Háromszék, 2005. március (17. évfolyam, 4405-4429. szám)

2005-03-01 / 4405. szám

­ Az oldalt MTI-információk alapján szerkesztette: Mózes László Az ügynöklisták ismét főszereplővé lép­tek elő néhány nappal azután, hogy a Political Capital nyilvánosságra hozott egymás után két listát is, szigorúan ügyelve arra, hogy a már „ismert” ügynökök nevei szerepeljenek, hiszen az Országgyűlés adatvédelmi biztosa is megfogalmazta aggályait, most egy isme­retlen talán amerikai­ személy (vagy csoport) egy újabb listát tetz hozzáférhetővé a világhálón.­­ Ez a lista 219 nevet tartalmaz (!), politikusok, újságírók, egyházi személyek nevét, és állítólag azonos azzal a listával, ame­lyet leköszönése után Németh Miklós adott át Antall,/az.w/miniszterelnöknek. Hogy tény­leg azonos-e, erről megoszlanak a vélemé­nyek. Antall Péter, a néhai kormányfő fia úgy nyilatkozott, hogy ő akkoriban ezt a listát látta (!). Fodor Gábor szabad demokrata politikus is megszólalt, ő is tudott erről a listáról. Több tévé­adón nyilatkozott Boross Péter exminiszterelnök is, aki felelőtlenségnek tartja a lista nyilvános­ságra hozatalát, mivel olyan személyek is szere- Magyar tükör Bogdán László rovata lelnek rajta, akiknek a bűnössége nem bizo­nyítható, és olyanok is, akik ártatlanok! " Min­denesetre a lista forog, a botrány dagad.­­ Megszólalt Varga László történész is az M2 Napkelte című adásában. Szerinte már az a bi­zonyos, Németh Miklós által Antall Józsefnek átadott névsor is előzetes s nem is túlságosan jóhiszemű válogatás alapján készült, ugyanis pontosan azt akarják vele bizonyítani, hogy íme, az új, szabadon választott kormányban és az ellenzéki pártokban, a történelmi egyházak­ban, a sport- és művészvilágban, a médiában mennyi ügynök van (!), míg az akkor épp le­köszönő és átalakulóban levő szocialistákat ez nem érinti, mivel a párttagokat nem szer­vezték be.­­ Mint tudjuk, ez nem igaz!­­ A botrány pedig nő, s most már komolyan érinti a titkosszolgálatokat is, hiszen Gálszécsy András volt titokminiszter szerint: ha az ügy­nökök névsora is felkerül a netre, nem lesz olyan épelméjű ember, aki ezek után vállalja ezt a munkát. Mindez a titkosszolgálatok lefe­jezésével járhat (!), ami Magyarország geopo­litikai helyzetében végzetes hiba lenne. Itt a terrorveszélyre, a gazdasági bűnözésre és a kémkedésre egyaránt célzott.­­ Sokak szerint mindez újfent csak a botrányt kavarja, s arra jó, hogy elterelje a figyelmet az elmúlt napok mindenkit foglalkoztató eseménysorozatáról, a gazdatüntetésről. A gazdák (tizenöt gazda­­szervezet szervezésében) erőgépeikkel, trak­toraikkal napok óta ott állnak a fővárosban, nagygyűléseken adnak hangot panaszaiknak; tárgyalódelegációjuk már leült tárgyalni a kor­mány képviselőivel is, de a hét végén a meg­beszélések abbamaradtak, mivel egyik fél sem hajlandó kompromisszumra. A gazdák nem akarnak a minisztérium épületében tárgyalni, ál­lítólag azért, mert a tavalyi tárgyalások során tudtuk nélkül készültek hangfelvételek a meg­beszélésekről (!). Amennyire az egymásnak fe­szülő ellentétes álláspontokból valamiféle tár­gyilagosan helyzetértékelésre kellene kísérletet tennünk,­ azt mondhatnánk, hogy az elégedet­lenség egyik fő oka a gazdáknak járó támogatá­sok elmaradt kifizetése. Ez zajlik, de nem a meg­felelő ütemben, és azért nem, mert a kormány az elmúlt időszakban felszámolta a falugazda-há­lózatot, s nincs, aki „segítsen” a gazdáknak a kérelmek megfogalmazásában. A szabályoknak nem megfelelő kérések miatt - tehát bürokrati­kus huzavonák miatt — akadoznak a kifizeté­sek (!?). A minisztérium képviselői a számokkal dobálóznak, de az egész helyzet rávilágít a me­zőgazdaságban felgyűlő feszültségekre, az ága­zat problémáinak megoldatlanságára.­­ A gaz­datársadalom képviselői úgy érzékelik, hogy a gazdák lehetnek Magyarország uniós csatla­kozásának legfőbb vesztesei! • Bonyolítja a helyzetet a tavalyi, váratlanul gazdag búzater­més is, amely a felvásárlás és tárolás problé­máit is felveti.­­ A gazdák mámem­ akarnak Németh Imre minis­zterrel tárgyalni, direkt Gyurcsány Ferenc miniszterelnökhöz fordul­tak. Y A tárgyalások folytatódnak, a váratla­nul ismét téliesre forduló időben pedig ott áll­nak az erőgépek és a traktorok Budapesten. A pápa nem mond le A súlyosan beteg II. János Pál pápa nem mond le, mert a katolikus egyház „nem hasonlítható a Coca-Cola vagy a General Motors céghez„ahol a vezetők lemondanak, ami­kor egészségük hanyatlik” — fejtette ki egy vasárnapi lapinterjúban Julian Herranz spanyol bíboros, a Vatikán jogi szakértője. A katolikus egyházfő ab­beli döntését, hogy tovább­ra is betölti tisztségét, „a kö­zönség nehezen érti meg, mivel úgy fogja fel az egy­házat, mint valamiféle nagy­­vállalatot” — idézi a bíbo­rost a La Stampa című tori­nói lap. Herranz bíboros a törvényszövegek értelmezé­sével foglalkozó pápai ta­nács elnöke, és a kánonjog szakértőjének számít. „Az emberek nem tudják, hogy az egyházban kétféle misszió létezik: kánonjogi és isteni megbízatás. Az előb­bi, mint például a püspökö­ké, tipikusan kánonjogi. Egy püspök azért vezeti egyház­­kerületét, mert a pápa ezt a megbízatást adja neki. A pápa esetében a helyzet más. Az egyházfő hatalma egye­nesen Krisztustól ered, aki­nek missziója idején ő a földi helytartója” — fejtette ki a bíboros. Ezért az egyház jogi szakértője szerint a 84 éves, legutóbb gégemetszésen át­esett 11. János Pálnak, amíg csak él, nem áll szándékában lemondani az „Isten által rá­bízott” pápaságról. A Vatikán és a katolikus egyház arra készül, hogy ha­marosan egy néma pápa fog­ja irányítani kommentálta a szombati olasz sajtó a II. Já­nos Pálon végrehajtott gége­metszés várható következmé­nyeit. „A Vatikán felkészül egy beszédképtelen pápa irá­nyítására” hirdeti főcí­mében a Corriere della Sera című lap, amely kész ténynek veszi, hogy a pápa akkor sem mond le, ha teljesen megnő­nlük Az Il Messaggero című napilap szerint „Isten atlétá­ja" „a hallgatás pápájává” válik, aki azonban még így is képes lesz gesztusokkal irá­nyítani. A La Repubblica „egy hallgató pápa uralkodá­sáról” cikkezik. Joaquin Navarro-Valls vatikáni szóvi­vő pénteken este azt mondta, hogy az orvosi konzílium sze­rint a pápa „néhány napig” nem fog tudni beszélni. Az orvosok derűlátásával szem­ben, akik bizakodnak abban, hogy II. János Pál gyorsan visszanyeri beszédképessé­gét, az Il Messaggero szer­kesztőségi cikkében a Parkin­­son-kór lefolyását ismerteti, amely fokozatosan teszi nyo­morékká a beteget, nehezíti meg kommunikációját, és amely kér­lelhetetlenül némaságra fogja kárhoztatni a pápát is. Néhémy pillanatra megjelent kórterme ablakában va­sárnap délben a három napja megműtött II. János Pál pápa, aki most először maradt néma az árangyala-imád­­ságkor uralkodásának több mint 26 esztendeje alatt. * Hétszázezer áldozat „Az áldozatoknak is van arcuk, ahogy a tetteseknek is” — mondta Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum főigazgatója abból az alkalomból, hogy február 25-én nyílt A magyar tragédia, 1945 című időszaki kiállítás. A múzeum arról a mintegy 700 000 magyar állampolgárról kíván megemlékezni, kik részben a második világháború alatt kerültek szovjet hadifogságba, vagy akiket véletlenül, „malenkij robotra” összesze­dett civilként hurcoltak a munkatáborokba. „S hogy mennyire aktuális, mennyire akut ez a kérdés, ezzel kapcsolatban szeretnék visszautalni arra, hogy 2000-ben tért haza a legutolsó magyar hadifogoly, kinek története az egész országot megrázta. Azt hihetnénk, legalábbis 2000 előtt én magam is azt hittem, hogy ez egy réges-rég, évtizedekkel ezelőtt lezárt kérdés, s akkor villámcsapásként éri­ az embert a felismerés, hogy ez valakinek a jele­ne” mondta Schmidt Mária. Szavai szerint a rendezők a legújabb kutatási eredményeket törekedtek bemutatni. A kutatási adatok sze­rint a háborús Magyarország területéről mint­egy 700 000 ember került a­ Szovjetunióba, s a tárlat a 3200 magyar településre lebontva is­merteti, hogy honnan hány embert vittek el. Legnagyobb részük, mintegy félmillió ember hadifogságba került. Az áldozatok „jelentős, 200 000-et is meghaladó részét teszik ki azok, akiket vé­letlenül fogdostak össze, az utcán, esetleg krumplihámozás ürügyén tereltek egybe, vagy »szabad mozgást« biztosító igazol­vány ígéretével csaltak el otthonról. Beszélni kell arról a körülbelül harmincezer politikai elítéltről is, akiket gyorsított eljárásban 15 25 évre ítéltek el mindenféle mondvacsinált ürüggyel, majd a Gulag büntetőtáboraiban tartottak fogva” mondta a főigazgató. „Közülük mintegy 300 -350 000 ember soha nem tért vissza” —­ mondta Schmidt Mária. Az MTI megkérdezett számos más történészt is: ők szinte egybehangzóan úgy vélekedtek, hogy a háborús Magyarország területéről hadifogolyként és „malenkij robotosként’’ mint­egy 600—700 (XX) ember került a Szovjetunió­ba, vagyis döbbenetes számokról, döbbene­tes tragédiáról van szó. Hozzátették: azért is nehéz a pontos számot megállapítani, mivel — az egyik megkérdezett történész szavai szerint­­ „a Vorkutáig vezető sok ezer kilométeres úton nagyon sokan meghaltak. Az elhunyta­kat a következő állomáson kirakták, és senki nem vette a fáradságot, hogy számba vegye őket”. VILAGFIGYELO Hűvös pozsonyi béke Kissé hűvös pozsonyi béke címmel kommentálta a pozsonyi Pravda George Bush és Vlagyimir Putyin csütörtöki csúcstalálkozójának fejleményeit, kiemelve: az amerikai és az orosz elnök nem borította ugyan egymásra az asztalt, egyikük sem üzent a má­siknak új hidegháborút, de az orosz—amerikai kapcsolatokban hosszú ideje halmozó­dó problémákat mégsem söpörték szőnyeg alá. A baloldali lap szerint a két politikus barátságának régi fénye már megkopott, hiszen Putyin egyre szoro­sabbra húzza „irányított de­mokráciájának meneteit”, és már Bushnak sem a terroriz­mus elleni háború, hanem a szabadságot célzó küzdelem a vezérjelszava. Az amerikai elnök Pozsonyban elhang­zott köztéri beszédében is azt hangsúlyozta, hogy az ukraj­nai és a grúziai forradalom után a szabadság övezeté­nek kiterjesztése a cél: előbb Moldova, később Fehéro­roszország lesz soron, de a szabadság eszménye végül minden értelmet és mindent lelket megérint. A lap megál­lapítja: az orosz—amerikai kapcsolatok végül túlélték az őszinteség próbáját, hiszen az elnökök egyetértettek ab­ban, hogy országaik között még mindig több az össze­kötő, mint az elválasztó erő. Megfogadták, hogy közösen járnak el a globális fenyege­tettség elleni fellépésben, kezdve a terrorizmustól egé­szen a tömegpusztító fegy­verek terjedésének megaka­dályozásáig. „Végső soron elmondható: ha a közös ér­dekek okán a hidegháború idején is képesek voltak az együttműködésre, akkor erre a »hideg béke« idején is ké­peseknek kell lenniük.” Európának létfontosságú érdekei biztosításához szük­sége van egy működő kap­csolatrendszerre az Egyesült Államokkal, de ugyanezt nem lehet elmondani fordítva — állítja vezércikkében a The­­ Wall Street Journal című amerikai konzervatív napilap. Európa jelentős része számá­ra egy kicsit megkésve, de azért eljött az a pillanat, ami­kor rádöbbenhetett, hogy mégis George Bush elnök je­lenti Amerika törvényes és igazi megszemélyesítőjét vélekedett a cikkíró. Békésnek bizonyult Vla­gyimir Putyin orosz és Geor­ge Bush amerikai elnök po­zsonyi találkozójának látha­tó része — állapította meg a Gazeta, tükrözve az orosz média és a politikai elit derék­hadának véleményét. Bár a két elnök kellemetlen kérdé­seket készült feltenni egy­másnak, kerülték nézeteltéré­seik nyilvános boncolgatá­sát, és az újságírók sem tud­ták őket ellentéteik taglalásá­ra késztetni a csütörtöki csúcs utáni sajtókonferen­cián. A liberális Vremja Novosztyej szerint Putyin pontozással győzött a csú­cson. Bushtól ugyanis —bár előzőleg többször nyilatkoz­ta, hogy egyenesen számon kéri Putyinon a demokrácia­deficiteket — a sajtó semmi ilyesmit nem hallhatott. Ellen­kezőleg, Bush sugárzott az elégedettségtől, sőt a büsz­keségtől, amikor Putyin biz­tosította, hogy Oroszország kitart a demokrácia mellett, amelyet tizennégy éve vá­lasztott, bár a realitásainak megfelelően honosítja meg. Az Izvesztyija is úgy látta, hogy Bush végül nem fogad­ta meg azok tanácsait, akik szerint nyilvánosan hangot kellett volna adnia az Oroszor­szággal szembeni kritikának. A nagy találkozás Számos protokolláris ballépés színesítette George Bush pozsonyi tárgyalásait, amelyeket az egyik szlovák kereske­delmi televízió szedett csokorba. Jóllehet Szlovákia vezetői, a sajtó és a közvélemény is igen megtisztelőnek, történelmi jelentőségűnek tartotta az Egyesült Államok elnökének po­zsonyi látogatását, a média hol sérelmesnek, hol pedig fur­csának minősítette, hogy George Bush szerda esti érkezése­kor és csütörtöki találkozóin is bőrkesztyűben nyújtott kezet vendéglátóinak. Észrevétel nélkül maradt viszont az, hogy köztéri beszédében Bush többször tizenhét évvel ezelőttinek nevezte a tizenöt éve végbement rendszerváltást. A Markíza televízió nem titkolt malidéval szemléltette a szlovák államfő, Ivan Gasparovic protokolláris tévedéseit, Bush elnök repü­lőtéri fogadásán látható tétova mozdulatait. 2005. MÁRCIUS 1.

Next