Háromszék, 2001. augusztus (13. évfolyam, 3325-3351. szám)

2001-08-01 / 3325. szám

KÖZÉLET RENDHAGYÓ PER Közbirtokossági legelők is vannak Rendhagyó per kezdődött tegnap a sepsiszentgyörgyi bíróságon. A nagyajtai közbirtokos­ság — elnöke Péter Gézit — hívta az ítélőtanács elé a megyei földosztó bizottságot, mert júniusi határozatában elutasította ama kérelmüket, hogy az 1948-ig tulajdonukban lévő közbirtokossági legelőt a 2000/1-es törvény 39. cikkelye értelmében adják vissza volt tulajdonosainak. A megyében több hasonló eset van, a nagy­ajtai 110,5 hektárnál jóval nagyobb területek is tudtuk meg Birtalan Ákos képviselőtől, aki részt vett a periratok előkészítésében, s a tár­gyaláson is megjelent­­, összesen mintegy 60 000 hektárnyi. A nagyajtai közbirtokosság a legelő tulajdonjogát igazoló összes dokumen­tummal rendelkezik, ezek értelmében a helyi föld­­osztó bizottság azt vissza is adta, de a megyei bizottság ez év júniusában, arra hivatkozva, hogy községi legelőről van szó, elutasította kérelmüket. Valójában az történt, hogy az 1948- ban államosított területet, legelől 1990-ben az erdészet kezelésre-használatra átadta a község­nek, majd az 1997-ben megjelent 167-es törvény értelmében a helyi tanács tulajdonába került. Holott azok valójában magánlegelők, illetve köz­birtokossági területek voltak. A megyei földosz­­tó bizottság valamiért nem szereti a közbirtokosságokat — még csak át sem veszi azokat az iratcsomókat a helyi bizottságoktól, melyekkel legelőket vagy szántóterületeket kö­vetelnek vissza az egykori tulajdonosok. Ez a per precedens értékű lesz. Ha a nagyajtai közbir­tokosságnak sikerül törvényes úton visszasze­reznie 110 hektárnyi legelőjét, minden bizonnyal más községekben is megmozdulnak, s peres úton követelik vissza jussukat. A tegnapi tárgyalást különben szeptember 11-re halasztották, mert a megyei földosztó bizottság ügyvédje nem jelent meg időben. (sima) RÖVID RENDKÍVÜLI TANÁCSÜLÉS KÉZDIVÁSÁRHELYEN A békés együttélés érdekében A tegnap délután megtar­tott rendkívüli tanácsülés na­pirendjén öt határozattervezet szerepelt. Miután a júniusi testületi ülésen Ferencz Atti­la alpolgármester az új köz­­igazgatási törvény értelmében lemondott tanácsosi man­dátumáról, a megüresedett helyre új tanácstagot kellett beiktatni. Miután az RMDSZ- pótlistán soron következő Bokor Zoltán József írásban lemondott tanácstagi mandá­tumáról, a szövetség az utána következő Borsai György köz­gazdászt, a Poliprod Rt. gaz­dasági igazgatóját javasolta tanácstagnak. Az egy évvel ezelőtt megválasztott igazo­lóbizottság tagjai jóváhagy­ták az új városatya beiktatá­sát. A következő négy napi­rendi pont előterjesztése csu­pán tíz percet vett igénybe, ugyanis Török Sándor pol­gármester elmondta, hogy a prefektúra megtámadta a már meghozott döntéseket, azok módosítását kérve, és „a békés együttélés érdekében” arra kér­te a városatyákat, fogadják el a polgármesteri hivatal által ja­vasolt szövegmódosításokat. A jelen levő tizenöt tanácstag kommentár nélkül, egyhangú­lag elfogadta a módosító javaslatokat. A rendkívüli ülés 18 percig tartott. (Sociom) 2001. AUGUSZTUS 1. Felmérték Kézdivásárhely épített örökségét • A kolozsvári Babeş- Bo­lyai Tudományegyetem mű­vészettörténész diákjai, vala­mint a budapesti Műszaki Egyetem építészhallgatói július 15—28. között felmérték a tör­ténelmi Kézdivásárhely épített örökségét. Kovács Zsolt és Weisz Attila kolozsvári, illetve Schuszter Dániel budapesti tanárok vezetésével keresték fel a műemlékként vagy régi épületként számon tartott la­kásokat, házakat. Az egy hét alatt elkészített felmérést a polgármesteri hivatalnak ad­ják át. (Dévai) JÚLIUSBAN HÁROMSZÉKEN Nem nőtt a bűnözés Kereken háromszáz bejegyzett bűnténnyel megyénk júli­usi teljesítménye saját eddigi statisztikáiba illeszkedik, az országos átlaghoz viszonyítva alacsony, a súlyosabb esetek gyakoriságát tekintve utolsó helyen állunk — tudtuk meg a rendőrség tegnapi sajtótájékoztatóján. A júliusi bűntények megoszlása a következő: 93 gazdasági, szintén 93 közigaz­gatási, 114 egyéb. Utóbbi kategóriában szerepel két gyilkos­sági kísérlet, egy súlyos testi sértés, egy rablás, 35 csalás, 28 közúti, 22 erdészeti bűntény. Ugyanebben a hónapban a rend­őrség (csendőri vagy pénzügyi segédlettel) több mint 300 megelőző akciót és ellenőrzést hajtott végre, 3400 esetben járőröztek, és ez híján 6000 pénzbírságot róttak ki, mely össze­sen 800 millió lejre rúg. A bevételek zöme — 4600 esetben — közlekedési kihágásból származik, mintegy 600 közrend­­háborításból, 274 a kereskedelemből. Az adatokat elemezve a rendőrparancsnok úgy vélekedett, hogy a megelőzésnek volt látszata, a súlyosabb erőszakos cselekedetek ugyanis otthon, családi körben történtek, nem nyilvános helyen. A rablás is jelentéktelen volt, ez a műfaj eleve ritka nálunk, az idei átlagunk havi egy eset. (demeter) EGYETEMI FELVÉTELIK Korlátozzák a tandíjköteles helyek számát Csak az őszi egyetemi felvételin alkalmazhatja az oktatási minisztérium azt a július 17-én elfogadott törvényt, mely szabályozza, de főként korlátozza a tandíjas helyek számát. A napokban befejeződött nyári felvételik eredményét a jogszabály nem módo­síthatja, a bejutott hallgatók mégsem töltik nyugodtan vakációjukat. A szaktárca arra hivatkozik, hogy azért kényszerül e nem túl népszerű lépésre, mert egyes egyetemek a hallgatói létszám, ezáltal a fejkvótából, valamint a tandíjakból befo­lyó összegek növelésével kívánnak megerő­södni, figyelmen kívül hagyva ellenben a ren­delkezésre álló tantestületet és tantermi, va­lamint laboratóriumi felületet. Tudni kell, hogy az ingyenes helyekre bejutott hallgatók­ra a költségvetésből kiutalt összeg függ at­tól, milyen szakról van szó, az egyetemi sze­nátusok pedig arra törekszenek, hogy minél több pénzt kapjanak az államtól. Míg az alap­összegként meghatározott fejkvótát az infor­matikusok esetében 1,5-tel szorozzák, a jog­hallgatóknál 0,9, a színészjelölteknél 6-os a szorzó. A többnyelvű karokon a magyar hall­gatóknál 1,58-cal szorozzák a fejkvótát. Az egyetemeknek a működtetett szakoktól függően­­ nem egyformán sikerül fedezni­ük költségeiket a kiutalt összegből, a hiányzó részt a fizető hallgatóktól kívánják behajtani. Az egyetemek létszámnövelő törekvése, valamint a minisztérium szigorító szabályzó­ja ellentétes szándékú, a közön pedig azok a hallgatók vannak, akik a bejutási vonal alatti eredményt érnek el, és a tandíjfizetést is vál­lalnák, csak hogy felvegyék őket. Annál is inkább, mert ők is jogosultak tanulmányi, illetve szociális ösztöndíjra, ami állami és az egyetemek saját bevételéből származó keretből fedezhető. (fekete) Kézdiszentléleki hírhalom (folytatás az első oldalról) • A Kézdivásárhellyel folytatott földes perben július 16-án hirdettek ítéletet a craiovai megyei törvényszéken, s habár még a döntést nem közölték, nem hivatalos források szerint a szentlélekiek veszítettek. Ebben az esetben fellebbezni fognak — mondták az illetékesek. • A háztartási szemetet kéthetente szállítják el, minden második pénteken a község­­központból, szombatonként a községhez tartozó falvakból. Mivel nincs engedélyezett szeméttároló helyük, a kézdivásárhelyi telepet használják, de igyekeznek saját tárolót kialakítani. A tanács döntése értelmében minden lakos szemétilletékként havonta 0,35 márkának megfelelő összeget fizet. 3. Úz-völgyi túszszedés A csíkszentmártoni Tenni Közösen Próbálunk Ifjúsági Társulat — ötven személy —július 21—28. között ifjúsági tábort szervezett az Úz völgyében. Előbb a táborozás lénye­géről kellene szólnunk, de esetünkben is a szekér utasa ismét megkerülte az elejét, s egy kellemetlen incidenssorozatról kell beszélnünk némi ködoszlatás szándékával, és felhívni az olvasó figyelmét arra, hogy egy helyi érdekű kocsmai összekoccanásból hogyan kerekedik országossá manipulált álbotrány, milyen tálalásban jut el az ügy a kormányfő füléig, aki a nyakaszegett információk alapján kijelenti: „Ne jussunk oda, hogy a mi hazánkban megszabják ne­künk, hogy szabad-e énekelnünk vagy a bórát járnunk. ” A miniszterelnököt tájékoztató ha­zafiak egy incidens színterét — az­ Uz. völgye — Bakó me­gyébe helyezik át, ahol „egy Hargita megyei magyar csoport megfenyegette és terrorizálta az iskolásokat azért, mert román táncokat jártak és románul énekeltek''. A kormányfő parancsot adott Tom­a Zaharia tábornoknak, hogy az inci­densről tájékoztassa, megjegyezvén: „nem tűrjük el, hogy nemzeti szimbólumaink vita tárgyai legyenek ". (Adevărul) A történet egyszerű, sajnos, alig van olyan település, ahol akár hetenként ne fordulna elő ehhez hasonló. Négy fiatalember egy szép este otthagyta az ifjúsági tábort, s az úztelepi bár felé­­ vette útját. Ebbe a kiskocsmába többnyire az úri volt honvéd­laktanyákban működő diáktábor s a völgyben és környékén ki­ránduló, illetve munkálkodó emberek térnek be egy korty szóra. Azon az estén is így történt, aztán a baj ott kezdődött, hogy a koma visszaütött. A tények Gergely András táborszervező re­konstrukciója szerint a következők: a négy magyar fiatalember­rel egy részeg csobán kötekedni kezdett, ds hazátlan jöttmen­teknek titulálta őket. Szóváltás keletkezett, a csobán otthon érezvén magát (Úztelep Csíkszentmártonhoz tartozik, de a hely­ségnévtáblát dărmănești-i dormánfalvi — h­atárkiigazí­­tók három kilométerrel fennebb, a telep fölé helyezték át, s ekképpen a kistelepülést és környékét Bakó megyéhez csa­tolták), az őshonos jogán ököllel az egyik csíki legény arcába vágott. A koma ekkor ütött vissza. Az egyik, dzsúdózásban is jártas csíki legény kiütéssel kiterítette a csobánt. Az úzi diáktábor egyik bákói pedagógusa riasztotta a rendőrséget, s antiterrorista rohamosztag bevetését kérte. Közben olyan rémtörténeteket agyaltak ki, hogy a magyar táborbéliek egyfolytában provokálják őket Aurelian Stanciu tanár úr azt ordibálta, hogy ő Burebista korától román földön él —, mi több, valószínű, a világ más tájain előforduló rémtetteket az Uz völ­gyébe áttelepítve azt híresztelték, hogy a ma­gyarok huszonkilenc túszt ejtettek, álarcot öltve állandó rettegésben tartják őket — a tábor legalább kétszáz szentmély befogadására alkalmas —, a csobánról elhíresztelték, hogy élet-halál között kómában fekszik a kórházban. A rohamrendőrség harci készültségben érkezett a helyszín­re, ejnek évadján bet­erítették a csíkszentmártoni sátortábort, a vezénylő tisztet, kiparancsolták a sátorlakókat a gyepre, hasra fektették k­­et, kezüket a tarkójukra tétették, s elrendel­ték a sátrak át­altatását (fegyvert kerestek). Mikor azonban látták, hogy állapotos fiatalasszony kecmereg ki a sátorból, az ötéves s­zabolcska is előkerül, aki románnak, magyarnak egyaránt nagy és barátságos pacsikat szokott csapni a tenye­rébe, és felismerték a táborvezetőt —­ Csíkszentmárton volt polgármesterét —,­takarodót fújtak, s a négy delikvenst és Gergely Andrást felinvitálták a tett színhelyére, ahol civili­záltam meglepő udvariassággal tisztázták a történteket. ..A legjobb szolgálatot­ tulajdonképpen Burebista egyenes ágú leszármazottja tette, mert olyan rémséges történetekkel rukkolt ki, amelyekből nyilvánvalóvá vált, hogy egy nacio­nalista hallucinációi, a táborozók állandóan sakkban tartják őket, járőröznek és fényjeleket adnak le (a tábornak önálló áramfejlesztője lévén, egy magas oszlopra elhelye­zett villanyégő pislákolt). Mikor a katonaemberek és rendőrök látták, hányadán áll a helyzet, a négy delikvenst megbírságolták személyenként hét-hétszázezer lejre, s meg­ígérték, hogy a csobántól is, aki eltűnt, mint a beteg szamár a ködben, bevasalják a túró árát. A rohamrendőrökkel egy időben újságírók, tévések is ér­keztek. S ahogy ez történni szokott, atyamániásan feltupírozták a történteket. Arról is megfeledkeztek, hogy ha négy szál csíki legény ekkora ribilliót tud rendezni, akkor Burebista utódainak harcos híre csorbul. A csíki hozzátartozók pedig csoportosan érkeztek a harctérre. Az a hír is elterjedt, hogy Szabolcskáékat kicsikutyástól letartóztatták, s Bakóban vannak vasra verve. Sokak szerint szándékos botránykeltés, provokáció volt az egész a magyar státustörvény miatt. Én ezt nem hiszem. Közvetett­­kapcsolat lehet ugyan a kettő között, az országos kampány megteszi a hatását, s elővicsorgatja a magyar­­ellenességet. Tény az, hogy az Uz völgyében gyakoriak a provokációk, amelyeket a sajtó megkeleszt, mint a sajtot. Szóval, a világ így megyen. A táborozás a felújított úzi kápolna papi áldásával ért véget. Egy román házaspár a sát­rát az úzi magyar terroristatábor mellé verte fel. Az idős férfi engem a maga kötötte műlegyekkel ajándékozott meg, s mikor a felújított hadikápolna megszentelése után feloszlott a tábor, éppen egy háromszéki autószerelő gyerek javította a bajba jutott román férfi kocsijának fékrendszerét. És kedves udvariassággal, egy következő találkozó jegyé­ben búcsúztunk el. Sylvester Lajos Határhelyzetek

Next