Háromszék, 2006. szeptember (18. évfolyam, 4863-4888. szám)
2006-09-01 / 4863. szám
JANKÓ ANNA, Kézdivásárhely. Nagyon vártuk az idei nyarat, mivel mertük hinni, hogy a polgármesteri hivatal eleget tesz ígéretének, és végre a Barabás Miklós utcával is történik valami. Mennyire naivak voltunk, pedig megszokhattuk volna, hogy nagyon ostoba az, aki még ígérni sem tud... így maradtunk ismét hoppon, a jövő évi költségvetést várva, hátha abba majd mi is beleférünk, hiszen városunkban talán már egyetlen utca sem maradt javítatlan, ha már a Fehérmartok alá is aszfaltszőnyeg kerül... Mennyire jól fogna a mi utcánknak is egy keresztapa — úgy, bukaresti módra... F. ILDIKÓ, Sepsiszentgyörgy. Felháborító módon bánt el a kisvállalkozókkal az áramszolgáltató. Mivel júniustól változott a kifizetési módszer — hazaküldik a számlát —, az átállás bonyodalmakat okozott, és egy csomó mérgelődést az ügyfeleknek. Az első postázott számlát ugyanis nem kaptam meg, és mivel pontos fizető vagyok, bementem a pénztárhoz érdeklődni, kétszer is. Mind a kétszer ugyanazt a választ kaptam: nem adják ki a számlát, mert hazaküldték. Aztán megjött a következő hónapra, el is mentem, ki is fizettem, senki egy szóval nem figyelmeztetett arra, hogy valami hátralékom van. De két nap múlva kaptam egy levelet, hogy megszakítják az áramot a júniusi elmaradás miatt. Rohanok a pénztárhoz, ott már sorban álltak a sorstársaim, egy órát kellett várakoznom a hármas ablaknál azért, hogy átküldjenek a heteshez, mert az ilyesmit ott intézik. Felirat, eligazítás persze sehol... Mindegy, beálltam a másik sorba, ott töltöttem másfél órát, a hölgy beismerte a cég tévedését — nem is őt okolom, csoda, hogy bírja, ami ott van, hiszen mindenki nagyon ideges, és a panaszok rendezése mellett a szerződéskötés is rá hárul, ezért halad olyan lassan az ügyintézés, kiadta a számlát, és visszaküldött a hármas ablakhoz, mert ott kell fizetni, persze, újabb hosszú sorban állással. Pedig volt olyan vállalkozó, aki oda sem jött, csak benézett, és elmenekült... SOHÁR TIBOR, Sepsiszentgyörgy. A Testvériség utca 2-es tömbháza előtti három oszlopon egyetlen szál körte sem ég, pedig tavalyelőtt javították, tették üzemképessé a vonalat, működött is egy ideig. A B lépcsőház lakói kérik a város közvilágításáért felelős személyeket, hogy intézkedjenek érdekükben, mert a sötétség leple alatt sok mindent el lehet követni, száradó ing lopásától a földszinten lakók nyugalmának zavarásáig. BARABÁS ÉVA, Sepsiszentgyörgy. Rettenetes mennyiségű vizet számláz ki nekünk a Grigore Bălan úti lakótársulás 2003 óta: havi 60—70—80 köbméternyi fogyasztást, de egyszer még 100 köbméter is volt. Egy ideig különféle okokból valóban elmaradtunk a közköltség kifizetésével, de azóta már törlesztünk rendesen, csak hát nem bírjuk utolérni magunkat, ha mindig ekkora összegeket írnak a terhünkre. Gondolom, a lépcsőház minden veszteségét mi fizetjük, de nem engedik, hogy mi is saját vízórát szereltessünk, amíg adósságunk van. Ez most már a bünetőkamatokkal 46 millióra rúg, és ilyen körülmények között nem tudjuk csökkenteni, csak növelni. A héten már a prefektus úrnál is voltam kihallgatáson, mert saját erőnkből nem tudjuk kezelni ezt a helyzetet. KOVÁCS MIHAELA, Bölön. Augusztus 30-án hét gyermekkel elbicikliztünk a köpeci öregotthonba, ahol nagy lelkesedéssel, örömmel fogadtak, bár nem is voltunk bejelentkezve. A kis csapat a borús idő ellenére is nagy lendülettel indult a betervezett túrára, amelyhez a kerékpárokat a polgármesteri hivatal biztosította. Az út jó hangulatban telt, megcsodáltuk az otthon épületét, berendezését. Érkezésünk híre odavonzotta a 2008-ig ott lakó hat idős embert, elbeszélgettünk velük és gondozóikkal, s megígértük, hogy visszatérünk. Azt hiszem, mindannyian a saját öregjeinkre gondoltunk, hiszen régi közmondás, hogy akinek nincs öregje, az vegyen magának... Kirándulásunk mottója a következő volt: a múlt megőrzése a jövendő érdekében a jelen feladatai közé tartozik. Az oldalt szerkeszti: Demeter J. Ildikó Az utca hangja 4 Látogatóban a szülőföldön Régi elgondolásunkat váltottuk valóra 2006. augusztus elején: felkerestük azokat a helységeket, ahol Hollanda elődeinknek kisebb vagy nagyobb vízimalmai voltak. Tengerentúlról érkezett unokatestvéremmel régi kereszt- és házassági levelekkel, fényképezőgéppel, diktafonnal felszerelve indultunk útnak. Milyen szép ez a hegyekkel körülölelt Háromszéki medence... érdemes figyelni rá... nekem édesanyát adott ez a vidék, mondja unokatestvérem, én meg itt születtem. Irány Felsőcsernáton. Üknagyapánk lemhényi fejfájára ez volt felvésve: Csernátoni Hollanda János. Gazdagon felszerelt és patyolattiszta Csernátonban a falumúzeum. Aki ide ellátogat, nemcsak szellemi, hanem lelki táplálékot is kap. A Hollandák innen származnak, ma is számtalan Hollanda nevű él a községben — tájékoztat a múzeum gondnoka. A temetőben is nézelődünk, elég gyakran előfordul a nevük. Amikor a Hollanda-féle pálinkafőzde felé vettük utunkat, valóságos felhőszakadás zúdult a vidékre. Ikavárát is meg szerettük volna nézni, de vissza kellett fordulnunk. A patak vészesen rohant lefelé. Azt találgattuk, vajon ez a patak táplálta-e azokat az árkokat, ahol a malmokat felépítették, egy régi összeírás szerint 1876 és 1896 között 26-ot itt Felsőcsernátonban. Volt-e köztük Hollanda-malom vagy Hollanda nevezetű molnár? Kézdivásárhelyen a Céltörténeti Múzeumban nem őriznek a malmokkal, molnárokkal kapcsolatos tárgyi emlékeket. Nem találtunk a molnárok céhládájára, zászlójára és egyéb kellékeikre. Nem tömörültek volna céhekbe?... Meglehet. Annyit megtudtunk, hogy 1800 második felében azokban a falvakban, ahol Hollanda-malmokról tudtunk, hány molnár működött: Eresztevényben 2, Cófalván 1, Nyújtódon 2, Lemhényben 21; Imecsfalvát nem említik. Eresztevényben a falu legöregebb emberéhez kérezkedtünk be. Emlékszik két malomra a falu alsó felében. Hollanda molnár itt vette feleségül Kakas Ágnes kisasszonyt. Maksán a Kakas családok után érdeklődünk, így jutunk el Kakas Zoltán néprajzkutató édesanyjának a székely építkezés jegyeit viselő házához. Következő állomásunk Cófalva, állítólag itt is volt Hollanda-malom, innen ment volna üknagyapánk Lemhénybe. Maradunk inkább annál, amit biztosan tudunk: Cófalván Szakács Istvánnak volt vízimalma, feleséget Lemhényben választott: Molnár leányát, Hollanda Rózát. Szakács István nemcsak ügyes molnár, hanem igen jó gazdálkodó hírében állt. Nagy ereje és jó humora is volt, így mesélték falustársai. Megtörtént, hogy a malom ajtajában egy zsák liszttel a vállán és annak tetejében mosolygó feleségével jelent meg az őrlelésre jöttek ámulatára. Nem volt könnyű a molnár munkája, főleg télen, amikor jeget kellett vágni. Ma már szinte lehetetlennek tűnik, de három Hollanda leány: Julianna, Rozália és Mária 36 gyermeknek adott életet... A két Szakács fiú előbb Cófalván molnárkodott, majd Imecsfalván telepedett le. Ott élő rokonaikkal számba vettük az ottani malmok helyeit: vannak még épületek, de azok inkább gazdasági jellegűek, melyek a malmokhoz tartoztak. Az egyik Szakácsmalom leégett, bejáratánál kiszáradt körtefa áll letört ággal. A hajdani vízimalmocskák sorsának jelképéül, Imecsfalváról Nyújtódra mentünk. A nyujtódi malom a Hollanda Mihályé volt, itt született 9 gyermeke, akiknek gyermekei közül maradtak egy páran a községben is. A malom már nincs meg, de egy festményen megörökítették. Lemhényben, illetve Alsólemhényben a főút mellett volt a Hollandok ikermalma, egy kis utcácska vezetett oda. Nehéz ráismerni, minden le van bontva, de a diófák még megvannak, legalábbis egy részük. Legtöbbet nagyanyám, Sigmondné Hollanda Julianna őrölt a malomban, legtöbbször éjjel, nappal a háztartást kellett vezetnie. Minden nagyobb ünnepkor dédink egy kemence cipócskát süttetett, amit egyik ma is élő unokájának kellett elhordoznia szegényebb emberekhez. 1947-ben még működött a malom, aztán szabályozták a Lemhény vizét, és a malmok víz nélkül maradtak. Felsőlemhényben még működtek egy darabig, de aztán akkora adót róttak ki, hogy lehetetlen volt fenntartani. „Mit vétettek nektek ezek a malmocskák? — támadt fiára Amália nagyanyám... — mekkora adóval sújtjátok?” Pénzügyminiszter fiának, Luka Lászlónak a periratában ez állt: megkárosította a nemzetgazdaságot, lecsökkentette országszerte a malmok adóját. A Hollanda-malomban nagy volt a forgalom, ők inkább a lemhényi, alsólemhényi gazdáknak őröltek, de Felsőlemhényben ezek a malmok szolgálták ki a környező falvakat. Bogdán mérnök úr szerint Felsőlemhényben a Feketeügy és a fűrészek működtek. A malomkövet szigorúan Csíkszentkirályból hozták, annak a minőségében bíztak. Szép, egészséges lovakat tartottak, és jó szekereket, mert ezekkel szállították a gabonát és a lisztet. Mindenik molnárnak 3—4 hektár földje is volt, erdőben sem szűkölködtek... meg tudták építeni a maguk malmát, és a malomkertekben nagyon sok gyümölcsfa volt. Legálisan vagy titokban egy-egy malomban pálinkát is főztek. Maradt is ebből egy kis dalocska: Nem őrölnek pálinkát / Nem biza, nem. / Nem a csóré nyavalyát / De biza, de. A malomárkok olyan tiszták voltak, hogy a vizükből főztek. Mosakodni is onnan merítettek. A mérnök úr nagybátyjának is volt malma. Róla mesélték, hogy egy nagy csebret megtöltetett vízzel, telerakta gyógynövényekkel és illatos füvekkel, és abban áztatgatta magát, amikor kedve kerekedett. A lemhényi polgármester mondta, hogy lenne egy malom, amit üzembe lehetne helyezni. Nem rossz gondolat, turisztikai érdekesség is lehetne. Lemhénynek nincs figyelemre méltó műemléke... malma viszont volt elég! Talán sokan szívesen megnéznék egy vidám malmocska működését, ha ott szalonnát lehetne sütni, vagy a kemencében illatos cipócskák sülnének ordával vagy szilvalekvárral, úgy „molnárné-módra”. Ha úgy döntenének, hogy tényleg beindítanák azt a malmot, előbb nézzék meg Ojtozban a Rózsa Janka asszony létesítményét , mert tenni valamit csak úgy érdemes. Ha már Székelyföld a Székelyföld, meg kell adni a módját, hogy büszkék is lehessünk rá. Sigmond Eliz, Marosvásárhely Utoljára a gyógyszertárak előtt láttunk ekkora sort Sepsiszentgyörgyön, most azonban nem az egészségük, hanem a zsebük, illetve az alacsony nyitási árak miatt tolonganak az emberek az újonnan nyílt szakáruház kapujánál. Vannak, akik szerint az olcsóbb tévékészülékért vagy tésztakavaróért való gyúródás is csak szegénységünk szomorú jele, míg mások a nyugaton már bevett reklámárakon, ha úgy tetszik, fogyasztói társadalommá való alakulásunkon örvendeznek... Albert Levente felvétele SEGÉLYKÉRÉS Egy kislány szeme világáért A szerkesztőség segítségét kérve szeretnénk felhívást intézni azon nagylelkű személyek, intézmények és alapítványok felé, akik hajlandóak lennének anyagi segítséget nyújtani CSUTAK HERMINA másfél éves zabolai kislány gyógykezeléséhez. Herminát hat és fél hónapos kora óta a budapesti Semmelwies Egyetem Szemészeti Klinikáján (1083 Budapest, Tömő u. 25—29. szám, telefon: 1 210 0280/1673) kezelik mindkét oldali retinopathia prematurorum miatt. Már több műtéten esett át, amelynek költségeit a Segítő Jobb Alapítvány, valamint a család önerőből fedezte. Sajnos, mára már mindkét „pénztárca” teljesen kiürült. A kezelőorvosok szerint — akiknek ezúttal is köszönet és hála — minden esély megvan arra, hogy a kislány visszanyerje látását, vagyis újabb műtéti beavatkozások után, hároméves korára 1,50 méter távolságra elláthat. Tudva azt, hogy minden ember legnagyobb kincse a szeme világa, kérek minden jóakaratú embert, segítsük Herminát, hogy megláthassa ő is ezt a csodálatos világot és az érte mindent feláldozó családját. Pénzbeli segítségeket a következő bankszámlákra lehet eljuttatni: Csutak Matild (édesanyja neve) R014RZBR0000060008208572 — forint R020RZBRU000060008208561 — lej Postacím: Csutak Matild, 527190, Zăbala, str. Major nr. 503,jud. COVASNA. Telefon: 0267/375 296 vagy 0267/375 489. Előzékeny tiszteletettel G. A. M., Zabola. NYÍLT TÉR 2006. SZEPTEMBER 1.