Háromszék, 2003. november (15. évfolyam, 4004-4028. szám)
2003-11-01 / 4004. szám
KÖZÉLET Még két hétig lehet fűtéstámogatást igényelni A támogatásra jogosultak november 15-ig nyújthatják be kérésüket fűtéspótlékra. A távfűtéssel melegített lakások tulajdonosai a lakóbizottságoknál vehetik át a nyomtatványokat, az egyéni rendszerrel rendelkezők a megye városaiban működő Distrigaz-kirendeltségeknél. A 2003. november 1. és 2004. március 31. közötti időszakra igényelhető fűtéspótlékra a családok, illetve egyedül élő személyek jövedelmeik függvényében jogosultak. Az egyéni hőközpontot működtető, illetve a távfűtést igénybe vevő családok/egyének (ide tartoznak a lépcsőházi hőközponttal rendelkezők is) a következőképpen részesülnek támogatásban (minden kategóriánál az egy főre eső nettó jövedelmet tekintik meghatározónak): 880 000 lejig 835 000, illetve 1 656 000 lej a támogatás, 1 170 000 lejig 500 000, illetve 1 080 000 lej, 1 460 000 lejig 364 000, illetve 720 000 lej, 1 760 000 lejig 260 000, illetve 480 000 lej, 2 050 000 lejig 208 000, illetve 360 000 lej és 2 460 000 lejig 104 000, illetve 240 000 lej támogatás jár. A nettó jövedelem alatt értendő mindenféle bevétel (fizetés, állami gyermeksegély, családi pótlék, nyugdíjak, gyermeknevelési támogatás, vállalati részesedés, politikai üldözötteknek, háborús veteránoknak, hadiözvegyeknek, az 1989-es forradalom elesett és hozzátartozóinak járó pótlékok, más jövedelmek). A kérést és az egyéni felelősségre kitöltött jövedelembevallási íveket (az adatok az igénylés előtti hónapra vonatkoznak) legkésőbb november 15-ig kell benyújtani az öt téli hónapra egyetlen kéréssel, az egyéni hőforrást működtetőknek a polgármesteri hivatalokban, a távfűtéses lakások tulajdonosainak a lakóbizottságoknál. (fekete) Kapcsolatok A Megálló vizuális művészműhely második stációjaként Daczó Enikő Kapcsolatok című kiállítása nyílt meg tegnap este a sepsiszentgyörgyi Képtárban. Video, fény installáció, rajzsorozat talál egymásra egy végtelen arcképcsarnokban. Sántha J. Géza megnyitóbeszédében kiemelte Daczó Enikő figuráinak sokféleségét, mely a jelenkori technikai segédeszközökkel átitatott világunkban egyfajta műarcot kénytelen mutatni. Petre Străchinaru a művészeti líceumok szerepét hangsúlyozta a kiállítássorozat kapcsán, majd egy összefoglaló katalógus megjelentetését előlegezte. (a. 1.) Székely tamásfalvi hírhalom (folytatás az első oldalról) • Sikerült kifizetnie a zabolai önkormányzatnak a helyi művelődési otthonnak helyet adó Thúry-kastély teljes vételárát. Az épület tervszerű felújításra vár. Rendbe tették a falu utcai villanyhálózatát — jelentették a tanácsnál. A faluban mégis elégedetlenek, mert bár valóban felszerelték az új égőket, a megviselt hálózat miatt egyre gyakrabban maradnak sötétben az utcák. • Elhanyagolt a falu szénsavas ásványvizet szolgáltató kútja, rendetlen és szemetes a környéke. Ipari egységek működnek közvetlen közelében, s vizét az ott dolgozó munkások is használják. A kút fémbélését kimarta a rozsda, vizének fele elvész a szabadban. Az is könnyen elképzelhető, hogy szennyeződik a borvíz. Ezt azonban a közegészségügyi szolgálatnak kell megállapítania. Bár ismert a gyógyvíz kémiai összetétele és orvosi javallata, az adatokat sehol sem függesztették ki. • A Halt Proep Romania nyolctagú önkéntes holland segélycsoport nemrég látogatta meg a helybeli általános iskolát. Számítógépet, fénymásolót, tanfelszerelést hoztak az intézménynek, egyegy élelmiszercsomagot minden tanulónak. Az áldásos kapcsolat 1998 óta működik — tudtuk meg ifj. Tusa János igazgatótól. • Ötvenhárom előfizetője van lapunknak a faluban. Több mint harminc személy rendelte meg a Brassói Lapokat, melynek főszerkesztője tamásfalvi születésű. Olvasnak néhány Székely Hírmondót és egy Krónikát is. 2003. NOVEMBER 1. _________________Háromisék NEMZETI TANÁCSOK Căşunean a szervezők fejét követeli Feljelentette a megyei ügyészségen a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) szervezőit Adrian Căşunean-Vlad parlamenti képviselő a Szociáldemokrata Párt megyeiszervezetének nevében, s utasította a prefektúrát, hogy Horia Grama kormánymegbízott is, ígéretéhez híven, tegye meg ezt a lépést — mondotta tegnapi sajtótájékoztatóján a politikus. Azon csodálkozik, hogy az ügyészség nem lépett hivatalból, hiszen szerinte súlyos bűncselekményről van szó: az „úgynevezett Székelyföld” etnikai alapú területi autonómiájának megteremtésére tett kísérlet „az ország alkotmányos rendjének megváltoztatását célozza törvényen kívüli eszközökkel”. A szervezőket bíróság elé kell állítani, hisz az oszág egységére törtek, mondotta a képviselő. A kormánypárt az SZNT törvényen kívül helyezését kérte. Căşunean szerint az SZNT eleve törvényen kívül áll, s helyesnek tartja az RMDSZ elutasító álláspontját, de ugyanakkor elítéli az RMDSZ vezetőségének „kettős” magatartását. A kormánypárti politikus kirohant Mádl Ferenc magyar köztársasági elnök ellen, „aki akkor látogatott Romániába, amikor sem az államfő, sem a miniszterelnök nem tartózkodott itthon, úgy járt-kelt Erdélyben, mint egy vajda, azzal találkozott, akivel akart, s államfői jogkörét túllépve a romániai magyarok autonómiáját kérte”. (Ezzel kapcsolatos újságírói érdeklődésre válaszolva Mádl Ferenc Sepsiszentgyörgyön kijelentette: „nem volna illő, hogy olyan fontos kérdésben, mint az autonómia, bármi véleményt nyilvánítson az itt vendégeskedő köztársasági elnök” — szerk. megj.) Căşunean az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács ellen is kikelt, ezek még Romániát sem ismerik el — mondotta, s leszögezte: nem megengedhető, hogy a lakosság hat százalékát kitevő nemzeti kisebbség határozza meg Románia alkotmányos besorolását (nemzetállam — szerk. megj.) és az autonómiaformákat. (sz.) REFORMÁTUS EGYHÁZMEGYEI KONFERENCIA Kérik a magyar nyelvű ügyvitelt A kezdi és orbai régiók református egyházközségeinek képviselői konferenciára ültek össze a barátosi református templomban. A nagy reformátortól tanult következetes szervezéssel indult az értekezlet a háromszéki Géniben. Kevés túlzással, látni véltem Kálvint, a presbitérium (egyháztanács) szervezőjét, aki csendes számbavétel után elismerően bólint, hisz 150 a résztvevők száma. Most már csak kizárólagos értelemben az marad hátra, hogy a zsinatpresbiteri, elv ismeretkörét sikerül-e Nagy Ákos egyházkerületi főgondnoknak olyan módszerrel előadnia, hogy az gyülekezetépítésben a konkrét kis egyházközségekben is közhasznúvá váljék. Soha jobbkori — hisz olyan korban élünk, amelyben nemcsak az emberi társadalom, hanem nemzeti összetartozás, hit és erkölcs ezeresztendős oszlopai is megreccsennek. Pap Attila sepsibesenyői lelkipásztor igehirdetése nagyszerűen előkészített a döntésre, hogy egyházunknak, de népünknek is mindenekelőtt hűséggel tartozom, de tartozom azzal is, hogy mindent megtegyek hivatásom betöltéséért. A lelkész eszménye Isten országának megvalósítása, ezért tanul, küzd, hogy megfeleljen a társadalomnak és előbbre vigye a világot. Valami olyan ismeretet kell elsajátítania a presbiternek, amely nem értelmi kutatások és összefüggések végkövetkeztetése, hanem a hit, ami a Biblián és a hitvallásainkon alapul. Negyven esztendő mulasztásait kell pótolni. Ilyen és ehhez hasonló komoly kijelentések hangzottak el. A tanácskozás, közélethez tartozó fórumként, tiltakozik a csekély létszámú gyülekezetek megszüntetése (bokrosítás!) ellen. Szorgalmazza, hogy az új alkotmány szellemében, az anyanyelv használatának jogán kérje az egyházi főhatóság a magyar nyelvű pénzügyigazdasági ügyvitelt, valamint az egyházi tulajdont, az állami levéltári kutatások könnyebbé tételét és azt, hogy a polgári hatóságok vállaljanak részt az egyházi középületekkel kapcsolatos anyagi gondok megoldásában. A folyó évi reformációhavi konferenciát Csíkos Tibor egyházmegyei főgondnok értékelte, majd dt. Szőcs László, a kézdtordai egyházmegye esperese megköszönte a célját igazán elért előadást és az élénk közreműködést. Összegezve az elhangzottakat, ünnepélyesen megfogalmazódott, hogy a presbiteri tiszt Isten szent megbízatása arra, hogy az Ő Anyaszentegyházának ügyét mindenekfelett szívükön viseljék. A presbitérium a lelkipásztor munkájának legfőbb támasza. Sok esetben ettől függ, hogy mennyire sikeres az egyházközség, és hogyan tekint ránk a világ. Pásztori Tibor Endre 3 Etnikai alapjaink Adrian Nastase, Ion Iliescu, Dan Rus és a román politikai élet számos neves és kevésbé nevesegyénisége, azaz szinte mindenki, aki a palettán van, hevesen ellenzi az ,,etnikai alapokon nyugvó " autonómiát. Mert az Európa-ellenes, mert az az egyesülő Európa eszméje ellen való, megoszt, nyugtalanságot kelt, s mert annak a kinyilatkoztatásakor nem kérdeztük meg a románságot — így a bölcs érvek. Mindenikkel lehetne vitázni, ám én most csak az alapkérdéshez szólnék hozzál. Mert úgy tűnik eme bölcs megnyilatkozásokból, hogy nem is az autonómia büdös ezeknek az uraknak, hanem hogy’ az ,,etnikai alapokon " állna. Pedig hát nekünk ,,etnikai alapjaink” vannak. A minimum 1100 év óta Európa szívében élő magyarság egységes etnikum. Csodálatos, a nyelvészek szerint is legalább 4000 éves múltra visszatekintő a nyelvünk, mely a mai világ egyik legrégibb, legpatinásabb nyelve. Ez a vasveretes, ez a gyönyörű, mely mint egy csoda, úgy maradt meg. S melyen tökéletesen zengenek a más népek alkotta egyetemes értékek is, Homérosz és az Aeneis hexameterei, s melyen az eredetivel azonos szépséggel szólalt meg Dante Divina Commediája. Mely úgy archaikus, hogy modern is egyben, s melyen az Ómagyar Mátria-siralom (,, Világ világa, Virágnak virága, Keserűen kinzatul, Vas szegekkel veretel"), az első ránk maradt, immár nyolcszáz éves magyar vers csodálatosan magas szinten indítja el költészetünket. Igen, van nyelvünk, mely mi is, mint a ma idézett urak nyelve. Ha tetszik nekik, ha nem. És van történelmünk. Van Árpád vezérünk, aki behozott minket erre a földre, legendáinknak van Attilája, Csabája — akik szintén élő személyek voltak az egyetemes történelemben. És van István királyunk, akit szentté avatott a római katolikus egyház. Nagy ember volt, nagy király volt! És van Bethlen Gáborunk — ő mondta, hogy ,,Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk" —, akinek a Gábor (és nem Gábriel) nevéért sokmilliós büntetést kell fizetnie a királyhágó-melléki püspökségnek az ..etnikai különbözőségünkért" nem lelkesedő nagyváradi , felső,i hatóságoknak" És van II. Rákóczi Ferencünk, és van Kossuth Lajosunk , akinek csak az Amerikai Egyesült Államokban több mint harminc szobrot állítottak, és akiért ugyanúgy nem lelkesednek hazai uraink, ami épp a tizenhárom aradi vértanú emlékére állított Szabadság-szobrunk kapcsán hangzott el. Ezt a szobrot és általa IH4H/49-es szabadságharcunkat nyilvánította Ioan Rus úr fasisztának!!! Ellentétben pl. Heinrich Heinével, az akkori idők nagy német költőjével, aki Rus úr véleménye ellenében emigyen írt a harcunkról és e harcot megvívó nemzetünkről: ,,Ha ezt a szót hallom, hogy magyar, Szűknek érzem német zekémet." És van 1956-unk, melynek napjaiban az akkori román fiatalság is felfelé tekintett etnikumunkra"! És melyre épp ezekben a napokban emlékezik a világ, s melynek hőseit — Nagy Imrét, Maléter Pált és társait — épp Románia ,fogadta be" és adta ki a bitófára! Amiért cserébe kapta, hogy mint hű és megbízható csatlóstól kivonták az országból a szovjet megszálló csapatokat! Tehát — elég-e az érv? — etnikum vagyunk. Vagy nemzet, önálló nemzet, a román nemzettől különböző ,,másik nemzet” vagyunk. S ezt tudomásul kellene venniük a maguk nemzeti mivoltára büszke honfitársainknak, akik saját országukat nemzetállamként határozzák meg, fittyet hányva arra, hogy mi is itt vagyunk! A Székely Nemzeti Tanács felállítását kifogásoló vélemények között elhangzott az is — épp megyénkben —, hogy nem kérdeztük meg az itt élő románságot. Ez valóban igaz. Erre is nem jutott erőnk, energiánk. Ám a kéznyújtás már az első nyilatkozatokban megtörtént. S reméljük, a viszontkezek is felénk fognak nyúlni, amikor az itt élő románság belátja, hogy a hazát kisajátítani nekik sincs joguk, s nekünk sem. Hiszen ez a haza: közös haza. Az ő hazájuk is, a mi hazánk is. S nem fog fájni nekik, hogy mi is itthon akarjuk érezni magunkat. Hogy ez nem bűnünk. Nem bűnünk, hogy másságunkat nem adjuk fel, féltjük-védjük a nyelvünket, kultúránkat, szülőhazánkra büszkék vagyunk, és büszkék is akarunk maradni. Ez egyébként nemcsak jogunk, de kötelességünk is. Gazda József Jegyzet