Háromszék, 2002. május (14. évfolyam, 3549-3571. szám)

2002-05-03 / 3549. szám

­ Harminc év után Harminc év után is elevenen élnek bennem diákkorom legszebb emlékei, azok az életre szóló élmények, tapasztalatok, amelyeket a „mikóújfárusi kerékpárosok” tagjaként szereztem. Azok a kerékpártúrák nemcsak kirándulást, szórakozást jelentettek, hanem fegyelemre, kitartásra, csapatszellemre tanítottak. Fejér Ákos tanító bácsi szigorúságának, szervező­képességének köszönhetően alkalmunk volt bejárni több mint 10 000 kilométert az ország határain kívül, Kis-Ázsiától Münchenig és Krakkótól Mariborig, Európa nyolc országát, ami az akkori körülmények között nemcsak sportteljesít­ményként volt jelentős, hanem életiskolát is jelentett. 16 17 éves korban az ember agya olyan, mint a szivacs, mindent magába szív és elraktároz, hogy később feldolgozza, és élete nehéz pillanataiban erőt merítsen belőlük. * A mikóújfálusi kerékpárosok vezetője, Fejér Ákos tíz évvel az 1972-es müncheni nyári olimpiai játékok előtt megfogadta, hogy tanítványait Münchenbe fogja vezetni. Jómagam ekkor már harmadik éve voltam a csoport tagja, s bejártam a megelőző években Bulgáriát, Törökországot, Magyarországot, az akkori Csehszlovákia szlovák részét, a Felvidéket, valamint Lengyelországot. Talán a legszínesebb, a legélménydúsabb mégis az 1972-es müncheni kirándulás volt. * Meleg augusztusi délelőtt érkeztünk Pécsre. Én azelőtt még soha nem jártam Délnyugat-Magyarországon, így mindent óriási érdeklődéssel szemléltem. Ahogy beérkeztünk a városba, mindjárt a Leöwey-gimnáziumba kalauzoltak, ahol a dalkórus vendégszeretetében részesültünk. A pécsi lányok kitörő örömmel fogadtak, és nem győztek eleget áradozni a sepsiszentgyörgyi élményeikről. Dicsérték iskolánk a Székely Mikó Kollégium kultúrcsoportjának kiemelkedő teljesítményét. Mi pedig büszkék voltunk hírnevére, emelt fővel jártuk Pécs utcáit, örömmel és szeretettel gondoltunk iskolánkra, melynek emléke kísérni fog életem végéig. * Klagenfurttól pár kilométerre megpillantottuk Ausztria egyik legnépszerűbb tavát, a Wörther See-t. Klagenfurtot hatalmas autópálya köti össze a közeli nagyobb városokkal. Mi a régi műúton mentünk, kisebb forgalomban jobban gyönyör­ködhettünk a tájban, valamint az autósztráda viadukt-híd alagút-kombinációjában. Az út közvetlenül a Wörther-See mel­lett halad. A tópartot sűrűn beépítették fényűző villákkal, a strandja egyben a nyugati világ divatbemutatója is. A hölgyek kedvenc kutyáikkal és macskáikkal sétálgatnak. A kellemes, tiszta tó égszínkék vizét a vitorlások, mint at­­ájsi hattyúk, népesítik be. Kedvünkre kilubickoltuk magunkat, s aztán frissen, újult erővel pedáloztunk tovább. * Ostl­rol Ausztria legszebb vidéke, itt vannak Európa csaknem legmagasabb hegyei. A Malrei és Mittersill közli 40 km-es útszakaszt nevezik Felbertauernstrassenak. Itt van az egyik átkelő az Alpokon. Matrei a mesés Tirol egyik érdekes és számomra nevezetes helysége: itt láttam életemben először minigolfot. Már reggel 8 órakor a matreiak a golfpályán szórakoznak. Kellemes, érdekes játék a golf, melyhez látszólag nem kell nagy ügyesség. Amikor azonban megpróbálja az ember, rögtön másképp vélekedik: bizony nagy türelmet és komoly szaktudást igényel. Mattei után nagyon meredek emelkedő következett, amely jócskán próbára tett. Amikor a Felbertauernstunnelhez közeledtünk, nagyon hideg, esős idő volt. Ez volt az egész kirándulás legnehezebb napja. A Grosglochner alatt, amely 3797 m magas, halad át a Tunnel, amely 5 km hosszú. Kerékpárral nem lehet átmenni az alagúton, mert az autók motorfüstjéről gázmérgezést kapnánk mondta a Tunnel igazgatója. Béreljenek autót, és azzal menjenek át. Amikor viszont meghallotta, hogy milyen messziről jöttünk, ő maga vitt át kocsival az alagúton, és még a személyenkénti 15 Schillingen sem kellett kifizetnünk. * A német határtól 15 20 km-re van Kufstein. Maga a város nem nagy, de annál tekintélyesebb a vár, amely a város fölé emelkedik. Egy meredek sziklacsúcson mint süveg helyezkedik el az egykori hatalmas várbörtön. A toronyban egypár lengyel és számos magyar politikai fogoly raboskodott. A látogatók százai sétálnak el Leörvey Klára, Martinovics, Rózsa Sándor, Szentjóby Szabó László, Kazinczy cellái előtt. Az idegenvezető tréfából be-bezár egy-egy gyanútlan látogatót a nyirkos cellák egyikébe, talán éppen a puszták híres betyárja, Rózsa Sándor zárkájába, mire ezek rémülten sikoltanak fel. Ekkor arra gondoltam, hogy milyen szörnyű lehetett a Fogságom naplója írójának és társainak a sorsa, ha még most is rémületet és rifoltozást csal ki a nézőből. A vezető észrevette, hogy értjük, és érdeklődéssel olvassuk a magyar feliratokat, és tisztelettel nézett ránk. Csendesen, mély gondolatokba merülve hagytuk magunk mögött Kufsteint. * Salzburg és a zene. Ez a két fogalom annyira összeillik, mint a kerékpár első kereke a hátsóval. Salzburgban az újságárusok is dúdolva, mosolyogva kínálgatják a világ híreit. A Mozart­­en slékház egy kis téren áll. Az ódon épület földszintjén Mozart műveit ismertető kiállítás tekinthető meg. A család lakosztálya az emeleten volt. A konyha egyszerű, barátságos, az ember úgy érzi, csak imént lépett ki a gazdaasszony, hogy vágjon egy kis gyújtást. Minden olyan valószerű. A szobák jó módra vallanak, de nem túl nagy fényűzésre. Az ember úgy érzi magát ebben a városban, mintha legalább száz évvel visszalépett volna a történelemben. A várból szelíden hozza felénk a szél a harang csilingelő melódiáját. Nemesebbnek éreztem magamat s az embert, az egyetemes kultúra megteremtőjét. * Ausztriából hazafelé jövet, Hegyeshalomnál megálltunk reggelizni. Ez az első magyar falu, közvetlenül a határ mellett. Éppen jóízűen falatoztunk, amikor odajött egy üreg bácsi, és meghatódva üdvözölt. Megtudtuk, hogy Kovács bácsi így hívták az öreget Kovásznál­ született, és büszke arra, hogy a Székely Mikó Kollégium növendéke volt. Nagy szeretettel emlegette Gödri tanár urat és a többi kedves egykori oktatóját. Megdicsért minket, és azt mondta, hogy iskolánk méltó növendékei vagyunk. * Kiragadva a számtalan, szebbnél szebb élményből egypárat, nyugodt lelkiismerettel elmondhatom: ma is büszke vagyok, hogy tagja voltam a mikóúj­falusi kerékpárosok híres csapatának, és hálás vagyok Fejér Ákos tanító bácsinak, Balázs Antalnak és Forró Lászlónak, kísérőinknek mindazért, amit értünk tettek. Emberségre, kitartásra, fegyelemre, önbecsülésre, csapat­­szellemre tanítottak, vigyáztak ránk, óvtak, ugyanakkor óriási felelősséget vállaltak. Amit mi akkor megvalósítottunk, mai szemmel nézve hihetetlennek tűnik, és mégis igaz volt, csodálatosan szép és igaz. Még egyszer köszönöm. Dr. Székely Zsolt, a mikóúj­falusi kerékpárosok egykori csapattársa . A Szent György-napokon egy rövid túrára újra összejött a csapat Albert Levente felvétele A fináncok ellenőrizték a népművészeket A Szent György-napi népművészeti kirakodóvásár jó alkalom volt arra, h­ogy a Romániai Magyar­ Népművészeti Szö­vetség (RMNSZ) tagjai találkozhassa­nak. A Tanulók Házában tartott szakmai megbeszélésen Szakáll Gizella, a szövetség elnöke ismertette az RMNSZ idei ese­ménynaptárát, és szervezési kérdésekről tanácskoztak. Szakáll Mária elmondta, hogy a Hargita Megyei Művelődési Köz­pont támogatásával készül az első romá­niai magyar népművészeti katalógus, amelyben bemutatják a­ szövetség tagjait és alkotásaikat. Szóba került a Szent György­napi vásáron történt „incidens” is. A megye­központi fináncok belekötöttek az udvar­helyi Székely Ferenc csontfaragóba és Luka Ferenc csontnyelűkés-készítőbe, mert úgymond kirakott portékájukat „nem átcímkézték”. A szövetség vezetősége sajná­latosnak nevezte az esetet, és hogy ilyen többémé forduljon elő, jogi megoldást keresnek arra, hogy a hasonló vásárok­ban, ahol a szövetség tagjai meghívott­ként vesznek részt, ne a számlakitöltéssel és áfaszámítással kelljen foglalkozniuk, hisz eladott munkáikból még a benzin­­költség sem térül meg. "(bodor) Tiszta hangok rossz hangosítás Az idei vasárnapok újólag bebizonyították, mennyire fontos mindennemű technikai elem minősége ahhoz, hogy a rangos rendezvények igazi élményt jelentsenek a közönségnek. Hiszen a háziasszonyok kedvenc mondásával élve olyan ez, mint a takarítás: csak akkor vesszük észre, ha valami miatt elmarad. Nos, a nagyszínpad gazdag zenei eseményei enyhén szólva csorbát szenvedtek a gyenge, némely esetben kimondottan zavaró hangosítás miatt. Elég, ha csak a Ghymes együttes kifinomult muzsikájának „közvetítésére” utalunk, aki ott volt, bizony nem ízlelhette meg a belső mozgásában is izgalmas egyéni hangzást. A tűzijáték ki­kihagyó zenei aláfestéséről nem is beszélve. (F­erencz) Az oldalt szerkesztette: Demeter J. Ildikó SZENT GYÖRGY-NAPOK Az ünnep támogatói A Szent György-napok szervezői, a városi tanács, polgármesteri hivatal, városi művelődési ház és Pro Georgio Sancto Alapítvány megköszönik mindazoknak a segítségét, akik az idei rendezvényeket támogatták: Aranyászok, Apicom, Zwack (Bilardi Trade), Krónika, Háromszék, Erdélyi Magyar Könyvklub, STV, Mix Rádió, Multitrans, Aliat, Seft, Coca-Cola, Kovászna Megye Tanácsa, Árkosi Művelődési Központ, Avon Cosmetics Románia, Lúgás RT., Case Lemn, Treff, Cegléd, Ferencváros, Kiskunhalas önkormányzata, Euro 2­0 track & trailer, Allianz Tiriac, Ördög Kft, Extruder, Müller Papír Romania, Asirom, Service Center, Plastice­, Arix Impex, Szorgalom Szövetkezet, Jackon Bike, Dália, Covalact, Uzoni szeszgyár, Mediorg, Bogyó, Transilvania Bank, Lila Szalon, Interexpo, Dunapack Rambox, IAME, Megyei Útügy, Kovács Mészárszék, Remat, Spicom, Bon Sweet Bon, Kovivag — Caracal, Bancpost, Junior—Co., AI Modul, Malév, Tribel FF, Consilion, Ax, Demeter LKL, Partisa, Caragus, Lesbom Group, Agrontix Szörcse, TTC, Közművek, Hycoa, Cora, Mimi Zup, OK, Lotus, Mondo, Mokisz Dekor, Metro Impex, XXL—comp, Himalaya, Tricomserv, Tamási Áron Színház, Háromszék Táncegyüttes, Székely Nemzeti Múzeum, Székely Mikó Kollégium, Mikes Kelemen Líceum, Caritas, Unical, Favorit Rt., Agrochem Kft., Capitaly. Külön köszönet a rendőrség, csendőrség, villanyművek, mentőállomás, tűzoltók segítségéért, valamint a polgármesteri hivatal és városi kertészet alkalmazottainak. (X) Száz méter aszfalt Városnapok előtt és után egyre többször hallani utcán fecsegőktől, sarki fűszeresnél vásárlóktól, hivatalokban téblábolóktól, hogy sajnos, idén megint mennyi pénzt dob ki az önkormányzat hiába árizálásra, népbutításra, pedig abból mennyi hasznos dolgot lehetne meg­valósítani, és kapásból sorolják is a mindenhol halaszthatatlan tennivalók sorát: utak rendbetétele, hidak megerő­sítése, a szociális gondok enyhítése stb. Igen, ez talán így lenne erkölcsös, először arra fordítani gondot, ami tényleg fontos a közösségnek. Bár elismerem az előbbiek igazát, én azt a nézetet osztom, hogy mégsem annyi az annyi, mert a vásárhelyek bér­léséből, a helyi pénztárba befolyt adókból, a rendezvények idején a városban időzök által elköltött pénzből haszna származik egy településnek. Nem idézek most közgaz­dászokat, egyrészt határozottan unnám, akárcsak a paragrafusok árnyalását, táblázatok tanulmá­nyozá­sát, másrészt talán nem is tudnék — a hét végi fáradtság nyomait még mindig magamon viselem —, no nem azt, amelyikre gondolni tetszik! Szóval, a kérdést inkább szubjektíven közelítem meg. Számomra, akinek csak néhány órája adatott meg,­ hogy beleszip­pantsak a Szent György-napok f­orgal­mas, hódítót levegőjébe, jól lett, sőt! Jó volt látni a hónapok vagy akár évek óta nem látott régi ismerősöket, újakat szerezni, kellemes pillanatokat eltölteni társa­ságukban, remek zenét hallgatni, táncolni. Talán legnagyobb élményem mégsem ez volt, hanem az, hogy bármerre is néztem, boldog arcokat láthattam. Mosolygott a város. Mosolygott a néhány pillanatra ma­gára talált tini szerelmespár, a rend éber őre, az egy életet egymás mellett leélt nyug­díjas házaspár, a nyalánkságot kezébe vevő csöppség, a sorsit időzött kéregető, a fiatalok sokasága, az ifjúkorát idéző zenét hallgató középkorú. Azaz mindenki. Ez pedig nem mindennap történik meg. Beigazolódni látszik őseink ama mondása, miszerint nem csak kenyéren él az ember, kell neki valami olyasmi, ami kirángatja a hétköznapok szürkeségéből, ami életének némi színt is kölcsönöz, ami elnyomja az egyhangú unalmasság fájdalmát. Szóval, kedves utcasarkon fecsegők, sarki fűszeresnél vásárlók, hivatalokban téblábolók, nem sajnálom a város által kidobott pénzt, bármennyi is legyet­ az. A boldogság, a jó hangulat, a mosolygós arcok látványa száz méter aszfaltot biztos, megér. Hecser László 2002. MÁJUS 3.

Next