Megyei Tükör, 1985. augusztus (18. évfolyam, 4202-4227. szám)

1985-08-01 / 4202. szám

MÉLYSÉGES TISZTELETTEL, NAGYRAÉRTÉKELÉSSEL (folytatás az első oldalról) számunkra biztosított, csodálatos felté­telek iránt tanúsít. A sepsiszentgyörgyi Olt Textilipari Vállalat összes fiataljai számára ez az­­ évforduló újabb alkalmat jelent, hogy kifejezzük örömünket és mély hazafias elégtételünket, s kívánjunk Önnek szí­vünk mélyéből sok egészséget, hosszú életet, munkabírást, hogy továbbra is ugyanolyan bölcsességgel és forradalmi pátosszal vezesse drága hazánk sorsát a román nép javára és boldogságáért" — olvashatjuk a sepsiszentgyörgyi Olt Textilipari Vállalat KISZ-bizottságának táviratában. „Vállalatunk összes dolgozói jogos megelégedéssel köszöntik a párt IX. kongresszusának, ama alapvető politi­kai aktusnak huszadik évfordulóját, a­­mely Önt a párt legmagasabb tisztségé­be választotta. Az azóta megtett út magán viseli az Ön­ zseniális alkotói képességének pecsétjét. Ez a szakasz Romániát a sokoldalú felvirágzás leg­magasabb lépcsőfokaira emelte, s mél­tán viseli a NICOLAE CEAUȘESCU­­KORSZAK nevet — írják többek kö­zött a sepsiszentgyörgyi Ipari Árucik­keket Forgalmazó Állami Kereskedel­mi Vállalat Dolgozói Tanácsának táv­­iratában. Ezekben az években az ország és az összes megyék gazdasági fejlődésük legmagasabb ütemét érték el, így vál­lalatunk is gyors ritmusban fejlődött a kereskedelmi hálózat kibővítése és korszerűsítése nyomán, mind magasabb szintre emelkedett a dolgozók anyagi és szellemi jóléte. Forró elismeréssel adunk hangot e nagyszerű évforduló alkalmával válla­latunk összes dolgozói egyöntetű elis­merésének mindazért, amit Ön tett és tesz mindannyiunk javára és boldog­ságáért.“ A bodzafordulói posta dolgozói kol­lektívájának táviratában többek között ez áll: „Mi, a Csukás tövében meghú­zódó város postahivatalának összes dol­gozói ez alkalommal is kifejezzük afö­lötti örömünket, hogy ebben az idő­szakban, ezeken a tájakon élünk. Ki­fejezésre juttatjuk , ugyanakkor teljes csatlakozásunkat pártunk politikájához, határtalan nagyraértékelésü­nket és tiszteletünket a román nép legkiemel­kedőbb fia, a rendíthetetlen harcos és nagyszerű politikus iránt. Az Ön tisz­­tánlátó gondolkodása, fáradhatatlan munkája és erőfeszítései nyomán mi, románok, szabadon örvendhetünk az­ új életnek, gondtalan sorsunknak. Biztosítjuk Önt, mélyen tisztelt és szeretett NICOLAE CEAUSESCU elv­társ, hogy erőnket nem kímélve dol­gozunk, mindent megteszünk, hogy be­csülettel teljesítsük a Román Kom­munista Párt XIII. kongresszusán elénk tűzött összes feladatokat, hogy Romá­niát a beteljesülés és boldogság­ egyre magasabb csúcsaira emeljük.“ A Málnás községi, bü­kszádi kőbánya dolgozói többek között így írnak táv­iratukban: „Mi, a bükszádi kőbánya összes dolgozói vállaljuk, hogy erőnket egyesítve mindent megteszünk a párt mélyen humanista politikájának való­ra váltásáért, mely politika kidolgozá­sában, végrehajtásában ön ragyogó ér­demeket szerzett, mélyen tisztelt és szeretett NICOLAE CEAUȘESCU elv­társ. Hazánk történelmének két utolsó év­tizede egybeesik a legnagyobb átala­kulások korszakával, amelyet mind­annyian jogos hazafias büszkeséggel és kommunista elkötelezettséggel neve­zünk NICOLAE CEAUȘESCU-KOR­­SZAKNAK. E korszakban egész né­pünk ragyogó sikereket ért el, s min­d­­­ annyiunkat az Ön lángoló hazafiúi pél­dát­­ lelkesít.“ Felhívás a párt országépítő programjának maradéktalan teljesítésére (folytatás az első oldalról) kongresszus kiemelkedő történelmi és társadalmi jelentőségét, meghatározó szerepét a nép alkotó energiái­a teljes felszabadításában, azoknak az irányvo­nalaknak a kidolgozásában, melyek le­hetővé tették, hogy hazánk a IX. kongresszus évét­­ követően a szocialista építés új szakaszába léphessen, s tör­ténelmileg rendkívül rövid idő alatt olyan lemaradást hozhasson be, olyan előmenetelt tehessen, mely a világon a gazdasági-társadalmi haladás élvonalá­ba emelte. A 20 évvel ezelőtt elfogadott gazda­sági-társadalmi irányvonalak, az a di­csőséges út, melyet azóta végigjártunk. NICOLAE CEAUȘESCU elvtárs elmé­leti és gyakorlati tevékenysége olybá fejlesztették hazánkat, hogy az a jólét és a prosperitás igazi földjévé válha­tott. Hogyha ma, jogos büszkeséggel, az 1965—1985-ös időszak nagy és jelentős megvalósításairól beszélünk, tekintetbe kell vennünk népünk teljes és fenntar­tás nélküli elkötelezettségét pártunk irányt szabó, irányt jelölő politikája mellett. Szocialista jelenünk, az ország kommunizmus felé tartó jövője ebből nyeri új és új energiáit, ebből meríti erejét, hogy végrehajthassa a legna­gyobb álmok valóra váltását. A plenáris a legnagyobb elismeréssel nyugtázta azt a tényt, hogy az u tóbbi húsz esztendőben következetesen és megtorpanások nélkül véghezvittük azt az iparosítási politikát, mely —­ a­zon túl, hogy országunkat az erős és virágzó gazdasági-társadalmi rendszer­rel rendelkező államok­ sorába emelte — végső soron biztosította a termelő­erők arányos és méltányos elosztását az ország egész területén, a haza összes vidékei, valamennyi helysége között, mely tulajdonképpen egyedüli és kizá­rólagos alapját jelenti az összes állam­polgárok teljes jogegyenlősége biztosí­tásának, az emberi személyiség szabad érvényesülése szavatolásának. Ez az időszak leginkább azzal jelle­mezhető, hogy pártunk főtitkárának mélyen tudományos elemzései alapján, tiszteletben tartva a felhalmozás és a fogyasztás rátájának racionális ará­nyait, oly anyagi gyarapodást jelenthe­tett országunknak, mely biztosította, hogy 1945-höz viszonyítva, a román ipar százszoros többlettermelést érhes­sen el. Nyilván, nem csupán mennyiségi fel­halmozódásról van itt szó, hanem olyan, alapvető és meghatározó minőségi vál­tozásokról is, amelyek megteremtették egy korszerű, intenzív, nagy hatékony­ságú ipargazdaság megszületését, befo­lyásolván végső soron az egész nép a­nyagi és szellemi jóléte alakulását a szocialista Romániában. MEGY­EI TÜKOR KÖZLEKEDJÜNK TAKARÉKOSAN, HASZNOSAN Nincs fontosabb nagyon fontos dolog! Kétségeink sem merülhetnek fel pil­lanatnyilag. Beköszöntött a valódi ara­tó idő, a kalászszárító, heves nyár. Ilyenkor kell kihasználni minden al­kalmas percet, nemcsak a gabonafölde­ken, hanem a gyors terményszállítást tartva szem előtt, a begyűjtő közpon­tokhoz, a termelőegységek raktáraihoz vezető útvonalakon is. Mindezeket előrebocsátva, rendkívül bosszantónak lehet tekinteni, amikor az ellenőrző szervek egész sor szabálysér­tést, felelőtlenséget észlelnek, mind a járművek, erőgépek, a rendelkezésre álló rövid munkaidő tökéletes kihasz­nálása, mind az üzemanyaggal való ta­karékos gazdálkodás terén. Egyáltalán nem tekinthető járműtúl­­terhelésnek, amikor a dalnoki termelő­szövetkezetből a 21—CV—217 rendszá­mú öttonnás teherautóval a téesz el­nöke és a főkönyvelő felszalad Kézdi­­vásárhelyre gyűlésezni. A gyűlés végeredményben közügy és komoly dolognak lehet elkönyvelni, főleg, ha a főkönyvelő könyveli el a tonnakilométert, de Gál Mihály mező­gépész a 41—CV—2027-es számú trak­torral. bizonyára az uzoni állami me­zőgazdasági vállalat érdekeit tartva szem előtt, ahol több mint tucatnyi kombájn köröz a növénytermesztő farm búzaföldjein, az Uzon a kilyéni úton a családot utaztatja. Még az után­futót is otthon felejtette, állapították meg a forgalom éber őrei. Akárcsak Garay Mihály kézdivásárhelyi kollégá­ja, az állami és szövetkezeti kertészeti társulás gépésze a 41—CV—2297-es traktorral. Az utóbbi is elfelejtette az utánfutót vontatni, amikor városkö­zi sétára indult, de az élettársat nem hagyta otthon. Lehetnek ilyenkor gyors lebonyolí­tást követelő közügyek és halaszthatat­lan magánügyek, de erre a célra ese­tenként más lehetőség is adódik, s nem használhatunk sem szövetkezeti, sem állami járművet, amikor a földeken a kombájnosok naponta 15—25 tonna ga­bonát csépelnek, szaporodnak a behor­­datlan szalmabálák és a nyári szántást áhítozó tarlóföldek. És a termény biz­tonságba juttatása helyett végső soron oktalanul puffog az üzemanyag a dál­­noki, uzoni és kézdivásárhelyi utakon. A kenyér biztosításánál jelenleg nincs fontosabb nagyon fontos dolog. — fülöp — Az aratás hősei (folytatás az első oldalról) tenyerükben morzsolgatják a beérett gabonaszemet, majd kisvártatva rajthoz állítják a gépóriásokat. A tűző napon megkapó látvány az egyetlen hatalmas táblában köröző tíz piros­ kombájn. A gépfülkéből meg nem m­ondanám, melyik halad az élen, csak azt látom, hogy körbe haladva, vala­mennyi gép méltóságteljesen nyeli kalászrengeteget. És omlik a vágószer­ű­kezet alá a széles rend, a gazdaság 280 hektárnyi gabonatermése. E határban hajdanában több százan végezték ka­lákában­­ heteken át búzaföldjük aratá­sát, amit most néhány tagban napok alatt, szemlátomást kopasztanak e gép­­óriások. Hogy a kijelölt időt is lerövi­dítsék, a helyi kombájnosok mellé bük­­szádi mezőgépészek szegődtek, kerül­jön mihamarabb raktárba az egész ter­més. S hogy kik e határban az idei aratás hősei? Hát nincsenek sokan, Téglás Jó­zsef, Beke András és Veress Lajos, a három élenjáró. Őket említettük elsők­ként, mert háromnapi teljesítmény alapján őket illeti meg ez a helyezés. Téglás József indulás után mindjárt elsőként ürítette a tartályt, de a foly­tatásban is az ő gépe mellé szegődött legtöbbször a pótkocsis traktor, ban­kerjeit ő ürítette a leggyakrabban. Mint megtudtuk, tizenkilenc tonnányi volt első napi teljesítménye, de a második napon sem adta tizenhét tonna alá. Hozzá hasonló eredményt ért el N­­eke András, aki tizenhét, illetve tizenöt ton­nát ürített gépéből. Veress Lajosnak egyenletesebb volt kétnapi teljesít­­ményátlaga, tizenegy és tizenkét tonnát írtak teljesítményszámlájára. Amíg az első aratónapon Péter Sándor hár­om, illetve Nagy Béla hét tonnát jegyzett, másnapon mindkettőjük egyformán tíz­tíz tonnát csépelt. S a csoport­­ vala­mennyi tagjának teljesítménye is ug­rásszerűen feljavult, összegben hetven­egy tonna volt gépeik „produkciója“, s ehhez hozzáadandó a négy bükszádi mezőgépész huszonnyolc tonnányit el­érő eredménye. Különösen Kádár Pál teljesítménye szembetűnő, kombájnja egyetlen napon tizenhét tonnát ürített, míg három falubeli társa — Zlolli An­tal, Bács Ferenc és Darvas Attila — ez­ idő alatt összesen tizenegy tonnát ért el. Szó se róla, másutt is vannak el­térések. a tábla tisztasága, no meg a géphibák visszavetik a gépek üzeme­lését. Mert az igazságh­oz tartozik, hogy bizony Kisgyörgy Dezső karbantartó­nak ezen a szérűn eddig akadt dolga jócskán, kijutott, a javítóknak a nem várt meglepetésekből. A termés egy részét saját raktáraik­ban, tárolóikon tisztítják, szárítják, s ennek köszönhetően tizenhét-tizennyolc százalékos nedvességgel szállítottak, míg a búla fajsúlya általában 74-es volt. Eddig Árkoson nyolcvanöt hektárnyit arattak, míg az aratók nyomában 35 hektárnyi területről negyven tonna bá­laszalma került kazalba. Műszaki haladás — gazdasági hatékonyság (folytatás az első oldalról) séges szárítást a napon való szárítással helyettesítették. Ezen javított a modern technológiák alkalmazása a termékek minőségén, megbízhatóságán, hozzájárult a terme­lési költségek csökkentéséhez. A terme­lés hatékonyságának, a termékek ke­resettségének növelését célozta egy sor új terméknek a gyártásba vétele, a meg­lévő termékek korszerűsítése, felújítá­sa, így a sepsiszentgyörgyi Villamos Be­rendezéseket és Villanymotorokat Gyár­tó Vállalat munkaközössége felújította a Dacia személygépkocsihoz járó bil­lenőkapcsoló család valamennyi egye­­dét és még egy sor autóvillamossági be­rendezést és villanymotort; a kézdivá­sárhelyi Ruhaipari Vállalat az őszi­téli szezonra 100 új modell gyártásával jelentkezett; a sepsiszentgyörgyi Olt Textilipari Vállalatnál 6—6 új modell ingeknek való textíliát és ágynemű-asz­talterítő textíliát vettek gyártásba, és több mint­­ 260 000 négyzetméter új és újrafelhasznált gyapotkeverékből álló szövetet állítottak elő, a kézdivásárhelyi Villamos Termékeket Gyártó Vállalat új porcelántermékek gyártásával je­lentkezett; a kézdivásárhelyi Csavar­gyár munkaközössége olyan új gépe­ket készített, melyek javítanak a csa­vargyártás technológiáján. Mindezek a példák azt mutatják, hogy megyénk legtöbb gazdasági egy­ségében nagy hangsúlyt fektetnek a műszaki haladás bevezetésére, az új termékek, technológiák, berendezések gyártásba vételére, a termékek felújí­tására. Örvendetes az a tény, hogy nem egy olyan gazdasági egységünk van, ahol az új és újratervezett termékek részaránya nagyobb a tervezett szint­nél és meghaladja a 60, 70, sőt a 75 százalékot is.­­ Amire ellenben a jövőben minden egyes gazdasági egységünknél sokkal jobban figyelni kell, az a gazdasági ha­tékonyság. Pontosabban fogalmazva, arra, hogy az új termékek, technoló­giák, gépek és gépi berendezések al­kalmazása, a termékek felújítása foko­zottabb, a lehető legnagyobb gazdasági hatékonysággal járjon. Nem ér semmit egy olyan új vagy felújított termék, új technológia, mely nem javít kellőkép­pen a termék minőségén, megbízható­ságán, mely nem csökkenti a nyers - és segédanyag-, hő- és villamosener­­gia-fogyasztásokat, a termék előállítá­sánál felhasznált munkaerőt. A terme­lés össz- és anyagi k­öltségeinek a le­szorításánál pedig megyénk nagyon sok gazdasági egysége adós. Ez okozta azt, hogy megyei szinten az első félévre az 1000 lej árutermelésre tervezett össz­költségeket több mint 72 lejjel, az a­­nyagi költségeket több mint 57 lejjel léptük túl. Az új termékek gyártásbavétele, a gyártásban lévő termékek felújítása fo­kozottabb mértékben kell szolgálja a termékek keresettségét is. Tehát a jövőben minden egyes gaz­dasági egységünknél meg kell tenni mindent a műszaki haladás fokozottabb térhódítása érdekében. Meg kell keres­ni, fel kell kutatni azokat az új gyár­tási folyamatokat, azokat az utakat, a­­melyek a termékek minőségének, meg­bízhatóságának és ezáltal a keresett­ségének a növekedéséhez vezetnek, és mindezekkel párhuzamosan biztosítja a termelés hatékonyságának, minőségi színvonalának az emelését, a vállalatok anyagi és szellemi potenciáljának a lehető legmagasabb szinten való kihasz­nálását. FORRADALMI LENDÜLETTEL A párt Központi Bizottságának és a központi pártaktí­vának pár nappal ezelőtt tartott plenárisán újból bebizo­nyosodott: hazánk fejlődése, gazdasági társadalmi felemel­kedése, a román nép megfeszített munkájának eredménye minden vonatkozásban alapvetően, mélyrehatóan megújította életvitelünket, munka- és életkörülményeinket. E felívelés gyümölcseiből teljes mértékben részesült az ifjúság, amely erejéhez, tehetségéhez, képességeihez mérten ugyancsak hozzájárult e nagymérvű előrelépés kivívásához. Kovászna megye példája meggyőzően mutatja: minden siker megalapozásánál jelen voltak és vannak a fiatalok, azok, akik munkaközösségeinkben aránylag magas rész­arányt képviselnek. Hadd említsük meg, hogy vidékünkön, az ipari termelőtevékenységben foglalkoztatottaknak mint­egy negyven százaléka fiatal, s vannak ipari vállalataink, ahol ez a részarány a hatvan százalékot is meghaladja! Főleg ott számolhatunk nagy létszámú ifjúsággal, ahol tulajdonképpen a párt IX. kongresszusa óta eltelt időszak volt az, amely új irányt szabott, merész távlatokat nyitott, olyan lehetőségeket teremtett, amelyek minden téren maguk­kal hozták a gyors ütemű felemelkedést. Az a tény, hogy Kovászna megye, ez a máskor elmara­dott vidék az ország iparilag és mezőgazdaságilag fejlett megyéi közé emelkedett, mindennél meggyőzőbb tényét szol­gáltatja, hogy pártunknak az ország harmonikus fejleszté­sére, a termelőerők arányos, területi elosztására vonatkozó politikája példa nélkül álló növekedést, gyarapodást tett le­hetővé. És ebben az előrelépésben, ebben a felemelkedésben a megye fiatalságának oroszlánrész, jutott. Az a negyvenezer­nél több munkahely, amennyi létesült az utóbbi két évtized során, elsősorban a fiataloknak biztosított munkalehetőséget. S ha számításba vesszük, legalább huszonötezer az iparban létesült új munkahelyek száma, mindjárt megértjük, miért tartjuk oly nagy fontosságúnak e két évtizedet az ifjúság munkája, élete, jelene és jövője szempontjából. Olyan ipari ágazatok születtek meg e vidéken is, amelyek eleddig az ország távolabbi tájain voltak csak feltalálhatóak. Különö­sen az ipar csúcságazatai jelentettek és jelentenek sokat fia­taljaink számára. Érthető tehát, mindannyian nagy figyelemmel és nagy elvárásokkal fordulunk az ifjak felé, hisz ők azok, akik tu­lajdonképpen a szocialista és kommunista társadalom meg­teremtésében nagy szerepet játszanak, nekik kell átvenniük a stafétát szüleiktől, az idősebbektől, akik a sokoldalúan fej­lett szocialista társadalom, a kommunizmus alapját lerak­ták. Pártunk főtitkára, NICOLAE CEAUSESCU elvtárs, plánomon tartott beszédében hangsúlyozta, hogy növelnünk, s fokoznunk kell az ifjúság szerepét minden tevékenységi te­rületen. A plenáris ülés felhívta az ifjúság forradalmi szer­vezetét, a haza minden fiatalját, dolgozzék és tanuljon for­radalmi szellemben, ahogy a pártfőtitkár, NICOLAE CEAUȘESCU elvtárs, a fiatalság közeli barátja és szeretett irányítója elvárja. A fiataloknak úgy kell tehát tanulniuk és dolgozniuk, hogy az új fáradhatatlan és szenvedélyes szószólói, a termé­szet titkainak avatott kutatói legyenek, méltó , folytatói elő­deink munkájának, a jelen ragyogó vívmányainak. Gólya szá­mi­la lú­stol a gyógynövény­gy­űjt­ésig Amikor öt évvel ezelőtt út­jára indult megyénkben a Pro natura-mozgalom, akkor még a legoptimistábbak sem kép­zelték, ilyen hatalmas szár­nyakat bont. A kovásznál pionírházasok erősen bizonygatják, tőlük pattant ki az ötlet, ők voltak az elsők, akik táborba hívták Komandóra a környékbeli is­kolákat. Nem is vitatja el senki tő­lük a babérokat. Tény viszont, hogy 1982-ben már tizenhét iskola képviseltette magát Kőröspatakon, s ez volt a dön­tő abban, hogy a Jóbarát az 1982—1983-as tanévben meg­hirdette a Pro natura-mozgal­­mat. A nyári málnási táboro­záson már más megyék első helyezettjei is jelen voltak , a Kovászna megyei csapatok mellett. Örvendenünk kell annak, hogy jelenleg huszonhat isko­­­la iratkozott fel megyénkből mozgalom­­ résztvevőinek listájára, s olyan tanintéze­tünk is van, ahol gyakorlati­lag minden gyerek tagja a csoportnak. Mint például Kis­­borosnyón. Lévén, hogy a Környezetvé­delmi Világnap alkalmával meghirdetett program végre­hajtásában igen nagy szerepet vállalhatnak magukra az isko­lák, nem tartjuk szükségtelen­nek felemlíteni, milyen fonto­sabb kezdeményezések fűződ­nek eleddig az ő­­ nevükhöz, tevékenységükhöz. Igen érdekes ötlet volt a gólyaszámlálás. Kitűnt, me­gyénkben körülbelül ötszáz­­hatszáz gólyamadár jelenik meg rendszeresen mind­en ta­vasszal, s védelmük mindan­­­n­yiunk — nemcsak a gyereke­k él­ő kötelessége. A gyógy­növények felleltározásában a kézdivásárhelyi 1-es számú ál­talános iskola jár az élen, s e­­­­zen a téren is bizony sok még tennivaló. Elsősorban gyógynövény- gyűjtést kell sok­a­kal körültekintőbben megszer­vezni, mert közelünkben igen nagy értékek mennek tönkre, holott könnyűszerrel haszno­síthatóak lennének. Persze, a Megyei Pionírtanácsnak, KISZ-bizottságnak jóval na­a­gyobb gonddal és felelősséggel kell ezt a kérdést kezelnie, fő­leg­­ a begyűjtött növények el­szállításában kell határozot­­tabbaknak lenniük. Azért, hogy a gyerekek igyekezete ne maradjon meddő foglalatos­ság.­­ A kézdivásárhelyi 4-es álta­lános is érdekes feladatot tű­zött maga elé: a régi mester­ségek kutatását, amibe bele­fér, nyilván, a környezetünk­ben feltalálható természetes anyagok feldolgozásának, hasz­nosításának problémája is. A remhényiek a hüllők véd­el­mét, a mikoujfalusiak és bük­szadiak a borvizek feltárását,­­ óvását, a Matematika-Fizika­i Líceum csapata a barlangku­tatást, a kisborosnyóiak a ma­dárvédelmet, a csernátoniak a műemlékvédelmet tűzték ki célul. És feltétlenül ki kell emelnünk a­­ kisborosnyóiak elhatározását: gyűjteményt­­ létesítenek a megyében fellel­hető összes gyümölcsfákból. S lévén, hogy 1985 az erdő éve, az iskoláknak, a Pro natura­­csoportoknak ilyen vonatko­zásban is van éppen elég ten­nivalójuk. Mert a környezet, amelyben élünk, tényleg vé­delemre szorul. S a legráter­mettebb, legszorgalmasabb vé­dők között ott kell lenniük a tanulóknak is! (Zárójelben megjegyezve: sajnos, ezen a téren a KISZ- szervezetek háza táján sem­miféle mozgást nem tapaszta­lunk. Pedig sok helyen, sok feladat elvégzésénél elkelne a nagyobbak segítő keze ...) (KOVÁCS László felvétele) Szerkesztette PÉTER Sándor Nyári barlangász-krónika nyitották Izgalmas eseményekkel meg a meleg szezon barlangász-év­adját a sepsiszentgyörgyi Matemati­ka-Fizika Líceum mellett működő BENKŐ JÓZSEF amatőr barlan­gászkar tagjai. Július hónapban kettős esemény részvevői voltak. Megkérdeztük Szabó Tibor X. osztályos tanulót, a kör helyettes vezetőjét a szentgyörgyi fiatal bar­langkutatók akcióiról. — A hónap elején testületileg Ko­lozsvárra látogattunk, hogy megte­kinthessük az Emil Bacoviță em­lékkiállítást. Ezt a hasonnevű Bar­langkutató Intézet Kolozsvári Fiók­ja szervezte Mikó-kerti székházában. A nagy nevű román bioszpeleoló­­gusról Európa-szerte emléküléseket szerveztek. Mi abban a megtisztel­tetésben részesültünk, hogy a ki­állítást személyesen Ioan Wiemann tudományos főkutató mutatta be, a­­ki érdekfeszítő módon ismertette Racoviță életét­ .A kiállításon régi és új barlangi felszereléseket, kora­beli tárgyakat, barlangi ásványokat és életmaradványokat, Racoviță-em­­léktárgyakat láttunk. Mi Kovászna megyei helyi turisztikai és barlan­gászati tárgyú kiadványokat aján­dékoztunk az intézet könyvtárának. — Kivel ismerkedtetek meg a nagy- és munkásmúltú kolozsvári barlangkutatók közül ? — Már a kiállításon alkalmunk volt megismerni Basaméri Béla mér­nököt és Egri Lászlót, a két közis­mert kolozsvári­ barlangászt. Velük találkozót is szerveztünk az intézet Mikó-kerti kistermében. A találko­zón Bagaméri Bála bácsi, a Szelek nevű barlang felfedezője, nyári ter­veiről beszélt. Egri László — ki egyébként számlán szakos tanár — pedig meghívón a Sebes-Körös völ­gyi munkatáborba. Sonkolygsra. — Bagaméri mérnök a Szelek bar­langja című kalandos kis könyv szerzője. Jelenleg retrospektív jelle­gű barlangász-könyvén dolgozik, tanár Egri László — mindenki La­r­olja — pedig a nagy sikerű Barlan­gászok kézikönyvének szerzője, is­mert barlangkutató és több cikk,­ta­nulmány társszerzője. — Végül is sor került a sonkolyo­­si táborozásra.­ — Igen, hatunknak­, sikerült ellá­togatnunk erre a csodálatos vidék­re. Négy felejthetetlen napot töl­töttünk ott, és ezalatt három bar­langot látogattunk meg. A szomorú emlékű szbandis­t, ahol a fiatal ara­di barlangász, Halasi Gábor lelte, halálát tavaly, a­ Táskás barlangot és mindenek koronáját,­ a Szeleket. Ez hazánk leghosszabb barlangja, járatainak összhossza ma már eléri a 33 km-t. Hosszúsága után a vilá­gon a 35. helyre küzdötte fel magát. Ami pedig egy érdekes barlangi ás­ványt és a Racovița-meandereket illeti, ebben unikumszámba megy. — Tudomásom szerint, munkatá­borban vettetek részt. Eddig még csak a könnyebb feléről beszéltél a dolognak. — Valóban. Mi a Táskás-barlang­ban dolgoztunk. Ásási munkálatokat végeztünk a Kolozsvári Metalul Ro­șu Sportegyesület meghívására. Fel­tételezik ugyanis, hogy ez a barlang összeköttetésben van a Szelekkel, és az összelyukasztási munkálatok mintegy 10 éve folynak. A munkán­kat Mayer István és Csolikó László kolozsvári barlangkutatók irányítot­ták. Nehéz munka volt: követ, agya­got bányásztunk és hordtuk-adtuk a felszínre. — A Szelek akkor csak ráadás volt. — Oda nem mindenki juthat be, így hát ez volt többek között a mi „fizetésünk“. Négyezer métert jár­tunk be ebben a barlangban, egé­szen a Kacovita-nagymeanderekig jutottunk el a száraz járaton. Reg­gel fél nyolckor indultunk, és este tizenegy órakor jöttünk ki holt fá­radtan. El lehet gondolni, mit je­lenthet ezt az egész barlangrendszert bejárni, hiszen, ha járatait kinyújt­hatnánk, rajta éppen Szentgyörgyről Brassóig lehetne eljutni. Ahhoz, hogy az egészet bejárja az ember, sátortáborokkal bennebb és bennebb kell költözni több hétre a föld alá. — Egyéb? — A szokásos esti tábortűz, közös kaják... ! és az elmaradhatatlan „barlangász-szellem". Mit mondjak: rokonlelkek voltunk! A minket meg­hívó csapatnak volt egy naplóféléje. Egy amolyan szöveggyűjtemény. Mindenkinek kellett írnia bele vala­mit. Főleg barlangos dalokat, indu­lókat. Mi is „beiktattuk“ a mi in­dulónkat, amit annak idején a ,,Gyö­kerek" iskolafolyóiratunk hangje­gyekkel együtt le is közölt. Nos, a kora őszi terveinkről nem kérdez? — Nem, mert tudom, hogy ötna­pos barlangász- munkat­áborozásra készültek — folytatni a tavaly ab­bahagyott munkát — a Vargyas-pa­­tak — számotokra már örökre nél­külözhetetlen — szurdokvölgyébe. (síkú) ■ Az ifjúság, szépség, mun­ka nevet viselő verseny me­gyei döntőjén első díjat nyert Ianus Paula, a sepsiszentgyör­gyi Textilipari Vállalat szövő­nője képviseli megyénket az augusztus 16- 18. között Costi­­neșb­-en megtartandó országos szakaszon. A megyei döntőn a második helyen Marosi Csil­la (a baróti Haladás Kisipari Szövetkezet dolgozója), har­madikon Faust Laura (kovász­nái szívkórház asszisztensnő­je) végzett, különdíjat kapott Pisi­ă Gabriela (uzoni Szesz­­és Keményítőgyár).­­ Az Ifjúsági Turisztikai Irodánál augusztus 12-ig fo­gadnak el feliratkozásokat a szeptember 12—19. közötti Va­­kációs vonat nevű tengerparti kirándulásra, Costinești­n­e. A résztvevők a tengerpart szép­ségeinek, létesítményeinek (üdülőtelepek, agigeai kikötő, tengerészeti múzeum, konstan­­cai új kikötő stb.) megtekinté­se mellett egynapos bulgáriai látogatást is tesznek. Részvé­teli, díj: dolgozó fiataloknak 890—920 lej között, tanulók­nak 770—805 lej között (plusz a beváltható 250 lej). Jelent­kezéskor négyszáz lej előleget kell lefizetni. ■ A sepsiszentgyörgyi 2-es számú Általános Iskolában augusztus 3-án találkozót tar­tanak, az ifjúság nemzetközi éve jegyében, neves sportolók­kal, a sportmozgalom vezetői­vel. Ezt követően különböző sportvetélkedőket rendeznek. ■ A kézdivásárhelyi 4-es számú­ Általános Iskolában au­gusztus 5-én Forró augusztus címmel tartanak­­ előadást, a­­melyet történelmi eseménye­ket­ megelevenítő műsor követ. ■ A Forradalmi lendülettel című versenylapok­­ beküldési határidejét a megyei KISZ-bi­­zottságnál szeptember 30-: meghosszabbították. kajak-kenu TÍZ SZÁMBAN A Kovásznál Akarat kajakozó: a na­pokban tértek vissza az országos baj­nokság hunyadi zónaszakaszáról. Ven­dégszereplésük teljes sikerrel zárult. Tíz versenyszámban harcolták ki a döntőn való részvételük jogát. Junior II: a Teleki, Luka, Kopacz, Szálló négyes a kajak 4—506 és a ka­jak 4—1­100 méteren. Junior I: Fazakas Sándor — K 1—500 m és K 1—1000 m, Szabó- Moldvai —­­K II—500 m és K II—1000 m. Felnőttek: Fazakas Sándor, K 1—500 m és K 1—1000 m­, a Szabó—Tordai— Teleki—Luka négyes pedig a K IV— 500 és K IV—1000 m-es távon. Az országos döntőre augusztus 29-én kerül sor Pitești-en. Függetlenül a döntő eredményeitől — ott már jelen lesznek a Delta, a Boga, a Maros­­­­ hajósai — a kovásznás kü­lönítmény is megérdemelne már egy csónakházat, ahol biztonságban tart­hatnák hajóikat, hogy az utazásuk a Kovászna—Besenyői tó közötti vonalon ne legyen aggályokkal telített. Am­en­­­nyiben lehet, könnyítsünk az óriási munkát végző kajakozók munkás hét­köznapjain. ökölvívás NEMZETKÖZI TALÁLKOZÓ Pénteken, augusztus 2-án, 18 órakor, nem­zetközi ökölvívó-találkozóra kerül sor a Sportcsarnokban. Fiatal ökölví­vóink az egyiptomi Forsaid együttesét látják vendégül. Az ifjúsági ökölvívók zónadönt­ője­ óta ez a nemzetközi ta­lálkozó lesz a sportág legrangosabb rendezvénye. S mert nemzetközi ta­lálkozó lesz, minden bizonnyal nem fog hiányozni az igazi ökölvívás. labdarúgás MAKSA TOVÁBBRA IS AZ NB I-BEN Véget ért a Maksa—Ulyefalva mara­toni osztályozó. A többszöri döntetle­nek (2—2, 3—­3...) után végre célba érkezett a két csapat. A fiatalabb és idegekkel jobban gazdálkodó mak­sai tizenegy 4—1-es győzelmet aratott, s megváltotta ezzel az MB I. jövő évi bér­letét. AllOS Károly zzová­ltságot. HA KEVÉS AZ ÁSVÁNYVÍZ . .. Szerdán a déli órákban futótűzként terjedt el a­ hír a város központi részé­ben, hogy borvíz érkezett a Csíki utcai borvízüzletbe. Hihetetlenül rövid idő alatt nagy tömeg sereglett össze az üz­letben és az üzlet előtt. Az ásványvíz iránti nagy kereslet, annak tudható be, hogy ezekben a kánikulai napokban jó néhány napja nem kapott vizet ez az egység. Megkezdődött az árusítás. Ki-ki ereje és üresüveg-készlete szerint, vásárolt,­­ kis mennyiségű víz gyorsan fogyott, és amikor az elárusítónő bejelentette, hogy már csak 60 üveg víz van, valaki a 30—40 főnyi,­Víz nélkül maradt tö­megből azt javasolta, adjanak keve­sebb vizet, hogy minél több vásárló­nak jusson. Az elárusítónő - aki egyébként nem tehet róla, hogy nem kap megfelelő mennyiségű vizet — a következőket vá­laszolta: — Eddig adtunk 8—10 ládával is, most már nem változtathatunk ezen a módszeren. Nem kaptunk rá utasítást, hogy korlátozzuk a borvízárusítást. Mindezekhez csak annyit szeretnénk hozzáfűzni, mi víz nélkül maradt ha­landók, hogy ha az ü­zlet közelről sem képes kielégíteni az igényeket, az ille­tékes felelős utasítsa a kiszolgáló sze­mélyzetet, hogy mindaddig amíg a víz­ellátást nem képesek az igények szint­jére emelni, ne 100, legfeljebb csak 10 üveg vizet adjon egy személynek. (mézes) 2-3

Next