Megyei Tükör, 1987. július (20. évfolyam, 4794-4820. szám)

1987-07-01 / 4794. szám

FIAT Pionírok megyei fóruma Benépesedett újr­a a Csipkés. A megye minden sarká­­­ból érkeztek a pionírok, sokukat autóbusszal szállítottak ide, mások szüleikkel érkeztek, de Zaboláról gyalog sétál­tak fel a bátrabbak. S ezzel kezdetét is vette a nyári csip­­kési vakációzás, a nyáron a gyönyörű erdő alja egymás után fogadja a gyerekcsoportokat, üdülnek itt jutalmazott ta­nulók, felütik sátrukat a kis matematikusok. Most, ebben az időszakban a megyei pionírmozgalom aktívájának tag­jait látják vendégül a házikókban. A Pionírfórum régi hagyománya immár a pionírmoz­galomnak, minden évben újabb meg újabb tartalommal töltik fel, a pionírvezetőket megtanítják arra, mit hogyan is szervezzenek, miket kezdeményezzenek, miként szerez­zenek érvényt elképzeléseiknek. E július eleji tizenkét napra gazdag és változatos prog­ramot állítottak össze a tábor vezetői, a tulajdonképpeni tanulás, képzés mellett rengeteg tanulságos és hasznos szó­rakozás is szerepel benne. Ami végeredményben ugyancsak a tanuláshoz tartozik, hisz a pionírc­sapatok vezetőinek azt is kell tudniuk, otthon, megfelelő alkalmakkor milyen já­tékokkal, milyen ötletekkel lépjenek társaik elé. Nos, a táborozás fő célja a pioníregységek és -oszta­gok vezetése megannyi tudnivalójának elsajátítása, megbe­szélése, az eltelt tanévben felgyűlt tapasztalatok elmesélé­se, egymás megismerése. Nyilván, nem hiányzik majd a nevelés formáinak hasznosítása sem. A táborozók közelebb­ről megismerkednek a szocialista építés sikereivel, s ezt aláhúzandó, egy-két kiránduláson is megtekintik azokat a megvalósításokat, amelyekről ezeken az órákon szó esik. A Csipkés kiváló feltételeket nyújt különböző vetélke­dők, humoros játékok szervezésére, lebonyolítására, s mint tenni szokott, díjakban sem lesz szűkölködő­. Tanulságosak lesznek azok a találkozók, amelyekre szintén sort kerítenek ezekben a napokban, hisz a jó pio­­nírvezetőnek behatóan kell ismernie mindazt, amit megyénk fejlődésében elértünk. Hasznos, kellemes tizenkét nap vár tehát a százhúsz gyerekre, akik minden bizonnyal sok-sok élménnyel, me­­sélnivalóval, s tudásban is gyarapodva térnek majd haza a Fórum bezárása után. (»éter) h- 'M '' • .••F-y.:-: áW ■ ‘ - Brigádos emlék (SÁNDOR Zoltán felvételei) MEGÉNEKLÜNK, ROMÁNIA Kis bányászok színpadon Örülhet Fehér Brigitta ta­nárnő, a baróti Sólyom- és Pionírház körvezetője, hogy ilyen osztályra lelt, amelyben egyszerre egész műsorszámra való szereplőt talált. A Meg­­éneklünk. Románia fesztivál országos szakaszán első díjat nyerni nem könnyű dolog, nem elég ehhez az oktatói hozzáállás, nekibuzdulás. Végeredményben aránylag új műfajban hódította el Fe­hér Brigitta csapata az orszá­gos fesztivál legmagasabb ki­tüntetését. Erre azért érdemes külön is kitérnünk, mert régi hiányt pótolt ez az előadás, s ugyanakkor példát is szol­gáltatott arra, hogyan lehet és hogyan kell ebben a műfaj­ban műsort, tehát az új, je­lenkori témát feldolgozó tánc­kompozíciót­­ színpadra állíta­ni. Persze, szinte magától érte­tődően nyúlt a bányász-témá­hoz, az Erdővidéken magától értetődő, annál is inkább, mert előtte már baráti diákok arattak sikereket ilyen tema­tikájú összeállításaikkal. A Sólyom- és Pionírház jelen produkciója azért érdemel kü­lön is említést, mert kisgye­rekekkel merészkedett bele­vágni és színpadra állni. A baróti gyerekek által be­mutatott műsorszám azért volt tetszetős, mert­ aránylag egyszerű, de összességükben, összhatásukban látványos moz­gásgyakorlatok sorozatából állt, különböző munkafáziso­kat utánzó mozzanatok válto­gatták egymást, s mindezek­hez —­ ezt nyugodtan elmond­hatjuk — sok gyereki báj is társult. Az előadás színvona­lát emelte, hogy különböző gyerekcsoportok egyszerre több mozgást is végeztek, ami a látvány javára szolgált. És arra szolgált a roppant egy­szerű, de a megelevenített munkához jól illő ruházat. PÉTER Sándor is lehetett volna a jelszava annak a hagyományos kaszás­versenynek, melyen 18 fiatal vett részt, s több községi IOSZ-titkár is bebizonyította, hogy igenis, van ő olyan le­gény .. . Málnáson lendítették meg a fűvágó szerkentyűket a fiatal kaszások, s munkájuk ered­ménye 1,5 hektárnyi lekaszált rét, de nem ez a fontos, ta­lán az a jó hangulat, mely­ben megmérettettek. A helyi kisipari szövetkezet biztosítot­ta a lehetőségeket, a többi meg jött, szinte magától. S mint minden versenynek, ennek is (mondjuk só), amely nélkü­lözhetetlen ízletes pörköltet, krumplipaprikást, illetve más jó kaját főzni. Ilyen esetben a szó szoros értelmében sót­­lan lesz a nyaralás. Tehát fi­gyelem, nem mindegy, mi ke­rül az utazótáskába vagy a hátizsákba. Ezért tanácsolom­, biztos, ami biztos, ne sajnál­juk az időt, üljünk le papír­ral és plajbásszal a kezünk­ben, és az utazás, a kirándulás vagy üdülés jellegétől függő­en írjuk le,­ mi mindennek kell belekerülnie a csomagba, nem feledkezve meg az uta­záshoz szükséges dolgokról sem, mint például papírzseb­kendő, néhány szendvics (ha hosszabb az út), egy könyv stb., amit nem árt, ha külön, könnyen hozzáférhető helyre csomagolunk. És persze az sem árt, ha az állomásra in­dulás előtt ellenőrizzük, hogy van-e nálunk vonatjegy, és a legfontosabb iratok is nálunk vannak-e. Ezek közül is a leg­fontosabb a személyazonossá­gi igazolvány, amit ugyan vad­­sátorozás esetén nem kell fel­mutatni, de szállodába már nem engednek be nélküle. Igaz ugyan, hogy utazás köz­ben nemigen kérik a személy­azonossági igazolványt, de én például­­- és gondolom, hoz­zám hasonlóan igen sokan -— enélkül is sok mindent meg­tudok egy személyről néhány órás utazás után. Az egymás csomagjaiba sem látunk u­­gyan bele, de attól függően, hogy kit hogyan „engedtek újra otthonról“, viselkedése alapján hozzávetőleges pon­tossággal megállapíthatjuk, ki­nek mi van a „csomagjában“. Legközelebb erről fogunk társalogni. DALI Sándor Szerkeszti NAGY László Mihály vannak győztesei­. Íme a végső rangsor: 20 év alattiak: I. Ve­­regui Vater (Dobolló), II. Kész András (Csernáton), III. Ká­dár István (Málnás); 20 éven felüliek: I. Szántó Géza (Mál­nás), II. Dénes György (Réty), III. Jakab Lajos (Maksa). A nyertesek díszoklevelet kaptak és jutalmakat, de a legnagyobb jutalom maga munka volt, a fiatalos jokod­­a és a munkaerő harmóniája. Legutóbb a nyaralásról, a táborozásról társalogtunk, utazás nélkül viszont nem jutunk el az ü­­dülőhelyekre, táborokba, a tu­ristaházakhoz, külföldre nem kevésbé. Ezért gondoltam, hogy ez alkalommal az utazás illemtanitól viselkedjünk váltsunk szót a rovatban. És kezdjük talán azzal, amivel az utazás kezdődik­­ a cso­magolással. Szerintem ez igen-igen fontos mozzanata a kellemes utazásnak, az üdü­lésnek. Ugyanis az, hogy mit rakunk vagy mit nem a bő­röndbe, kellemessé, vagy kel­lemetlenné teheti nem csupán az utazást, de a pihenésre szánt napokat, heteket is. A csomagolás aszerint tör­ténik, hogy miként választot­tuk meg az üdülés jellegét. Más mindenre van szüksé­günk, ha iskolástáborba me­gyünk, megint más, ha sáto­rozni szándékszunk, és van­nak dolgok, „cuccok“, ame­lyek nem hiányozhatnak, ha tengerpartra, üdülőhelyekre készülünk. Nem szeretném el­túlozni az előkészületek fon­tosságát, de nyomatékkal hangsúlyozom, az­ üdülés he­lyétől, jellegétől függetlenül, az utazási feltételektől nem tekinthetünk el, amikor cso­magolunk. Például ha Mama­iára utazunk, és tudjuk, hogy szállodában lakunk, nem fel­tétlenül fontos berakni mond­juk az üstöt (bográcsot) a bő­röndbe, mert ilyen helyen már előre lefizettük a teljes ellátás értékét és naponta há­romszor „terül az asztalka”, mint ahogy sátorozás esetén sincs mit keresnie a háti­zsákban az estélyi ruhának vagy a szmokingnak. De kép­zeljük el, milyen keserűség lenne, ha sátorverés után ar­ra döbbennénk rá, hogy elhoz­tuk a nagyestélyit, de otthon maradt a főzéshez annyira szükséges üst vagy más olyan kellék, esetleg élelemféleség Vágj egy rendet. Szép volt, fiúk! Eltűnt. Igen, eltűnt az utolsó ránc is az édes­anyák homlokáról. Pedig ott volt két hónappal ez­előtt, a féltés, az első, hosszabb távollét félelme vághatta akkor homlokukra. Immár megnyugodtak, s most utólag büszkék is, íme a fiuk... A fiúk hazajöttek, felemelt fővel, több mint harminc diplomával és egy szekérderék emlékkel, élménnyel. Véget ért — számukra — az országos ifjúsági munkatábor; elhelyeztek ők is egy téglát az országépítés nagy várában, bebizonyították, hogy ők már férfiakul térnek haza, s kiadott szavukat, ígéretüket be is­­ tartják. Ott, a Felek alatt, Ko­­­lozsvár-Napocán, a munkaversenyben lehagyták .A besztercei brigádosokat, jobbaknak bizonyultak, a megyék közti versenyben, félmilliónyi lej értékű munkálatot­­ végeztek el. Kinn voltak a legelőkön, s betonoszlopokra szerelt szögesdróttal 50 hektárt szakaszosítottak, 2,5 kilométeren ástak vízlefolyó sáncot, .s . 100 000 csemetével erősítették a Szamos­­menti talajt. Jólesett nekik, hogy várták őket. Nemcsak a szülők, hanem a megyei KISZ-bizottság és iskoláik -- 2-es és 3-as sepsiszentgyörgyi Ipari Líceum - képviselői, s volt, akinek még a barátnője is ott hagyta a televízióban sugárzott vesztes filmet. Mihály Alpár, a 3-as ipariból teljesen lebar­nult, akárcsak ha tengerről jött volna, de nem cso­da, hiszen ő volt a tanuló brigádos parancsnok, volt mit rohangálnia, s főként példát mutatnia. — Sokkal jobban telt, mint gondoltam mondja. — A munka nem volt nagyon nehéz, de azért voltak könnyebb és nehezebb napok... Egy ilyen könnyebb napról beszél Lázár László is, aki bár a 2-es 1 ifibe jár, jó barátságot kötött Alpával. — Egy szombati napon — meséli — elmentünk cseresznyét szedni, ez már olyan lazítás volt szá­munkra, ment a munka is, de nem kellett egy­folytában fütyülni, én azt hiszem, egy veder cse­resznyét megettem. S még szép nap volt az utolsó is, amikor a díszebéden átadták az elmünkért dip­lomát, büszke voltam, hogy én is kaptam. Vanilescu Mihai is élmunkás volt, önként je­lentkezett a táborba, kíváncsi volt, milyen lesz, most már tudja, s azt is tudja, hogy bármikor le­hetősége adódik, elmegy az ország bármelyik épí­­tőtelepére, mert ez volt egyik legmegkapóbb él­ménye életének, szavaival élve, első, de könnyű katonasága. Amagde Robert, a KISZ Kovászna megyei bi­zottságának aktivistája két hónapot volt táborpa­rancsnok, s egyben a legjobb barátja a tanuló bri­­gádosoknak, de ugyanakkor szigorú szülő is. Há­romszoros hip-hip hurrát kiált a brigádosaival a sikerre, s utána mondja: — Nehéz volt, sokat dolgoztunk, sokszor még felnőttnek is becsületére vált volna napi tevékeny­ségünk, de amilyen volt a munka, olyan volt a szórakozás is, s­ ezt mindig szem előtt tartottam, tartottuk. Voltak kirándulások, városnézés, több­ször szurkoltunk a helyi sportcsapatoknak, tapsol­tunk a színitársulatnak, a filmszínházakat is fel­kerestük, de a legnagyobb élmény, azt hiszem, mégis a mărișel-i földalatti vízi erőmű meglátoga­tása volt. — Hogy kezdődött és végződött egy munka­nap? — Esővel, ez talán egy nap sem hiányzott a programból. Fél hatkor volt a reggeli torna, utána a reggeli, s ki a munkahelyre. Ha nagyon esett az eső, a munkafelszerelést, értsd ezen a lapáttól a szögesdrótig mindent, vállunkra kaptuk, s kutya­goltunk. A fiúk annyira belelendültek, hogy a vé­gén szinte mindennap megkérdezték, vajon többet dolgoztunk, mint a beszterceiek. Szom­bataink ál­talában a sporté voltak. Fociban gyengék voltunk, de a röplabdában és a tájfutásban miénk volt a babér. Közben a munkatábor zászlóját is becsomagol­ták a brigádosok, talán megbeszélték a holnapi légyottot is, és indulnak. Indulnak a nagy vaká­ciózások felé. A megérdemelt pihenőre, hiszen a maguk rendjén ők is öregbítették megyénk hír­nevét, mint immár harmadik éve brigádosaink. Szép volt, fiúk! — MEGYEI TÜKÖR Kitüntetett élenjáró tanerők Az Oktatási­ és Nevelési Minisztérium részéről kitüntetésben részesültek: Pán­­czél Ilona (óvónő, Kézdivásárhely), Prezsmer Imola, Mihalaehe Adriana, Fenechiu Irina (sepsiszentgyörgyi óvó­nők), Hagiu Ana (tanítónő, Zabola), Buna Olga (tanítónő, Kézdivásárhely), Lőrincz Irén (tanítónő, Erdőfüle), Ba­­ciu Maria (tanítónő, Bodzaforduló), Ku­su Ana (tanítónő, Szitabodza), Girjoi Virginia (tanítónő, Sepsiszentgyörgy), Andor Péter (tanító, Sepsiszentgyörgy), Farkas István (tanár, Sepsiszentgyörgy), Calotescu Narcis (tanár, Sepsiszent­györgy), Szász Árpád (tanfelügyelő, Sepsiszentgyörgy), Dimény János (ta­nár, Nagybacon), Boér Imre (tanár, Ba­rót), Izsák Ferenc (tanár, Sepsiszent­györgy), Sylvester Teodóra (tanár, Sep­siszentgyörgy), Imreh József (igazgató, Sepsiszentgyörgy), Baka Mátyás (tanár, Kézdivásárhely), Rabocskai László (igazgató, Mikóújfalu), Antonescu Cons­tanța (igazgató, Sepsiszentgyörgy), Rusu Mioara (tanár, Szitabodza), Grecu Ste­lián (tanár, Kézdivásárhely), Bigu Ro­dica (tanár, Kovászna). A Pionírszervezet Országos Tanácsá­nak díszoklevelével a következő okta­­tóparancsnokokat, körvezető tanárokat tüntették ki: Veress­­ Katalin (Sepsi­szentgyörgy), Rab Maria Ana (Sepsi­szentgyörgy), Henning László (Sepsi­szentgyörgy), Mánya Béla (Sepsiszent­györgy), Opra Kálmán (Sepsiszent­györgy), Fabian Venera (Sepsiszent­györgy), Para András (Kőröspatak), Bularca Carolina (Bodzaforduló), Bicsi Gyula (Hídvég), Szabó Emőke (Gidó­­falva), Bíró Annamária (Sepsiszent­györgy), Kubánda Gizella (Középajta), Péter Géza (Bölön), Tenea Tatiana (Szitabodza), Fehér Brigitta (Barót), Madarász László (Kézdivásárhely), Renga Mihaela (Bodzaforduló), Bariba Imre Zoltán (Kovászna), Nagy György Elemér (Kovászna), Popica Ciprian (Bodzaforduló), Farkas István (Sepsi­szentgyörgy), Muș Adriana (Sepsiszent­györgy), Radu Iosif (Bárkány), Dimény Olga (Nagybacon), Kónya Endre (Za­bola), Ercus Florin (Erűdet). A tanítók napjának megünneplése (folytatás az első oldalról) útm­utatásainak fényében részletesen beszélt, azokról a feladatokról, melyek a tanügy dolgozóira hárulnak az okta­tási és nevelési tevékenység magasabb minőségi szintre való felemeléséért, az ifjúságnak a forradalmi hazafiság szel­lemében való neveléséért. Ebből az alkalomból tolmácsolták a tanügyieknek az Oktatási és Nevelési Minisztérium üzenetét. Felszólaltak: Izsák Ferenc, a sepsi­szentgyörgyi Matematika-Fizika Lí­ceum tanára, Teodoru Maria, a bodza­­fordulói 1-es számú Általános Iskola igazgatónője, Boér Imre, a baróti Ipari Líceum tanára, Biszok Piroska, a kéz­­divásárhelyi 1-es számú Általános Is­kola igazgatónője, Rabocskai László, a mikóújfalusi Általános Iskola igazga­tója, Hagiu Ana, a zabolai Általános Iskola tanítónője és Márton Erzsébet, a sepsiszentgyörgyi 2-es számú Ipari Líceum tanulója. Az ünnepség keretében több tanügyi kádernek átnyújtották az Oktatási és Nevelési Minisztérium kitüntetéseit, az Országos Pionírtanács díszokleveleit, valamint a Megyei Tanfelügyelőség, a tanügyi szakszervezeti tevékenységért felelős megyei komisszió okleveleit. dés A résztvevők forró hazafias lelkese­lég körében táviratot intéztek NICOLAE CEAUȘESCU elvtársnak, a párt­ főtitkárának, Románia Szocialista Köztársaság elnökének, doktor ELENA CEAUȘESCU mérnök, akadémikus elvtársnőnek, a Tudomány és az Oktatás Országos Tanácsa elnökének. A táviratban kifejezésre juttatják az összes tanügyi dolgozók ama szilárd elhatározását, hogy mind nagyobb és gyümölcsözőbb erőfeszítéseket tesznek annak érdekében, hogy az egész okta­tó-nevelő tevékenységet pártunk és ál­lamunk vezetésének elvárásai magas szintjére emeljék, hogy maradéktalanul életbe léptessék a román iskola szá­mára a jelenlegi időszakra és távlati­lag az RKP XIII. kongresszusán, a Tu­domány és Oktatás kongresszusán ki­jelölt útmutatásokat és feladatokat, oda hatva, hogy egyre­­ növekedjék hoz­zájárulásuk az összes gyermekek és is­kolások forradalmi, hazafias és tudo­mányos, a béke, az egység és a test­vériség szellemében való neveléséhez, a szocialista Romániának a haladás és a civilizáció új csúcsaira való föleme­lése művéhez. Hasonló ünnepségekre a megye töb­bi városában is sor került. KÖRNYEZETÜNK Egy életen át megható esemény színhelye volt tegnap a Szövetkezeti Szakiskola. A megyei párt- és állami szervek, a megyei tanfelügyelőség nevében kü­lön rendezvényen felköszöntötték azokat a tanerőket, akik egy életen át az iskolát szolgálták, akik sok száz kis- és nagydiákot bocsátottak ki az életbe, példamutató odaadás­sal,­ hozzáértéssel nevelték, oktatták­ a fiatalokat­ Összesen hatvanöt óvónőnek, ta­nítónak, tanárnak, nevelőnek jelen­tette ez az esztendő az utolsó tan­évet, számukra a nagy vakáció egy­ben magával hozta a jól megérde­melt nyugdíjas esztendőket is. Munkájuk eredményességét, ne­velői hivatásuk becsületes teljesíté­sét igazolja volt tanítványaik helyt­állása a munkában, az életben. Kívánunk a nyugdíjba vonuló ó­­vónőknek, tanítóknak, tanároknak hosszú, boldog életet, azt, hogy örö­mük teljék a kezük alatt felnőtt ifjú nemzedékekben. (peter) ­-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------:— 4 mezőgazdasági Biuinkálatok helyzete (folytatás az első oldalról) Kilyén, míg más egységekben alig kezdték meg a munkát, a az eredmé­nyek is jóval a megyei átlag alatt ma­radnak: Vargyas, Bardóc, Mikóújfalu, Nagyborosnyó, Kovászna említhető meg a kullogok között. Tegnap rekordnap volt a szénahor­dásban is — összesen 1584 tonna szé­nát tároltak, ami ebben az évben re­kordot jelent. De ha figyelembe ves­­­szük a betakarított területet, leszögez­hetjük, hogy még mindig jelentős mennyiségű széna hever a mezőn ren­dekben, melynek tárolása minden ter­melőszövetkezet első számú feladata. A kukoricakapálás minden egységes agráripari tanácsban kibontakozóban. De mivel a szárazság is szorongat, e munkát a legsürgősebben el kell vé­gezni minden egységben, védeni ezzel a talajban levő amúgy is kevés ned­vességet. Ugyanakkor sürgetni kell a kukorica második kézi kapálását is, mert még egy sor egységben találni gyomos parcellákat. PÁRTUNK FŐTITKÁRA ÚTMUTATÁSAINAK SZELLEMÉBEN A TÖ­BBLET S MILLIÓ A Malom- és Sütőipari Vállalat munkaközössége az év eddig eltelt idő­szakára számolt árutermelési tervét 5 millió lejjel szárnyalta túl. A munka­termelékenység növelése terén 11 szá­zalékkal haladták meg az előirányza­tot. A szintetikus mutatók teljesítése te­rén elért eredmények lehetőséget te­remtettek arra, hogy a fizikai elő­irányzatokat is számottevően túltelje­sítsék. A tésztaféleségeknél 60 tonná­val szállítottak többet megrendelőik­nek a tervezettnél. Kukoricapehelyből 4 tonna volt a többlet. Búzalisztből is 50 tonnával őröltek többet az előirány­zottnál, ami lehetőséget teremt arra, hogy az év második felét is kedvező feltételek közt kezdhessék el, s to­vábbra is számottevően túlteljesíthes­sék fizikai előirányzataikat. (rákosi) Előtérben a fizikai mutatók teljesítése (folytatás az első oldalról) termelő és­­ Szállító Vállalatra, az élenjárók közé tartoznak. Nyilvánvaló tény az is, hogy az ér­tékterv, sőt a terv bizonyos fizikai mértékegységekben mért mennyiségi előirányzatainak teljesítése sem kielé­gítő. Elvont számokkal — vonatkoz­zanak azok értékre vagy fizikai men­­­nyiségekre — nem elégíthetőek ki a megrendelők elvárásai. Az együttmű­ködő vállalatoknak, vagy végső fokon a kereskedelemnek konkrét, jól meg­határozott áruféleségekre van szüksé­gük, s az egyik árunál mutatkozó hiányt semmiképp nem semlegesítheti a másiknál mutatkozó értékbeli vagy fizikai többlet. A hiány pedig időle­ges vagy akár hosszantartó zavarokra vezethet. Ezeknek pedig nem szabad felbukkanniuk, a szocialista gazdaság felsőbbrendűségét ugyanis épp a terv­­szerűség, a termelési folyamatok za­vartalan menete jelenti. Ezek nevezhe­tők voltaképpen a szocialista gazdaság objektív adottságainak. NICOLAE CEAUȘESCU elvtárs kü­lön is kiemelte a kiviteli előirányzatok teljesítésének kiemelkedő jelentőségét. Minden vállalatban, minden iparág­ban, minden megyében és városban naponta kell ellenőrizni a kiviteli terv teljesítését, s ahol zavarok, vagy le­maradások mutatkoznak, ott azonnal, haladéktalanul közbe kell lépni, meg kell teremteni a legjobb feltételeket a kiviteli előirányzatok maradéktalan teljesítése érdekében. Az előirányzatok mennyiségi teljesítése természetesen még közelről sem elegendő. A legjobb minőségben, a világpiac követelmé­nyeit szem előtt tartva kell kielégíteni minden megrendelést, oly módon, hogy egyenletesen növekedjen a kivitel, ja­vuljon a román termékek világpiaci versenyképessége. A nyersanyagbázis biztosítása érde­kében, természetesen tovább kell fo­kozni a hulladékok, az újrafelhasznál­ható anyagok összegyűjtését, visszanye­rését és felhasználását, a pazarlás min­den formájának felszámolását. Egyszóval minden munkaterületen a munka minőségének lényegi javítására van szükség. Csak ez, a minőség min­den színtű tökéletesítése teremthet le­hetőséget arra, hogy a­­ párt Országos Konferenciáján ismét kimagasló, a Nicolae Ceaușescu-korszak elvárásai­hoz méltó, teljesítményekről adhas­sunk számot Kőbányászok az almásmezei kaszálón (folytatás az első oldalról) népes csoportok végzik a forgatást, Málnásfalu határától Bükszádig min­den területen találkozni e napokban kaszálókkal, szénaszárítókkal. Persze, vasárnap a legmozgalmasabb a határ, ilyenkor a falvak apraja-nagyja tes­­­tületileg vesz részt a betakarításból. Az egyes bányából 220-an, míg a kettes részlegről hatvanan vállaltak szénabe­gyűjtést. Minden lekerülő szállítmány útja a gazdasági mérlegházhoz vezet, onnan a lemért széna a gazdaság és a gazda csűrébe kerül. Sokszor szekér szekért ér, a tizenhárom gazdasági fo­gaton, a két tehergépkocsin és a há­rom traktoros utánfutón kívül gyakor­latilag minden falusi gazdálkodó ló­vagy tehénfogata részt vesz a szállí­tásban. A kaszálók levágott, megszárított fü­vének eddig nyolcvantonnányi­­ szállít­mánya került csűrökbe, s ez az évi szükségletnek pontosan egytizede. Még mintegy negyventonnányi széna szárad boglyákban és szárításra vár. Ez lát­szólag lemaradást tükröz, ám e helyen tekintetbe kell venni a szénafüvek idei kései sarjadását, s azt, hogy egyes ka­szálókon, a magasabb domboldalakon gyakorlatilag augusztus közepéig gyűj­tik az első termést, tehát itt örökös lépéshátrányban vannak. De — az el­nök bizakodó nyilatkozata alapján — minden remény megvan arra, hogy nemcsak az évi szükségletet, de fölös mennyiséget is sikerül tárolni. A lelemény­ szövetkezete Létrehozói akár ezt a nevet is adhatták volna az OH Kis­ipari Termelőszövetkezetnek, termék- és szolgáltatás-szerkezetét tekintve, igen találó lenne ez a szó: a vizet szivattyúzó vagy villanyáramot termelő szélmalomtól, a biogázteleptől a juhásza­tig és ládagyártásig, meg a százesztendős cementcserépgyártásig sok minden fellelhető itt, és a tegnapi málnásfürdői termelőegy­ség termékváltásai is mindegyre a leleményt, a leleményességet juttatják eszünkbe. A nagyvállalatok nehézkes termékváltásai he­lyett, a pillanatnyi igények szerint, szinte egyik napról a má­sikra fognak új termék előállításához, új termelési ágazat kiala­­­kításához. Oknak hívják tehát, földrajzi szempontokat érvénye­sítve a névadásban; így lett névrokona Sepsiszentgyörgy egyik régi és jeles üzemének­, az Olt Textilipari Vállalatnak. Főcze Gyulát, az Ölt Kisipari Termelőszövetkezet elnökét kértük meg, mutassa be a gondjaira bízott újszülöttet. — Aj. Olt­ szövetkezet alapegysége a málnásfürdői komple­xum; ennek különböző részlegei havonként kétmillión felül ter­melnek, és ez, kétségkívül, igen nagy szerepet játszott, hogy ez a fürdőhelység legyen az új szövetkezet központja.­ Tevékenysé­günk, ha figyelembe vesszük a most épülő sepsibükszádi motelt, a m­álnáspataki sípályát, a szentivánlaborfalvi és uzoni termelő­egységeket, az ölt-mente és a Feketeügy-mente alsó szakaszáig terjed. — Kérjük, beszéljen a termék- és szolgáltatás-szerkezetről is. . — Málnásfürdőn a varroda a legnagyobb értéket termelő egység; nyolcvanöt szövetkezeti tag havonként milliós értéken felül termel. Többnyire gyerekkonfekciót állítanak elő, pillanat­nyilag, a gyerekingek készítése után, rövidnadrágokat gyártunk sokféle változatban és többféle anyagból. Fontossági­­ sorrendben a ládagyártó részleg következik; olcsó, mondhatnák, hulladékfá­­ból dolgozunk, fő szerződő partnerünk a murfaílari borkombinát. Havi termelési értékünk eléri a félmilliót. Cserépgyártásunk száz­esztendős helyi hagyományt folytat, illetve oltalmaz: a betoncse­rép-készítést. A megrendelő óhaja szerint gyártunk színes csere­pet is, fényes, zománcozott, vízhatlan réteget tudunk a cserép felületén kialakítani. Havonként négy-hat ezer ilyen cserepet gyártunk, darabonként, nem egészen három­lejes áron. Klientú­­ráink többnyire fi téeszek, de átjönnek hozzánk a szomszédos megyékből is. Most voltak itt vásárolni például a csíkszenttamá­siak. A régi mesterségek oltalmát folytatva — játsszunk a sza­vakkal —, a kőmívescsoportot említeném. Harmincnyolc kőmű­vesünk van, igen igényes munkát végeznek; helyénvaló is ez. Mi­kóújfalu és trükszád környéke a kőfaragás hazája. Kőkerítése­ink és egyéb kőépítményeink esztétikai értéke önmaga helyett beszél. Mi építjük pillanatnyilag Sepsiszentgyörgyön a Kolcza ven­déglő kerítését, félmillió értékű munkálatot vállaltunk a mal­­másfürdői borvíznél és a csoport tagjai dolgoznak a megyei szö­vetség mellett épülő kisipari egységnél és tömbháznál is. A mun­kásnak ennie is kell, ezért folytatom a málnásfürdői házikenyér­sütéssel. A hagyományos recept szerint:­készítjük, élesztővel, és krumplival. Van is keletje mindenfelé. Étkezdénk már elég sokat hallatott magáról, naponként száz-százhatvan ember étkezik ott. A kantinok általában alighogy „megélnek", a mienk jövedelmet is­ hoz. A húst meg tejtermékeket nemcsak a saját étkezdénk számára állítjuk elő, hanem a sepsiszentgyörgyi kisipari étkezde számára is. A hatodik hat parcellára bontott, tehát szakaszosított legelőnkön nyolc és fél száz juh legel — ebből százötven kecske. Egyébként a juhász hegyi lakása összkomfortos, szinte villaszerű. A málnásfürdői egységnél alig fúj a szél, ezért, a szélmalmot a hatodi legelőre költöztetjük és ott állítjuk fel. Legyen villany is — a havason. Általában százötven-kétszáz sertést tartunk. Tizen­egy tehenünk van, és ezek közül több tejhozama meghaladja a napi húsz litert. A törzskönyvezett Sári lányai ezek egy része; van egy bikaborjúnk is, az állattenyésztési kísérleti telepnek szántuk, egymaga megér harminc-harmincötezer lejt. — A málnásfürdői egységet már többször bemutattuk lapunk­ban. Tudjuk, hogy egy elhagyott téglagyári telepen épült föl, so­kat emlegettük az itteni példás rendet, tisztaságot, egy degradá­lódott falurész településszépítési értékeit. Mennyit termelt ez az egység, amikor ön ide került? — Kilencszáznyolcvanháromban bíztak meg az egység veze­tésével. Havi termelési értékünk mintegy százezer lej körüli volt, és mindössze ötvenhárman dolgoztak itt. — Folytassuk a többi egység bemutatását... — Sorrendben a szentivánlaborfalvi következik. Érték sze­rint a legtöbbet a sepsiszentgyörgyi nehézgépgyárral való koo­­perálás hozza. Az ott felszerelt esztergagépek alkatrészeket gyár­tanak. A varroda ágynemű-garnitúrákat, ingeket készít. Fejlett kisállattenyésztésük van; kertészetük a kisipari étkezdék fő zöld­ségellátója. A renovált és restaurált Apor-kúria pincéiben laska­­gomba-termesztés folyik. Csemege a kantinok számára. Az egy­ség, Bajér Etelk­a vezetésével, havonként kétmillión felül termel. Azonban a Pünkösdi-féle kastélyban működik a mától hozzánk tartozó egység. Kiváló varroda működik itt is. Kanyarodjunk vissza az üst-mentéhez: Bukszádon, illetve a megyehatárnál, a törpe vízi erőmű szomszédságában épül a motelünk. A (volt) Li­­kaskö szomszédságában termálvizes fürdőmedencét építünk majd, a tervek szerint nyitott és fedett uszodával; a moteltől túrautat építünk a Szent Anna-tóig, hogy a szabad levegőn való tartóz­kodást, a sportot is ösztönözzük. Málnáspatak fejében felépült a sípálya — sajnos, itt a munkálatok elakadtak... — A terveknél tartunk. A közeljövőben számítanak valami­lyen új termelési ágazat kialakítására vagy szolgáltatás-bővítésre az Olt szövetkezetnél?­­ — A legjelentősebb az oxigéngyártás és -palackozás. A mál­násfürdői telepen helyezzük el, pillanatnyilag egymillió-nyolcszáz­ezer fejünk van erre. A napokban jelöljük ki az üzemegység alap­ját. Azt mondanom sem kell, mekkora szükséglet van a megyé­ben a palackozott oxigénre. Jelenleg Csíkból, Fogarasról szál­lítják, és hogy beszerzése milyen körülményes, azt azok tudják, akik már többször is üres kocsival tértek onnét vissza. Ha ez a részleg beindul, hatmilliós termeléstöbbletet jelent. — Terveinkben két tömbház építése is szerepel, egyik nyolc, a másik négy lakrésszel. A földszinten egy tájékoztató kiállítást rendezünk, ahol a kisipar­ termékeit mutatjuk be, a kaszakötől az átlátszó selyemruháig. Átalakítjuk majd a fodrászatot is, a fürdővendégek igényeihez igazítjuk. — Említette a málnáspataki sípályát... — A pályán már versenyt is rendeztünk. Egy helyszíni­ szem­lén valaha felosztották a vállalatok egymás között, ki miben tud segíteni bennünket. Ki épít utat, hidat, ki egyebet. De­ ne sértsük meg őket. Maradtunk a beszélgetés emlékével... Hát igen. Új szövetkezet, bizony segítségre (is) szüksége van. Én mindenesetre, amikor a málnásfürdői telep — a mostani szék­hely — monumentális faragott kapuját megpillantottam évekkel ezelőtt, sejtettem, mint a kapuállítók, hogy valaha majd a mö­götte lévő porta is felnő a kapu szimbolikus nagyságáig. És ím­e, itt a pillanat, 1987. július 1., aki ezen a kapun belép, az Olt Kis­ipari Termelőszövetkezet mindig tisztára söpört udvarára lép be. És amint Főcze Gyula mondja, amikor elnökké választották, a megyei elnök figyelmeztette: aztán úgy dolgozzék, Főcze, hogy 1089-ben a szentivánlaborfalvi szövetkezet is önállósul, s amikor ez leválik az Öltről, akkor is épkézláb szövetkezet maradjon a málnásfürdői. Hát igen. Szentivánlaborfalván is megvan már a nagy fara­gott kapu, a tágas kúria. Ez a dolgok normális rendje, hogy oda is beköltözzék majd egy új szövetkezet. SYLVESTER Lajos 2.-3. ,

Next