Háromszék, 2006. június (18. évfolyam, 4784-4809. szám)

2006-06-01 / 4784. szám

KÖZÉLET Tanulmányozható az RKP irattára, de csak részlegesen Az egykori Román Kom­munista Párt megyei szerve­zetének irattárából az 1976 előtti dokumentumok ta­nulmányozhatók. Az állami levéltár megyei fiókjában ezeket rendszerezték: négy­száz méternyi (élére állított, egymás mellé helyezett) irat áll a kutatók rendelke­zésére. A levéltári törvény értelmében csak harminc évnél régebbi RKP-s iratok tanulmányozhatóak, mint ahogyan a magánéletet érintő dokumentumok ese­tében az illető halálától szá­mítva el kell telnie negyven évnek, személyi iratcsomók esetében 75 évnek. Ugyan­így száz évnek egészség­­ügyi, anyakönyvi, a nem­zetbiztonságot érintő doku­mentumok kiállításától, ki­lencven évnek a bűnügyi, a közjegyzői és bírósági, ötven évnek a pénzügyi, a magántőkéjű vállalati, a kül­politikát érintő dokumen­tumok esetében. Visszatérve az RKP do­kumentumaihoz: igen érde­kesek az 1968-as megyésí­­téskor kelt, Kovászna me­gye kialakulása körüli iratok — mondotta a levéltár igaz­gatója. Ioan Lăcătuşu­ közöl­te, az intézményt ugyan csendőr őrzi, mivel ott hatal­mas érték van felhalmozva, a levéltár a közigazgatási és belügyminisztérium hatás­körébe tartozik, ami nem té­vesztendő össze az egykori belü­ggyel, de a látszattal és közhiedelemmel ellentétben tárt karokkal fogadják a ku­tatókat és ügyfeleket. (sz.) Tömeges elbocsátás az állami erdészetnél (folytatás az első oldalról) A Romsilva egyedáruság két hónapon belül felbontja további 181 erdészeti dol­gozó munkaszerződését is, az elbocsátás­ra pedig azért kerül sor, mert az állami er­dők egy része visszakerült a tulajdono­sokhoz, így kevesebb emberre van szük­ségük. Az erdészet tegnap tájékoztatta a munkaerő-hivatalt a megyei fejlemények­ről, és mint a sajtótájékoztatón elhang­zott, Kovászna megye az első, ahol útra teszik az erdészeket, ezt egyébként a munkaügyi minisztérium is kifogásolta. Országos viszonylatban összesen 7048 alkalmazottól válik meg az állami er­­dész­et, a gondnokságukban lévő erdő­terület ugyanis 4,3 millió hektárról 2,3 mil­lióra csökkent. A tömeges elbocsátást egy külön törvény szabályozza, ennek ér­telmében, akik elveszítik állásukat, előbb két, országos havi nettó átlagbér (több mint nyolcmillió régi lej) értékű végkielé­gítést kapnak, illetve ezen kívül a szol­gálati idő függvényében 12—24 hónapig bánatpénzt folyósítanak nekik. (mól) Osztályharc a Baróti Szabó Dávidban A Barót-napok szabad hangulata amúgy is átterjedt volna a középiskolásokra, s ez befolyásolta volna az oktatás minőségét, ezért a Baróti Szabó Dávid Középiskola di­ákönkormányzata úgy döntött, hogy az elmúlt évekhez hasonlóan ismét a város ünne­pével egyidőben szervezi meg a diáknapokat. A reggeltől kora délutá­nig tartó, igencsak változa­tos program keretében pontozták a legjobban éneklő osztályokat, a fordí­tott öltözetet, az osztályról verselőket, a műveltségi és szabadidős teszten résztve­vőket, és azokat is, akik a legtöbb névjegykártyát gyűjtötték össze a város­ban. A versenyt a XII. B nyerte, de a tavalyi győz­tes, XI. Z „speciális” osz­tály (a tanárokat tömörítet­te) második helyével nem vallott szégyent, hiszen maga mögé utasította a szintén jól szereplő „nor­mális” XI. A-t. Hasonlóan szoros ered­mények születtek a diák­igazgató megválasztásakor — Ráduly Levente felett a végzős Simon Barna diadal­maskodott —, illetve a ta­nár—diák labdarúgó mér­kőzésen is, amelyen a még jó erőben levő és rutino­sabb pedagógusok 3—1-re vágtak vissza az osztály­harcban elszenvedett vere­ségükért. A szervezőknek szemmel láthatóan sikerült elérniük céljaikat: lekötötték társaik fi­gyelmét, mindegyik osztály igazi csapatként viselkedett, és olyan hangulatot terem­tettek, amely mindannyiuk számára kedves emlék marad — nyilatkozta a szervezői munkában a fiatalokat segí­tő Bartalis Attila tanár. (hecser) A boldogság órái az oltszemi Mikó-birtokon (folytatás az első oldalról) A kisborjúkat a külföldi adományozók­tól kapják, nevelik, s ha elérik a vágósúlyt, irány a konyha. Ami nem akármilyen — megirigyelhetné sok iskola —, és az ebédlő is hangulatos. Azt hinné az ember, hogy az extrának itt vége, de a házigazdák ben­­nebb kísérnek, meg kell nézni a vécéket, zuhanyozókat és hálószobákat. A felújí­tott épületszárnyban ezek szállodai körül­ményekhez hasonlóak, szinte mintha nem is használnák, pedig itt laknak a diákok, azok közül is az állandósok, akiknek hét végén nincs hová hazamenniük, de sorra a többi szobát is csinosítják. Ezt reméli Kovács Zoltán, az elhelyezőközpont irá­nyítója, aki az aranyhalacskától azt kérné, hogy befejezhessék a hálók korszerűsíté­sét, az általuk megtermelt javakat értéke­­síthessék, és harmadikként, hogy a kastély örököse még sok évtizedik engedje, hogy állami gondozott gyermekeket nevelhes­senek itt. Gyermeknap alkalmából ennél többet nem is lehet kívánni egy gyermek­­otthonnak, és mert az elmondottakat nem­csak mi láttuk, hanem folyamatosan látják azok a külföldi adományozók is, akiknek a jóvoltából mindez megvalósult, a három kí­vánság teljesülhet. 2006. JÚNIUS 1. SEPSISZENTGYÖRGYI TEXTILGYÁR Keresik a varrónőket A sepsiszentgyörgyi textil­gyár kedden közölte hivatalosan a megyei munkaerő-foglalkoz­tatási hivatallal, hogy száz var­rónőt szeretne alkalmazni — nyilatkozta tegnapi sajtótájékoz­tatóján Kelemen Tibor, a szóban forgó intézmény igazgatója. A tervezett alkalmazás híre nagy port kavart Háromszéken, ugyanis a gyár vezetője bejelen­tette, hogy amennyiben nem ta­lál megfelelő munkaerőt a me­gyeszékhelyen, kínai vendég­munkásnőkkel próbálja pótolni a hiányt. A keddi átirat után a megyei munkaerő-foglalkoztatá­si hivatalnak kell az Olt Textilgyár felé irányítania a munkanélküli nőket, ezt meg is próbálják, becs­lések szerint mintegy kétszáz nő lehet, akiknek ajánlani tudják majd ezt a munkalehetőséget. Ke­lemen szerint az állások betölté­se problematikus, ugyanis az el­múlt négy év során mintegy négyszázan hagyták ott a válla­latot. Mint hangoztatta, a jelen­legi 839 alkalmazottból 455-en minimálbért kapnak — a járulék­­fizetési bevallásra (a munkanél­küli segélyről van szó) hivatko­zott —, és tizenhatan kapnak 10 millió (régi) lej fölötti bruttó fize­tést, igaz, köztük 70 milliós summa is van. Korábban a textil­gyár igazgatója, Vlastimir Isaco­­vici azt mondta lapunknak, hogy a gazdasági társaságnál a brut­tó átlagbér pillanatnyilag 6,9 millió lej. A munkaerő-hivatal ve­zetője azt is megjegyezte, hogy tavaly az év második felében 500—700 textilgyári alkalmazott az akkori hárommillió lejes mini­málbérnél is kevesebbet kapott, mivel nem teljesítették a munka­­szerződésben előírt normát. (mézes) Neurópa Ekkora (n)eurózist, amely ebben az esztendőben kezdett eluralkodni országunkon, még a legsúlyo­sabb (elme)betegek kórlapjain sem láthatunk a las­san igazgatók nélkül maradó kórházainkban és pszi­chiátriai intézeteinkben. Mint köztudott, dinamikusan fejlődő és sajátos stílusú demokráciával rendelkező szép hazánk az utolsó száz métereket futja ló- és csirkehalálában, párhuzamosan Bulgáriával azon a nagy maratoni (vessző)futáson, amelynek végcélja az Európai Uni­óba való megérkezés. Most, az utolsó órákban, percekben, éppen a vár­va várt cél előtt, mint derült égből a korrupció, úgy csapott le hűségesen és szorgalmasan Európa felé kutyagoló országunkra a kóborkutya ügy, most pe­dig a tyúkvész! Hát hogyan lehessen így, ilyen rettenetesen ellen­séges és mostoha körülmények között formában len­ni? Bírni atom-, hő-, víz- és észenergiával a strapát, legyűrni a távot, elhárítani minden akadályt, és csak menni, menni, menni kitartó szorgalommal a cél felé. Mert ugyebár itt van ismét Magyarország. A nagy­mellű szomszéd, az egyik legirigyebb drukker, aki most is keresztbe tett ne­künk. Megragadta az alkalmat és H5N1-es vírussal megfertőzött (vagy beoltott!) tyúkokat, pulykákat kül­dött halomszámra Feketehalomra, fagyasztva és pecsé­telve, azonkívül pedig vírusos postagalambokat és pa­pírsárkányokat eregettek át a nyugati határunkon, mi­által legalább 114 fertőzési gócot hoztak létre az enélkü­l is prüsszögő, köhögő és krákogó hazánk területén! És most itt van ugyebár a szentencia az Európai Unió—Románia parlamenti bizottság részéről, mi­szerint nagy a baj. A 2007-re tervezett célba érésünk elmarad(hat), ha nem gátoljuk meg, ha nem számol­juk fel azonnali és sürgős hatállyal a madárinfluen­­za-járványt! Magyarán: a tyúkjaink egészségi állapotától vált függővé a célba jutásunk! Erre nagy gyorsan, (n)eurótikusan kapkodva mit tettünk? Elkezdtünk hipp-hopp fertőtleníteni és ka­ranténokat állítani. A fertőtlenítéseket elvégeztük közönséges ,,derűs” vízzel, a karanténokat pedig se­gítették a kigödrü­lt, kirkarjult és járhatatlan útja­ink. Kilátásba helyeztük még több mint kétezer orvos(ink) elbocsátását (nyugdíjazását!), kór­­háza(in)k igazgatóinak leváltását — hátha nélkülük egészségesebbek leszünk. Hát nem benne vagyunk már nyakig Neuró­­pában?! Simó Edmund Glossza ­ Vadulnak a lovak Kommandón Féktelenül viselkednek a vajnafalvi lovak Kommandón. Gazdáik felcsaptak legelni a Nagy Bászka völgyébe, őrzésüket a fenn­valóra bízták. A helyi tanács keddi soros ülésén az önkormányzat képviselői Vasile Neagu rendőrőrs­parancsnokkal el­döntötték, hogy a lovakat befogják, gazdáikat ják, és a közrendre, valamin­t a vadgaz­dálkodásra vonat­kozó 61-es, illetve 103-as törvények értelmében megbír­ságolják őket. A falu lakói közül töb­ben panaszkodtak ugyanis, hogy a lo­vak — közel hatvan — a falu között csatangol­nak, kerítéseket rongálnak meg, bemennek a kertekbe, és tönkreteszik a veteménye­­ket. Ha megpróbálják elhaj­tani, megvadulnak, az embe­rekre támadnak, rúgnak, ha­rapnak. Ifj. Farkas Tibor még szavatossági időben levő Skoda Octavia személygép­kocsijának a csomagtartóját rágták össze. Amikor hallot­tuk, nem hittük, de végül si­került lencsevégre kapnunk egy lovat, amint rágni kez­dett egy autót. Vasile Neagu őrsparancsnok elmondta, immár évek óta gondot okoznak az igavonók, ugyanis gazdáik május ele­jén felhajtják őket Komman­dó környékére legelni, és csak ősszel viszik le. Olyan is előfordult, hogy egy pár magára hagyott lóra az er­dőn dolgozó fakitermelő munkások hámot raktak,­fu­varoztak velük, majd ősz elején elcsapták a kistrapált jószágot. Aztán a gazda, aki egész nyáron nem törődött a lovaival, a rendőrségen reklamált, hogy valaki ki­használta az állatait. Kép és szöveg: Bodor János

Next