Háromszék, 2008. június (20. évfolyam, 5390-5414. szám)

2008-06-30 / 5414. szám

n­apilap onne .. . -ügy» 2008. június 30., HÉTFŐ 5414. szám Háromszék Összefogás kell, de az RMDSZ égisze alatt SZEKERES ATTILA A helyhatósági választások után az RMDSZ megerősödött: annak ellenére, hogy sokan jósol­ták és sokan várták a szövetség kudarcát, a magyarok továbbra is az egységre, az összefogásra ad­ták voksukat, ismét bizalmat sza­vaztak az RMDSZ-nek — jelen­tette ki Markó Béla szövetségi elnök szombaton Marosvásárhe­lyen a Szövetségi Képviselők Tanácsának ülésén, melyen az RMDSZ döntéshozó testülete ki­értékelte az önkormányzati vá­lasztások eredményeit. Markó úgy értékelte, a hely­­hatósági választások nyomán politikailag más helyzet alakult ki: az RMDSZ győzött, mint­egy 160 000 szavazattal többet szerzett, mint ősszel, és ezáltal a negyedik politikai erővé vált Romániában. Az MPP pedig — a folyamatos magyarázko­dás, a kimagyarázás ellenére — kudarcot vallott a választá­sokon, és ezáltal nem vált tény­legesen kétpólusúvá a románi­ai magyar politika. (folytatása a 2. oldalon) Díjeső Kisvárdán Díjesővel tért haza Kis­­várdáról, a Határon Túli Ma­gyar Színházak XX. Feszti­váljáról a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház. A társu­latot a Bocsárdi László által rendezett, Gombrowicz Yvon­ne, burgundi hercegnő groteszk komédiájának előadásáért a Magyar Oktatási és Kulturális Minisztérium díjával jutalmaz­ták. Egyéni díjat kapott Nemes Levente, Pálffy Tibor, Mátray László és Kicsid Gizella. A há­romszékiek bemutatták még a George és Lennie című Steinbeck-adaptációt. (sz.) Esztelneki falunapok — nyolcadszor Tudósításunk a 2. oldalon A SZERZŐ FELVÉTELE IMÁRÓL HOLNAPRA . P­olitikai libikóka Funar Ghita újra hallat magáról, s ha C. V Tudor az utób­bi időben meghúzta magát, hát fölkent pártfőtitkára, az egy­kori elménő kolozsvári bíró ténykedik helyette: törvényjavas­latokat kezdeményez és préseltet át a román felsőházon, s az a döbbenetes, hogy a beteg agy szüleményeinek támogató tábo­ra is van. Jobb- és baloldalon egyaránt, ha egyáltalán lehet beszélni mifelénk politikai oldalakról, körülhatárolt pártka­rakterekről, jogállami preferanciákról. Funar mester most azt találta ki, kötelezzék a sajtót, úgy válo­gassa meg, adagolja és tárolja híreit, hogy legalább fele pozitív legyen a tudósításoknak, ellensúlyozván a szomorú, lesújtó, röhög­­vényes híradásokat. Így jobb kép alakul ki az országról, s biztosan több pénzt ad az unió is, ráadásul pedig elnézi, hogy burjánzik a korrupció, a politikusok és köztisztviselők úgy lopnak, akár a szar­kák, tovább züllik a tanügy, az egészségügy, nem túl fényes (a töme­gek számára egyenesen szomorú) az életszínvonal, s egyetlen igazi jó lépés sem történt az igazságszolgáltatás reformjának göröngyös útján, így megy ez. Törvényekkel viszont ki lehet suvickolni a való­ságot: a sajtó fogja be okvetetlenkedő száját. S ezt a marhaságot — nyilván, a bukaresti kánikula agylágyító hatására! — meg is szavazza Románia szenátusa. Ezután tehát ilyen hírek lesznek a ro­mániai lapokban, a televízióban, a rádióban, hogy aszondja: „mind életben vannak a lupényi bányászok, kivéve azt a tízet, akit odanyo­mott a föld egy bányarobbanásban ”, „Románia nem szennyezi a folyóüzeket, a Fekete-tengert, csak annyira, hogy egy évtizedig még biztosított az élővilág léte", „Adrian Năstase lopott ugyan minisz­terelnöksége idején, de csak annyit, hogy párttársainak és politikai ellenlábasainak is jusson cselnivaló”, „hazánkban csupán két­­milliónyian élnek mélyszegénységben, ami nem is rossz arány, ha összehasonlítjuk magunkat Szomáliával, Ruandával, Bangla­­dessel"... És így tovább, tovább, míg újra el nem jutunk az „aranykor" sajtómoráljáig és „hiteles" tájékoztatásáig, a világ­szerte csodált „román csoda " újbóli feltalálásáig. A Lex-Funart már mindenki röhögi, s az Országos Audiovizuális Tanács és az újságírói szervezetek már fel is kérték Traian Basescu államelnököt, hogy ezt az ostobaságot ne ellenjegyezze, ki ne hir­desse, mert úgysem fogja betartani senki. Ama nemzet Funarjának biztosan erre is lesz tromfja, s a törvény negligálását—egy másik törvényben! — hazaárulásnak, országgyalázásnak, újságírói összeesküvésnek fogja minősíteni. Hiába, minden nációban akad­nak futóbolondok — nálunk Funar, fotóknál Jan Slota, az anyaor­szágban már nem is nevesítünk —, csak az érthetetlen, hogy mit keresnek ezek országok kormányaiban, a törvényhozásban?! Magyari Lajos Mulatott Kilyén Lepényevő verseny FOTÓ: MÓZES LÁSZLÓ Y FARCÁDI BOTOND ................................... Jókedv és vigasság — akár így is össze­foglalhatnánk a hét végén megrendezett ki­­lyéni napokat, ám ha csak ennyit monda­nánk, lehet, hogy pontosan a lényeget hagy­nánk ki. Hiszen az ünnepnek a kilyéniek számára különleges jelentősége volt: a test­vértelepülés Sárpilis képviselője és Bálint József alpolgármester jelenlétében felavat­ták a kultúrház előtti tűzoltóparkot, amely­ben máris egy kiállítást rendeztek, a helyi tűzoltó-alakulat múltját idézték fel azzal a nem titkolt szándékkal, hogy talán újraala­kulhat még a csapat, mert az is lehetőség a közösségi tevékenységre. És a falunapoknak is főként ez a célja — mondta Török Anna szervező —: megmozgatni az embereket, összehozni őket, hogy a településen a közös­ségi élet felpezsdüljön. A próbálkozás pedig sikeres volt: a kilyéni­ek örömmel látogattak ki a térre, kacagva kö­szöntötték egymást, ettek-ittak, beneveztek a versenyekbe, szurkoltak , egyszóval jól érez­ték magukat. A szervezők pedig minden igényt igyekeztek kielégíteni, így a szombati nap első része a gyerekeknek szólt: ötletesebbnél ötle­tesebb versenyekbe nevezhettek be (lepény­evés, zsákban futás), majd focimeccs követke­zett, este pedig bált rendeztek. Tegnap a kultú­ra került főszerepbe: felléptek a helyi óvodá­sok és iskolások, néptánccsoportok, a kilyéni Búzavirág kórus, végül koncerttel és utcabál­lal zárult a rendezvény. LABDARÚGÓ EB, DÖNTŐ Spanyolország aranyérmes Spanyolország nyerte a labdarúgó Európa-bajnokságot, miután a fináléban 1–0-ra legyőzte Németországot. A találkozó egyetlen gólját Fernando Torres szerezte a 33. percben. A labdarúgó Eb győz­tesei: 1960: Szovjetunió, 1964: Spanyolország, 1968: Olaszország, 1972: NSZK, 1976: Csehszlovákia, 1980: Németország, 1984: Franciaország, 1988: Hollandia, 1992: Dánia, 1996: Németország, 2000: Franciaország, 2004: Görögország, 2008: Spanyolország. További részletek a 6. oldalon

Next