Háromszék, 2007. november (19. évfolyam, 5218-5243. szám)

2007-11-01 / 5218. szám

KÖZELET A BELFÖLD • Külön bizottság előtt voksolunk Külön bizottságok előtt, külön teremben és külön urnába voksolunk november 25-én. A kormány tegnapi döntése értel­mében így csökkenteni lehet az egy időben zajló EP-választá­­sok és egyéni választókerületes szavazási rendszer bevezeté­séről szóló népszavazás költségeit, ugyanakkor ez a jogilag két különböző szavazás lebonyolítását is elősegíti. Călin Popescu Tăriceanu mindezt levélben tudatta Traian Basescu államfővel. A kormányfő ugyanakkor bejelentette, a népsza­vazás költségei 47 300 lejre rúgnak. A kabinet öt rendeletet fogadott el a népszavazás lebonyolításáról,­­ A Demokrata Párt elnöke nemtetszését fejezte ki a döntés után, hiszen sze­rinte a kormány által kijelölt megoldás a választókat elbizony­talanítja. A kormány is küzd a korrupció ellen Az Európai Bizottság nyári jelentése nyomán a kormány korrupcióellenes cselekvési tervet fogadott el tegnapi ülésén. Tăriceanu bejelentése szerint az igazságügyi minisztérium ál­tal kidolgozott terv 174 intézkedést tartalmaz a négy monitori­­zált területen. Hangsúlyozta, hogy a kormány elkötelezte ma­gát az igazságügyi refom­ és a korrupció elleni harc mellett, és a vállalt kötelezettségek teljesítésében semmilyen engedményt nem tesz. Tudor Chiuariu tárcavezető szerint minden intézke­désnek megnevezték az intézményi felelősét, a megvalósítás határidejét és a megvalósítás ismérveit. Nagykövetekkel találkoztak Markó Béla szövetségi elnök meghívására valamennyi uni­ós tagállam nagykövetségének képviselője részt vett azon a találkozón, amelyen az RMDSZ bel- és külpolitikai prioritása­it, EP-választási kampányát, Európa jövőjére vonatkozó el­képzeléseit, valamint a gazdaságfejlesztési régiók átszervezé­sére vonatkozó koncepciót ismertették. Markó Béla elmondta, az RMDSZ a kampányban uniós kérdésekről kívánja tájékoz­tatni a lakosságot. Reményét fejezte ki, hogy a tagállamok mi­előbb elfogadják a lisszaboni egyezménytervezetet, hiszen ez a dokumentum könnyítené a döntési mechanizmusokat, de je­lentős mértékben megnőne az Európai Parlament szerepe és hatásköre is. Leváltva jobbítanak Cristian David, a belügy és a közigazgatási reform minisz­tere arra a kérdésre, hogy a kormánynak szándékában áll-e leváltani további prefektusokat, azt felelte, hogy „állandó cél­kitűzés a központi közigazgatás tevékenységének javítása, és ezt a rendelkezésünkre álló eszközökkel, intézkedésekkel ér­jük el”. Az utóbbi hónapokban a kormány több változtatást eszközölt a prefektusi hivatalokban, főként volt DP-tagokat meneszt­ve a tisztségekből. Marad a nyugdíjemelés menetrendje Tegnap a kormányülés előtt az SZDP képviselői átadták a munkaügyi miniszternek azt a hétszázezer szavazatot, amelyet a nyugdíjemelés érdekében gyűjtöttek össze. A szociáldemok­raták azt szeretnék, ha már mától a bejelentett 37,5 százalék­kal növekednének a nyugdíjak. Paul Păcuraru­ munkaügyi mi­niszter elmondta, elmezni fogja annak lehetőségét, hogy na­gyobb összeggel növeljék a nyugdíjakat, mint amit a kormány rendeletben megállapított. A kormány korábbi döntése értel­mében a nyugdíjak két szakaszban növekednek, november 1-jétől 30, jövő január elsejétől pedig 7,5 százalékkal. A me­netrenden pedig a kormány nem kíván változtatni. Az MTI és a Mediafax híreinek felhasználásával szerkesztette: Ferencz Csaba Édes anyaföld Az édes anyaföld mindenkit ápol, majd eltakar. Aki itt él és itt marad meghalni. Ha halottaink visszanéznek boldogabb vagy boldogtalanabb égi pályájukról, és látják, mi is van itt, akkor csodálkozhatnak. Hunyadi János, aki megvívta csatáját Nándorfehérvárnál — a mai Belgrádnál —, csóválhatja fejét azon, ami ma a Vajdaságban történik. Dózsa Györgyünk is, akit Temesváron négyeltek fel magyar uraink — Dálnokot vigyázza. Mátyás, az igazságos, aki Kolozsváron született, néz­heti az új kolozsvári bírókat. Bethlen Gábor idegennek találná székvárját, Gyulafehérvárt. És Vi­kes Kelemen sirat­ja-e Zágont? Körösi Csom­a Sándor, aki őseinket kereste a távoli Indiában ? Néhány emberöltő múlva más keresheti nyomain­kat e vidéken is. És mit szólna Petőfi Sándor Segesvár alatt, hogy alig hall ma­gyar szót a környéken. Bolyai János, aki­ről Bolyán senki nem tudja, hogy ki is volt? És mit szólna Gábor Áronuak? És az aradi 13? A Doberdónál, Isonzónál elesett vére­ink? Miért is kellett harcolniuk? Vagy a Don-kanyarban elesettek? Mit válaszol­nánk, ha megkérdeznék tőlünk, hogy ők ezért éltek, dolgoztak, harcoltak? Megkese­redik vajon szájukban az édes anyaföld, ha látják, hogy nemzetünk legjobb részei ha­zán kívül, idegen földön élnek, és nyugosz­­nak. Hazájuk nincs, csak szülőföldjük. Sokan, az önként innen elszármazottak, ha már rögös földi pályájukat befutották, ittho­ni földben szeretnének nyugodni. Vajon azért, mert őseik vére, verejtéke öntözte e vidéket? És sok helyen, a szórványban már csak omladozó templom, alig domboruló sírhalom őrzi emléküket. Sírköveikből új urak építenek alapot palotáiknak. S majd a végítélet napján csak régi ismerőseikkel ta­lálkoznak, ha nincs utódjuk, vagy nem értik elcsángált utódaik új nyelvét. És halott sze­meiket vethetik az égre, kiknek utódai más országokba vándoroltak, csak szüleik sírja maradt itthon, de már az sincs, aki gondoz­za. Távoli rokon, ismerős szál virágot visz, árva gyertyát gyújt, melyet, ha elfúj a szél, nincs, ki újragyújtsa. És a halottak vádolják magukat, hogy miért nem állítottak maguk helyett másokat, többeket. Vagy siratják tal­­jzalatnyi földjükért a hosszú harcok alatt elvesztett fiaikat. Most nincs, ki rájuk emlé­kezzék. Vagy, ha van is, akkor csak messzi­ről. Ahonnan nem ér idáig az emlékükre gyújtott gyertya pislákoló világa. Gyerekeik, ha vannak, haza vágynak legalább meghal­ni, az édes anyaföldbe. Mely ápolni már nem ápol, de legalább eltakarna. Már csak al­kor édes, mikor eltakar. Mikor abban akar lenni már az ember mindörökre. Mikor nem rajta, hanem benne akar maradni egy örökkévalóságra. És akkor itt, a végítélet napján ismét csupa ismerős venné körbe. Hol lesz, akihez egy szót szólni, magyarul. Kati János KÁRMENTŐ T Városkép óriásplakáttal Nem olyan rég azon töprengtek sepsiszentgyörgyi képzőmű­vészek a Képtárban, kell-e beleszólnia, s ha igen, miként a vizu­ális kultúrában otthonosan mozgó alkotónak, szemlélőnek a városkép alakulásába. A vita befejezetlen és eldöntetlen maradt, ám az érvek inkább amellett szóltak, hogy egy gyógyulásra váró társadalomban szükség van az avatottak hangjára, nem csak azért, mert szakmájuk, hivatásuk okán a művészek mindenképp megbízhatóbban tudják megítélni például azt, miként mutat majd egy újabb köztéri szobor — eg­yáltalán, hogy melyik lenne az az elképzelés, amely méltó a városhoz; itt valójában azért időztek, mert évek óta nagy nyilvánosság előtt vergődik Szent György lovag a sárkánnyal —, hanem azért is, mert sokan kifo­gásolták, hogy azokban a csimbókszerű bizottságokban rend­szerint olyanok hoznak a városképet befolyásoló döntést, akik­nek mindössze jogosítványuk van erre, szakértelmük kevésbé. A városkép kérdése változatlanul időszerű, ugyanis most egyszerűen gusztustalan az a politikai óriásplakát, amely be­borítja a Képtár egyik homlokzatát, s amelyről műkedvelő kampányszakértők azt gondolták, jogukban áll azt kibigy­­gyeszteni egy sajátos, arculatformáló műemlék épületre. A városlakók jó ízlését, a lokálpatrióták apró aggodalmát se­perték félre nyers gőggel azok, akik immár hivatásszerűen hiszik, hogy a cél szentesíti az eszközt. Szerintük Szentgyörgy Képtára vélhetően fel is áldozható az ideológiák oltárán. Régi idők buzgómócsingjait meghaladó, grandomán lélek, nagyravágyás, érzéketlenség? Hogy örvendenek-e ennek művészek, műemlékpártolók, vagy csupán ízléssel megáldott polgárok? Kétséges. Hiszen enyhén szólva bizarr, hogy abba az elkötelezettségtől mentes térbe, amely képzőművészeti tárlatok, fotográfiák, legendás­nak számító Médium kortárs művészeti kiállítások otthona, most egy politikai óriásplakát vásznán szüremlik be a látáshoz nélkülözhetetlen fény." Néhai Baász Imre kortárs művészeti központot álmodott Sepsiszentgyörgyre, s íme, az utókor kerti törpéi jó úton járnak: ha a szükség úgy kívánja, talán még Gyárfás Jenő festményeit is leakasztják a fáiról, és helyettük a szép új világba vezető jelszavakat függesztenek ki. Mózes László I HÍRSALÁTA___________| FELHÍVÁS VÉDŐOLTÁSRA. Az idén télen több grippes megbetegedés várható, ami egy új, Ausztráliából származó Solomon Islanda nevű vírustörzs megjelenésének következmé­nye, amellyel szemben az európaiak szervezete nem elég ellen­álló. Az Egészségügyi Világszervezet új oltóanyaga már tartal­mazza a vírus elleni hatóanyagot, és 85 százalékban védettsé­get is biztosít. Az oltásra legajánlottabb korosztály az idősek és gyerekek, valamint az olyan intézményekben dolgozók, akik közvetlen kapcsolatba kerülnek a lakossággal. Ellenben a to­jásfehérjére allergiásoknak tilos ezt a grippo elleni oltást be­adatni. (Egészségügyi Világszervezet) PÁRTGONDOK. Vasile Dâncu Kolozs megyei szenátor úgy véli, a Szociáldemokrata Pártnak meg kell becsülnie bölcs öregjeit, de meg kell szabadulnia a vén kutyáktól, akik lábukat törlik a pártba. A szenátor úgy véli, mihamarabb le kell rázniuk a bolsevik maradványokat, a régi rezsim söpredékét. A Cotidianulban Dancu tagadja, hogy Iliescura gondolt volna. Az Evenimentul zileinek elmondta: jelen pillanatban a legna­gyobb politikai pártok kaotikusan, nem a nemzeti érdek men­tén cselekszenek, ráadásul egyre jobban közeledik egymáshoz a vörös nómenklatúra és az új oligarchia. ÚJRA SZEMBE GEOANA VAL.Ion Iliescu bojkottra szólítja híveit a Basescu által meghirdetett népszavazás ellen, Adrian Năstase meg élesen bírálja az SZDP által kezdeményezett, névre szóló szavazást, s kifejti, számára az elfogadhatatlan, mert az Basescu zsarolása, és esetleges elfogadása több választási ciklu­son át károsan befolyásolná Románia politikai életét. (Realitatea) NĂSTASE DIXIT: Nem hogy butaság, egyenesen hiba volt meghívni az államfőt a Romexpo termében tartott kampány­nyitóra — véli Adrian Năstase. (HotNews) A MINISZTER REMÉNYKEDIK. Két héttel ezelőtt az Európai Bizottság a mezőgazdasági támogatások csökkentését helyezte kilá­tásba amiatt, hogy a kabinet elmérte az ország területén lévő mező­gazdasági területek kiterjedését. Az Európai Bizottság november 27-én közli Romániával, hogy életbe lépteti-e a büntetést — mondta Leonard Orbán, a román EU-biztos. Ezzel kapcsolatban Dacian Cioloş mezőgazdasági miniszter azt nyilatkozta, a számítógép-rend­szer tesztelésének befejeztével sikerül kijavítaniuk az utolsó rendel­lenességeket is. A román hatóságoknak november 9-én kell beszá­molniuk az EB-nek munkájukról, ők november 27-ig hozzák­­meg a döntést, és ha nem léptetik életbe a büntetőeljárást, a kifizetéseket legkorábban 2008 januárjában kezdhetik meg. (România liberă) 2007. november 1., csütörtök­ ö!

Next