteni csak rejtőzve tudó igazságtevő i­­gyekezet megalázó kiszolgáltatott­ságára és üldöztetettségére, s mind­arra, mit híven őriz a história, s a gyakran illanékonyabb emlékezet, mindarra, ami ebbe a világnyi jel­képbe belefér, melyben a naptár pi­­rosbetűs napjai összebékülnek a dolgos hétköznapokkal, fonódván megszakíthatatlan lánccá, gyülekez­vén szétválaszthatatlan egy­ egésszé. Hiszen az egység — egységünk — jelképe is május elseje, a szó meg­annyi értelmében. Úgy érzem, az alkotó ember ün­nepén kellett elmondanom — ám ki­­terjeszthetően minden ünnepekre —, hogy nem ok és cél nélkül való föl­fejteni az ünnepek felszíni rétegeit, leásva a jelképes gyökeréig, megér­tendő mába-lombozásukat, s eszten­­dőnkénti virágbaborulásuk titkait. S azoknak birtokában mi más dol­gunk maradna — a költővel szól­va —, mint: tenni és teremteni? DALNOKI Péter A 1' AN DL ÁS M U DI K A — Nem dolgoznak eleget ezek a gyermekek, igecske, elsőosztályos lányom szülői értekezletén hangzott el e rövid kimentő mondat. Dobo­lyi Olga, az­­óta nyugdíjba vonult kiváló tanító­ fogalmazta meg ilyeténképpen véleményét új osztá­lyáról. Kezdőiskoláskorú gyermek szülőanyjaként pillanatra korainak és túl komolyak véltem a megfo­galmazást, s a munka fogalmának a zsengekorú gyermek életébe való hirtelen betorkodásának éreztem. Megdöbbentett majd visszavonulás­ra késztetett, é éreztem, talán azért él oly nagy id távlatából is az ak­kor elindult gndolatsor bennem. — Persze, a gyermeknek­­ dolgoz­nia kell, s a múlásnak munkává kell válnia éltében. S nem lehet idegen számán, hisz munk­a már kisóvodás kori­n a játék egy-egy formája számán, munka az óvodai foglalkozások gy része, s az is, ha szülei körül leallankodva hasznos­sá próbálja tani magát. Közben mer/tSifcrtM1 áaznos^ujL^elm­es te­­vékeiby, hozzá­értő pedagógus keze alatt termé­szetes módon válik élete részévé a munkává avatott tanulás. Most arra a következtetésre jutni, természetesen k­önnyelmű dolog len­ne, hogy Dobolyi Olga tanítványai­ból mind egy szálig munkaszerető, értelmes munkát végző, a munka ö­­römét élvező felnőttek lettek vagy lesznek. Irodalma van annak, hogy mily nehéz lemérni a pedagógus munkájának eredményét. Annyi a­­zonban bizonyos, hogy több száz ta­nítvány közül pár tucat egy életre megjegyezte, hogy meg­­kell tanul­niuk dolgozni, majd a munkát meg kell szerezniük, az életük bizonyos szakaszaiba meg kell fontolniuk azt, hogy mihez fogjanak, hogy fel kell tudniuk választani az életükhöz, e­­gyéniségükhöz, korukhoz leginkább illő tevékenységi formát s ezek esz­közeit, s ha midezt megtették, ké­sőbb nem vádolhatják magukat, ha életük esetleg nem óhajaiknak meg­felelően alakult. Ma szerda van. Május elseje, így nagy betűvé o­ka, a munkások világünnepén, a chicagói munkással* véres megtorlásának épp a kilencven­kilencedik esztéigem­ben. S ezen a szerdai napon a Ki a mester? helyett vallomást nyújtok át a sorozatban megjelent mun.10. -i" Vallomások a munkáról, a munkahelyről, a mestersé­k , munkatársakról, az életről . . .• „Ha nincs termelés, nincs jövedelem. Azt pedig * ~ dennel megértheti, hogy a legfontosabb a kenyér, az * rek kenyerének biztosítása.“ ... „Kijelenthetem, hogy gárdánk az országos vonalban, hasonló profilban az ' ~ között áll.“ ... „A jó szakiban meg lehet bízni. y9Lc„ olyanok is, akik meghúzódnak a sarokban, ezek elLiden bizalom, rájuk nem lehet számítani.“ • • • g évben meglepnek valamivel, valami kis figyelmességet* _ ez jólesik az embernek, tudja, érzi, hogy van ijik_­sége, amelyben neki is megtisztelt helye van.“ (Zöld» ^ lós, Domokos Gyula, Donáth Károly, Borka Mina»i^ Villamos Berendezéseket és Villany motorokat Gyártó falat). . (m_ „Az, aki dölyfös, azt képzeli,­­ mindent tud, kies . bér, nem jutott még el addig sem, hogy a mesterség tőségeit, határait bemérje, a szakma berkeit lássa.“ Ma már látom, tudom, csak úgy lehet szakmát ember szereti is azt, amit csinál“. (Incze Béla, Bea ván — Fafeldolgozó Kombinát). . Igen „Bajaink, örömeink, eredményeink és sikertele­n­ink közösek, együtt bánkódunk, örülünk.“ ... szongulásodat a kölcsönös megbecsülés vezette, hisz ha va­laki rendes ember, azzal nem szabad visszaélni, azt tisz­telni kell.“ ... „Olyan munkalégkör van itt, hogy egymást segítve, egymással megbeszélve végzünk el mindent“. (Syl­vester Béla, Bernád Attila, Könczey József — Olt Textilipa­ri Vállalat). * „Ahány épület, annyi átélés. Tanulmányozzuk a műsza­ki rajzot, elképzeljük a valóságban, megálmodjuk és együtt vajúdunk a szülésig.“ ... „A munkát mindenkitől meg kell követelni, de meg is kell adni azt, ami utána jár." (Gábor Áron, Fekete Mihály, Vállalkozó és Építő-Szerelő Vállalat). „Valamivel nehezebbek a munk­akörülmények, de egy­­ed a buktató áthidalása, váratlan károsodás okozta hely­zetből a kü­íz megtalálása igaz elégtételekkel jutalmazza a­z olajmunkást“ ... „Nos, itt az ország legmagasabban fek­vő olajtelepén az éghajlati viszonyok is zordabbak, az em­bernek is keményebben kell megküzdenie.“ (Chelaru Gri­­gore, Stoian Dumitru, kőolajbányászok). ,,Dolgoztunk eleget, mi nem örököltünk sen­kitől, ket­­tecskén csináltuk, ami van.“ ... „Szárazajtaiak, magyar­­hermányiak­, barátiak. Az erdővidéki ember szereti a mun­kát, megbízható, tud dolgozni.“ .........A bányászok között nőttem fel (...), életem úgy összenőtt a szénnel, az embe­rekkel, hogy ma már nem is tudnék változtatni rajta.“ (Dimény Mózes, Józsa Ferenc, Gáspár János, szénbányá­szok). „A mesternek tökéletesen kell mozognia szakmájában, tudásáért, emberségéért kell tiszteljék.“ (Préda Ferenc, Közüzemek). . .megtudhatják tőlem — hencegés nélkül —, hogy a kenyér a vezetőség, a munkaközösségünk legfontosabb dol­ga, mindig az első helyen áll.“ ... „Dolgozni kellett régebb is, kell ma is. Nálunk a malomban mindig jó volt a han­gulat. Olyan jó közösség, összefogás jellemzett.“ (Bedő Tamás, Joós Mihály, Malom- és Sütőipari Vállalat). „...szép rendben, mint a fonal, amikor gombolyítod, gombolyítod, és nem bogzódik össze." (Márkó Lőrinc, Hús­ipari Vállalat). „Szeretem a munkámat, a mesterségemet, végül is ál­tala lettem, ami vagyok, ez határozza meg az életformá­mat.“ ... „A jó mesternek volt is becsülete, mi, tanulók, később kezdők, boldogok voltunk, ha egy-egy nagy nevű mesterhez kerülhettünk.“........Harcoljon (a vezető) a tervek teljesítéséért, de az embereiért is...“ ... „Az iskola műhe­lyéből az első fémforgácsot, amely a tenyerembe csava­rodott, még ma is őrzöm.“ ........Én szeretem a szakmámat, nem szoktam a hátam mögé dobni a kapott feladatokat.“ (Burcea Ion, Bartha Ernő, Ancu Marius, Fekete József, Bo­gács Béla, gépgyári mesterek). „.. .keményen megszorították a kezemet, megvereget­ték a vállamat... Na, látja, ez az öröm, ez az elégtétel.“ (Kondor Ferenc, Kereskedelmi Vállalat). „És ma már, tizenöt esztendős távlatból bátran, sőt, büszkén elmondhatom, a bizonyítás sikerült. Kézdivásár­­hely, az itt élő emberek nem vallottak szégyent." ... ..A­­zért nagy élmény, ha az ember valamit megcsinált, s az jó, az megfelel a célnak, annak, amire készült." ... „Szinte nincs is olyan kérés, amit ne tudnánk kielégíteni. Annyit elmondhatok, hogy az embereinken nem múlik." ... „...Egy új gép közös erőfeszítéssel készül, alkotó munka ez, azért is oly nagy az elégtétel, amikor kész van, megfelelően mű­ködik." (Daczó József, Szabó József, Varga István, Márton Zoltán — Kézdivásárhelyi Mechanikai Vállalat). „Elég nehéz családból indultam, úgy érzem, sokat el­értem az életben. Érzem, a munkahelyemen is megbe­csülnek, elismernek­, tisztelnek". (Vincze Jolán — Kéz­­di­vásár­helyi Ruhaipari Vállalat). Chichagóban 1886. május elsején 350 000 munkás lépett sztrájkba. A rendőrség tüzet nyitott, hat munkást ölt meg. Május 1. a munkásosztály nemzetközi ünnepe lesz. Ma, ezen a 99. május elsején hős munkásosztályunk hősi harcai előtt adózva szólaltattuk meg megyénk, szocialista iparunk mai építőit, mai mestereit. A munkáról, munkatársaikról, közösségükről, munkahelyükről. TORMA Sándor ÁLTALA LETTEM, AMI VAGYOK A. I. ZAINESCU Óh, ti­vasz.J­ óh tavasz, szerelmem !... Hogy lehetsz levegő is, szerelem, termő ág, Kik varázsoltak mindkettőnkből hídfőket Arra gombolok mégis az édes ég, mégis a homokórák. És íme: indulunk most már egymás felé, íme: halljuk mi süketek ezüst lélegzeted. Mintha csak lángra gyűlt szemű párja vijjogna, Vagy a magasból egy sas szólalna meg. Balsors rabjai, mi, sugaradé vagyunk, Fényingekbe borítunk most vizeket, fákat, Óh tavasz, szerelmem!... Soha ne fejezd be a virágzást és a nyugtalanságot. Fordította : BOGDÁN László KISGYÖRGY TAMÁS grafikája IOAN IACOB Május­ elseje mint egy gyermekarc Telek páncélzatától megszabadított rendre Egy pattogzó március és a rügyek áprilisa, És íme szélből, napból máris emelkedik Május elseje gyöngéd gyermekarca. A munkásosztály nevenapja van ma Mindannyian munkával szolgáljuk lendülettel De én mint fiatal apa megpróbálom e napot Megnézni egyesztendős kisfiam szemével. Ne emelkedjék többé jégtakaró a földön Bomba soha ne zúzzon szét kérdőjelet A gyermekkor igenis gyengéd fal legyen Óvja bolygónkat hárítván vak veszélyeket. örüljetek a gyermekeknek békéjük óvjátok egy sugarat világ apát megőrizve Május elseje van ma Béke van Karomon fiam Viszem a munkásosztály nagy ünnepségére. Fordította: LŐRINCZ István VERESS GERZSON L whugwakka! lángol e májjus ... ! Olyképp légy enyém. Ünnepem, hogy benned önmagam köszörűsem a homo faber létjogán — és munkám­ is köszöntsön engem. Mérettessem: ím, nem csak voltam — mit tettem : tettem, így egészül mi­ ünnepünk az ünnepelttel és lesz méltó egésszé végül. Májusi ostoros verőfény új létre, új tettekre nógat: özönöljön zöld zivatarban a mindünket élesztő holnap. Ünnep-hírelő énekünktől ez a május gyűljön virágba, májusfát lobbantson levélbe, tavasz áramát oltsa ágba... A táj talpig ünnepi díszben megannyi piros, zöld, kék lángtól — a homo faber ünnepnapján e május lobogónkkal lángol ! IFJÚSÁG MAIJA (folytatás az első oldalról) az új társadalmi rend odaadó építőivé válhatnak. Mindezek igazolására hadd hangsú­lyozzuk e helyen is, hogy ezekben az é­­rtékben ezen a tájon több mint negy­venezer új munkahely teremtődött az iparban, a szolgáltatásokban, mezőgaz­daságban, más munkaterületeken. Fon­tos jellemzője e jelenségnek, hogy csu­pán az iparban közel huszonötezer az új munkahelyek száma, s ezek többsé­ge a gyors ütemű fejlődést magukban hordozó csúcs­ágazatokban, elsősorban a gépgyártóiparban. Nyilvánvaló, a megteremett lehető­ségekkel, az új munkahelyekkel első­sorban a fiataloknak kedveztek. Ennek tudható be, hogy a megye dolgozó sze­mélyzetének mintegy negyven százalé­ka fiatal, s az átlagos életkor huszonöt esztendő körül mozog. Sőt, vannak vál­lalataink, ahol ez a részarány a hatvan százalékot is eléri. Megyénk közel negyvenezer KISZ- tagja hatalmas erőt képvisel, közülük több mint huszonnyolcezren munkás­ként, mesterként, technikusként, mér­nökként, a gazdasági-társadalmi tevé­kenység más területeinek dolgozóiként nap mint nap bizonyítják, derekasan helytállnak a termelő munkában, az a­­nyagi és szellemi javak előállításában. A KISZ-szervek és -szervezetek irá­nyításával a megye fiataljai mindent elkövetnek, hogy kötelezettségeiknek maradéktalanul eleget tegyenek. Ennek érdekében percig sem szünetel a fiata­lok munkája, munka általi nevelése, arra való serkentése, hogy példásan hozzájáruljanak a megye gazdasági­­társadalmi fejlesztési tervének végre­hajtásához. Az ifjúság mostani ünnepének külö­nös jelentőséget kölcsönöz az is, hogy az idén ünnepeljük a Nemzetközi Ifjú­sági Évet, amely a világ összes fiatal­jai összefogásának erősítését, a barát­ság elmélyítését tűzte célul maga elé. Ismeretes, az ENSZ román kezdemé­nyezésére hirdette meg és fogadta el a NIK megtartására vonatkozó javaslatot, s ennek kidolgozásában, népszerűsíté­sében éppen a hazai ifjúsági moza­lem játszott nagy szerepet. Maga a jelszó, a­­melynek égisze alatt erre az évre és ennek rendezvényeire világszerte sor kerül, bizonyítja a román kezdemé­nyezés jogosságát, szükségszerűségét. A Részvétel, Fejlődés, Béke jelszó a fiatalok legféltettebb és legnagyszerűbb eszményeit sűríti magában, ezek ér­vényre juttatásáért szállnak síkra az ifjak milliói. Az országban, s így me­gyénkben is az ifjúsági év jegyében sorra kerülő rendezvények ezeket az eszméket népszerűsítik, hozzájárulnak ahhoz, hogy bármilyen körülmények­­ között is az ifjúságot érintő kérdések megoldását napirendre tűzzék. Május másodikéte, az ifjúság napját megyénkben is a forradalmi elkötele­zettség, a feladatvállalások és mun­ka­végzés iránti felelősség hatja át. És fia­taljaink ez alkalommal is kifejezik szi­lárd elhatározásukat, hogy mindent megtesznek az előttünk álló összes fő­­adatok élőre hívásáért. 2-3.

Next