Háromszék, 2007. július (19. évfolyam, 5113-5138. szám)

2007-07-02 / 5113. szám

SPORT 2007. július 2., hétfő TIBODI FERENC SPORTÉLET A rettenthetetlenek A tollaslabda mint sport egy picit kinőtte a város kereteit, és részt akartunk volna venni különböző országos versenyeken, ehhez pedig szükség volt egy sportklubra — állítja Sztolyka Péter, a Szentgyörgy Sárkány Sportklub frontembere. Ilyen körülmények között a tollaslabdát már nem tudták finanszírozni az iskolák vagy éppen a magánszemélyek, ezért jött létre az egyesület, amellyel több ajtó is megnyílt a megyeszékhelyi tollaslabdázók előtt. Pályázhattak anyagi támogatásért, s indulhattak a nevesebb hazai versenyeken, aztán a sportklub révén a külföl­di egyesületekkel is könnyebb volt a kapcsolatfelvétel. A Szentgyörgy Sárkány SE három éve alakult meg, s jelen pillanatban egy tollaslabda- és egy úszószakosztálya van. Reményeik szerint hamarosan csatlakoznak hozzájuk a sepsiszentgyörgyi rádióamatőrök is. Az egyesületen belül harmincan vannak, akik aktívan és versenyszerűen űzik a tollaslabdát, az „amatőrök” száma pedig közel húsz. A tollaslabdázók nagy része a Mikes Kelemen Főgimnáziumból kerül ki, de vannak tehetséges gyerekek a Váradi József Általános Iskolából is. Az úszóknál ta­lán nagyobb a csapat, hiszen őket az egész városból válogatják össze. Velük Pulugor József foglalkozik, aki na­gyon tehetséges és ügyes fiatalember — nyilatkozta Sztolyka, akire a szakosztály vezetését is rábízták. Tollaslabda A sepsiszentgyörgyi tollaslabdá­zók az idei országos csapatbajnoksá­got a 18 éves korosztályban a negye­dik helyen fejezték be Bakó, Oneşti és Botoşani gárdái mögött. A viada­lon továbbá részt vett egy-egy fővá­rosi, ploieşti-i és craiovai együttes is. A háromszékiek eredménye azért mondható remeknek, mivel a me­gyeszékhelyi versenyzők olyan tol­laslabdacentrumok játékosaival küz­döttek meg, mint Bákó és Oneşti, ahol olimpiai tollaslabdaközpontok működnek, vagy éppen Botoşani, ahol a helyi önkormányzat ötpályás termet épített az egyre népszerűbb tollaslabdasportnak. A felsorolásból nem maradhat ki Temesvár sem, hi­szen a Bega-parti város a román tol­laslabda fellegvára. Két év múlva harminc esztendeje lesz, hogy Romániában megszervezték az első országos tollaslabda-bajnokságot, aminek Sepsiszentgyörgy adott ott­hont. Tehát nálunk kezdődött a ro­mániai tollaslabdaélet — meséli Sztolyka Péter. Akkor ugyan voltak tollaslabda-találkozók, de kimondott országos bajnokság és tollaslabda­szövetség még nem létezett. Az 1970-es évek vége felé csak a KISZ égisze alatt lehetett szervezni tollas­labdaversenyeket. A forradalom után azonban minden megváltozott, és fejlődésnek indult ez a sport is. — Évről évre egyre nő a tollas­labda iránti érdeklődés. Mi hogy ál­lunk e sporttal Sepsiszentgyörgyön? — Idén már volt három verse­nyünk: az első viadalunk a Mikes Kelemen Főgimnázium „falai között” amolyan házi bajnokság volt, majd következett gyereknapi versenyünk, és a harmadik viadalra az első alka­lommal megszervezett sepsiszent­györgyi sportnapok keretében került sor — meséli Sztolyka. — Idén ki­mondottan csak a csapatbajnokságra koncentráltunk, hiszen csak itt tudunk komolyabb eredményeket elérni. Ha már itt tartunk, akkor meg kell említe­nem, hogy idén a 18 éves korcsoport­ban országos negyedik lett a szent­györgyi csapat, ami számunkra na­­gyon-nagyon jó teljesítmény.­­ Az országos negyedik hely nem is olyan rossz eredmény. Hol állunk a többi klubhoz képest? — Romániában mintegy tizenkét nagyon erős klub működik, így tény­leg nagyon jónak mondható az idei negyedik helyezésünk. — Akkor vannak tehetséges tol­laslabdázók a városban? — Persze, hogy vannak! Főleg a kicsikre vagyok nagyon büszke. Annak ellenére, hogy hetente csak egy-két alkalommal edzü­nk, nagyon ügyesek és tehetségesek. De azért a nagyobbakról sem szabad megfeled­kezni, hiszen ők is jók. — Az elmúlt években országunk nem igazán remekelt a nemzetközi porondon. Jelen pillanatban mi a helyzet? — Most a román tollaslabda nagy­jai azon vannak, hogy kijussanak az olimpiára, hiszen országunk eddig csak a Balkán-bajnokságon jeleske­dett. Ennek az oka, hogy nem tudtunk belépni a legjobb európai tollaslabdá­zó országok közé, mert itt nagyon ma­gas a színvonal. Az a három ország, amely az öreg kontinens legjobb válo­gatottjait adja, mindig ott van az olim­pián, és mindig az első ötben fejezi be az ötkarikás játékokat. Hosszú évek után jutottunk el odáig, hogy a temes­vári felnőttcsapatból két személy indul különböző dél-ázsiai versenyeken. Legutóbb éppen Szingapúrban vettek részt egy rangosabb tornán. — Előfordulhat, hogy a közeljö­vőben egy szentgyörgyi tollaslabdá­zó részt vegyen az Európa- vagy ép­pen a világbajnokságon? — Nagyon reménykedünk és bí­zunk ebben. Előbb vagy utóbb ne­künk is bejön egy jobb eredmény! De most csak reménykedhetünk, mert sportklubunk csak kétéves múlttal rendelkezik, és még hosszú út áll előttünk. Most arra akarunk koncentrálni, hogy felépítsünk egy jó csapatot, megpróbáljunk szert ten­ni olyan teremre, ahol sokkal többet tudunk edzeni, és csak ezután követ­kezhetnek az eredmények. — Milyen terveik vannak az év hátralévő részére? — Augusztusban a román váloga­tott két edzőjét szeretnénk elhozni Sepsiszentgyörgyre. Ekkor összegyűj­tünk minden tehetségesebb tollaslab­­dázót, és „edzőtáborszerűen” egy hét­en keresztül intenzíven készülünk a soron következő versenyekre. De még ott van a Háromszéki Magyarok Világtalálkozója is, amelyre haza sze­retnénk hívni az innen elszármazott egykori tollaslabdázóinkat egy rövid találkozóra és egy kis ütögetésre is. Úszás Pulugor József elmondása szerint februárban kezdték meg a leigazolá­sokat, s most mintegy húsz gyerek­kel működik a Szentgyörgy Sárkány SE úszószakosztálya. Közülük csak tizenöten indulnak rendszeresen a különböző hazai versenyeken. Volt rá példa, hogy összesen tizenhét szentgyörgyi úszó vett részt egy kül­földi megmérettetésen. A sárkányok ekkor a magyarországi Szentesen vendégszerepeltek. A szom­szédos országbeli kiruccaná­suk mellett a megyeszékhe­lyiek idén még ott voltak a márciusi és júniusi országos bajnokságon, s részt vettek több meghívásos kupán is. — Városunkban sokan sze­retnek úszni, így néha-néha zsúfoltságig tele van mind a strand, mind az uszoda. Van igény erre a sportra? — Persze, hogy van —je­lenti ki határozottan Pulugor. — Tényleg rengetegen hasz­nálják nyáron a strandot, a hű­vösebb időszakokban pedig az uszodát. Én ezeket az em­bereket három kategóriába tudnám sorolni: vannak, akik meg akarnak tanulni úszni, to­vábbá vannak, akik kedvte­lésből, szórakozásból, illetve saját maguk egészségéért úsznak, végül pedig, akik versenyszerűen űznék az úszást. Az élsportra akkor és úgy volna igény, ha nem kerülne pénzbe. Jelen pillanatban a szülők oldják meg saját gyermekük versenyezteté­sét. Például: ha volna egy nagyon tehetséges úszónk, aki rosszabb anyagi körülmények között él, egy­szerűen nem tudna érvényesülni. Kellenének szponzorok, vagy éppen a sportiskolában indulhatna úszó­­szakosztály is. Azért hoztuk létre az sportklubot, hogy azok a gyerekek, akikkel már több éve foglalkoztunk, tudjanak versenyezni. Ha az orszá­gos bajnokságokról nem is tértünk haza érmekkel, de a meghívásos ver­senyeken mindig begyűjtöttünk egy­két jobb helyezést. — Ha volna pénz, még mi kellene ahhoz, hogy versenyszerűen lehes­sen űzni ezt a sportot? — Elsősorban kellene egy olyan központ, ahol nyugodtan edzhetnek és készülhetnek a sportolók. Piteşti-en például az uszoda nyolc sávjából csak az első kettő áll az úszást ked­velők rendelkezésére, a többit a ver­senyzők használják. Ott nagyobb hangsúlyt fektetnek erre a sportra! És még egy példa: a bukaresti Emil Racoviţă Főgimnázium az 1996-ban született fiúk kategóriájában két vál­tót is tud indítani egy-egy versenyen, mi viszont egyet sem, hiszen ’96-ban született úszónk csak kettő van. Nem múlik minden a pénzen! Ennek elle­nére örvendünk, hogy a gyerekeknek van, ahol edzeniük, még akkor is, ha kell osztoznunk a szentgyörgyi „amatőr” úszókkal. Országos szin­ten a sepsiszentgyörgyi úszók nem rosszak, de komolyabb támogatással lehetnénk jobbak is. — Megfordultatok már Magyar­­országon is. Az ottani gyerekekhez képest mi mennyire vagyunk felké­szültek? — Szentesen jártunk, ahol van hagyománya az úszásnak, és láttuk, ők milyen körülmények között edze­nek. Sok tehetséges és felkészült gyerekkel találkoztam a magyaror­szági versenyen, ennek ellenére mi is nyertünk egypár díjat ott. Büszke voltam akkor a tanítványaimra, hogy legyőztek több, náluk sokkal jobb úszót. Nagyon ügyesek a magyarok, jobbak és felkészültebbek, mint m­i. — Milyen jövőbeli terveitek van­nak? — Most nyárra beütemeztünk egy edzőtábort, ami után jön egy kis pi­henő, majd újabb felkészítő. Persze, ez mind az anyagiaktól függ. Az edzőtáborok fontosak, hiszen az év második felében már van egy-két verseny beütemezve. Ilyen például a magyarországi Hajdúszoboszlón sorra kerülő meghívásos kupa vagy éppen a saját házi versenyünk. Ezen a viadalon tavaly több mint száz há­romszéki gyerek vett részt, de idén szeretnénk, ha a versenyünkre más megyékből is érkeznének úszók. Rókavadászat Kerekes Jenőtől, a sepsiszent­györgyi Tanulók Házában működő, rádió-irányméréssel foglalkozó klub vezetőjétől megtudtuk, hogy a kö­zeljövőben csatlakozni fognak a Szentgyörgy Sárkány Sportklubhoz. Városunkban több mint húszéves hagyománya van a rókavadászatnak, és a Tanulók Házában 1996 óta fog­lalkoznak ezzel a sporttal. A megye­­székhelyiek minden idők legjobb eredményét 1997-ben érték el, ami­kor is egy szentgyörgyi lány a 16— 18 éves korosztályban elnyerte az országos bajnoki címet. Jelen pilla­natban a Tanulók Házában mintegy harminc gyerek űzi a rádió-iránymé­­rést három tanár irányítása alatt. A leendőbeli sárkányok október máso­dik szombatján indulnak egy megye­közi megmérettetésen, amelyen a háromszéki rókavadászok mellett Brassó, Hargita, Vrancea és Brăila megyei csapatok vesznek részt. Ezt követi majd a Végh Antal Kupa, a Jégtörő Mátyás Kupa, a Szent György-napi viadal és a Kós Károly Kupa.

Next