Háromszék, 2002. március (14. évfolyam, 3499-3524. szám)
2002-03-01 / 3499. szám
4. KÉRJÜK, TÁMOGASSA Az Emberséget! Alapítvány útján támogathatjuk a súlyosan beteg, igazságtalanul elítélt Héjjá Dezsőt és Reiner Antalt, akik a Csíkszeredai börtönben raboskodnak! Székelyudvarhelyi értelmiségiek egy csoportja 1991. február 20-án hozta létre, a helyi bíróság az év március 21-én pedig bejegyezte az emberbaráti eszméket valló, apolitikus Emberséget! Alapítványt, mely több mint tíz esztendeje többtucatnyi ártatlanul szenvedő és anyagilag rászoruló embertársunk sorsát igyekezett aligkönnyíteni önkéntes pénzadományok gyűjtése és célba juttatása révén. Az alapítvány támogatottjai közül a legismertebbek az 1989. december 22-i események ürügyén koncepciós perekben elítélt oroszhegyi meg zéelaki magyarok, illetve a marosvásárhelyi 1990. márciusi pogrom áldozatainak (Nagyernye, Sáromberke, Mezőújfalu) nélkülöző családjai és hátramaradottai, valamint a börtönbe zárt Cseresnyés Pál Marosvásárhelyről. 2002-ben megint kopogtat, megint jelentkezik az Emberséget! Alapítvány, hogy támogassa Héjjá Dezsőt, a 4 évi, illetve a 3 évi börtönbüntetéssel sújtott Reiner Antalt, akiket az 1989. december 22-i kézdivásárhelyi rendőrtincselés ürügyén ítéltek raboskodásra. Mindketten magyarellenes koncepciós per áldozatai, és noha súlyosan betegek, hosszú hónapok óta a Csíkszeredai börtön foglyai. Sorsukról, helyzetükről, egészségi állapotukról részletesebb beszámoló a www.nexus.hu/ erdélyimagyarkezdemenyezes honlapon. Kérjük tehát mindazokat, akikhez eljut felhívásunk, jótékonykodjanak, és pénzadományaikat juttassák el az Emberséget! Alapítványnak a székelyudvarhelyi kereskedelmi bankban nyitott számlájára, pénztárosunk, Ince Béla nevére, lejben — Banca Comercială Română, Odorheiu Secuiesc, România, cont. nr. 459(MX)1177001, dollárban — Banca Comercială Română, Odorheiu Secuiesc, România, cont. nr. 2511246982/USD. A kereskedelmi bank postacíme: 4150 Odorheiu Secuiesc — Székely udvarhely, Tamási Áron út I. Az Emberséget! Alapítvány Kuratóriuma Az utca hangja és a nőszövetség elnöknője B. L., Sepsiszentgyörgy. Felháborodva olvastam, hogy Aurel Dionisie Agache magyar igazolványt kér. Az apja magyargyűlölő volt, akit népsanyargató milicista őrnagyként lincseltek meg a ’89-es forradalomban. A fia pedig azóta is zaklatja a kézdivásárhelyieket, egyeseket törvényszéken is. Személy szerint ellene vagyok annak, hogy megkapja a magyarigazolványt... Ugyancsak felháborító, hogy a közszolgálatok fizetési alapjainak mindössze 23 százalékából fizetik az alkalmazottakat, a többi a vezetőknek jut. Hogy engedi meg a kormány, hogy a temetők éhbérért dolgozzanak, a vállalatok tönkretevői pedig elhappolják a sok pénzt? PAKUCS ETELKA, Nagybarosnyó. Szép februári napsütésben érkeztünk Bitára a sepsiszentgyörgyi Reménység Nyugdíjasklubbal, műsoros baráti találkozóra. A tiszteletes úr mellett a díszes kultúrotthon 150 személyre terített fehér asztalai fogadtak. Megtelt a terem közönséggel, s a lelkipásztori köszöntőj ének, példabeszédek után előadtak háromszéki népdalokat, balladákat, szavalatokat, monológot, táncokat tartalmazó műsorunkat. A finom és bőséges csemegéket az IKE- csoport zenei aláfestése mellett fogyasztottuk el, és lélekben meggazdagodva, új barátságok megkötésével tértünk haza. TUDOR PALTINEANU, Kovászna. Azt hiszem, városunk polgármestere nem is alszik — olyan tisztaságot teremtett az utcákon, köztereken, hogy csak úgy ragyog minden. Emberek garmadáit vezényelte ki lapáttal, seprűvel, mivel, és lett is eredménye, végre igazi fürdővárosi gondozottság látható mindenütt. Már csak az állomási utat kellene megjavítani, de tudom, hogy ehhez sok pénz kell. Arra mindenképpen felhívnám a polgárok figyelmét, hogy próbálják megőrizni ezt az igazi rangunkat és reklámunkat jelentő tisztaságot. L. L., Kézdivásárhely. A berecki farsangi bálról írottakhoz szeretném hozzáfűzni, hogy a valóban szép és hangulatos mulatságot a bírálóbizottság döntése szomorkássá tette. Hihető, hogy nagyon nehéz volt az ötletes jelmezeket rangsorolni, de azt sajnos nem vitte figyelembe a zsűri, hogy az álarcok mögött gyermekek is vannak, akik várnak valamit az alakításukért. Az sejti mellékes, hogy a díjak mind helyben maradtak, holott a maszkosok többsége vidéki volt Mindezt nem a kész munkában való hibakeresés szándékával írom, hanem azért mert a következő rendezvények még nagyobb sikere érdekében ilyesmire is érdemes odafigyelni. LÁSZLÓ ATTILA, Sepsiszentgyörgy. A minap egy terjedő nagy tüzet pillantottam meg egy akácos marton, gyermekek gyújtották meg az ott maradt füves avart, nem gondolva arra, hogy a füves bozótok felperzselésével a rovarvilág áttelelési és életterei semmisítik meg, oktalanul. Eltiport lepkét is láttam, amely nagyon hasznos munkát végez a beporzással, na meg szemet gyönyörködtető természeti kincs is. Sajnos, a nyaklatlan vegyszerezés is pusztítja őket. Kérem a szülőket, világosítsák fel gyermekeiket, hiszen a csodálatos rovarvilág kiirtásával saját világunkat, környezetünket szegényítjük, pusztítjuk. SZÉP MÁRIA, Kőröspatak. Hatvanéves édesanyámat, aki február 25-én ügyes-bajos dolgaival járt a községházán, polgármesterünk saját kezűleg mellen ragadva taszította ki az ajtón, amire több tanú is van. Édesanyám még este is sindogált, hogy idős korára mit kellett megérnie, mégpedig olyasvalakitől, akit azért választottak, hogy a helybeliek gondjára figyeljen, megoldást találjon. Amúgy is olyan nehéz bármit elintézni, ha az ember nem otthonról indul — arra kell számítanunk, hogy legközelebb fenéken is rúgnak, vagy kidobóembert alkalmaznak a polgármesteri hivatalban? MAGYAR IGAZOLVÁNY Valóban ez kell a jövőhöz? Megköszönöm a Háromszéknek első levelem közlését (Egy román a magyarok között, jan. 11-én) rendkívüli visszhangja volt, ezért is írok újra. Azóta sok látogatóm volt, különféle autókkal jöttek, figyelmeztettek, és megkérdezték, hogy román létemre miért mertem efféléket írni. Ugyanazt válaszoltam mindig: azt írtam, amit látok és érzek. Az igazságot nem lehet eltemetni, felüli a fejét a legmélyebb gödörből is. Egy évvel ezelőtt ugyancsak sok, magas rangú vendégem jött, azért is, mert a nagy Simion Bărnuţiu leszármazottja vagyok, amit dokumentumokkal is tudok igazolni. Akkor finomabban viselkedtek, mindent megígértek, igaz, hogy semmit sem fogadtam el... De ezúttal a magyar igazolványról akarok inti, saját véleményemet. Szerintem mindazok, akik megkapják, különféle okokból nem fingnak visszatérni Romániába, tehát ennyivel kevesebben lesznek is a magyarok. Holott ha már a román állam is elismert 2 700 000 magyart (szerk. menj: olvasónk itt téved, a múltkori népszámláláskor 1 millióval kevesebb, azaz 1,7 millió magyart írtak össze), miért van szükség erre az igazolványra? Hogy fog ez a sok ember Budapesten feltűnni? És mi lesz a moldvai csángókkal, akik szintén magyarnak vallják magukat? Itt, az országban olyan nemzetközi rangú személyiségei vannak a magyaroknak, mint Domokos Géza volt RMDSZ- elnök. Kriterion-igazgató, Sütő András író, akit személyesen is megismerhettem a forradalomban, Kányádi Sán dor — vajon van-c nekik szükségük magyar igazolványra, mikor világszerte ismert a nevük? Tom Lantos amerikai szenátor sem tagadta soha magyar származását, de vajon neki van-e szüksége magyar igazolványra, ha Budapestre megy? Hát a határon túli magyarok millióinak? Az Orbán-kormány mandátuma nemsokára lejár, ki fogja önöket arról biztosítani, hogy magyarok? Az RMDSZ-ben sok különféle szándékú ember van, frakciókat és pártokat alakítanak. Tőkés László előtt tisztelettel meghajolok, de véleményem szerint a híveivel többet, a politikával kevesebbet kellene foglalkoznia. Nekem ugyan semmi ellenvetésem a tevékenységét illetően, de itt is kevesebben lesznek és két év múlva már nem biztos, hogy ez a kormány lesz itt is hatalmon, és Markó Béla aki megpróbálta a lehetetlent is lesz az RMDSZ-elnök. Ez tehát az egyedüli alkalom az itteni magyarság megerősítésére... Kérik a magyar egyetemet. Ezzel egyetértek. A Maros Magyar Autonóm Tartomány idején ezt megkapták, de nagyon nehéz volt fenntartani... Addig is, amíg elérik ezeket a kedvezményeket, igyekezzenek jövőjüket biztosítani. Kitűnő gyermekeik vannak, de és még egyszer de nincs számukra út, sokszor étel, tanfelszerelés és sok egyéb sem. Holott a holnapi egyetemistákat ma kell felkészíteni s ha ezeket a tehetséges gyermekeket nem segítik, kire építik majd az egyetemet? Valamikor a tanult emberek többsége falun született, de ha a mai gyermekeknek nem teremtik meg az érvényesülés feltételeit, természetes, hogy elhagyják a szülőföldet. Egyelőre van elégfelsőfokú végzettségű szakember, de mi lesz holnap? Sokan az utcán is megállítanak: Laci bácsi, mikor ír rólunk is az újságba? Városon élő gyermekeink 10 000 lej fölött veszik a tejet, és mi 3500 lejeket kapunk egy literért. Egyesek (kevesen) megkapták a papírt, hogy erdőtulajdonosok, de ezen a télen falvak sokasága maradt tüzelő nélkül. Pedig itt nagyszerű emberek élnek, vendégszeretők, de elgyötörtek mint máshol is az országban. Itt mindenki homloka verejtékével keresi kenyerét, ez a vidék hét megyét lát el pityókával. Róluk írjon az újság! És gondoljanak arra a Mikes Kelemen-idézetre, amit Kézdivásárhelyen a Petőfi utcában sokan észre sem vesznek: „Vagyunk, akik vagyunk, leszünk, akik voltunk!” Isten minket úgy segédjen! Vasile Bărnuţiu, Albis nyílt tér Segítség helyett bürokrácia A válaszadás jogán szeretnék közölni pár konkrétumot a hétfői Háromszékben megjelent írással kapcsolatosan, amelyben a prefektus, nem tudom, mire alapozva, rosszindulattal meg mit tudom én, mivel vádol bennünket, a bölöni földoszló bizottságot. Mint volt polgármester és volt úgynevezett OCOT-os szakember, pontosítok néhány kérdésben. 1. A bölöni tanácsnak a jelen pillanatban sincs topográfus szakembere, mert a kataszteri hivatal elegánsan leépített pontosan engem. Természetes ez a lépés, mert honnan a jófenéből építenének le, hanem onnan, ahol szükség van az emberre. Helyettünk felvettek egy vezérigazgatót, nem tudom, hány titkárnőt és belső hátramozdítót. Megjegyzem, hogy mint technikus, a 2000-es év folyamán az átlagjövedelmem kb. 800 000 lej volt, akárcsak a társaimnak, az igazgató úr által feldolgozott 3 500 000 lejes átlaggal szemben. Hát nem furcsa? 2. A bölöni tanácsnál én voltam a kilencedik technikus a 12 év alatt. Ugyancsak a kataszteri hivatal embere, Becsei Zsolt 1992 1994 között minden disznóságot elművelt szalonnáért, tojásért, pálinkáért mért földeket teljesen találomra, így a 37 általa kiállított birtoklevélből egyetlenegy sem fedi a valóságot. Ezt közöltük a kataszteri hivatallal is, és ők nagylelkűen tudomásul vették. De tenni senki sem tett semmit, magamat is beleértve, mert első dolgom az kellett volna legyen, hogy Becseit bepereljem (elég gazdag választék lett volna, hogy miért), és megsemmisíttessem a hamis birtokleveleket. Úgyhogy most olyan földterület is akad, amelynek három jogos tulajdonosa van. 3. Nem akarok én mindent a kataszterre hárítani, mert nem volna igazságos. Mindenikünknek megvan a része a felelősségből, de nem tűrhetem, hogy azok vádoljanak, akik semmit nem tettek a dolgok javulása érdekében. Bölönben 1996 2000 között, polgármesterségem idején a kataszteri hivatal részéről egyszer találkoztam az igazgatóval, aki egy évig húzta-halogatta a megüresedett állás betöltését az általunk ajánlott emberrel, akit tartottunk, dolgoztattunk és fizettünk esetenként feketén vagy saját zsebből... mi, a rosszindulatú bölöni vezetők. 4. A prefektúra részéről egyszer találkoztam Cârlănescu úrral, akinek rögeszméje volt, hogy a kimért parcellákat színesre kell festeni, és hetente gyűlést kell tartani. Ha véletlenül nem lesz gyűlés, hasból kell megírni a jegyzőkönyvet. 5. Számtalanszor megkértem a prefektúrát, hogy ha panaszra mennek ellenünk, akkor velem is beszéljék meg, hogy miről is van szó. Ehelyett valahogy a központi bizottságra emlékeztető módon bombáztak keményebbnél keményebb fenyegetésekkel, de megoldást nem ajánlott senki. Nagyajtával 12 éve folyó vita után valahogy sikerült megegyezésre jutni, és remélhetőleg elindul a földkímérési folyamat. De itt megint a kataszteri hivatal és a megyei bizottság bürokráciájának útvesztőiben csatázunk. Summa summarum: nyugodt lelkiismereteből kijelenthetem, hogy mi konkrét segítséget nem kaptunk sem a prefektúrától, sem a katasztertől, és jelen pillanatban sincs topográfus technikusunk vagy mérnökünk. Ha a prefektúra ahelyett, hogy alaptalanul vádaskodna, konkrétan segítene két vagy három topográfus mérnök, technikus vagy akár katonatiszt kihelyezésével, akkor azt megköszönnék és használni is tudnék. De amíg csak kijövünk, gyűlést tartunk, jegyzőkönyvet írunk, és a régmúltra emlékeztető „Ter,men”... „Răspunde...” típusú felesleges papírokat írogatjuk, addig mi csak lassan, nehézkesen tudunk haladni, és természetes, hogy a jogos tulajdonosok zúgolódnak, reklamálnak. De szó sincs itt rosszindulatról, inkább egy kissé tehetetlenek vagyunk, mivel lángeszű honatyáink kinyöszörögtek nagy nehezen három olyan törvényt, mely egyik a másikat levágja, és szerintem ők sem értik, miről van szó. Mert az igazat megvallva, én úgy jártam, mint Victor Ciorbea annak idején, azzal a különbséggel, hogy én nem kezdtem látni a fényt tíz alagút végén. Tisztelettel: Vajda Dénes volt polgármester és volt kataszteri technikus Az oldalt szerkesztette: Demeter J. Ildikó Visszajelzés 2002. MÁRCIUS 1.