Háromszék, 2005. február (17. évfolyam, 4380-4404. szám)

2005-02-01 / 4381. szám

TÉNYFELTÁRÓ BIZOTTSÁG A VAJDASÁGBAN Félnek a magyarok A Vajdaságban gondok terhelik a nemzetek közti viszonyt, az etnikai alapú jogsértések nem jutnak el bírósági szakaszba, a rendőrségnek gyorsabban kell fellépnie a nemzeti színezetű jogsértések elkövetői ellen, a bizalomépítés és az oktatás területén pedig hosszú távú intézkedésekre van szükség — ezt a véleményt fogalmazták meg hét végén az Európai Parlament tényfeltáró bizottságának tagjai kétnapos vajdasági vizsgálódásuk során. Az öttagú EP-bizottság m­a az incidensekre, a kárvalé­nyebb fellépésre, a vétkese­szombaton és vasárnap Sza­badkán, Temerinben, illetve Új­vidéken tárgyalt egyházi elöl­járókkal, civil szervezetek ve­zetőivel, középiskolai és egye­temi tanárokkal, kisebbségi pártok és nemzeti tanácsok ve­zetőivel, rendőrségi és bírósá­gi tisztségviselőkkel, vajdasá­gi politikai vezetőkkel, illetve az incidensek kárvallottjával. Az EP-bizottság misszióját beárnyékolta az, hogy vasár­nap hajnalban ismeretlen tette­sek Szabadkán megverték Hever Lórántot, a Kossuth Rá­dió szabadkai tudósítóját. A rendőrség azonnal nyomozni kezdett. Egeresi Sándor, a vaj­dasági parlament alelnöke a sa­ját és a vajdasági szervek nevé­ben erélyesen elítélte a bűn­tényt, amely szerinte ismét azt bizonyítja, hogy létezik az a probléma, amely hátterét éppen vizsgálja az EP-küldöttség. Az EP-bizottság kétnapos vizsgálódása során Doris Pack, a testület német elnöke úgy nyilatkozott: az EU segíteni kí­ván a Vajdaság soknemzetisé­gű és sokkultúrájú jellegének megőrzésében, de a rendőr­ségnek gyorsabban kell reagál­lottaknak biztonságérzet kell, nem félhetnek attól, hogy ál­dozatokként vétkesekké vál­hatnak. Pack a probléma egyik okát abban látja, hogy a Vaj­daság az elmúlt években sok menekültet, javarészt szerbet fogadott be, akik számára ide­gen a vajdasági soknemzetisé­gű környezet. A vajdasági po­litikai vezetők arról tájékoztat­ták a bizottság tagjait, hogy a vajdasági nemzetek közötti vi­szony javításáért többet kell tenni az oktatás területén, s ebben Belgrádnak segítenie, nem hátráltatnia kell a tartomá­nyi szerveket. Hegyi Gyula (MSZP), a tényfeltáró bizottság magyar tagja az MTI-nek azt mondta: nagy előrelépésnek tartja, hogy a szerb nemzetiségű po­litikai vezetők — leszámítva a radikális pártiakat — elismer­ték, hogy történtek etnikai jel­legű jogsértések. Mint mond­ta, „a tények elismerése első lépés a bajok kezeléséhez”. A tárgyalópartnerek úgy értékel­ték, hogy az utóbbi hónapok­ban javult a helyzet, részint azért, mert a nemzetközi figye­lem a hatóságokat kemé­ket pedig visszafogottságra késztette. Hegyi azt a tanul­ságot vonta le a megbeszélé­sekből, hogy a rendőrség sok­szor nem veszi komolyan a sér­tettek feljelentéseit. Becsey Zsolt, a testület fideszes tagja szerint etnikai alapú provoká­ciók sora nem jut el az igaz­ságszolgáltatáshoz, s tapasz­talható egyfajta félelem a jog­sértések bejelentésétől. Hegyi szerint általános az, hogy ami­kor a választások vagy a ko­szovói történések miatt felfor­rósodik a hangulat, a Vajda­ságban is fokozódik az etni­kai erőszak. Becsey szerint a kisebbséghez tartozó tárgya­lópartnerek kidomborították azt, hogy a jelenlegi belgrádi kisebbségügyi politika egye­nes utat jelent a nemzeti kö­zösségek eltűnéséhez. Vajdasági magyar politikai vezetők azt kifogásolták, hogy Belgrádnak nincs sem rövid, sem hosszú távú elképzelése a soknemzetiségű Vajdaság megőrzéséről, és az ígéretek­kel ellentétben a szerb kor­mány nem látott hozzá a tole­ranciát elősegítő intézkedések megtételéhez. 4 Auschwitzi memento Az auschwitz-birkenaui egykori náci munka- és megsemmisítő tábor területén több mint negyven ország részvé­telével és több mint húsz állam- és kormányfő jelenlétében ünnepélyesen megemlékeztek csütörtökön a láger felsza­badulásának 60. évfordulójáról. Aleksander Kwasniewski beszédében hangsúlyozta: a jelen nemzedékek kötelessé­ge átadni a következőknek az „auschwitzi m­ementót”, és meg kell akadályozni, hogy Auschwitz a jövőben megismét­lődjék. A lengyel elnök meleg szavakkal emlékezett meg a haláltábort felszabadító szovjet csapatokról, köztük az ünnepségen jelen lévő veteránokról, akiket aznap magas lengyel érdemrenddel tüntetett ki. Franciszek Piper, az auschwitzi múzeum történésze szerint 1940—1945 között legkevesebb 1,3 millió embert, túlnyomórészt zsidókat hurcoltak ide egész Európából. A haláltáborban meggyilkolt, elpusztult emberek száma legkevesebb 1,1 millió. Az áldozatok között volt mintegy 960 000 zsidó, köztük 350—400 ezer magyar zsidó, 70—75 ezer lengyel, 21 000 cigány, 15 000 szovjet hadifogoly és 10—15 ezer más nemzetiségű. A koncentrációs táborok gondolata nem a múlt század terméke, a történelem leghírhedtebb koncentrációs táborai azonban a 20. században a sztálini Szovjetunióban és a hitleri Németországban működtek. A nemzetiszocialisták 1933 tava­szán kezdtek koncentrációs táborokat építeni. Hitler hatalom­ra jutása után szinte azonnal meghozták azt a törvényt, amely lehetővé tette bárki korlátlan ideig való fogva tartását ítélet nélkül. Elsősorban a zsidó származásúakat internálták, de ide kerültek a politikai ellenfelek, az úgynevezett kisegyházakhoz tartozók, homoszexuálisok, papok, cigányok és bűnözők is. Ilyen tábort létesítettek egyebek között Buchenwaldban, Dachauban, Flossenbürgben, Mauthausenben, Sachsen­­hausenben és Ravensbrückben. A lágerekben 1933—36 között már mintegy ezer politi­kai foglyot őriztek szándékosan együtt a köztörvényes el­ítéltekkel. 1934-ben az SS halálfejes egységei vették át a felügyeletet, ettől kezdve a polgári igazságügyi szervek­nek nem volt beleszólásuk. 1937-ben alakult meg az első táborok építésével foglal­kozó, álcázott SS-vállalkozás. 1937 után a koncentrációs táborok száma megsokszorozódott. 1940 és 1942 között hozták létre sok más, kisebb­ mellett a hírhedt auschwitzi tábort is. 1944. március végén már számos kihelyezett rész­leggel 20 főtábor és 165 munkatábor működött. A háború előkészítéséhez és magához a háborúhoz is egyre több kényszermunkaerőre volt szükség. Az SS által irányított eutanázia-programban, vagyis az értéktelennek ítélt embe­rek az elmebetegek, fogyatékosok stb.­­ elpusztításá­ban orvosok is részt vettek. A zsidók szisztematikus gyilkolása 1941. végén a dielmói megsemmisítő táborban kezdődött, majd követke­zett Treblinka, Sobibor és Belzec. A kezdetben munkatá­borként is működő auschwitzi (Oswiecim) és majdaneki tábort a tömeges megsemmisítés céljára alakították ki: az auschwitzi törzstáborban és a hozzá tartozó, 1942-ben ki­épült Birkenauban, valamint Majdanekben építették fel az első gázkamrákat. A zárt kamrába beengedett Cyklon B gázzal végrehajtott népirtás első áldozatai 1942 márciusá­ban szovjet hadifoglyok voltak. 1942 januárjában a német vezetés megfogalmazta a 11 milliós európai zsidóság megsemmisítésének szándékát ezzel kezde­tét vette az „Endlösung”, a végső megoldás a zsidó nép kiirtásá­ra. 1942 júniusában kezdték építeni a négy krematóriumot, és 1943 márciusában helyezték üzembe őket. Az üzemelés csúcsán a krematóriumok napi kapacitása elérhette a 8000 főt is. A holokauszt áldozatainak számáról szóló adatok becs­lések, különböző források más-más adatokat tettek közzé aszerint, hogy mikor és hol kutattak. Az auschwitzi német adminisztráció fennmaradt iratai és más, újabb kutatások szerint az auschwitzi laborkomplexumba hurcoltak — nem a megöltek — száma összesen 1 041 000 volt, közülük Len­gyelországból 300 000, Görögországból 55 000, Németor­szágból 69 000, Hollandiából 60 000, Franciaországból 69 000, Szlovákiából 27 000, Belgiumból 25 000, Magyaror­szágról 436 000 embert deportáltak. 1942, a tömeges népirtás programszerű megkezdése után Auschwitz az európai zsidóság megsemmisítésének központ­jává vált. Az ekkortól érkező tömegek már nem kaptak számot sem, 70—75 százalékukra az azonnali halál várt. Ez az oka an­nak, hogy az adatok becsültek és eltérőek. Négy év alatt napi állagban 3500—4000 deportáltat gyilkoltak meg. Az emberek tervszerű megsemmisítése csak 1944 késő őszén ért véget. Az 1941-es magyarországi népszámlálás (a visszacsa­tolt területekkel együtt) 825 000-ben határozta meg a zsidó törvények által érintettek számát. 1943-ban — amikorra a közel hárommilliós lengyel zsidóság többségét már elpusz­tították — Magyarországon volt a legnagyobb számú zsi­dó lakosság Európában. Legfrissebb kutatások szerint 440—500 ezer, más adatok szerint (Stark Tibor történész) 450—550 ezerre tehető a vészkorszak magyar zsidó áldoza­tainak száma. Magyarország jelenlegi területére vonatkoz­tatva 490 000-re becsülték a zsidó származású állampolgá­rokat, ebből a veszteség 210 000 körüli lehet, de más ada­tok szerint a mai területre 1945-ben 190 000 túlélőt regiszt­ráltak. A túlélők becsült száma a háború alatti területen 270—340 ezer, Budapesten 120—140 ezer. Az auschwitzi tábort 1945 januárjában a Vörös Hadse­reg elől menekülő nácik felszámolták, felrobbantották áll. és a 111. krematóriumot és elégették az irattár nagy részét. 48 000 férfit és 18 000 nőt hajtottak Németországba, hogy még néhány hónapig dolgoztassák őket, a táborban január 20-án tömegesen lőttek agyon embereket. Az auschwitzi tábort az 1. ukrán fronthoz tartozó 100. lvovi gyalogos had­osztály szabadította fel, a szovjet katonák 7650 csonttá soványodott embert találtak itt. A holokausztnak majdnem 13 millió áldozata volt, többsé­gük, közel 6 millió zsidó, 3,3 millió szovjet hadifogoly, 2,5 millió nem zsidó származású lengyel állampolgár, németek, kelet- és nyugat-európai emberek százezrei, akiket különböző politikai, vallási és szociális szempontok miatt likvidáltak. A zsidóság áldozatai: Lengyelországban 2,9 millió, Ausztriában 40 000, Belgiumban 40 000, Olaszországban 15 000, a Cseh-Morva Protektorátusban 78 000, Franciaországban 130 000, Hollan­diában 120 000, Litvániában 135 000, Lettországban 85 000, Németországban 200 000, a Szovjetunióban egymillió, Szlo­vákiában 70 000, Jugoszláviában 65 000, Görögországban 60 (XX), Romániában 420 000. Az oldalt MTI-inform­ációk alapján szerkesztette: Mózes László Kétszer is megdőlt a hid­egrekord az elmúlt napokban Magyarországon. A Nógrád megyei Zabaron szombaton mínusz 22,16 fokot, vasár­nap mínusz 21,9 fokot mértek! A statisztikák sze­rint január 30-án a leghidegebb 1950-ben volt Miskolcon, amikor mínusz 21,3 fokot mértek. ♦­ Az országos átlag szerint Magyarországon 1940 február 16-án volt a leghidegebb, amikor mínusz 36 fokra csökkent a hőmérséklet. ♦­ Egyébként az idén eddig hat ember fagyott meg a hideg következtében! ❖ Továbbra is vitákat vált ki a kom­ány „fészekrakó” programja, amely a fiata­lok lakásgondjait szeretné megoldani. A Fidesz szerint a kormánystatisztikák valótlanok, tízmil­lió forintért például nem lehet 50 négyzetméte­res lakást vásárolni a fővárosban, ahol a legma­­gasabbak a lakásárak. •­ Több szocialista kép­viselő ezt élesen vitatta, szerintük a februárban induló új lakástámoga-­ tási rendszer jó és reális esélyt kínál a lakásgon­dokkal küzdő fiatalok­nak. Gémesi György­ MDF-képviselő, a párt alelnöke, Gödöllő pol­gármestere részletekbe menően bírálta az önkor­mányzatok anyagi ellehetetlenítését előidéző kormánypolitikát. Szerinte ez a Pál utcai fiúk einstandolására hasonlít, csak itt nem a Pászto­rok, hanem az állam nyúlja le a pénzt. Gémesi szerint az állam nem adta meg a településeknek a törvényben rögzített közalkalmazotti béremelé­sek fedezetét, s ezzel, ha lehet, még vészeseb­ben eladósodhatnak az önkormányzatok. ❖ Szo­cialista képviselők szerint a helyzet jobb, mint Gémesi állítja, hiszen az uniós fejlesztési támo­gatások hatvamilliárd többletet jelentenek a fej­lesztésekhez, és egyébként is 2005-ben az ön­­kom­ányzatok támogatására fordított összeg 99 milliárddal több, mint az elmúlt évben. Am­i nyolc­­százalékos növekedést jelent. ♦­ Továbbra is éles vitákat vált ki a készülő ügynöktörvény, ugyanakkor folyamatosan szivárognak ki újabb és újabb leleplezések. Legutóbb Bácskai Ta­más közgazdászról és egyetemi tanárról derítet­te ki a Mag­yar Nemzet, hogy az ötvenes évektől kezdődően ügynök volt, s nemcsak munka­társait, hanem családtagjait is besúgta (!), kör­nyezetéről folyamatosan jelentett. A neves tudós megrendülten kért bocsánatot, elis­merve a vádakat, s hozzátette, mindenki nem születik hősnek, és ő akkor megijedt. *­ A helyzetet bonyolítja, hogy a kilencvenes évek elején sok papír, kitöltetlen nyomtatvány is eltűnt az állambiztonsági irattárakból, ezért a hamisításokat soha nem lehet kizárni! Az ere­deti papírokra utólag is vezethetnek rá kohol­mányokat, tisztességes embereket is hírbe hozva. ♦‡ Az adatvédelmi biztos továbbra is bírálja a készülő törvényt, amely hihetetlen káoszt idézhet elő, s emellett, ha nem elég kö­rültekintően hajtják végre, lefejezheti a kémel­hárítást és a titkosszolgálatot is... ❖ „A ma­gyar kormány elsősorban a határon túli ma­gyarok szülőföldön való boldogulását tá­mogatja!” —- jelentette ki Avar­kes­zi Dezső szocialista képviselő, bevándorlási, kitelepedési és honosítási ügye­kért felelős kormánybiztos. ❖ „De ha valaki mindenképpen Magyarországon szeretne le­telepedni, annak az általa vezetett hivatal egy­szerűbbé szeretné tenni a honosítási eljárást. És gyorsabbá is, természetesen.” A magyar állampolgárság elnyeréséig tartó eljárás egy­szerűsítésének egyik módja Avarkeszi szerint az lehetne, „ha a külképviseleteknél és a be­vándorlási hatóságoknál az ún. egyablakos rendszert alkalmaznák, így a kérelmező egy­­szerre igényelhetné a tartózkodási és munka­vállalási engedélyt, s ha már Magyarországon van, utánajárás nélkül kaphatná meg a lakcím­­igazolványt, a személyit, a tébé- és adószámot is. Az állampolgársági vizsga után pedig eh­hez hasonló módon utalhatnák ki számára a személyi igazolványt és a többi hatósági iga­zolást.” A cél a bürokratikus eljárások egysze­rűsítése és gyorsítása. A ma működő rend­szer körülményes, időigényes és megalázó pro­cedúráknak veti alá a kérelmezőket... Magyar tükör Bogdán László rovata VILAGFIGYELO 2005. FEBRUÁR 1.

Next