Háromszék, 2005. január (17. évfolyam, 4357-4380. szám)
2005-01-04 / 4357. szám
KÖZÉLET BÁRÓT Ingatlant vásárolnának Bárót könyvtárának helyzete évek óta rendezetlen. A városi tanács decemberi ülésén a kérdés napirendre került. A 42 000 kötettel rendelkező könyvtár helyzetét Eeze István ismertette, és a sürgető intézkedések mellett megoldást is javasolt: az önkormányzat vásárolja meg vagy hosszú távra vegye bérbe az általa igazgatott Haladás kisipari szövetkezet épületét, amelyből nemrég költözött ki a városi rendőrség. Demeter László tanácstag elmondta, megnézte az épületet, s a célnak megfelel, véleményét az építési tervekkel is alátámasztotta. Nagy István polgármester nem zárkózott el a kezdeményezéstől, de úgy gondolja, az ingatlant mindenképp meg kell vásárolni, s nem bérbe venni, hiszen a megroggyant épület feljavítása csak akkor éri meg, ha a sajátjukat fejleszthetik. Az ülésvezető Dimény László meggyőződésének adott hangot, hogy a döntés még korai, a szakbizottságok tárgyaljanak a kérdésről, s csak azután döntsenek. A javaslatot elfogadták, a kérdés legközelebb tavasszal kerül újból terítékre. (becser) Málnásfürdői református harangláb Fotó: Szekeres Attila 2005. JANUÁR 4. Újévi fejtágító Energiával való feltöltődésre, pozitív gondolkodásra, valamint csapatmunkára való ráhangolásra összpontosító tréninget szervez a megyei tanács, a sepsiszentgyörgyi városháza és az Asimcov vállalkozói szövetség a hét második felében - tájékoztatott Vajda Lajos, a megyei tanács alelnöke. Az előadó a tájainkon már ismert Szügyi György, a szegedi Euromenedzser Képzési Központ vezérigazgatója. A megyeháza dísztermében helyi és megyei tanácstagoknak, önkormányzati tisztviselőknek (szerdán), polgármestereknek, a megyeháza vezetőinek, parlamenti képviselőknek és szenátoroknak (csütörtökön), valamint vállalkozóknak (pénteken és szombaton) tartanak felkészítőt. (sz.) Edzésben Álláspont Miközben Markó Béla továbbra is az egység kétséges húrjait pengeti, és az autonómiaformák megvalósításának, a szövetség nyitott kapuinak szólamait gyártva belehuppan az államminiszteri bársonyszékbe, a szövetség belső megosztottsálga is kivillan a külcsín alól. A politikai szövetségesváltás folyamatában ugyanis már nem csak gazdasági összefonódások, hanem a ,,terminológiai vitának" címkézett megközelítések is feszültséget gerjesztettek a nagy egységen belül. A liberális szárny tiszta beszéde legalább kommunikációs szinten elfújta a ködöt, hiszen vezére kijelentette, hogy Székelyföld területi autonómiája nincs is benne az RMDSZ programjában (erről persze a kampányban mélyen hallgattak), ergo nem is lehet a politikai egyezkedések tárgya. Nem is lett, s a miniszteri bársonyszékek elosztásából sem szakterület, sem személyek viszonylatában nem az derül ki, hogy a Székelyföld valamilyen különleges bánásmódban részesülne, netán különleges programokra számíthatna az új kormány elképzeléseiben. Az integrációért és a kultúráért felelő friss miniszterelnök-helyettes arról is beszélt ugyan, hogy a decentralizáció, az új regionális felosztás majd további lépéseket jelent Székelyföld területi autonómiája felé (nem tudni pontosan, hogy eddig milyen lépéseket tett ez irányban a szövetség), de az egyértelmű, hogy a közigazgatási hatáskörökkel bíró régiókról máris megfeledkeztek (nem is volt a programban — mondják a szabadelvűek), a megalkotandó kisebbségi törvény pedig kizárólag a kulturális autonómia néhány elemét rögzíti majd. * A politikai képviseletet elnyerő, majd a kormányba lépő szervezet tehát újólag elárulta választóit. A területi autonómia tekintetében legalábbis — mert a hazai tömbmagyarság jövője csakis ilyen közigazgatási hatáskörök megszerzése és gyakorlása révén indulhat el egy fejlődési pályán — marad a jogkövetkezményekkel járó népszavazás eszköze. Vagyis —ahogy egyik publicistánk találóan fogalmazott — a szakszervezeti logikán alapuló nyomásgyakorlás. Ráadásul a közösségeknek saját képviseletükkel szemben is ehhez a módszerhez kell folyamodjunk. Akkor miért van szükség erre a képviseletre! Hogy ,,edzésben" tanjon ? Ferencz Csaba Nagyüzem a sürgősségen Még tegnap délelőtt is szinte percenként érkeztek a betegek a megyei kórház sürgősségi osztályára, amelynek dolgozói — akárcsak a mentősök — meglehetősen mozgalmas napokat éltek át az esztendőfordulón: három nap alatt 166 személy legkülönfélébb sérüléseit és rosszulléteit kellett ellátni. Szilveszter éjszakáján 28, hétfő délelőtt 40 esetet jegyeztek be a krónikába, de milyeneket: egy verekedésből szúrt sebekkel érkező négy bodzafordulós férfit, egymást baseballütőkkel elagyabugyáló Csíki negyedbeli fiatalokat, petárdától a szemén sérült (azonnal megműtött, jelenleg is kórházban ápolt) várandós anyát, több tucatnyi (olykor egyszerre öt) részeget, valamint kiugróan nagyszámú hasnyálmirigygyulladást, magas vérnyomásos krízist, szívritmuszavart és epokólikát. Az esetek többsége a túlzott eszem-iszom következménye — az átlagon felüli teljesítményt sok mindennel lehet magyarázni, de annyi bizonyos, hogy ez a statisztika a háromszékieknek nem válik dicsőségére. (demeter) KÉZDIVÁSÁRHELY Kihelyezett tanácsülés a Katrosában Kézdivásárhely önkormányzata a katrosai vendéglő különtermében tartotta a 2004-es esztendő utolsó tanácsülését. Ezt megelőzően a Gosp-Com Kft. közgyűlését is megtartották, amelynek napirendjén a víz- és csatornázási szolgáltatás működési szabályzatának a jóváhagyása szerepelt. A vitát az váltotta ki, hogy a városatyák egy része nem értett egyet azzal, hogy a lépcsőházi vízóra által mért és a tömbházlakásokban levő órák közötti különbözetet szétosszák a lakók között. Az a javaslat hangzott el, hogy a különbözetet annak kellene kifizetnie, aki kevesebbet jelent le, vagy nem engedi be lakásába a közüzemek ellenőreit. Slezinger László, a közüzemek igazgatója azt is közölte, hogy a bukaresti árhivatal jóváhagyta az ivóvíz- és csatonázási díj megemelését, de erre a tanácsnak is rá kell bólintania. A tanács jóváhagyta, hogy a lakosság az oktatási és egészségügyi intézmények csatornázási díját az elfogyasztott vízmennyiség kilencven és ne száz százaléka után számlázzák, mint ahogy eddig tették. Rövid vita után a jelen levő tanácstagok elfogadták a határozatot, majd elkoccintottak egy pohár bort. (Sochom) fjíi L * nar@msieM Petárdaláz Kármentő Aki szilveszter éjszakáján a városban járt, fölemelő élményekben lehetett része: folyamatosan durrogtak a petárdák, szikráztak a különféle tűzijátékok, pufogtak a rakéták, éjfél körül már vágni lehetett a lőporfüstöt, s olyan puskaporszag volt, hogy sokan illumináltabb állapotban azt is hihették, megjött az ellenség, hogy elfoglalja a várost... Mindez az elmúlt esztendőkben megszokottá vilit, de mivel kies hazánkban semmi sem működik tökéletesen, így természetesen a különféle, hivatalosan vagy suba alatt árult tűzijátékok, pirotechnikai készítmények, ,,rakéták" vagy petárdák sem — folyamatos volt a tűz-, illetve a balesetveszély... Sokan ezt a nagy pirotechnikai lázat az emberekben az év során felgyűlő agresszivitással magyarázzák: pszichológusok tűnődve ehhez még a tűz iránti, már az ősemberek idején megnyilvánuló ,,rokonszenvet” is hozzáteszik. Mindenesetre, érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy hol a határ (?!). Amíg nagyobb baj nem történik. Egy órára valamelyest halkult az egész, de még így is alig lehetett hallani a magyar himnuszt s a Szózatot, csak a székely himnusz hangjai tudták elnyomni a folyamatos, állandó és brutális pufogtatásokat. Igaz, ezt a Mikó-szobor körüli hatalmas tömeg egy emberként énekelte... Nem tudom, elporlunlt-e, mint a szikla — a sziklák tűrő- és állóképességét tekintve reménykedhetünk —, de a petárdák és egyéb tűzszerészeti játékok bármikor felgyújthatnak bennünket. A szabadság attól lehet szabadság, ha megtapasztalhatóak a határai... (dán) Megingott önbizalom Némileg elbizonytalanodva tértek vissza Bukarestből a román prefektus kinevezéséért kilincselő Petre Strachinaru képviselő, Gheorghe Baciu és Ioan Bălan megyei pártvezetők, akik beszámolójuk szerint az államelnököt leszámítva mindenkit megkerestek. Mivel utolsó tiltakozó levelük átadására készülnek, az esetleges kompromisszumokról nem kívántak nyilatkozni, de a képviselő elmondta, „utcai zavargások”, polgári engedetlenség nem lesz, ennek tervét az SZDP által felállított csapdának nevezte, melybe nem kívánnak besétálni. Továbbra is ragaszkodnak ahhoz, hogy a liberális demokrata szövetség nevezze ki a prefektust, s hogy a megyei igazgatóságok vezetőinek a megválasztásakor ne alkalmazzák a lakosság etnikai arányait, bár az igazgatókat menesztenék, mert „azok inkább SZDP-sek voltak, mint szakemberek”. Bukaresti útjuk során elhangzott a vád, hogy „cirkuszolnának” prefektusügyben. „Ezek szerint sokan nem ismerik az itteni realitásokat” — méltatlankodott Baciu. Kérdésre kijelentették, ha az RMDSZ-nek koalíciós alapfeltétele volt a háromszéki RMDSZ-es prefektus kinevezése erre utaló információkat is szereztek —, akkor ők azt sem bánnák, ha a koalíció felbomlana, és előrehozott választásokat írnának ki emiatt. Amennyiben mégis bekövetkezik az RMDSZ-es prefektus kinevezése, nekünk legfeljebb az az abszurd lehetőség maradna, hogy autonómiát kérjünk a székely autonómián belül mondotta Petre Strachinaru. (b. kovács) 3 Mi újság Bölönben (folytatás az első oldalról) Bölönben jóságos volt tavaly az angyal, és meglehetősen bőkezű is. Gondoskodott a szegényekről annak rendje s módja szerint, a 16 szociális segélyre szoruló család maradéktalanul megkapta a támogatást decemberre, és a társadalmi segélyre szánt költségvetési alap fennmaradt részéből tíz kályhát is vásárolt az önkormányzat, ezeket a leginkább rászorultaknak vitte az angyal. Azoknak az időseknek, akik még nem kapták meg a fél öt kedvezményes árú tűzifát, angyaljárás után szállíttatta házhoz az önkormányzat. Bölönben a 75 éven felüliek igen kedvező áron vásárolhattak tüzelőt a tanács erdejéből. A 2005. évi költségvetésben külön alapot szánnak a pályázatokra, illetve az újonnan létesítendő szolgáltatásokra. Ilyen a házi beteggondozás is, mely január elejétől indul három alkalmazottal, de Bölönben lenne a központja Erdővidék egy része házi beteggondozási szolgáltatásának is, a falun kívül Bölönpatakát, Nagyajtát és Középajtát is innen látnák el. Szintúgy az egészségügyi fejezethez tartozik, hogy kihelyezett mentőszolgálatot is szeretnének létesíteni a faluban, erre az elvi beleegyezések már megszülettek. Indokoltnak tartják, hogy ott, helyben állandó készenlétben álljon egy mentőautó, naponta tíznél is többször kell Bölönbe hívni mentőt, a legközelebbi kórházas helységek elég messzire esnek, sok időt — életmentőt akár! — lehetne nyerni azáltal, ha a mentő a faluból indulhatna, a betegeknek nem kellene arra várniuk, míg Barótról vagy Sepsiszentgyörgyről megérkezik. És ha riasztás, akkor feltétlenül meg kell említeni azt is, hogy immár működőképes, rendesen felszerelt tűzoltóautójuk van a bölönieknek, sőt, a kocsiszín mellett egy gyakorlótérnek alkalmas területet is megvásárolt az önkormányzat. Területekkel amúgy jól áll az önkormányzat, közel két és fél hektáron rendes futballpályát képeztek ki, gyepesítették, és közmunkával be is kerítették. Egy nagy bánatuk van a falubelieknek: még mindig nem találtak olyan üzemanyag-forgalmazó céget, amely egy kis töltőállomást telepítene a falu mellé, holott erre — különösen a mezőgazdasági gépekkel rendelkezőknek — igencsak szükségük lenne.