Háromszék, 2001. december (13. évfolyam, 3430-3450. szám)
2001-12-01 / 3430. szám
Ara: 3000 lej, vló'fizdó'knck: 1023 lej független napilap 3430. szám Scj»sis/.ciii*yei-ity, 2001. december 1., SZOMBAT Adóemelés az infláció függvényében Sepsiszentgyörgyön Novemberi ülésén a sepsiszentgyörgyi önkormányzat a 2000. október 2001. október közötti időszakra a statisztikai hivatal által megállapított 30,8 százalékos inflációnak megfelelően növelte a helyi adókat. Eszerint jövőben Sepsiszentgyörgy lakói körülbelül 25 százalékkal több épületadót fizetnek, mint idén (előzőleg a tanács öt százalékkal csökkentette az épületadókat). A területadó mértéke övezetenként változik, a városközpontban 3270 lej lesz négyzetméterenként, a város szélén pedig 700 lej. Gépjárműveknél a hengerek űrtartalma szerint számolják az adót, személygépkocsi esetében 500 köbcentiméterenként 86 700 lejt (egy Dacia éves adója 260 100 lej lesz). A különféle engedélyek kibocsátása is drágul, mint ahogy a parkolási díjak (óránként 6000 lejre) vagy a taxisok helyfoglalási díja (336 000 lejre), de még a közvécé egyszeri használata is 4000 lejbe kerül majd. (vpp) Kézdivásárhelyen Kézdivásárhely tanácsa csütörtöki rendkívüli ülésén 30 százalékal emelte az október 23-i tanácsülésen növelt adókat és illetékeket. A jövő évre már tíz százalékkal megemelt épületadó az inflációkulccsal számítva 40 százalékos, a húsz százalékkal megnövelt területadó pedig 50 százalékos valós adóterhet jelent a lakosságra nézve. Dr. Bíró Géza tanácstag feltette a szónoki kérdést: igaz, hogy az idei pénzromlás 30 százalékos volt, de a polgárok jövedelme növekedett-e harminc százalékkal? (locom) Tanuljunk Európától A tanulmányi ösztöndíjak, iskolák közötti kapcsolatok, pedagógusok és diákok számára meghirdetett tapasztalatcserék nemzetközi piacát jelentő európai pályáztatási rendszer programjait Kovászna megye nem használja ki eléggé — derült ki tegnap a Comenius-hét háromszéki zárórendezvényén. A megyei tanfelügyelőség sepsiszentgyörgyi székházában tartott tanácskozáson néhány pályázati felelős, iskolaigazgató, programvezető bemutatta az eddigi sikeres pályázatokat. (fekete) (folytatása a 3. oldalon) EMKE-díj Ütő Gusztávnak Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) ittai, éves közgyűlését követően kerül sor a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet dísztermében a hagyományos EMKE-díjkiosztásra. Többek között kitüntetésben részesül Ülő Gusztáv sepsiszentgyörgyi képzőművész. Szolnay Sándor-díjat kap a korszerű művészeti mozgalmak intézményesített ösztönzéséért. (vop) Elutasítják a nemtelen támadásokat Honatyáink parlamenti felszólalásai a 4. oldalon Erőgépek birkóznak a téllel. Erdővarék útjain csütörtökön délután ilyen traktorvontatású hóekék takarították a latyakos havat. A gépész Köpec és Miklósvár között elfütyörészget egy nótát, s le Nagyajtáig a másikat, majd Bölönig tovább. A tegnapra virradó éjszakán lehullt újabb áldás nyomán megint az utakra rajzoltak az utászok, hogy amennyire télen lehet, járhatóvá tegyék az utakat s megakadályozzák a helységek elszigetelődését. Az Élőpatak—Sepsiszentgyörgy szakaszon viszont a sózás nyomán tengelytörően gidresgödrössé vált a hóburkolat. (en) Autózni csak hólánccal A megye forgalmasabb útjai járhatóak, a hét végén is folyamatosan takarítják (a meteorológiai intézet figyelmeztetett, hogy a havazás, szélfúvás megerősödik), de aki útra indul, vigyen magával hóláncot, mert hasznát veheti tanácsolják az útügyi illetékesek. A járhatóság nem jelent száraz, sima úttesteket, tegnap délben például Brassó és Szentgyörgy között több sofőr szerint „katasztrofiális" volt a közlekedés. A vonatok ellenben pontosan járnak, legalábbis a sepsiszentgyörgyi állomáson nem mértek késést a héten. (demeter) Máról holnapra kinek az ünnepe Igen nagy felháborodást kelten a román médiákban a Csíkszeredái magyar politikai elit, közelebbről Sógor Csaba református lelkész-szenátor ama felhívása, hogy a magyar lakosság ne vegyen részt a prefektus által Csíkszereda rossz emlékű tapsplaccára tervezett december elsejei túlméretezett, katonai parádéval fűszerezett népünnepélyen. Volt olyan roménn médiaember, aki egyszerűen megrökönyödött az említett felhíváson, s arról dadogott, hogy elvégre a magyarok is Románia állampolgárai, volt, aki újabb politikai botránykőnek, a roméni nemzeti szuverenitás és érzékenység megsértésének tekintette. Iliescu meg bizonyára ismét imperialista hajlamainkról pusmog. Lelkük rajta, hisz mi azt kétségbe egy pillanatig sem vonjuk, hogy Romániának ez a napünnep, végül is olyan területeket kapott — meg nem érdemelt ajándékként a nagyhatalmaktól —, amiről álmodni ugyan mertek, de beteljesülésében a korabeli politikusok aligha hittek. Ma már a többgenerációs agymosás eredményeként Erdélyt nemcsak az ország szerves részének, hanem Sámuel-Micu Kleinnek és Erdélyi Iskolájának hála a román nép bölcsőjének is tekintik, s ha imperialista viselkedésről lehet beszélni, az a benyomulás, az a birtokbavétel, az az elrománosítási folyamat, amit itt az elmúlt nyolcvanhárom esztendőben végigvittek, s melyet ma is meglehetősen nagy erővel és nem lankadó étvággyal folytatnak, tökéletesen fedi az államelnök által használt jelzőt. Sajnos, 1990-ben az akkori román parlament ezt a napot választotta nemzeti ünnepnek. Aki vissza tudja idézni az akkori hangulatot, emlékezhet, meglehetősen keserű szájízzel vette tudomásul a magyar közösség e választást. főként azért, mert előre látható volt, a magyarság nem fog együtt ünnepelni a többségi nemzettel ezen a napon. Mi valamennyien úgy éljük meg, hogy olyan igazságtalanságot pecsételtek meg az első világháború után a Párizs melletti Trianon-palotában — hála a franciáknak és az angoloknak —, amit a nemzet igen nehezen és hosszú idő után sem tudott feldolgozni. Pedig a ma már korosabb nemzedék szülei is jórészt román adminisztráció alatt nőttek fel, a Szent István-i Magyarország csak emlék, de olyan, melyet őriz és őrizni is fog a kollektív emlékezet, s mint minden egészséges nép, a magyar sem feledheti, hogy történetének voltak szép, felemelő, hősiesebb szakaszai, s volt egy század, a XX., mely szerencsére elmúlt, de amely megbocsáthatatlanul és jóvátehetetlenül feldarabolta hazáját, öt részre szakította a nemzetét. Ráadásul Románia — más utódállamokat most hagyjunk — rossz gazdának bizonyult, fel akar őrölni, be akar darálni minket is, s ma azt tartják megbocsáthatatlan bűnnek, hogy e szándékuk nem járt sikerrel. Megtépázva és megfogyatkozva ugyan, de él a magyar nemzeti közösség, tömbben jobban, szórványban vagy Moldvában nehezebben, s egy olyanfajta nemzeti önérzettel is megáldatott, mely asszimilációját belátható időn belül nem ígéri. Hogy miért? Talán az erős nemzettudat, talán a magyarság ezeregy esztendős heroizmusát mindig is felszínen tartó irodalma, kultúrája, talán az Ázsiából hozott szívóssága, tálémi annak a gyönyörű nyelvnek okán, melyet érzünk, védünk és továbbadunk gyermekeinknek. Ünnepeljetek, kedves román honfitársaink, nektek van, amit, bár el kellene legalább ismernetek, rosszul sáfárkodtatok Ernei Ivel. Nekünk nincs okunk örömre, nekünk fáj Trianon, s ezért nem akarunk veletek együtt ünnepelni. Simó Erzsébet Fizessen elő a Ne feledje el megújítani előfizetését! A szerkesztőségben december 5-ig még előfizethet lapunkra. Ha előfizet (50 000 lej), 34 000 lejt takarít meg (84 000 lej példányonként vásárolva) minden hónapban! Decemberi előfizetőinknek karácsonyi ajándék: a Háromszék színes falinaptára Fizessen elő a