Megyei Tükör, 1986. február (19. évfolyam, 4357-4380. szám)

1986-02-01 / 4357. szám

AZ ÖNELLÁTÁSI PROGRAM TELJESÍTÉSÉÉRT Élenjáró falvak, élenjáró gazdák Bár még mindig eléggé vontatott ütemben, de megyeszerte egyre nagyobb lendülettel folytatódik vidékünk önigazgatási és önellátási programjának keretén belül a szerződéskötés. A lakosság élelmiszerellátását biztosító közérdekű akció mindenütt befejező szakaszához érkezett, ám ami az eredményeket illeti, az eddigi kimutatás még mindig arról ad számot, hogy számos helységben a szerződéskötések eddigi üteme nem áll egyenes arányban a lehetőségekkel. Sok helyt a falusi lakosság egy része még mindig várakozási álláspontra helyezkedik, de helyenként a néptanácsi elöljárók, illetve a húsipari vállalat megbízottai sem állnak feladatuk magaslatán. Egyes helyeken a községi szervek még mindig nem értették meg, hogy hatékony segítségük, aktív közreműködésük nélkül a felvásárlók nem végezhetnek eredményes munkát. Ha követendő példáért néhány élenjáró községet kellene előtérbe helyeznünk, akkor a felsorolást Bárkánnyal kell kezdenünk. Ez a helység eredetileg 455 darab szarvasmarhára kapott tervet, s eddig száz százalékban eleget tett kötelezettségeinek. Hasonlóképpen a harkányiak összesen hétszáz juhra szerződtek, és ugyanennyi szerepel a tervükben is. Ami ezután kerül a szerződéskötési nyomtatványokra, az terven felüli mennyiség. Viszonylag szép eredményt vallhat magáénak Nagybacon is, ahol a tervben szereplő 375 bikaborjúból nem hiányzik már sok. Jóllehet, csak 281 darabról ad számot statisztikájuk, de az adottságuk figyelembevételével megvan a lehetőség az előirányzat teljesítésére. Sertésekből mutatkozik még lemaradás, és a juhok szerződése terén van még kilátás a tervszám megvalósítására. Kökösön mindössze tíz szarvasmarha hiányzik még a 128 darabot előirányzó terv teljesítéséhez. A 190 sertésből 127-re kötöttek eddig szerződést. Élőpatak, Karátos, Sepsiszentgyörgy, Málnás és Zágon eddigi eredménye emelkedik még ki, jóllehet, a tavalyihoz viszonyítva e helységekben is az eredmények egyelőre várakozáson aluliak. Nem érdektelen végigtekinteni szerződéskötők névsorán, annál is inakább, mert nagyon sokan az anyagi érdekeltségen túlmenően, hazafias kötelességük tudatában igen jelentős mértékben vállalnak részt az önellátási program megvalósításából. Sokan előirányzataikon felül kötöttek szerződést állateladásra, s az átlagot jóval felülmúló mennyiséggel iratkoznak fel állathizlalásra. Ezek között szerepel például Pető Rudolf Magyarhermányból, aki három bikaborjút értékesített 1300 kiló összsúlyban. Ugyancsak Magyarhermányból Komporály Dénes két növendékállata megközelítette az ezer kilót. Csók Sándor Erdőfüléről négy bikaborjút hizlalt leadásra. Gáli Lajos Barátról öt, Tokos Sándor Bardócról tíz sertést szerződött, darabonként száz-száz kiló súllyal. Baróton a kimutatáson még szembetűnik Csíki Béla neve négy sertéssel. Az átlagot meghaladó darabszámmal — és mennyiséggel — szerepel még a berecki Lázár Ignác (a három bikaborjú összsúlya másfél tonna), a brădeti Zbîrcea Sabin, az ozsdolai Lázár Lajos, a lemhényi, Mátyás Katalin, a bodzafordulói Ion Baciu, a magyarhermányi Németh Géza, a bodoki Ferencz Zoltán, a zaláni Lunguly János és mások. A húsipari vállalattól az eddigiek során minden állathizlaló megkapta a kiutalt kukoricamennyiséget, s aki most adja le hizlalt állatát, avagy előleg fejében takarmányt igényel, azt minden további nélkül megkapja. Ugyancsak a húsipari vállalattól értesültünk, hogy ez évre 13 ezer malacra szól a megye kiutalása, amit február elején le is szállítanak a szerződött feleknek. MAROSI Zászló Hivatástudatból és szakmai tudásból jeles A sepsiszentgyörgyi agráripari szakiskola erre a napra másképpen készült, mint más alkalommal szokott. A versenylázat jól ki lehetett tapintani, s akik eljöttek, hogy felkészültségükről, tudásukról számot adjanak, azok volt iskolájuk előtt is bizonyítani akartak. Hisz a megjelentek túlnyomó többsége pár évvel ezelőtt azokat az iskolapadokat koptatta, amelyekbe most be kellett ülniük. Azóta sok minden megváltozott szakiskola háza táján. Korszerűsítették a a laboratóriumokat, a műhelyeket. Olyan traktor-keresztmetszetet készítettek, amilyen az országban egy-kettő, ha áll iskolák rendelkezésére. És az is a változásokhoz tartozik, hogy immár nem tekintik ezt az intézetet más líceumokból kihullt tanulók gyülekezőhelyének. Sok, nagyon sok fiatal választja most már élete hivatásául a mezőgazdasági munkát, s ehhez legközvetlenebbül a mezőgazdasági iskolán át vezet az út. Hosszú évekre visszamenőleg lehet bizonyítani, hogy a Sepsiszentgyörgy környéki és erdővidéki falukból sok család férfitagjai itt sajátították el a traktorvezetés fortélyait, a mezőgépészeti szakma megannyi titkát, s aki egyszer innen kikerült, az általában meg is állta és állja helyét, bárhová is került. Bizonyára ezek a gondolatok is hozzájárultak ahhoz, hogy az idei szakmai olimpia valóban az elvárások szintjére emelkedjék, s a nem túl népes mezőny dacára is lázba hozza a versenyzőket, a bíráló bizottság tagjait, mindazokat, akiknek valamilyen közük is van ezekhez az évente megrendezett versenyekhez. Ha nehezebben is forgott az írószerszám a traktorkormányhoz, a villához, a kapához szokott kezekben, a válaszok nagy hozzáértésről, munkaszeretetről tanúskodtak. Mert hát azok a traktoristák, akik az előző szakaszon túljutottak, s körzetüket képviselték a megyei döntőn, tisztában vannak azzal, miként kell megjavítani egy esetleges géphibát, milyennek kell lennie a téli olajsűrűségnek. Ugyanígy, az állattenyésztők könnyen eligazodnak a takarmányféleségek között, tudják, mitől lesz nagyobb a tejhozam, s mitől súlyosabbak a hízó állatok. A növényitermesztőknek sem kell immár magyarázni, ha bejutottak erre a vetélkedőre, melyik növényt milyen sűrűn kell vetni, ültetni. A tanterem után az iskola traktorvezetői pályáját vették birtokukba a fiatal mezőgazdászok. Az már érthető elvárás, hogy függetlenül szakmájától, minden mezőgazdásznak kell tudnia traktort vezetni, a mezőgazdasági gépekkel bánni. A harminchat versenyző mindenike erről győzte meg a bíráló bizottság tagjait. Végül, az elért pontszámok alapján a következő sorrend alakult ki: Mezőgépészek: 30 éven aluliak: Ráduly László (Uzon), 2. Marcu Vasile (Bodok), 3. Dávid Péter (Barót); 30 éven felüliek: 1. Héjja János (Csernáton), 2. Szarvas Constantin (Uzon), 3. Virág Tibor (Bárót). Állattenyésztők: 30 éven aluliak: 1. Ferencz Zoltán (Bodok), 2. Csog Sándor (Bárót), 3. Szabó Mária (Szentlélek); 30 éven felüliek: 1. Katona Ferenc (Bárót), 2. Kocsis Ferenc (Csernáton), 3. Szabó Lajos (Bodok). Növénytermesztők: 30 éven aluliak: 1. Zöld Sarolta (Uzon), 2. Finta Izabella (Szentlélek), 3. Szép Erzsébet (Barót); 30 éven felüliek: 1. Negrea Eugenia (Uzon), 2. Gödri Gábor (Bodok), 3. Balogh Erzsébet (Szentlélek). A zárójelbe tett nevek az illető agráripari tanács székhelyét jelölik, s nem a versenyzők munkahelyét. Az országos döntőn a hat első helyezett vesz részt. (baróti) MEGYEI TÜKÖR 7 ............ Az új típusú ember neveléséért (folytatás az első oldalról) fejlett szocialista társadalom megteremtéséhez, a kommunizmus felé való haladás felgyorsításához, a pártprogram maradéktalan végrehajtásához. A Megéneklünk, Románia országos fesztivál, amely pártunk főtitkárának kezdeményezésére született, s amelynek eddig öt seregszemléje volt, kiváló kereteket teremtett a széles néptömegek, a műkedvelő és hivatásos művészek, a tudományos-műszaki alkotók tevékenységének, művészetének kibontakoztatására, az erős művészeti-kulturális-alkotói mozgalom megszilárdulására. „Az új ember formálását célzó nevelőmunkában, kulturális-művészeti tevékenységben igen fontos szerep hárul a Szocialista Művelődési és Nevelési Tanácsra, az összes művészeti és kulturális szervekre, intézményekre — mondotta pártunk főtitkára. — Gondoskodjanak az egész tömegművelődési tevékenység, ezen belül a szórakoztatás alapos megszervezéséről, kölcsönözzenek ennek a tevékenységnek kombaltív, forradalmi szellemet, hogy hozzájáruljon a szocialista társadalom összes tagjai nagyszerű erkölcsi vonásainak fejlesztéséhez.“ Pártunk főtitkára számos esetben hangsúlyozta, hogy kötelességünk határozottabban összpontosítani az ideológiai, politikai-nevelő tevékenységet a pártprogram valóra váltására, a dialektikus-materialista szemlélet, a szocializmus és a forradalmi humanizmus elvei, a párt bel- és külpolitikája érvényesülésére. Szocialista kultúránk humanizmusa, emberközpontúsága lehetővé teszi azt, hogy az összes dolgozók részesüljenek az alkotás, a művészi szép gyümölcseiből, egyre felkészültebben, magasabb szinten vehessenek részt a párt XIII. kongresszusán elfogadott határozatok, pártunk főtitkára útmutatásainak, orientációinak életre hívásában. Gazdaságosan, veszteség nélkül (folytatás az első oldalról) új minőségi színvonalnak az elérésében elsődleges szerepe van a meglévő termelőkapacitásaink, erőforrásaink maximális, hatékony kihasználásának, a nyers- és segédanyagokkal, a hő- és villamos energiával való takarékos, ésszerű gazdálkodásnak, a termelési folyamatok mechanizálásának és ahol lehet, automatizálásának, olyan modern gyártási folyamatok vagy technológiai módosítások bevezetésének, melyeknél kisebbek a veszteségek, melyek tökéletesebben felhasználják a nyersanyagot, és minőségileg magasabb szintű termékek előállítását teszik lehetővé, és ugyanakkor jelentősen megnövelik a munkatermelékenységet is. Ebben szellemben határozottabb lépéseket teszünk annak érdekében, hogy a fadöntéstől és -szaggatástól egészen a fűrészáruk előállításáig minden munkafázisban szélesebb körben alkalmazzuk a műveletek mechanizálását, biztosítva ugyanakkor, hogy a kitermelt faanyagot a lehető legmagasabb szinten, a lehető legkisebb veszteséggel dolgozzuk fel. Mindezen célkitűzések valóra váltása a szervezési intézkedések mellett feltételezi faipari dolgozóink szakmai tudásának növelését, ismereteiknek állandó bővítését — csak így tudják kellőképpen kezelni és kihasználni az egyre modernebb faipari gépeket és berendezéseket —, valamint a felelős gazdaszellem kialakítását. A szakmai tudás elmélyítése és továbbfejlesztése érdekében átfogó ismeretfelújító és szakmai továbbképző akciót szervezzünk, melyben munkaközösségünk minden egyes tagja részt fog venni. A felelős gazdaszellem kialakítása érdekében pártunk főtitkára, NICOLAE CEAUȘESCU elvtárs útmutatásai szellemében szélesebb körben fogjuk alkalmazni a globálisakkord-javadalmazást, kihasználva annak ösztönző erejét. művelődés Falusi könyvhónap N »gy» Ha február — mondhatnék immár —, akkor falusi könyvhónap. Ebben az évben is — a XXVI. — eme égisz alatt számos rendezvényre kerül sor a falvakon, melyeknek magasztos célja szocialista tudat erősítése, a falvak dolgozói szakmai felkészítésének tökéletesítése, az új agrárforradalom tudományos módszerekkel való kiteljesítése. Február 2. és március 3. között megyénkben is az állami és szövetkezeti agráripari tanácsoknál, a termelőszövetkezetekben, az állami mezőgazdasági vállalatokban, a mezőgépesítési állomásokon, a kultúra hajlékaiban, könyvtárakban és iskolákban alaposan kidolgozott tervek alapján számos összejövetelre kerül sor, melyeknek fő célja a könyvek népszerűsítése, a könyvterjesztés javítása. Könyvismertetőket, kerekasztal-megbeszéléseket, vitaesteket, szimpozionokat tartanak, írók, kiadóív, tudományos és művészeti dolgozók találkoznak olvasóikkal, a művészetek szeretőivel. Ezeken a találkozókon terítékre kerül a könyvkiadás és -terjesztés számos kérdése, a meghívottak ismertetik az 1986-os kiadói terveket. Ugyanakkor irodalmi témájú versenyeket, a Mezőgazdaság sorozatban megjelent könyvek ismertetését, a Mindenkinek tudományt és technikát sorozatban kiadott könyvismertetőket, irodalmi körökkel szervezett előadóesteket tervezett be a koordináló, a Szocialista Művelődéspolitikai Nevelő K,a Vaszna MejL Bizottsága. A falusi Üzietben könyvüzletekben, könyvtárakba az iskoláknál tematikus ^ . m.v.gd^L. nyitnak m- • "'-fiir ha Ăl* a/ ° 1' m"loszfencében az ,,:< ' -1 politikai kiadvány a tudományos irodalmi termékbe a falusi politikai-ideológiai,bint az agrozootechnikai nevelést elősegítő könyvekre helyezik. A falusi kéthónap ünnepélyes megnyitóját vaslap, február 2-án tartják megyénk, ezúttal az agráripari jellegű erdegiUi városunk, Bárót lesz a vendégadó. A könyvtárban szervezett Megnyitót 11 órakor tartják, vendégeidnek Deac Marius, a Szocialista Mfelődés és Politikai Nevelés Kovászna Megyei Bizottságának alelnöke, Csső Zoltán költő és Oprisiu Nicolae műnök. A falusi könyvenap keretében az első héten főleg a társadalmi-politikai kiadványok dominának, a második hét az agráripari kőiek bemutatásának, terjesztésének naka, a harmadik héten a műszaki-irományos jellegű könyvek következek, a negyediken pedig szépirodalmai adványokra összpontosítanak. A keyvhónap idején az író—olvasó találozókról, rendezvényekről tájékoztatjuk olvasóinkat. SÁNDOR Csaba Januári tallózó Az év elején, amint azt már megszokhattuk, még mindig 1985-ös feliratú könyvek „uralják“ a mezőnyt, a könyvesboltok új könyveknek fenntartott, kiemelt helyein . . . Ezek közül legelőször Szász János tervezett regényciklusának első könyvére, a Január című regényre hívnánk fel a figyelmet. A bevallottan önéletrajzi ihletésű történet hőse maga az író családtörténete (édesapja első világháborús elbeszélése is be van dolgozva) felesége, Anemone Latzina szász költőnő családtörténetének bizonyos megdöbbentő emlékeivel — édesapja második világháború utáni munkatáborba hurcolásával is bővül. A Kriterion Román költők sorozatának két új darabjáról, a Farkas Árpád fordításában megjelenő Valaki engem álmodik című Ana Blandiana-verseskönyvről már részletesebben is szóltunk e hasábokon, a másikra, a Kányádi Sándor fordította Ioan Alexandru-verseskönyvre, a Szeplőtelen szerelemre most hívnánk fel a kedves olvasó figyelmét. Íme a jellegzetes Alexandru-strófa Kányádi ihletett és pompás magyarításában: „Te vagy a láng a szótalan / Az áldott anyaméhen túli. / Világ végét érintő angyalok / Szárnyaitól szoktál kigyúlni / Ó itt maradnom adj erőt / örökre itt legyek megáldott / Hol sötéten enyésznek el Gyilkos hiábavalóságok ..stb. A Kriterion Téka sorozatában válogatás jelent meg a kiváló román irodalomkritikus, Titu Maiorescu írásaiból is. Bírálatok, litacikkek, tanulmányok címmel. Aiatta, fordította és jegyzetekkel ellátta Dávid Gyula. Egy nagy irodalomszent ő és érzékeny irodalomértő portrét rajzolják ezek az írások. A Dacia Könyváidónál jelentkezett új könyvével Lásidfy Csaba, az Udvarház Sztregová nemű könyv két kisregényt tartalmaz, a címadó — amint címe is mutatja - Madách Imre magányos alakja köré szövi a regényt, második címe: Eléklések (Uzoni Zsolt vallomásai), s egy élet töredékeit villantja fel, nagy elhitető erővel és töredékvoltában is teljesen. Forrása rég fakadt a címe Mózes Huba új könyvénél, amely a Kriterion Könyvkiadónál jelent meg, s alcíme szerint tanulA^yidl^ferumentumokat tartalmazi Szerint pedig Mózes Huba minden egyes írásából az önmagán, szemben igényes, megbízható filológus, az alkotás titkainak értőjét ismerheti meg az olvasó. Végezetül a Kriterion egy izgalmas, forrásértékű dokumentumkötetére hívnánk fel a figyelmt. A Kelt Balázsfalván... című kötyv — amint címe is jelzi — a roma—magyar együttélés múltjába vezetne, jelentős és fontos levelek hozzáa Wival; a két közreadó a román—ffityar levelezés múltjából 1746—1916 kiött válogat. Elmondható, hogy kb Chindriș és Kovács Ferenc, a lev&k gondozói kiváló munkát végeztek. Ahogy azt a rövid előszót jegyző Stem Pascu is megállapítja, akárcsak elő, közösen gondozott dokumentumfüzetük, a George Barit magyar levelezése (1974) esetében. (A könyv alaposan dokumentált, bevezető tanulmányt Kovács Ferenc jegyzi...) 1 (hadházi)4 „Ember és környezet” KOVÁSZNA MEGYEI MŰKEDVELŐ KÉPZŐMŰVÉSZEK KIÁLLÍTÁSA SEPSISZENTGYÖRGYÖN Köszöntjük a nem hivatásos képzőművészek mostani kiállítását, köszöntjük azokat, akik „második műszakban“ áldoznak a művészetek tanulmányozására s önmaguk, meg a képzőművészet művelésére, erejükhöz, idejükhöz, adottságaikhoz mérten. Vájtfülű esztéta fölszisszenhet megszólítást olvasván, hogy jó, jó, nem a hivatásosak, amatőrök, nevezzük, ahogy akarjuk, de mégis —: disztingváljunk. Hát erre most most hely meg idő híján nem tudok hirtelen mit mondani, hadd idézzem hát egy megbecsült — kül- és belföldön egyaránt — hivatásos képzőművész (de valódi!) szavait: — Meg kellene már szűnnie végre a hivatásos és nem hivatásos elkülönítésnek — mondja Baász Imre. Igen, azon valóban el lehet tűnődni, hol járt egyetemre (igen: a Nagy- meg Kis-Alföldre, a néphez) Petőfi Sándor, hol akadémiára Van Gogh — ne folytassuk. Én hiszek Baász Imrének Nem akarok itt követ dobni állóvízbe, ennek a kérdésnek a hullámai már többször parthoz értek. Maguknak az amatőröknek kell egyre azt bizonyítaniuk, műveltségükkel, munkáikkal, hogy mosódik ám el a határ, hol itt (ennél), hol amott (amannál). A most kiállító huszonöt faragó, festő, rajzoló, csontművelő egyike sem mondhatja el magáról, hogy „egy életet tett“ a képzőművészetre. Más, hogy egy életen át műveli, szerelmese is. De hát meg kell vallanunk férfiasan (és nőiesen), hogy ama táltos ló sem rugaszkodna égig, csak úgy, jókedvűen, ha a parázskaja mellé nem kapna gazdájától egy-két tarisnya földi abrakot. kel Felvinczy Kálmán nagyszerű érzékmegmunkált rézdomborításokon eleveníti meg a Szent Anna tó balladáját, Erős János tanár, múzeumi restaurátor, egykor költő — most hihetetlen szépmívű csontfaragványokon halhatatlanítja lírai témáit. Hát hadd titulálja valaki műkedvelőnek őt, látván s értékelvén ezeket a műveket! Jancsó Benedek csontfaragványai közt egyet sem találok, melyet jószívvel haza nem vinnék, melyet jószívvel nem ajándékoznék legkedvesebbjeimnek (Legyen ám ez is gondja a teremőrnek!) Kosa Bálint Gy. Szabó Béla tanítványának tartja magát, s éltében a nagy művész is annak tartotta. Csak sajnálni tudjuk, hogy új, mostani, három klasszissal jobb munkái más falakon vannak kiállítva most, nem itt. Jakabos István, Szentpáli R. Eszter, Nagy B. Viktor, Marti Lajos fafaragók is jelenkeznek. Fekécs Ilona a szőttesekkel, maszkokkal bíbelődik, szép sikerrel, és érzem, jól érzi magát ezen a kivert úton. Jó utat! Külön meg kell említenem Ambrus Szilveszter márványfaragványait. Erre a „műkedvelőre“ már Bukarestben is fölfigyeltek, országos első díjat, kapott a Megéneklünk, Románia fesztiválon. Fábián Gizella a kiállítás anyagában egy külön szín külön hang ebben a disszharmóniában. A népművészet a családban című munkájával; bűbájos, majdnem naiv érték. De itt az igazi naiv művész is: Orosz Endre nem „teszi magát“, nem is lehetne így festenie, valóban a naiv művészet világából hoz igazán felejthetetlen munkákat. Igen, hálásak lehetünk, hogy ismét együtt jelentkeztek, újabb szinten (a haladás egyik bizonyítéka Dániel Éva meg Németh Éva munkái) egymástól tanulnak, tőlük tanulunk kitartást, művészetszeretetet, az igazit, az alkotó szeretetet. (A sorolás hiányos, az értékelés is — hely híján. Ezért provokálom őket egyenként, itt is ne féljenek az egyéni kiállítástól, s akkor nagyobb a falfelület, s több a méltató, elemző szöveg.) C’ZEGŐ Zoltán FEKÉCS ILONA faliszőnyege DANIEL ÉVA Teli táj ERŐS JÁNOS csontfaragásai (GERGELY Béla felvételei) A táncot szépen végig kell járni ... Hogy milyen kevéssel be tudja érni az ember! Katolnán jut eszünkbe Móricz Zsigmond Kerek Ferkójának színházi előadása előtt, amikor Szőcs László és Balogh Pál kézdivásárhelyi líceumi diákok — két, szemre is ügyes legény — fogad az ifjúsági klubban, amelyet nemrég szedhettek ennyire rendbe és erre az estére öltözővé alakítottak át, jól bedurrantottak a csempekályhába, tudván, hogy nagy létszámú ez a darab és a színfalak mögötti két apró helyiség nem elegendő, egyelőre fűteni is csak módjával lehet azokat, egy árva zománcos kályha csak afféle konyhai feladatok ellátására vállalkozhat, az ajtókra sem sikerült még a kilincseket felszereltetni, szóval ha ebben a két hátsó helyiségben a fűtéstől nem is, de van egyéb, amitől pironkodni lehet még. A nézőteret szemügyre vesszük, úgy látszik, megis unták már a jó katonaiak, hogy állandóan reparálni kellessék a hidrásdeszkát, mozaiklapokkal öntötték ki a nagy terem padlózatát, a székek, padok is elég szedett-vedettek, de beszélgető partnereim is tudják, hogy már ki is fizették az újak, kultúrotthonba alkalmazosak árát, azt is megtudom, hogy az ifjúsági klub számára a saját zenei felszerelésüket kölcsönözték oda, de a megyei KISZ-bizottság segítséget ígért a klub felszerelésére, azt is észreveszem, hogy ezekben a napokban a filmvetítés is szünetel, pedig éppen a falusi filmfesztivál hónapjában vagyunk, de a gépet el kellett szállítani javításra, méterekbe, fél méterekbe szaggatta a filmeket. Közben megérkezik Kocsis Jenő művelődési otthon igazgató is, a közönség is szállingózni kezd, főleg a fiatalja, nos a művelődési otthon igazgatójával szünetekben és előadás után beszélgetünk majd miről is? Arról, hogy valaha, valamelyik régi néptanácsi választás idején járt itt színház utoljára egy versműsorral. Hogy normális színpadi produkcióval mikor voltak itt, arra még a középnemzedékhez tartozó színészek sem emlékeznek, később, Sepsin derül ki, hogy Simon Magda Százházas lakodalmával — huszonvalahány esztendővel ezelőtt... Tapsol a fiatalság, kedvelik az előadást, bár konzerválásra alkalmas a hőmérséklet a hátsó öltözőkben, a színészhomlokokat sem ráncolja bosszúság, igen, mert, ha arra gondol az ember, hogy az a kevés is, ami itt történt, milyen sok lehet ahhoz viszonyítva, ami itt volt, derűsre simul a homlok, mosolyra szalad a szájszegelet, mert nagy dolog az, hogy ezután itt színházak is színpadra léphetnek és ezt Kocsis Jenő művelődési otthon igazgató igencsak tudja, azért adott bele anyait-apait rövid ittléte óta, hogy kívül kerítés, belül padló, szék és kályha kerüljön helyére, új függöny díszelegjen a színpadon és tervei is egytől egyig bizalmat ébresztenek bennem, köszönet, mondja, azért is, hogy a megyei művelődési bizottság is a zsebébe nyúlt, függöny, szék, miegymás úgy kerülhetett ide, a további támogatásra ezután is számítanak, de a helybéli állami gazdaságéra is, egészen új igazgatója bizonyára segíteni fog, arról is tesznek majd, hogy a falu népének ne kelljen már szürkületben, egyszerre elülnie a tyúkokkal — tyúkfarm is van a községben —, legyen majd klub, művelődési otthon, ahová beteheti lábát, szóval valami rendes dolog kezdetének jeleit tapasztaljuk minduntalan, a szíves vendéglátást is ideértve, mert ezért is kedvet kap majd a színésznép, hogy a legközelebb Vörösmarty Mihály A fátyol titkai című vígjátékával, a Humorszendvics című kabaréval is idejöjjenek, ezekre az előadásokra, minden bizonnyal, a tanügyiek is eljönnek majd, sőt talán a hatolykaiak, martonfalviak, imecsfalviak után is el lehet szalasztani azt az autóbuszt, mert ebben a teremben háromszázan is elférnek akár; nos, csakugyan, egyelőre kevéssel is beéri színész, néző, de ha már Kocsis Jenőék beálltak ebbe a táncba, azt szépen végig is kell járni, végig, amíg minden a helyére kerül ebben a művelődési otthonban. (csernátoni) ------------------------------------------------------------------------------------- Vendégünk volt : ALEX 41>HD BOBOC : A sokféleség dicsérete Alexandru Boboc egyetemi tanár, a filozófiai tudományok doktora jelenkori filozófiatörténetet ad elő a bukaresti egyetemen. Közkedveltek kultúrtörténeti és értékelméleti különszemináriumai is. Az RSZK Akadémiája filozófiai, logikai és jogi szekciójának titkára. Számos nemmzetközi filozófiai találkozón és kongresszuson képviseli hazánkat. Az NSZK-ban megjelenő KANT-STUDIEN munkatársa. Beszélgetésünk váltakozva románul és magyaru folyik. — Professzor elvtárs, tavalyelőtt a jelenkori filozófia történetét összefoglaló háromkötetes munkájáért az Akadémia önt jutalmazta a filozófiai nagydíjjal. Egyéb művei is a jelenkori nem marxista filozófia meghatározó személyiségeivel foglalkoznak. Mi magyarázza ezt a vonzalmat? Egyrészt az az általános szükséglet, belső filozófiai gondolkodás megújhodásának éveiben marxista filozófiai irányzatok és módszertanok kritik értékelése és eredményeik marxizmusba való beolvasztás terén mutatkozott. Másrészt az a tény, hogy moszkvai do [UNK]torátusom után alkalmam nyílt egy nyugat-németországi tanulmányútra, s bonni, valamint mainzi tanulmányút alatt alaposabban megismerkedhettem Kanttal, s a filozófia XX. századi kisugárzása révén a kortársi filozófia polgári irányzataival. A korigény és érdeklődési köröm egybevágott. — A díjazott munkákon kívül milyen műveket keszűnhetünk még ennek az egybeesésnek? — Talán az 1968-ban megjelent KANT ÉS A NEOKANTIANIZMUS (Kant şi neokantianismul), az 1970-es MAX SCHELER ETIKÁJA ÉS ÉRTÉKELMÉLETE (Etica și axiologia la Max Scheler), az 1973-as NIKOLAI HARTMANN ÉS A JELENKORI REALIZMUS (N. Hartmann și realismul contemporan), valamint az 1974-es A NEOPOZITIVIZMUS ÉS A JELENKORI TUDOMÁNYOSSÁG (Neopozitívismul și științele contemporane) állanak hozzám a legközelebb. A kitüntetés évében egy újabb összefoglaló művel ■ is jelentkezett, a rangos Kortárs eszmék (Idei contemporane) sorozatban látott napvilágot az ELLENTÉTEK A KORTÁRSI FILOZÓFIÁBAN (Confrontări în filozofia contemporană) ... — Nyelvelméleti és ontológiai, azaz lételméleti szempontok alapján igyekeztem rendszerezni a kortársi filozófiai áramlatokat. Egy másik megjelenés előtt álló kötetben az értelmezéstani szempont az uralkodó, címe AZ ÉTELMEZÉSTAN ÉS AZ EMBERTUDOMÁNYOK (Ermenesfájpt^i științele umane). Pillanatnyilag egy, a Kortárs czmek sorozatban megjelenő Husserl-kötet, a FILOZÓFIAI ÍRÁSOK román fordítását vetem össze az eredetivel. Terveim közé tartozik, hogy az ELLENTÉTEK.. . nyelvre vonatkozó fejezetét önálló nyelvfilozófiai tanulmánnyá fejlesszem. — A professzor elvtárs beszélgetésünk kezdetén utalt arra, hogy a hazai elméleti gondolkozás az elmúlt 20 esztendőben kitárulkozott a polgári filozófia előtt, megpróbálván magába építeni annak vitathatatlan értékeit és eredményeit. Nem vezetett ez filozófiai eklekticizmushoz? s — Közelről sem. Ma már a marxista filozófián belül sem képzelhető el egyetlen irányzat, egyetlen módszer, Az egyedüli, s az élet minden területén érvényesíthető racionalitás ideje lejárt. Ma már egy olyan tökéletesen koherens és oszthatatlannak tűnő tudomány, mint a logika is pluralizálódik, a klasszikus logikai diszciplínáik mellett ma már sűrűn hallhatunk a cselekvés vagy az élő l világ logikájáról, logisztikáról, polivalens logikáról stb. S ezek gyakorta nem csupán kiegészítik egymást, szemben is állnak egymással. — Az ok ... ? ! — Valószínűleg az, hogy a világot ma már nem lehet , egyetlen szempont alapján, egyetlen módszertan szerint é értelmezni. A valóság ellentmondásos bonyolultságát csupán az értelmezési módok gyakorta ellentmondó sokfélesége tudja adekvátan megközelíteni. A dogmatikus értelemben vett egység és globalitás eszményeiről valószínűleg örökre le kell mondanunk. Annak lehetősége, hogy valamely szűk, önmagába záruló kulturális univerzumban találjuk meg a tökéletesen harmonikus létezés esélyeit, objektíve szűnt meg. Egy részletkérdés két ellentétes a szempont szerinti, de egyformán mély megközelítése minédekképpen többet nyújthat, mint valamely globalizáló vizsgálódás. b — Melyek ön szerint a legfontosabb „megoldásra vá aró“ kérdések? k — A determinizmus és a társadalmi lét ontológiájának kérdései. Egyértelművé vált, hogy az emberi szférában a determinizmus klasszikus fogalmai használhatatlan nők. Az a világ, melyet vasszükségszerűség irányít, már nem is lenne emberi világ. A társadalmi lét nem annyira ok-okozati összefüggések, mint inkább értékszempontok szerint szerveződik. Tisztáznunk kell tehát a társadalmi lét ontológiáját, most már Lukács György munkaközpontú, céltételező megközelítését, az akauzális, nem megtervezhető emberi tevékenységek irányába is kitágítva. Hisz Lukács „teleológia“ fogalmába az emberi gondolkodás nagy mutációi, mondjuk, Descartes híres álma a módszerrel már nem férne bele. Márpedig a társadalmi lét alakulását ezek a mutációk legalább annyira meghatározzák, mint az élővilágét a genetikai kód változásai. Arra, hogy a klasszikus értelemben felfogott racionalizmus ma már csupán a racionalitás egyik esete, jó példa, hogy a modern irodalomban nagyon gyakran épp az értelmetlenség képes értelmesen ábrázolni a valóságot. Gondoljon Kafkára, vagy Beckettre. Néha a korszerűen felfogott determinizmus közelebb áll az indeterminizmushoz, mint a determinizmus klasszikus értelmezéséhez. — Még egy utolsó kérdés. A professzor elvtárs Mehedinți megyében született és nőtt föl. Hol tanult meg ilyen jól magyarul? No meg németül, franciául, oroszul? — A németet és a franciát a gimnáziumban tanultam. Bukarestben végeztem közvetlenül a háború utáni években, kitűnő tanáraim voltak, nem én voltam az egyetlen, aki megbízható nyelvtudással került ki az iskolapadból. Az orosz Moszkvában, a magyar meg önkéntes KISZ- aktivista koromban, a 60-as évek elején ragadt rám, amikor is német tudásom révén az erdélyi megyéket látogattam. Diákjaimat is arra ösztönzöm, tanuljanak meg minél több nyelvet, mert minden új nyelv más és más rálértást nyújt a világra és nem utolsósorban önmagunkra. S erre mindannyiunknak szükségünk van, illetve lenne. Lejegyezte BÍRÓ Béla ------- -.................. ............. 2-3.