Megyei Tükör, 1987. március (20. évfolyam, 4691-4716. szám)

1987-03-02 / 4691. szám

(folytatása a 3. oldalon) Nicolae (folytatás az első oldalról) nek olyan területe, amellyel a hazai tudomány vagy oktatás ne foglalkoz­na, ahol ne készítenénk fel a szüksé­ges kádereket — és amihez minden megkülönböztetés nélkül ne juthatná­nak hozzá az összes honpolgárok, füg­getlenül attól, hogy szüleik vagy tá­voli eredetük román, magyar, német, szerb, avagy más. Az oktatásba a be­jutás egyetlen feltétele a tanulás ké­pessége, az, hogy mindenki igyekezzék minél jobban, minél alaposabban elsa­játítani a kultúra legújabb vívmányait valamennyi területen, s természetesen az egzakt tudományok, ahogy monda­ni szokták, vagyis a technikai, a fizi­ka-kémiai és matematikai tudományok alapvető problémáit. Mint jól tudják, ma el sem lehet képzelni erőteljes fej­lődést erős matematika, erős fizika, erős kémia, erős biológia nélkül, en­nek minden ágazatával, és a megfele­lő műszaki tudományok nélkül. Szó esett itt is a kulturális tevékeny­ség, az arra szolgáló formák fejleszté­séről, hogy a tömegek, a nép aktívan részt vegyen a kulturális-művészeti al­kotómunkában, szó esett továbbá az irodalmi, képzőművészeti, zenei és más alkotók tevékenységéről. De ami igen fontos — és bizonyos értelemben az egyik nagy megvalósítása hazánknak, a szocializmusnak Romániában —, az arra szolgáló feltételek, hogy a széles tömegek cselekvően részt vállaljanak az új kultúra, egy forradalmi-huma­nista kultúra megteremtéséből, amely­ben az ember, ennek szabadsága, füg­getlensége és jóléte a törekvések kö­zéppontjában áll. Mindezekkel párhuzamosan kellő fi­gyelmet szenteltünk hazánk edik­táris­­szociális fejlesztésének. Megvalósítot­tuk az ország városainak csaknem ál­talános átépítését. Nincs ma olyan vá­ros, ahol a lakások legnagyobb része ne épült volna az utóbbi 20—25 évben és ne biztosítana jó lakásviszonyokat az összes dolgozóknak. Mi több, né­hány megyénk az idén kérte, csökkent­sük az építendő lakások számát, mert már nincs szüksége lakásra. Munkálkodtunk és munkálkodunk a falvak fejlesztéséért, kiépítéséért és átszervezéséért. Való igaz, hogy még csak a kezdet kezdetén járunk, de már ebben az ötéves tervben számolunk azzal, hogy az 558 egységes agráripari tanács székhelye agráripari városként körvonalazódjon, sőt egyesek azzá is váljanak, maguk köré tömörítve az il­lető tanács körzetébe tartozó összes községek tevékenységét. Hallottak itt egy Temes megyei községről, de nem az egyedüli, mert minden megye el­mondhatja, hogy van egy vagy több községe ilyen megvalósításokkal. Mind­ez valóban tükrözi a törekvést, hogy a termelőerők, a műszaki-anyagi gaz­dasági alap általános fejlesztésével egy­idejűleg biztosítsuk hazánk városainak és falvainak az átszervezését, korsze­rűsítését is, hogy egyre jobb lakás- és életkörülményei legyenek a szocializ­mus építőinek. Erőteljesen fejlesztettük az iskolákat, amelyek maradéktalanul biztosítják az oktatási területet. Egyes településeken még több is az oktatási terület, van­nak olyan épületek, amelyeknek más rendeltetést kell adnunk. Ezt nem tar­tom éppen jó dolognak, azt mutatja ugyan, hogy sokat építkeztünk, de bi­zonyos negatív jelenségre is fényt vet, ami részben túl nagy összpontosulás­­ra vall egyes ipari központokban. E­­zeknek az egész területre és a kiala­kított új ipari központokba történő telepítésével leállítottuk a folyamatot, amely általános jellegű, nemcsak mi­­nálunk. A születési arányszám bizo­nyos csökkenésének is a következmé­nye, márpedig a születési arányszám­nak, mint tudják, nagy figyelmet szen­telünk, intézkedve, hogy minél jobb legyen. 1000 lakosra számítva körül­belül 18—20, mert csak így biztosíthat­juk a nép szüntelen fejlődését. Sok kórházat építettünk. Gyakorla­tilag nincs olyan megye, ahol ne épül­tek volna modern kórházak. Románia ma a világ olyan országai közé tar­tozik, ahol a legtöbb a kórházi ágy 1000 lakosra számítva. Felépítettünk,­ és véleményem sze­rint igen helyesen, sok művelődési köz­pontot — művelődési házat, művelő­dési otthont, klubot, színházat és más intézményt —, ami szilárd anyagi ala­pot biztosít az átfogó kulturális-mű­vészeti és nevelő tevékenységhez, ezen belül a Megéneklünk, Románia orszá­gos fesztivál lebonyolításához. Bárki látogat el országunkba, tapasztalhatja nemzetiségi különbség nélkül az ös­­­szes dolgozók nagy vívmányait, egész népünket, amely kommunista pártunk vezetésével tudatosan alakítja szabad, független, szocialista és kommunista jövőjét. (Hatalmas, hosszas taps.) Mert nemzetközi téren, sőt a szom­szédságunkban elterülő egyes orszá­gokban is, sok szó esik az emberi jo­gokról, el akarom mondani — egyéb­ként nemegyszer elmondtam nemzet­közi összejöveteleken is —, hogy min­den államnak és kormánynak az első a törekvései közé kellene hogy tartozzék gazdasági-társadalmi, tudományos, oktatásügyi és kulturális fejlesztés, egyenlő munka-, oktatási-nevelési, mű­velődési feltételek biztosítása. Szó sem lehet emberi jogokról, a­­mikor 30 millió munkanélküli van né­hány fejlett tőkés országban. Valóban nehéz, hogy tanácsokat adj, az emberi jogokról szólj, az emberi jogok védel­mezőjének szerepében lépj fel, ha nem védelmezed az ember alapvető jogát — a munkához és a tanuláshoz való jogát! Elmondhatjuk, ilyen szempontból vannak megvalósításaink, amelyek bi­zonyítják politikánk helyességét, Ro­mánia, akárcsak más országok, szocia­lista fejlődési útjának helyességét. Megvalósítottuk az egyenlő munká­ért járó egyenlő javadalmazás szocia­lista elveit. Mint tudják, számos or­szágban különbségek vannak a java­dalmazás tekintetében nemzetiségtől, nemtől, életkortól függően. Számos fej­lett tőkés országban is — szintén az illető országok szerveinek hivatalos adatai szerint — a négerek például, de más nemzetiségek is, kisebb javadal­mazást kapnak. Nem is szólva az E­­gyesült Államokba kerülő mexikóiak­ról, sőt az egyes európai országokból származó munkásokról, akik fejlett tő­kés országokba mentek dolgozni és — szintén hivatalos adatok szerint — ki­sebb javadalmazást kaptak és kapnak ma is, és a legnehezebb munkákat kell végezniük. Úgyszintén számos ország­ban, közöttük fejlett tőkés országban, úgy vélik, hogy a nőknek kisebb java­dalmazást kell kapniuk — és a fiata­loknak úgyszintén. Mi biztosítottuk és biztosítjuk a tel­jes egyenlőséget a javadalmazás tekin­tetében, nemzetiségtől, nemtől vagy életkortól függetlenül, kinek-kinek munkaterülete és felkészültségi foka arányában. Ismerik javadalmazási rendszerünket, amelyet összehasonlít­hatunk a világ bármely javadalmazási rendszerével, beleértve sok szocialista országét is. Biztosítottuk az „egyenlő munkáért egyenlő bért“ elv határozott alkalmazását, a „sem munkád kenyér nélkül, sem kenyeret munka nélkül“ szocialista elv határozott­­ érvényesíté­sét. Igaz az, hogy országunkban senki sem élhet munka nélkül, mások mun­kájából. De ezt nem társadalmunk hiá­nyosságának, hanem egyik nagy meg­valósításának tekintem. Kialakítottuk a nagy és a kis jövedelmek 5:1 ará­nyát, bár 20 esztendővel ezelőtt több mint 20:1-hez, körülbelül 23—24:1-hez aránytól indultunk. Véleményünk szerint határozottan érvényesítenünk kell a szocialista eti­ka és méltányosság elveit, megőrizve a differenciálódást. Az egyenlősdi el­len voltunk és vagyunk. De ellenezzük a túlzott differenciálódást is a javadal­mazási alap tekintetében. Gyakorlati­lag ki-ki munkája szerint nagyobb vagy kisebb jövedelemhez juthat. Hallották itt szólni a szalontai szö­vetkezet elnökét. Hektáronként 22 000 kiló kukoricát takarított be és egy szö­vetkezeti tagra számítva több mint 36 000 lej átlagjövedelmet ért el. Sok olyan egységünk van — szóltam ró­luk legutóbb is az egységes agráripari tanácsok elnökeivel történt találkozón —, amelyek még nagyobb hozamokat értek el, hektáronként 25 000—28 000 kilót kukoricából. Van egy egész me­gyénk 20 000 kilós kukoricahozammal hektáronként. Persze, mind természet­ben, mind pedig pénzben igen külön­böznek az olyan egység szövetkezeti tagjainak jövedelmei, ahol 20 000 kilós volt a kukoricahozam, azokétól, ahol 3000 kiló kukoricát takarítottak be hektáronként. De mindenki ugyanazok­kal a lehetőségekkel rendelkezik. Nincs semminemű megkülönböztetés javadal­mazási rendszerünk kiindulási alapja tekintetében. Vannak bányászaink is, akik havon­ta két javadalmazást keresnek meg, de azért, mert megszervezték munká­jukat és csapatuk kétszer annyi sze­net termel ki. Minden területen fenn­áll ez. Megőrizzük a differenciálódás rendszerét, az anyagi érdekeltség rend­szerét, a méltányosság és a társadal­mi igazságosság elveiből kiindulva, de ösztönözve azokat, akik munkájukkal nagyobb jövedelmet érnek el. Nem ösztönözzük és nem is fogjuk soha a munka nélkül, a mások munkájának szá­molvÄ­nyélén megszűntek meggyőződésem, hogy ilyen je­lenség nem fognak többé mutatkozni orszá­gunkban! (Hatalmas, hosszas taps.) Vannak országok, ahol a nők a kai jogait is korlátozták. Társadalmi szempontból e tekintetben is b­etasí­tottuk a teljes jogegyenlőséget. Látják milyen nagy számban vannak jelen nők itt­ tudják, hogy ott vannak a­­ vezetőségben, a Nagy Nemzetgyű­lésben, társadalmunk összes vezető fó­­rumain. . . . Ha tehát az emberi jogokról, a hu­manitárius jogokról kell szólnunk jo­­gos büszkeséggel mondhatjuk el, ahol a szocializmus éveiben olyan intéz­kedéseket fogadtunk el, olyan szerve­zési formákat alkalmaztunk, hogy lét­rejöttek a feltételek a teljes, egyenlő megnyilatkozáshoz az összes honpolgá­rok számára, mindennemű megkülön­böztetés nélkül, nemzetiségre, nemre, életkorra való tekintet nélkül! Egyéb­ként erre épül a tudományos szocia­lizmus szemlélete az emberi társada­lom fejlődéséről. Határozottan mun­kálkodtunk és munkálkodunk ezeknek az elveknek a legjobb körülmények közötti érvényesítéséért! (Hatalmas, hosszas taps.) Erőteljesen fejlesztettük az egész társadalom demokratikus vezetési for­máit — kezdve az összes gazdasági és társadalmi egységek dolgozóinak taná­csaival, a dolgozóknak mint tulajdo­nosoknak, termelőknek és haszonélve­zőknek a közgyűléseivel, ezek megyei szerveivel és végezve a dolgozók or­szágos kongresszusaival, országos taná­csaival, amelyekben részt vesznek az összes nemzetiségekhez tartozó dolgo­zók, a munkások részaránya pedig 30—40 százalékot tesz ki, sőt egyes he­lyeken még ennél többet is. Mindezek államunk demokratikus szervei — a néptanácsok, a néptanácsi kongresszu­sok, a Nagy Nemzetgyűlés­ és a többi szerv — mellett egységes egészet al­kotnak, amely a maga nemében egye­dülálló kereteket biztosít ahhoz, hogy az összes dolgozók, egész népünk részt vegyen valamennyi tevékenységi szek­tor vezetésében. Nemcsak megfogal­maztuk a szocializmus építése a nép­pel és a népért tételt, hanem cseleked­tünk is, mindent megtettünk, hogy reá­lis tartalommal töltsük fel és biztosít­suk egész népünk tudatos részvételét a fejlesztési programok megvalósításá­ban, az összes határozatok elfogadásá­ban, a bel- és külpolitika kidolgozá­sában és valóra váltásában. Abból in­dulunk ki, hogy csak amennyiben nép maradéktalanul vállalja a felelős­­­séget és a legnagyobb fokú öntudat­tal cselekszik, annyiban biztosíthatjuk a sokoldalúan fejlett szocialista társa­dalom, a kommunizmus felépítését. Népünkre aranyjövő várhat — ahogy a vers mondja —, és meg kell terem­tenünk ezt az aranyjövőt nemzetünk számára! (Hatalmas taps és éljenzés; ütemesen visszhangzik: „Ceaușescu és a nép!“, „Éljen Ceaușescu, virágozzék Románia!“, „Tiszteletünk, büszkesé­günk: Ceaușescu — Románia!“, „Ceaușescu — RKP!“) Egész tevékenységünkben, e történel­mi időszak minden megvalósításában mindig a tudományos szocializmus alapelveiből, a dialektikus és történel­mi materializmus forradalmi világ- és életszemléletéből indultunk ki. Mindig számoltunk és számolunk a gazdasá­gi-társadalmi fejlődés objektív köve­telményeivel és törvényszerűségeivel. Amint legutóbb is említettem szünte­lenül tanulmányoztuk és tanulmányoz­zuk a szocialista építés tapasztalatát és gyakorlatát, de a világgazdaság fejlő­dését is. Ugyanakkor viszont mindig hazánk realitásaiból indultunk és in­dulunk ki. Azon voltunk és vagyunk hogy mindezt Románia adottságainak megfelelően alkalmazzuk, ne másol­ok ,e,S­mmiV ^ vegyük át azt, ami megfelel hazánk érdekeinek, olyan for­mákat találva, amelyek a legjobb kö­rülmények között biztosítják az egész nép részvételét a társadalom vezetésé­­ben. biztosítják, hogy a nép legyen az lírai ra m­ndannak' ami hazánkban SSkf' legyen 32 igazi ura »a­ Ügy hiszem, nem lenne rossz meg­jegyezni most, hogy ebben az egész több mint 20 esztendőt átfogó időszak­ “ban, amikor tökéletesítettük a vezetési at minden területen, kezdve a SffJJ ® 1, egész hetünk demokratizálá­sának formáit, nyíltan vagy kevésbé nyíltan nemegyszer kaptunk bírála­tot, miszerint el-eltértünk az általánk, gyakorlattól és normáktól. Most nem kívánok részletesebben kitérni erre De megelégedéssel állapíthatjuk meg hogy amit tettünk, helyesnek biz"yult s beszéde megfelelt népünk érdekeinek, hogy ma a korszerűsítés, a reformok problémái és más fogalmak egy vagy más for­mában napirenden szerepelnek majd minden szocialista országban. Önök is­merik mindezeket. Kétségtelenül igen jó dolog, hogy most már nyilvánvaló: a szocializmus nem építhető bizonyos minták szerint, nem szabad utánozni azt, amit egyik vagy másik szakaszban, egyik vagy másik országban megvalósítottak Mi annál inkább nagyra becsüljük a sok szocialista országban tapasztalható tö­rekvést a szocialista demokrácia fej­lesztésére, olyan új formák kialakítá­sára amelyek biztosítják a tömegek, a nép részvételét a társadalom veze­tésében. Saját tapasztalatunk alapján elmondhatjuk, hogy valóban ez az e­­gyetlen útja a szocialista fejlődésnek,­­ hogy a szocializmus és a kommuniz­mus diadalát, tekintélyének érvényesü­lését szerte a világon csakis a nép­pel, a néppel együtt, csakis minden egyes ország realitásainak megfelelő, s demokratikus formákban, olyan for­mákban lehet biztosítani, amelyek le­hetővé teszik a nép számára a rész­vételt és a felelősség vállalását a tár­sadalom vezetésében! (Hatalmas taps; hosszasan visszhangzik: Ceaușescu és a nép!“, „Tiszteletünk, büszkeségünk: Ceaușescu — Románia!“) TISZTELT ELVTÁRSAK ! A magyar és a német nemzetiségű dolgozók tanácsainak plenáris ülése keretében megvitatták mind a fejlesz­tési programok valóra váltásának kér­déseit, mind pedig olyan problémákat, amelyek egyes negatív jelenségekhez, jobban mondva, egyes imperialista, legreakciósabb körök nemzetközi síkon kifejtett bizonyos tevékenységeihez, olyan tevékenységekhez kapcsolódnak, amelyeknek céljuk rágalmazni pártunk és államunk politikáját. Ki kell azon­ban jelentenem, hogy a nyugati orszá­gok jó néhány sajtószerve sokat közöl a szocialista Romániáról, hangsúlyozza nagy megvalósításait. Nem aggaszt különösebbképpen, nem is aggasztott soha, hogy egyes reak­ciós imperialista körök tudatosan ha­mis színben tüntetik fel népünk ered­ményeit és tevékenységét. Osztályérde­­keiknek megfelelően cselekednek így. Érthetetlen azonban, ha ilyen dolgok egyik vagy másik szocialista ország­ban jelentkeznek. Nem igényeljük, hogy feltétlenül ismertessék Románia megvalósításait. Úgy hiszem azonban, minimális igény, hogy ne vázoljanak torz képet arról a munkáról, amelyet népünk, a dolgozók folytatnak a párt vezetésével a gazdasági-társadalmi fejlődésért, a szocialista és kommunis­ta rend építéséért. A történelmi kérdésekről persze so­kat lehet vitatkozni. De vajon megvál­­toztathatja-e valaki a történelmet?! Változtathat-e valaki azon a tényen,­­ hogy 2300 évvel ezelőtt Hérodotosz az tájakat, közöttük a mai Erdély, Moldva, Havasalföld területét lakó dá­kokat „a trákok legigazabbjaiként és legbátrabbjaiként“ jellemezte? Termé­szetesen akadhatnak olyanok, akik 2500 év után nem értenek egyet Héro­dotosszal! De nehéz számukra megvál­toztatni olyasmit, amit akkor élők lát­tak és megértettek! Megváltoztathat­ja­­ valaki a történelmet, azt a tényt, hogy Burebisla központosított államot teremtett meg, hogy Decebal azt to­­vábbfejlesztette, hogy a dákok évszá­zadokon át küzdöttek a rómaiak ellen.­­­gaz ~ legyőzték őket? De _ 1­izacio hiányában, államszervezés hrányában, amely civilizációt és állam­­íalust az akkori kiválóságok mél­­tányoltak, ezt nem tehették volna meg. íradácn­ak-J­Ck használ e realitások ta­­olv'tr»0' Y*M ° n ez tulajdonképpen nem olyan politika, amely ellentétben áll 251 ® 21 né.P 6* a román nép két mpi .”ép Mindennemű érdekeivel, a­kell élnie?ZU * együU él “ együtt haTeTMé!TMt';sen ser>ki sem változtat­­ho«v mfS*1 kapcsolatos valóságon, törzsen frk?ztek az első magyar lás­kor,,olv. aíkon általános népvándor- Magvarin,,“ ? lelaPad‘<* meg a mai lakostón ‘eruIe«n, azon, hogy a telenleitt 'rvreSZ-C Er'délyben is meg­­egyébként ?•­­Vajon miért kell az úly jelezn­ u iSmert történelmi tényt létez­ne?, hogy ‘asadják másik nép e területnko«2 tobb min­t 2300 éve élt Pék elt,fCken’ S amely a vándorló nő­nem haLnuTM ,távozot‘ máshova, ha­tét’ Miért loI^elfőzte földjét és 1<S­ r_ibrt..tagadnak meg még azt a vagy egyesek vezetőt, aki vi. . XII. századbeli szerint magyarországi tudóst Ceaușescu elvtárs

Next