Megyei Tükör, 1989. július (22. évfolyam, 5415-5440. szám)

1989-07-01 / 5415. szám

Az idei és az 1990-re szóló terv leg­jobb körülmények közötti teljesítése biztosítani fogja mind hazánk általá­nos fejlettségi színvonalának emelke­dését, mind pedig szocialista társadal­munk rátérését egy újabb szintre és stádiumra. Ez pedig megteremti az ah­hoz szükséges feltételeket is, hogy rá­térjünk a 9. ötéves terv és Romániá­nak a 2000-es évekig terjedő fejleszté­si perspektívái megvalósítására, s így az idei és az egész ötéves tervet a leg­jobb eredményekkel zárjuk, s újabb lendületet, adjunk a haza általános fej­lődésének. (Élénk és hatalmas taps.) Tisztelt elvtársak! A Központi Bizottság plenáris ülé­sén elfogadott dokumentumok meg­szabják a távlati orientációkat a ro­mán társadalom fejlesztésére a 2000-es évekig terjedően és a továbbiakban a harmadik évezred elejére. A jelenlegi stádiumból kiindulva, a 9. ötéves tervben és a 2000-es évig ter­jedően biztosítanunk kell a termelő­erők további növekedését, hangsúlyoz­va minden területen az intenzív fej­lesztést, mint lényeges követelményt pártunk és népünk stratégiai célkitű­zésének megvalósításához. Bár a megvalósított termelés fizikai szempontból sok területen a legfejlet­tebb országok színvonalán lesz, oda kell hatnunk, hogy a következő ötéves terv folyamán és 2000-ig terjedően úgy tökéletesítsük és korszerűsítsük a te­vékenységet, hogy az biztosítsa a ma­gas műszaki-minőségi színvonalat, a nyersanyagok, népünk termelőereje magasabb fokú hasznosítását. Úgy értékelhető, hogy az 1990-es fej­lettségi szintről kiindulva a 2000—2005- ös évekig megkétszerezheti­kdl­ az ipa­ri termelést, s biztosíthatjuk a 40—45 millió tonna stabil gabonatermelést, a nemzeti jövedelem megkétszereződését és ezen az alapon a nép civilizációs fokának, anyagi és szellemi életszín­vonalának általános emelkedését. Mindez megköveteli, hogy még ha­tározottabban munkálkodjunk a mű­szaki-tudományos kutatás fejlesztésé­ért, s így Románia ebben az időszak­ban, egészen a második évezred vé­géig és a harmadik évezred kezdeté­ig a műszaki-tudományos haladás ha­talmas erejévé váljék magas műszaki és tudományos színvonallal, fejlettség­gel minden területen. Ez egyébként — mint már nem egy­szer megjegyeztem — a pártprogram valóra váltásának, a sokoldalúan fej­lett szocialista társadalom sikeres meg­teremtésének és a kommunizmus felé haladásnak törvényszerű követelmé­nye. Lemaradni a tudományos és műsza­ki kutatás, az emberi megismerés te­rén annyit jelent, mint lemaradni a szocializmus építésében, a termelőerők, az egész társadalom általános fejlesz­tésében. Márpedig szocialista társa­dalmunk megteremti a legjobb felté­teleket a tudományos és műszaki ku­tatás magas színvonalának gyors meg­valósításához, az általános ismeret­­színvonal emeléséhez, a magas fokú forradalmi, tudományos, kulturális tu­dattal rendelkező nép létrejöttének biztosításához. Nagy tudományos erővel rendelke­zünk. Jelentős megvalósításaink van­nak a tudományos és műszaki kuta­tásban, valamint széles perspektívájú programokkal rendelkezünk minden gazdasági-társadalmi terület és az alapkutatás számára. Ennek megfelelően a leghatározot­tabban kell munkálkodnunk a tevé­kenység korszerűsítési és szervezési programjainak megvalósításáért a tu­domány és a technika legújabb vív­mányai alapján, hogy igazi forradal­márokként tevékenykedjünk minden területen. Ugyanakkor tovább kell tökéletesí­tenünk az oktatást minden fokon, biz­tosítva az összes dolgozók alapos szak­mai, műszaki és tudományos felkészí­tését. 1990-től kezdve az egész ifjúság a lí­ceum II. fokozatán folytatja tanulmá­nyait, tehát általánosítjuk a 12 osztá­lyos oktatást. A 9. ötéves tervnek már az első esz­tendőitől kezdve termelésbe állnak a 12 osztályos oktatás fiatal végzettjei minden szektorban, így létrejönnek a feltételek az ös­­­szes dolgozók, az egész nép általános szakmai, műszaki, tudományos és kul­turális színvonalának emeléséhez. Az egész oktatást a tudomány és a technika, általában az emberi megis­merés legújabb vívmányaira, a forra­dalmi világ- és életszemléletre — a dialektikus és történelmi materializ­musra — kell építenünk. A továbbiakban is megkülönbözte­tett figyelmet kell fordítanunk a párt és az állam politikájának határozott megvalósítására a környezet védelme és megóvása ügyében. Különösképpen biztosítanunk kell a talajerózió leküz­désére, az erdősítés megvalósítására, a környezetszennyeződés leküzdésére, és általában a vizek, a környezet tisztán­tartására vonatkozó országos progra­mok szigorú teljesítését. Kiindulva az önigazgatásra alapozott önálló gazdálkodás és önfinanszírozás elveiből, biztosítanunk kell a gazdasá­gi-pénzügyi normák, az árképzéssel, a gazdasági jövedelmezőség szüntelen növelésével kapcsolatos elvek határo­zott érvényesítését minden tevékeny­ségi területen. Nem kívánok most szólni a külön­böző tevékenységi ágazatok és szek­torok fejlődéséről, ez kellő helyet kap az irányelvprogramban, s biztosítja a nemzetgazdaság harmonikus fejlődé­sét, mind az iparnak, mind a mező­­gazdaságnak mint alapvető ágazatnak a fejlődése alapján és ennek megfele­lően a többi szektor fejlődése alapján, amelyek hosszú távlatot kínálnak ha­zánk felemelkedéséhez egy magas fej­lettségi szintre, a haladás és a civili­záció újabb csúcsainak meghódításá­hoz. A vállalatokban, iparközpontokban, minisztériumokban, kutatóintézetek­ben, állami és szövetkezeti mezőgaz­dasági egységekben, az összes szekto­rokban sorra kerülő viták folyamán elemzéseket kell folytatni, újabb in­tézkedéseket és javaslatokat előter­jeszteni a hazánk további fejlesztésé­vel kapcsolatos célkitűzések tökélete­sítése és töretlen, minél jobb körül­mények közötti megvalósítása ügyé­ben. Hassunk oda, a pártban és az egész néppel lezajló viták biztosítsák, hogy a kongresszus elé terjesztendő és a kongresszus által elfogadandó doku­mentumok nemzetünk gondolatát, egy­öntetű akaratát juttassák kifejezésre, azt az elhatározását, hogy következe­tesen megvalósítja a szocializmus és a kommunizmus megteremtésének prog­ramját Romániában! (Hatalmas, szűn­ni nem akaró éljenzés és taps; hos­­­szasan visszhangzik: „Ceaușescu — RKP!“. „Tiszteletünk, büszkeségünk: „Ceauș­escu — Románia!“) Tisztelt elvtársak! Országunk gazdaságának erőteljes fejlődése megteremtette a szükséges feltételeket az aktív részvételhez nemzetközi munkamegosztásban, a vi­­­lág más államaival való anyagi és szel­lemi értékcserében, tekintet nélkül a társadalmi rendszerre. Romániának a más államokkal való gazdasági és ter­melési kooperációs cseréi 1950-hez ké­pest több mint 45-szörösen növeked­tek. A gazdasági és termelési kooperá­ciós cserékben fontos helyet foglalnak el a szocialista országok, amelyeknek részarány­a körülbelül 50 százalékot tesz ki külkereskedelmünk volumené­ben. A fejlődő országokkal való gazda­sági kapcsolatok szüntelenül növeked­tek és ma körülbelül 25 százalékot képviselnek. Úgyszintén fejlődtek a kapcsolatok a fejlett tőkés országokkal, amelyek szintén 25 százalékot képviselnek Ro­mánia külkereskedelmében. Tekintettel a nemzetközi cserék je­lenlegi színvonalára, akárcsak a haza gazdasági-társadalmi fejlesztési prog­ramjára, bővíteni szándékszunk a gaz­dasági cseréket, a termelési kooperá­ciót az összes államokkal, tekintet nél­kül társadalmi rendszerükre. Az egész pártnak, az egész népnek, az összes gazdasági kádereknek jól meg kell érteniük, hogy a gazdasági cserék fejlesztése, a termelési koope­ráció bővítése objektív szükségesség. Éppen ezért jóval nagyobb határo­zottsággal kell munkálkodnunk a gaz­dasági együttműködés fejlesztésén, jó­val aktívabban kell részt vennünk, a termelési kooperáció alapján, a gaz­dasági kapcsolatok fejlesztésében, kü­lönleges figyelmet szentelve ilyen ér­telemben a fejlődő országokkal való termelési kooperációnak. Amint az irányelvek hangsúlyozzák, 2000-ig a külkereskedelmi tevékenységnek jóval erőteljesebben kell fejlődnie, az ex­portnak legalább 30 százalékot kell ki­tennie az árutermelés összességében. Szükségesnek tartom hangsúlyozni, hogy a KGST fontos szerepet töltött és tölt be a szocialista tagállamok kö­zötti kooperáció és együttműködés fej­lesztésében, s ugyanakkor hangsúlyoz­ni az összes szocialista országokkal va­ló jóval aktívabb együttműködés szük­ségességét. Jelenleg sok vita folyik a KGST- ben a gazdasági tevékenység tökélete­sítésének kérdéseiről. Egyes közgazdászok azt szeretnék, hogy mondjanak le a KGST elveiről, s ajánlják, hogy a Közös Piacot és a Közös Piac-beli elveket vegyük alapul. Nyilvánvaló, hogy az ilyen ajánlások merőben idegenek a szocializmustól és a KGST-től. Véleményünk szerint a KGST jelen­legi keretei és alapelvei jó bázist je­lentenek és a jövőbeni együttműködés fejlesztési kereteiként kell szolgálniuk. Ez azonban feltételezi a KGST alap­­szabályzatában foglalt előirányzatok töretlen megvalósítását arra vonatko­zóan, hogy el kell érni a tagállamok fejlettségi szintjeinek viszonylagos ki­egyenlítődését. Az együttműködés, a termelési szakosítás és kooperáció for­máinak és kapcsolatainak tökéletesíté­sében abból kell kiindulni, hogy fej­lődnie kell minden nemzetgazdaság­nak, mindegyiknek viszonylag egyenlő fejlődést kell elérnie, hogy biztosítani kell a tagállamok minél jobb gazda­sági, műszaki és tudományos függet­lenségét. A KGST-nek elszigetelődés nélkül, fejlesztve az együttműködést a Közös Piaccal és más regionális szervekkel, meg kell őriznie függetlenségét és jó­val aktívabb szerepet kell vállalnia a tagállamok gazdasági-társadalmi hala­dásában. Általában úgy véljük, hogy a jelen­legi fejlődési szakaszban és még hos­­­szú ideig a KGST-tagállamok, más ál­lamok gazdasági-társadalmi független­ségének megőrzése létfontosságú szük­ségesség, s az ettől való mindennemű eltérés negatív kihatásokkal jár. Ebben a szellemben Románia szilárd elhatározása aktívan részt venni a KGST tevékenységében, a 2000-ig ter­jedő, közösen elfogadott programok megvalósításában, mint ahogyan elha­tározása a KGST keretében is, kétol­dalú vonatkozásban is, fejleszteni kap­csolatait a különböző gazdasági szer­vezetekkel és széles körű együttműkö­dést és kooperációt kiépíteni — ismét­lem — a világ összes államaival, te­kintet nélkül társadalmi rendszerükre. Számolva a jelenlegi súlyos gazda­sági problémákkal, a világgazdasági válság erős megnyilatkozásaival és a fejlődő országok helyzetének számot­tevő romlásával, el kell jutni az e­­gyenlőtlenség felszámolásához, a fejlő­dő országok elnyomása régi praktikái­nak felszámolásához, a kapcsolatok új elveihez, amelyek lehetővé teszik min­den nemzet gazdasági-társadalmi fej­lődését, függetlenségét, biztosítják a világgazdaság stabilitását és valamen­­­nyi nép haladását. Ez feltételezi a nemzetközi pénzügyi rendszer gyökeres javítását, a végér­vényes lemondást arról, hogy a gaz­dasági kapcsolatokat politikai vagy más természetű meggondolásoktól te­gyék függővé. Minden államnak, de különösképpen a nemzetközi gazdasági szerveknek, a világbankoknak le kell mondaniuk ar­ról a gyakorlatról, hogy hiteleket csak olyan esetben folyósítanak, ha azok a tőkés magántulajdonra szolgálnak. El­lenkezőleg, a normális az lenne, hogy a nemzetközi bankok éppen az állami és szövetkezeti tulajdonra alapozott gazdasági-társadalmi fejlesztéshez nyújtsanak hiteleket, hiszen ez bizto­sítja a népek igazi gazdasági-társadal­mi függetlenségét és a jövőt képviseli. Románia, más államokkal együtt, kész cselekvően részt vállalni a bo­nyolult gazdasági problémákra, a fej­lődő országok kiadósságának megol­dására vonatkozó intézkedések közös kidolgozásából, a nemzetközi gazdasá­gi kapcsolatok új elveinek kidolgozá­sából. Ezek ugyanis objektív követelmé­nyek a gazdasági-társadalmi haladás­hoz, a nemzetközi gazdasági-társadal­mi válság leküzdéséhez, egy olyan iga­­zabb és jobb világ megteremtéséhez, ahol minden nemzet szabadon és füg­getlenül, saját törekvéseinek megfele­lően, minden beavatkozástól mentesen fejlődhet. (Hatalmas, hosszan tartó taps.) Tisztelt elvtársak! A Központi Bizottság plenáris ülé­sén elfogadott dokumentumok erőtel­jesen hangsúlyozzák, hogy helyes a népünk anyagi és szellemi életszínvo­nalának szüntelen emelését szolgáló szociális politika, hiszen az anyagi és szellemi életszínvonal szüntelen eme­lése kommunista pártunk politikájá­nak legfőbb célja, a romániai sokol­dalúan fejlett szocialista társadalom lényege. Mindaz, amit megvalósítunk, mind­az, amit célul tűzünk ki, a haza álta­lános fejlődését, a nép jólétének szün­telen gyarapodását szolgálja abból ki­indulva, hogy minden megvalósítás a népé, hogy minden megvalósításnak valamennyi honpolgár, az egész nem­zet jólétét és boldogságát kell bizto­sítania. Mindig nyomatékosan hangsúlyoz­nunk kell, hogy a személyes életszín­vonal emelkedése, minden honpolgá­runk jólétének gyarapodása csakis a termelőerők általános fejlesztésével, a haza fejlettségi szintjének általános emelésével, az egész nép, az egész nemzet jólétének gyarapításával együtt valósítható meg. Közismertek az anyagi és szellemi életszínvonal terén elért nagy megva­lósítások — a lakások számának nö­vekedése, az egészségügyi ellátás, az oktatás, a művelődés. Minden megva­lósításunk mind magasabb anyagi és (folytatása a 4—5. oldalon) MEGYEI TÜKÖR — 3.

Next