Megyei Tükör, 1985. május (18. évfolyam, 4124-4149. szám)
1985-05-01 / 4124. szám
DÍSZGYŰLÉS A FŐVÁROSBAN (folytatás az első oldalról) vezetői, tudományos és kulturális életünk személyiségei, munkások, szakemberek, a fővárosi dolgozók képviselői. A teremben voltak központi bizottsági tagok, miniszterek, a központi intézmények, gazdasági és társadalmikulturális egységeit képviselői, párt- és állami aktivisták, tábornokok és törzstisztek, bukaresti vállalatok dolgozói. Ott voltait Bukarestben akkreditált diplomáciai képviseletek vezetői, diplomaták, a külföldi sajtó tudósítói. Jelen voltait a külföldi szakszervezeti küldöttségek. A hatalmas terem ünnepi díszt öltött. A hivatalos emelvény fölött Nicolae Ceauşescu elvtárs portréját a párt és az állam zászlói keretezték, és felírva a mindannyiunk számára kedves jelszó: Éljen a Román Kommunista Párt, élén Nicolae Ceauşescu elvtárs főtitkárral! Ugyanitt voltak olvashatók a következő jelszavak: Éljen és virágozzék méltóan az összes többi nemzet sorában drága hazánk, a szabad és független Románia Szocialista Köztársaság! Éljen egész népünk megbonthatatlan egysége a Román Kommunista Párt, a párt főtitkára, Nicolae Ceauşescu elvtárs körül! Nagy pannókon voltak felírva a szimbólum értékű szavak: Ceauşescu— RKP! Ceauşescu és a nép! Románia— Ceauşescu—Béke! — amelyekben kifejezésre jut az egész nemzet megbonthatatlan összeforrottsága a párt, a párt főtitkára körül. Éljen hős munkásosztályunk! Éljen hazánk parasztsága! Éljen hazánk értelmisége! — kívánták a többi jelszavak. A terem másik végében, a színpad hátterén ez állt: Éljen Május 1, a dolgozók nemzetközi szolidaritásának ünnepe, a világ munkásai közötti testvériség napja! Elhangzott Románia Szocialista Köztársaság állami himnusza. A Május 1-nek szentelt ünnepi gyűlést Gheorghe Pană elvtárs, az RKP KB Politikai Végrehajtó Bizottságának tagja, az RKP Bukarest municípiumi bizottságának első titkára, a főváros főpolgármestere nyitotta meg. Május 1 jelentőségét Ion Dincă elvtárs, az RKP KB Politikai Végrehajtó Bizottságának tagja, a kormány első miniszterének első helyettese méltatta. Az ünnepi gyűlés felemelő hazafias légkörben ért véget. A lelkesedésben kifejezésre jutott az ország állampolgárainak öröme és elégedettsége a párt, a pártfőtitkár vezetésével elért nagy eredményekkel, jogos büszkesége afölött, hogy saját maguk alakítják történelmüket, és rendíthetetlen bizalmuk a haza napfényes jövőjében. A munka, az anyagi és szellemi javak mindazon megteremtőinek nagyszerű ünnepén, akik a kéz és az ész erejével létrehozták a mai új Romániát, az egész nép ünnepélyes fogadalommal vállalja, hogy önfeláldozással és forradalmi odaadással fog dolgozni a párt XIII. kongresszusán kijelölt nagyszerű célok megvalósításáért, a hazának a haladás és civilizáció újabb csúcsaira emeléséért, a nemzet aranyálmának , a kommunizmus hazai földön való megteremtéséért. A továbbiakban Május 1-nek szentelt, látványos ünnepi műsor következett. Az egész terem hosszasan ünnepelte és éljenezte a pártot, a párt főtitkárát. A Sport- és Művelődési Palota kijáratánál a bukarestiek ezrei köszöntötték ismét változatlan szeretettel és nagyrabecsüléssel a párt főtitkárát. A szűnni nem akaró hurrázás és éljenzés, a hatalmas lelkesedés újabb beszédes bizonyítéka annak, hogy a bukaresti dolgozók, a haza összes fiai mindent megtesznek a jelenlegi ötéves terv nagyszerű feladatainak, az RKP XIII. kongresszusán elfogadott történelmi jelentőségű határozatoknak a teljesítéséért, pártunk és államunk belcs külpolitikájának maradéktalan megvalósításáért. Nicolae Ceauşescu elvtárs, Elena Ceauşescu elvtársnő, a többi párt- és államvezető gyalog haladt végig az Ifjúsági Park központi sétányán, amely mentén a dolgozók ezrei sorakoztak fel. A fővárosaiak kifejezésre juttatták mély szeretetüket és tiszteletüket a pártfőtitkár, a nemzet legszeretettebb fia, a lánglelkű hazafi iránt, aki egész életét drága hazánk fellendülésének, a civilizáció és haladás egyre magasabb csúcsai meghódításának szentelte. Nicolae Ceauşescu elvtárs, Elena Ceauşescu elvtársnő meleg barátsággal válaszolt a bukarestiek ezreinek lenyűgöző rokonszenv-megnyilvánulásaira, majd beálltak a park kijáratánál alakult nagy házába. A sokaság tapsa és hurrázása közepette Nicolae Ceauşescu elvtárs, Elena Ceauşescu elvtársnő melegen elbúcsúzott a Május 1 tiszteletére rendezett ünnepi gyűlés résztvevőitől. Az ünnepség lelkes megnyilvánulása volt annak a határtalan szeretetnek és hálának, amellyel az egész nemzet övezi a Román Kommunista Pártot, a párt és az állam harcedzett vezetőjét, Nicolae Ceauşescu elvtársat, mindazon sikerek kezdeményezőjét, amelyeket a román nép elért a szocializmus és a kommunizmus napfényes útján. A kérdés feltevése ... Az örök kérdésre, hogy mi viszi előre a világot — ha már felteszi magában —, mindenki valamilyen összefüggésben a munkával kapcsolatos választ ad. Amióta pedig kialakultak azok a társadalmak, melyek értékrendszerük középpontjába az emberi tevékenységnek ezt a formáját állították, szinte közhelyszámba megy minden munkával kapcsolatos állítás. Mindent tudunk róla — az evidenciákról az ember nem beszél. Mi viszi előre a világot — tesszük fel mégis a kérdést, mert a lendület megtorpanásai okán is érezzük, hogy az evidenciák még akkor is csak a felszínt borzolgatják, ha valamikor mélytengeri áramlatokból szakadtak ki. S már készen is állunk a válasszal, mellyel már elindulhatunk a nagyobb hullámverésben: az ember szolgálatába állított, a világon felülemelkedő, tehát szabadon végzett alkotó munka. Gondolkodási sztereotípiánk az oka, hogy alkotásról beszélve csak a művészeti alkotásra gondolunk és nem a legtágabb értelemben, a mindennapi munka természetet, társadalmat, a világot fokozatosan átalakító szerepére. Kétségtelen, nem minden munka alkotás. Ismerjük a szolgamunka fogalmát, akárcsak a végrehajtásét, de tudunk arról is, hogy a legegyszerűbb feladat végrehajtásában is lehet úgy megvalósítani az elképzelést, hogy az elérje az alkotás fogalmát vagy színvonalát. Mint ahogy lehet szolgamódon „elképzelni“, más fejével gondolkodni, kitalálni és kiszolgálni a kisebb vagy nagyobb hatalmakat, hogy azokban az alkotás látszatát keltve pusztán csak sztereotípiákat társítsanak egymás mellé. De kanyarodjunk vissza egy pillanatra konkrétumokhoz. A Kézdivásárhelyi Mechanikai Vállalat több mint két és félezeres munkaközössége azért tud évek óta az iparág élenjárója lenni, viszonylag nagyon kevés tapasztalat birtokában, mert közösségként létezik. Mert képes felülemelkedni a végrehajtásnak azon az elemi fokán, amelyben pusztán csak a kéz funkcióját töltheti be, képes magát, a munkáját távlatban tekinteni, képes önmagát is újra, meg újra átalakítani. Nem arról van szó, hogy a csavar gyártása kevesebb lenne, mint a csavargyártógépek előállítása, de arról igen, hogy aki úgy gyártja a csavart, hogy nem látja, csak használja az előállítását szolgáló szerszámot, az csak egyszerű végrehajtó... " Mi viszi előre a világot, tesszük fel újból és újból a kérdést, s ritkán van erőnk arra, hogy a sztereotípiákon felülemelkedve tudjunk válaszolni. Válaszolni pedig kell, mert nemcsak az előrelépés, de a mindenkori emberi lét alapfeltétele a kérdés feltevése és megválaszolása. GAJZAGÓ Márton MEGYEI TÜKOR A MUNKA ÜNNEPE (folytatás az első oldalról) Ténynek, hogy népünk legszeretettebb fiát, NICOLAE CEAUŞESCU elvtársat pártunk élére választották. És alig pár hete annak, hogy az egész néppel együtt, nagy lelkesedéssel éltük át pártunk főtitkárának a köztársaság magas, elnöki tisztségébe történt újraválasztásának feledhetetlen pillanatait. Mindannyian e meghatározó mozzanatban biztos kezességét látjuk annak, hogy maradéktalanul megvalósulnak a XIII. pártkongresszuson elfogadott határozatok, azok a merész és nagyszerű álmok, amelyek társadalmunk jövőjét vetítik elénk. A modern Románia megalkotójának, NICOLAE CEAUŞESCU elvtársnak a személyes példája, az iránta tanúsított határtalan szeretet és ragaszkodás arra serkenti megyénk minden lakóját, hogy feladata maradéktalan életre hívásával tegyen tanúbizonyságot elkötelezettségéről, arról a szilárd elhatározásáról, hogy erejét nem kímélve, mindent, megtesz a területi gazdasági-társadalmi fejlesztési terv teljes végrehajtásáért, a ránk háruló összes kötelezettségek gyakorlatba ültetéséért. Ez a szép májusi ünnep jó alkalom arra is, hogy felidézzük azt a nagyszerű harcot, amelyet a hazai munkásosztály vívott a kizsákmányolás és elnyomás ellen, felidézzük az 1939. május elsejei dicső eseményeket, amelyek aranybetűkkel íródtak be a román munkásság, a romániai dolgozók, a hazai és nemzetközi antifasiszta küzdelem hősi történetébe. Ennek szervezésében, irányításában az ifjú NICOLAE CEAUŞESCU elvtárs vállalt nagy szerepet. A fiatal kommunista harcos, aki kora ifjúságától ennek a harcnak szentelte életét, nagy bátorságról, mélységes hazaszeretetről, forradalmi elkötelezettségről tett tanúbizonyságot. A román nép, az elnyomottak sorsa iránti felelősség hatotta át ELENA CEAUŞESCU elvtársnő egész tevékenységét is, aki fiatalon elkötelezte magát a forradalmi harccal, tehetségét, munkásságát a legnemesebb célok életre hívásának szentelte. Az idei május elsejének megünneplését gazdagítja az is, hogy pár nap múlva, május 9-én emlékezünk a hitlerizmus fölött aratott győzelem negyvenedik évfordulójára, amely a népek szabadsága, függetlensége iránti nagyrabecsülést jelképezi. A román nép hőseire emlékezünk, akik rendkívüli hősiességgel küzdöttek a román föld egységének megvédelmezéséért, az emberiség legádázabb ellenségének végső legyőzéséért. Az azóta eltelt esztendők a román nép számára a beteljesülés, a rohamos fejlődés időszakát eredményezték. Különösen az utóbbi húsz esztendő eredményekben, sikerekben példa nélkül áll. Népünk jogos büszkeséggel nevezi ezeket az esztendőket CEAUŞESCUKORSZAKNAK, hisz elért sikereink, minden megvalósításunk szorosan kötődik pártunk főtitkára nevéhez. Egész országunkhoz hasonlóan, Kovászna megye is újabb fejlődési, az eddigieknél is merészebb szakasz előtt áll, amelyet a XIII. kongresszus jelölt ki számunkra. E májusi ünnepek, a munka ünnepe jó alkalom arra, hogy nemzetiségre való tekintet nélkül, e tájak összes dolgozói újból kifejezzék szilárd elhatározásukat, hogy maradéktalanul valóra váltják összes feladataikat, megingathatatlanul életre hívják pártunk politikáját, NICOLAE CEAUŞESCU elvtárs útmutatásait és orientációit, így járulnak hozzá, hogy drága hazánkat, a szocialista Romániát a civilizáció és jólét újabb lépcsőfokaira emeljék. Örök tanulság Az alkotó munka lehetősége az egyéniség kibonta,tatásának legszilárdabb alapja. S azt, hogy az átfogó trmelési struktúrák kiépítésének, a termelés szakain korszerűsítésének mai folyamata milyen hatalmas asató energiák számára teremt kedvező terepet, mi sem 10l nyithatná jobban, mint az az 54 találmány és újítás, a több mint 1400 anyagtakarékossággal, templékenynöveléssel, a technikai színvonal emelésével kapcsos korszerűsítési javaslat, amelyet a megye iparában t£ty hasznosítottak. E közel másfél ezer technikai-technológiai nem együttesen egy teljes vállalat évi termelését megkötő nagyságrendű hasznot hajt. A találmányok és teszfdig a vállalatok zömében egyre inkább a termelés kulcsosságú problémáit oldják meg, s ugrásszerű termelési rekedést eredményeznek. Ezzel természetesen az is elytjár, hogy évről évre növekszik az egyes találmányok gzdasági hatékonysága. Egyik-másik újításnak,nak köszönhetően, sokszorosára ugrik a munka terüékenysége, számottevően nő a technikai színvonal, java a minőség. Elegendő csupán Csorna Bálint, Kócs János, Tcsódi Ferenc, Juhos Csaba és mások, olvasóink által felmért találmányaira, illetve újításaira utalnunk. Természetes tehát, hogy ma, a munka ünnepén ezt, a mások munkáját, erőfeszítéseit megsokszorozó és megnemesítő, ALKOTÓ munkát is ünnepeljük, melyben legtisztábban és a legmeggyőzőbben ragyog fel a munka ember- és környezetformáló hatalma, mely legerőteljesebben világít rá azokra a lehetőségekre, melyeket az iparosítás, a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom kibontakoztatásának nagy folyamata teremt számunkra. Az ember gyakorlati ormáit a képességei, közösséghez, s így önmagához való viszonyai szintjén végeredményben azonos a munkájával. Embervoltunkat, társadalmi és szellemi értékeinket munkához való viszonyunk konkretizálja. A mind több szakismeretet, átfogóbb műveltséget igénylő, korszerű termelés a társadalmi gyakorlat és a kultúra magasabb szintjei felé is kaput nyit, olyan képességeket fejleszt ki, melyek magas szintű kulturális és civilizációs igényekként is megnyilvánulnak. A társadalmi ember önmagához való viszonya embertársaihoz való viszonyában realizálódik, állítja Marx. S e viszonyt a munka, az alkotás logikája határozza meg, önmagunkhoz való viszonyunk tehát alapvetően munkához való viszony. Ha közelebb akarunk férkőzni önmagunkhoz, úgy kell alakítanunk a világot, hogy a munkához jussunk közelebb. Ez is a május örök tanulságai közé tartozik. BÍRÓ Béla Ünnepünk egyetemessége Május elseje jókedvvel felpántlikázott ünnepének körkörösen szerteáradó lelkesültségében, piros lobogók és szám láthatatlan színbe robbant virágok tömkelegében, a tavasz dobjainak föl-fölpergő, egyre szaporázódó ritmusában mindannyian hajlamosak vagyunk elfeledni, hogy — akárcsak többi kiváltságos napjaink valahánya — e nap is jelkép. Jelkép, hiszen az alkotó ember — a világ minden alkotó embere — egy szorgos, tettekből sűrű szövetűre szőtt esztendejének hivatott ünnepi pillanata lenni, nyelvén ezáltal kiváltságos egyetemességet is. Özönöljön hát népnek aprajavagyja zöldbe zendült majálisát ülni a telet űző, trónfosztó tavasznak, csapjon ki medreiből a nótában szárba szökő, zabolátlan vidámság ... ám tűnődjön el csöppet az örökmozgó elme e jelkép hátországértelmén, melynek zárja a jó megértés szándékának minden kulcsaira nyílik. Vetüljön vissza a belső tekintet ,komorabb fellegekkel terhes égboltú korokra, az „éjszakai“ május elsejékre, amikor a sötét leple alatt májusfákkal házalt a remény, gondjunk a magát mába átmenteni csak rejtőzve tudó igazságtevő igyekezet megalázó kiszolgáltatottságára és üldöztetettségére, s mindarra, mit híven őriz a história, s a gyakran illanékonyabb emlékezet, mindarra, ami ebbe a világnyi jelképbe belefér, melyben a naptár pirosbetűs napjai összebékülnek a dolgos hétköznapokkal, fonódván megszakíthatatlan lánccá, gyülekezvén szétválaszthatatlan egy egésszé. Hiszen az egység — egységünk — jelképe is május elseje, a szó megannyi értelmében. Úgy érzem, az alkotó ember ünnepén kellett elmondanom — ám kiterjeszthetően minden ünnepekre —, hogy nem ok és cél nélkül való fölfejteni az ünnepek felszíni rétegeit, leásva a jelképes gyökeréig, megértendő mába-lombozásukat, s esztendőnkénti virágbaborulásuk titkait. S azoknak birtokában mi más dolgunk maradna — a költővel szólva —, mint: tenni és teremteni? DALNOKI Péter A 1' AN DL ÁS M U DI K A — Nem dolgoznak eleget ezek a gyermekek, igecske, elsőosztályos lányom szülői értekezletén hangzott el e rövid kimentő mondat. Dobolyi Olga, azóta nyugdíjba vonult kiváló tanító fogalmazta meg ilyeténképpen véleményét új osztályáról. Kezdőiskoláskorú gyermek szülőanyjaként pillanatra korainak és túl komolyak véltem a megfogalmazást, s a munka fogalmának a zsengekorú gyermek életébe való hirtelen betorkodásának éreztem. Megdöbbentett majd visszavonulásra késztetett, é éreztem, talán azért él oly nagy id távlatából is az akkor elindult gndolatsor bennem. — Persze, a gyermeknek dolgoznia kell, s a múlásnak munkává kell válnia éltében. S nem lehet idegen számán, hisz munka már kisóvodás korin a játék egy-egy formája számán, munka az óvodai foglalkozások gy része, s az is, ha szülei körül leallankodva hasznossá próbálja tani magát. Közben mer/tSifcrtM1 áaznos^ujL^elmes tevékeiby, hozzáértő pedagógus keze alatt természetes módon válik élete részévé a munkává avatott tanulás. Most arra a következtetésre jutni, természetesen könnyelmű dolog lenne, hogy Dobolyi Olga tanítványaiból mind egy szálig munkaszerető, értelmes munkát végző, a munka örömét élvező felnőttek lettek vagy lesznek. Irodalma van annak, hogy mily nehéz lemérni a pedagógus munkájának eredményét. Annyi azonban bizonyos, hogy több száz tanítvány közül pár tucat egy életre megjegyezte, hogy megkell tanulniuk dolgozni, majd a munkát meg kell szerezniük, az életük bizonyos szakaszaiba meg kell fontolniuk azt, hogy mihez fogjanak, hogy fel kell tudniuk választani az életükhöz, egyéniségükhöz, korukhoz leginkább illő tevékenységi formát s ezek eszközeit, s ha midezt megtették, később nem vádolhatják magukat, ha életük esetleg nem óhajaiknak megfelelően alakult. Ma szerda van. Május elseje, így nagy betűvé oka, a munkások világünnepén, a chicagói munkással* véres megtorlásának épp a kilencvenkilencedik esztéigemben. S ezen a szerdai napon a Ki a mester? helyett vallomást nyújtok át a sorozatban megjelent mun.10. -i" Vallomások a munkáról, a munkahelyről, a mestersék , munkatársakról, az életről . . .• „Ha nincs termelés, nincs jövedelem. Azt pedig * ~ dennel megértheti, hogy a legfontosabb a kenyér, az * rek kenyerének biztosítása.“ ... „Kijelenthetem, hogy gárdánk az országos vonalban, hasonló profilban az ' ~ között áll.“ ... „A jó szakiban meg lehet bízni. y9Lc„ olyanok is, akik meghúzódnak a sarokban, ezek elLiden bizalom, rájuk nem lehet számítani.“ • • • g évben meglepnek valamivel, valami kis figyelmességet* _ ez jólesik az embernek, tudja, érzi, hogy van ijik_sége, amelyben neki is megtisztelt helye van.“ (Zöld» ^ lós, Domokos Gyula, Donáth Károly, Borka Mina»i^ Villamos Berendezéseket és Villany motorokat Gyártó falat). . (m_ „Az, aki dölyfös, azt képzeli, mindent tud, kies . bér, nem jutott még el addig sem, hogy a mesterség tőségeit, határait bemérje, a szakma berkeit lássa.“ Ma már látom, tudom, csak úgy lehet szakmát ember szereti is azt, amit csinál“. (Incze Béla, Bea ván — Fafeldolgozó Kombinát). . Igen „Bajaink, örömeink, eredményeink és sikertelenink közösek, együtt bánkódunk, örülünk.“ ... szongulásodat a kölcsönös megbecsülés vezette, hisz ha valaki rendes ember, azzal nem szabad visszaélni, azt tisztelni kell.“ ... „Olyan munkalégkör van itt, hogy egymást segítve, egymással megbeszélve végzünk el mindent“. (Sylvester Béla, Bernád Attila, Könczey József — Olt Textilipari Vállalat). * „Ahány épület, annyi átélés. Tanulmányozzuk a műszaki rajzot, elképzeljük a valóságban, megálmodjuk és együtt vajúdunk a szülésig.“ ... „A munkát mindenkitől meg kell követelni, de meg is kell adni azt, ami utána jár." (Gábor Áron, Fekete Mihály, Vállalkozó és Építő-Szerelő Vállalat). „Valamivel nehezebbek a munkakörülmények, de egyed a buktató áthidalása, váratlan károsodás okozta helyzetből a küíz megtalálása igaz elégtételekkel jutalmazza az olajmunkást“ ... „Nos, itt az ország legmagasabban fekvő olajtelepén az éghajlati viszonyok is zordabbak, az embernek is keményebben kell megküzdenie.“ (Chelaru Grigore, Stoian Dumitru, kőolajbányászok). ,,Dolgoztunk eleget, mi nem örököltünk senkitől, kettecskén csináltuk, ami van.“ ... „Szárazajtaiak, magyarhermányiak, barátiak. Az erdővidéki ember szereti a munkát, megbízható, tud dolgozni.“ .........A bányászok között nőttem fel (...), életem úgy összenőtt a szénnel, az emberekkel, hogy ma már nem is tudnék változtatni rajta.“ (Dimény Mózes, Józsa Ferenc, Gáspár János, szénbányászok). „A mesternek tökéletesen kell mozognia szakmájában, tudásáért, emberségéért kell tiszteljék.“ (Préda Ferenc, Közüzemek). . .megtudhatják tőlem — hencegés nélkül —, hogy a kenyér a vezetőség, a munkaközösségünk legfontosabb dolga, mindig az első helyen áll.“ ... „Dolgozni kellett régebb is, kell ma is. Nálunk a malomban mindig jó volt a hangulat. Olyan jó közösség, összefogás jellemzett.“ (Bedő Tamás, Joós Mihály, Malom- és Sütőipari Vállalat). „...szép rendben, mint a fonal, amikor gombolyítod, gombolyítod, és nem bogzódik össze." (Márkó Lőrinc, Húsipari Vállalat). „Szeretem a munkámat, a mesterségemet, végül is általa lettem, ami vagyok, ez határozza meg az életformámat.“ ... „A jó mesternek volt is becsülete, mi, tanulók, később kezdők, boldogok voltunk, ha egy-egy nagy nevű mesterhez kerülhettünk.“........Harcoljon (a vezető) a tervek teljesítéséért, de az embereiért is...“ ... „Az iskola műhelyéből az első fémforgácsot, amely a tenyerembe csavarodott, még ma is őrzöm.“ ........Én szeretem a szakmámat, nem szoktam a hátam mögé dobni a kapott feladatokat.“ (Burcea Ion, Bartha Ernő, Ancu Marius, Fekete József, Bogács Béla, gépgyári mesterek). „.. .keményen megszorították a kezemet, megveregették a vállamat... Na, látja, ez az öröm, ez az elégtétel.“ (Kondor Ferenc, Kereskedelmi Vállalat). „És ma már, tizenöt esztendős távlatból bátran, sőt, büszkén elmondhatom, a bizonyítás sikerült. Kézdivásárhely, az itt élő emberek nem vallottak szégyent." ... ..Azért nagy élmény, ha az ember valamit megcsinált, s az jó, az megfelel a célnak, annak, amire készült." ... „Szinte nincs is olyan kérés, amit ne tudnánk kielégíteni. Annyit elmondhatok, hogy az embereinken nem múlik." ... „...Egy új gép közös erőfeszítéssel készül, alkotó munka ez, azért is oly nagy az elégtétel, amikor kész van, megfelelően működik." (Daczó József, Szabó József, Varga István, Márton Zoltán — Kézdivásárhelyi Mechanikai Vállalat). „Elég nehéz családból indultam, úgy érzem, sokat elértem az életben. Érzem, a munkahelyemen is megbecsülnek, elismernek, tisztelnek". (Vincze Jolán — Kézdivásárhelyi Ruhaipari Vállalat). Chichagóban 1886. május elsején 350 000 munkás lépett sztrájkba. A rendőrség tüzet nyitott, hat munkást ölt meg. Május 1. a munkásosztály nemzetközi ünnepe lesz. Ma, ezen a 99. május elsején hős munkásosztályunk hősi harcai előtt adózva szólaltattuk meg megyénk, szocialista iparunk mai építőit, mai mestereit. A munkáról, munkatársaikról, közösségükről, munkahelyükről. TORMA Sándor ÁLTALA LETTEM, AMI VAGYOK A. I. ZAINESCU Óh, tivasz.J óh tavasz, szerelmem !... Hogy lehetsz levegő is, szerelem, termő ág, Kik varázsoltak mindkettőnkből hídfőket Arra gombolok mégis az édes ég, mégis a homokórák. És íme: indulunk most már egymás felé, íme: halljuk mi süketek ezüst lélegzeted. Mintha csak lángra gyűlt szemű párja vijjogna, Vagy a magasból egy sas szólalna meg. Balsors rabjai, mi, sugaradé vagyunk, Fényingekbe borítunk most vizeket, fákat, Óh tavasz, szerelmem!... Soha ne fejezd be a virágzást és a nyugtalanságot. Fordította : BOGDÁN László KISGYÖRGY TAMÁS grafikája IOAN IACOB Május elseje mint egy gyermekarc Telek páncélzatától megszabadított rendre Egy pattogzó március és a rügyek áprilisa, És íme szélből, napból máris emelkedik Május elseje gyöngéd gyermekarca. A munkásosztály nevenapja van ma Mindannyian munkával szolgáljuk lendülettel De én mint fiatal apa megpróbálom e napot Megnézni egyesztendős kisfiam szemével. Ne emelkedjék többé jégtakaró a földön Bomba soha ne zúzzon szét kérdőjelet A gyermekkor igenis gyengéd fal legyen Óvja bolygónkat hárítván vak veszélyeket. örüljetek a gyermekeknek békéjük óvjátok egy sugarat világ apát megőrizve Május elseje van ma Béke van Karomon fiam Viszem a munkásosztály nagy ünnepségére. Fordította: LŐRINCZ István VERESS GERZSON L whugwakka! lángol e májjus ... ! Olyképp légy enyém. Ünnepem, hogy benned önmagam köszörűsem a homo faber létjogán — és munkám is köszöntsön engem. Mérettessem: ím, nem csak voltam — mit tettem : tettem, így egészül mi ünnepünk az ünnepelttel és lesz méltó egésszé végül. Májusi ostoros verőfény új létre, új tettekre nógat: özönöljön zöld zivatarban a mindünket élesztő holnap. Ünnep-hírelő énekünktől ez a május gyűljön virágba, májusfát lobbantson levélbe, tavasz áramát oltsa ágba... A táj talpig ünnepi díszben megannyi piros, zöld, kék lángtól — a homo faber ünnepnapján e május lobogónkkal lángol ! IFJÚSÁG MAIJA (folytatás az első oldalról) az új társadalmi rend odaadó építőivé válhatnak. Mindezek igazolására hadd hangsúlyozzuk e helyen is, hogy ezekben az értékben ezen a tájon több mint negyvenezer új munkahely teremtődött az iparban, a szolgáltatásokban, mezőgazdaságban, más munkaterületeken. Fontos jellemzője e jelenségnek, hogy csupán az iparban közel huszonötezer az új munkahelyek száma, s ezek többsége a gyors ütemű fejlődést magukban hordozó csúcságazatokban, elsősorban a gépgyártóiparban. Nyilvánvaló, a megteremett lehetőségekkel, az új munkahelyekkel elsősorban a fiataloknak kedveztek. Ennek tudható be, hogy a megye dolgozó személyzetének mintegy negyven százaléka fiatal, s az átlagos életkor huszonöt esztendő körül mozog. Sőt, vannak vállalataink, ahol ez a részarány a hatvan százalékot is eléri. Megyénk közel negyvenezer KISZ- tagja hatalmas erőt képvisel, közülük több mint huszonnyolcezren munkásként, mesterként, technikusként, mérnökként, a gazdasági-társadalmi tevékenység más területeinek dolgozóiként nap mint nap bizonyítják, derekasan helytállnak a termelő munkában, az anyagi és szellemi javak előállításában. A KISZ-szervek és -szervezetek irányításával a megye fiataljai mindent elkövetnek, hogy kötelezettségeiknek maradéktalanul eleget tegyenek. Ennek érdekében percig sem szünetel a fiatalok munkája, munka általi nevelése, arra való serkentése, hogy példásan hozzájáruljanak a megye gazdaságitársadalmi fejlesztési tervének végrehajtásához. Az ifjúság mostani ünnepének különös jelentőséget kölcsönöz az is, hogy az idén ünnepeljük a Nemzetközi Ifjúsági Évet, amely a világ összes fiataljai összefogásának erősítését, a barátság elmélyítését tűzte célul maga elé. Ismeretes, az ENSZ román kezdeményezésére hirdette meg és fogadta el a NIK megtartására vonatkozó javaslatot, s ennek kidolgozásában, népszerűsítésében éppen a hazai ifjúsági mozalem játszott nagy szerepet. Maga a jelszó, amelynek égisze alatt erre az évre és ennek rendezvényeire világszerte sor kerül, bizonyítja a román kezdeményezés jogosságát, szükségszerűségét. A Részvétel, Fejlődés, Béke jelszó a fiatalok legféltettebb és legnagyszerűbb eszményeit sűríti magában, ezek érvényre juttatásáért szállnak síkra az ifjak milliói. Az országban, s így megyénkben is az ifjúsági év jegyében sorra kerülő rendezvények ezeket az eszméket népszerűsítik, hozzájárulnak ahhoz, hogy bármilyen körülmények között is az ifjúságot érintő kérdések megoldását napirendre tűzzék. Május másodikéte, az ifjúság napját megyénkben is a forradalmi elkötelezettség, a feladatvállalások és munkavégzés iránti felelősség hatja át. És fiataljaink ez alkalommal is kifejezik szilárd elhatározásukat, hogy mindent megtesznek az előttünk álló összes főadatok élőre hívásáért. 2-3.