Háromszék, 2001. december (13. évfolyam, 3430-3450. szám)
2001-12-01 / 3430. szám
mmmmui 4. Nem lehet szó nélkül tűrni a kétszínű politikát A romániai politikai élet zavaros vizei az utóbbi hetekben, napokban még jobban felkavarodtak olyan személyek ismételt, felelőtlen nyilatkozatai nyomán, akik felelős tisztségeket töltenek be a kormányban, az RHSZ-beli, a titkosszolgálatokat felügyelő parlamenti bizottságban, és azáltal, hogy őket meglepő módon- vagy talán nem is - annyira meglepő?! az ország elnöke is támogatta. Uraim! Határozottan elutasítom a durva támadást, a súlyos kijelentéseket azokkal a vélt jelenségekkel kapcsolatban, amelyekről önök azt állítják, hogy Kovászna, Hargita és Maros megyében, más szóval a Székelyföldön történnek. Egy évtizednyi átmenet után ezek a tényként beállított kitalációk, igazságként tálalt valótlanságok, az eseményekként kezelt féligazságok Románia rossz emlékezetű rezsimjére emlékeztetnek, a kommunista szekuritáté eszközeit és módszereit juttatják eszünkbe, ők tekintették a romániai magyar közösséget egyes számú közellenségnek. Nincs új a nap alatt, a kommunista történelem jelen van, az, emberarcú szekuritáté pedig azt állítja, figyelmeztet, hogy a Székelyföldön a magyarokminden teltükkel egyetlen dolgot akarnak: a román állam szétzilálását! Aggodalmaskodó uraim, zavarja önöket, hogy még létezünk, hogy nem tűntünk el a történelem hullámverésében? Kitartottunk, megvédtük önöket és magunkat a tatártól, a töröktől, saját szülőföldünket védtük, beleértve a Székelyföldet. Meglepődtek, hogy feltápászkodtunk 1848— 1849 után, amikor két birodalom ellen harcoltunk, hogy két világháború sem pusztított el bennünket, csak a határok költöztek el a nagyapáink, szüleink lakta vidékek fölött, az ő akaratukon és hibájukon kívül? Vagyunk és akarunk is lenni, akkor is, ha ütnek, vernek, mert önök megint lecsaptak ránk mindenfelől, kétségbe vonva az önrendelkezéshez, saját iskolákhoz és egyetemekhez, társulásokhoz és alapítványokhoz, egyéni, egyházi és közösségi vagyonhoz, saját anyagi alapokhoz való jogunkat és egyéb ígéreteket, amiket 1918. december 1-jén Gyulafehérváron tettek! Elfelejtették őket? Talán nem is azt akarják, hogy ne létezzünk... csak ne legyen semmink! Ez így nem megy! Nem lehet a végtelenségig szó nélkül tűrni a nyolc évtizede folytatott kétszínű politikát, kifelé kvázidemokratikus kártyát játszva meg, befelé meg, Románia állampolgárai felé egy másikat. Bennünket nem lehet becsapni... vagyis hát remélem, hogy többé nem dőlünk be a demokratikus jelszavaknak és magyarellenes cselekedeteknek! Ezt így nem lehet. Kérdem én: hogyan tudnak önök együtt élni holmi „országrombolókkal”, akikről azonban a demokratikus Nyugat előtt kilincselve kijelentik, hogy semmi bajuk velük, hogy a román modellel megoldották a kisebbségek problémáit? Nem vagyunk kisebbségiek, szám szerint kevesebben vagyunk, de egyenlő esélyeket akarunk önökkel, a romániai románokkal. Határozottan elutasítom azokat a kijelentéseket, melyekből az derül ki, hogy bizonyos jelenségeket, folyamatokat vagy tényeket, amelyek az ország bizonyos térségeiben, jelen esetben a Székelyföldön észlelhetők, még ha Románia törvényei szerint valók is, önök veszélyesnek és fokozottan kockázatosnak tartanak... A vélt jelenségek ellensúlyozására pedig „megfelelő reagálást” javasolnak. Mit akarnak a törvényeket, intézményeket, gazdasági, társadalmi, kulturális intézkedéseket és ki tudja, miket —, határozott adminisztratív intézkedéseket akarnak, más szóval fenyegetnek bennünket? A türelmünket teszik próbára? Meg akarnak ijeszteni? Pedig csak felajzanak bennünket, hogy még meggyőzőbben ajánljuk önöknek az asszimiláció helyett a demokratikus utat mind az önök által hangozt latott cél, az ország integritásának megvalósításához, mind pedig a magunk céljai eléréséért, a magyar identitásunk megtartásáért és fejlesztéséért. Kérem, olvassák el az RMDSZ programját nyilvános dokumentum, román nyelvű fordítása is van , amelyben nyíltan kérjük az állami közigazgatás decentralizálását és annak átutalását a választott helyi közigazgatás, a helyi közösségek hatáskörébe, kérjük az egyházi és közösségi javak visszaszolgáltatását, anyanyelvű oktatást körünk minden szinten, saját gazdasági, társadalmi és kulturális életet követelünk, legyenek oly jók és megértőek, mint ahogy nekünk is ez a szándékunk, és hagyjanak bennünket szabadon élni, hogy érezzük jól magunkat Romániában. Közös és szilárd nyereség lesz az eredmény: partnerség egy demokratikus Romániáért! Engedjék meg, hogy reménykedjünk: a Székelyföld egy ilyen Románia része lesz! Birtalan Ákos Az utóbbi öt évben többtucatnyi alkalmam volt szólni e mikrofonról, és mindannyiszor a gazdaság, a társadalmi, kulturális élet stb. általános kérdéseiről beszéltem. Az RHSZ úgynevezett jelentésének közzététele után a múlt héten történt eseményeknek köszönhetően öt év óta először kénytelen vagyok egy obskúrus, megfoghatatlan politikai kérdést taglalni. Bennünket egyáltalán nem lepett meg ez a jelentés, mert a Székelyfölddel kapcsolatosan 1990 óta a mindenkori kormány előszeretettel kapta elő a naftáimból e kérdést, ha erre volt szüksége. Már a doma is született erről mifelénk. „Hideg van, itt a tél, nincs gyógyszer, az emberek nem kapják meg a fizetést, az ebédjegyet, a tanárok tiltakoznak,, az orvosok sztrájkolnak és így tovább. Összeül az országvezetés, az elnök megkéri a hírszerzők főnökét, kapjon elő egy magyar problémát, amivel a szociális gondokat elüthetik. Az RHSZ főnöke azt mondja öne: elnök úr, nincs mit tennem, az utolsó magyar múlt héten kivándorolt. Mire az elnök: na, látja, ez a baj, hogy amikor szükségünk van rájuk, akkor elhagynak bennünket." Valahogy így állnak a dolgok most is! A jelentést olvasva a dadísizmus jutott eszembe, erre az irodalmi áramlatra az volt jellemző, hogy bedobtak egy kalapba bizonyos szavakat, majd sorban egymás mellé írtak, ahogy a kalapból kiemelték. Hát valahogy így néz ki ez átjelentés is! Korábbi jelentésekből kiemeltek bizonyos bekezdéseket, betették egy kalapba, összekeverték, és egymás után leírták. Csakis így lehetett, mert kizárólag logikátlan, egymásnak ellentmondó elméleti kijelentésekről van szó. Íme néhány példa Kovászna megyéből, csakis Kovászna megyéből, nem Hargitából, dehogyis merem én az ő dolgaikba ártani magam, hát van annak a megyének saját tekintélye és függetlensége, nehogy rám támadjanak. Az RHSZ jelentésében a „Székelyföldet” emlegetik. Igen, uraim, ez egy történelmi elnevezés, épp olyan, mint a Barcaságé, a Mócvidéké. Nem tudom, mi a különös gond azzal, hogy e vidéket így hívják, és miért veszélyes ez az elnevezés. A 2. pontban ez áll: „a térség elromántalanításának folyamata kezdődik”. Nem értem. Kovászna megyében az utóbbi három esztendőben 80 lakást adtak át, amiből 28-at román családoknak. Nem hiszem, hogy ezt romántalanításnak lehet nevezni. Nézzük a vezető pozíciókat: a Kovászna megyei prefektúra mellett működő adminisztratív tanács tagjai közül jelzem, hogy a prefektúra okmányából idézek 33-an román nemzetiségűek, 12-en magyarok, tehát 73 százalékban román nemzetiségű állampolgárokból áll. Amennyiben az állam elvesztene tekintélyét Kovászna megyében, ezért elsősorban az adminisztratív tanács és annak tagjai a hibásak. A helyi szervek közötti bizonyos együttműködési tomák intézményesítése. A prefektúra megtámadta a helyi szervek bizonyos döntéseit, így járnak el az egész országban. Az igazságszolgáltatás előtt megtámadtak egy törvénytelen határozatot, és az illető tanács pert vesztett. Nincs ebben semmi különös. Tiltakozó akciók a térségben, Uraim! Az utóbbi hónapokban nagyon sok tiltakozás volt. Kovászna és Hargita megyében azonban csak egy, s az is a lapokban olvastam az RMDSZ ellen. Nem tudom, honnan ez a veszély. Eltűnik az RMDSZ és mások jönnek helyébe? Megalakultak a közbirtokosságok. Szenátorzölgyek és urak! Tudomásukra kell hoznom, hogy mi hoztuk ezt a törvényt, és mi is hagytuk jóvá. Persze, hogy alakulnak. Az emberek dolgozni akarnak, pénzt keresni, és igazuk is van. Ez a helyzet, és nincs abban semmi veszély, ha a gazdaság helyre akar állni. A magyar tőke bizonyos előnyt élvez. Csak Kovászna megyéről beszélek. Szerencsére más beruházók is meglátogatnak, mert első helyen a német tőke áll, az úgynevezett nadrággyárak német tőkéből épülnek, a Kovászna megyében befektető magyarországi cégek nagy többsége pedig angol, francia, német, osztrák stb tőkét képvisel, de Magyarországon keresztül jöttek hozzánk. Az a fontos, hogy jön a tőke, jöjjön is, minél nagyobb mértékben, mert jó az, ha sok a befektető, mindegy, hogy milyen nemzetiségű, az ország melyik megyéjébe jön, hiszen virágzó gazdaságra van szükségünk, folytathatnám a példák sorát Az állam, decentralizált intézményeiben 52 van 11 megyében, plusz, a hálónál jellegű intézmények, összesen pmi... A román nemzetiségi állampolgárok aránya az összes vezető állásban 77 százalék, a magyaroké pedsig 23. A megyében a lakosságaránya: 23,4 százalék román és 75,2 százalék magyar. Nem látom, hol a veszély, és nem tudom, ki, hogyan és miért találta ki ezt a jelentést éppen most, amikor az ország valóban gazdasági gondokkal küszködik. Az este hallgattam Cozmâncă urat, aki rámutatott, hogy ezek a problémák nem most támadtak, nem újak, már korábban is léteztek, nincsenek is... hát, megnyugodtam, mert egy adott pillanatban a szenátus állandó bizottságában attól kezdtem tartani, hogy vajon hazamehetek-e, mert azt hittem, meghúzták a határt Kovászna megyénél, nekem meg nincs magyar útlevelem, hogy fogok én hazamenni. Túl ezeken a — mondjuk — humoros problémákon, hölgyeim és uraim, nevén kell nevezni a gyermeket. Ez a Harkov-ügy nem létezik. Nincs ilyen, és jó lenne rájönnünk, mint azt az NLP indítványozta, hogy mi is a valódi probléma. Mi ott élünk és ismerjük a helyzetet, tudjuk, mi a probléma ott, küszködünk is, mi politikusok néha még egymással is, de azt már túlzás lenne állítani, hogy ezekben a megyékben az állam elvesztette tekintélyét, hiszen akkor elsősorban a prefektust kellene leváltani, utána a rendőrfőnököt és így tovább, márpedig ők mind románok, és szerintem megfelelő módon végzik a dolgukat, ellátják törvényes feladataikat, ahogy kell, így legyen ezután is. Adja Isten, hogy ezeknek a megyéknek a lakossága, bármilyen nemzetiségű is, békében és jólétben éljen. Puskás Bálint Zoltán Rendkívül súlyos esettel van dolgunk A múlt héten néhány parlamenti képviselő sajtóértekezletet tartott. Jogukban áll. Csakhogy egyikük úgy lépett fel, mint annak a parlamenti különbizottságnak az elnöke, mely az RHSZ-t volna hivatott ellenőrizni. Döbbenten hallgattam aznap este az összes közszolgálati és magántévéadó híradásait, melyek hosszú részeket közvetítettek a bizottsági erdek szónoklatából. A diskurzusban nem a szégyentelen magyarellenesség, volt újdonság, mert ilyet még hallottunk, nem is a szembetűnő valótlanságok sora, mert azokat a végtelenségig ismételgetik a magyarveszélyt időről időre meglobogtatók Egészen más dolog döbbentett meg. A parlamenti képviselő azért volt elégedetlen, mert Kovászna, Hargita és Maros megyében is alkalmazni próbálják az ország törvényeit, amelyek ráadásul még nem is diszkriminatívak a magyarok iránt. A helyi tanácsok megengedték hát mnaguknak, hogy társuljanak bizonyos célok együttes elérése érdekében, amiként azt a helyi közigazgatási törvény előírja és eddig is előírta, lehetővé tették a külföldi tőkeinfúziót, kitartóan kardoskodtak a tulajdon-visszaszolgáltatás ügyében, ahogyan azt előírják a törvények, melyeket éppen az a párt szavazott meg, amely ezt az elnököt a parlamentbe hozta. Döbbenten hallottam, hogy a parlament közvetve, a megszavazott törvények révén veszélyezteti az ország integritását, hogy azokról ne is szóljunk, akik nem átallják komolyan venni e törvényeket, és alkalmazni kezdik az egész országban. Ez nem holmi képviselői vagy szenátori vélemény, hanem éppen a különbizottság elnökének az álláspontja, aki annak a bizottságnak a nevében szól, amely révén a parlamentnek ellenőriznie kellene az RHSZ tevékenységét; úgy tesznek, mintha ennek a bizottságnak az lenne a hivatása és az RHSZ által kiszabott feladata, hogy ellenőrizze a törvényhozó és a végrehajtó tevékenységét. Márpedig ez ilyenformán alkotmányos kérdés. Azon túlmenően, hogy e nyilatkozatok megszegik az alaptörvény 30. és 31. cikkelyét, nemzeti gyűlölködésre uszítanak, az országról egy rendkívül bizonytalan térség torz képét mutatják, és oly mértékben semmibe veszik az integrációs érdekeket, amihez foghatóak csak C. V. Tudor legutóbbi felszólalásai voltak — amelyekért éppen most tárgyalják mentelmi jogának megvonását —, súlyosan sértik a jogállamiság elveit is. Rendkívül súlyos esettel van dolgunk, és ha valamit ki kell vizsgálni, akkor az éppen ennek a bizottsági elnöknek és hozzá csatlakozó társainak a tevékenysége. Márton Árpád Nincs abban semmi veszély, ha a gazdaság helyre akar állni Elutasítják a nemtelen támadásokat A képviselősál keddi ülésén ,a napirend előtti felszólalások sorában több RMDSZ-es honatya, köztük Birtahin Ákos és Márton Árpád báromszéki képviselő, a felsőházban hétfőn Puskás Bálint Zoltán szenátor válaszolt a Román Hírszerző Szolgálat működését ellenőrző parlamenti bizottság elnökének múlt heti nyilatkozatára, elutasítva a jelentésben foglaltakat, a Hargita, Kovászna és Maros megyét támadó állításokat, kihangsúlyozták, hogy az önkormányzatok megerősítése, az esélyegyenlőség biztosítása a gazdasági életben, a tulajdonviszonyok rendezése, a teljes körű anyanyelvű oktatás megteremtése mind szerepel az RMDSZ programjában, és ezeket a célokat az ország törvényeinek betartásával, nem pedig azok megsértésével akarja elérni az RAIDSZ,. Az alábbiakban e felszólalásokat közöljük. NEMZET-NEMZETISÉG 2001. DECEMBER 1.