Háromszék, 2008. február (20. évfolyam, 5291-5315. szám)

2008-02-01 / 5291. szám

NYILTTER Háromszék SOÓS GYULA, Sepsiszentgyörgy. Sok bajt és kellemetlenséget okozott a magyarországiak­nak az a 12 éves gyergyói fiú, aki szerintem in­kább áldozat, mint bűnöző. Ezért megkönnyeb­bülve lélegezhettek fel, amikor fura módon haza­­toloncolták , és mindjárt elkezdődött az ítélke­zés, önbíráskodás. Volt, aki azzal nyugtatta ma­gát, hogy milyen jól tette, mikor elutasította a külhoniak magyar állampolgárságát, mert itt a bizonyíték az ezzel járó veszélyekre. Mintha Budapesten nem lennének bennszülött utcaré­mek! Hát, kedves anyaországiak, ha már rendel­keztek ítélő joggal arra nézve, hogy kinek jár és kinek nem jár magyar állampolgárság, tartsátok meg magatoknak, mi a szavazatotok nélkül is magyarok vagyunk. Csak remélni merjük, hogy a többség józanabbul gondolkozik. ZSIGMOND LÁSZLÓ, Málnásfürdő. Hogy Voiculescu urat s minden elvtársát vala­melyest kigyógyítsuk gyű­lölettel terhelt gondolkodá­­sából, emlékeztetni kívá­nom közös történelmi múl­tunkra. Vitéz honatyánk nyelvét egyetlen kin­cseként félti, de hogy kitől és mitől, annak nem tudja urát adni. Nem tanulta soha a Kárpát-me­dence igaz történelmét, ennélfogva halvány gő­ze sincs arról, hogy tulajdonképpen mit köszön­het az ezeréves Magyarország 1918 előtti kor­mányainak. Nem tudja, vagy nem akarja tudni, hogy az első román nyelvű Bibliát magyar nyelvből fordították, és Erdélyben, Nagysze­benben adták ki 1544-ben, az első román nyel­vű iskolát pedig a magyar fejedelem parancsára létesítették Brassóban a XVII. században. Az első román nyelvtankönyvet sem Bukarestben, hanem Budán adták ki 1801-ben, és a XX. szá­zad kezdetéig összesen 2842 román nyelvű is­kolát létesítettek Magyarországon, román tan­erőkkel. És mit kapott az erdélyi magyarság a megszálló és 88 évig kegyetlenül elnyomó Romániától lojalitásáért cserébe? Bozgorozást, tiltást, nyelvhasználati jogaink súlyos korláto­zását minden téren, állami és felekezeti iskolá­ink szétverését, tanáraink elüldözését, műemlé­keink lerombolását. NAGY DÁNIEL, Sepsiszentgyörgy. A minap a Gödri Ferenc utcában elveszítettem a pénztárcámat, nem kevés pénzzel és minden iratommal. Alig értem haza, mikor két magyar fiatalember becsengetett, hiánytalanul átadta az elveszett tárcát, és mire a nevüket megkér­deztem volna, már el is tűntek. Ezúton köszö­nöm meg tehát emberségüket, segítségüket, nagy öröm, hogy ilyen fiataljaink is vannak. K. L., Sepsiszentgyörgy. Január 26-án éjjel háromnegyed kettőkor a Kossuth Lajos utcán, az elsőbbségünkre fittyet hányva, oldalról belénk jött egy szemmel láthatóan ittas ember által vezetett Audi gépkocsi. Kiszálltam, hogy megnézzem a kocsimban esett kárt — nem is sajátom, szolgálati lámny —, mire az Audiból is kiugrott két divatos fiatalember, kirángatták a sógoromat, és nekünk estek. Ütöttek, rúgtak minket meg az autónkat, ta­nú rá az Ax üzlet zárás után épp hazainduló egész személyzete. Bemenekültünk a rendőrség Körösi Csom­a Sándor utcai székhelyére, ahol a kapustól kértünk segítséget. Kihívta a járőrkocsit, de az csak nézett, kérdezte, ki ütött el—az audisok köz­ben elhajtottak —, amit természetesen nem tud­tunk megmondani. Nemsokára odajött egy taxis, ő közölte az Audi rendszámát, ezt a rendőr bemenet elfelej­tette, visszajött — és mikor javában magyarázunk, meg­jelennek a részeg fiatalok, ezúttal egy dzsippel. Mutatom a járőrnek, tíz méterre sem voltak, azt mondja, Daciával nem tudja elfogni őket. De hát mire való akkor a rendőrség, minek van például adó-vevő készülékük? Hazaküldtek, azt mondták, majd értesítenek a fejleményekről, de nem hívtak. Másnap estefelé a kocsi papírjait rendeztem a köz­lekedési osztályon, akkor láttam a támadóinkat, majd 24 órával a baleset után, már józanon. De még a forma kedvéért sem vettek vért tőlük. Véleményünk szerint a rendőrség nem járt el meg­felelőképpen, lassan mozdult, és csak akkor állí­totta elő a vélhetően igen befolyásos urakat, ami­kor a baleset okát, a részegséget már nem lehetett rájuk bizonyítani. ILLYÉS ERZSÉBET, Sepsiszentgyörgy. Olvasom a múlt pénteki Háromszékben Szász Attila államtanácsos levelét az RMDSZ-nek az anyanyelvű oktatásban elért eredményeiről, és hirtelen megakad a szemem a Téglás Gábor-is­­kolacsoport nevén. Ez az államtanácsos szerint Vajdahunyadon van, mivel azonban a nyáron magam is meglátogattam az intézményt, kény­telen vagyok helyreigazítani az oktatásban ille­tékes magas rangú hivatalnokot, a nevezett szórványiskola ugyanis Déván működik. Ezek után óhatatlanul felmerült bennem a kérdés: va­jon szakterülete minden ágában ilyen pontosan tájékozott az államtanácsos úr? Az utca hangja Az oldalt szerkeszti: Demeter J. Ildikó A képen látható garázsfelirat teljes egészében fedi a valóságot: a sepsiszentgyörgyi Domb utca elején épített garázsok mögött amolyan nyilvános szabadtéri közvécé nyílt. A környező tömbházak lakói, de a garázstulajdonosok is panaszkodnak. Nem csoda, amióta taxiállomássá avanzsált az utca bejárata, azóta még többen használják ezt a félreeső helyet kisebb-nagyobb dolgok elvégzésére. Bizonyára nem kerülne sokba egy mobil WC működtetése. (Ferencz) 2008. február 1., péntek | Táblák kis hibával VÁRY (). PÉTER -IP­ 1 Néhány éve is megvan már, hogy szóvá tet­tük Sepsiszentgyörgy némely furcsaságait. Köztük néhány, régóta megszűnt cég városszer­te ottfelejtett reklámtábláját, kiemelten a Gödri Ferenc utca névtábláinak ellentmondását. Sok esztendőkkel ezelőtt, mikor a jelenlegi utcanév­feliratok kinézetét megalkotta valamely városi elvtárs, jó érzékkel ráíratta a személyneveket viselő zománctáblácskákra az utca névadójának születési és elhalálozási évszámait. Hogy a szándék és a végtermék nem minden esetben találkozik, annak egyik példája a Gödri Ferenc utcáé. A zománcozott lapokon eredetileg néhai polgám­esterünk születési éveként 1867-et tün­tették fel, aztán utóbb — sokkal utóbb — valaki észrevette a tévedést, a hetesre ráragasztottak egy kettest, ami már megfelel a valóságnak — csakhogy az öntapadós kettes számból mind­össze három darab állt rendelkezésre, a negye­dik utcanévtáblára már nem jutott. Így maradt ez azóta is, s ha valaki az utca két oldalán össze­hasonlítja a feliratokat, vagy önmaga elméjének épségébe vetett hitében rendül meg, vagy a vá­rosnál valakik hmmm... figyelmetlenségéről kezd szónokolni. MítóíNA tfltíiU IANALSA SZOCIÁLIS GONDOZÁS! ES GYERMEKVÉDELMI VEZERIBAZSATCSAS KÖZÖSSÉGI SZOLGÁLTATÁSI KOMPLEXUM SEPSISZEUTGTORfiy 0 VISSZAJELZÉS Ki kell harcolnunk jogainkat Viszonylag rövid történelmi időszak alatt s gyakran tapasztalhatjuk a székelységet illető etni­kai eszmék összecsapásait. Ha már az ígéreteket nem kérjük számon (mert annyit érnek, mint falinaptáron nyárban a fekete pont), a fenyegetőzést igen. Ezért tartom döntő jelentőségűnek Antal Árpád András válaszát a Konzervatív Párt készülő nyelvtörvény-javaslatára, amely a ro­mán nyelvet nem ismerőket megfosztaná állampolgárságuktól. A törvénytervezetnek aligha ne­vezhető elgondolást (agybomlást!) nem fogadhatja el a parlament, de ha erre sor kerül, lendüle­tes, fiatal képviselőnk javasolja, hogy a Székelyföldön élő mintegy 700 000-es magyarság hatá­rozottan mondja ki, hogy nem ismeri a román nyelvet. így lenne Románia szívében egy olyan, állampolgárság nélküli lakosság, amely gondot okozna még az Európai Uniónak is. Ilyenképpen implikál az állampolgárságunkat vitatni merő nemzeti önkény, mely kísérteties módon feltépi a gyurcsányi sebeket. Szeretném megnyugtatni a szélsőséges állampolgárság-fóbiában szenvedőket, hogy szülő­földünk iránti kötelességérzetünk kényszerít politikai állásfoglalásra is. PÁSZTORI TIBOR ENDRE Egyetemi élet Sepsiszentgyörgyön Színvonalasnak és lényegre törőnek tartom, és általában elolvasom a Háromszék napilapot. A minap a Babeş—Bolyai Tudományegyetem sep­siszentgyörgyi tagozatáról jelent meg egy olyan írás, amelyet viszont egyoldalúnak tartok. Mind szép és jó, amit a mélyen tisztelt dr. Fazakas József igazgató úr elmondott, de nekem van né­hány ismerősöm és barátom, aki ott végzett vagy jelenleg végzi ott az egyetemet, ők egészen más véleményt mondanak róla. Az biztos, hogy még csak össze sem lehet hasonlítani a kolozsvári egyetemmel. Mint ahogyan az ifjabb Sylvester úr írásában olvashatjuk a kifejezést, az egésznek olyan diplomagyár szaga van. A sepsiszentgyör­gyi egyetemen ugyanis — ismerőseim elmondá­sa szerint — a doktori címet viselő oktatók több­sége óráinak a felét sem tartja meg (tisztelet a kivételnek), a diákok sokszor tiszta potyára men­nek kurzusra a város másik feléből, vagy félórai várakozás után tudják meg, hogy nem lesz taní­tás. És ez mindennapi eset, amiről a leírtak alap­ján az igazgató úrnak fogalma sincs. Az egyetem úgymond nagy hangsúlyt fektet a gyakorlati tu­dásra is, bár a diákok többsége csak kívülről látta a laboratóriumokat, és nem azért, mert nem ment oda. De a doktori ranggal rendelkező tanár ki tudja jelenteni a most vizsgázóknak is, hogy aki nem megy át a laborteszten, annak semmi keres­nivalója az írásbelin. Ezek szerint elég jól mű­ködnek a dolgok... Azt nem tudom, hogy mi a különbség pl. a brassói egyetem és a szentgyörgyi között, ahol ugyanazért a diplomáért 2000 lejt kell lepen­getni, melyet a szomszédos nagyvárosban már 900 új lejért meg lehet szerezni. Nem mondom, biztos van olyan diák is, aki nem jár órára, de a szentgyörgyi egyete­men az a divat, hogy a vizsgák előtt két hét­tel (!) a tanárok interneten (!) közlik le az anyagot, és aztán lehet tanulni, jobban mond­va, a hegy alatt abrakolni. Hogy addig mivel foglalkoznak a tisztelt oktatók, ki tudná megmondani? A kolozsvári egyetemet talán össze lehet hasonlítani némelyik amerikai egyetemmel, de a hallottakból úgy tűnik, hogy elég nagy a különbség a kolozsvári és a szentgyörgyi felsőoktatás között. Tudjuk, Románia a korlátlan lehetőségek hazája, és általában mindenhol a pénz beszél. Egyszóval a követelmények megvannak, csak a hozzá­állás hiányzik, a tanárok részéről is. Az igaz­gató úr szerint ott is le lehet tenni ez évben a nyelvvizsgát, de én úgy hallottam, hogy a diákoknak Kolozsvárra kell menniük, ahová az interneten kellett beiratkozniuk. Szóval, nem éppen olyan rózsás a helyzet, ahogy azt a cikkben olvashattuk. Állítólag olyan tanár is van, aki pár napja tudta meg, hogy vizs­gáztatnia kell. Ez csak a kommunikáció hiá­nya lehet. Remélem, nem sértettem meg senkit, és köszönöm a lehetőséget. Tisztelettel, PALKA GYÖRGY, Székelyudvarhely

Next