Háromszék, 2007. szeptember (19. évfolyam, 5166-5190. szám)

2007-09-01 / 5166. szám

2007. szeptember 1., szombat Vidéki életképek SZEKERES ATTILA Kézdikővári öreg néne épp a pi­rosra sült kalácsokat veszi ki a bú­bos kemencéből, s rakja szép sor­jába a szomszédos lócára Kovács László Attila fotóján, mely a Háromszéki életképek című album borítóját díszíti. A sepsiszentgyör­gyi Kép VIDÉK Alkotócsoport fo­tográfiáiból Toró Attila által szer­kesztett kötetet csütörtökön este a megyeszékhelyi Bástya vendéglő­ben mutatták be. Sepsiszent­­györgyön ötödik alkalommal tar­tották meg a Magyar­­Fotográfia Napját. Toró Attila elmondta, ezút­tal háromszéki emberek háromszé­ki emberekről háromszéki embe­reknek készített felvételeiből állí­tottak össze tematikus albumot a Megyei Művelődési Központ ki­adásában. Kalamár György meg­nyitóbeszédében hangoztatta: ün­nepelni jöttünk, mégpedig a vizuá­lis művészetet, a képírást ünnepel­jük. Hozzátette, a fotográfiát a pillanat művészetének tartják ugyan, de némely fotók mintha él­nének. Az alkotócsoport tagjait Orbán Balázshoz hasonlította, akik járják a falvakat, s megörökítik a pillanatnyi helyzetüket. A közön­ség vetített képeken láthatta a kö­tetben szereplő, Háromszék majd­­minden településén készült, Ko­vács László Attila, Toró Attila, Vargyasi Levente, Pildner Martin, Szász Gáspár József, Farkas Csilla, Fü­löp Erzsébet, Neagu Adrián, Beteg Zsuzsa és Bakó Zoltán által megörökített életképeket. Bölön, 2007 FOTÓ: KOVÁCS LÁSZLÓ ATTILA Elnémult harangok . KISGYÖRGY ZOLTÁN Nem, nem Rákosi Viktor könyvének címét parafrazáljuk, csupán egy barátosi harang­­avatóról akarunk szólni, s ennek kapcsán visszapillantani a múlt század ama hallhatatla­­nul szomorú eseményére, amikor másodízben tizedelte meg a világháború megyénk ha­rangállományát. Hatvanhárom esztendő telt el azóta, és falusi közösségeinket, egyházköz­ségeink egy részét ma is foglalkoztatja az esemény. „A resteket serkentem” — olvashatjuk a kézdivásárhelyi kantai nagytemplom 1875- ben Eger városában újraöntött nagyharang­ján. A barátosi református gyülekezet — lel­kipásztora t. Boné S. Barna lelkipásztor —, mert harangját elrekvirálta 1944 nyarán a Budapesti Magyar Hadianyaggyár, s továb­bi keresése Magyarországon hiábavalónak bizonyult, közadakozásból, anyagi áldoza­tok árán új 360 kg-os harangot öntetett a marosvásárhelyi Rácz és társa nevű cégnél, melyet ünnepi istentisztelet keretében ava­tott fel. Felirata: Boldog nép, akinek az Úr az ő Istene. Szülőfalujában hirdetett ez al­kalommal igét nt. Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület főjegyzője, han­goztatva: ,,A XXI. század lármája nem sza­bad hogy elnyomja harangjaink hangját, egyre jobban meg kell azt hallania a ma em­berének, hogy azoknak segítségével költöz­zön be Isten a lelkünkbe. ” Az ünnepi istentiszteleten előimát mondott dr. Szőcs László, a Kézdi-Orbai Református Egyházmegye esperese. Az A barátosi új harang ifjak és iskolások műsora után megszólalt az új harang, felcsendült a helybeli fúvósok mu­zsikája is. Ma már csak az öregek emlékeznek, miként szerelték le, dobták le a tornyokból az elrekvi­­rált harangokat könnyhullatás, szomorúság kö­zepette. Nt. Dénes Csaba sepsiszéki esperestől tudjuk, hogy a megye harangjairól átfogó nyil­vántartás nem készült, tizennyolc olyan harang­ról tudunk, amelyet elvittek Alsó- és Felső­­csernátonból. • Rétyről, Gidófalváról, Kézdi­­vásárhelyről, Kilyénből, Nagy­­borosnyóról, Pákéból, Bodokról, Zaboláról, Oltszemről, Orbai­­telekről, Bitáról, Köpecről, Léc­­falváról, Barátosról a református és unitárius gyülekezetek tulajdo­nából. Csak a pontosság kedvéért említjük meg, hogy Kézdi­vá­sárhelyen és Bodokon két harangot szereltettek le (utóbbiakat a refor­mátusoktól és az unitárius leány­egyházközségtől). — Harangjaink beolvasztására már nem kerülhetett sor, vége felé járt a háború — tájékoztatott­­. Pásztori Tibor Endre nyugalma­zott zabolai református lelkipász­tor­t, a budapesti Konvent udva­rán raktározták, majd a két ország közötti nehézkes diplomáciai kap­csolatokra hivatkozva magyarho­ni egyházaknak osztották szét. Hála a magánemberek közötti kapcsolattartásnak és információcse- BÓNÉ L. BARNA FELVÉTELE­Sének, néhány harang hollétéről érte­sítés érkezett, és nem kis áldozat, küzdelem, erőfe­szítés révén a köpeci, a lécfalvi, az orbaiteleki és a zabolai gyülekezetek harangjai­t. Kolumbán Ellák, t. Tatár Aladár, t. Ungvári Dezső és adatközlőnk, t. Pásztori Tibor Endre lelkipásztornak köszönhető­en visszakerülhettek a harangtornyokba. A Fábián Levente nyugalmazott kilyéni lelkipásztor el­mondta, hogy mivel a harang leszerelése nehézke­sen ment, kalapáccsal összetörték, és úgy adták át bronzanyagát, a gidófalvi egyház pedig eleve ha­sadt harangját szolgáltatta be. Ezeket a harangokat már nem kellett csonka Magyarországon keresni. Máig sem tud harangjuk sorsáról a rétyi, a pákói, a bitai lelkipásztor, mások — Felsőcsernáton, Kézdivásárhely, Bodok, s most Barátos — újat öntettek az elkobzott helyett. Háromszék templomos népe akkor nem saj­nálta harangjait, amikor Gábor Áron kérte, hogy ágyút öntessen belőlük. Hazafias lelkü­lettel aján­lottak fel a háromszékiek összesen 125 harangot (a Székelyföld 313-at). Kisebb volt a lelkesedés az első világháború küszöbén, amikor 51 három­széki toronyból szereltették le a harangot, és az ominózus 1944. esztendőben. 159 esztendő alatt összesen 194 harangot kellett feláldoznia Há­romszék népének. Számonkérésre soha nem ke­rülhetett sor, hisz kitől is kérné az ember számon azt, amit a történelem ködbe borít. Lassan, de szaporodnak azonban harangjaink. Különösen a rendszerváltás utáni közel két évtized alatt egyre több „nemes hangszer” került a tornyokba. Üzenetük talán ma is aktuális: „A testeket bátorí­tom / A vérengzőket szelídítem, / A szeleket megnyugtatom / Vasárnapra kongatok, / Mennyköveket porlasztok.” Vargyas tervei HECSER LÁSZLÓ Vargyas önkormányzata úgy döntött, hogy rövid és közép távú fejlesztési tervet készíttet. Ilkei Ferenc polgármester szerint ennek első­sorban az EU-s pénzek megszervezésében lesz kiemelten fontos szerepe. A 24 000 lejbe kerülő tanulmány elkészítésével a brassói Romy-Elval Consulting céget bízták meg. A következő évek prioritásai közt az ivóvíz­­hálózat, illetve a csatornarendszer kiépítése szere­pel, de központi helyet kap a falusi turizmus meg­honosítását célzó stratégia is. Az ivóvízhálózat tavaly részben elkészült. A Román Szociális Fejlesztési Alaptól kapott összegből 2000 méteren fektettek le csöveket, ám vízminőségi hiányossá­gok miatt a kiíró nem engedte meg az üzembe he­lyezést. Ezen az áldatlan helyzeten segítene a 7. számú kormányrendelettel érkező támogatás. 2008 folyamán saját víz- és pumpaház készülne, a Borvízoldalba 300 köbméteres víztartályt állíta­nak, a község területén pedig további 9000 méte­ren fektetik le a csöveket. Bodó Csaba kiállítása IQCHOM ISTVÁN A berecki művelődési központ Castrum Galériájában a helybeli Bodó Csaba fafaragó első egyéni tárlata tekinthető meg. A népi alkotó nehe­zen állt kötélnek, hogy szülőfalujában bemutat­kozzék. Bodó Csaba rendkívül szerény ember, nem babérokért, hírnévért, elismerésért farag. Már gyermekkorában vésőt vett a kezébe, és azóta szenvedélyesen farag. Munkáin a vidéki élet ké­peit, mindennapjait, jellegzetes eseményeit vagy történelmi eseményeket örökít meg. Nem csak ha­zai gyűjteményekben találkozni faragványaival, hanem Ausztráliába és az Amerikai Egyesült Államokba is vittek belőlük. Vallomása szerint elődjei közül senki nem foglalkozott faragással, két lánya nem folytatja az édesapa szenvedélyét, nincs, kinek átadnia a fafaragás titkait. I RÖVIDEN : Sikeres volt a pótérettségi Még csak ideiglenes eredmények ismertek, de az augusz­tusban lezajlott pótérettségi átjutási aránya megyénkben ma­gas: 87,55 százalék. Ez azt jelenti, hogy a beiratkozott 441 és a megjelent 426 pályázó közül 373 sikeresen vizsgázott. Az 53 bukott jelölt mintegy fele románból hasalt el, 17-en pedig minden tantárgyból elérték az ötöst, de nem jött ki a 6-os ál­talánosuk, ezért kell újra próbálkozniuk. Kizárni nem kellett senkit. Amúgy legtöbben — 179-en — 6-os és 7-es között teljesítettek, 160-an 7-es és 8-as között, 32-en 9-es alatt, és mindössze kettejük tudása emelkedett a 9-es átlag fölé. Tízes nem volt. Az eredményeket tegnap délután függesztették ki, fellebbezni estig lehetett, a végleges rangsort hétfőn teszik közzé. (demeter) Anselmo-nap Ojtozban Holnap tartják a hagyományos ünnepséget az ojtozi Anselmo-fogadóban. Lesz favágóverseny, szórakoztató prog­ram kicsiknek s nagyoknak egyaránt, például azon versenge­nek majd, ki tud több szilvás gombócot megenni, s gasztronó­miai ínyencségnek ígérkezik a kétszáz literes bográcsban el­készítendő halászlé is. Este az Eli zenekar lemezbemutatójára kerül sor, majd tűzijátékkal és tábortűzzel ér véget az egész napos rendezvény. (L.) KÖZELET Számvetés az uzoni református dalárdánál A dalárda ünnepélyes körülmények között tartotta meg az elmúlt évi tevékenységéről szóló beszámolót. Közösen éne­keltek, és — mint ez már hagyomány — fehér asztal mellett, jó hangulatban megbeszélték az illetékesekkel az eljövendő fellépéseket. Halaszthatatlan a dalárda fiatalítása, bővítése — hangoztatták, akárcsak azt, hogy kevés megyénkben az egyházi dalárdák száma, ahol évtizedes hagyománya van, ott is megszűnt. Az uzoniak fellépnek a temetési istentisztelete­ken, külön repertoárral készülnek a reformáció ünnepére. Karmesterük: Keréh István kántor. (Kigy. Z.) Épül a kápolna Bálványosfürdőn Daragus Attila ragaszkodik elképzeléséhez, mely szerint szeptember 8-án, a Torja község első írásos említésének 700. év­fordulójára szervezett ünnepségen avassák fel Bálványosfürdőn, a Vasas borvízforrás közvetlen szomszédságában az ökumeni­kus kápolnát, amely ötven nap alatt készül el. (Sod­om)

Next