Háromszék, 2001. december (13. évfolyam, 3430-3450. szám)

2001-12-01 / 3430. szám

mmmmui 4. Nem lehet szó nélkül tűrni a kétszínű politikát A romániai politikai élet zavaros vizei az utóbbi hetekben, napokban még jobban felkavarodtak olyan személyek ismételt, felelőtlen nyi­latkozatai nyomán, akik felelős tisztségeket töltenek be a kormány­ban, az RHSZ-beli, a titkosszolgá­latokat felügyelő parlamenti bizott­ságban, és azáltal, hogy őket meg­lepő módon­­- vagy talán nem is - annyira meglepő?! az ország el­nöke is támogatta. Uraim! Határozottan elutasítom a durva támadást, a súlyos kijelen­téseket azokkal a vélt jelenségekkel kapcsolatban, amelyekről önök azt állítják, hogy Kovászna, Hargita és Maros megyében, más szóval a Szé­­kelyföldön történnek. Egy évtizednyi átmenet után ezek a tényként beállított kitalációk, igazságként tálalt valótlanságok, az eseményekként kezelt féligazságok Románia rossz emlékezetű rezsim­­jére emlékeztetnek, a kommunista szekuritáté eszközeit és módszereit juttatják eszünkbe, ők tekintették a romániai magyar közösséget egyes számú közellenségnek. Nincs új a nap alatt, a kommunista történelem jelen van, az, emberarcú szekuritáté pedig azt állítja, figyelmeztet, hogy a Székely­földön a magyarok­­minden teltükkel egyetlen dolgot akarnak: a román állam szétzilálását! Aggodalmaskodó uraim, zavarja önöket, hogy még létezünk, hogy nem tűntünk el a történelem hullám­verésében? Kitartottunk, megvédtük önöket és magunkat a tatártól, a tö­röktől, saját szülőföldünket védtü­k, beleértve a Székelyföldet. Megle­pődtek, hogy feltápászkodtunk 1848— 1849 után, amikor két biroda­lom ellen harcoltunk, hogy két világháború sem pusztított el ben­nünket, csak a határok költöztek el a nagyapáink, szüleink lakta vidé­kek fölött, az ő akaratukon és hi­bájukon kívül? Vagyunk és akarunk is lenni, ak­kor is, ha ütnek, vernek, mert önök megint lecsaptak ránk mindenfelől, kétségbe vonva az önrendelkezés­hez, saját iskolákhoz és egyetemek­hez, társulásokhoz és alapítványok­hoz, egyéni, egyházi és közösségi vagyonhoz, saját anyagi alapokhoz való jogunkat és egyéb ígéreteket, amiket 1918. december 1-jén Gyu­lafehérváron tettek! Elfelejtették őket? Talán nem is azt akarják, hogy ne létezzünk... csak ne legyen sem­mink! Ez így nem megy! Nem lehet a végtelenségig szó nélkül tűrni a nyolc évtizede folytatott kétszínű politikát, kifelé kvázidemokratikus kártyát játszva meg, befelé meg, Ro­mánia állampolgárai felé egy mási­kat. Bennünket nem lehet becsap­ni... vagyis hát remélem, hogy töb­bé nem dőlünk be a demokratikus jelszavaknak és magyarellenes cse­lekedeteknek! Ezt így nem lehet. Kérdem én: hogyan tudnak önök együtt élni hol­mi „országrombolókkal”, akikről azonban a demokratikus Nyugat előtt kilincselve kijelentik, hogy semmi bajuk velük, hogy a román modellel megoldották a kisebbségek problémáit? Nem vagyunk kisebb­ségiek, szám szerint kevesebben vagyunk, de egyenlő esélyeket aka­runk önökkel, a romániai románok­kal. Határozottan elutasítom azokat a kijelentéseket, melyekből az derül ki, hogy bizonyos jelenségeket, fo­lyamatokat vagy tényeket, amelyek az ország bizonyos térségeiben, je­len esetben a Székelyföldön észlel­hetők, még ha Románia törvényei szerint valók is, önök veszélyesnek és fokozottan kockázatosnak tarta­nak... A vélt jelenségek ellensúlyo­zására pedig „megfelelő reagálást” javasolnak. Mit akarnak a törvé­nyeket, intézményeket, gazdasági, társadalmi, kulturális intézkedéseket és ki tudja, miket —, határozott ad­minisztratív intézkedéseket akarnak, más szóval fenyegetnek bennünket? A türelmünket teszik próbára? Meg akarnak ijeszteni? Pedig csak felajzanak bennünket, hogy még meggyőzőbben ajánljuk önöknek az asszimiláció helyett a demokrati­kus utat mind az önök által hangozt­ latott cél, az ország integritásának megvalósításához, mind pedig a ma­gunk céljai eléréséért, a magyar identitásunk megtartásáért és fej­­­lesztéséért. Kérem, olvassák el az RMDSZ programját nyilvános dokumentum, román nyelvű fordítása is van , amelyben nyíltan kérjük az állami közigazgatás­ decentralizálását és annak átuta­lását a választott helyi közigazgatás, a helyi közösségek hatáskörébe, kérj­ük az egyházi és közösségi javak visszaszolgáltatását, anyanyelvű oktatást körünk minden szinten, saját gazdasági, társadalmi és kulturális életet követelünk, l­­egyenek oly jók és megértőek, mint ahogy nekünk is ez a szándé­kunk, és hagyjanak bennünket sza­badon élni, hogy érezzük jól magun­kat Romániában. Közös és szilárd nyereség lesz az eredmény: partner­ség egy demokratikus Romániáért! Engedjék meg, hogy reményked­jünk: a Székelyföld egy ilyen Ro­mánia része lesz! Birtalan Ákos Az utóbbi öt évben többtucatnyi alkalmam volt szólni e mikrofonról, és mindannyiszor a gazdaság, a társadalmi, kulturális élet stb. álta­lános kérdéseiről beszéltem. Az RHSZ úgynevezett jelentésének közzététele után a múlt héten tör­tént eseményeknek köszönhetően öt év óta először kénytelen vagyok egy obskúrus, megfoghatatlan politikai kérdést taglalni. Bennünket egyáltalán nem lepett meg ez a jelentés, mert a Székely­földdel kapcsolatosan 1990 óta a mindenkori kormány előszeretettel kapta elő a naftáimból e kérdést, ha erre volt szüksége. Már a doma is született erről mifelénk. „Hideg van, itt a tél, nincs gyógyszer, az emberek nem kapják meg a fizetést, az ebédjegyet, a tanárok tiltakoznak,, az orvosok sztrájkolnak és így tovább. Összeül az országvezetés, az elnök megkéri a hírszerzők főnökét, kapjon elő egy magyar problémát, amivel a szociális gondokat elüthetik. Az RHSZ főnöke azt mondja öne: elnök úr, nincs mit tennem, az utolsó magyar múlt héten kivándorolt. Mire az­ elnök: na, látja, ez a baj, hogy amikor szük­ségünk van rájuk, akkor elhagynak bennünket." Valahogy így állnak a dolgok most is! A jelentést olvasva a dadísizmus jutott eszembe, erre az irodalmi áramlatra az volt jellemző, hogy bedobtak egy kalapba bizonyos szavakat, majd sorban egymás mellé írtak, ahogy a kalapból kiemelték. Hát valahogy így néz ki ez átjelentés is! Korábbi jelentésekből kiemeltek bizonyos bekezdéseket, betették egy kalapba, összekeverték, és egymás után leírták. Csakis így lehetett, mert kizárólag logikátlan, egymásnak ellentmondó elméleti kijelentésekről van szó. Íme néhány példa Kovászna me­gyéből, csakis Kovászna megyéből, nem Hargitából, dehogyis merem én az ő dolgaikba ártani magam, hát van annak a megyének saját tekintélye és függetlensége, nehogy rám tá­madjanak. Az RHSZ jelentésében a „Szé­kelyföldet” emlegetik. Igen, uraim, ez egy történelmi elnevezés, épp olyan, mint a Barcaságé, a Mócvidéké. Nem tudom, mi a különös gond azzal, hogy e vidéket így hívják, és miért veszélyes ez az elnevezés. A 2. pontban ez áll: „a térség elromán­­talanításának folyamata kezdődik”. Nem értem. Kovászna megyében az utóbbi három esztendőben 80 lakást adtak át, amiből 28-at román családoknak. Nem hiszem, hogy ezt romántalanításnak lehet nevezni. Nézzük a vezető pozíciókat: a Ko­vászna megyei prefektúra mellett működő adminisztratív tanács tagjai közül jelzem, hogy a prefektúra okmányából idézek 33-an román nemzetiségűek, 12-en magyarok, tehát 73 százalékban román nem­zetiségű állampolgárokból áll. Amennyiben az állam elvesztene tekintélyét Kovászna megyében, ezért elsősorban az adminisztratív tanács és annak tagjai a hibásak. A helyi szervek közötti bizonyos együttműködési tom­ák intézménye­sítése. A prefektúra megtámadta a helyi szervek bizonyos döntéseit, így járnak el az egész országban. Az igazságszolgáltatás előtt meg­támadtak egy törvénytelen hatá­rozatot, és az illető tanács pert vesztett. Nincs ebben semmi külö­nös. Tiltakozó akciók a térségben, Uraim! Az utóbbi hónapokban na­gyon sok tiltakozás volt. Kovászna és Hargita megyében azonban csak egy, s az is a lapokban olvastam az RMDSZ ellen. Nem tudom, honnan ez a veszély. Eltűnik az RMDSZ és mások jönnek helyébe? Megalakultak a közbirtokosságok. Szenátor­­zölgyek és urak! Tudo­másukra kell hoznom, hogy mi hoztuk ezt a törvényt, és mi is hagy­tuk jóvá. Persze, hogy alakulnak. Az emberek dolgozni akarnak, pénzt keresni, és igazuk is van. Ez a hely­zet, és nincs abban semmi veszély, ha a gazdaság helyre akar állni. A magyar tőke bizonyos előnyt élvez. Csak Kovászna megyéről beszélek. Szerencsére más beruházók is meg­látogatnak, mert első helyen a né­met tőke áll, az úgynevezett nadrág­­gyárak német tőkéből épülnek, a Kovászna megyében befektető ma­gyarországi cégek nagy­ többsége pedig angol, francia, német, osz­trák stb tőkét képvisel, de Magyarorszá­gon keresztül jöttek hozzánk. Az a fontos, hogy jön a tőke, jöjjön is, minél nagyobb mértékben, mert jó az, ha sok a befektető, mindegy, hogy milyen nemzetiségű, az ország melyik megyéjébe jön, hiszen virág­zó gazdaságra van szükségünk, folytathatnám a példák sorát Az állam, decentralizált intézményeiben 52 van 11 megyében, plusz, a háló­nál jellegű intézmények, összesen pmi... A román nem­zetiség­i állam­polgárok aránya az összes vezető állásban 77 százalék, a magyaroké pedsig 23. A megyében a lakosság­­aránya: 23,4 százalék román és 75,2 százalék magyar. Nem látom, hol a veszély, és nem tudom, ki, hogyan és miért találta ki ezt a jelentést ép­pen most, amikor az ország való­ban gazdasági gondokkal küsz­ködik. Az este hallgattam Cozmâncă urat, aki rámutatott, hogy ezek a problémák nem most támadtak, nem újak, már korábban is léteztek, nin­csenek is... hát, megnyugodtam, mert egy adott pillanatban a szenátus állandó bizottságában attól kezdtem tartani, hogy vajon hazamehetek-e, mert azt hittem, meghúzták a határt Kovászna megyénél, nekem meg nincs magyar útlevelem, hogy fogok én hazamenni. Túl ezeken a — mondjuk — hu­moros problémákon, hölgyeim és uraim, nevén kell nevezni a gyerme­ket. Ez a Har­kov-ü­gy nem létezik. Nincs ilyen, és jó lenne rájönnünk, mint azt az NLP indítványozta, hogy mi is a valódi probléma. Mi ott élünk és ismerjük a hely­zetet, tudjuk, mi a probléma ott, küsz­ködünk is, mi politikusok néha még egymással is, de azt már túlzás lenne állítani, hogy ezekben a megyékben az állam elvesztette tekintélyét, hi­szen akkor elsősorban a prefektust kellene leváltani, utána a rendőr­főnököt és így tovább, márpedig ők mind románok, és szerintem meg­felelő módon végzik a dolgukat, ellátják törvényes feladataikat, ahogy kell, így legyen ezután is. Adja Isten, hogy ezeknek a megyéknek a la­kossága, bármilyen nemzetiségű is, békében és jólétben éljen. Puskás Bálint Zoltán Rendkívül súlyos esettel van dolgunk A múlt héten néhány parlamenti képviselő sajtó­értekezletet tartott. Jogukban áll. Csakhogy egyikük úgy lépett fel, mint annak a parlamenti külön­bizottságnak az elnöke, mely az RHSZ-t volna hiva­tott ellenőrizni. Döbbenten hallgattam aznap este az összes közszolgálati és magántévéadó híradásait, melyek hosszú részeket közvetítettek a bizottsági erd­ek szónoklatából. A diskurzusban nem a szégyentelen magyarel­lenesség, volt újdonság, mert ilyet még hallottunk, nem is a szembetűnő valótlanságok sora, mert azokat a végtelenségig is­mételgetik a magyarveszélyt időről időre meglobog­­tatók Egészen más dolog döbbentett meg. A parlamenti képv­iselő azért volt elégedetlen, mert Kovászna, Hargita és Maros megyében is alkalmazni próbál­ják az ország törvényeit, amelyek ráadásul még nem is diszkriminatívak a magyarok iránt. A helyi tanácsok megengedték hát mnaguknak, hogy társuljanak bizonyos célok együttes elérése érdekében, amiként azt a helyi közigazgatási törvény előírja és eddig is előírta, lehetővé tették a külföldi tőkeinfúzi­­ót, kitartóan kardoskodtak a tulajdon-visszaszolgál­tatás ügyében, ahogyan azt előírják a törvények, me­lyeket éppen az a párt szavazott meg, amely ezt az elnököt a parlamentbe hozta. Döbbenten hallottam, hogy a parlament közvet­ve, a megszavazott törvények révén veszélyezteti az ország integritását, hogy azokról ne is szóljunk, akik nem átallják komolyan venni e törvényeket, és alkal­mazni kezdik az egész országban. Ez nem holmi képviselői vagy szenátori vélemény, hanem éppen a különbizottság elnökének az álláspontja, aki annak a bizottságnak a nevében szól, amely révén a parla­mentnek ellenőriznie kellene az RHSZ tevékenységét; úgy tesznek, mintha ennek a bizottságnak az lenne a­ hivatása és az RHSZ által kiszabott feladata,­ hogy ellenőrizze a törvényhozó és a végrehajtó tevékeny­ségét. Márpedig ez ilyenformán alkotmányos kérdés. Azon túlmenően, hogy e nyilatkozatok megszegik az alaptörvény 30. és 31. cikkelyét, nemzeti gyűlölkö­désre uszítanak, az országról egy rendkívül bizonytalan térség torz képét mutatják, és oly mértékben semmibe veszik az integrációs érdekeket, amihez foghatóak csak C. V. Tudor legutóbbi felszólalásai voltak — amelyekért éppen most tárgyalják mentelmi jogának megvonását —, súlyosan sértik a jogállamiság elveit is. Rendkívül súlyos esettel van dolgunk, és ha valamit ki kell vizsgálni, akkor az éppen ennek a bizottsági el­nöknek és hozzá csatlakozó társainak a tevékenysége. Márton Árpád N­incs abban semmi veszély, ha a gazdaság helyre akar állni Elutasítják a nemtelen támadásokat A képviselősál­ keddi ülésén ,a napirend előtti felszólalások sorában több RMDSZ-es honatya, köztük Birtahin Ákos és Márton Árpád báro­m­­széki képviselő, a felsőházban hétfőn Puskás Bálint Zoltán szenátor válaszolt a Román Hírszerző Szolgálat működését ellenőrző parlamenti bizottság elnökének múlt heti nyilatkozatára, elutasítva a jelentésben foglaltakat, a Hargita, Kovászna és Maros megyét támadó állításokat, kihangsúlyozták, hogy az önkormányzatok megerősítése, az esélyegyenlőség biztosítása a gazdasági életben, a tulajdonviszonyok rendezése, a teljes körű anyanyelvű oktatás megteremtése mind szerepel az RMDSZ programjában, és ezeket a célokat az­ ország törvényeinek betartásával, nem pedig azok megsértésével akarja elérni az RAIDSZ,. Az alábbiakban e felszólalásokat közöljük. NEMZET-NEMZETISÉG 2001. DECEMBER 1.

Next