Háromszék, 2006. január (18. évfolyam, 4662-4671. szám)

2006-01-04 / 4662. szám

KÖZÉLET Az év első szülöttei (folytatás az első oldalról) Az új esztendő második sepsiszent­györgyi szülötte csupán két napot élt. Az anya, saját bevallása szerint, úgy in­dult neki a tizedik szülésnek, hogy két napja nem evett semmit, mert kellett a többi gyermeknek az a kevés, ami volt. Dr. Antal Almos érdeklődésünkre el­mondta, az újszülött előesett köldök­­zsinórral jött a világra, nem volt esélye a túlélésre. Az esztendő első harminc órájában még hárman születtek a megyei kórház­ban, egy inzulinnal kezelt cukorbeteg asszonynál pedig a beindult koraszülés alatt magzati ártalmat észleltek, és a mag­zat biztonsága miatt a brassói kórházba küldték. Tavaly összesen 1421 szülést jegyez­tek a megye legnagyobb kórházában. A Kézdiszék első újszülöttjét január el­sején reggel 7 óra 25 perckor segítették a világra a kézdivásárhelyi szülészeten. A huszonhét éves gelencei Lukács Enikő második gyermeke, Bolond súlya négy kg, testhossza 58 cm. Másodikára virradó éjszaka 1 óra 40 perckor született az ozsdolai Borcsa Mi­hály Lorenzó. Ő az újév második felső­­háromszéki újszülöttje. Édesanyjával együtt mindketten jól vannak. Kézdivásár­­helyen tegnap délig újabb születést nem jegyeztek.­­ A baróti kórházban az év első cse­csemője másodikon hajnali fél kettő­kor született. Mind a második gyerme­kének életet adó köpeci Sebestyén Enikő, mind az ötven centiméteres, 3,44 kilogrammos Fruzsinává­­ érzik ma­gukat — tudtuk meg dr. Puskás Mári­ától. (Fekete, Soc­om, Hecser) 2006. JANUÁR 4. . Százszor hívták a mentőt 2006 első napján szinte óránként vittek a sürgősségre ittas személyeket, gyomor­gyulladásos mulatozókat, súlyosabb ese­tekben már a mentőben megkezdték a be­teg ellátását. Két férfinak petárda okozott I. és II. fokú égést, sebeiket ellátták, nem kellett beutalni őket. Alkohol okozta epi­lepsziát öt esetben jegyeztek, elvonásos tünetekkel főként január 1-jén szállítottak pácienseket a kórházba. Egy 83 éves asszony és egy 40 éves férfi vénája átvá­gásával kísérelt meg öngyilkosságot, mindkettejüket sikerült megmenteni, a kór­házban várják felépülésüket. Sepsiszentgyörgyön a mentők szinte egymást követve teltek ki 1-jén a kórház kapuján, a túlzott ünnepi étel- és italfo­g folytatás az első oldalról)­gyasztás miatti rosszulléteken kívül a szo­kásosnál több agyérrendszeri sürgősségi esethez, magas vérnyomásos beteghez, légúti panasz miatt hívták a kék csillagos autókat. Dr Tiberiu Postoacă igazgató sze­rint egyedül az agresszió csökkent, ami annak köszönhető, hogy a mentővel csend­őr is megy a helyszínre, jelenléte némileg féken tartja az erőszakoskodókat, s ha kell, be is avatkoznak a rend fenntartásába. A 2006-os esztendő egyedül a gyer­mekosztályon hozott szokatlan megnyil­vánulást, egy túlzott alkoholfogyasztás miatt eszméletét veszített, tizenhét éves sepsiszentgyörgyi diák, akit szilveszter éj­szakáján mentővel szállítottak a kórházba, miután magához tért, megszökött az osz­tályról, megverte a kapust, és zokniban távozott. Dr. Kovács Zita ügyeletes gyer­mekgyógyász lapunknak elmondta, a kis­korút a mentőben ellátták, még ott vissza­nyerte eszméletét, de állapotát tekintve az osztályról nem engedhették el. Bár az első fél órában nem volt különösebb baj vele, éjfél közeledtével azzal fenyegető­zött, hogy kiugrik, s egy adott pillanat­ban kitépte az infúziót a karjából, és ki­szaladt a lépcsőház felé vezető ajtón, ami azért volt nyitva, mert éppen beteget hoz­tak. A kaputól barátnőjével elszaladt, de a rendőrség utolérte őket, és visszavitte a gyermeket a kórházba, ahonnan saját felelősségére, rendőri kísérettel távozott. (fekete) Búcsú Fülöp Klárától Utolsó nagy színpadi sikerének címét idelop­va, azon a bizonyos padon immár ketten marad­tak . Botka László és Kő­mives Mihály, Fülöp Klára tündöklő partnernőjük hatvanhét éves ko­rában mindörökre átszerződött a mennyei szín­házba, ahol Zsoldos és Visky bizonyára már vár­ták. A gyász pillanataiban emlékezzünk szere­peire, melyek nézőiben még elevenen élnek, fenntartva emlékét. 1961-ben szerződött színhá­zunkhoz, s mindjárt egy sikerdarabban, a Dol­lárpapában mutatkozott be Gizi szerepében. Utá­na a Királyné következett Victor Hugo Ray Blas­­ában és Masenyka Gogol Revizorá­­ban. Ez a há­rom szerep már mutatta kivételes adottságait, el­sősorban jellemábrázoló képességét és humorér­zékét. E két képessége tette felismerhetővé sze­repeit, hiszen a későbbiekben csak kierősöd­tek... Gondoljunk például Ionesco Rinocé­­roszokjának háziasszonyára vagy a hetvenes évekbeli szerepei közül Vasile Rebreanu A juhmarta ember feleségére vagy Tamási Áron Tündöklő Jeromosának Bellájára. Katának — hogy még egyszer utoljára becenevén szólítsuk — istenáldotta humora volt, nemcsak az életben, ami nem ritka, hanem a színpadon is, ami igen! Noha sokszor úgy érezhette magát, mint petre­zselyem a veteményeskertben, amikor rájön arra, ismét egyedül maradt, hiszen a nyíltak lerágták körülötte a markát. Pályáján mégis megbízható­ságával tűnt ki, válságai, ha ugyan voltak, szere­peiben oldódtak fel... Isten áldjon, Fülöp Klára, szép volt minden, és jó, noha örök maximalistákként mindig szebbre és jobbra vágytunk... Bogdán László * SZILVESZTER * SZILVESZTER * SZILVESZTER * SZILVESZTER * SZILVESZTER * SZILVESZTER * SZILVESZTER * SZILVESZTER A szent magyar király falujában, Családi légkörben, a Kantában Kisséknél Itt, ha a lelkedet nem teszed bele a vállalkozásba, cső­döt mondasz — árulta el mottóját a sepsiszentkirályi Kiss panzió tulajdonosa, Kiss Áron. Vendégfogadásnál nincs pardon, nincs fáradtság. Résen kell lenni: a vendég az úr! Kell éreznie, hogy lelkedből fogadod. Elmesélte, hogy miként is született a csendes, szélvé­dett szentkirályi völgy napsütötte oldalában a vendégfo­gadó. De most talán nem ez a fontos, inkább az, hogy fel­épült, hogy szép és kényelmes, hogy az elvárások szintjén töltheti itt bárki, bármikor szabad idejét. A sepsiszentgyörgyi Tourinfo-iroda jóvoltából nincs olyan valamirevaló panzió ebben a megyében, amelynek ne lenne honlapja, ne lenne megtalálható — a Los Angelesben lakó számára is — a neten. Kissék ajánlata már a bukaresti turiszti­kai kiállítás alkalmával sikert aratott, azóta szilveszterre foglalt a panzió. Tíz olyan fővárosi vendég mulatott itt, akik öt esz­tendeje csak Erdélyben búcsúztatják az évet. Keresik az erdé­ ■­lyi specifikumot. Sepsiszentkirály kiváló kiindulópont mind a megyeközpont, mind Brassó irányába. Kissék városnézést biztosítottak, Sugásfürdő értékeit mutatták be, és kihasznál­ták a telet. Volt lovas szánkózás, meglátogatták a helybeli lo­vardát. A vendégeknek tűzijátékot szerveztek. Hogy milyen a Kiss-féle hidegtál, a füstölt disznóhússal főtt káposzta, a len­cseleves, a tormás-agyas leves, a disznótoros vacsora, an­nak a szakács Kiss Klára és férje, a mindenes Fejér Ferenc volt és lesz bármikor a megmondhatója. A középkorúakból álló csoportnak, már csak intenzitása révén is, passzolt az egyszemélyes muzsika. Kép és szöveg: Kisgyörgy Zoltán A Vargavárosban, közel a Torja vizéhez, az egykori szap­pangyár teljesen újjávarázsolt épületében meglepően modern, szép és európai környezetben töltötte az óesztendő éjszakáját a város néhány jeles, főleg fiatal vállalkozói, üzletemberei csa­ládja. A csendes éjben utánozhatatlan hangon kondult meg a kantai Szentháromság-templom Eger városában öntött nagy­harangja. Ebben a meghitt környezetben, ahol a vendéglő falait is a régi Kézdi újjávarázsolt fotói díszítik, jól érezte magát az a törekvése és munkája után kikapcsolódni vágyó üzletem­ber is, aki már rég elfeledte, hogy hogyan is szól Cseh Judit „nyolc óra munka, nyolc óra pihenés, nyolc óra szórakozás...” szövegű könnyűdala. Szinte a város peremén vagyunk, a régi ipari épületek sorá­ban egy új világra bukkanunk: minden új, minden friss, minden szép és minden modern. Ez a Domo Kft. székhelye, mellette két modern vendéglátóipari egység: a tavaly októbertől működő Taverna vendéglő és panzió, valamint a La Baracca vendéglő. Az egész egység a Szarvadi és a Hegedűs házaspár tulajdona. — A háromcsillagos besorolású vendéglőt, amit nem igazából idegenforgalmi céllal nyitottak, egy 35 tagú hely­beli csoport foglalta le szilveszterre — tájékoztatott Harai Boldizsár adminisztrátor, aki elmondta, hogy ez nagyon csendes és meghitt, családias hangulatú hely, ahol vissza­járó vendégsereg alakult ki. A nyolc személy számára szol­gáló szobákat is lefoglalták azok, akik éjjel egy picit pihen­ni is kívántak. A szobák ultramodernek, komplett felszere­léssel, zuhanyozóval. A Taverna megnevezés eredetét latolgatva megtudtuk, hogy az épület alagsorában borozó is létesül. Kézdi­­vásárhelyen ez volt az a hely, ahol a vendégek kérése és ízlése szerint állították össze a szilveszteri ünnepi m­enüt, így adatközlőnk csak az érdekességekre, házi specialitá­sokra és tájjelegű ételekre összpontosított: „ilyen a kocso­nya, a lencsefőzelék, a zöldséges marhabélszín. A ház specialitása a tavernafagylalt, amit csak mi készítünk. Gö­rög eredetű recept szerint készült, és természetesen megle­petés volt vendégeink számára.” A bensőséges hangulatú, zárt körű rendezvényen min­denki jól érezte magát. A zenét a vendég választotta, a legkülönbözőbb italokat is. Érdeklődtünk, panasz nem volt. Lazított a csoport, erőt szerzett a nem éppen könnyű mindennapi élet újrakezdésé­hez. (Kisgyörgy) Baróton Az óév búcsúztatása csendesnek volt mondható. Tűz sehol sem ütött ki, tűzijáték közben baleset nem történt, rendbontást és erőszakosságot is csak elenyésző szám­ban jegyeztek. A baróti rendőrségnek petárdahasználatért mindössze három kiskorút kellett bekísérnie, tettükért valószínűleg büntetésben vagy figyelmeztetésben részesülnek — nyi­latkozta Valerian Bulgariu, a baróti rendőrség parancs­noka. A mentőszolgálatosokat egyszer sem riasztották, de mint a sürgősségi osztályon szolgálatot teljesítő dr. Szi­lágyi Ferenctől megtudtuk, két verekedésben megsérült fiatalt elsősegélynyújtásban kellett részesíteniük. (hecser) Kovásznán Nagyobb volt a fény, mint a tehetség , így lehetne leírni tömören az esztendőfordulót Kovásznán. A helybeli­ek zöme vidám hangulatban, szűk családi körben vagy ba­rátokkal ünnepelt, az idegenek pedig a város három szállo­dájában, az Őzike, Kovászna és Fenyő szállókban, ahol közel hétszáz vendég mulatott a sok finom étellel-itallal te­rített asztalok mellett. Amikor az óra mutatója éjfél felé kö­zeledett, intenzívebben kezdtek pattogni a petárdák, repül­ni a különlegesebbnél különlegesebb rakéták, amelyekből egyébként óesztendő utolsó napján már a délelőtti óráktól nem volt hiány. Aztán éjfélkor jött a nagy tűzijáték-parádé. Aki egyszer mozgott, és nem volt hulla részeg, utcára vonult, erkélyről vagy az ablakban kihajolva kapkodta fejét a Kovászna egén röpködő fényrakéták után. Másnap a városgazdálkodási cég utcaseprői négy köbméter petárda és tűzijátékhoz szükséges alkalmatosság maradványát, illetve törött pezsgősüveget takarított össze a város központjában. Az utcaseprők statisztikáját hallgatva az ember csak elcsodálkozik, hogy vajon honnan ennyi pénz tűzijátékra és zajköltésre, mikor köztudottan Kovászna a megye leg­szegényebb városa. De ne csodálkozzunk, inkább adja az Isten, hogy az egész esztendő oly fényes legyen, mint szil­veszter éjszakája volt. Bodor János Kiss panzió, Sepsiszentkirály Tavernapanzió, Kézdivásárhely Albert Levente felvétele

Next