Háromszék, 1996. november (8. évfolyam, 1879-1904. szám)

1996-11-30 / 1904. szám

APÁTHY GÉZA A­rs poetica Tudós könyveim lapjait betrítve búcsúzom tőlük és az estbe lépek. Messzi bolyongok (a szivemben ének), s vágyon tekintek a csábító űrbe. „Arra születtünk mind, / hogy meghódít­suk a Rókák / kígyóútját,/és a csúcsra érve / megdicsőüljünk” —írja egyik szokatlanul keserű versében Apáthy Géza, akinek mind­össze harminchárom esztendő adatott meg, hogy meghódítsa a „Rókák kígyóútját”, s Jik alkalmi versei hálójába csalja, s rabul ejtse a Múzsát... Éppen húsz esztendeje, szívfájdítóan hamar befejeződött földi vonulása, s most, két évtized után egykori szerkesztősége jóvoltából asztalunkon alaposan megkéső első s egyetlen verses­­könyve, a Szavaimmal betakarlak. Noha nemzedéktársai közül Apáthy elsőként már kamaszként ismerked­hetett a közlés örömével, s szerepelt a nemzedék verset bontó antológiájában, a Vitorlaénekben is, életében kötet­ben nem jelentek meg költeményei. Ebben része lehetett a költő elbizonyta­lanodásának, visszahúzódó természe­tének is... De a versek íródtak, s ahogy a tisztelgő könyv előszavában a válogató Lend­vay Éva megjegyzi, nagyrészt „al­kalmi versek”. Persze, Eliottal szólva elmondhatjuk: minden vers tulajdonkép­pen alkalmi vers. Ige, alkalom szüli a költőt, akár a tolvajt, s az alkalmak Apáthy életében is sűrűsödnek, verset dalol a hazáról, a szülőföldről, a Cenk alatti városról, szerelméről, saj­át keresé­seiről egy tavaszi délutánon vagy egy őszi estén, s néha meg-megbicsakló tolla alól igazi fájdalom is kicsap, átkel az elmúlt évtizedeken és megperzsel: „Még remeg a drót, de a kifeszített / nyugtalanság nem bontott dalokat: / S ez fáj neki, szívébe hasogat,/ hogy ifjúsá­ga örvénylő semmivé lett” — írja A kötéltán­cos epilógjában. De nem lett mégsem „örvénylő semmivé’ ’, versekké változott inkább, fényt gyújtva „az emberek legbensőbb tájain”... |­. L. Hol AfijsvjAlok jÁrHAk A földön jár millió lelki lény, S nem látja éber s alvó földi szem. MILTON: ELVESZETT PARADICSOM Joan Wester Anderson amerikai írónő egy rendkívül hideg téli éjszakán — 1983. december 24-én — aggódva várta kocsival hazafelé tartó fiát, Timmet, miközben orkánerejű szél süvített végig Chicago felett. Utóbb megdöbbenve hall­gatta, milyen rejtélyes körülmények között, csodával határos módon menekültek meg barátjával együtt a fagyhaláltól. Angyal volt vajon az éj­szakában előbukkanó életmentő idegen, vagy földi halandó? Foglalkoztatni kezdte a dolog, és felhívást tett közzé magazinokban, kérve, hogy akinek hasonló esete volt, írjon neki. A második döbbenet akkor érte, amikor néhány hét múlva kinyitotta bérelt postafiókját: tele volt levelekkel. Ezekből a levelekből, bennük levő eseményekből, továbbá személyes beszélgetésekből született meg a könyv: WHERE ANGELS WALK (New York, 1992). Magyarul Somogyi Pál László és N. Kiss Zsuzsa fordításában az Európa Könyvkiadónál (Budapest, 1995) HOL ANGYALOK JÁRNAK címen jelent meg. Mert életét egy őrangyal . Ő vigyázza: Kettőzve kéje és felezve gyásza. SAMUEL ROGERS: AZ EMBER ÉLETE Néhány szót az előzményekről. A könyvet még október elején fedeztem fel a Corvina Könyvesboltban. Egyetlen példány volt belőle az egyik polc szélén. (Azóta még érkezett néhány.) Mikor levettem és átlapoztam, ugyancsak megkívántam, ám ránézve az árára (közel 20 000 lej volt), visszatettem a helyére. Azért hetenként két-háromszor bementem az üzletbe szétnézni és megfigyelni, hogy ott van-e még. Így ment ez egész hónapban, sőt, november első hetében is. Bevallom, saját magamnak kívántam ajándékul, ugyan nem karácsonyra, hanem novemberi születésnapomra. Úgy is határoztam, ha addig nem veszi meg senki, a Fennvaló is nekem rendelte. Eljövend végül is az a bizonyos nap(előtti), megyek a könyves­boltba, ám a könyvet már nem látom a helyén. Tekintetem végigszalad minden irányba, de nincs és nincs. Idegességem­ben ugyanis éppen csak az orrom elé nem néztem, pedig ott feküdt a könyv előttem, kivéve a sorból, hátára fektetve, csak kicsit magasabban. Nekem volt rendelve... . Barátkozzatok meg az angyalokkal, és lélekben szemléljétek őket. SZALÉZI SZENT FERENC Az olvasót persze mindez kevésbé érdekli, inkább arra kíváncsi már, hogy miről szól a könyv, mi van a levelekben? Ahogy azt a kötet alcíme is példázza: Igaz történetek égi látogatókról. Vagyis angyalokról, akik olykor földi alakban sietnek segítségünkre. Erről szól a több mint ötven fejezet, melyek mindegyikét egy-egy próza- vagy versidézet nyitja meg, és valamilyen angyalábra zár le a napfény színű oldalakon. Köztudott, hogy az angyalok létezését, mint Isten szolgálóit és hírnökeit, a keresztény, zsidó és mohamedán vallások is elismerik, a Szentírás, a Tóra és az iszlám Korán is gyakran említi őket, akárcsak Dante, Milton, Shakespeare, Abraham Lincoln és mások. Az írónő számos könyvet is felsorol a témában, ahol a szeretet olyan magas szintű, hogy az már a csodával határos. Idézi pl. Mancoln Muggeridge calcuttai Teréz anyáról írott könyvéből (Valami szépet Istenért) azt a részt, amikor a BBC filmes forgatócsoportja felvételeket készített a Teréz anya alapította Haldoklók Otthonában. A benti világítás annyira gyenge és tompított volt, hogy nem hittek a képek láthatóságában, ám előhívás után a felvétele­ket szép, szelíd ragyogás töltötte be, mely Muggeridge szerint a túláradó szeretetből ered, az a dicsfény, melyet a művészek látnak meg és tesznek láthatóvá. Csak neked, ki máshová nézessz, Nincs fényességes látomás. FRANCIS THOMPSON: ISTEN ORSZÁGA Térjünk azonban vissza J. W. Anderson könyvéhez. Ha szó szerint értelmezzük a történeteket, bevallom, nem egész hi­­hetőek. „Még a hívő is kételkedik kezdetben’ ’ — írja a szerző. Akkor ugyanis napirenden len­nének a csodák, márpedig nin­csenek. Ha a nehéz helyzetek­ben hí­vásra nő, férfi, vagy gyermek személyében megjelenne az an­gyal, és megmentene, kivezetne a bajból, egyszóval csodát tenne, majd ahogy felbukkant, úgy el is tűnne, nyomot sem hagyva maga után, az nagyon szép és jó lenne, de nemigen esik meg. Erre utal az írónő is, amikor a könyve végén így ír: „Nem sokan vannak köztünk, akiknek megadatik, hogy életük folyamán felismerhetnek égi lényeket. De mindnyájan le­hetünk angyalok egymás számára. Csak engedelmeskednünk kell annak a kis belső rezdülésnek, hallgatnunk kell arra a halk hangra, amely ezt mondja: Eredj. Kérdezz. Nyújtsd ki a kezed. Légy válasz valakinek a segélykérésére. Feladatod van, amit el kell végezned. Higgy...” Ekképpen lesz majd fénysugár az élted.­­ Mint vaksötétben az angyali léptek. SZAVAK EGY ANGLIAI TEMPLOM FALÁRÓL Nem járunk tehát messze az igazságtól, ha elfogadjuk azt a sokszor beigazolt, e sorok írója által is megerősített tényt, miszerint a Hit csodákra képes. A bennünk lévő ösztön pedig sokszor súgja meg azt, hogy a nehéz helyzetekben mit kell tennünk, kitől vagy mitől kell óvakodnunk, hogy elkerüljük a bajt, a tragédiát. Ösztön vagy égi sugallat...? Megérzés vagy az Úr oltalma...? Angyali útbaigazítás vagy a magunk józan esze, előrelátása...? Ki-ki döntse el hite, meggyőződése, belátása szerint. Kudelász Ildikó IIr. A XX. század legmegrázóbb Angyal-verse ötven évvel ezelőtt, 1956 decemberében született Amerikában. Márai Sándor írta New Yorkban (Mennyből az angyal...) az ’56-os magyarországi események hatására. ADVENTI OLVASÓLÁMPA 1996. NOVEMBER 30. Gotiscom a faiskola körül A Babeş—Bolyai Egyetem kihelyezett intézményeként Sepsiszentgyörgyön létrehozandó hároméves közgazdasági kollégium (főiskola) két szakának iratcsomója idén április­ban került az Országos Akkreditálóbizottság asztalára. A testület későn, október 7-én tűzte napirendre a kérvény meg­tárgyalását. Akkor eldöntötték, hogy az akkreditációs tanács gazdasági szakbizottsága november 15-ig véleményezze a dossziékat. November 8-án Sepsiszentgyörgyön járt két je­lentéskészítő. A látogatás eredményéről Birtalan Ákos kép­viselőt, a főiskola létesítésének kezdeményezőjét kérdeztük. A kiküldött egyetemi tanárok az anyagi feltételekre voltak kíváncsiak. A jelentésbe beírták, hogy létezik egy ingatlan, amit megfelelően be lehet rendezni, számítógépekkel fel­szerelt laboratórium, van tornaterem, bentlakás, étkezde, amelyeket lehet használni. A többit, ami az engedélyez­tetéshez szükséges, tehát az oktatók, az intézmény finan­szírozása, oktatási terv és kutatási tevékenység, a kezdeménye­ző intézménynek kell biztosítania. Tehát a Babeş—Bolyai Egyetemnek-A gondot a tanári kar jelenti, mivel a professzorok és előadó tanárok arányának meghatározónak kell lennie — mondotta Birtalan, aki a két jelentéstevőt elkísérte Kolozs­várra a rektori hivatalba. A két prorektorral és más két egyetemi tanárral tárgyaltak az ügyről. Andrei Marga rektor a tavaszon lediktált egy névsort a lehetséges oktatókkal. Az ezzel foglalkozó prorektor, Nicolae Paina csak annyit mon­dott a látogatáskor, hogy nem kötelezhet, de nem is fog megakadályozni senkit, aki ide akar jönni. A rektor december 10-ig amerikai körúton van, és hiányában a prorektorok nem hoztak végső döntést az oktatókkal való támogatásról. November 15-én összeült az akkreditációs tanács közgazda­­sági szakbizottsága, és úgy határozott, hogy a végső döntést elhalasztja addig, amíg az egyetem rektora hazajön. „Merjük remélni — mondja a képviselő—, hogy a rektor úr megerősíti az egyetem szenátusának írásos támogatását, és legalább az egyik szak beindításához szükséges tanári kar összeállításában segít.” (Szekeres) Teheteügn ! ide Írországban, Kökösön születtem. Ott,ahol H­árom­­szék folyója, a Feketeügij az Olttal ölelkezik. Csen­desen szeli ketté a medencét...­­ de erős időben harangkon­­dulással s asszon gjajgatás­­sal riasztja az éjjeli mezőt. Valami békés szorongást rej­teget medrében... Partjáról mint katlan közepéből járta körbe tekintetem a világvég­­hegyeket... Gyerekkoromban a Feketeügy országot válasz­tott, s most is választóvíz a Szé­kelyföld dél­i csücskén... A f­eketeügy az fekete ügy. PIUCOR SÁNDOR VÁMSZER GÉZA-DÍJ A közbivásÁrhelyi JátSZÓIn­mutrÁciÓjA Sokfelé tapasztaljuk, hogy szereikkel gyakorolják a termé­­életrevaló egyének és közösség­szetes anyagok: agyag, vessző, gek sajátos anyagi-szellemi háncs, fonal, gyapjú, bőr egy­­adottságaik, értékrendjük, szak­­szerű, hasznos tárgyakká ala­­értelmük és leleményességük kírásának fogásait. A kezdi­­szintjén gyakran törvények, vásárhelyi művelődési ház rendeletek, intézmények, szer- táncoktatója, Ráduly József és vezetők és a magas szakmai a köréje JÁTSZÓHÁZ néven elit rosszallása ellenére is miként szerveződő munkaközösség: törekednek megőrizni vagy Ráduly Márta, Ráduly Ibolya, megszerezni az öröm és boldog- Haszmann Gabriella, Jancsó­ság illúzióit. Idén a kézdivásár- Katalin, Jákob Ildikó, László helyi Mesterségek ünnepe­lt- Károly, Nagy Sámuel a tárgy­­szellemülten éneklő, zenélő, alkotó készségek megalá­­táncoló,játszó,dolgozó kisgya­­pozásában elért példamű­­vekek, serdülő ifjak és pályakoz­­tató eredményeiért nyerte el de felnőttek sokadalmát is je­ az EMKE 1996. évi Vámszer­kentette. Mindezek szakmai Géza-díját, színvonalán felismerhető egy Pedagógusok jól ismerik a olyan, a háromszéki egyházak- nyelvi, látás-, hallás-, manuális­­ban, iskolákban, művelődé- értékek és készségek formá­­si otthonokban-egyesületek- lásának, beidegzésének mód­ben, múzeumokban, gazdaság­sterett és mindezeknek a ri­­gi-közigazgatási egységekben gyelem, gondolkodás idegrend­­évtizedek óta alakuló kultura- szeri kapcsolataiban, minden kis közeg, amelyben közösségi­ kultúra megélhetésében betöl­­tépi kultúránk új gyöngysze­­tött szerepét. Erre tehát nem meg­kristályosodhatnak, csak az ipari, hanem a szellem Ennek a közegnek egyik mi pályára készülő gyerekek­­legfiatalabb hajtása az a nép­­nek is szükségük van. Elkép­­táncoktató, pedagógus, házi­­zelhető, hogy sok-sok óvoda­­asszony, népfőiskolás bútor­­ban és iskolában, művelődési festő, kerámiaipari mérnök, otthonban hasonló, helyi „erek­­lőszerszámkészítő iparos összeg­ből” álló önszerveződések tételű lelkes kisközösség, a­ segíthetnék pedagógusain­­mely havonkénti rendszeres- hát népnevelő-oktató céljaik réggel felkeresi a megye na- . kiteljesítésében, gyobb iskoláit, gyermek-, Marosvásárhely, 1996. közösségeit. Ott játékos mód- november 12-én Bandi Dezső

Next