Háromszék, 2001. szeptember (13. évfolyam, 3352-3376. szám)

2001-09-01 / 3352. szám

i­ra: aaOO kj, d­eflicivkttek: 17311c­­33S1 síiin­ Sc^›MS/.cnti»yöring, 2001. szeptember 1., SZOMBAT SEPSISZENTGYÖRGY Technika és hitvita A sepsiszentgyörgyi helyi tanács tagjait tegnap újszerű környezet fogadta a tanácsteremben: főhelyen, a lágy hullámokban aláomló lobogó fölött egy olyanszerű kijelzőtábla, mint a parlamentben, csakhogy kétnyelvű felirattal, az oldalfalakon négy hatalmas hangszóró, hátul, valamint az ülésvezető előtt számítógép, hatalmas mikrofonok és parányi csodálatos dobozok mindenidőjük előtt. Eme újdonságokat a­ képviselők eleinte idegenkedve fogadták, ám fölöttébb hamar megbarátkoztak a technika csodaszereivel: rövid „termékismertető” után mintha mindig, is rendelkezésükre állott volna, úgy használták a tolmácsgépet. Éppen csak azok nem voltak hajlandóak élni a lehetőséggel, akik kedvéért Ferencváros Sepsiszentgyörgynek adományozta a meglehetősen drága készüléket: a román tanácstagok tüntetőleg elutasították h használatát. , A tolmácsgép avatására olyan körül­mények­ között került sor, mint amilyenekre számítani lehetett: a román anyanyelvű képviselők nem voltak hajlandóak feltenni a fülhallgatót (ellentétben néhány magyar tanácstaggal, akik igen kíváncsiak voltak a szerkezet működésére), így az ülés java részé­ből semmit sem értettek. (vop) (folytatása a 3. oldalon) Máról holnapra A „revizionizmus” újabb és újabb réme­ ltetni kell mindenféle olcsó maszlagokkal e szerencsétlen román társadalmat. A mindenkori kormányzatok majdnem ki­fogyhatatlanok az ötletek kiötlésében, de egyértelmű, hogy a legalkalmasabb mákony mindigre is a fenyegetettség, az or­szág szétdarabolása rémének lobogtatása lészen. Olyannyira kéznél van e „forgatókönyv”, hogy időről időre csak le kell fújni róla a port, átírni a dátumokat, neveket kicserélik­ az olda­lakon, s máris kész az új nemzetmentő-nemzetfeltő „dokumen­tum”, és sütés, nehezen emészthető, de rágódásra-kérődzésre mégis alkalmas takarmányként mégis lehet tálalni a kiéhezte­tett, lesoványodott na, majdnem szegény barmot mondtam! — fogyasztónak. Meg erre az ablakra mindig volt, van és lesz jelentkező. S van is kevés. Tulajdonképpen nem is kell csodálkozni ezen, hiszen nemzedékeket a gyűlölet és a gyanakvás szellemében neveltek fel, s olyan ez, mint az örökletes betegségek, szívósan terjed át az újabb generációkra, főleg, ha nem akarják véget vetni, sőt, táplálják, éltetik, melengetik, időről időre re­aktiv­izálják, hogy — mint a lappangó vírusfertőzések — el­végezze dolgát... Szomorú. Ócska trükk, álságos módszer, olyan politikai pótcselekvés, mely semmi jóra nem vezet. De rosszra, károkozásra igen. A státustörvény körül fölhabzott lelki környezetszennyezés­ben szinte törvényszerű volt, hogy a felszínre tülekedjék a „re­­vizionista veszély” salakszerv­ lepedéke, mint egyetlen és vég­ső gyógyszer a belső bajok, nyavalyák, kórok kezelésére. Legújabban a szenátus nemzetbiztonsági komissziójában kérődztetett fel az emészthetetlen takarmány, s a nagy nyár végi tüsténkedésben a­ buzgó honatyák utasítják a Román Hírszerző Szolgálatot, szolgáljon — azért szolgálat! — konkrét bizonyítékokkal a revizionizmus és az agresszív nacionalizmus jelenlétére. Merthogy most igen nagy szük­ség lenne erre. Szívszorítóan tragikomikus igyekezet ez, mert nem vezet sehová. Az RHSZ évente jelentést terjeszt a parlament elé saját tevékenységéről és az ország bizton­sági állapotáról. Négy évig magam is „élőben” hallgattam e jelentéseket, s bizony mondom, azokban olcsó általá­nosságokon, ködös utalásokon kívül — az égadta világon soha semmi konkrétumot nem hoztak fel az ország bizton­ságát fenyegető, szervezett (hangsúlyozom: szervezett!) revizionista, nacionalista mozgalmak létére, de mert „illő” volt egy ilyen fejezetet beiktatni a jelentésbe, hát megtették, homályos célozgatások szintjén. Persze, tudom én azt hogy az RHSZ külön jelentést készít a Legfelsőbb Védelmi Tanácsnak, lehet, hogy az sokkal rész­letesebb és tárgyszerűbb, ám konkrétumok e jelentésekben sem lehettek soha, hiszen ezt az élelmes román sajtó réges-rég megvásárolta, és világgá kürtölte volna. Hogy ne is szóljak külön a nagyromániások hírharsonáiról. Tények tehát nincsenek, de gyanú és vádaskodás van, s ahogyan az ártatlan cserkészmozgalmat és a hagyomány­őrző, történelemébresztő csoportokat „félkatonai” szerve­zeteknek titulálták egyesek, úgy holnap-holnapután veszé­lyes szervezkedésnek minősülhet az egyházi kórustevékeny­­ség is. Mert — horribile dictu! — még saját zászlójuk is van! Szóval, itt állandóan festik az ördögöt a falra, mert — ugyebár! — az ördög soha nem alszik. Ahogyan a megelőző évtizedekben az osztályellenesség sem aludt egy pillanatig sem. így volt, elvtársak!? Alszik, nem alszik, de lennie kell! Ám ördöge legyen an­nak, aki megtalálja. Magyari Lajos KOVÁSZNA A város száz köbméter fával segíti a százéves iskolát A tanács csütörtöki ülésén Maxim­ Eugenia, a Körösi Cso­m­a Sándor Iskolaközpont al­igazgatója a kovásznai oktatási intézmények helyzetét ismer­tette az önkom­ányzattal. Mint elmondta, óvodától líceumig­­ készen állnak az új tanév­nyitásra. Csupán a líceum száz­éves épületével vannak gon­dok, felújítási munkálatait a ko­lozsvári ACOMIN nem tudta befejezni a meghosszabbított határidőre sem. A Világbank 150 000­ dollárral támogatott felújítási munkálatokat, az első határidő májusban járt le. Ek­kor a Világbank napi 0,05 százalék büntetőkamat mellett (melyet a beruházás értékéből számítanak ki) száz nap hala­dékot adott a munkálat elvég­zéséhez. Az illetékesek szerint ez azért késett, mert az eredeti tervben nem szerepelt a tető­szerkezet kicserélése és a ter­méskőalapzat betonkoszorú­­val való megerősítése. A nem­zetközi pénzintézet még 4700 dollárt és újabb haladékot adott a munkálat befejezé­sére. A szerződés-kiegészítés szerint október 15-ig be kellene fejezni az építkezést. A tető­szerkezet kicseréléséhez a tanács díjmentesen 100 köb­méter fenyőfát hagyott jóvá, melyet a város tulajdonában levő legelőről termelnek ki. Zsuffa Levente polgármester a tanácsülésen elmondta: nem hiszi, hogy a munkálatokat október 15-ig befejezik. „Jó lesz, ha az épület karácsonyig tető alá kerül, hogy utána a belső munkálatokat lehessen végezni” —­ jelentette ki. A to­vábbiakban jóváhagyták, hogy a vajnafalvi Avram Iancu Általános Iskola ez­után külön központként sze­repeljen a város költségve­tésében, és beleegyeztek a polgármesteri hivatal ARO személygépkocsija és­ trak­­tora elárverezésébe. Az ösz­­szeget, amelyet a járművekért kapnak, felpótolják, és egy új traktort vásárolnak, mert a jelenlegi 16 éves. A tanácsülésen Thiesz Já­nos, a művelődési ház igaz­gatója is jelen volt, aki az idei Kovásznai Napok-­előzetes programját ismertette a vá­rosatyákkal. (bodor) Átszervezték a prefektúrát Átszervezték a prefektúrát, új rend fo­gadja az ide látogatót. Az alprefektus az első emeleten kapott igényeinek megfelelő helyiséget. Azzal kapcsolatban, hogy a ka­punkban megjelentek szerint „holtvágá­nyon vesztegelne” az RMDSZ, jelölte alprefektus, Horia Gráma szükséges­­ek"ta­­lálta megjegyeznie az állítás valótlan, az alprefektus a törvény által megszabott há­rom feladatkörét tölti be nálunk is, mint másutt, vezeti az igazgatóságok munkáját összefogó irodát, tartja a kapcsolatot a kor­mánnyal, és irányítja a munkáltatók és szak­­szervezetek egyeztető szervét, emellett más feladatokat is ellát. Miután a fentiek ellen­őrzése végett felkerestük irodájában, az alprefektus elismerően nyilatkozott mosta­ni állapotáról, egyúttal sok tekintetben ké­nyes helyzete iránti nagyobb megértésre kér minden­kit. (k.) HÁROMSZÉKES A MUNKAÜGYI TÁRCA VEZETŐJE Exportáljuk a munkanélküliséget kiszolgáltatottsága óriási, szál-Marian Sarbu munkaügyi miniszter tegnapi sepiszent­­györgyi látogatásán nem rej­tette véka alá: a kormány a külföldi munkavállalást pozi­tívan értékeli, ezáltal mintegy exportáljuk a munkanélküli­séget — mondotta. Becslések szerint jelenleg 100 000 ro­mán vendégmunkás dolgozik a határokon túl, ebből egyedül Izraelben 50—60 000. Magyar­­országon, mint ismeretes, szin­tén több tízezerre, rúg a hazai munkavállalók szám­a. A kor­mány meglévő kétoldalú szer­ződései mellett — ezeket Izra­ellel, Portugáliával, Luxem­burggal, Németországgal stb. már megkötötte — hasonló megállapodásokra szeretne jutni Olaszországgal, Francia­­országgal és Spanyolország­gal is. Maga különben a zsidó államban azt tapasztalta, hogy noha az ottani építőmunkások 800—1000 dollárt is megkeres­nek havonta, a munkavállalók láskörü­lményeik embertelenek stb., ezen okvetlen javítani kell. A vendégmunkások a tavaly 1 milliárd dollárt küldtek haza. A kormány hamarosan programot léptet életbe a mini­mális családi jövedelem szava­tolására, példával érzékeltetve: ha a személyenkénti létminimu­mot mondjuk 750 000 lejben szabják meg havonta, és egy négytagú családnak csak 2 millió a havi jövedelme, akkor ezt a munkaügy ki fogj­a egé­szíteni hárommillióra. Arra a kérdésre, hogy a me­gye romántanár-szükséglete stb. tekintetében létezik-e kü­lön törődés a központ részéről e két megye iránt, a miniszter nem kertelt, igennel válaszolt. „Még a szociális körülmények feljavítását is feladatunknak te­kintjük” — mondotta. A tan­­ügyminiszter és nem csupán ő, ezt külön szorgalmazni fogja. (b. kovács)

Next