Háromszék, 2003. július (15. évfolyam, 3898-3924. szám)

2003-07-01 / 3898. szám

Hartmsiek DACTÖRVÉNY SZLOVÁKIÁBAN Pozsony álproblémákat teremt Hihetetlen, hogy Szlovákia ellentörvénnyel akarja megakadályozni az ország polgárainak egy részét abban, hogy Magyarországtól támogatást kapjanak, amiért magyar iskolába járatják a gyermekeiket — írja az SME című szlovák lap tegnapi számában Miroslav Kusy szlovák politológus. Megfigyelők szerint Kusy az egyetlen szlovák közéleti szereplő, aki következetesen védelmébe veszi a magyar jogszabály szándékát, és publikációk, nyilatkozatok sorában bírálja a kedvezménytörvényt mere­ven elutasító hivatalos szlovák szem­léletet. Mint írja, nem sok pénzről van szó, de ez a pénz a magyar kormány és a magyar adófizetők pénze, tehát rájuk tartozik, az ő dolguk, hogy mire köl­tik. Kusy nem látja ésszerű okát a szlovák kormány elutasító magatar­tásának. Ha a magyarokénál sokkal kisebb lélekszámú szlovákiai néme­tek sokkal több pénzt kaphatnak a német kormánytól, akkor ugyan a magyarok miért ne kaphatnának Bu­dapesttől? — kérdezi. A szlovák kormány jobban tenné, ha dactörvény helyett inkább a szlo­vákiai nemzetiségek iskoláinak bőke­zűbb állami támogatására kötelezné el magát, hogy azok színvonalát ily módon a többségi szlovák iskolák színvonalára emelje, és ezzel elérje, hogy a szlovákiai magyarok soraiból is annyi ember szerezhessen érettsé­git és egyetemi diplomát, amennyi szlovák szerezhet. És jobban tenné a szlovák kormány, ha a magyarorszá­gi és nem magyarországi szlovák ki­sebbség bőkezűbb támogatására is elszánná magát­­— írja Kusy, és hoz­záteszi: a finnországi svéd kisebbség például olyan bőkezű támogatást kap a finn kormánytól, hogy egyáltalán nem szorul Stockholm segítségére. Magyarország polgárai és köztük a békéscsabai szlovákok aligha emel­nének kifogást az ellen, ha a szlovák kormány a magyar törvény kínálta húszezer forintnyi összeggel akarná _________ segíteni az ottani szlovák gyerekek ok­tatását. „Feltételezem, hogy a magyar kormánynak sem lenne ellenvetése” — így a szlovák politológus. Mint írja: ezzel szemben szlovák részről felhá­borodott ellenvetések hangzanak el, ami „képtelen és becsületsértő, hiszen magyar polgártársaink már régen, a törvény kínálta kedvezmények nélkül is vállalták saját identitásukat”. Kusy felveti: de még ha lenne is valami igazságtartalmuk a szlovák el­lenérveknek, vajon akkor már nem sér­tenék a szlovákiai magyarok önazo­nosságának megőrzéséhez való jogát? Bizony sértenék, hiszen a szlovákiai magyar kisebbséget a szlovák alkot­mány és nemzetközi egyezmények vé­dik az erőszakos asszimilációtól, amely ellen épp az anyanyelvű oktatás vé­delmével lehet a leghatékonyabban védekezni. „Egyébként pedig: igaz, hogy a magyar közösség tagjai szlovák állam­polgárok, de ezen túlmenően ők a ma­gyar nemzet része is. Magyarjaink te­hát törvényes joguk szerint vállalják a saját magyar nemzeti identitásukat és formálnak jogot ezen identitás megőr­zésének támogatására” — írja a szlo­vák politológus, aki a továbbiakban a kedvezménytörvény állítólagos terü­letenkívüliségéről és a szlovákokat diszkrimináló hatásairól szóló elméle­teket is cáfolja. Végezetül megállapítja: Pozsony „álproblémák sorából konstruál vál­sághelyzetet a szlovák—magyar kap­csolatokban”. Hozzáteszi: ráadásul egy éve annak, hogy Szlovákia haza­hívta budapesti nagykövetét, és az­óta sem nevezte ki az újat, és ezzel „ha­diállapotra jellemző” helyzetet terem­tett. ­ Dzurinda, a szlovák Napóleon Mikulás Dzurinda szlovák kormányfő a magyar ked­vezménytörvényt támadva „politikai Napóleonként egyre jobban belelovalja magát a rendíthetetlen, legszlovákabb szlovák szerepébe”­­- írta tegnap a pozsonyi Új Szó. Az elmúlt héten hőség nyűgözte a Kárpát-medencét többször is megdőltek a melegrekordok, de nem csak emi­att volt j ó­ró a politikai közhangulat. Két vitatott törvényt is elfogadott a parlament. A kedvezménytörvény, persze, amint azt várni lehetett, ebben a „megherélt”, bocsánat, „módosított” formájában sem felelt meg Szlovákiának (?), s ha visszafogottabban, de román oldalról is hangzottak el bírálatok, sőt, az Európa Tanács egyik biztosa is bírálta a törvényt. Ennek ellenére a magyar külügyér bizakodó (?). A Duna tévének adott nyilatkozatában kifejtette, bízik ben­ne, hogy hamarosan megegyeznek a szomszédokkal. „Per­sze, rossz volt az indulás fejtegette Kovács László , túlságosan kihívó, és nem volt tekintettel a Fidesz a szom­széd népek érzékenységére!” Ugye, ismerős szöveg? Pon­tosan ezekkel a szavakkal magyarázták Babits Mihály és más nagy magyar költők verseinek megcsonkításait ’89- ig! Hogy ne sértsék, az Istenért, a szomszéd népek érzékenységét! Ho­gyan is írta Esterházy Péter a rend­szerváltás fordulóján? „De hát mi is szomszéd nép vagyunk.” Úgy tűnik, ezt még ma sem sokan értik... ! Ami a törvényt illeti, a kutyakomédiát, a végtelen civakodásokat, a jogi csűrés­­csavarást s az európai k­jcsóválásokat , amelyek még mindig mintha a trianoni reflexet utánoznák , el lehetett volna kerülni a kettős állampolgárság bevezetésével. Ez Németországban és Nagy-Britanniában bevett gyakorlat, nem lett volna európai ellenállás, nem kellett volna olyan dolgokon vitatkozni, amelyeket jószerével európai nyelv­re le se lehet fordítani, s ha igen, abban sincsen köszönet, mert nem értik. Vagy nem akarják érteni...­­ Elfogadták a kórháztörvényt is, noha az ellenzék és a szakmai szerveze­tek egybehangzó tiltakozása hatására Mádl Ferenc vissza­küldte a törvényt „megfontolásra” a parlamentnek. A szo­cialisták azonban elszánták magukat, s öt órával a köztár­sasági elnök intelmének átvétele után újra napirendre tűz­ték soron kívül, este a törvény vitáját, amelyről az ellenzék kivonult. "■­ A törvényt elfogadták, a multik rálehelik a kezüket a magyar egészségügyre is, amely ha nem is olyan látványosan haldoklik, mint a román, de azért kétségkívül a végelgyengülés jeleit mutatja... " S a parlamenti csatáro­zásokra és obstrukciókra jött a hét reprezentatív botránya: leváltották Bitvai Miklóst, az Állami Autópálya-kezelő Rt. vezérigazgatóját. Csillag István szerint azért, mert „a rész­vénytársaság nem biztosította a szabad pénzeszközök fel­­használásának ellenőrizhetőségét, amikor azokat befekteté­si szolgáltatóknál helyezték el...” . A sajtóban korábban több olyan hír is megjelent, miszerint a Britten és a Pevdi Pannonplastban megszerzett tulajdonrészének vásárlásá­hoz az autópálya-kezelő rt. pénzét is felhasználta. (Több mint tíz napja verték félholtra Szász Károlyt, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének vezetőjét, s a szálak egy Pannonplastnál elkezdett vizsgálathoz vezetnek, bár a rend­őrség még nem találta meg a tetteseket...)­­ A Fidesz frak­cióvezető-helyettese, a nagy debatter, Rogán Antal közérthetőbben beszélt, mint a gazdasági miniszter. „Az ügy­ben közpénz gazdagította a magán­emberek bankszámláját, és csak az a kérdés, kik húztak hasznot mindebből. Kiknek a magánva­­gyonát gyarapította mindez? S részesültek-e az áldásból Medgyessy Péter pénzügyi körei?!”­­ Megbomlani látszik a jegybank és a pénzügyminisztérium között az utóbbi he­tekben gazdaságpolitikai kérdésekben kialakult összhang. V A Népszava elemzése szerint „ismét elbizonytalanította a piacot a gazdaságpolitika”. V Jénai Zsigmond, a Magyar Nemzeti Bank elnöke a Világgazdaságban „rosszul időzített és gyengén kommunikált döntésnek” nevezte a forint ár­folyamsávjának három héttel ezelőtti eltolását — amely a nemzeti valuta mélyrepülését vonta maga után. László Csaba pénzügyér sértetten reagált — nem állt ki ugyan a vitatott intézkedés, az árfolyamsáv-eltolás mellett —, azonban sem ízlésesnek, sem indolkoltnak nem tartotta Járai kritikáját. Mindebből talán a nagy magáncégek pro­fitálnak, melyek istencsapásának tartották az erős forin­tot...­­ A kánikula kitart... A szlovákiai magyar na­pilap szerint a kormányfő „hovatovább már több kárt okoz, mint Ján Slota (a naci­onalista Szlovák Nemzeti Párt, az SNS elnöke). A nem­­zetipárt­vezér ugyanis csak hőbörög, Dzurinda viszont kioktató és fenyegető meg­nyilvánulásaival ismét naci­onalista indulatokat szít”­­— fogalmaz kommentárjában a pozsonyi lap főszerkesztője, Szilvássy József. „Mindeközben keresz­tény értékrendet hirdető po­litikushoz méltatlan farizeu­si magatartással bírálja a magyar kormányt, hogy a kedvezménytörvény parla­menti módosítása előtt nem tárgyalt szlovák partnerei­vel. Aztán szemrebbenés nélkül hozzáteszi: Pozsony nem hajlandó Budapesttel egyezkedni a megváltozott jogszabályról sem” — emlékeztet Szilvássy. Az Új Szó jóslata szerint Dzurindáról — aki nagyon erősnek akar látszani rö­videsen kiderül, hogy nem erős, ugyanis a szlovákiai lakosság jelentős részének teherbíró képességet meg­haladó megszorító intézke­dései miatt hamarosan ne­héz helyzetbe kerül. Ráadá­sul külföldön fenntartással fogadják azt a politikust, aki bármilyen ügyben harag­ban van a szomszédjával, és meg sem kísérli értelmes kompromisszumkereséssel helyreállítani a beszélő vi­szonyt. „A miniszterelnök mind­ezekre rá se hederít, önelé­gülten élvezi, hogy a kedvez­ménytörvény ügyében még az ellenzéki politikusok sem találnak rajta fogást. Diadal­ittasan sütkérezik a naciona­lista égbolt alatt, pedig a vi­harfelhők már vészesen kö­zelednek" —­ így az Új Szó. Magyar tükör Bogdán László rovata NAGY-BRITANNIA Tűzszünet a kormány és a BBC között Egyfajta tűzszünet állt be tegnap a munkáspárti brit kormány és a BBC között, miután mindkét fél ultimátumokkal és perrel fenyegette meg a másikat az iraki hírszerzési anyagok kormány­zati kezelési módjának ügyében kirobbant, eddig példátlan mé­diaháborúban. A The Times tegnapi érte­sülése szerint a brit állami tévé-és rádióvállalat — miközben folytatja a kormány ellen ki­látásba helyezett rágalmazási per aktív jogi előkészítését — arra készül, hogy független döntőbíró közbenjárását ajánlja fel a kormánynak, elkerülendő a kapcsolatokban további súlyos károkat okozó és igen drága nyilvános bírósági procedúrát. A rágalmazási pert Andrew Gilligan, a BBC vezető katona­­politikai tudósítója helyezte ki­látásba a cég teljes támogatásá­val és egyetértésével a hét vé­gén, miután Phil Woolak, az al­sóház helyettes vezére — a több­ségi frakció helyettes vezetőjé­hez hasonló, annál szélesebb jogú, kabinettagsággal járó tiszt­ség viselője — nyilvános levél­ben vádolta meg Gilligant a par­lament félrevezetésével. A BBC- tudósító még májusban, meg nem nevezett hírszerzési illeté­kesre hivatkozva, a londoni rádió hírműsorában azt mondta, hogy a kormány az iraki háború előtt igyekezett „szexisebbé” tenni a fegyveres beavatkozás megala­pozásához összegyűjtött hírszer­zési értesüléseket, főleg annak az állításnak az előtérbe helyezésé­vel, hogy az iraki tömegpusztító fegyverek akkoriban 45 perces bevetési készültségben voltak. A brit parlament külügyi bi­zottsága, részben éppen a BBC- tudósítás alapján, vizsgálatot in­dított annak kiderítésére, hogy a kormány a háború előtt nem élt-e vissza az iraki hírszerzési infor­mációkkal. A testület a minap meghallgatta Gilligant is. Alastair Campbell, a kormány első számú szóvivője, akire Gilligan állításai elsősorban vonatkoztak, eddig három, ultimátumszerű üzenet­ben követelte, hogy a BBC fedje fel bizonyítékait, és kérjen elné­zését a kormánytól. A BBC in­tézményi főszerkesztője, vala­mint hírigazgatója - mindketten a kormányzó Labour egykori pénzadományozó támogatói — hasonlóan éles üzenetekben utasította vissza a kormány „megfélemlítési kísérleteit” és „bosszúhadjáratát”. Campbell legutóbbi levele ugyanakkor burkolt „tűzszüne­­ti” kezdeményezést is tartalma­zott, javasolva, hogy a felek a külügyi bizottság jövő hétfőre várt vizsgálati eredményéig hagyjanak fel az ütésváltással. Campbellnek ehhez kedvező hát­szelet adott az a kiszivárogtatás, miszerint a bizottság nem fogja megállapítani az ő felelősségét a hírszerzési adatok manipulálásá­ban. A BBC ugyanakkor egyre nagyobb mértékben aktív része­sévé válik a parlamenti vizsgá­latnak. Gilligan hírek szerint olyan dosszié összeállításán dol­gozik, amely a Campbell által a bizottság előtt elmondottak „kö­vetkezetlenségeit” összegzi, és ezt a dossziét a BBC benyújtja a külügyi bizottságnak. Iraki vezető a sivatagban Egy sivatagi kisvárosban bujkál a megdöntött iraki rendszer egykori elithadseregének vezérka­ri főnöke, miután megrendezte a saját temetését — értesült a The Sunday Times. A brit vasárnapi újság szerint Szeifeddin Fulajjih Haszan Taha al-Ravi , aki a háború után feloszlatott Köztársasági Gárda vezérkari főnöke volt, és a tizen­kettedik az Egyesült Államok által leginkább körözött 55 volt iraki csúcsvezető listáján — Bagdadtól néhány száz kilométernyire rejtőzködik. A háború végnapjaiban Haszan elterjesztette, hogy a bagdadi repülőtér elleni támadásban meg­halt, és még áltemetést is rendezett magának — tud­ta meg a hetilap „megbízható közvetítőktől”. Az oldalt MTI-információk alapján szerkesztette: Mózes László A vasárnap indított Sivatagi csörgőkígyó hadművelet fő célja a bukott rezsim 55 kulcs­figurájának kézre kerítése, akik közül har­mincnál többet már lefogtak. VILÁGFIGYELŐ 2003. JÚLIUS 1.

Next