Háromszék, 2005. április (17. évfolyam, 4430-4455. szám)

2005-04-01 / 4430. szám

KÖZÉLET NSZK-SAJTÓT­ÁJÉKOZTATÓ Gazdasági alap kell az autonómiához A manipulatív politika ideje lejárt, most azok nyernek, akik konkrét vála­szokat tudnak adni konkrét kérdésekre. A területi autonómia megteremtését végezzék el az RMDSZ jogászai, egyéb politikusai, mi a gazdasági alapok meg­teremtését, régiófejlesztést, kommunikációs részt vállaljuk, ehhez értünk jelentették ki a Nemzeti Szabadelvű Kör vezetői tegnapi sajtótájékoztatójukon. Az RMDSZ nemrég alakult plat­formja szerint az autonómiát nem le­het elszigetelődésként elképzelni, és a kizárólag etnikai alapokra támaszko­dó autonómia inkább feszültségekhez, mint valós eredményekhez vezethet — ezért is, no meg a hiányzó fejlesztési stratégia miatt kerültek el bennünket a befektetők. Ha voltak is elképzelé­sek, a vezető politikusok és önkor­mányzatok külön-kü­lön, olykor egy­másnak ellentmondó fejlesztési terve­ket dolgoztak ki, az összehangolt és jól célzott kampány, a lehetőségek is­mertetése, kihasználása tizenöt éven keresztül elmaradt. Jó utakat nem reklá­mozhatunk, mert nincsenek, de elmara­dottságunkból is hasznot húzhatunk például a turizmusban, a „régi Európa”, „vad világ, szabályoznia, természet” jelszavával, ezekkel azonban­­ jelen kell lenni legalább a bécsi könyvespol­cokon is, és nem csak magyar nyelven­­— fejtette ki Dénes István mérnök-köz­gazdász. Császár Miklós, a platform el­nöke elmondta: a régiófejlesztéshez a külső kapcsolatokat is elemezni kell, a Háromszéket a Székelyföld többi részé­vel összekötő hagyományos kapcsola­tokon kívül Brassó, sőt, Bukarest felé is kell tekintetni, hiszen Brassó közel­ségének eddig csak az árnyoldalait lát­ták, holott vannak előnyei is, például a háromszéki gazdák, kisvállalatok ott értékesíthetnék termékeiket. A platfor­mok szembefeszülése eléggé kontra­­produktív volt, ezen már túl kellene lépni, és az NSZK — szakértők, civil szervezetek, közintézmények bevoná­sával — azt a regionális gazdaságfej­lesztési stratégiát szeretné kidolgoz­ni, amely alapul szolgálhatna „továb­bi kisebb fejlesztő projekteknek, beruházások telepítésének, vállalko­zásfejlesztésnek, civil kezdeményezés­nek, lobbizásnak a román kormánynál és külföldi befektetői csoportosulá­soknál”. Pénz van, nem kell a hiányzó önrészt emlegetni, hiszen a bankok szívesen adnak 4—5 százalékos kama­tú hiteleket akár 10—15 évre is, ha élet­képes tervet látnak — tehát meg kell szervezni a piacot, és ebben hajlandó segédkezni az új platform. (demeter) Eladó a kórház udvara Visszakapta, kimérette, és már árulja is a megyei kór­ház előtti 2100 négyzetméteres, valamikori Fogoly­án-tu­­lajdonban levő telket Szotyori Nagy Áron, aki több pert is indított a családi örökség visszaszerzésére. A megyeháza mögötti, nyolc éve perelt szanatórium ügyében Szotyori éppen teg­nap vette át a másodszori má­sodfokú ítéletet, amely minden eddigit megerősítve vissza­szolgáltatja az ötemeletes épületet a volt tulajdonos le­­szám­azottjainak (ez a per már eljutott a Legfelsőbb Tör­vényszékig, onnan visszadob­ták alapfokra, és már újra Bu­karest következik, ha a megyei tanács ismét fellebbezni fog­. Szotyori elmondta, a kórház kerítésén belül levő területet előbb el akarta cserélni, de ké­rését visszautasították, és sen­ki nem kereste fel, hogy vala­minő megegyezésre jussanak. A Fogolyán-örökös nemrég olyan iratok birtokába jutott, amelyek szerint nem csak a sza­natórium, hanem az előtte levő, mintegy 500 négyzetméteres telek is a családé volt. 1948-ban a rajta levő lakóházat még meg­hagyták az édesanyjának, ám 1966-ban már egészségügyi in­tézményként államosították, majd lebontották, és a helyére építették a mai megyeházát. Ugyanakkor jogtalanul államo­sították a ma prefektúraként szolgáló Fogolyán-házat is, or­vostól, tanártól, nyugdíjastól ugyanis az akkori törvények szerint sem lett volna szabad elvenni a házukat — emlékez­tetett. Ennek a teleknek a pere is megkezdődött a héten, még­pedig halasztással. Egy harma­dik perben nagynénje megha­talmazottjaként szerepel Szotyori Nagy Áron, a mai 1918. December 1. utcában (a kürtőskalácsos udvarban) a nyolcvanas években lebontott családi házért ugyanis 110 mil­lió lejes kárpótlást ítéltek meg, ami­pel legfeljebb egy Csíki ne­gyedbeli garzont lehetne vá­sárolni. Szotyori Nagy Áron keserűen jegyezte meg, hogy 15 évvel a rendszerváltás után még mindig nem rendeződtek a tulajdonviszonyok, a visszaszolgáltatási törvé­nyek úgy-ahogy megszület­tek, de az alkalmazásukkal baj van, hiszen az emberek már évek óta összeállították az iratcsomókat, vártak, re­ménykedtek, mégsem történt előrelépés, az illetékesek az égvilágán semmit nem moz­dítottak e téren. (demeter) 2005. ÁPRILIS 1. 3 Próbavizsga nyolcadikosoknak Idén április 15-én szervezi meg a nyolcadikosok képességvizsgájának főpróbáját a tanfelügyelőség. Országos próbavizsgáztatás nem lesz, de megy­eszinten ez jó alkalom a diákok tudásszintjének felmérésére, helyzetbe hozására, ugyanazokba a vizsgaközpon­tokba (összesen kilenc, nagyobb városi iskolába) hívják a tanulókat, és ugyanolyan körülmények között kell teljesíteniük, mint júniusban. Az egyik cél az ismeretlentől való félelem oldása, a másik a gyakori hibák kiszűrése, hiszen két hónap alatt még lehet javítani. A résztvevők egy-egy tantárgyból próbavizsgáznak, Kovásznán például csak románból, Baráton csak matematikából, Kézdivásárhelyen román, magyar és matematika próbavizsga lesz, Sepsiszentgyörgyön ráadásul földrajz és történelem is. Érettségire nem szerveznek próbavizsgát, a tanárok ugyanis havonta tesztelnek a világhálóról lehívott vizsgatételek alapján. (demeter) Nyitott, de nem bárkinek­ ­folytatás az Az NSZK — kezdeményezői bevallása szerint — első perc­től azokat igyekezett megszólítani, akik kiszorultak, elfordultak az RMDSZ-től, olyanok biztatására jött létre, akik számos eset­ben hátrányba kerültek, úgy érezték, ellenükben döntött a szö­vetség. „Elhatároztuk, részt veszünk a helyi tisztújító küldött­­gyűléseken, végigjárjuk az alulról építkezés útját. Platformként akartuk ezt megtenni, ezért próbáltuk így bejegyeztetni szerve­zetünket — meséli Császár Miklós, az NSZK elnöke. — Márci­us 11-én kerestük fel a városi RMDSZ-irodát, információt kér­tünk ezzel kapcsolatban, írásban választ azóta sem kaptunk. Március 14-re elkészítettük a bejegyzéshez szükséges teljes dokumentációt, tudtuk, közeledik a választmányi ülés, amely a platform hivatalosításáról is dönthet. Kiderült, előbb tisztáz­nunk kell az Eckstein-féle Szabadelvű Körrel, engedélyezik-e a név használatát. Ekkor már látszott az akadékoskodás, hisz az elnevezésben is van különbség, de az RMDSZ-szabályzat nem ír elő ilyesmit. A választmányi ülésen Tóth Birtan Csaba és Tischler Ferenc ügyvezető elnök már azt is fontosnak tartotta, hogy törvényszéken jegyeztessük be a platformot. Ez azonban csak pártok esetében indokolt, platformoknál nem.” Az RMDSZ városi választmánya így elnapolta a döntést. Az NSZK kezdeményezői, miután zárt ajtó­­kkal találkoztak helyi szinten, az RMDSZ felső vezetőségéhez, fordultak táma­ első oldalról u­gatásért. A javaslatok alapján arról született döntés, hogy több településre terjesszék ki platformjukat, és az április 2-i SZKT-n elnyerik a hivatalos bejegyzést. A hivatalos hercehurcát ezzel talán lezártnak is tekinthet­tük volna, hisz ha platfom­ként nem is, de egyszerű tagokként részt vehettek volna a belső választásokon azok, akik a közel­múltban döntöttek a politizálás mellett. Mellékes körülmény­nek tekinthetjük azt is, hogy a helyi terepet uraló egyik plat­form, a Polgári Kör nem rendelkezik az SZKT jóváhagyásával, de még törvényszéki bejegyzéssel sem. „Érdekes volt szá­munkra, hogy a rendkívül szegmentálódott RMDSZ képvise­lői (Háromszéken az Albert Álmos, Demeter János nevével fémjelzett Polgári Kör és a Puskás Bálint vonzáskörébe tarto­zókat tömörítő Kereszténydemokrata Mozgalom uralta az el­múlt évek politikai életét, a két tábor közötti harc, a konc fölöt­ti marakodás nyomta rá bélyegét a tavalyi előválasztásokra, a különböző tisztségek megkaparintásáért vívott küzdelemre, a román pártokkal folyó egyezkedésekre stb. — szerk. megj) egy emberként fogtak össze, hogy megakadályozzanak minket a belső választásokon való induláson”— fejtette ki Császár Miklós. A sepsiszentgyörgyi RMDSZ választmánya, majd elnök­sége az elmúlt hetekben többször összeült. Kiderült, a szerve­zet alapszabályzata rendkívüli szigorításokat tartalmaz, felül­bírálja az RMDSZ szövetségi szabályzatát, és csak azok vá­laszthatóak meg, akik legalább két éve fizető tagjai a szövet­ségnek. Tehát ha tavaly még képviselőnek jelöltethette ma­gát, aki egy hónapja volt tag, a városi szabályzat értelmében most már jelentős „régiségre” van szüksége ahhoz, hogy egy­szerű városi küldötté váljék. Sok-sok, elsősorban a két létező platform érdekei által uralt vita után az elnökség tagjai könnyí­tésről határoztak: csak a körzeti, illetve városi elnöki funkció­hoz van szükség a régiségre. Küldött lehet bárki, és a körzeti gyűléseken is szavazhat az, aki RMDSZ-tagságot szerzett március 31-ig. A dolog egyetlen szépséghibája, hogy ezt a döntést éppen március 31-én délben egy órakor hozták nyil­vánosságra. A tagjelölteket fogadó városi RMDSZ-iroda dél­után három órakor bezárt. „Mi ezeket a feltételeket alkalmazhatatlannak tartjuk. Abban az esetben, ha megpróbálják érvényesíteni a módosításokat, megóvjuk, ha kell, a soron következő SZKT ülésen” — nyilat­kozta Császár Miklós. Orbán Barta Gábor városi RMDSZ- elnök szintén vitathatónak tekinti a többség által elfogadott szigorításokat, és egyetért, felfedezhető a kizáró jelleg. „A lehe­tőségekhez képest mindent megtettem” — nyilatkozta. A sepsiszentgyörgyi körzeti tisztújító ülések ma délután Szotyorban kezdődnek. Az április 16-i városi tisztújításon a következő két hétben megválasztott 75 körzeti küldött dönt az új RMDSZ-elnökről, a továbbiakban ők képviselik a megye­­központot a területi tisztújító gyűlésen. NYUGDÍJAK , K­­J RÁSZÁMÍT­ÁS • Áprilistól többen dolgoznak A nyugdíjak újraszámí­tását követő újabb emelésre június—júliusban lehet majd számítani — közölte lapunkkal Bartók Gabriel­la, a megyei nyugdíjpénztár igazgatója. Jelenleg az 1981—1991 között nyugdí­jazottak iratcsomóival fog­lalkoznak. Háromszéken a szóban for­gó időszakban 11 485-en vo­nultak nyugdíjba, ám az igazi hullám 1990-ben volt, ugyan­is egyetlen év leforgása alatt öt és fél ezren fejezhették be a munkát. Egyelőre 5289 dosszié adatait dolgozták fel, most éppen az 1989-ben nyug­díjazottaknál tartanak. Tizen­öt fős csapat dolgozik a nyug­díjak újraszámításán, de ápri­lis elején további tizennégy munkatársat alkalmaznak. Noha az 1990 után nyugdíja­zottak munkakönyvében sok­kal több a módosítás, mint ko­rábban — így tehát a számí­tógépbe betáplálandó adat­­mennyiség is tekintélyesebb­­, a nyugdíjak újraszámítását december 31 -ig be kell fejezni, ha törik, ha szakad, mondta az intézmény vezetője. (mózes) Megy a gőzös... Bizony, Megy a gőzös, megy a gőzös — Kanizsára is megy, de legtöbbször Háromszékre indul Kalotaszegről, s annak is a legnyugatibb hegyalji falujából, Mogyorókere­­kéről a református papiak öreg gyümölcsöséből, ahonnan (Barabás) Lajos (nagy)fala elindította, s a váltót Sepsi­szentgyörgyi felé fordította. A szerelvényen az elöl ülő masi­niszta nem más, mint a három és fél éves Berde Áron, aki Háromszéken jó csengésű históriai nevét a Kárpátok dél­keleti szegeletéből Kalotaszegre hozta, s ahová Lajos tata és nagymama is el-elrázatja magát egy másik vonattal, kis­kocsival, hogy az Áron legénynek a parókia kertjéből a halott fát vonattá varázsolhassa. Igen, mert Lajos tata is szeret játszani, miközben a hatalmas kert fáit a tavaszi vi­rágos viselethez igazítja. Ilyenkor Áron ott hancúrozik, vi­­háncol Lajos tata mellett. Itt nagyokat huppanhat, akár bukfencezhet is a szivacsosan puha gyep párnáján, nem üti meg magát, dehogy üti, dehogy üti, s itt az Áron orcáját tavaszi színrefestő pír sem a láz jele, hanem a mogyorókereki jó levegő pirospozsgás reklámja. Áron édesapja, Berde Szilárd tiszteletes úr szülei számá­ra egykor Egerpatakon Sepsiszentgyörgy felé állították a váltót, neki innen a kolozsvári református teológia irányá­ba fordították szekere rúdját, majd szentgyörgyi segédlel­­készi szolgálat után a Vlegyásza (Vigyázó) hegy lábához, a mogyorókereki gyülekezet irányába rázta a családot a kiskocsi. Az utak erre is tengelytörően rosszak, de az Áron szerelvénye simán suhan a gyep képzeletbeli légpárnáin, és néha el is indul, mint most Háromszék felé, hogy Áron legényt a húsvéti locsolásra hazaröpítse, ahová majd édes­apa, édesanya az ünnepi szolgálat után hazaruccan érte. Megtehetik, a mogyorókereki gyümölcsösben állomáso­zó vonat s a templomi gyülekezet megvárja, hazavárja őket ebbe a romantikusan szép, archaikus, templomához és hité­hez nem csak hű, hanem ezt gyakorló régi-régi faluba. Sylvester Lajos Megkezdték a járdafelújítást Kézdivásárhelyen a polgármesteri hivatal városüzemeltetési osztályának munkásai a napokban megkezdték a megrongálódott aszfaltjárda felszedését a Gábor Áron téren. Tegnap a Vigadó előtt már az alapozással foglalkoztak, és a lakólapok is megérkeztek. Április folyamán a Vigadótól a Román Kereske­delmi Bank épületéig rakják ki a járdát — tudtuk meg Simon Ferenctől, a városrendezési iroda munkatársától. Bochom István

Next