Megyei Tükör, 1987. július (20. évfolyam, 4794-4820. szám)

1987-07-02 / 4795. szám

INTENZÍVEBBEN, HATÉKONYABBAN, MINŐSÉGI SZINTEN Nagyobb sebességre váltva Érkeznek az első gépek a sepsiszentgyörgyi Gépeket és Gépkocsialkatrészeket Gyártó Vállalathoz, melyek mintegy „első fecskékként“ előrejelzik a sebességváltó gyár teljes megújulását. Hogy miről van szó tulajdonképpen, arról Nagy Dezső főtechnológus tájékoztatott. — A vállalat korszerűsítési programjának keretében elkészült egy tanulmány, mely a sebességváltó gyár teljes felújítására, átszervezésére vonatkozik. — Miért van szükség egy alig tízéves gyár ilyen mérvű átszervezésére? — Az egyesített 520-as részleg — ahogyan mi nevezzük — teljes felújítását a termelés változatosabbá tétele tette szükségessé. A részleg beindulásakor csupán két típusú sebességváltó gyártását vettük át, s mint ismeretes, azóta évről évre bővítettük a termékskálát egyre újabb, korszerűbb, versenyképesebb típusokat vettünk gyártásba. Jelenleg tíz sebességváltó család számtalan változatát gyártjuk. Érthető tehát, hogy az eredetileg két típusra tervezett, berendezett részleg már fölöttébb szűknek, alkalmatlannak bizonyult a mai termelés szintjéhez mérten, így született meg az a bizonyos tanulmány, mely a teljes felújítást célozza. A tanulmány a brassói szakosított kutatóintézet és a vállalat közös munkája, s a korszerűsítést két szakaszban tervezi megvalósítani. Az első szakaszban — mely tulajdonképpen meg is kezdődött — a gépek átrendezését vonalak valósítják meg, a technológiai újraszervezését, oly módon, hogy a szűk keresztmetszeteket kiküszöböljük, a gépeket a műveletek észszerű sorrendjében rendeztük el, oly módon, hogy gépesített kiszolgálásuk megoldható legyen, s megoldjuk a fémforgács gépesített elszállítását is. Az ésszerű csoportosítás lehetővé teszi több gép kiszolgálását egyetlen dolgozó által. Nő a szerelde kapacitása is. Általában az erkölcsileg és fizikailag kopott gépeket kicseréljük korszerű, nagy munkatermelékenységűekkel. Ez már a második szakaszhoz tartozik, mely 1990-ig tart. Természetesen, az egész korszerűsítést úgy végezzük el, hogy gondolunk a termelés további diverzifikálására, tehát arra, hogy az átszervezett részleg, mire a programot megvalósítjuk, ne váljék újra túlhaladottá. — Milyen új gépek érkeztek meg eddig? — Kaptunk már három számvezérlésű gépet a különböző tengelyek megmunkálására. Ez rendkívül fontos, mert így megoldódik a hosszanti méretek kérdése, ehhez tudni kell, hogy egy tengelyen több átmérő van, s a minőség, a késztermék üzembiztonsága szempontjából nem mindegy, hogy mennyire pontosan sikerül egy-egy gallér méretét megvalósítani. Egyébként, a korszerűsítés egyik célja, hogy a tűrésmezőt az alkatrészek előállításánál a tizedekről századokra csökkentsük. Megérkezett eddig 16 fogaskerékmaró és -véső gép is, valamint négy megmunkáló központ, melyek részben megoldják a különböző típusú sebességváltó szekrények házának megmunkálását. Az újjászervezett, felújított részlegen a termelést számítógép követi. Követ minden egyes alkatrészt a technológiai vonalon a nyersnyaggyártástól a szerelésig. Gyakorlatilag bármely pillanatban le tudjuk majd hívni, hogy egyik vagy másik összetevőből hol mennyi van j^milyen munkafázisban stb. — A vállalat mérnökei, technikusai, szakemberei mivel járulnak hozzá a korszerűsítés megvalósításához? — Szakembereink sem ülnek, természetesen, karba tett kézzel. Számtalan olyan, látszólag kisebb fontosságú kérdés vár megoldásra nap mint nap, melyek akadályozzák a termelés jó menetét. Egy-egy új szerszám megtervezése, kivitelezése nagy jelentőségű lehet a munka termelékenységének növekedésében, az alkatrészek minőségének javításában, az energiatakarékosságban, egy-egy szűk keresztmetszet kiiktatásában. Azok közül a mérnökök közül, akik az utóbbi időben oldottak meg egy-egy problémát, megemlítem Cascaval Florin, Füstös Tibor,, Cornea Gabriel, Molnár Ferenc, Moldovan Iosif nevét. PALJANOS Mária Negyedszer is ... (folytatás az első oldalról) tanítás, esetenként éppen a negyedik kapálás optimális feltételeket teremthet a rekordhozamok megvalósítására. Az emberi cselekvő beavatkozás, a művelői felelősség segíthet abban, hogy a barázdákban ősszel a félárak révén a gyár ne 345, hanem 595 lejt fizessen minden tonna répáért! Nyilván nem egyszerű feladat munkacsúcsok idején mindenhol helyra állni. Fontossági sorrendet sem kívánunk felállítani, hiszen a kukorica is várja a szorgos kezeket, a szénakészítés is sürget. Mégis, így is csak egyetérthetünk a csernátoniak azon törekvésével, hogy bár a negyedszeri gyomtalanítást nem követik nyomon statisztikailag, nem jelentik napi megvalósításként, a cukorrépa szemmel tartásáról nem mondanak le. S ha szükséges, amilyen mértékben szükséges, negyedszer is barázdákba állnak ... EGY EMBER Fegyelem, helytállás, fogékonyság A hatalmas gépgyár vezérigazgatójánál vártam rá. Többet, mint a türelem határa. A titkárnő nagyon szívélyesen fogadott, tízpercenként kereste a 310-es részleget, kérte, azonnal küldjék föl. A szerszámműhely viszonylag messze áll az irodáktól, de semmiképp sem ennyire .. . Akkor még nem tudtam, mi lehet a késés oka, akkor még nem ismertem Csáki Árpádot, a részleg hét per egyes besorolású köszörűjét. Csák hírből és a központi parkból. Nyolcvanhatos munkaeredményei nyomán a szocialista munkaversenyben vállalati szinten első helyezést ért el. Ő a hétezres létszámú munkaközösség egyik élmunkása. isti lehet a késés oka, néztem túrámra, melyen az erre a beszélgetésre szánt időm határához ért a mutató. Elköszöntem, megígértem másnapra a látogatást... Már a kapunál jártam, amikor egyértelműen integetett felém a szolgálatos hölgy. „Önt keresik, a titkárságról, beszéljen ..." Kedélyes hangon szólt le Florentina: „Megjött, itt áll az Irodában, mi legyen vele?“ Minden bizonnyal megkerültük egymást, gondoltam, legalább megbeszélünk egy találkát... A bejárati kapu és az irodák közti távolság felezőjén fogtunk kezet. És meg is egyeztünk másnapra .. . Még akkor délután fölhívott, szabadkozott, non, ő nem szereti, kerüljük el az ilyen népszerűsítést! Megkér szépen, s ebben a hangnemben tettük le a kagylót. . . Aztán mégis megkerestem otthonában, s e bevezetőt is azért tartottam szükségesnek, hogy jelleméből csipetnyit belecsaljak. De azért is, hogy elkerüljem esetleg azt a vádat, hogy az én embereim ebben az EGY EMBER rovatban mind ilyenek, vagy épp én teszem ilyenekké. Most már merem állítani is, honi) azon az emlékezetes ünnepi műsoron, a Munka dicséretén felvonuló élmunkásaink egyik közös vonása, a munka szeretetén, az alkotótevékenység becsületén túl épp a szerénység. munkásemberek Egyszerű, becsületes velejárója, akik nem bírják ismételni, hogy nem tettek semmi különöset, csak végezték a dolgukat. Ez természetes. Hát nem? ... Talán ezért is jött egy órát a szerszámműhelytől az irodákig, remélte, hogy elunom a dolgot, továbbállok... — Ha eddig jutottunk, akkor maradjunk abban, egyezzünk meg benne, hogy csak a munkahelyről, munkatársaimról, a gyárról írtunk. Azért mind kerülgettem a dolgot, kerestem, a kiutat, mert olvastam én másokról interjúkat, ott, benne az ember élete, hol született, mit csinált, milyen iskolába járt. Nem kell ezt rólam . .. Hetvenhatban jöttünk haza — árkosi születésű vagyok — Tamási Gézával a Steagul Reșubdl. számműhely Akkor költözött a szer Szentgyörgyre, ebből lett a Gépeket és Gépkocsialkatrészeket Gyártó Vállalat 310-es részlege. Mi már szakemberek voltunk, Brassóban végeztük a köszörűsszakmát, a gyár iskolájában, nyolc év munka állt már mögöttünk... Azután még jöttek többen, Magyarosi Sándor, Kolumbán Tibor, Rákosi Tivadar, mind régi osztálytársak, kollégák voltak ... — Hogyan lettem élmunkás? Mondtam már, kerüljük az én ügyemet. Csoportvezető is vagyok, tulajdonképpen én egy csigamaró és egy menetmángorló gépen dolgozom. Három váltásban, váltótársaim Ravasz Tibor és Béres Sándor. Tibivel már négy éve együtt vagyunk, Sanyi másfél éve került a géphez. Jól kijövünk, jól egyezünk. De ugyanez a viszony a műhelyfőnökkel, Győr Árpáddal, a mesterünkkel, Nagy Mihállyal és a részlegvezetővel is, Péter Árpád mérnökkel. A nyolcvanhatos eredmények alapján a részlegünk vállalati szinten első helyezést ért el a szocialista munkaversenyben. Jómagam erre az évre gyűjtöttem össze az első helyezéshez szükséges pontokat ■ ■ ■ Még év elején, a vállalati közgyűlésen kihirdették az eredményeket, akkor állítottak ki bennünket is. Bodor Bálint hegesztőt, a 330-asról és engem, a szerszámműhelyből. Ott a képünk a parkban is ... Elég ennyi reklám, minek még az újságban is?! Majd még azzal vádolhat valaki, hogy tetszelgek, hogy szerepelek ... — Hogy is határozzam meg? Hát, kell fegyelem, helytállás, fogékonyág, munkaidő-kihasználás, szakismeret, szakmai szeretet, és a munka megbecsülése. Aztán a többi már olyan pontozási kérdés, a szakszervezeten belül követik az eredményeket, állítják össze a helyezéseket . . . Nálunk nagyon sok jó munkás van, a szerszámműhelyben csak az igazi szakik állják meg a helyüket. A munkálatok magas szakképesítést igényelnek. A műhelyben félszázan vagyunk, sorolhatnék tucatjával olyanokat, például. Szabó K. Ferenc és Kovács Zoltán esztergályosok. Gábor Mihály szerszámkészítő lakatos. Ravasz Tibor. Chirvase Constantin. Donátit Dobricza Antal köszörűsök, Dénes, mindmind magasan képzett szakemberek ... — Még frissek, most ICiliik ki a vitrinbe. Árpi harmadikos, I. helyezésű oklevelet kapott, Arnold hatodikos. A második lett az idén, erről szól az oklevél.. . A tavaly első volt. . . TORMA Sándor MEGYE! TÜKÖR A NEMZET JÖVŐJE A nyári házunkban Indul a nagy menet. A család vakációzni megy, de előtte még Attilának az évzáró műsorát meg kell nézni, hiszen ő a sáska, és még a tegnap felháborodva jött haza, mert Lehel azt mondta, hogy hozza a síúnyog sprayt, miután a permetet rászórja, neki vége lesz, mint otthon a vérszívó rovaroknak. Mindezt Varga Attila, az idősebb, meséli, miközben a Skodájába cipeli a szabadságos cuccokat. Lánya, a kétéves Andika is körülötte nyüzsög, s arról tart meggyőző munkát, hogy igenis, el kell vinni a kiságyat is, meg a rágcsit, az utóbbiban ki is egyeznek, s a fiatal műszaki rajzoló elmagyarázza, hogy a rágcsi egy rongydarab, amit hamis cumi letiltása után rágicsál a kis szőkeség, mielőtt elaludna. Az ünnepély után a család a cukrászdába vonul. Nagy fagyi a jutalom Attilának, aki végképp megbékélt, hiszen Lehel nem hozott szunyogirtót, két tészta jut Andinak, s egyet nyomban a pillangós fehér szoknyácskájára ,ejt, édesanyja pedig dorgálás közepette borvízzel dörgöli a pacát. Kávé kavargatása mellett meséli el a tuti, hogy Bálványoson van egy kis lak, az egyik jó ismerősük építette évekkel ezelőtt, s oda készülnek, kell a hegyi levegő mindannyiuknak, meg a nagy barangolások is szükségesek, hiszen évközben nemigen futja erre az idejükből, s két éve nem is voltak igazi szabadságon a kislány miatt. Nem panaszként mondja mindezt, hanem inkább ábrándozva. Attika is belekottyint a beszédfonalba, mintegy bizonygatva, hogy nemhiába faggatta szüleit az eltelt napok alatt. — Ott lesz a mi nyári házunk — mondja —, s van mögötte sok fa, és a borvizet nem üvegben adják, hanem kifolyik a földből, s fizetni sem kell érte. S este a tuti vesz egy üveg bort, s én hozok neki sok-sok borvizet, s ha jó idő van, akkor egy olyan nagy lyukban fürdünk, ahol szintén borvíz van. Varga Annamária csak hallgatja a férfiak beszédét, nem szól közbe, de mosolya egy percet sem hervad le az ajkáról. Andikát figyeli, amint az utolsó tiszta foltokat is lassan eltünteti arcocskájáról. Máris készenlétben a zsebkendő, s előrelátó lévén, még tartalékolt egy kortynyi borvizet is, most még természetesen üvegből és cukrászdai áron, na nem meginni, hanem az elkövetkező arctisztogatási műveléshez. — Azt hiszem, mi lehetnénk barátok is, mondja a Kisati, mert én is szeretek rajzolni, s te mind csak rajzolsz, egyfolytában. Majd rövidebb udvarlás után elveszi jegyzetfüzetemet, egy nagy házikót rajzol bele, füstölgő kéménnyel, mintha ez adná az ötletet, édesapjáshoz fordul. — Tuti, a mi nyári házunkban van kályha? — A konyhában is van, s a szobában is, mondja mosolyogva az édesapja. — Akkor miért mondtad, hogy este csinálunk tizet és ott sütjük meg a szalonnát? Míg az édesapa magyarázgat, a mami a kislánnyal elindul, mert közben a csöppség nyűgös lett, nyilván attól, hogy vele senki sem foglalkozott, csak a bátyjával, akit még ráadásul meg is ünnepelték. Kifizetjük a számlát, s indulunk a Skoda felé. Már a kocsiban ülünk, a fiatal házaspár megígérte, hogy hazafuvaroz, a hátsó ülésről, szerencsére, még indulás előtt Ata befogja az édesapja szemét, s megkérdezi, hogy ki az. Ijedtségemre vidám a válasz: — Mindig ezt teszi indulás előtt, mondja a tati, s máris indulunk. Búcsúzkodáskor a kis hamis parolázás közben jegyzi meg: — Mondd meg a tatinak a lakásod nevét, s majd rajzolok neked egy levelet, hogy lásd, milyen ott a borvíz és az erdő... NAGY László Mihály Szénaszírűség*let 1226«ima ... (folytatás az első oldalról) re, a juhoknak? — faggattuk tovább az elnököt. — Hogyne, már meg is kezdtük a zöldlapi gyűjtését, megvan már 139 tonna szenázsunk. És kaszálóinkon van még lekaszált, forgatásra váró 150 tonnányi kinnlevőségünk szénából. — Van-e némi remény arra, hogy az 1226 tonna szénaszükségletet előteremtik, a 3849 tonna nedvdús takarmánynak való tárolását megvalósítják? — Hát, ha ez a szárazság tovább tart, akkor nem tudom, mi lesz. A tagság, még nem tudni, a tegnap estig parcellámn mit takart, mit gyűjtött, mit hordott. De tudomásunk van arról, hogy Szász Gábor már a második kaszálógépet irányította Vargyasra, hogy a szénafű gépi betakarításával siettessék a síkabb parcellákon az első termés lefogyasztását. De mi lesz a domboldalas parcellák termésének sorsa? A Borvízoldallal, a Kis-és Nagyvölgy közével, és temérdek kaszálnivaló, parcella gyepterületének betakarításával? Bízhatunk-e a vargyasi tagság igyekezetében, szorgalmában, avagy marad minden a régiben? Marad a takarmányhiány, maradnak a téli liternyi tejátlagok, amelyekkel Vargyas immár esztendők óta e körzet, vidékünk örökös kullogója? ... Egy hét múlva újabb beszámolóban tájékoztatunk e helyről. MAGA BIZTOS GYŐZ KI. K M A 19. megyei bajnokság nagyobb küzdelmet ígért, mint amekkorát hozott. Az évek során megszokott esélyesek — Építők, Uzon... — ebben a bajnoki évben messze elmaradtak régi önmaguktól. Igaz, az Építők például elengedett minden játékost, aki megunta a piros-fehér színek viselését, nagy őrségváltás mellett pedig jobbnak látta, ha az utánpótlásra összpontosít. Ott el is érte célját, hiszen bajnoki címet szerzett. A lemaradt esélyesek helyébe Hatolna lépett. Hosszú ideig versenyben is volt az első helyért, de aztán a véghajrában kiütköztek a csapat gyengéi. Éppen amikor a legjobban kellett volna, nem tudott egyenrangú ellenfele, versenytársa lenni a kovásznái együttesnek. Mi tagadás, éreztette hatását a Kovászna által biztosított jobb munkalehetőség, a képzett szakember (Siklódi Ferenc) tudása, a játékosok magasabb szintű képzettsége. Az „utolsó egyenesben“ végül is Kovászna csapata magabiztos győzelmet aratott, kilenc pont előnnyel nyerte a megyei bajnok címet. Harmadik helyre a nagyszerű labdarúgó-iskolájáról híres Szentlélek lépett elő. Bartók Andris, Gáli, a Papp testvérek egykori csapata Na, de nézzük a végső rangsort: A rangsor a pályán elért eredmények alapján készült. Nem vettük figyelembe az angyalosiaktól levont négy büntetőpontot. Néggyel több vagy kevesebb, az ő esetükben mindegy, hiszen így is, úgy is az utolsó helyen állnak, s a jövőben az MB II-ben kell játszaniuk. A szabályok szerint a 15. helyezettnek biztosítottak még egy utolsó lehetőséget: osztályozom védje meg helyét az MB I-ben. Nos, ezzel nem értettek egyet a pályán iak. Nem jelentek meg az osztályozol!. .. Ők tudják, hogy miért. De azért, hogy a megyei sporttanács bürója visszaadta Maksának a szakbizottság által levont két büntetőpontot, nem hibáztatható sem a szakbizottság, sem a sajtó. A büró döntését is megfellebbezhették volna... De addig is élni kellett volna a bizonyítás lehetőségével, s meggyőzni mindenkit, hogy igenis Polyánnak az MB I-ben a helye. Ezek után vessünk egy pillantást a kinti és a hazai mérkőzések mérlegére. Hadd lássuk, melyik csapat, hol veszített teret a végső rangsor kialakításában. Otthon Szentlélek a legjobb csapat. Egyedül csak a Pex’kőaljainknak sikerült megőrizniük hazai veretlenségüket. Kovászna a zöldasztalnál veszített ugyan, de veszített (a szabályzatot ismernie kell a bajnoknak is), s ezzel leszorult a második helyre. Idegenben biztosította bajnoki címét Kovászna. S úgy, hogy vereséget nem szenvedett. A túlsó póluson Pólyán, Zágon és Réty állanak győzelem nélkül. Nem vitás, a kinti mérleg döntött túlsúlyban a végső sorrend kialakulásában. A bajnokságban 916 gól esett, s ebből csak kilenc volt öngól. A legeredményesebb játékosok: Török S. (Zágon) 36 gól, Beder György (Barátos) *87 gól, Nagy Ä. (Bodok) és Tausch (Nagyajta) 26—26 gól, Bende (Kovászna) 21 gól, Pinti (Szentlélek) 18 gól, Szabó Z. (Uzon), Sárkány (Kovászna), Bucur (Hídvég) 16—16 gól, Babos (Hatolna) 15 gól, Luka M. (Bányász) 14 gól, Tatár (Réty), Szabó A. (Pólyán), Pánti (Kovászna), Bodosi (Hatolna), Székely (Hídvég) 13—13 gól, Hegyi (Bodok), Zsigmond (Katolna), Bajkó (Maksa), Macovei (íjágon) 12—12 gól, Lázár (Füle), Lingurar (Nagyajta) 10—10 gól... A bajnokság színvonala? Erről hadd tanúskodjon a C-osztályért kiírt selejtező, a sorom következő átigazolási időszak. Rövidesen eldől, hogy milyen megyei bajnokot „termelt“ a mezőny? Üti-e vagy se a C-osztály követelményeit ? Hány játékost nevelt a megye divíziós csapatainak? Mert gondoljuk, nemcsak a Kézdivásárhelyi Vasas nézett szét a vidéken,hanem a többi is, a Baróti Bányász, az IMASAT az Elektro és (miért ne?) Kovászna. Addig is várjuk türelmesen a 20. MB I. őszi rajtját, minden bizonnyal 18 csapat részvételével. OSZTÁLYOZÓ Folytatódott az MB I-ért kiírt osztályozó küzdelemsorozata. Az első indulóban „megbotlott“ Ozsdola rendezte sorait, s a következő két mérkőzésen négy pontot szerzett. A fergetegesen kezdett IMP viszont, szinte kikapott Szatyor lelkes gárdájától. A II. forduló: Ozsdola—Szatyor 3—1, Tamásfalva—Felsőrákos 3—2. A III. forduló: Ozsdola—Felsőrákos 6—1, IMP—Szatyor 3—2 (!). Három forduló után így áll a rangA IV. forduló: Felsőrákos—IMP, Tamásfalva—Ozsdola. Az V. forduló: Szotyor—Felsőrákos, IMP—Tamásfalva. Párhuzamosan az osztályozóval az ifik is pályára léptek, az úgynevezett nyílt megyei bajnokság keretében. Három forduló után csak az Építők őrzi veretlenségét. II. forduló: Lemhény—Szépmező 6—0, Építők—IMP 3—0, Vargyas—Tamásfalva 9—0. III. forduló: Építők—Tamásfalva 2— 0, Var’gyas—Lemhény 1—0, Szépmező— IMP 2—0. A IV. forduló: Vargyas—IMP, Építők —Szépmező, Tamásfalva—Lemhény. Az V. forduló: Szépmező—Vargyas, IMP—Tamásfalva, Lemhény — Építők, ÖREGFIÚK '87 til A nyolcadik forduló: Tex-vezők—Tex10—1 (bombameglepetés), Tudomány—FC Szemerja 0—3 (a Tudomány nem tudott teljes csapatot felvonultatni, mert ugyebár a városon kevés a tornatanár), UJCM—Kereskedelem 4–1 (az UJCM első győzelme), Elektro— T '68 1—3. 5 9. Vasas 7 1 0 6 3—21 * Az utolsó forduló: Kereskedelem — Elektro (16 óra), FC Szemeija—UJCM (17 óra), Tervezőig—Tudomány (]1 óra), Vasas—Textil (19 óra). kosárlabda NEMZETKÖZI TORNA Július 3—5-én rangos nemzetközi női kosárlabda-tornára kerül sor Sepsiszentgyörgyön. Négy ország — Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország A mérkőzések programja: a 2-es számú Ipari Líceum tornatermében július 3.: (16 óra), (17.30 óra); a Sportcsarnokban és Románia szövetkezeti sportolóinak válogatottjai mérik össze tudásukat. július 4.: Lengyelország — Bulgária (16 óra), Csehszlovákia—Románia (17,30 óra); július 5.: Csehszlovákia — Lengyelország (9 óra), Románia—Bulgária(10,30 óra). A Portóban megtartották az Európakupáért kiírt atlétikai versenyt (C-csoport — nők) Spanyolország csapata, amely 70 ponttal az első lett, előlépett a B-csoportba. Az utolsó versenynapon Isabel Alonso (Spanyolország) 32 p 45—48 mp-cel megnyerte a 10 000 méteres távfutást, Silvia Phier (Belgium) pedig 13,57 mp idővel első lett a 100 méteres gátfutásban. Az IAAF-nagydíjjal jutalmazott stockholmi nemzetközi atlétikai tornán Doina Melinte lett az első 8 p 43,66 mp-cel a 3000 méteres síkfutásban, megelőzve Tatjana Bondarenkót (Szovjetunió), aki 8 p 45,81 mp-cel másodiknak ért célba. A román sportolók második győzelmét Vali Ionescu aratta, aki 6,85 méterrel győzött távolugrásban. A férfi magasugrásban a svéd Patrick Stoeber’g új világrekordot állított fel 2 méter 42 centiméterrel. A 2,41 méteres régi rekordot 1985-ben Igor Paklin szovjet atléta állította fel. Szerkesztette ÁROS Károly 6459 <177 Bulgária — Csehszlovákia Románia — Lengyelország 1.Szentlélek 1514 1 0 50—9 44 2.Kovászna 1514 <1 1 58—1443 3.Katolna 1512 2 1 51—1441 4.Füle 1512 2 1 41—8 41 5.Uzon 1512 2 1 43—1441 6.Hídvég 1512 2 1 3S—1441 7.llodok 1.511 OC» 1 51—1540 8.Zágon 1511 2 2 58—2139 9.Réty 15 10 4 1 36—1639 10.Barátos 15 10 1 1 34—2039 II.Nagyajta 15 10 3 2 52—2038 12 Pályán 15 9 4 2 34—1737 13.Bányász 15 8 4 3 34—1235 14.Maksa 15 8 4 3 28—2035 13.Építők 15 8 2 5 24—1733 16.Angyalos 15 5 4 6 31—2229 1.KOVÁSZNA 301910 1 88—3538 1.Kovászna 15 510 0 30—2135 2.Katolna 3016 7 7 76—1469 2.Katolna 15 4 5 6 25—3028 3.Szentlélek 3016 6 8 62—3068 3.Szentlélek 15 2 5 8 12—2124 4.Bodok 3015 411 69—5064 4.Bodok 15 4 110 18—3524 5.Füle 3014 412 54—4062 Építők 15 4 110 18—3524 6.Barátos 3011 811 49—6660 6.Bányász 15 3 210 22—4523 7.Nagyajta 3011 712 64—5559 7.Füle 15 2 211 13—3221 8.Hídvég 3013 314 50—6759 8.Nagyajta 15 1 410 12—3521 9.Uzon 3013 314 55—7459 9.Barátos 15 1 410 15—4621 10.Bányász 3011 613 56—5758 10.Maksa 15 2 013 16—6619 11.Réty 3010 713 49—5557 11.Réty 13 0 312 13—3918 12.Építők 3012 315 42—5257 12.Angyalos 15 1 113 9—4518 13.Zágon 30 1 415 74—6956 13.Hídvég 15 1 113 12—5318 14.Maksa 30 10 416 44—8611 14.Uzon 15 1 113 12—6018 15.Pólyán 30 9 516 44—6953 15.Zágon 15 0 213 16—4817 16.Angyalos 30 6 519 40—6747 16.Pólyán 15 0 114 10—5216 sor: 1.IMP 2 2 0 0 14—5 4 2.Ozsdola 3 2 0 1 12—134 3.Szotyor 3 1 0 25—6 2 4.Tamásfalva 2 1 0 1 3—4 2 5.Felsőrákos 2 0 0 2 3—9 0 1.Építők 3 3 0 0 8—0 2.Lemhény 3 2 0 1 9—1 3.Vargyas 3 2 0 I10—3 4 4.Szépmező 3 2 0 111—8 4 5.IMP 3 0 0 3 0—8 0 6.Tamásfalva 3 0 0 3 2—200 1. IC Szeniorja 7 5 1 1 23—9 l 2. T’ 6S 8 4 1 3 22—14 3. Kereskedő 7 4 12 IC—12 4. Textil 7 4 1 2 21—23 5. Tervezők 7 3 1 3 20—15 6. Elektro 7 3 4 3 20—23 7. UJCM 7 13 3 13—18 8. Tudomány 7 2 1 4 13—20 <» JyMan az Olt Péntek délutántól hétfő reggelig hét megawattom energiát termelt a sepsibükszádi vízi erőmű egyik generátora. Mondanunk sem kell, a végső bejáratásról, az utolsó technológiai próbáról van szó. Az előírások szerint 72 órát kell folyamatosan, üzemszerűen, tehát a nyert energiát az országos hálózatba bekötve működtetni a turbinát és generátort a teljes üzembe helyezés előtt. Szombaton még olyan halk volt a szerkezet, mint egy finom benzinmotor, hétfőig fokozatosan felerősödött a hang, most fülsiketítő a zaj, egymás hangjeit sem halljuk. — Csapágyzörej — világosít fel az építő megbízottja, Popa Constantin mérnök — és elég komoly elfolyás is van a turbináknál a tömítések mentén. A generátoroknál nincs baj, a vízelzárók jól működnek. A turbináról pedig 72 óra múltán mindent leszerelünk, addig hagyjuk, hadd mutassa meg magát a hiba, ami rossz, kicseréljük, s végül kezdődhet a termelés. A második turbina is ment már ezzel az elsővel egy időben, de csak szárazon. A harmadikat most ellenőrizzük, szereljük vissza, délutánra, estére mind a három üzemképes lesz. Szárazon tehát már bejáratták a berendezést. Szárazon, tehát vízzel már működtek a turbinák, anélkül, hogy a generátorokra rákapcsolták volna — így értem Vízi Tibornak, a villamosipari vállalat mesterének a magyarázatát, akinek a szakma tolvajnyelvében nyilván nem furcsa a víznek és száraznak ez a fordított viszonya. Huszonhét esztendőt töltött a szakmában Gyulakután, több mint negyedszázados energetikusi múltja. — Kitűnő munkát végeztek a brassói Elektromontázs szerelői. A villamosságot ők szerelték, kitűnően. Ezt Kovászna és Gelence után mondom, ott távolról sem voltunk így megelégedve velük. Itt azonban minden úgy megy, mint az óra. A turbinákkal van még baj, de ez még mindig jobb, mintha az elektromossággal lenne. Ha vannak a gyártók, a resicaiak, ők szervizszolgáltatásban javítanak, no meg a mi embereink, közösen a hibákat helyrehoztuk. Péntektől hétfőig átlagosan 200 kilowatt teljesítménnyel ment folyamatosan egy generátor. Azért ilyen alacsonnyal, hogy kíméljék az amúgy is rosszul viselkedő csapágyakat. De ment, üzemelt folyamatosan, és ez a hét megawattóra most teljesítmény. Aligha van, aki jobban tudja ezt értékelni és jobban örül neki, mint Manases Sándor mérnök, az építővállalat ötös brigádjának vezetője. Nem az az ember, aki örömében a kalapját dobálja az égbe, két kezét röviden széttárja maga előtt, és nevetőszemmel vonja le a következtetést: — A szisztém jó. Ez a hét megawatt a bizonyíték. Két turbinát egyszerre mozgatott a víz, bár most a lehető legalacsonyabb az Olt vízhozama. Szinte biztos, ennyi víz mindig, még a leghidegebb télen is van az Oltban. És a zsilipkapukat még nem zártuk le. Vízelfolyás nincs sehol a csatornák körül, pedig szokott lenni. Azt jelenti, jó munkát végeztünk. — S ragyog az arca, ahogy mintegy pontot téve a mondat végére, összecsapja a két tenyerét. — Ez az a pillanat, amikor az építő ki is tudná mondani, hogy érdemes élni, hogy ez a legszebb mesterség. Most kellene itt legyen Kiss Sándor mérnök, Daragus Mihály mester és bátyja, Albert, brigádjuk mind a 24 tagja, továbbá az őket kisegítő további öt ács, meg a szerelők, a gyártók, a tervezők, mindenki, akinek része van ebben a hét megamattban, most kellene durranjanak a pezsgők és egymásba kapcsolódjanak a tekintetek, most, amikor megismételhetetlen a pillanat és teljes a bizonyosság arról, hogy a világ nélkülük kevesebb lenne. A hatalmas, több százméteres, kilométeres völgyzárógátak, több millió köbméter tüzet befogadó gyűjtőtavak ismeretében, nagyképűség lenne impozánsnak nevezni a bükszádi törpe, vízi erőmű rendszerét. Pedig mindene megvan, akárcsak a nagyoknak, s így miniatűrben áttekinthetőbb náluk. A gát maga három szakaszból áll: a bafogózsilipekből, ahonnan a turbinaházhoz vezető csatorna indul, a zsilipkapukból, a kettős elzáró rendszerrel (az első sor négy tappantyú 43 fokos szögben dőlve zárja el a víz útját, hidraulikus mozgató rendszere még nem érkezett meg, a második, biztonsági függőleges sort csak az első javításakor, karbantartásakor használják), és az áteresztő gátból, ami föld-, illetve kőtöltés, biztonsági célokat szolgál, ha valami az egész építmény létét veszélyeztetné, berobbantják és szabad folyást engednek a víznek e régi meder felé. Milyen egyszerűnek hangzik ez az iskolás leírás! Pedig a gát építésekor több tucatnyi szempontot kellett érvényesíteni, megteremteni a szintek közötti teljes összhangot, hogy a rendszer üzemképes legyen, mégpedig úgy, hogy ne okozzon kárt a környezetben. A turbinákhoz teljesen tiszta, szinte szűrt víz kell érkezzél. A víz szennyeződését rácsok tartják a csatornán kívül, az aljhordalékot viszont a csatorna alján lévő buktatók szűrik és raktározzák, hogy aztán, egy zsilipen keresztül mossák vissza az Olt-mederre. A zsilipkapuk kettős elzáró rendszerének az elkészítése, a hidraulikus emelőszerkezet helyének kialakítása bizony a betonos- és ácsmunka magas iskolája! Az áteresztő gát part felöli oldalán megfelelő szinten egy apró áteresz a gát által kettészakított folyó két része közötti élővilág kommunikációját szolgálja, mindenekelőtt a halak ivásához biztosítja az utat. Neve — és milyen találó — haliéka. És ez korántsem hasonlatos például a pontycomb kifejezéshez. Végül egy nagyobbacska áteresznek az a funkciója, hogy a gyűjtőtóból minden körülmények között biztosítsa másodpercenként 900 liter víz lefolyását a természetes mederbe, ennyi elengedhetetlenül szükséges az Olt élővilágának életben tartásához, és ez a vízmennyiség akkor is a mederbe kerül, ha a turbinák nem kapnak elég vizet. Ahogy így szinte egy szembeállítással áttekinti az ember az egész duzzasztó művet — azt hiszem, ez a helyesebb kifejezés — meglepi a részek közötti összefüggések logikája, az egész és a részek teljes harmóniája. Hirtelen az jut eszembe, hogy semmivel sem lehet itt elnagyoltabban dolgozni, mint például egy finomjárású motor, elkészítésénél. Persze, itt a tűréshatár nem a milliméter századrésze, de egy rossz helyen elhelyezett vedernyi beton már komoly, zavart okozhat az egész rendszer mű,’.'kiesében. ★ — 1982 novemberében kezdtük meg itt a munkát — tájékoztat Manases mérnök —, őszintén szólva hosszú idő. Az igazság az, hogy a gépek, felszerelések nem készültek el idejében, tehát mi dolgozhattunk nyugodtan, nem hajtott senki. De szükség is volt erre a viszonylagos nyugalomra: új volt számunkra az ilyen jellegű munka, ki kellett alakítanunk a technológiát, számtalanszor módosítani az ide alkalmazott típustervet. Ha most kezdenénk hozzá, két esztendőt is le tudnánk faragni a kivitelezés idejéből. De inkább írj másfelet. Öt év alatt kijutott mindenből, amit a természet tartogat az építők számára. Kétszer vonult végig rajtunk aár és töltötte fel a munkagödröket, mosta össze a terelőmedret a folyómederrel, fogta oda a gépeket, döntötte össze a megépített zsaluzatot. Kétszer jutott ki a rendkívül nehéz télből. Három éve a korai fagy, mely aztán öt hónapig tartott, csak néhány órát engedélyezett, hogy mi nisék a menthetőt, aztán, ami maradt, csak áprilisban került ki a jégpáncél szorításából. De ha mindez nem lett volna, nehézségnek maradt az, ami vele jár a munkával. A turbinaházat 9 méter mélységben, jóval az Ott medre alatt alapozták, akárcsak a duzzasztóművet... — Kádár József bácsi itt biztosan kiszivattyúzott a gödrökből annyi vizet, hogy az Olt medrét a forrástól a torkolatig fel lehetett volna tölteni — kacagja el Manases mérnök, most, ahogy itt állunk, a turbinákat forgató és a levezető csatornában szabályosan örvénylő víz fölött Pedig öt éven át ez az örvénylő és átszivárgó Olt volt az egyes számú közellenség, a ma és holnapi nap réme, amitől éjszakákon át nem lehetett nyugodtan aludni. Most pedig ez az igába fogott fél ott még arra sem képes, hogy valahol a csövek mentén szivárogjon. A mérnök mosolyog: itt most már ő az úr. GAJZÁGÓ Márton 2.-3.