Háromszék, 2008. május (20. évfolyam, 5365-5389. szám)
2008-05-03 / 5365. szám
12008. május 3., szombat Ránk fér egy kis lovagiasság FEKETE RÉKA Miután dicső királyunk és szépséges bemutatón drukkoltak, akinek pedig kódfelesége végighallgatta az öt lovag keműve volt, maradt a táncoktatásra is, ahol a tatkozását, tekintetével méltatta a felvő- lovagi komák megfelelő eleganciával multatott címereket, és rábólintott a lovagi megjelent urak és hölgyek tanulták a lépőtomák kezdésére, a nemes ifjak Nagy seket. Hogy végül az ügyességi próbákon Lajos korát firtató kérdésekre válaszoltak, vagy a tudáson múlik-e, ki lesz idén Szent majd nekiláttak a sárkánykészítésnek. György lovag, nem tudni, de mindez ki- Előbb a csatlósok játékát követték az egy- derül vasárnap délután, amikor a nagyköbegyültek, majd a csapatjátékon és vívöözönség előtt a győztest lovaggá ütik. Őszinteség és humor a falon FEKETE RÉKA „Akármilyen kedves vendég, három napig untig elég.” „Rövid az élet, hosszú a sír, bolond, aki búsul, bolond, aki sír.” Sorjázhatnánk a régi falvédőkről visszaköszönő szókimondó mondásokat, van belőlük bőven, s bár néha naivitásukat megmosolyogjuk, érdemes odafigyelni e letűnt kultúra értékesebb oldalára is. Megtehetjük, ha megnézzük a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumban kiállított gyűjteményt. A kiállítás szerdai megnyitóján dr. Keszeg Vilmos néprajzkutató, kolozsvári egyetemi tanár rövid írástörténelmi felvezető után a falvédők 19. század végi bécsi eredetéről, gyors elterjedéséről és a magyar néplélekben betöltött szerepéről beszélt. Amikor a falusi házakból kivezették a füstöt, védeni kezdték a fehérre meszelt falat, és erre nagyon jól szolgált a falvédő. A városról érkező minták, az idillikus kétalakos jelenetek és a hozzájuk rendelt szövegek a népi humor mellett azt is kifejezték, ami hiányzik az életből. S mert a férfiaknak volt bőven alkalmuk gyakorolni az írásbeliséget munkavégzés közben (törvénykezés, adminisztráció, datálás, genealógiai emlékezet, kapu- és sírfelirat-készítés, szakrális és rituális funkciót betöltő írásbeliség stb.), az asszonyok pedig legfeljebb levelet írtak, a falvédőre írás nagyszerű kifejezőeszköznek bizonyult Egybeesett a kézimunkakedvel, és olyasmit is belevarrhattak az anyagba, ami hiányzott az életükből, ami iránt sóvárogtak. Megfogalmazták, hogy milyen tulajdonságai legyenek a férjnek, varrtak az áhított szerelemről, ami abban az időben nem volt feltétele a házasságnak, de imát, fohászt is belehímeztek a falvédőbe, hogy házukat elkerüljék a bajok. A Székely Nemzeti Múzeum anyagából válogatott és családokALBERT LEVENTE FELVÉTELEI Jól összegyűjtött falvédőket Szőcsné Gazda Enikő és Kinda István rendezte tematikus sarkokba, követve a hagyományos falusi házak falvédős díszítését, jól követhető iránytűt adva a nagyvárosi életeszményhez, ahonnan a falvédő falura érkezett, valamint bemutatva azt a tenyeres-talpas életérzést, amit a vidéki mindennapok adtak hozzá ehhez a kultúrához. Dzsessz és kocsma FERENCZ CSABA Ha Szent György-nap, akkor dzsesszkocsma az improvizatív zene, na meg a kocsmai hangulat kedvelőinek immár évek óta szokásukká vált az esti találkozás. A MUKK Ifjúsági és Kulturális Egyesület szervezésében szerdától szombatig a műfaj helyiés magyarországi művelői valóságos zenefolyamot zúdítanak a közönségre. A hazaiak közül az After All, az először bemutatkozó St. George Quartet, illetve a már ismert Session Jazz Band mellett a vokálegyüttesek, ságai A SZERZŐ FELVÉTELE a Snaps Vocal Band és „kisebb” társa, a Mini bárban), a szintén budapesti East Side Jazz Snaps, továbbá a Strike Quartet és a népzenét Company vagy a világhírű klarinétos, a Luis dzsesszbe oltó nem iZ lépett, illetve lép ke. Amstronggal is egykor együtt zenélő Joe zönség elé. A vendégek sorában pedig olyan Murányi által kiegészült Storyville Jazz Band neves előadókat hallgathatott a (néha zajos) Szegedről. Ez utóbbi egyébként ma délután a nagyérdemű, mint a Grencsó István nevével színház előtti színpadon is bemutatkozik, mint fémjelzett Grencsó Bio Kollektív (a szaxofo- ahogy a dzsesszesek némelyike a szabadtéri nos egyébként fotóit is kiállította a Di Stefano közönség előtt is fellép. Mire jó a barátság DEMETER J. ILDIKÓ Hát „csak” arra, hogy együtt énekelve örüljenek az életnek azok, akik semmi más közösséget nem tudnak vállalni egymással. Például egy rongyos tornacipőből átlényegült egér és egy kalap által megszemélyesített béka. Azazhogy Surranó és Brekkenő, egy szakadt kartondobozbúvóhely és egy szintén rongyos kék zacskópocsolya lakói, akik azonban — egy ágrólszakadt csavargó, illetve bocsánat, maga a tízéves sepsiszentgyörgyi bábszínház igazgatójának előadásában — közel egy órán keresztül bűvölték el a gyermekeket Marék Veronika kedves, tanulságos meséjével. Ez volt a kis létszámú társulat negyedik darabja a héten, és mivel mindegyiket plafonig telt házban tartották, sőt, az elsőt a pótpadok ésszékek ellenére meg kellett ismételni — és ekkor is megtelt a stúdióterem, amelyről pedig sokan nem tudták, hogy a színház elegáns előcsarnokán, füstös büféjén, rendetlen udvarán és egy kopott melléklépcsőjén keresztül kell megrohamozni. Igaz, ez a produkció éppen arról szólt, hogy a semmiből miképpen lehet valami tartalmasat kihozni — de ezt kétosztálynyi kisgyereknél többnek is meg kellene mutatni. Komoly hasznát vehetik még. TOLLRAFORGÓ ! Kultúra félhomályban Műfajtól függetlenül nagyszerű, színvonalas zenei produkcióknak lehettünk szem- és fültanúi a különböző helyszíneken. A templomok, a múzeum, a Művészeti, na meg a kocsmák adtak helyet a hazai és vendégmuzsikusoknak. Ám ritka kivételtől eltekintve az igényes előadásokat igénytelen környezetben tálalták az egyébként nagy számban érdeklődő nagyérdemű elé. Mintha a kellemes színpadi látvány, esetenként a fény nem tartozna a produkcióhoz. A dzsesszkocsma félhomálya talán még látványelemként is felfogható, de a szakadt-kopott színpadi függöny, a maszatos fal, a nyikorgó bejárati ajtó, a kiégett reflektorégő (ha egyáltalán van megfelelő reflektor) vagy éppen a kényelmetlen szék mindmind a műélvezet esélyeit csökkenti. Pedig milyen kevés kellene ahhoz, hogy a bezárkózást sugalló ,félhomályt ” eloszlassuk.. Ferenci Csaba SZENT GYÖRGY-NAPOK Varázszene a színházban FOTÓ: KÚN ÁKOS A budapesti — „színháziassá kulturálódott” — Quimby zenekar szerdán este mutatta be a Tamási Áron Színházban a Teátrum című, kifejezetten színpadra illesztett, Magyarországon is nagy sikernek örvendő produkcióját. Joggal említik zenei performanszként, az előadások ugyanis alkalmanként is különböznek egymástól. Az alternatívrock-együttes — hitelt érdemlő vélekedés szerint: Magyarország legjobb zenekara! — műsora az idei Szent György-napok zenei palettájának egyik magasan kiemelkedő színfoltja, olyan előadás, amilyent térségünkben sajnálatosan ritkán látni. Igényes, messzemenően minőségi zene, gyakorta költészetbe hajló szöveggel, jól kidolgozott, hatásos színpadképpel. Stílusuk teljesen egyedi, miként maga az énekes, Kiss Tibor fogalmazott: expersszív, ironikus és érzelmes. A zenekar tagjai — Balanyi Szilárd, Gerdesits Ferenc, Kárpáti József, Kiss Tibor, Mikuli Ferenc, Varga Livius — nem csak kiváló muzsikusok, többen képzőművészek, de pedagógus is van közöttük. S bár Varga Livius szerint úgy érzik magukat a színházban, mint majom a köszörűkövön, ennek ellenére teljes mértékben színházba illő produkciót láthattunk-hallhattunk: zenei varázslatot, avagy varázszenét, egyszerit és megismételhetetlent. (mézes) A Camera Club Siculorum harmadik tárlata Érték(eink) címmel nyílt meg a sepsiszentgyörgyi Súgás vendéglőben a nemrég alakult Camera Club Siculorum alkotóinak harmadik tárlata. Balási Csaba, a Magyar Fotóművészek Világszövetségének tagja megnyitóbeszédében nem a képekről, hanem azokról a kiállításokról beszélt, ahol a fotók szerepeltek, némelyek aranyéremmel tértek haza. Mint mondta, a bemutatott művészfotók bejárták a világot, ennek ellenére a képek mégsem kaptak elég visszhangot, noha a nemzetközi díjakkal hazatért alkotások is a térséget képviselik. (mól) Piknik imával FERENCZ ANIKÓ FELVÉTELE Félig kész épületben, félig népes csapattal, de annál teljesebb odaadással találkozott első alkalommal egy imahelyen a sepsiszentgyörgyi, fogyatékkal élő fiatalok közössége. A Gyöngyvirág utcában épülő foglalkoztató központ egyelőre ajtó és ablak nélküli kupolatermében rendhagyó istentiszteleten hallgatták Isten igéjét, adtak hálát a németországi segítő gyülekezetnek és a Lebenshilfe szervezetnek — melynek képviselői is részt vettek a csütörtöki eseményen — azért az anyagi támogatásért, ami lehetővé teszi, hogy a munkaképességükben korlátozottak számára felépüljön a műhelyegyüttes. Együtt énekeltek a csernátoni IKE-s fiatalokkal, és bemutatták saját dalos imádságukat, majd Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspökhelyettese áldása után a létesítmény udvarán folytatták a közös együttlétet. (Fekete)