Megyei Tükör, 1988. október (21. évfolyam, 5183-5208. szám)

1988-10-01 / 5183. szám

i Huj megyei néptanács és C 1­uj-Napot*a meilicupium n­éptanácsa együttes ülésszaka Pénteken együttes ülésszakot tartott a Cluj megyei néptanács és Cluj-Na­­poca municípium néptanácsa. Az ülésszakot megnyitva, Ioachim Moga elvtárs, a Cluj megyei néptanács végrehajtó bizottságának elnöke jelen­tést terjesztett elő. A jelentés kapcsán felszólaltak az alábbi képviselők: Aurel Negucioiu, a Cluj-Napoca-i Egyetem rektora; Ioan Cioca, a Cluj-Napoca-i Nehézgépipari Kombinát pártbizottságának titkára, a a dolgozói tanács elnöke; Maria Cristian, megyei szocialista művelődési és nevelési bizottság elnöke; Páll Árpád, a Cluj-Napoca-i nagynemzetgy­űlési Egyetem pro­rektora, képviselő; Fărcaș Ana, a Clujana bőr- és cipőipari kom­binát pártbizottságának titkára, dol­gozói tanácsának elnöke; Gheorghe Marcu, a Cluj-Napoca-i Vegyészeti In­tézet igazgatója; Ioan Giurgea, a Cluj- Napoca-i Unirea vállalat igazgatója; Teodor Marton, a Cluj-Napoca-i 10 Februarie mechanikai és gördülőanyag­­gyártó vállalat pártbizottságának tit­kára, dolgozói tanácsának elnöke; Földvári Árpád, a Cluj megyei Helyi Szállítási Vállalat igazgatóhelyettese; Aurel Rău író, a Steaua című folyóirat főszerkesztője. A szónokok kidomborították a nagy átalakulásokat, amelyek országunkban végbementek az anyagi és szellemi é­­let valamennyi területén a szocializ­mus éveiben, és főleg a IX. pártkong­resszus által felavatott időszakban, a Nicolae Ceaușescu-korszakban. Hang­súlyozták, hogy a mélyreható forra­dalmi átalakulásoknak ezekben az é­­veiben biztosították az ország összes megyéinek és helységeinek gazdasági­társadalmi fejlődését, nagyarányú be­ruházási programot valósítottak meg a lakásépítés terén a városokban és a falvakban, úgy, hogy az ország lakos­ságának több mint 80 százaléka új házba költözött. Az oktatás, a tudo­mány, a művészet és a kultúra példát­lanul fejlődött, létrehozták a forradal­mi,munkásdemokrácia autentikus rend­szerét, amely biztosítja az összes dol­gozói kategóriák széles körű és köz­vetlen részvételét az állam vezetésé­­ben. Egyenlő biztosítottak munka- és életfeltételeket az összes dolgozóknak, biztosították az ország politikai és gaz­dasági-társadalmi életében való teljes érvényesülési lehetőségét. Kiemelve, hogy az ország összes ö­­vezeteinek harmonikus, kiegyensúlyo­zott fejlesztésére vonatkozó párt- és állampolitikánk beszédes kifejezője a Cluj megye által gazdasági és társa­dalmi, kulturális, tudományos téren, a többi szektorokban elért példátlan, sokoldalú haladás is, a szónokok ki­tértek azokra a jelentős beruházási a­­lapokra, amelyeket kiutaltak mind a megyeszékhelyen, mind a többi város­ban létesített új ipartelepek és nagy gazdasági-társadalmi objektumok meg­építésére, beszédes tanúbizonyságaként a lankadatlan gondoskodásnak nemze­tiségre való tekintet nélkül az összes állampolgárok munkához való jogának és megfelelő életkörülményeinek a biztosításáról. Az együttes ülésszakon kifejezésre jutott a forró szeretet és kivételes megbecsülés Nicolae Ceaușescu elv­társ, a párt és az ország szeretett ve­zetője iránt azért a példás tevékeny­ségéért, amelyet népünk legnemesebb törekvései megvalósításának, szocialis­ta hazánk szakadatlan haladásának, nemzetközi tekintélye növelésének szolgálatába állít. Hangot adva a pártunk és államunk bel- és külpolitikájához való teljes csatlakozásnak, a szónokok hangsú­lyozták a szocialista Románia, Nicolae Ceaușescu elvtárs akcióinak és lépé­seinek fontosságát, amelyeket az em­beriség nagy problémáinak az összes népek érdekében történő konstruktív megoldásáért tesz. A vita résztvevői kifejezték teljes egyetértésüket a párt- és állami veze­tőség ama következetes gondoskodásá­val, hogy bővíti és mélyíti Románia baráti és együttműködési kapcsolatait a szocialista országokkal, a fejlődő or­szágokkal, a világ valamennyi államá­val a kölcsönösség jegyében, a béke, egyetértés és a nemzetek közti együtt­működés ügye javára. A szónokok utaltak a Magyar NK Cluj-Napoca-i főkonzulátusának be­zárására és tevékenységének beszünte­tésére július 1-től kezdődően. Az ü­­lésszak résztvevői hangsúlyozták, hogy a teljesen indokolt intézkedést már régebben meg kellett volna tenni. Az ügy ismeretében hangsúlyozták, hogy már kezdettől fogva a konzulátus sze­mélyzete rendszeresen megszegte működési normákat, a kijelölt mag­­a­tartási szabályokat, az ilyen intéz­ményre háruló törvényes hatáskört, a­­zokat az elveket és normákat, ame­lyek az államok kapcsolatainak alap­ját kell hogy képezzék. A nemzetközi jogi normákkal szöges ellentétben ál­ló módszereivel a konzulátus nem já­rult hozzá a Románia Szocialista Köz­társaság és a Magyar Népköztársaság, a román és a magyar nép közötti ba­ráti és együttműködési kapcsolatok szilárdításához és fejlesztéséhez. Ezzel kapcsolatosan egyhangúlag elfogadták a Clu­j megyei néptanács és a Cluj-Na­­poca municípiumi néptanács együttes ülésszakának határozatát. A vita résztvevői határozottan vis­­­szautasították a magyar hatóságok minden olyan igényét, hogy úgymond, felelősséget vállaljanak a magyar nemzetiségű román állampolgárok sor­sáért. Nyomatékosan leszögezték, hogy nemzetiségre való tekintet nélkül az összes román állampolgárok sorsa, é­­let- és munkakörülményeik biztosítása jobbító törekvéseik megvalósítása ki­zárólag Románia Szocialista Köztársa­ság legfelsőbb alkotmányos szervei, a Román Kommunista Párt hatáskörébe tartozik. Az együttes ülésszak résztvevői ki­fejezték a megye lakosainak vállalá­sát, hogy nagyfokú hazafias odaadás­sal egész alkotóképességüket a párt XIII. kongresszusán és országos kon­ferenciáján hozott határozatok példás teljesítésének szentelik el sz energiá­inkkal támogatva pártunk és állam­aink külpolitikai elveinek széles körű elő­mozdítását. A Cl­uj- megyei néptanács és a­ C­luj-Napoca municípiumi néptanács együttes ülésszaka h­atározata A Cluj megyei néptanács és a Cluj- Napoca municípiumi néptanács együt­tes ülésszakán a képviselők, kifejez­ve eme országrész nemzetiségre va­ló tekintet nélküli összes lakosai­nak akaratát, kinyilvánítják egyönte­tű megelégedésüket azzal a teljesen jogos intézkedéssel, amelyet a román állam és kormány hozott a Magyar Népköztársaság Cluj-Napoca-i főkon­zulátusa tevékenységének 1988. július 1-jével való beszüntetésére és ennek bezárására vonatkozóan. Az együttes ülésszak részvevői mél­tányolják e határozat helyességét, és ugyanakkor úgy értékelik, hogy hama­rabb kellett volna meghozni, tekintet­be véve azt is, hogy Románia már 1985-ben beszüntette a debreceni ro­mán főkonzulátus tevékenységét. A Cluj megyei és a Cluj-Napoca municípiumi lakosok demokratikus fó­rumát arra szóló válaszként is hívták össze, hogy számos állampolgár már régebb kérte, szüntessék meg a Ma­gyar Népköztársaság főkonzulátusát, amely tevékenységének idején meg­szegte a működési normákat és maga­tartást, megengedhetetlenül eltért a diplomáciai szabályoktól, küldetésétől és hatáskörétől idegen problémákkal foglalkozva. Alkalmazott módszerei ré­vén, a nemzetközi jog normáinak meg­szegése révén a Magyar Népköztársa­ság Cluj-Napoca-i főkonzulátusa nem járult hozzá az országaink közti ba­rátság és együttműködés fejlődéséhez, hanem ellenkezőleg, rendeltetésével ellentétes szerepet töltött be. A sajtó, a rádió és a televízió, a töb­bi tömegtájékoztatási eszköz révén ér­tesülve a Magyar NK-nak a Cluj-Na­poca-i konzulátus visszaállítását célzó erősködéséről, a megyei néptanács képviselői és a Cluj-Napoca municí­piumi néptanács képviselői teljesen indokolatlannak tartanak egy ilyen kö­vetelést. Tekintettel a fentiekre, s teljes össz­hangban mindazok kérésével, akik a megyei néptanácshoz és a Cluj-Napo­ca municípiumi néptanácshoz fordul­tak, az együttes ülésszak egyhangúlag arra kéri Románia Szocialista Köz­társaság párt- és állami vezetőségét, ne vegye figyelembe a Magyar Nép­­köztársaság főkonzulátusának visszaál­lítására vonatkozó kérést. A megyei néptanács és a Cluj-Na­poca municípiumi néptanács képvise­lői kifejezték teljes csatlakozásukat az elvszerű és mélyrehatóan építő jellegű állásponthoz, amelyet a román állam és kormány tanúsít következetesen an­nak érdekében, hogy a román—ma­gyar kapcsolatok az együttműködés, az egyetértés és a jószomszédság szel­lemében fejlődjenek, szigorúan tiszte­letben tartva a függetlenség, a szuve­renitás, a belügyekbe való be nem a­­vatkozás elvét, mindkét ország és nép javára, a szocializmus, az együttmű­ködés és a béke ügye érdekében Euró­pában és szerte a világon. A tudomány vívmányainak szerepe (folytatás az első oldalról) kötelezővé válása, a tömegtájékoztatás kibővítése, az ideológiai és kulturális életben végbement erőfeszítések, me­lyek a Megéneklünk. Románia orszá­gos fesztivál keretében öltöttek testet, valósulnak meg, hatalmas mértékben járultak hozzá az emberek gondolko­zásának, az ismeretek gyarapításának, az értelmezési szintnek a fejlődéséhez Az élet igazolja, hogy a szellemi és a kulturális látókör bővítésének szükség­­szerűségében minden szakma, minden szakterület más-más igényt támaszt. Épp ezért, az emberek ismereteinek gazdagításához, az általános szellemi képzés megvalósításához fel kell hasz­nálni a nevelőmunka minden vállfa­ját, az oktatástól a mass media eszkö­zeiig, a különböző formában kifejtett kulturális és ideológiai nevelőmunkáig. Ez az egész társadalom érdeke és cél­kitűzése. Épp a materialista felfogás, a tudo­mányos meggyőződések alakításának komplex műve követeli meg.* hogy az e célból kifejtett nevelőtevékenység­nek ne legyen kampány jellege, ez ál­landó.^ folyamatos munkát jelent, olyan hosszú távú tervezést, amelyet csak ez alaposan, higgadtan kidolgozott straté­gia irányíthat, s ez a párt ideológiai programja. Erre ösztönöz pártunk fő­titkárának a nagy horderejű tézisei ál­tal kijelölt feladatkör, azok az útmu­tatások és orientációk, amelyek tisz­tánlátással, tudományos megalapozott­sággal vetíti elő e nevelőmunkában bejárandó utat. MEGYEI TÜKÖR Megkülönböztetett gondoskodás Egyike vagyok az ország azon fiatal dolgozóinak, akiknek javadalmazása október elsejétől emelkedik 2000 lej fölé. Rendkívüli öröm számomra, hogy pártunk és államunk, személyesen NICOLAE CEAUSESCU elvtárs gon­doskodása következtében én is na­gyobb jövedelmet valósíthatok meg, hiszen a fizetés nagysága többek kö­zött lényegesen befolyásolja, hogy csa­ládommal együtt jobb életkörülmények között élhessek, sok-sok fiatal kezdő szakmunkással egyetemben, akiknek a javadalmazása már augusztusban, szep­temberben emelkedett, vagy most, ok­tóber elsejével nő. A javadalmazások emelése beszédes bizonyítéka annak, hogy pártunk és államunk következe­tesen törődik a dolgozókkal, s köztük megkülönböztetett figyelmet szentel a fiataloknak, akik az első tevékenységi évekbe léptek és lépnek. Tudatában vagyok annak is, hogy ezentúl még többet és még jobban kell dolgoznunk, hiszen a nagyobb javadal­mazás biztosításának feltétele az egy­re kimagaslóbb munkasikerek elérése. Részlegünkön is, ahol sorozatban állí­tunk elő cipőket és rendelésre is dol­gozunk a lakosságnak, tehát a sokféle szolgáltatásból egyiket mi végezzük, arra törekszünk, hogy a megrendelők elégedettek legyenek, hogy olyan mi­nőségű munkát végezzünk, amire nem lehet panasz. Igyekszem ezentúl is lel­­kiismertesen dolgozni, a javadalmazás­emelésre jobb, kiválóbb munkával vá­laszolni. LÁSZL­Ó Edit, a Törekvés kis­pari szövetkezet cipésze Pártunk emberköz­­pon­tii p­ob­likájjának beszédes bizonyítéka Javulnak életfeltételeink A Megyei Kereskedelmi Igazgatóság­hoz tartozó vállalatok a szeptember 23-át követő napokban megvalósításai­kat a tervtúlteljesítés számlájára je­gyezhették, ugyanis azon a napon tel­jesítettük kilenchavi tervfeladatainkat. A terv jelentős túlszárnyalásához hoz­zájárultunk mi is, a me­gye­székhelyi Ipari Cikkeket Forgalmazó Állami Ke­reskedelmi Vállalat dolgozói. Tudatá­ban vagyunk ugyanakkor annak is, hogy pártunk és államunk következe­tes politikája eredményeként, s szemé­lyesen pártunk főtitkára, NICOLA F CEAUȘESCU elvtárs gondoskodása kö­vetkeztében a jelenleg eszközölt java­dalmazásemelés mindannyiunkat még jobb, még eredményesebb tevékeny­ségre kötelez. Örömmel vettem tudomásul, hogy az én eddig 1920 lejes javadalmazásom október elsejétől 2305 lejre fog emel­kedni. A megyeszékhelyen, az Állomás negyedi mezőgazdasági gépeket, szer­számokat, felszereléseket árusító üzlet­ben dolgozom elárusítóként, ahol a jö­vőben is arra törekszünk, hogy a la­kosságot egyre jobb szerszámokkal, kisgépekkel, egyéb szükséges árucik­kekkel tudjuk kiszolgálni. Pártunk és államunk körültekintő és méltányos politikáját tény, hogy a jelenlegi bizonyítja az a javadalmazás­emelésnél először is a kisebb fizetése­ket emelték meg, tehát elsősorban a kezdő, tevékenységük első éveiben lé­vő fiatalok jövedelmei nőnek. IUGA Victor, a megyeszékhelyi Ipari Cikkeket Forgalmazó Állami Kereskedelmi Vállalat dolgozója Méltságteljes nyugalom Petrovits Istvá 1954-ben született Chichișen, 191­1>n végzett Bucu­­rești-ben, a colae Grigorescu főiskoláig Szofc/tan^n Paul Va­si­lescu i y.y­vT ■•• dé^JÉÉk; kendben ki!‘<L'íJÍÍ^. ^ y&A Jtó^ábor­­b'u’ Petrovits műve is­or rott művészre valló alkotás. Jetszetes példa arra, hogy a nyári táb alk­almat nyújthat olyan művek létrázására, melyek a maguk nemében iéletesek. Az a jó szobor hangzik egy régi, de a mai alkotó imára is megszív­lelendő mondás -amelyikről eszedbe sem jut, hogy m is lehetne, mert­­ QU, ahogy van, íg teljes, így igazolja önmagát. Természetűen következik ebből, hogy nem akad megoldatlan problémákat hagy a művön, tiszta kell hogy legyen plasztikai gondolat, mind kompozicionsan, mind a for­mai megvalósítás’alpontjából a tö­kéletesség hatásátell hogy keltse a mű. Petrovu­s nagy istere annak, hogy sohasem akar tök, mint amennyit az adott pillanat.int rendelkezésére álló anyag és idő lehetővé tesz szá­mára, de tud írni, s az akaratát véghez is viszi, óra is váltja. Tud tervezni, számítás tudja venni a le­hetőségeit, melyek térben és időben, külső és belső alkotásokban adva vannak. Számol r­ezekkel, s hozzá­juk szabva képzeli és valósítja meg művét. „A szobrászi fia — vallja Pet­rovits — minél t­őrebb, annál vilá­gosabb. Nem kell kféleségre töreked­nünk. Elsősorban szobor legyen a szo­bor, pontosan formai tisztaságán ke­resztül, ne keveredjék festői vagy gra­fikai elemekkel.“ Vagy egy másik gondolat: „Az itt létrehozott, erre a helyre szánt mű szimbolikus tartalma kötőd­jék ide a szállodapark hangulatához, a városhoz. Kísérletezhetünk, de azt is figyelembe kell vennünk, hogy a für­dővendégeket szórakoztatnunk kell!“ Ezeknek az elveknek a jegyében al­kotta sajátosan szűkszavú szobrát. A cím, hogy BAGOLY, nem hord itt sem­miféle áttételes jelentést. Magára a madárra is csak a két nagy szem u­­tal. Egyebekben az is plasztikai for­ma, akárcsak az egész fej — mely a gömbformát közelíti —, vagy a „szár­nyak“, melyek révén kiszélesedik a tömb, s lehajló formájával monumen­tálisan fejezi ki a csendet, a nyugal­mat. Gazdag ez a csend, a forma fi­nom mozdulatai (hármas tagolás), s az alig­ alig megbontott felület játékai (félkörívek, finom behajlások) és va­rieit megoldásai gazdagítják. Minden kis részlet míves, megmunkált, de sem­mi nem vonja el az egészről a figyel­­met, mert az úgy, egységében teljes, egységében beszédes. Ha a néző tovább tekint, el egészen Petrovits két évvel ezelőtt ugyanide készített, ugyanitt felállított munkájá­ig, a művész két külön arcát, a mű­vészi én két teljesen különböző meg­nyilatkozását figyelheti. Melyekben közös jegy: a plasztikai igényesség. GAZDA József COVASNA ÚJ SZTIRAI (6) Újság és kenyér • TŰNŐDÉSEK "y Csupán a tollforgató ember szá­mára lenne érzelmeket bizsergető­­en kedves a mindennapi kenyér és a mindennapi újság látványa egy­más mellett a pulton? A szakma iránti természetes elfogultsággal mondom, nekem jólesik látnom reg­gelenként a friss pékárut, ahogy manapság mondják, és a friss me­gyei lapokat a bárki ötlete volt, kenyérboltokban, s köszönet illesse érte! Mert nem éppen újságért jár arra az ember, de ha már ott van, miért ne kérné azt is? Ebbe az üz­letbe pedig mindennap betér a kör­nyék minden családjából valaki. A két mindennapi — kenyér és újság — társítása a lapok számára megtisztelő figyelmesség is. Jó rek­lám. És, ha jól meggondoljuk, a ke­reskedelem számára is az. Jelzése annak, hogy szerintük se egyféle mindennapi van csak a világon. És annak, hogy szükség van mindkét féle betévő falatra. A kenyérre, nyilvánvaló, hogy nagyobb, de jó tudni, hogy a másikból is van kí­nálat. A kétféle táplálék egyébként ter­mészetes közelbe került már rég, hisz ki ne látott volna olyan bocsá­natos illetlenséget, mikor valaki e­­vés közben olvas? Jó étvággyal maj­szol, mondjuk egy kiflit, s valami jó hír hallatán kiszakad belőle a gurgulázó Icacagás. Csak a torkán ne akadjon ilyenkor az embernek a falat. De bosszús se legyen az új­ságolvasó, mert ez nem fullaszt u­­gyan a szó fizikai értelmében, de az emésztésnek megárt. Ezért is ébredezik bennem regge­lenként (is)­­­egy falatnyi felelősség, azért, amit előző nap írtam. Ha már a kenyérboltokba (is) bejutottunk, mérjük magunkat az ott lévő alap­áru fontosságához és szükségességé­hez. És íz- meg zamatanyag dolgá­ban is jó, ha nagyon hasonlatosság. A minap a megyeközpont Iskola utcai kenyérboltjában reggel kilenc órakor kifogyott­­ az újság. Ez nem panasz, és értelmezhető jó jel­ként is. Szükség van rá. De ha már megszületett ez az eti­­k­ailag sem kifogásolható árukap­csolás, nem árt, ha az újságból is folyamatos az ellátás, mint a ke­nyérből. Kiváló kamaramuzsikusok a képtárban HANGVERSENY• Tartalmasnak és gazdagnak ígérke­zik az idei kamarazenei évad. Rend­kívül örvendetes és megtisztelő, hogy újabb és újabb művészek figyelnek fel ránk, és karolják fel hagyományos kamarazenei sorozatunkat. A másik örvendetes jelenség: telt házat vonzott az első két kamaraest, s a hallgató­ság sorai közt egyre több fiatal kap­csolódik be e komoly műfajt kedvelők táborába. Az Enescu-fesztiválról, két zenekari est után érkezett hozzánk Márkos Al­bert és Márkos Zsuzsa, a kiváló ka­maramuzsikus páros. Márkos Albert szép, fényes, átütő erejű, de minden erőszakoltságtól mentes hangon indí­totta műsorát Händel IV., D-dúr szo­nátájával, majd Mozart e-moll szoná­tájában kötött le a felépítés, a virtuóz játék, lendületével és nagyvonalúságá­val, s ezen belül jellemző előadói tu­lajdonságai közül hangszínérzékére, könnyed vonóvezetésére, tempórugal­masságára figyeltünk fel. Végül a szo­nátasorozatot Schubert a-moll (opus 137, kettes számot viselő szonatinaként is nyilvántartott) műve zárta. E cso­dálatos, szép zenében az érzelmi-han­gulati, dallam- és harmóniagazdagság úgymond szabadon, mindvégig lekötő művészi intenzitással bontakozott ki. A három szonátát két, viszonylag rövidebb lélegzetű előadási darab kö­vette, melyek közül nagy örömmel hagyaték személyes gondozásának je­gyében ihletetten, mély átérzéssel tol­mácsolt. Végül az előadó sem tudott ellenáll­ni a hangszer virtuóz és hatásos csá­bításának, amikor Henryk Wieniawski A-dúr Polonaise brillante művével zárta műsorát, amelyet végig előadási bravúr, sziporkázó játék, lendület, for­rósodó hangulat hatott át. hallgattuk több zenészgeneráció jeles főiskolai pedagógusának, néhai Már­­­kos Albertnek Táncban című darabját, amelyet a hegedűs az örökbecsű apai Márkos Zsuzsa eszményi kísérőnek bizonyult, minden szempontból kivá­lóan oldotta meg feladatát. NAGYHALMÁGYI József KÖRNYEZETÜNK 1 jj^nDs^i^sénnapok (2.) Szombat esti lapszemle után magam is korán keltem, ép­pen pitymallatkor konkrét vásárlási szándék nélkül érkeztem a megyeszékhely kponti piacára. Még nincs ift vásári hangulat, az információk halk han­gon áramlanak kesztül-kasul, hol mit lehet kapni, milyen mi­nőségű az áru, hol fizetébbek a szőlőszemek s hol sárgán arany­lók a fürtök. Menünk nagy halom görögdinnye. Szinte sajná­lom őket, mert a f?w- hogy hoppon maradnak még három lej­nél olcsóbb áron ! De jó, hogy van, kínál­ja-kellett magát. Az előttem álló fiataher, mintha gondolat­olvasó lenne, magya­rázza: az éretlenítős az apraját kell ilyenkor kiválogatni. Mu­ratúrába az a fa.hj, káposztát, murkot, zöldparadicsomot, zel­lerlevelet, vörös ti­sztát összerakni, hej, micsoda levet ereszt az! Fahordó kell, a fó­ Űog látszik, ami a csorda hamarabb nyitott, előkerül egy mustos üveg. Az izont hozza. Megkérnek, hogy tartsuk a he­­u,h­­a arrébb vonnak­. Nem mondják, de látszik, nem szeret­nél­­ kívánnod porban Voitina ars pákájának , vásári képét próbálom magamban rekonstruálni. Régem­ járt eszembe, döcögve, de megy. Vésd az élet: a földnek lakosa Lót'1'* könyökű egymást, és tapossa, Ad­'2, civédik, káromol, kacag; Por.1’ megöl, megfojt a hagyma-szag; s kételkednél, hogy mindez való, Lópe­ bök egy rúd, feltaszít a ló: — ... Tiz* pbből a tarból én ezt a karéjt nem tudnám levágni, /i dalvilúd^1 le,sszeTn: nem. az itteni és a mostani kép TM ■­­ a-ért mint Pzázharminc esztendővel ezelőtti. Nincs por, „.„r. _ ’r)értéko[gója­ gusztusos a tá'alás is az. Szerencsére, ^aén ? illemhely ^tl­­at­arót is lezárták. Nem a kukák között l u nníak a *rlök [UNK] A 16 azért beáll a képbe, egy furcsa alkotmányt húz fia után> kordé, kocsi, vesszőkosaras vasten­gelyű szekér hibridje, s a rajta ülő figura, pocakos gömböc, fején füles sapkával a kedélyeket melegíti. Kedves attrakció, ne­kem a hajdani vásári komédiásokat juttatja eszembe, szomszé­domnak a derék katonát, Svejket. Ez a nagyobb telitalálat, ha­miskásan mosolygó arca hamisítatlan Svejk. Ismerős jön, az asszony küldte, paradicsomért, paradicsom­­paprikáért meg vinettéért, de ő, a kedvemért, úgy dönt, hogy velem marad. Előre élvezi az otthoni szemrehányást, amikor ha­zaállít ötkilónyi szőlővel. Szóval a dolgok derűjét szeretném jelezni. Örülök, hogy itt választottam helyet, előre látom, hogy ez a társaság tud visel­kedni s nem lesz itt idegtépő visikálás, lökdösődés, vagy Majdnem e szerint a forgatókönyv szerint zajlik le minden, két esetben kerül sor szóváltásra. Szókapcsolatokat tanu­lok: újra hízik a sor eleje, az is az éléhez simult, arrébb ment, s hozta magával a barátnőjét is, s nézze meg, úgy társalognak, mintha az elejétől együtt lennének. Hárman mérik a szőlőt, szilvát s a negyedik, dereshajú, ki­egyensúlyozott, magabiztos férfi folyamatosan árusít és tapasz­talt emberre valló kereskedelmi diplomáciával szereli le, ha va­laki hangoskodni kezd, vagy irritáló hangot üt meg. És senkit meg nem sért. Viselkedése annyira példaszerű, hogy tizenegy óra­kor, a stand felszámolásának pillanataiban visszatérek hozzák. A gépkocsi tetején az üres ládákat rakja sorba, onnét mutatko­zik be: — Nagy Sándor, a bodoc­i 25-ös zöldségboltból. Fél tizenegyig ezernyolcszáznegyven kiló szőlőt mértek ki, háromszáz szilvát, kétszázhúsz almát. Ment simán minden, mint a karikacsapás. A húsbolt melletti standokat nézzük végig. A kettesnél több­nyire fiatal lányok az elárusítók. Murok, hagyma, paprika va­n még, s azért arra szállingózik egy-egy vásárló. Az elárusítók idegesek, helyettük szégyellem magamat, amikor meglett férfia­kat leckéztetnek, hogy hiába hozakodnak elő nekik azzal, hogy most jönnek a váltásból! Amikor vége a műszaknak, maga is leteszi a kalapácsot... És mindezt egy tizenéves zöldköpenyes, s ahogy mondják, még zöldfülű legényke kukorékolja, s társa, akinek a köpenyhajtókájáról a nevét is leolvassa az előttem .Pró fiatalember — Böjte Éva — a másik békés szándékú vásárit hessegeti arrébb és fenyegeti: úgy­se szolgálom ki. Mikor a né­hány perces szóváltásnak a végére érnek, tizenegy óra egy per­cet mutat az óra mánusa. Az övé is. A záróra betartása bizony szabály, de ezt civilizált módon is tudomására lehet hozni a kliensnek. Az egyes standnál — a zöl­­ségüzletnél — már negyedre fordult az óramutató és még m­n­­dig kiszolgálják azt a néhány embert. Fáradtak, nem is csa*a, de szó nélkül végzik a dolguk. Az Agrocoop boltjai előtt is ke­reskedelmi érdek is talán, hogy ne kelljen újra mozgatni a meg­­maradt portékát. Ezért a tapasztaltabbak igyekezete, hogy a tel­jes mennyiséget eladnák, ha tudják. Szóváltás, civakodás, hallom, volt itt-ott. Áru sem jutott mindenből elegendő. De reménykedjünk, hogy jönnek a követ­kező hétköznapok és vásáros vasárnapok. Áruval, derűvel is mint azon a reggelen, amikor a mélán ásítozó tömeg meghallotta a fúvószenekar egy andalító keringőjének a dallamát. Az emberek felvisítottak. De nekem a fülessapkás Svejk fi­gurája, akin láttam, mennyire élvezi ezt a szerepet, vásáribb hangulatúnak tűnt. Jobban is tetszett. SYLVESTER Lajos (ALBERT Levente felvételei) 2.-3.

Next