Háromszék, 2002. március (14. évfolyam, 3499-3524. szám)

2002-03-01 / 3499. szám

4. KÉRJÜK, TÁMOGASSA Az Emberséget! Alapítvány útján támogathatjuk a súlyosan beteg, igazságtalanul elítélt Héjjá Dezsőt és Reiner Antalt, akik a Csíkszeredai bör­tönben raboskodnak! Székelyudvarhelyi értelmiségiek egy csoportja 1991. február 20-án hozta lét­re, a helyi bíróság az év március 21-én pedig bejegyezte az emberbaráti eszmé­ket valló, apolitikus Emberséget! Ala­pítványt, mely több mint tíz esztendeje többtucatnyi ártatlanul szenvedő és anyagilag rászoruló embertársunk sor­sát igyekezett aligkönnyíteni önkéntes pénzadományok gyűjtése és célba jut­tatása révén. Az alapítvány támogatott­jai közül a legismertebbek az 1989. de­cember 22-i események ürügyén kon­cepciós perekben elítélt oroszhegyi meg zé­elaki magyarok, illetve a marosvásár­helyi 1990. márciusi pogrom áldozatai­nak (Nagyernye, Sáromberke, Mező­­újfalu) nélkülöző családjai és hátra­­maradottai, valamint a börtönbe zárt Cseresnyés Pál Marosvásárhelyről. 2002-ben megint kopogtat, megint je­lentkezik az Emberséget! Alapítvány, hogy támogassa Héjjá Dezsőt, a 4 évi, illetve a 3 évi börtönbüntetéssel sújtott Reiner Antalt, akiket az 1­989. december 22-i kézdivásárh­elyi rendőrtincselés ürügyén ítéltek raboskodásra. Mindketten magyar­ellenes koncepciós per áldozatai, és noha súlyosan betegek, hosszú hónapok óta a Csíkszeredai börtön foglyai. Sorsukról, helyzetükről, egészségi állapotukról rész­letesebb beszámoló a www.nexus.hu/ erdélyim­agyarkezdemenyezes honlapon. Kérjük tehát mindazokat, akikhez el­jut felhívásunk, jótékonykodjanak, és pénzadományaikat juttassák el az Em­berséget! Alapítványnak a székely­ud­varhelyi kereskedelmi bankban nyitott számlájára, pénztárosunk, Inc­­e Béla nevére, lejben — Banca Comercială Română, Odorheiu Secuiesc, Româ­nia, cont. nr. 459(MX)1177001, dollár­ban — Banca Comercială Română, Odorheiu Secuiesc, România, cont. nr. 2511246982/USD. A kereskedelmi bank postacíme: 4150 Odorheiu Secuiesc — Székely­­ udvarhely, Tamási Áron út I. Az Emberséget! Alapítvány Kuratóriuma Az utca hangja és a nőszövetség elnöknője B. L., Sepsiszentgyörgy. Felháborodva olvastam, hogy Aurel Dionisie Agache magyar igazolványt kér. Az apja ma­­gyargyűlölő volt, akit népsa­nyargató milicista őrnagyként lincseltek meg a ’89-es forrada­lomban. A fia pedig azóta is zak­latja a kézdivásárhelyieket, egyeseket törvényszéken is. Személy szerint ellene vagyok annak, hogy megkapja a ma­­gyarigazolványt... Ugyancsak felháborító, hogy a közszolgál­atok fizetési alapjainak mind­össze 23 százalékából fizetik az alkalmazottakat, a többi a veze­tőknek jut. Hogy engedi meg a kormány, hogy a tem­etők éh­bérért dolgozzanak, a vállalatok tönkretevői pedig elhappolják a sok pénzt? PAKUCS ETELKA, Nagy­­barosnyó. Szép februári napsü­tésben érkeztünk Bitára a sep­siszentgyörgyi Reménység Nyugdíjasklubbal, műsoros ba­ráti találkozóra. A tiszteletes úr mellett a díszes kultúrotthon 150 személyre terített fehér asztalai fogadtak. Megtelt a terem kö­zönséggel, s a lelkipásztori kö­szöntőj ének, példabeszédek után előadtak háromszéki nép­dalokat, balladákat, szavalato­kat, monológot, táncokat tartal­mazó műsorunkat. A finom és bőséges csemegéket az IKE- csoport zenei aláfestése mellett fogyasztottuk el, és lélekben meggazdagodva, új barátságok megkötésével tértünk haza. TUDOR PALTINEANU, Kovászna. Azt hiszem, városunk polgármestere nem is alszik — olyan tisztaságot teremtett az ut­cákon, köztereken, hogy csak úgy ragyog minden. Emberek garmadáit vezényelte ki lapáttal, seprűvel, mivel, és lett is eredmé­nye, végre igazi fürdővárosi gon­­dozottság látható mindenütt. Már csak az állomási utat kellene megjavítani, de tudom, hogy eh­hez sok pénz kell. Arra minden­képpen felhívnám a polgárok fi­gyelmét, hogy próbálják meg­őrizni ezt az igazi rangunkat és reklámunkat jelentő tisztaságot. L. L., Kéz­divásárhely. A berecki farsangi bálról írottakhoz szeretném hozzáfűzni, hogy a va­lóban szép és hangulatos mulat­ságot a bírálóbizottság döntése szomorkássá tette. Hihető, hogy nagyon nehéz volt az ötletes jel­mezeket rangsorolni, de azt sajnos nem vitte figyelembe a zsűri, hogy az álarcok mögött gyermekek is vannak, akik várnak valamit az ala­kításukért. Az sejti mellékes, hogy a díjak mind helyben maradtak, holott a maszkosok többsége vi­déki volt Mindezt nem a kész mun­kában való hibakeresés szándéká­val írom, hanem azért mert a kö­vetkező rendezvények még na­gyobb sikere érdekében ilyesmire is érdemes odafigyelni. LÁSZLÓ ATTILA, Sepsi­szentgyörgy. A minap egy terje­dő nagy tüzet pillantottam meg egy akácos marton, gyermekek gyújtották meg az ott maradt fü­ves avart, nem gondolva arra, hogy a fü­ves bozótok felperzse­lésével a rovarvilág áttelelési és életterei semmisítik meg, oktala­nul. Eltiport lepkét is láttam, amely nagyon hasznos munkát végez a beporzással, na meg szemet gyö­nyörködtető természeti kincs is. Sajnos, a nyaklatlan vegyszere­zés is pusztítja őket. Kérem a szü­lőket, világosítsák fel gyermekei­ket, hiszen a csodálatos rovarvi­lág kiirtásával saját világunkat, környezetünket szegényítjük, pusztítjuk. SZÉP MÁRIA, Kőröspatak. Hatvanéves édesanyámat, aki február 25-én ügyes-bajos dolga­ival járt a községh­ázán, polgármes­terünk saját kezűleg mellen ragad­va taszította ki az ajtón, amire több tanú is van. Édesanyám még este is sindogált, hogy idős korára mit kellett megérnie, mégpedig olyas­valakitől, akit azért választottak, hogy a helybeliek gondjára figyel­jen, megoldást találjon. Amúgy is olyan nehéz bármit elintézni, ha az ember nem otthonról indul — arra kell számítanunk, hogy legköze­lebb fenéken is rúgnak, vagy kidobóembert alkalmaznak a pol­gármesteri hivatalban? MAGYAR IGAZOLVÁNY Valóban ez kell a jövőhöz? Megköszönöm a Három­széknek első levelem közlé­sét (Egy román a magyarok között, jan. 11-én) rend­kívüli visszhangja volt, ezért is írok újra. Azóta sok láto­gatóm volt, különféle autók­kal jöttek, figyelmeztettek, és megkérdezték, hogy ro­mán létemre miért mertem ef­féléket írni. Ugyanazt vála­szoltam mindig: azt írtam, amit látok és érzek. Az igaz­ságot nem lehet eltemetni, felüli a fejét a legmélyebb gödörből is. Egy évvel ez­előtt ugyancsak sok, magas rangú vendégem­ jött, azért is, mert a nagy Simion Bărnuţiu leszármazottja va­gyok, amit dokumentumok­kal is tudok igazolni. Akkor finomabban viselkedtek, mindent megígértek, igaz, hogy semmit sem fogadtam el... De ezúttal a magyar iga­zolványról akarok inti, saját véleményemet. Szerintem mindazok, akik megkapják, különféle okokból nem fing­nak visszatérni Romániába, tehát ennyivel kevesebben lesznek is a magyarok. Hol­ott ha már a román állam is elismert 2 700 000 magyart (szerk. menj: olvasónk itt té­ved, a múltkori népszámlá­láskor 1 millióval kevesebb, azaz 1,7 millió magyart ír­tak össze), miért van szükség erre az igazolványra? Hogy fog ez a sok ember Budapes­ten feltűnni? És mi lesz a mold­vai csángókkal, akik szintén magyarnak vallják magukat? Itt, az országban olyan nem­zetközi rangú személyiségei vannak a magyaroknak, mint Domokos Géza volt RMDSZ- elnök. Kriterion-igazgató, Sütő András író, akit szemé­lyesen is megismerhettem a forradalomban, Kányádi Sán­­ dor — vajon van-c nekik szükségük magyar igazol­ványra, mikor világszerte is­mert a nevük? Tom Lantos amerikai szenátor sem­ tagad­ta soha magyar származását, de vajon neki van-e szüksége magyar igazolványra, ha Bu­dapestre megy? Hát a hatá­ron túli magyarok millióinak? Az Orbán-kormány mandátu­ma nemsokára lejár, ki fogja önöket arról biztosítani, hogy magyarok? Az RMDSZ-ben sok különféle szándékú em­ber van, frakciókat és párto­kat alakítanak. Tőkés László előtt tisztelettel meghajolok, de véleményem szerint a hí­veivel többet, a politikáv­al ke­vesebbet kellene foglalkoz­nia. Nekem ugyan semmi el­lenvetésem a tevékenységét illetően, de itt is kevesebben lesznek és két év múlva már nem biztos, hogy ez a kor­mány lesz itt is hatalmon, és Markó Béla aki megpró­bálta a lehetetlent is lesz az RMDSZ-elnök. Ez tehát az egyedüli alkalom az itteni magyarság megerősítésére... Kérik a magyar egyete­met. Ezzel egyetértek. A Maros Magyar Autonóm Tartomány idején ezt meg­kapták, de nagyon nehéz volt fenntartani... Addig is, amíg elérik ezeket a kedvez­ményeket, igyekezzenek jö­vőjüket biztosítani. Kitűnő gyermekeik vannak, de és még egyszer de nincs számukra út, sokszor étel, tanfelszerelés és sok egyéb sem. Holott a holnapi egye­temistákat ma kell felkészí­teni s ha ezeket a tehet­séges gyermekeket nem se­gítik, kire építik majd az egyetemet? Valamikor a ta­nult emberek többsége fa­lun született, de ha a mai gyermekeknek nem teremtik meg az érvényesülés f­elté­­teleit, természetes, hogy el­hagyják a szülőföldet. Egy­előre van elég­­felsőfokú végzettségű szakember, de mi lesz holnap? Sokan az utcán is megál­lítanak: Laci bácsi, mikor ír rólunk is az újságba? Váro­son élő gyermekeink 10 000 lej fölött veszik a tejet, és mi 3500 lejeket kapunk egy li­terért. Egyesek (kevesen) megkapták a papírt, hogy erdőtulajdonosok, de ezen a télen falvak sokasága ma­radt tüzelő nélkül. Pedig itt nagyszerű emberek élnek, vendégszeretők, de elgyötör­tek mint máshol is az or­szágban. Itt mindenki homlo­ka verejtékével keresi kenye­rét, ez a vidék hét megyét lát el pityókával. Róluk írjon az újság! És gondoljanak arra a Mikes Kelemen-idézetre, amit Kézdivásárhelyen a Petőfi utcában sokan észre sem vesznek: „Vagyunk, akik va­gyunk, leszünk, akik vol­tunk!” Isten minket úgy se­gédjen! Vasile Bărnuţiu, Albis nyílt tér Segítség helyett bürokrácia A válaszadás jogán szeretnék közölni pár konk­rétumot a hétfői Háromszékben megjelent írással kapcsolatosan, amelyben a prefektus, nem tudom, mire alapozva, rosszindulattal meg mit tudom én, mivel vádol bennünket, a bölöni földosz­ló bizottsá­got. Mint volt polgármester és volt úgynevez­ett OCOT-os szakember, pontosítok néhány kérdésben. 1. A bölöni tanácsnak a jelen pillanatban sincs topográfus szakembere, mert a kataszteri hivatal elegánsan leépített pontosan engem. Természetes ez a lépés, mert honnan a jófenéből építenének le, ha­nem onnan, ahol szükség van az emberre. He­lyettünk felvettek egy vezérigazgatót, nem tudom, hány titkárnőt és belső hátramozdítót. Megjegy­zem, hogy mint technikus, a 2000-es év folyamán az átlagjövedelmem kb. 800 000 lej volt, akárcsak a társaimnak, az igazgató úr által feldolgozott 3 500 000 lejes átlaggal szemben. Hát nem fur­csa? 2. A bölöni tanácsnál én voltam a kilencedik technikus a 12 év alatt. Ugyancsak a kataszteri hi­vatal embere, Becsei Zsolt 1992 1994 között min­den disznóságot elművelt szalonnáért, tojásért, pálinkáért mért földeket teljesen találomra, így a 37 általa kiállított birtoklevélből egyetlenegy sem fedi a valóságot. Ezt közöltük a kataszteri hivatallal is, és ők nagylelkűen tu­domásul vették. De tenni senki sem tett semmit, magamat is beleértve, mert első dolgom az kellett volna legyen, hogy Becseit bepereljem (elég gazdag választék lett volna, hogy miért), és meg­­semmisíttessem a hamis birtokleveleket. Úgyhogy most olyan földterület is akad, amelynek három jogos tulajdonosa van. 3. Nem akarok én mindent a kataszterre hárítani, mert nem volna igazságos. Mindenikünknek megvan a része a felelősségből, de nem tűrhetem, hogy azok vádoljanak, akik semmit nem tettek a dolgok javulása érdekében. Bölönben 1996 2000 között, polgármes­terségem idején a kataszteri hivatal részéről egyszer találkoztam az igazgatóval, aki egy évig húzta-halo­­gatta a megüresedett állás betöltését az általunk aján­lott emberrel, akit tartottunk, dolgoztattunk és fizet­tünk esetenként feketén vagy saját zsebből... mi, a rosszindulatú bölöni vezetők. 4. A prefektúra részéről egyszer találkoztam Cârlănescu úrral, akinek rögeszméje volt, hogy a kimért­ parcellákat színesre kell festeni, és hetente gyűlést kell tartani. Ha véletlenül nem lesz gyűlés, hasból kell megírni a jegyzőkönyvet. 5. Számtalanszor megkértem a prefektúrát, hogy ha panaszra mennek ellenünk, akkor velem is beszéljék meg, hogy miről is van szó. Ehelyett valahogy a központi bizottságra emlékeztető módon bombáztak keményebbnél keményebb fenyegetésekkel, de megoldást nem ajánlott senki. Nagyajtával 12 éve folyó vita után valahogy sikerült megegyezésre jutni, és remélhetőleg elindul a földkímérési folyamat. De itt megint a kataszteri hivatal és a megyei bizottság bürokráciájának útvesztőiben csatázunk. Summa summarum: nyugodt lelkiismereteb­ől kije­lenthetem, hogy mi konkrét segítséget nem kaptunk sem a prefektúrától, sem a katasztertől, és jelen pilla­natban sincs topográfus technikusunk vagy mérnö­künk. Ha a prefektúra ahelyett, hogy alaptalanul vá­daskodna, konkrétan segítene két vagy három to­pográfus mérnök, technikus vagy akár katonatiszt kihelyezésével, akkor azt megköszönnék és használ­ni is tudnék. De amíg csak kijövünk, gyűlést tartunk, jegyzőkönyvet írunk, és a régmúltra emlékeztető „Ter­­,men”... „Răspunde...” típusú felesleges papírokat írogatjuk, addig mi csak lassan, nehézkesen tudunk haladni, és természetes, hogy a jogos tulajdonosok zúgolódnak, reklamálnak. De szó sincs itt rosszindu­latról, inkább egy kissé tehetetlenek vagyunk, mivel lángeszű honatyáink kinyöszörögtek nagy nehezen három olyan törvényt, mely egyik a másikat levágja, és szerintem ők sem értik, miről van szó. Mert az iga­zat megvallva, én úgy jártam, mint Victor Ciorbea an­nak idején, azzal a különbséggel, hogy én nem kezd­tem látni a fényt tíz alagút végén. Tisztelettel: Vajda Dénes volt polgármester és volt kataszteri technikus Az oldalt szerkesztette: Demeter J. Ildikó Visszajelzés 2002. MÁRCIUS 1.

Next