Háromszék, 2002. július (14. évfolyam, 3597-3623. szám)
2002-07-01 / 3597. szám
Eredményesnek tartják tevékenységüket Hét végén Baráton tartotta féléves beszámolóját a Háromszéki Képviselők Tanácsa. Albert Almos területi elnök szomorúan állapította meg, hogy magyar igazolványért csak nagyon kevesen jelentkeztek, az érdeklődés messze elmaradt a várakozástól. Január 26-tól alig húszezren igényelték az okiratot, és minden jel arra mutat, a magyarországi választások még inkább elvették a háromszékiek kedvét az igazolványtól. Ez leginkább a falvakon látszik meg, ahol az sem ritka, hogy az irodák helyszínre kiszálló munkatársai érdeklődés hiányában dolgavégezetlenül távoztak. Az egyházzal való szoros együttműködés hasznosnak mutatkozott, az igénylők kétharmada az ő igazolásukat mutatta fel. Albert a protokollum aláírását — amely kb. 80 százalékban az érdekvédelmi szervezetünk által megfogalmazottakat tartalmazza hasznosnak látja. (hecser) (folytatása a 2. oldalon) ■ Díjat hozott Kisvárdáról az Ilja Az idei fesztiválszereplések legrangosabbikáról, a június 20 29. között Kisvárdán szervezett Határon Túli Magyar Színházak XIV. Fesztiváljáról sem tért haza üres kézzel a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház: az Hja próféta című előadással a társulat kivívta Szabolcs-Szatmár-Bereg megye díját „egy kortárs lengyel dráma szertartás jellegű, többszólamú megszólaltatásáért”. A fesztiválon a Magyar Polgári Együttműködés Kisvárdai Szervezete művész házaspár alkotói tevékenységének elismerésére ajánlott fel különdíjat, a zsűri azója próféta előadásért B. Angi Gabriella színművészt és Bocsárdi László rendezőt részesítette elismerésben. (vop) Keresztelő Szent Jánosra emlékeztek Szombaton immár harmadik alkalommal gyűlt össze a Katrosában, a Kászon pataka mellett, Kézdiszárazpataktól néhány kilométerre, a kedvezőtlen időjárás ellenére is, több száz kézdiszentkereszti és felsőháromszéki római katolikus hívő, hogy az egykori Szent János falu helyén 2000. június 24-én emelt emlékműnél Keresztelő Szent Jánosra emlékezzék. A hármas kőhalmon nyugvó faragott keresztet Winkler Imre készítette. Az ünnepi szentmise pontosan déli 12 órakor Keresztelő Szent Jánost dicsőítő énekekkel kezdődött. A misét két vendéglelkész, a feltorjai Papp Antal és az altorjai Gábor Zoltán celebrálta a kézdiszentléleki Csibi József és a kézdiszentkereszti Vatány Gábor közreműködésével. Gábor Zoltán plébános Szent János alakját méltatta, őt állítva a jelenlevőknek követendő példaként. A szentmise végén Vatány Gábor plébános köszönetet mondott mindazoknak, akik eljöttek, és a 702 évvel ezelőtti falualapításra, illetve Szent János születésnapjára emlékeztek. Ezentúl minden esztendőben, június utolsó szombatján ide zarándokolnak, és Szent Jánosra emlékeznek. Kép és szöveg: Bochom István Csütörtöktől vasárnapig Gelencén falunapokat és nagyvásárt tartottak. Pénteken délelőtt kisiskolások részére kerékpárversenyt szerveztek, majd a helybeli Jancsó Benedek Általános Iskola tanulói a művelődési otthon színpadán nép- és modern táncokat mutattak be, illetve népdalokat énekeltek. A második nap éjszakába nyúló nagy sikerű utcabállal ért véget. Szombaton a vissza-visszatérő zápor miatt a délelőttre tervezett sportrendezvényeket csak délután sikerült megtartani. A sportpályán több százan gyűltek össze és nézték végig a kakasütést, az öregfiúk,ifjak labdarúgó-mérkőzést és a rúdmászást. Egy tízméteres rúd végén egy pezsgősüveget kellett megérinteni. A két pezsgőt Antal László és Csenses Nimród nyerte el, a kakasütés győztese Dima Zoltán lett. (A kakast Szakács Tibor polgármester nevelte.) A focimérkőzésen az öregfiúk csapatának fele rendőrből állt, a középbírói teendőket a polgármester látta el. A meccs az ificsapat 2—0-s győzelmével zárult. Este a művelődési otthon nagytermében diszkót szerveztek. Tegnap 9 és 11 órától a Szent Imre templomban szentmisét celebráltak. Délben a Bodor György Művelődési Otthon előcsarnokában könyv- és népművészeti tárgyakat, elsősorban fafaragásokat állítottak ki. A négynapos ünnep bállal ért véget. Kép és szöveg: Bochom István Nyár van Pénteken égett a Hortobágy, a világörökség egy része, groteszk módon vagy figyelmeztetésként éppen a világfórum budapesti ülésének napjait követően. Szemtanúk mondják, hogy a vadlovak a tűznek nekivadultak, rúgkapálva tiporták volna, a tulkok ősei összebújva várták az isteni ítéletet, a miniszter asszony helikopterrel repült a helyszínre, a forró magyar nyár bepirított a magyar szimbólumtájnak, szombaton máshol az apokalipszis vad lovai is elszabadultak, s autópályán vágtattak szembe a forgalommal. A Hortobágyra késve ugyan, de jöttek a tűzoltók, és jött az enyhe adó eső, szegény túlélő ürgék előbújhattak az égetett földből, részt vehettek a tücskök, békák temetési szertartásán, hallgathatták a hajléktalanul s kicsinyek nélkül maradt madarak panaszait. A rossz nyelvek szerint a hortobágyi tűzvészt egy eldobott cigarettavég okozhatta. Igen, nálunk egy hamvadék cigarettavég. Coloradóban egy szerelmében csalódott asszony, arrébb egy magáról tűzjellel hírt adni óhajló eltévedt turista gyújt be az emberiségnek. Nyár van, utazunk. Az Otopeni repülőteret átépítették, hogy szerencsés módon-e, döntse el az utókor, az tény, hogy egy katonai betonerődre emlékeztető épületszörny mögött a terroristák is csak úgy találnák meg a repülőgépeket, ha az egyenruhás parkőrök minden szerpentinnél mulatnák számukra az egyenes utat, miközben szétrebbenő tekintettel nézik, ki látja azt a mozdulatot, amikor kéregető kézzel a sorompónál a kezét némi román pénzért kinylítja, s figyelmeztet, hogy a parkolójegyet nehogy elveszítsük, mert 600 OOO lej büntetést suvasztanak a nyaklóikba. Nézem a kilótát, s az jó napot helyett csakugyan háromszor üvölt rám: fizetnem kell, ha... Rendben, honiak vagyunk, tanuljunk rendet, pihentessük a gépkocsit szabályosan, mert ha egy nyomorék számára fenntartott helyre állunk be, vagy máshová, az 200 000 lejt kóstál. Úgy látszik, mindenki nyomorék, mert oda áll, ahová tud, ott megy, ahol tud, sokan a kijáratot nem találják, mert nem jelöli semmi, mások a klozetet, hasonló okok miatt, de ez más következményekkel jár. Benn a hangosbemondó rikoltozik, egy női hang ötpercenként formed ránk románul és angolul, hogy a reptér épülete előtt parkolni tilos, a parkolóhelyen, tehát abban a betonbástyás, ronda épületben kell várakozni. A nő büntetéssel fenyegeti az Amerikából érkezőt is, ha a parkolás díját nem fizeti ki, mielőtt sunyin kiosonna a parkolóból. Az idegen azt hiheti, ez az ország egy olyan parkoló, ahol büntetőszázadok csapnak le a betolakodóra, s a legszükségesebb információkat, azt, hogy honnan indul taxi, busz, hol a gyorsbüfé, és a többieket államtitokként kezeli. Valaki eldob itt is egy csikket, de nem gyullad lángra a beton, mint a magyar pusztán az ősgyep, s az Amerikából érkező azt mórikálja félhangosan, hogy ezért a mozdulatért Kaliforniában ezer dolcsit kell lepengetni. A nő óránként bemondja egy-egy erre kóválygó repülőgép érkeztét, s ötpercenként repeszti angolul, hogy parkolni tilos. A reptéren egy, a légikisasszonyok pályaitalától zákányos hazafi ordítja, mint a báránykák mellett: hej, Románia, megjöttem! Megérkeztünk a mioritikus Bukarestbe. Sylvester Lajos Máról holnapra Brazília a világbajnok Tegnap a XVII. labdarúgóvilágbajnokság döntőjében: Brazília—Németország 20. Részletes beszámolónk a focivébéről a 4—5. oldalon