Megyei Tükör, 1987. március (20. évfolyam, 4691-4716. szám)
1987-03-02 / 4691. szám
(folytatása a 3. oldalon) Nicolae (folytatás az első oldalról) nek olyan területe, amellyel a hazai tudomány vagy oktatás ne foglalkozna, ahol ne készítenénk fel a szükséges kádereket — és amihez minden megkülönböztetés nélkül ne juthatnának hozzá az összes honpolgárok, függetlenül attól, hogy szüleik vagy távoli eredetük román, magyar, német, szerb, avagy más. Az oktatásba a bejutás egyetlen feltétele a tanulás képessége, az, hogy mindenki igyekezzék minél jobban, minél alaposabban elsajátítani a kultúra legújabb vívmányait valamennyi területen, s természetesen az egzakt tudományok, ahogy mondani szokták, vagyis a technikai, a fizika-kémiai és matematikai tudományok alapvető problémáit. Mint jól tudják, ma el sem lehet képzelni erőteljes fejlődést erős matematika, erős fizika, erős kémia, erős biológia nélkül, ennek minden ágazatával, és a megfelelő műszaki tudományok nélkül. Szó esett itt is a kulturális tevékenység, az arra szolgáló formák fejlesztéséről, hogy a tömegek, a nép aktívan részt vegyen a kulturális-művészeti alkotómunkában, szó esett továbbá az irodalmi, képzőművészeti, zenei és más alkotók tevékenységéről. De ami igen fontos — és bizonyos értelemben az egyik nagy megvalósítása hazánknak, a szocializmusnak Romániában —, az arra szolgáló feltételek, hogy a széles tömegek cselekvően részt vállaljanak az új kultúra, egy forradalmi-humanista kultúra megteremtéséből, amelyben az ember, ennek szabadsága, függetlensége és jóléte a törekvések középpontjában áll. Mindezekkel párhuzamosan kellő figyelmet szenteltünk hazánk ediktárisszociális fejlesztésének. Megvalósítottuk az ország városainak csaknem általános átépítését. Nincs ma olyan város, ahol a lakások legnagyobb része ne épült volna az utóbbi 20—25 évben és ne biztosítana jó lakásviszonyokat az összes dolgozóknak. Mi több, néhány megyénk az idén kérte, csökkentsük az építendő lakások számát, mert már nincs szüksége lakásra. Munkálkodtunk és munkálkodunk a falvak fejlesztéséért, kiépítéséért és átszervezéséért. Való igaz, hogy még csak a kezdet kezdetén járunk, de már ebben az ötéves tervben számolunk azzal, hogy az 558 egységes agráripari tanács székhelye agráripari városként körvonalazódjon, sőt egyesek azzá is váljanak, maguk köré tömörítve az illető tanács körzetébe tartozó összes községek tevékenységét. Hallottak itt egy Temes megyei községről, de nem az egyedüli, mert minden megye elmondhatja, hogy van egy vagy több községe ilyen megvalósításokkal. Mindez valóban tükrözi a törekvést, hogy a termelőerők, a műszaki-anyagi gazdasági alap általános fejlesztésével egyidejűleg biztosítsuk hazánk városainak és falvainak az átszervezését, korszerűsítését is, hogy egyre jobb lakás- és életkörülményei legyenek a szocializmus építőinek. Erőteljesen fejlesztettük az iskolákat, amelyek maradéktalanul biztosítják az oktatási területet. Egyes településeken még több is az oktatási terület, vannak olyan épületek, amelyeknek más rendeltetést kell adnunk. Ezt nem tartom éppen jó dolognak, azt mutatja ugyan, hogy sokat építkeztünk, de bizonyos negatív jelenségre is fényt vet, ami részben túl nagy összpontosulásra vall egyes ipari központokban. Ezeknek az egész területre és a kialakított új ipari központokba történő telepítésével leállítottuk a folyamatot, amely általános jellegű, nemcsak minálunk. A születési arányszám bizonyos csökkenésének is a következménye, márpedig a születési arányszámnak, mint tudják, nagy figyelmet szentelünk, intézkedve, hogy minél jobb legyen. 1000 lakosra számítva körülbelül 18—20, mert csak így biztosíthatjuk a nép szüntelen fejlődését. Sok kórházat építettünk. Gyakorlatilag nincs olyan megye, ahol ne épültek volna modern kórházak. Románia ma a világ olyan országai közé tartozik, ahol a legtöbb a kórházi ágy 1000 lakosra számítva. Felépítettünk, és véleményem szerint igen helyesen, sok művelődési központot — művelődési házat, művelődési otthont, klubot, színházat és más intézményt —, ami szilárd anyagi alapot biztosít az átfogó kulturális-művészeti és nevelő tevékenységhez, ezen belül a Megéneklünk, Románia országos fesztivál lebonyolításához. Bárki látogat el országunkba, tapasztalhatja nemzetiségi különbség nélkül az összes dolgozók nagy vívmányait, egész népünket, amely kommunista pártunk vezetésével tudatosan alakítja szabad, független, szocialista és kommunista jövőjét. (Hatalmas, hosszas taps.) Mert nemzetközi téren, sőt a szomszédságunkban elterülő egyes országokban is, sok szó esik az emberi jogokról, el akarom mondani — egyébként nemegyszer elmondtam nemzetközi összejöveteleken is —, hogy minden államnak és kormánynak az első a törekvései közé kellene hogy tartozzék gazdasági-társadalmi, tudományos, oktatásügyi és kulturális fejlesztés, egyenlő munka-, oktatási-nevelési, művelődési feltételek biztosítása. Szó sem lehet emberi jogokról, amikor 30 millió munkanélküli van néhány fejlett tőkés országban. Valóban nehéz, hogy tanácsokat adj, az emberi jogokról szólj, az emberi jogok védelmezőjének szerepében lépj fel, ha nem védelmezed az ember alapvető jogát — a munkához és a tanuláshoz való jogát! Elmondhatjuk, ilyen szempontból vannak megvalósításaink, amelyek bizonyítják politikánk helyességét, Románia, akárcsak más országok, szocialista fejlődési útjának helyességét. Megvalósítottuk az egyenlő munkáért járó egyenlő javadalmazás szocialista elveit. Mint tudják, számos országban különbségek vannak a javadalmazás tekintetében nemzetiségtől, nemtől, életkortól függően. Számos fejlett tőkés országban is — szintén az illető országok szerveinek hivatalos adatai szerint — a négerek például, de más nemzetiségek is, kisebb javadalmazást kapnak. Nem is szólva az Egyesült Államokba kerülő mexikóiakról, sőt az egyes európai országokból származó munkásokról, akik fejlett tőkés országokba mentek dolgozni és — szintén hivatalos adatok szerint — kisebb javadalmazást kaptak és kapnak ma is, és a legnehezebb munkákat kell végezniük. Úgyszintén számos országban, közöttük fejlett tőkés országban, úgy vélik, hogy a nőknek kisebb javadalmazást kell kapniuk — és a fiataloknak úgyszintén. Mi biztosítottuk és biztosítjuk a teljes egyenlőséget a javadalmazás tekintetében, nemzetiségtől, nemtől vagy életkortól függetlenül, kinek-kinek munkaterülete és felkészültségi foka arányában. Ismerik javadalmazási rendszerünket, amelyet összehasonlíthatunk a világ bármely javadalmazási rendszerével, beleértve sok szocialista országét is. Biztosítottuk az „egyenlő munkáért egyenlő bért“ elv határozott alkalmazását, a „sem munkád kenyér nélkül, sem kenyeret munka nélkül“ szocialista elv határozott érvényesítését. Igaz az, hogy országunkban senki sem élhet munka nélkül, mások munkájából. De ezt nem társadalmunk hiányosságának, hanem egyik nagy megvalósításának tekintem. Kialakítottuk a nagy és a kis jövedelmek 5:1 arányát, bár 20 esztendővel ezelőtt több mint 20:1-hez, körülbelül 23—24:1-hez aránytól indultunk. Véleményünk szerint határozottan érvényesítenünk kell a szocialista etika és méltányosság elveit, megőrizve a differenciálódást. Az egyenlősdi ellen voltunk és vagyunk. De ellenezzük a túlzott differenciálódást is a javadalmazási alap tekintetében. Gyakorlatilag ki-ki munkája szerint nagyobb vagy kisebb jövedelemhez juthat. Hallották itt szólni a szalontai szövetkezet elnökét. Hektáronként 22 000 kiló kukoricát takarított be és egy szövetkezeti tagra számítva több mint 36 000 lej átlagjövedelmet ért el. Sok olyan egységünk van — szóltam róluk legutóbb is az egységes agráripari tanácsok elnökeivel történt találkozón —, amelyek még nagyobb hozamokat értek el, hektáronként 25 000—28 000 kilót kukoricából. Van egy egész megyénk 20 000 kilós kukoricahozammal hektáronként. Persze, mind természetben, mind pedig pénzben igen különböznek az olyan egység szövetkezeti tagjainak jövedelmei, ahol 20 000 kilós volt a kukoricahozam, azokétól, ahol 3000 kiló kukoricát takarítottak be hektáronként. De mindenki ugyanazokkal a lehetőségekkel rendelkezik. Nincs semminemű megkülönböztetés javadalmazási rendszerünk kiindulási alapja tekintetében. Vannak bányászaink is, akik havonta két javadalmazást keresnek meg, de azért, mert megszervezték munkájukat és csapatuk kétszer annyi szenet termel ki. Minden területen fennáll ez. Megőrizzük a differenciálódás rendszerét, az anyagi érdekeltség rendszerét, a méltányosság és a társadalmi igazságosság elveiből kiindulva, de ösztönözve azokat, akik munkájukkal nagyobb jövedelmet érnek el. Nem ösztönözzük és nem is fogjuk soha a munka nélkül, a mások munkájának számolvÄnyélén megszűntek meggyőződésem, hogy ilyen jelenség nem fognak többé mutatkozni országunkban! (Hatalmas, hosszas taps.) Vannak országok, ahol a nők a kai jogait is korlátozták. Társadalmi szempontból e tekintetben is betasítottuk a teljes jogegyenlőséget. Látják milyen nagy számban vannak jelen nők itt tudják, hogy ott vannak a vezetőségben, a Nagy Nemzetgyűlésben, társadalmunk összes vezető fórumain. . . . Ha tehát az emberi jogokról, a humanitárius jogokról kell szólnunk jogos büszkeséggel mondhatjuk el, ahol a szocializmus éveiben olyan intézkedéseket fogadtunk el, olyan szervezési formákat alkalmaztunk, hogy létrejöttek a feltételek a teljes, egyenlő megnyilatkozáshoz az összes honpolgárok számára, mindennemű megkülönböztetés nélkül, nemzetiségre, nemre, életkorra való tekintet nélkül! Egyébként erre épül a tudományos szocializmus szemlélete az emberi társadalom fejlődéséről. Határozottan munkálkodtunk és munkálkodunk ezeknek az elveknek a legjobb körülmények közötti érvényesítéséért! (Hatalmas, hosszas taps.) Erőteljesen fejlesztettük az egész társadalom demokratikus vezetési formáit — kezdve az összes gazdasági és társadalmi egységek dolgozóinak tanácsaival, a dolgozóknak mint tulajdonosoknak, termelőknek és haszonélvezőknek a közgyűléseivel, ezek megyei szerveivel és végezve a dolgozók országos kongresszusaival, országos tanácsaival, amelyekben részt vesznek az összes nemzetiségekhez tartozó dolgozók, a munkások részaránya pedig 30—40 százalékot tesz ki, sőt egyes helyeken még ennél többet is. Mindezek államunk demokratikus szervei — a néptanácsok, a néptanácsi kongresszusok, a Nagy Nemzetgyűlés és a többi szerv — mellett egységes egészet alkotnak, amely a maga nemében egyedülálló kereteket biztosít ahhoz, hogy az összes dolgozók, egész népünk részt vegyen valamennyi tevékenységi szektor vezetésében. Nemcsak megfogalmaztuk a szocializmus építése a néppel és a népért tételt, hanem cselekedtünk is, mindent megtettünk, hogy reális tartalommal töltsük fel és biztosítsuk egész népünk tudatos részvételét a fejlesztési programok megvalósításában, az összes határozatok elfogadásában, a bel- és külpolitika kidolgozásában és valóra váltásában. Abból indulunk ki, hogy csak amennyiben nép maradéktalanul vállalja a felelősséget és a legnagyobb fokú öntudattal cselekszik, annyiban biztosíthatjuk a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom, a kommunizmus felépítését. Népünkre aranyjövő várhat — ahogy a vers mondja —, és meg kell teremtenünk ezt az aranyjövőt nemzetünk számára! (Hatalmas taps és éljenzés; ütemesen visszhangzik: „Ceaușescu és a nép!“, „Éljen Ceaușescu, virágozzék Románia!“, „Tiszteletünk, büszkeségünk: Ceaușescu — Románia!“, „Ceaușescu — RKP!“) Egész tevékenységünkben, e történelmi időszak minden megvalósításában mindig a tudományos szocializmus alapelveiből, a dialektikus és történelmi materializmus forradalmi világ- és életszemléletéből indultunk ki. Mindig számoltunk és számolunk a gazdasági-társadalmi fejlődés objektív követelményeivel és törvényszerűségeivel. Amint legutóbb is említettem szüntelenül tanulmányoztuk és tanulmányozzuk a szocialista építés tapasztalatát és gyakorlatát, de a világgazdaság fejlődését is. Ugyanakkor viszont mindig hazánk realitásaiból indultunk és indulunk ki. Azon voltunk és vagyunk hogy mindezt Románia adottságainak megfelelően alkalmazzuk, ne másolok ,e,SmmiV ^ vegyük át azt, ami megfelel hazánk érdekeinek, olyan formákat találva, amelyek a legjobb körülmények között biztosítják az egész nép részvételét a társadalom vezetésében. biztosítják, hogy a nép legyen az lírai ra mndannak' ami hazánkban SSkf' legyen 32 igazi ura »a Ügy hiszem, nem lenne rossz megjegyezni most, hogy ebben az egész több mint 20 esztendőt átfogó időszak “ban, amikor tökéletesítettük a vezetési at minden területen, kezdve a SffJJ ® 1, egész hetünk demokratizálásának formáit, nyíltan vagy kevésbé nyíltan nemegyszer kaptunk bírálatot, miszerint el-eltértünk az általánk, gyakorlattól és normáktól. Most nem kívánok részletesebben kitérni erre De megelégedéssel állapíthatjuk meg hogy amit tettünk, helyesnek biz"yult s beszéde megfelelt népünk érdekeinek, hogy ma a korszerűsítés, a reformok problémái és más fogalmak egy vagy más formában napirenden szerepelnek majd minden szocialista országban. Önök ismerik mindezeket. Kétségtelenül igen jó dolog, hogy most már nyilvánvaló: a szocializmus nem építhető bizonyos minták szerint, nem szabad utánozni azt, amit egyik vagy másik szakaszban, egyik vagy másik országban megvalósítottak Mi annál inkább nagyra becsüljük a sok szocialista országban tapasztalható törekvést a szocialista demokrácia fejlesztésére, olyan új formák kialakítására amelyek biztosítják a tömegek, a nép részvételét a társadalom vezetésében. Saját tapasztalatunk alapján elmondhatjuk, hogy valóban ez az egyetlen útja a szocialista fejlődésnek, hogy a szocializmus és a kommunizmus diadalát, tekintélyének érvényesülését szerte a világon csakis a néppel, a néppel együtt, csakis minden egyes ország realitásainak megfelelő, s demokratikus formákban, olyan formákban lehet biztosítani, amelyek lehetővé teszik a nép számára a részvételt és a felelősség vállalását a társadalom vezetésében! (Hatalmas taps; hosszasan visszhangzik: Ceaușescu és a nép!“, „Tiszteletünk, büszkeségünk: Ceaușescu — Románia!“) TISZTELT ELVTÁRSAK ! A magyar és a német nemzetiségű dolgozók tanácsainak plenáris ülése keretében megvitatták mind a fejlesztési programok valóra váltásának kérdéseit, mind pedig olyan problémákat, amelyek egyes negatív jelenségekhez, jobban mondva, egyes imperialista, legreakciósabb körök nemzetközi síkon kifejtett bizonyos tevékenységeihez, olyan tevékenységekhez kapcsolódnak, amelyeknek céljuk rágalmazni pártunk és államunk politikáját. Ki kell azonban jelentenem, hogy a nyugati országok jó néhány sajtószerve sokat közöl a szocialista Romániáról, hangsúlyozza nagy megvalósításait. Nem aggaszt különösebbképpen, nem is aggasztott soha, hogy egyes reakciós imperialista körök tudatosan hamis színben tüntetik fel népünk eredményeit és tevékenységét. Osztályérdekeiknek megfelelően cselekednek így. Érthetetlen azonban, ha ilyen dolgok egyik vagy másik szocialista országban jelentkeznek. Nem igényeljük, hogy feltétlenül ismertessék Románia megvalósításait. Úgy hiszem azonban, minimális igény, hogy ne vázoljanak torz képet arról a munkáról, amelyet népünk, a dolgozók folytatnak a párt vezetésével a gazdasági-társadalmi fejlődésért, a szocialista és kommunista rend építéséért. A történelmi kérdésekről persze sokat lehet vitatkozni. De vajon megváltoztathatja-e valaki a történelmet?! Változtathat-e valaki azon a tényen, hogy 2300 évvel ezelőtt Hérodotosz az tájakat, közöttük a mai Erdély, Moldva, Havasalföld területét lakó dákokat „a trákok legigazabbjaiként és legbátrabbjaiként“ jellemezte? Természetesen akadhatnak olyanok, akik 2500 év után nem értenek egyet Hérodotosszal! De nehéz számukra megváltoztatni olyasmit, amit akkor élők láttak és megértettek! Megváltoztathatja valaki a történelmet, azt a tényt, hogy Burebisla központosított államot teremtett meg, hogy Decebal azt továbbfejlesztette, hogy a dákok évszázadokon át küzdöttek a rómaiak ellen.gaz ~ legyőzték őket? De _ 1izacio hiányában, államszervezés hrányában, amely civilizációt és államíalust az akkori kiválóságok méltányoltak, ezt nem tehették volna meg. íradácnak-JCk használ e realitások taolv'tr»0' Y*M ° n ez tulajdonképpen nem olyan politika, amely ellentétben áll 251 ® 21 né.P 6* a román nép két mpi .”ép Mindennemű érdekeivel, akell élnie?ZU * együU él “ együtt haTeTMé!TMt';sen ser>ki sem változtatho«v mfS*1 kapcsolatos valóságon, törzsen frk?ztek az első magyar láskor,,olv. aíkon általános népvándor- Magvarin,,“ ? lelaPad‘<* meg a mai lakostón ‘eruIe«n, azon, hogy a telenleitt 'rvreSZ-C Er'délyben is megegyébként ?•Vajon miért kell az úly jelezn u iSmert történelmi tényt létezne?, hogy ‘asadják másik nép e területnko«2 tobb mint 2300 éve élt Pék elt,fCken’ S amely a vándorló nőnem haLnuTM ,távozot‘ máshova, hatét’ Miért loI^elfőzte földjét és 1<S r_ibrt..tagadnak meg még azt a vagy egyesek vezetőt, aki vi. . XII. századbeli szerint magyarországi tudóst Ceaușescu elvtárs