Háromszék, 2005. február (17. évfolyam, 4380-4404. szám)
2005-02-01 / 4381. szám
TÉNYFELTÁRÓ BIZOTTSÁG A VAJDASÁGBAN Félnek a magyarok A Vajdaságban gondok terhelik a nemzetek közti viszonyt, az etnikai alapú jogsértések nem jutnak el bírósági szakaszba, a rendőrségnek gyorsabban kell fellépnie a nemzeti színezetű jogsértések elkövetői ellen, a bizalomépítés és az oktatás területén pedig hosszú távú intézkedésekre van szükség — ezt a véleményt fogalmazták meg hét végén az Európai Parlament tényfeltáró bizottságának tagjai kétnapos vajdasági vizsgálódásuk során. Az öttagú EP-bizottság ma az incidensekre, a kárvalényebb fellépésre, a vétkeseszombaton és vasárnap Szabadkán, Temerinben, illetve Újvidéken tárgyalt egyházi elöljárókkal, civil szervezetek vezetőivel, középiskolai és egyetemi tanárokkal, kisebbségi pártok és nemzeti tanácsok vezetőivel, rendőrségi és bírósági tisztségviselőkkel, vajdasági politikai vezetőkkel, illetve az incidensek kárvallottjával. Az EP-bizottság misszióját beárnyékolta az, hogy vasárnap hajnalban ismeretlen tettesek Szabadkán megverték Hever Lórántot, a Kossuth Rádió szabadkai tudósítóját. A rendőrség azonnal nyomozni kezdett. Egeresi Sándor, a vajdasági parlament alelnöke a saját és a vajdasági szervek nevében erélyesen elítélte a bűntényt, amely szerinte ismét azt bizonyítja, hogy létezik az a probléma, amely hátterét éppen vizsgálja az EP-küldöttség. Az EP-bizottság kétnapos vizsgálódása során Doris Pack, a testület német elnöke úgy nyilatkozott: az EU segíteni kíván a Vajdaság soknemzetiségű és sokkultúrájú jellegének megőrzésében, de a rendőrségnek gyorsabban kell reagállottaknak biztonságérzet kell, nem félhetnek attól, hogy áldozatokként vétkesekké válhatnak. Pack a probléma egyik okát abban látja, hogy a Vajdaság az elmúlt években sok menekültet, javarészt szerbet fogadott be, akik számára idegen a vajdasági soknemzetiségű környezet. A vajdasági politikai vezetők arról tájékoztatták a bizottság tagjait, hogy a vajdasági nemzetek közötti viszony javításáért többet kell tenni az oktatás területén, s ebben Belgrádnak segítenie, nem hátráltatnia kell a tartományi szerveket. Hegyi Gyula (MSZP), a tényfeltáró bizottság magyar tagja az MTI-nek azt mondta: nagy előrelépésnek tartja, hogy a szerb nemzetiségű politikai vezetők — leszámítva a radikális pártiakat — elismerték, hogy történtek etnikai jellegű jogsértések. Mint mondta, „a tények elismerése első lépés a bajok kezeléséhez”. A tárgyalópartnerek úgy értékelték, hogy az utóbbi hónapokban javult a helyzet, részint azért, mert a nemzetközi figyelem a hatóságokat keméket pedig visszafogottságra késztette. Hegyi azt a tanulságot vonta le a megbeszélésekből, hogy a rendőrség sokszor nem veszi komolyan a sértettek feljelentéseit. Becsey Zsolt, a testület fideszes tagja szerint etnikai alapú provokációk sora nem jut el az igazságszolgáltatáshoz, s tapasztalható egyfajta félelem a jogsértések bejelentésétől. Hegyi szerint általános az, hogy amikor a választások vagy a koszovói történések miatt felforrósodik a hangulat, a Vajdaságban is fokozódik az etnikai erőszak. Becsey szerint a kisebbséghez tartozó tárgyalópartnerek kidomborították azt, hogy a jelenlegi belgrádi kisebbségügyi politika egyenes utat jelent a nemzeti közösségek eltűnéséhez. Vajdasági magyar politikai vezetők azt kifogásolták, hogy Belgrádnak nincs sem rövid, sem hosszú távú elképzelése a soknemzetiségű Vajdaság megőrzéséről, és az ígéretekkel ellentétben a szerb kormány nem látott hozzá a toleranciát elősegítő intézkedések megtételéhez. 4 Auschwitzi memento Az auschwitz-birkenaui egykori náci munka- és megsemmisítő tábor területén több mint negyven ország részvételével és több mint húsz állam- és kormányfő jelenlétében ünnepélyesen megemlékeztek csütörtökön a láger felszabadulásának 60. évfordulójáról. Aleksander Kwasniewski beszédében hangsúlyozta: a jelen nemzedékek kötelessége átadni a következőknek az „auschwitzi mementót”, és meg kell akadályozni, hogy Auschwitz a jövőben megismétlődjék. A lengyel elnök meleg szavakkal emlékezett meg a haláltábort felszabadító szovjet csapatokról, köztük az ünnepségen jelen lévő veteránokról, akiket aznap magas lengyel érdemrenddel tüntetett ki. Franciszek Piper, az auschwitzi múzeum történésze szerint 1940—1945 között legkevesebb 1,3 millió embert, túlnyomórészt zsidókat hurcoltak ide egész Európából. A haláltáborban meggyilkolt, elpusztult emberek száma legkevesebb 1,1 millió. Az áldozatok között volt mintegy 960 000 zsidó, köztük 350—400 ezer magyar zsidó, 70—75 ezer lengyel, 21 000 cigány, 15 000 szovjet hadifogoly és 10—15 ezer más nemzetiségű. A koncentrációs táborok gondolata nem a múlt század terméke, a történelem leghírhedtebb koncentrációs táborai azonban a 20. században a sztálini Szovjetunióban és a hitleri Németországban működtek. A nemzetiszocialisták 1933 tavaszán kezdtek koncentrációs táborokat építeni. Hitler hatalomra jutása után szinte azonnal meghozták azt a törvényt, amely lehetővé tette bárki korlátlan ideig való fogva tartását ítélet nélkül. Elsősorban a zsidó származásúakat internálták, de ide kerültek a politikai ellenfelek, az úgynevezett kisegyházakhoz tartozók, homoszexuálisok, papok, cigányok és bűnözők is. Ilyen tábort létesítettek egyebek között Buchenwaldban, Dachauban, Flossenbürgben, Mauthausenben, Sachsenhausenben és Ravensbrückben. A lágerekben 1933—36 között már mintegy ezer politikai foglyot őriztek szándékosan együtt a köztörvényes elítéltekkel. 1934-ben az SS halálfejes egységei vették át a felügyeletet, ettől kezdve a polgári igazságügyi szerveknek nem volt beleszólásuk. 1937-ben alakult meg az első táborok építésével foglalkozó, álcázott SS-vállalkozás. 1937 után a koncentrációs táborok száma megsokszorozódott. 1940 és 1942 között hozták létre sok más, kisebb mellett a hírhedt auschwitzi tábort is. 1944. március végén már számos kihelyezett részleggel 20 főtábor és 165 munkatábor működött. A háború előkészítéséhez és magához a háborúhoz is egyre több kényszermunkaerőre volt szükség. Az SS által irányított eutanázia-programban, vagyis az értéktelennek ítélt emberek az elmebetegek, fogyatékosok stb. elpusztításában orvosok is részt vettek. A zsidók szisztematikus gyilkolása 1941. végén a dielmói megsemmisítő táborban kezdődött, majd következett Treblinka, Sobibor és Belzec. A kezdetben munkatáborként is működő auschwitzi (Oswiecim) és majdaneki tábort a tömeges megsemmisítés céljára alakították ki: az auschwitzi törzstáborban és a hozzá tartozó, 1942-ben kiépült Birkenauban, valamint Majdanekben építették fel az első gázkamrákat. A zárt kamrába beengedett Cyklon B gázzal végrehajtott népirtás első áldozatai 1942 márciusában szovjet hadifoglyok voltak. 1942 januárjában a német vezetés megfogalmazta a 11 milliós európai zsidóság megsemmisítésének szándékát ezzel kezdetét vette az „Endlösung”, a végső megoldás a zsidó nép kiirtására. 1942 júniusában kezdték építeni a négy krematóriumot, és 1943 márciusában helyezték üzembe őket. Az üzemelés csúcsán a krematóriumok napi kapacitása elérhette a 8000 főt is. A holokauszt áldozatainak számáról szóló adatok becslések, különböző források más-más adatokat tettek közzé aszerint, hogy mikor és hol kutattak. Az auschwitzi német adminisztráció fennmaradt iratai és más, újabb kutatások szerint az auschwitzi laborkomplexumba hurcoltak — nem a megöltek — száma összesen 1 041 000 volt, közülük Lengyelországból 300 000, Görögországból 55 000, Németországból 69 000, Hollandiából 60 000, Franciaországból 69 000, Szlovákiából 27 000, Belgiumból 25 000, Magyarországról 436 000 embert deportáltak. 1942, a tömeges népirtás programszerű megkezdése után Auschwitz az európai zsidóság megsemmisítésének központjává vált. Az ekkortól érkező tömegek már nem kaptak számot sem, 70—75 százalékukra az azonnali halál várt. Ez az oka annak, hogy az adatok becsültek és eltérőek. Négy év alatt napi állagban 3500—4000 deportáltat gyilkoltak meg. Az emberek tervszerű megsemmisítése csak 1944 késő őszén ért véget. Az 1941-es magyarországi népszámlálás (a visszacsatolt területekkel együtt) 825 000-ben határozta meg a zsidó törvények által érintettek számát. 1943-ban — amikorra a közel hárommilliós lengyel zsidóság többségét már elpusztították — Magyarországon volt a legnagyobb számú zsidó lakosság Európában. Legfrissebb kutatások szerint 440—500 ezer, más adatok szerint (Stark Tibor történész) 450—550 ezerre tehető a vészkorszak magyar zsidó áldozatainak száma. Magyarország jelenlegi területére vonatkoztatva 490 000-re becsülték a zsidó származású állampolgárokat, ebből a veszteség 210 000 körüli lehet, de más adatok szerint a mai területre 1945-ben 190 000 túlélőt regisztráltak. A túlélők becsült száma a háború alatti területen 270—340 ezer, Budapesten 120—140 ezer. Az auschwitzi tábort 1945 januárjában a Vörös Hadsereg elől menekülő nácik felszámolták, felrobbantották áll. és a 111. krematóriumot és elégették az irattár nagy részét. 48 000 férfit és 18 000 nőt hajtottak Németországba, hogy még néhány hónapig dolgoztassák őket, a táborban január 20-án tömegesen lőttek agyon embereket. Az auschwitzi tábort az 1. ukrán fronthoz tartozó 100. lvovi gyalogos hadosztály szabadította fel, a szovjet katonák 7650 csonttá soványodott embert találtak itt. A holokausztnak majdnem 13 millió áldozata volt, többségük, közel 6 millió zsidó, 3,3 millió szovjet hadifogoly, 2,5 millió nem zsidó származású lengyel állampolgár, németek, kelet- és nyugat-európai emberek százezrei, akiket különböző politikai, vallási és szociális szempontok miatt likvidáltak. A zsidóság áldozatai: Lengyelországban 2,9 millió, Ausztriában 40 000, Belgiumban 40 000, Olaszországban 15 000, a Cseh-Morva Protektorátusban 78 000, Franciaországban 130 000, Hollandiában 120 000, Litvániában 135 000, Lettországban 85 000, Németországban 200 000, a Szovjetunióban egymillió, Szlovákiában 70 000, Jugoszláviában 65 000, Görögországban 60 (XX), Romániában 420 000. Az oldalt MTI-információk alapján szerkesztette: Mózes László Kétszer is megdőlt a hidegrekord az elmúlt napokban Magyarországon. A Nógrád megyei Zabaron szombaton mínusz 22,16 fokot, vasárnap mínusz 21,9 fokot mértek! A statisztikák szerint január 30-án a leghidegebb 1950-ben volt Miskolcon, amikor mínusz 21,3 fokot mértek. ♦ Az országos átlag szerint Magyarországon 1940 február 16-án volt a leghidegebb, amikor mínusz 36 fokra csökkent a hőmérséklet. ♦ Egyébként az idén eddig hat ember fagyott meg a hideg következtében! ❖ Továbbra is vitákat vált ki a komány „fészekrakó” programja, amely a fiatalok lakásgondjait szeretné megoldani. A Fidesz szerint a kormánystatisztikák valótlanok, tízmillió forintért például nem lehet 50 négyzetméteres lakást vásárolni a fővárosban, ahol a legmagasabbak a lakásárak. • Több szocialista képviselő ezt élesen vitatta, szerintük a februárban induló új lakástámoga- tási rendszer jó és reális esélyt kínál a lakásgondokkal küzdő fiataloknak. Gémesi György MDF-képviselő, a párt alelnöke, Gödöllő polgármestere részletekbe menően bírálta az önkormányzatok anyagi ellehetetlenítését előidéző kormánypolitikát. Szerinte ez a Pál utcai fiúk einstandolására hasonlít, csak itt nem a Pásztorok, hanem az állam nyúlja le a pénzt. Gémesi szerint az állam nem adta meg a településeknek a törvényben rögzített közalkalmazotti béremelések fedezetét, s ezzel, ha lehet, még vészesebben eladósodhatnak az önkormányzatok. ❖ Szocialista képviselők szerint a helyzet jobb, mint Gémesi állítja, hiszen az uniós fejlesztési támogatások hatvamilliárd többletet jelentenek a fejlesztésekhez, és egyébként is 2005-ben az önkományzatok támogatására fordított összeg 99 milliárddal több, mint az elmúlt évben. Ami nyolcszázalékos növekedést jelent. ♦ Továbbra is éles vitákat vált ki a készülő ügynöktörvény, ugyanakkor folyamatosan szivárognak ki újabb és újabb leleplezések. Legutóbb Bácskai Tamás közgazdászról és egyetemi tanárról derítette ki a Magyar Nemzet, hogy az ötvenes évektől kezdődően ügynök volt, s nemcsak munkatársait, hanem családtagjait is besúgta (!), környezetéről folyamatosan jelentett. A neves tudós megrendülten kért bocsánatot, elismerve a vádakat, s hozzátette, mindenki nem születik hősnek, és ő akkor megijedt. * A helyzetet bonyolítja, hogy a kilencvenes évek elején sok papír, kitöltetlen nyomtatvány is eltűnt az állambiztonsági irattárakból, ezért a hamisításokat soha nem lehet kizárni! Az eredeti papírokra utólag is vezethetnek rá koholmányokat, tisztességes embereket is hírbe hozva. ♦‡ Az adatvédelmi biztos továbbra is bírálja a készülő törvényt, amely hihetetlen káoszt idézhet elő, s emellett, ha nem elég körültekintően hajtják végre, lefejezheti a kémelhárítást és a titkosszolgálatot is... ❖ „A magyar kormány elsősorban a határon túli magyarok szülőföldön való boldogulását támogatja!” —- jelentette ki Avarkeszi Dezső szocialista képviselő, bevándorlási, kitelepedési és honosítási ügyekért felelős kormánybiztos. ❖ „De ha valaki mindenképpen Magyarországon szeretne letelepedni, annak az általa vezetett hivatal egyszerűbbé szeretné tenni a honosítási eljárást. És gyorsabbá is, természetesen.” A magyar állampolgárság elnyeréséig tartó eljárás egyszerűsítésének egyik módja Avarkeszi szerint az lehetne, „ha a külképviseleteknél és a bevándorlási hatóságoknál az ún. egyablakos rendszert alkalmaznák, így a kérelmező egyszerre igényelhetné a tartózkodási és munkavállalási engedélyt, s ha már Magyarországon van, utánajárás nélkül kaphatná meg a lakcímigazolványt, a személyit, a tébé- és adószámot is. Az állampolgársági vizsga után pedig ehhez hasonló módon utalhatnák ki számára a személyi igazolványt és a többi hatósági igazolást.” A cél a bürokratikus eljárások egyszerűsítése és gyorsítása. A ma működő rendszer körülményes, időigényes és megalázó procedúráknak veti alá a kérelmezőket... Magyar tükör Bogdán László rovata VILAGFIGYELO 2005. FEBRUÁR 1.