Háromszék, 2005. január (17. évfolyam, 4357-4380. szám)

2005-01-04 / 4357. szám

KÖZÉLET BÁRÓT Ingatlant vásárolnának Bárót könyvtárának helyzete évek óta rendezetlen. A városi tanács de­cemberi ülésén a kérdés napirendre került. A 42 000 kötettel rendelkező könyv­tár helyzetét Eeze István ismertette, és a sürgető intézkedések mellett megol­dást is javasolt: az önkormányzat vásá­rolja meg vagy hosszú távra vegye bér­be az általa igazgatott Haladás kisipari szövetkezet épületét, amelyből nemrég költözött ki a városi rendőrség. Deme­ter László tanácstag elmondta, megnéz­te az épületet, s a célnak megfelel, véle­ményét az építési tervekkel is alátámasz­totta. Nagy István polgármester nem zárkózott el a kezdeményezéstől, de úgy gondolja, az ingatlant mindenképp meg kell vásárolni, s nem bérbe venni, hiszen a megroggyant épület feljavítása csak akkor éri meg, ha a sajátjukat fejleszthe­tik. Az ülésvezető Dimény László meg­győződésének adott hangot, hogy a döntés még korai, a szakbizottságok tár­gyaljanak a kérdésről, s csak azután döntsenek. A javaslatot elfogadták, a kérdés legközelebb tavasszal kerül új­ból terítékre. (becser) Málnásfürdői református harangláb Fotó: Szekeres Attila 2005. JANUÁR 4. Újévi fejtágító Energiával való feltöltődésre, pozitív gondolkodásra, valamint csapatmunká­ra való ráhangolásra összpontosító tré­ninget szervez a megyei tanács, a sepsi­szentgyörgyi városháza és az Asimcov vállalkozói szövetség a hét második fe­lében - tájékoztatott Vajda Lajos, a me­gyei tanács alelnöke. Az előadó a tájain­kon már ismert Szügyi György, a szegedi Euromenedzser Képzési Központ vezér­­igazgatója. A megyeháza dísztermében helyi és megyei tanácstagoknak, önkor­mányzati tisztviselőknek (szerdán), pol­gármestereknek, a megyeháza vezetőinek, parlamenti képviselőknek és szenátorok­nak (csütörtökön)­, valamint vállalkozók­nak (pénteken és szombaton) tartanak felkészítőt. (sz.) Edzésben Álláspont Miközben Markó Béla továbbra is az egység kétséges húrjait pengeti, és az autonómiaformák megvalósításá­nak, a szövetség nyitott kapuinak szólamait gyártva belehuppan az államminiszteri bársonyszékbe, a szövetség belső megosztottsál­­ga is kivillan a külcsín alól. A politikai szövetségesváltás folyama­tában ugyanis már nem csak gazdasági összefonódások, hanem a ,,terminológiai vitának" címkézett megközelítések is feszültséget gerjesztettek a nagy egységen belül. A liberális szárny tiszta beszé­de legalább kommunikációs szinten elfújta a ködöt, hiszen vezére kijelentette, hogy Székelyföld területi autonómiája nincs is benne az RMDSZ programjában (erről persze a kampányban mélyen hall­gattak), ergo­ nem is lehet a politikai egyezkedések tárgya. Nem is lett, s a miniszteri bársonyszékek elosztásából sem szakterü­let, sem személyek viszonylatában nem az derül ki, hogy a Székelyföld valamilyen különleges bánásmódban részesülne, netán különleges programokra számíthatna az új kormány elképzeléseiben. Az integrá­cióért és a kultúráért felelő friss miniszterelnök-helyettes arról is be­szélt ugyan, hogy a decentralizáció, az új regionális felosztás majd további lépéseket jelent Székelyföld területi autonómiája felé (nem tudni pontosan, hogy eddig milyen lépéseket tett ez irányban a szövet­ség), de az egyértelmű, hogy a közigazgatási hatáskörökkel bíró régi­ókról máris megfeledkeztek (nem is volt a programban — mondják a szabadelvűek), a megalkotandó kisebbségi törvény pedig kizárólag a kulturális autonómia néhány elemét rögzíti majd. * A politikai képviseletet elnyerő, majd a kormányba lépő szerve­zet tehát újólag elárulta választóit. A területi autonómia tekinteté­ben legalábbis — mert a hazai tömbmagyarság jövője csakis ilyen közigazgatási hatáskörök megszerzése és gyakorlása révén indul­hat el egy fejlődési pályán — marad a jogkövetkezményekkel járó népszavazás eszköze. Vagyis —ahogy egyik publicistánk találóan fogalmazott — a szakszervezeti logikán alapuló nyomásgyakor­lás. Ráadásul a közösségeknek saját képviseletükkel szemben is ehhez a módszerhez kell folyamodjunk. Akkor miért van szükség erre a képviseletre­! Hogy ,,edzésben" tanj­on ? Ferencz Csaba Nagyüzem a sürgősségen Még tegnap délelőtt is szinte per­cenként érkeztek a betegek a megyei kórház sürgősségi osztályára, amely­nek dolgozói — akárcsak a mentősök — meglehetősen mozgalmas napokat éltek át az esztendőfordulón: három nap alatt 166 személy legkülönfélébb sérüléseit és rosszulléteit kellett el­látni. Szilveszter éjszakáján 28, hétfő dél­előtt 40 esetet jegyeztek be a króniká­ba, de milyeneket: egy verekedésből szúrt sebekkel érkező négy bodzafor­dulós férfit, egymást baseballütőkkel el­­agyabugyáló Csíki negyedbeli fiatalo­kat, petárdától a szemén sérült (azon­nal megműtött, jelenleg is kórházban ápolt) várandós anyát, több tucatnyi (olykor egyszerre öt) részeget, valamint kiugróan nagyszámú hasnyálmirigy­gyulladást, magas vérnyomásos krí­zist, szívritmuszavart és epokólikát. Az esetek többsége a túlzott eszem-iszom következménye — az átlagon felüli tel­jesítményt sok mindennel lehet magya­rázni, de annyi bizonyos, hogy ez a statisztika a háromszékieknek nem vá­lik dicsőségére. (demeter) KÉZDIVÁSÁRHELY Kihelyezett tanácsülés a Katrosában Kézdivásárhely önkormány­zata a katrosai vendéglő külön­termében tartotta a 2004-es esz­tendő utolsó tanácsülését. Ezt megelőzően a Gosp-Com Kft. közgyűlését is megtartották, amelynek napirendjén a víz- és csatornázási szolgáltatás mű­ködési szabályzatának a jóváha­gyása szerepelt. A vitát az váltotta ki, hogy a városatyák egy része nem értett egyet az­zal, hogy a lépcsőházi vízóra ál­tal mért és a tömbházlakásokban levő órák közötti különbözetet szétosszák a lakók között. Az a javaslat hangzott el, hogy a kü­­lönbözetet annak kellene kifizet­nie, aki kevesebbet jelent le, vagy nem engedi be lakásába a közüzemek ellenőreit. Slezinger László, a közüzemek igazgatója azt is közölte, hogy a bukaresti árhivatal jóváhagyta az ivóvíz- és csatonázási díj megemelését, de erre a tanácsnak is rá kell bólintania. A tanács jóvá­hagyta, hogy a lakosság az oktatási és egészségügyi intéz­mények csatornázási díját az elfogyasztott vízmennyiség kilencven és ne száz százaléka után számlázzák, mint ahogy eddig tették. Rövid vita után a jelen levő tanácstagok el­fogadták a határozatot, majd elkoccintottak egy pohár bort. (Sochom) fjíi L * n­ar@msieM Petárdaláz Kármentő Aki szilveszter éjszaká­ján a városban járt, föleme­lő élményekben lehetett ré­sze: folyamatosan durrogtak a petárdák, szikráztak a különféle tűzijátékok, pufogtak a rakéták, éjfél körül már vágni lehetett a lőporfüstöt, s olyan puskaporszag volt, hogy sokan illumináltabb állapotban azt is hihet­ték, megjött az ellenség, hogy elfoglalja a várost... Mindez az elmúlt esztendőkben megszokottá vilit, de mivel kies hazánkban semmi sem működik tökélete­sen, így természetesen a különféle, hivatalosan vagy suba alatt árult tűzijátékok, pirotechnikai készítmé­nyek, ,,rakéták" vagy petárdák sem — folyamatos volt a tűz-, illetve a balesetveszély... Sokan ezt a nagy pirotechnikai lázat az emberek­ben az év során felgyűlő agresszivitással magyarázzák: pszichológusok tűnődve ehhez még a tűz iránti, már az ősemberek idején megnyilvánuló ,,rokonszenvet” is hozzáteszik. Mindenesetre, érdemes lenne elgondolkod­ni azon, hogy hol a határ (?!). Amíg nagyobb baj nem történik. Egy órára valamelyest halkult az egész, de még így is alig lehetett hallani a magyar himnuszt s a Szózatot, csak a székely himnusz hangjai tudták elnyomni a folyamatos, állandó és brutális pufogtatásokat. Igaz, ezt a Mikó-szo­­bor körüli hatalmas tömeg egy emberként énekelte... Nem tudom, elporlunlt-e, mint a szikla — a sziklák tűrő- és állóképességét tekintve reménykedhetünk —, de a petárdák és egyéb tűzszerészeti játékok bármikor felgyújthatnak bennünket. A szabadsá­g attól lehet sza­badság, ha megtapasztalhatóak a határai... (­dán) Megingott önbizalom Némileg elbizonytalanodva tértek vissza Bukarestből a román prefek­tus kinevezéséért kilincselő Petre Strachinaru képviselő, Gheorghe Baciu és Ioan Bălan megyei pártve­zetők, akik beszámolójuk szerint az ál­lamelnököt leszámítva mindenkit meg­kerestek. Mivel utolsó tiltakozó leve­lü­k átadására készülnek, az esetleges kompromisszumokról nem kívántak nyilatkozni, de a képviselő elmondta, „utcai zavargások”, polgári engedet­lenség nem lesz, ennek tervét az SZDP által felállított csapdának nevezte, melybe nem kívánnak besétálni. To­vábbra is ragaszkodnak ahhoz, hogy a liberális demokrata szövetség ne­vezze ki a prefektust, s hogy a megyei igazgatóságok vezetőinek a megvá­lasztásakor ne alkalmazzák a lakosság etnikai arányait, bár az igazgatókat menesztenék, mert „azok inkább SZDP-sek voltak, mint szakemberek”. Bukaresti útjuk során elhangzott a vád, hogy „cirkuszolnának” prefek­tusügyben. „Ezek szerint sokan nem ismerik az itteni realitásokat” — mél­tatlankodott Baciu. Kérdésre kijelen­tették, ha az RMDSZ-nek koalíciós alapfeltétele volt a háromszéki RMDSZ-es prefek­tus kinevezése erre utaló információkat is sze­reztek —, akkor ők azt sem bán­nák, ha a koalíció felbomlana, és előrehozott választásokat írnának ki emiatt. Amennyiben mégis be­következik az RMDSZ-es prefek­tus kinevezése, nekünk legfeljebb az az abszurd lehetőség maradna, hogy autonómiát kérjünk a székely autonómián belül mondotta Petre Strachinaru. (b. kovács) 3 Mi újság Bölönben (folytatás az első oldalról) Bölönben jóságos volt tavaly az angyal, és meg­lehetősen bőkezű is. Gondoskodott a szegényekről annak rendje s módja szerint, a­­ 16 szociális segélyre szoruló család maradéktalanul megkapta a támoga­tást decemberre, és a társadalmi segélyre szánt költ­ségvetési alap fennmaradt részéből tíz kályhát is vá­sárolt az önkormányzat, ezeket a leginkább rászorul­taknak vitte az angyal. Azoknak az időseknek, akik még nem kapták meg a fél öt kedvezményes árú tűzi­fát, angyaljárás után szállíttatta házhoz az önkormány­zat. Bölönben a 75 éven felüliek igen kedvező áron vásárolhattak tüzelőt a tanács erdejéből. A 2005. évi költségvetésben külön alapot szán­nak a pályázatokra, illetve az újonnan létesítendő szol­gáltatásokra. Ilyen a házi beteggondozás is, mely ja­nuár elejétől indul három alkalmazottal, de Bölönben lenne a központja Erdővidék egy része házi­ beteg­­gondozási szolgáltatásának is, a falun kívül Bölönpatakát, Nagyajtát és Középajtát is innen lát­nák el. Szintúgy az egészségügyi fejezethez tartozik, hogy kihelyezett mentőszolgálatot is szeretnének lé­tesíteni a faluban, erre az elvi beleegyezések már meg­születtek. Indokoltnak tartják, hogy ott, helyben ál­landó készenlétben álljon egy mentőautó, naponta tíznél is többször kell Bölönbe hívni mentőt, a legkö­zelebbi kórházas helységek elég messzire esnek, sok időt — életmentőt akár! — lehetne nyerni azáltal, ha a mentő a faluból indulhatna, a betegeknek nem kellene arra várniuk, míg Barótról vagy Sepsiszentgyörgyről megérkezik. És ha riasztás, akkor feltétlenül meg­ kell említeni azt is, hogy immár működőképes, rendesen fel­szerelt tűzoltóautójuk van a bölönieknek, sőt, a kocsi­szín mellett egy gyakorlótérnek alkalmas területet is megvásárolt az önkormányzat. Területekkel amúgy jól áll az önkormányzat, közel két és fél hektáron rendes futballpályát képeztek ki, gyepesítették, és közmunká­val be is kerítették. Egy nagy bánatuk van a falubeliek­nek: még mindig nem találtak olyan üzemanyag-forgal­mazó céget, amely egy kis töltőállomást telepítene a falu mellé, holott erre — különösen a mezőgazdasági gépek­kel rendelkezőknek — igencsak szükségük lenne.

Next