Háromszék, 2001. június (13. évfolyam, 3273-3298. szám)
2001-06-01 / 3273. szám
4. Ismerjük meg egymást jobban! Két nemzet békés együttélésének alapvető feltétele egymás megismerése, tisztelete. Ez a gondolat lett az alapja két negyedikes step by step osztály, a kolozsvári Gheorghe Lazár Pedagógiai Líceum román és a sepsiszentgyörgyi Váradi József Általános Iskola magyar diákjai egyre mélyülő barátságának. Két év alatt négy hétvégét töltöttünk együtt. Ebből két kirándulásra futotta Kolozsváron és környékén, és ugyancsak kettőre Sepsiszentgyörgyön és környékén. Nyáron közös kézművestáborba készülünk Illyefalvára óriási lelkesedéssel. Célunk egymás kultúrájának, életterének, szokásainak megismerése, nyelvtanulás, a konkrét együttélés megtapasztalása volt. A gyermekeket családoknál szállásoltuk el, ahol nemcsak ők, hanem a szülők is rájöhettek, hogy épp olyan gyermek a szentgyörgyi is, mint a kolozsvári. Az anyagiakat a kolozsvári Etnokulturális Kisebbségek Forrásközpontjától elnyert pályázatból fedezzük, a két legutóbbi kirándulás és a nyári tábor költségei innen kerülnek ki. A Székely Nemzeti Múzeum, a csernátoni Tájmúzeum, a kolozsvári Erdélyi Népművészeti Múzeum megtekintése, a két város műemlékeinek, híres épületeinek, természeti szépségeinek Szent Anna-tó, belisi gyűjtőtó megismerése hozzájárult egymás hagyományainak jobb megismeréséhez. Az első találkozáson még szorongó, feszengő gyermekeink az elmúlt hét végén csillogó szemmel, boldogan szálltak le Kolozsváron az autóbuszról. Román barátaik már türelmetlenül várták őket, néhányat magyar szótárt lóbáltak kezükben. A közös vacsornál azonban már szótár nélkül is jól megértették egymást. Mivel két éve a románnyelv-tanulás konkrét célunk volt, a szentgyörgyiek barátaik csodálkozására egyre folyékonyabban és helyesebben beszélnek románul. A találkozások, levélváltások, telefonbeszélgetések során szövődött barátságok a gyermekek és szülők között remélhetőleg egyre szilárdabb hidat képeznek majd az előítéletek, gyűlölködések árja fölött. Bedő Magdolna és Balázs Réka tanítónők, Sepsiszentgyörgy Az oldalt szerkesztette: Demeter J. Ildikó Az utca hangja BOLDIZSÁR BÉLA, Kézdivásárhely. Az utóbbi időben nagyon sokat csámcsog a román média azon, hogy megkapjuk-e a státustörvényben tervezett jogokat. Mindenki, politikusok, újságírók, de még papok is félnek, hogy mi lesz ebből. Megyénk egyik ügyvédjétől is lehet hallani, hogy ez így nem jó! Diszkriminációról beszél, de nem veszi észre, hogy mi, magyarok mekkora kivételezés miatt kesereghetnénk, ha mindent szívre veszünk? Moldávok jöhetnek csak úgy, néhány hívőnek ortodox templomokat húznak fel állami támogatásból, rendőrökkel rakták teli falvainkat, egyetemről nem is akarnak hallani, és ami még felháborítóbb, olyan személlyel „gazdagodik” a román parlament, akit életfogytig elítéltek, gyilkossággal gyanúsítják, s ki tudja, mi van még a rovásán. Megáll az ember esze, ha végiggondolja, mi mocskot szórnak ránk! Minden emberitől megfosztanának ebben az országban, ahol a megaláztatás, kisemmizés, nyomor a jellemző, s maholnap már a levegőt is könyöradományként kapjuk! Kétezer moldáv tanuló ösztöndíjat kap nálunk, míg sokgyermekes családok a ruházat hiánya miatt esnek el az iskoláztatástól, néha már az alsó tagozaton. A választási plakátokon pedig továbbra is vigyorognak a politikusok, a polgármesterek még nem értek rá eltakaríttatni őket. CSILLAG GYULA, Málnásfürdő. 2000. november 1-jén Lada gépkocsimmal Kézdiszentlélekre utaztam, mikor hátulról elgázolt egy másik Lada. Azonnal kihívtuk a kézdivásárhelyi forgalmisokat, ők megtették a magukét, s a kiállított papírok alapján folyamodtam a sepsiszentgyörgyi Unita biztosítótársasághoz, ahol a kolléga biztosíttatta be kocsiját. Követeléseik szerint tetettem rendbe az autóm, mindent törvényes és szabályos okmányokkal végeztem, és azokat már decemberben leadtam. Kártérítési költségeim 1 875 000 lejre rúgnak, amit a híres román német biztosítótársaság máig sem fizetett ki, pedig egyéb kiadásaim is voltak: javítás, beszerzés, telefonálgatás, ide-oda szaladgálás, intézkedés stb. Ha még a féléves inflációt is hozzáveszem, ez további 506 250 lej. Az Unita saját érdekében felkért és felhatalmazott, hogy autóbiztosításokat toborozzak neki. Csakhogy én erre nem vagyok hajlandó! Nem rosszindulatból mondom, de nem ártana, ha az illetékes hatóságok is betekintenének az Unkához. DÁVID ÁRPÁD, Málnásfürdő. Az RMDSZ elmúlt négyévi munkáját értékelve úgyvélem, hogy minden dicséretet megérdemelnek az egyszerű tagok fegyelmezett magatartásukért, szilárd egységükért. A központi vezetőség azonban gyengén politizált, és bár felesküdött, hogy harcolni fog az erdélyi magyarságért, ebből kompromisszum és halogatás lett, nagyon kevés eredménnyel. Köszönet ezért is, de elég volt a megértésből. Olyan vezetőségre van szükségünk, amely az esküjét betartja, vagy ha nem tudja, kivonul a kormányból. Elsőrendű kötelessége a mindenkori RMDSZ-vezetésnek, hogy a magyarságot összetartsa, a platformokat egyesítse, amíg nemzeti jogainkat vissza nem kapjuk. Minden magyarnak az RMDSZ-ben a helye, kizárósdit nem szabad játszani! Melyik kisebbségi szervezetből zárnak ki tagokat politikai nézeteik miatt? Engedjenek bizonyítani másokat is, így helyes, így igazságos és így demokratikus. Azt is szeretném tudni, hogy a honatyák fizetésemelésekor a mi képviselőink miért nem szavaztak a törvény ellen? A nagy fizetés miatt felejtették el érdekeinket? PAKUCS ETELKA, Nagyborosnyó. Dunántúli koraiamról nagyon gazdag élményekkel tértem haza. Több alkalommal is részt vettem a nyugdíjasklubok és idősek Életet az éveknek c. országos rendezvényén. A székelyeket képviselve Nagyatádon, Dombóvár-Gúnárosfürdőn, Fehérváron (melynek egyik klubjában öt éve tiszteletbeli tag vagyok), Balatonkenesén jártam, díszoklevél és emléktárgyak gazdagítottak. Mindenütt első helyen ünnepelték az anyák napját, így nyugdíjasként is érdemes élni, ezen élmények adnak erőt, kedvet a még hátralevő idő eltöltéséhez. BOKOR JÁNOS, Sepsiszentgyörgy. Négy éve lakom a V. Goldis utca 26. szám alatt, s azóta ázik a fürdőszobám is. Már a régi lakóbizottságot is kértem a helyzet orvoslására, de ez nem történt meg. Most az új elnököt és a bizottsági tagokat is megkértem, és többszöri vizsgálódás után meg is ígérték, hogy intézkedni fognak. Intézkedtek úgy, hogy most meg jobban azok, és mikor szóltam, hogy az elnök jöjjön, és nézze meg, azt felelte, ő kifizetett 350 000 lejt a javításra. De ha nem azt csináltatta meg, amit kellett volna, és maradt minden a régiben?! UGRON JÁNOS, Sepsiszentgyörgy. Úton-útfélen hallani véleményeket az idén avatott Szent György-szoborról, ha ugyanazt szobornak lehet minősíteni. Egyesek szerint „bődületes”, ocsmány munka, mások szerint gúnyt űztek a lovagból. A fenti véleménymondókhoz magam is csatlakozom, mert az egész olyan, mint egy cirkuszi mutatvány, a városközpont szégyene. Kimondottan groteszk mű ez, nem csoda, hogy már megjelentek a róla szóló viccek mind a székelyek, mind a románok között. Elképzelhető, hogy a városunkba látogató idegeneknek, turistáknak milyen megdöbbentő látvány lesz: röhögni fognak rajta, főleg azok,akik ismerik Szent György lovag legendáját. Ha a városvezetőség azért tette közszemlére a szoborterveket, hogy a lakosság véleményt mondjon róla, miért nem vették ezt figyelembe, hiszen tudomásom szerint más makett kapta a legtöbb szavazatot? Miért választották ezt a rusnyaságot, amelyről azóta bebizonyosodott, hogy a nagyszámú közönségnek egyáltalán nem tetszik? Ez a fémlemez tákolmány elég sokba került, és vajon hány évtizedig marad ott? Kit terhel ezért a felelősség? A legjobb az lenne, ha eltüntetnék (van rá példa, Nagyszebenben épp a lakosság felháborodása miatt távolítottak el egy szobrot), és egy szebb szobrot állítanának városunk védőszentjének, az anyagi veszteséget pedig azok állják, akik ezt a hatalmas hibát elkövették. NYÍLT TÉR In memóriám Kelemen Ferenc Amikor 1941 -ben megkapta a SAS-behívót, kiment a kertbe, és zokogva sírt... Negyvennyolc órán belül köteles volt bevonulni... Már az első bevetésnél elesett. Meghalt a HAZÁÉRT és EURÓPÁÉRT! Ő ezt nem tudta. Nem kapott Krády-csapatkeresetet. Csizmadiasegéd volt Sepsiszentgyörgyön. Nagyborosnyóról származott. Tudott róla még valaki??? I. J., Marosvásárhely Alapítványi tervek és nosztalgiajuniális Bölönben Örvendetes eseményt szeretnék az érintettek és főleg a bölöni lakosok tudomására hozni. Nagyon remélem, hogy törekvéseink felkarolókra, anyagi vagy szellemi támogatókra találnak. 1990-ben megalakult és a törvényszéken bejegyeztetett a Bölöni Farkas Sándor Alapítvány, melynek első, és azt hiszem, mindeddig utolsó tevékenysége is a falu nagy szülöttje bronzszobrának elkészíttetése és a róla elnevezett tér rendbeszedése volt. Sajnos (és itt nem kritizálni akarok), az alapítvány működése leállt, gyakorlatilag megszűnt. Ezt próbáljuk újraéleszteni. Idén tisztújító közgyűlést hívtunk össze, és új vezetőséget választottunk. Fő törekvésünk, hogy megpróbáljuk sínre állítani, működőképessé tenni ezt a kulturális alapítványt. Konkrét célunk előteremteni a Bölöni Farkas szülőházának megvásárlásához szükséges anyagiakat. A házban falumúzeumot szeretnénk működtetni, hogy meg tudjuk őrizni és ismertetni az új generációkkal községünk néprajzi, szellemi értékeit. Ugyanakkor szeretnénk egy kulturális információs központot alapítani megfelelő felszereléssel. E cél érdekében megpályázok az Illyés Alapítvány által kiírt 1500 USD-t. Tehát terveink vannak, viszont jó néven veszünk, köszönettel nyugtázunk minden segítséget. És itt elsősorban nem anyagiakra gondolok: nagyon szívesen fogadjuk a már működő, jól menő alapítványok tanácsait, útmutatásait. Mert az igazat megvallva nem sok tapasztalatunk van ilyen téren. Az alapítvány június 3-án nosztalgiajellegű juniálist szervez Bölönben, melyre szeretettel elvár minden elszármazott bölönit is. Az ünnepségek programjában szerepel egy nosztalgia minifoci-mérkőzés, az 1986-ban lejátszott első bajnokság döntőjének az újrajátszása a Veterán és a Jebe csapataiközött. Ezért kérünk mindenkit, aki e csapatok tagja volt, hogy június 3-án a megfelelő felszerelésben jelentkezzék. Ugyanakkor megkérjük a Bölöni Lendület labdarúgócsapat azon tagjait, akik a ’70-es években képviselték a községet a megyei bajnokságon, jelenjenek meg ők is a majálison, hogy ha már labdarúgásból kevesebbet is, de lelkesedésből és odaadásból példát mutathassunk a mai fiataloknak. Utána természetesen flikkenezés, sörözés és tánc is lesz, és tudom, hogy e csapatok ebben sem voltak utolsók. Vajda Dénes, Bölöni Farkas Sándor Alapítvány A kutyafáját! Felháborodott férfi telefonál a szerkesztőségbe: leült egy italkimérés szabad ég alá kirakott asztalához valamit meginni, s a tulaj kutyája a lába mellé piszkolt. Mikor ezt szóvá tette, a „patron” vállat vont, mondván: Jól tette! Mármint a kutya. Éppen minden riporter kinn van terepen, a fotósunk is, így nem tudunk azonnal odamenni, de valamit tennünk kell, ezért hívjuk a közegészségügyet, a tisztiorvosi szolgálatot. A főnöknő már tud a dologról - - emberünk nem hagyta magát, bejelentést tett -, s intézkedett is, kiküldte a területi felügyelőt. Újabb telefon, s megtudjuk, hogy a felügyelő azonnal kiszállt. Megtalálta a kutyát, megtalálta a „produktumot” - a magabiztos tulaj és személyzete egyáltalán nem tartotta fontosnak a „bűnjel” eltüntetését, hiszen ismerik ezt az országot!s, a főnököt viszont nem, még majd vissza kell mennie, hogy beszéljen vele (azóta sem sikerült!). Azt is elmondja azonban, hogy az „ő vonalukon” nem tud, mit tenni, a közegészségügyi törvényekben sehol sem szerepel, hogy egy vendéglőben a kutya nem ibrikálhat a fogyasztó lába mellé. Punktum. Kérdőjellé merevedünk, s gondolkodni kezdünk, hogyan tovább? Hoppá! Megvan! Ha „emberileg” nem lehet az ügyben lépni, próbáljunk meg „kutyailag”. Telefon az állategészségügyhöz. Bingó! A 2000-ben a 605-össel módosított 1993. évi 497-es kormányhatározat alapján az állategészségügyi felügyelőség, amely, mint tudjuk, az állati eredetű, emberi fogyasztásra szánt termékek higiéniájának ellenőrzésével, így a közétkeztetési egységekkel is foglalkozik, s 2 millió lejre bírságolhatja a tisztaság ellen vétőt, s ha azután sem „tér jó útra”, akár be is zárathatja a kocsmát. Most egyelőre a helyszíni szemle alapján figyelmeztették a tulajdonost. Hogy eredmény nélkül, arról magam is meggyőződtem:az incidens után egy héttel is élt a német juhász a bódé mellett. Nos, a történetnek több tanulsága is van. A legfontosabb az: nem kell mindent eltűntünk, de ahhoz, hogy változzék is valami, felelősségteljes állampolgárként lennünk kell érte. Jelen esetben a fogyasztó bejelentést tett, szóban. De ez csak fél lépés. Az igazi az lett volna, ha írásban teszi le a bejelentést, mert az már más elbírálás alá esik, annak nyoma van. Azt el kell intézni, és elintézéséről írásos beszámolót tenni a felettesnek. Nem lehet eltussolni. Követhető. Igaz, hogy a sajtóhoz fordult, az ügynek nyilvánosságot adott, lehetőséget, hogy a tanulságokat a közvélemény elé tárjuk. A másik tanulság: a törvény halott szó, ha nem követeljük ki betartását s annak ellenőrzését. A harmadik: jó lenne, ha a tanács nem húzná-halasztaná tovább a kutyatartással kapcsolatos határozatának meghozatalát. Mindenki a kóbor kutyákról beszél, közben azt elfelejtjük, hogy egyre többen tartanak házi kedvencet, de csak nagyon kevesen tudnak vele beilleszkedni a társadalomba, úgy élni együtt a többi emberrel, hogy ne zavarjanak másokat. Azt hiszik, ha van egy státusszimbólumuk mert a fajkutya azzá vált , mindenki más köteles előttük hasra vágódni, s azt tesznek, amit akarnak. Pedig ezzel csak emberi pitiségüket bizonyítják. Valószínű, hogy a szóban forgó, bárnak feltitulált műintézmény tulajdonosának fogalma sem volt, mit jelent a szó, amivel intézményét elnevezte. Pedig így, a történések tükrében telitalálat, mondhatjuk: szánalmasan kisszerű. Páljános Mária 2001. JÚNIUS 1.