Háromszék, 2003. november (15. évfolyam, 4004-4028. szám)

2003-11-01 / 4004. szám

KÖZÉLET Még két hétig lehet fűtéstámogatást igényelni A támogatásra jogosultak no­vember 15-ig nyújthatják be kéré­süket fűtéspótlékra. A távfűtéssel melegített lakások tulajdonosai a lakóbizottságoknál vehetik át a nyomtatványokat, az egyéni rend­szerrel rendelkezők a megye váro­saiban működő Distrigaz-kiren­­deltségeknél. A 2003. november 1. és 2004. március 31. közötti időszakra igé­nyelhető fűtéspótlékra a családok, illetve egyedül élő személyek jö­vedelmeik függvényében jogo­sultak. Az egyéni hőközpontot mű­ködtető, illetve a távfűtést igény­be vevő családok/egyének (ide tartoznak a lépcsőházi hőközpont­tal rendelkezők is) a következőkép­pen részesülnek támogatásban (minden kategóriánál az egy főre eső nettó jövedelmet tekintik meg­határozónak): 880 000 lejig 835 000, illetve 1 656 000 lej a támogatás, 1 170 000 lejig 500 000, illetve 1 080 000 lej, 1 460 000 lejig 364 000, illetve 720 000 lej, 1 760 000 lejig 260 000, illetve 480 000 lej, 2 050 000 lejig 208 000, illetve 360 000 lej és 2 460 000 lejig 104 000, illetve 240 000 lej támogatás jár. A nettó jövedelem alatt értendő min­denféle bevétel (fizetés, állami gyer­meksegély, családi pótlék, nyug­díjak, gyermeknevelési támoga­tás, vállalati részesedés, politikai üldözötteknek, háborús veterá­noknak, hadiözvegyeknek, az 1989-es forradalom elesett és hoz­zátartozóinak járó pótlékok, más jövedelmek). A kérést és az egyéni felelősségre kitöltött jövedelem­bevallási íveket (az adatok az igénylés előtti hónapra vonatkoz­nak) legkésőbb november 15-ig kell benyújtani az öt téli hónapra egyetlen kéréssel, az egyéni hő­forrást működtetőknek a polgár­­mesteri hivatalokban, a távfűté­ses lakások tulajdonosainak a la­kóbizottságoknál. (fekete) Kapcsolatok A Megálló vizuális művészműhely máso­dik stációjaként Daczó Enikő Kapcsolatok című kiállítása nyílt meg tegnap este a sepsiszent­györgyi Képtárban. Video­, fény installáció, rajzsorozat talál egymásra egy végtelen arc­­képcsarnokban. Sántha J. Géza megnyitóbe­szédében kiemelte Daczó Enikő figuráinak sok­féleségét, mely a jelenkori technikai segédesz­közökkel átitatott világunkban egyfajta műarcot kénytelen mutatni. Petre Străchinaru a művé­szeti líceumok szerepét hangsúlyozta a kiállítássorozat kapcsán, majd egy összefogla­ló katalógus megjelentetését előlegezte. (a. 1.) Székely tamásfalvi hírhalom (folytatás az első oldalról) • Sikerült kifizetnie a za­­bolai önkormányzatnak a helyi művelődési otthonnak helyet adó Thúry-kastély teljes vétel­árát. Az épület tervszerű felújí­­tásra vár. Rendbe tették a falu utcai villanyhálózatát — jelen­tették a tanácsnál. A faluban mégis elégedetlenek, mert bár valóban felszerelték az új égő­ket, a megviselt hálózat miatt egyre gyakrabban maradnak sötétben az utcák. • Elhanyagolt a falu szén­savas ásványvizet szolgálta­tó kútja, rendetlen és szeme­tes a környéke. Ipari egysé­gek működnek közvetlen kö­zelében, s vizét az ott dolgozó munkások is használják. A kút fémbélését kimarta a rozsda, vizének fele elvész a szabad­ban. Az is könnyen elképzel­hető, hogy szennyeződik a borvíz. Ezt azonban a köz­egészségügyi szolgálatnak kell megállapítania. Bár ismert a gyógyvíz kémiai összetétele és orvosi javallata, az adatokat sehol sem függesztették ki. • A Halt Proep Romania nyolctagú önkéntes holland segélycsoport nemrég láto­gatta meg a helybeli álta­lános iskolát. Számítógépet, fénymásolót, tanfelszerelést hoztak az intézménynek, egy­­egy élelmiszercsomagot min­den tanulónak. Az áldásos kapcsolat 1998 óta működik — tudtuk meg ifj. Tusa János igazgatótól. • Ötvenhárom előfizetője van lapunknak a faluban. Több mint harminc személy rendelte meg a Brassói Lapokat, mely­nek főszerkesztője tamásfalvi születésű. Olvasnak néhány Székely Hírmondót és egy Kró­nikát is. 2003. NOVEMBER 1. _________________Háromisék NEMZETI TANÁCSOK Căşunean a szervezők fejét követeli Feljelentette a megyei ügyész­ségen a Székely Nemzeti Ta­nács (SZNT) szervezőit Adrian Căşunean-Vlad parlamenti kép­viselő a Szociáldemokrata Párt megyei­­szervezetének nevében, s utasította a prefektúrát, hogy Horia Grama kormánymegbízott is, ígéretéhez híven, tegye meg ezt a lépést — mondotta tegnapi sajtótájékoztatóján a politikus. Azon csodálkozik, hogy az ügyészség nem lépett hivatalból, hiszen szerinte súlyos bűncselek­ményről van szó: az „úgynevezett Székelyföld” etnikai alapú területi autonómiájának megteremtésére tett kísérlet „az ország alkotmá­nyos rendjének megváltoztatását célozza törvényen kívüli eszkö­zökkel”. A szervezőket bíróság elé kell állítani, hisz az oszág egysé­gére törtek, mondotta a képvise­lő. A kormánypárt az SZNT tör­vényen kívül helyezését kérte. Căşunean szerint az SZNT eleve törvényen kívül áll, s helyesnek tartja az RMDSZ elutasító állás­pontját, de ugyanakkor elítéli az RMDSZ vezetőségének „kettős” magatartását. A kormánypárti politikus kiro­hant Mádl Ferenc magyar köztár­sasági elnök ellen, „aki akkor láto­gatott Romániába, amikor sem az ál­lamfő, sem a miniszterelnök nem tar­tózkodott itthon, úgy járt-kelt Er­délyben, mint egy vajda, azzal ta­lálkozott, akivel akart, s államfői jog­körét túllépve a romániai magyarok autonómiáját kérte”. (Ezzel kapcso­latos újságírói érdeklődésre vála­szolva Mádl Ferenc Sepsiszentgyör­­gyön kijelentette: „nem volna illő, hogy olyan fontos kérdésben, mint az autonómia, bármi véleményt nyil­vánítson az itt vendégeskedő köztár­sasági elnök” — szerk. megj.) Căşunean az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács ellen is kikelt, ezek még Romániát sem ismerik el — mondotta, s leszögezte: nem meg­engedhető, hogy a lakosság hat szá­zalékát kitevő nemzeti kisebbség határozza meg Románia alkotmá­nyos besorolását (nemzetállam — szerk. megj.) és az autonómiaformá­kat. (sz.) REFORMÁTUS EGYHÁZMEGYEI KONFERENCIA Kérik a magyar nyelvű ügyvitelt A kezdi és orbai régiók reformá­tus egyházközségeinek képviselői konferenciára ültek össze a barátosi református templomban. A nagy re­formátortól tanult következetes szer­vezéssel indult az értekezlet a há­romszéki Géniben. Kevés túlzással, látni véltem Kálvint, a presbitérium (egyháztanács) szervezőjét, aki csendes számbavétel után elismerő­en bólint, hisz 1­50 a résztvevők szá­ma. Most már csak kizárólagos értelemben­­ az marad hátra, hogy a zsinatpresbiteri, elv ismeretkörét sikerül-e Nagy Ákos egyházkerüle­ti főgondnoknak olyan módszerrel előadnia, hogy az gyülekezetépítés­ben a konkrét kis egyházközségek­ben is közhasznúvá váljék. Soha jobbkori — hisz olyan korban élünk, amelyben nemcsak az emberi társa­dalom, hanem nemzeti összetarto­zás, hit és erkölcs ezeresztendős oszlopai is megreccsennek. Pap Attila sepsibesenyői lelki­­pásztor igehirdetése nagyszerűen elő­készített a döntésre, hogy egyhá­zunknak, de népünknek is mindenek­előtt hűséggel tartozom, de tartozom azzal is, hogy mindent megtegyek hi­vatásom betöltéséért. A lelkész esz­ménye Isten országának megvalósí­tása, ezért tanul, küzd, hogy megfe­leljen a társadalomnak és előbbre vi­gye a világot. Valami olyan ismeretet kell elsajátítania a presbiternek, amely nem értelmi kutatások és összefüggé­sek végkövetkeztetése, hanem a hit, ami a Biblián és a hitvallásainkon ala­pul. Negyven esztendő mulasztásait kell pótolni. Ilyen és ehhez hasonló komoly kijelentések hangzottak el. A tanácskozás, közélethez tartozó fórumként, tiltakozik a csekély létszámú gyülekezetek megszüntetése (bokro­­sítás!) ellen. Szorgalmazza, hogy az új alkotmány szellemében, az anyanyelv használatának jogán kérje az egyházi főhatóság a magyar nyelvű pénzügyi­gazdasági ügyvitelt, valamint az egy­házi tulajdont, az állami levéltári kuta­tások könnyebbé tételét és azt, hogy a polgári hatóságok vállaljanak részt az egyházi középületekkel kapcsolatos anyagi gondok megoldásában. A folyó évi reformációhavi kon­ferenciát Csíkos Tibor egyházme­gyei főgondnok értékelte, majd dt. Szőcs László, a kézdtordai egyházme­gye esperese megköszönte a célját iga­zán elért előadást és az élénk közremű­ködést. Összegezve az elhangzottakat, ünnepélyesen megfogalmazódott, hogy a presbiteri tiszt Isten szent meg­bízatása arra, hogy az Ő Anyaszent­­egyházának ügyét mindenekfelett szí­vükön viseljék. A presbitérium a lelki­­pásztor munkájának legfőbb támasza. Sok esetben ettől függ, hogy mennyi­re sikeres az egyházközség, és hogyan tekint ránk a világ. Pásztori Tibor Endre 3 Etnikai alapjaink Adrian Nastase, Ion Iliescu, Dan Rus és a román politi­kai élet számos neves és kevésbé neves­­egyénisége, azaz szinte mindenki, aki a palettán van, hevesen ellenzi az ,,etnikai alapokon nyugvó " autonómiát. Mert az Európa-ellenes, mert az az egyesülő Európa eszméje ellen való, megoszt, nyug­talanságot kelt, s mert annak a kinyilatkoztatásakor nem kérdeztük meg a románságot — így a bölcs érvek. Minde­­nikkel lehetne vitázni, ám én most csak az alapkérdéshez szólnék hozzál. Mert úgy tűnik eme bölcs megnyilatkozások­ból, hogy nem is az autonómia büdös ezeknek az uraknak, hanem hogy’ az ,,etnikai alapokon " állna. Pedig hát nekünk ,,etnikai alapjaink” vannak. A mi­nimum 1100 év óta Európa szívében élő magyarság egy­séges etnikum. Csodálatos, a nyelvészek szerint is leg­alább 4000 éves múltra visszatekintő a nyelvünk, mely a mai vilá­g egyik legrégibb, legpatinásabb nyelve. Ez a vasveretes, ez a gyönyörű, mely mint egy csoda, úgy ma­radt meg. S melyen tökéletesen zengenek a más népek alkotta egyetemes értékek is, Homérosz és az Aeneis hexameterei, s melyen az eredetivel azonos szépséggel szólalt meg Dante Divina Commediája. Mely úgy archa­ikus, hogy modern is egyben, s melyen az Ómagyar Mát­­ria-siralom (,, Világ világa, Virágnak virága, Keserűen kinzatul, Vas szegekkel veretel"), az első ránk maradt, immár nyolcszáz éves magyar vers csodálatosan magas szinten indítja el költészetünket. Igen, van nyelvünk, mely mi is, mint a ma idézett urak nyelve. Ha tetszik nekik, ha nem. És van történelmünk. Van Árpád vezérünk, aki be­hozott minket erre a földre, legendáinknak van Attilája, Csabája — akik szintén élő személyek voltak az egyete­mes történelemben. És van István királyunk, akit szentté avatott a római katolikus egyház. Nagy ember volt, nagy király volt! És van Bethlen Gáborunk — ő mondta, hogy ,,Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk" —, akinek a Gábor (és nem Gábriel) nevéért sokmilliós bünte­tést kell fizetnie a királyhágó-melléki püs­pökségnek az ..etnikai különbözőségün­kért" nem lelkesedő nagyváradi , felső,i hatóságoknak" És van II. Rákóczi Ferencünk, és van Kossuth Lajosunk , akinek csak az Amerikai Egyesült Államokban több mint harminc szobrot állítottak, és akiért ugyanúgy nem lelkesednek hazai uraink, ami épp a tizenhárom aradi vértanú emlékére állított Szabadság-szobrunk kapcsán hangzott el. Ezt a szobrot­­ és általa IH4H/49-es szabad­ságharcunkat nyilvánította Ioan Rus úr fasisztának!!! Ellentétben pl. Heinrich Heinével, az akkori idők nagy német költőjével, aki Rus úr véleménye ellenében emigyen írt a harcunkról és e harcot megvívó nemzetünkről: ,,Ha ezt a szót hallom, hogy magyar, Szűknek érzem német ze­kémet." És van 1956-unk, melynek napjaiban az akkori román fiatalság is felfelé tekintett etnikumunkra"! És melyre épp ezekben a napokban emlékezik a világ, s melynek hőseit — Nagy Imrét, Maléter Pált és társait — épp Románia ,fogadta be" és adta ki a bitófára! Amiért cserébe kapta, hogy mint hű és megbízható csatlóstól kivonták az országból a szovjet megszálló csapatokat! Tehát — elég-e az érv? — etnikum vagyunk. Vagy nem­zet, önálló nemzet, a román nemzettől különböző ,,má­sik nemzet” vagyunk. S ezt tudomásul kellene venniük a maguk nemzeti mivoltára büszke honfitársainknak, akik saját országukat nemzetállamként határozzák meg, fittyet hányva arra, hogy mi is itt vagyunk! A Székely Nemzeti Tanács felállítását ki­fogásoló vélemények között elhangzott az is — épp megyénkben —, hogy nem kérdeztük meg az itt élő románságot. Ez valóban igaz. Erre is nem jutott erőnk, energiánk. Ám a kéznyújtás már az első nyilat­kozatokban megtörtént. S reméljük, a viszontkezek is felénk fognak nyúlni, amikor az itt élő románság belát­ja, hogy a hazát kisajátítani nekik sincs joguk, s ne­künk sem. Hiszen ez a haza: közös haza. Az ő hazájuk is, a mi hazánk is. S nem fog f­ájni nekik, hogy mi is itthon akarjuk érezni magunkat. Hogy ez nem bűnünk. Nem bűnünk, hogy másságunkat nem adjuk fel, féltjük-véd­­jü­k a nyelvünket, kultúránkat, szülőhazánkra büszkék vagyunk, és büszkék is akarunk maradni. Ez egyébként nemcsak jogunk, de kötelességünk is. Gazda József Jegyzet

Next