Háromszék, 2005. november (17. évfolyam, 4611-4636. szám)
2005-11-01 / 4611. szám
KÖZELET FELTORJA Vasárnap Feltorja kis református hitközösségében nem mindennapi kettős eseményre került sor: a reformáció napját és az újjávarázsolt gyülekezeti ház átadását ünnepelték meg. A vártemplomban nt. Szőcs László kézdi-orbaiszéki református esperes hirdette Isten igéjét és méltatta a két fontos eseményt, majd a helybeliek és a vendégek a közelben lévő épületbe vonultak, ahol az esperes megáldotta a közadakozásból belül teljesen felújított egykori székely gyülekezeti házat, mely 1933—31-ben épült. Az épület külső tatarozására a JÖVő esztendőben kerül sor. Egyed László helybeli református lelkész elmondta: az ajtó feletti faragott táblára azért került fel a Székely ház név, mert a korabeli jegyzőkönyvek tanúsága szerint ez volt az épület eredeti neve. Az egyházi tulajdonban lévő épületet a kommunista időben elvették, iskolaként, óvodaként és gabonaraktárként használták, amíg sikerült tönkre tenni. Az egyház 1982-ben kapta vissza Kónya Balázs lelkipásztor kezdeményezésére, az akkori néptanácstitkár, Csorlán Ferenc hathatós támogatásával. Az évek során állaga egyre romlott, míg a múlt évben a presbitérium egyöntetű határozata nyomán közadakozásból és holland segítséggel nekifogtak a belső munkálatoknak. A nagyterem felújításával egy időben korszerű konyhát és illemhelyet is kialakítottak. A színpad elé díszes székely kapu került, melyet Felhő Sándor és édesanyja, Lukács Olga óvónő faragott az Egyed család anyagi támogatásával. A lelkész mindenkinek köszönetet mondott, akik anyagilag és közmunkájukkal támogatták a gyülekezeti ház újjászületését. A sok név közül a Vojna családét emelte ki, akik a legtöbbet, negyvenötmillió régi lejt adományoztak. Ezután Papp Zsolt, a kézdivásárhelyi Református Kollégium iskolalelkésze méltatta a gyülekezeti ház átadását, illetve a reformáció napját, majd a kollégium X. B. osztályos tanulói Tamás Orsolya lelkipásztor irányításával az alkalomhoz illő zenésirodalmi műsort mutattak be, amit a toljai ifjak előadása követett. Vén Árpád helybeli népi költő rigmusokba szedve olvasott fel rövid köszöntőt, Ada Dezső pedig a presbitérium nevében mondott köszönetet Egyed László lelkésznek és mindazoknak, akik lehetővé tették a székely ház felújítását. Az ünnepség a székely himnusz eléneklésével, majd a református nőszövetség által szervezett szeretetvendégséggel ért véget. Kép és szöveg: Jochomi István Gyülekezeti házat avattak Székely ház Torján FEKETE-FEHÉR Baleset baleset hátán Tegnap 19 óra körül Kézdivásárhely és Csernáton között, a Burgonyakísérleti Állomás farmjának bekötőútja közelében a juhászok csernátoni juhnyájat tereltek az országút másik oldalára. Nem jelezték az átkelést a forgalmi törvény által előírt fényjelekkel, s a Csernátonból Kézdivásárhely felé közlekedő B 33346-os ideiglenes rendszámú Opel Zafira telibe kapta a nyájat. A kocsi eleje teljesen összetört, és több mint tíz juh elpusztult. Lapzártakor a véres juhtetemek még a sáncban voltak. 20.30 óra körül újabb baleset történt ugyancsak Csernáton és Kézdivásárhely között. Egy ekét vontató traktor figyelmetlenül tért ki a mezei útról, és egy szabályosan közlekedő kombi Dácia belefutott az ekébe. A kocsi eleje teljesen összetört, a két első ülésen helyet foglaló sebesülteket a kézdivásárhelyi kórházba szállították. Mindkét közúti baleset körülményeinek kivizsgálása folytatódik (locom) Borszék Projekt A marosvásárhelyi ARTeast Alapítvány és a sepsiszentgyörgyi Képtár szervezésében tegnap este megnyílt a Borszék Projekt című kiállítás. A digitális technikával készült fotókat és filmeket Marosvásárhely, Kolozsvár, Iasi, Bukarest után november 14-ig mi is láthatjuk. A 2004 augusztusában a borszéki táborban készült munkák alkotói: Marianne Engel (Zürich), Robert Fleischanderl (Innsburck), Rolf Pilarsky (Berlin), Farkas Rolland (Komárom), Schneemeier Andrea (Budapest), Barha József ' (Marosvásárhely), Bejenary Mátéi (laxi), Fekete Zsolt (Marosvásárhely), Irsai Zsolt (Marosvásárhely), Miklósi Dénes (Kolozsvár), Sebesz Sándor (Marosvásárhely). Megnyitóbeszédet Ütő Gusztáv tartott. (a.l.) TAMÁSI ÁRON SZÍNHÁZ Késik az igazgatói vizsga A Tamási Áron Színház igazgatói tisztségének elfoglalásáért tartandó versenyvizsga dátumának egy héttel való halasztásáról döntött tegnap a sepsiszentgyörgyi önkományzat, az adázást Kalamár György, a vizsgáztató bizottság tagja azzal indokolta, hogy az UNITER — a román színházi szövetség — Emil Boroghina személyében magyarul nem beszélő tagot jelölt a bizottságba, s ezért a pályamunkákat le kell fordítani román nyelvre. Felmerült ugyanakkor, hogy az önkományzatnak kérnie kellene Ion Caramitru UNITER-elnököt, nevezzen ki magyarul beszélő személyt a vizsgáztatók közé, hiszen — ahogyan Keresztély Irma, az önkormányzat művelődési bizottságának elnöke jellemezte — abszurd helyzet egy magyar színház igazgatójelöltjeit románul vizsgáztatni. A vizsga időpontja tehát november 17-e. (vop) A páslétomgyár készül a csatlakozásra folytatásaz Gabriel Pâslaru, az Orkla Foods Románia Rt. szóvivője kérdéseinkre válaszolva közölte: nem szüntették meg a pástétomgyártást, az év első kilenc hónapja alatt 2004- hez képest 30 százalékkal több Ardealul-terméket gyártottak, de az is igaz, hogy az utóbbi időben csak készletre termeltek, továbbra is májpástétomot és más konzerveket gyártanak. 2006-tól a Bunatufi de la bunica pástétom gyártását is áthelyezik Kovásznára, ám az Ardealul megvásárlása után az Orkla jelentős beruházásokba kezdett a kovásznái gyárban. Olyan fontos beruházásokról van szó, amelyeket kötelező módon el kell végezni még az európai uniós csatlakozás előtt. E beruházások elvégzése után eleget tudnak tenni a külföldi keresetnek, az export által mintegy tíz százalékkal nagyobb bevételre számítanak. Befejeztek egy három hónapos kutatást is, amely a hosszú távú termékstratégia kidolgozásához kellett; ésszerűsítették a termékcsomagot, ugyanakkor tévéreklámba és promóciós anyagokba fektettek be. ,,Májusban — a gyár átvételekor — a márka piaci kvótája enyhe visszaesést első oldalról mutatott, de három hónapos reklámkampány után a termékek népszerűsége ismét növekedőben” ■— állítja az Orkla szóvivője. Pâslaru közölte: nem voltak elbocsátások, de ahhoz, hogy a pástétomgyárat európai standardokra emeljék, bizonyos időszakokban — amíg a termelési vonalakat átszerelik új technológiára — az alkalmazottaknak otthon kell maradniuk, viszont ez idő alatt is fizetik őket. E pénzügyi erőfeszítések éppen azt szolgálják, hogy 2007 után is meg tudják tartani a munkahelyeket. Aliz Kosza, az Orkla Foods Románia Rt. vezérigazgatója szerint az Orkia legnagyobb gondja Kovásznán az emberek mentalitásában rejlik, ugyanis nehezen értik meg, hogy az új rendszer bevezetése hosszú és költséges folyamat, a tervezett beruházások pedig a gyár és az alkalmazottak jövőjének biztosítását szolgálják. A személyzet továbbképzésére bevezették az Orklára jellemző munkastílust, a kulcsemberek számítógép-felhasználói, illetve angol nyelvtanfolyamokon, a termelésben dolgozók pedig húsipari szakkiképzésben vesznek részt. (bodor) 2005. NOVEMBER 1. Hare By Mcfc BÚCSÚ Berde Zoltántól A következő osztályfőnöki óra elmarad. Végérvényesen. Pedig Berde Zoltánnak bizonyára lett volna még mondanivalója, nem csak nekünk, sokszor gyarló és hálátlan tanítványoknak, hanem úgy általában a mindenkori diákoknak. Mert — és ez meghatározó élményem — a Tanár Úrnak a diktatúra bezártsága, ridegsége mellett és ellenére volt mondanivalója. Nem csak órát tartott Adyról, József Attiláról, az általa oly nagyon szeretett Áprilyről, nem elégedett meg azzal, hogy belső, védettebb területekre próbálta csempészni — sosem sulykolni! — az anyanyelv szeretetét, a míves magyar szó tiszteletét, hanem a mondatok, metaforák mögött olykor ott húzódott az embertelen kor kritikája is. És ezt kevesen vállalták a nyolcvanas évek második felében! Amellett, hogy irodalomórái után jó néhányunknak kedve kerekedett gondolkodni, töprengeni, leemelni egy-egy kötetet a polcról, számomra ez a csendes, mondatok mögül kiszivárgó ellenkezés jelent feledhetetlen élményt. Különben sorolni sem tudom: irodalomkritikust, zenetörténészt, helytörténészt veszítettünk el, ám mindenekfölött egy olyan igényes pedagógustól kényszerülünk búcsúzni, aki a sokoldalúan fejlesztett, álnok és képmutató korban is emberi hangon, humorérzékkel tudott szólni, sosem rejtve el nemzetének sorsa, jövője iránti elkötelezettségét. Mózes László Gyertyafényben (folytatás az első oldalról) Bonifatius római püspök maga is vállalta a hitek közti metsző körök lehetőségét, és a pogány ősök ünnepét áthozta az új, a kereszthit irányába, magukat a népeket tekintve fontosnak. Meg az elhaltak irány- és példaadó cselekdeteit a jelen s jövendő számára, így lett a dorbézoló, tűzrakó s az elhaltak lelkéért világító halottak napjából csöndes, magunkba révedő, gyertyás ünnep. Bonifatius püspök nem sokat ravaszkodott. Az egykori pogány népek sem akkor, amikor a mindenszentek napját visszalényegítették halottak napjává. Mert gyámoltalan halandóként születtek egykor az apostolok, szentek is. És a gyarló földi elődök is hagytak maguk után olyan nyomokat itt, e földi udvarban, talpalatnyi országban, melyeket szentségként tisztelünk ma is: göröngy, egykor életes agyagdarab, melyet ők igazítottak tenyerükben formára, hogy úgy legyen jó családnak, nemzetségnek. Szentek havának kapujában mi, az élők. Szapora lélegzéssel, kezünkön ballagó, eleven öregeinkkel és kézen futkosó gyermekeinkkel állunk szentek és esendőségükben lelkekké átnyugodott halottaink előtt. Ki mire gondol az általuk megformált maradék világban, sose firtassuk. Elevenek voltak, értünk is éltek, nem csupán a maguk örömére. Mi voltunk az ő örömük. Gyászainkká váltak egykor. Azon az utolsó órán. A szenteknek nem kell külön ünnepnap. Napjaik sora végtelen és változatlan, fényességes. Itt ülnek, állnak mellettünk a gyertyafényben. Tudják, melyik váll szakad meg a fájdalom friss terhétől, maguk is épp oda hajtják súlytalan fejüket. — Vigasztalódj meg itt lenn, a tieid eleven világában. Fenyőfák a sírok között. Amott az egykori májusi rózsabokor, mostanra piros bogyókkal , piros könnycseppek a léleklángok fényében.