Háromszék, 2009. január (21. évfolyam, 5569-5592. szám)

2009-01-05 / 5569. szám

Isten hozott, 2009 ÁKOS KÁROLY Isten hozott. Reméljük, gazdagon meg­pakolt batyuval érkeztél. Reméljük... Reméljük, hogy hoztál legalább egy ezüst­érmet A-osztályos kosárlabdacsapatunk­nak. Hidd el, számítunk rá. Gondold meg Te is, a nemzetközi porondon szerényen szerepeltek leányaink, a Román Kupát idő előtt elveszítették, hát ne legyen érem se? Akkor miért fektettünk bele annyi energi­át és nem kevés pénzt? Kérünk, szedd már elő azt az ezüstöt — de az sem baj, ha arany az — onnan, a zsák fenekéből. És ne feledkezz meg teremlabdarúgó- (futsal) csapatunkról sem. Segítsd meg néhány bajnoki ponttal, hogy ne apadjon a játék iránti szeretet, érdeklődés. III. ligás focicsapatot már nem kérünk. Elegünk van abból, amit 2008 az őszön itthagyott. Tudod, mi, szent­­györgyiek szeretjük a focit, bennünk még él a szép lab­darúgás emléke, na, mi arra vágyunk. Ha nem hozhatod már a tavasztól, segíts hoz­zá, hogy a következő bajno­ki év, valamikor augusztus végén, szentgyörgyi remé­nyekkel indulhasson. S ha már segítségedet kértük, se­gíts abban is, hogy a két re­mek szakember — az egy­kori mester és tanítványa,­ Csiki Sándor és Ceangău Sándor — tudja megmente­ni a sír szélére politizált női kézilabdán­kat, s folytathassa a megkezdett munkáját a lassú, de biztos felemelkedés útján. És segíts abban is, hogy Kézdivásárhelyen fedél alá kerüljön a jégpálya, s a vargák városának jégkorongja fel­­tudjon emel­kedni arra a szintre, amilyenen volt a sep­siszentgyörgyi, hogy Felső-Háromszék gyöngyszeme, az a csodálatos sportcsar­nok ne maradjon egyetlen hét végén sem üresen, hogy a kosarasok és a kézilabdá­zók jelentős lépéseket tegyenek egy ma­­gasztosabb cél felé. Na és segíts abban is, hogy Bárót, Kovászna megtalálja az utat a színvonalasabb teremsportok felé. Tudjuk, szerény pénztárcával érkeztél, és arra sem igen lesz esély, hogy menet közben fel­feltöltsd... De ha csak egy esélyed is lesz rá, gondolj ránk. És akkor jöhetnek az egyéni sportok. A birkózás 2008-ban megtette a magáét. Túl az olimpiai, világ- és Európa-bajnoki sze­replésen, bajnoki érmeken sikerült egy olimpiai központot is kiharcolnia. Hinni merjük, hogy ebből a tősgyökeres szent­­györgyiek, háromszékiek is hasznot húz­nak, ők is közelebb kerülnek a tűzhöz. A birkózás esetében már nem az országos bajnoki címekért, érmekért vágyódunk, hanem a nagy világversenyek — világ- és Európa-bajnokság — érmeiért. Kell, kel már egy-két érem, mert különben elérték­telenedik a munka. Sorrendben a torna következik. Olimpiai versenyzője volt (Adrian Bucur), na meg egy Vlej Zsom­bora. Adriant kaptuk, Zsombort neveltük. Segíts, hogy még több Zsombort nevel­hessenek tanáraink abban a termecské­­ben, ahol naponta meg-megizzadnak. Ami pedig az atlétikát illeti, állj melléje, hogy behozhassa a 2000 óta mutatkozó, önmagához viszonyított lemaradását. Műanyag borítású pályánk van, ez viszont nem érződik az eredményességen. At­létáink egyszerűen eltűntek a nagy világ­­versenyek — csak azt ne mondják, hogy a Balkán-bajnokság az ő porondjáról, az évi világ- és Európa-ranglistákat ne is említsem. Hasonló visszaesésben leledzik a karate is. Van egy Vass Lacink, aztán szünet, majd jön egy kézdivásárhelyi csi­kócsapat, ígéret, persze, hogy ígéret, de mi az évek során többhöz szoktunk, s ezért többet várunk 2009-ben is. Hogy nincs pénz?... Ezt a fogalmat nem ismerik például a kézdivásárhelyi asztalitenisze­zők, cselgáncsozók. 2008-ban alig volt olyan hét­vége, hogy ne lett volna verse­nyük a kontinens valamelyik városában, itthon a hazai asztalitenisz vagy cselgáncs valamelyik fellegvárában. És nem „im­­port”-sportolókkal járták Európát, az or­szágot, hanem kézdivásár­­helyiekkel, ozsdolaiakkal, egyszóval háromszékiek­kel... Nem szégyellték fel­fedezni a felső-háromszéki gyerekekben rejtőzködő tehetséget, nem riadtak vissza a munkától, mely e tehetségek kibontakozását hivatott elősegíteni. Ezt a viszonyulást, hozzáállást várjuk másoktól is 2009- ben. Amikor azt írtam, hogy „és másoktól”, akkor min­denekelőtt a sepsiszent­györgyi egyesített Iskolás Sportklubra gondoltam. Január 1-jétől úgymond füg­getlenként dolgozik, saját sportbázisa nélkül, tehát a régi pályagondokkal, de a töretlen elvárás terhe alatt. Mert legyünk őszinték, mindenki az Iskolás Sportklubot tekinti a m megyeközpont első számú után­pótlás-nevelő egységének. Az Iskolás Sportklub szakembereinek munkája te­remti meg a kiindulás alapját valamennyi jegyzett sportágunkban. E munka sikerén áll vagy bukik Sepsiszentgyörgy sportjá­nak jövője. Légy segítségünkre, 2009! nHBH PERISZKÓP ! Eltévedt a hóágyú a sípályák sűrűjében Vitte kucu, oda még egy esztendő. Pedig nem is volt akármi­lyen. Két új sportág —fustball és a csúsztatás — szabadalma­zásának voltunk tanúi. Az utóbbi olyannyira elnyerte ,, tetszé­sünket ”, hogy még díjat is ajánlottunk fel a legnagyobb csúsz­­tatónak. Előbbit a szabadalmazóra hagytuk, hiszen jó fél évvel korábban Tudom, mi a dolgom! címmel kiadványt jelentetett meg, tehát tudja... akkor pedig nem szabad megzavarni tudásá­ban. Már csak azért sem, mert ilyen tételek szerepelnek az egy­velegben, mint „támogatjuk a tömegsportrendezvényeket; a sugárfürdői sípályákat — nem tévedés, így írja, hogy sípályá­kat — felszereljük hóágyúval, sportpályákat és­­víztároló tavat létesítünk; a városi strandot élményfürdővé alakítjuk, és mű­jégpályát építünk...” Ne idézzem tovább?... Értem én, önök becsapva érzik magu­kat, mert nem vásároltak, úgy, ahogy azt beígérték, hóágyút. De mi van, ha mégis vettek, csak „ bedöglött ”, s azért nem on­totta a havat? Kiismerhetetlen a technika ördöge. Na meg az is lehet, hogy eltévedt a sípályák sűrűjében. Arra már gondolni sem merek, hogy elbolyongott az erdő sűrűjében a víztároló ke­resése közben. Csak szét ne szedje valamelyik medvecsalád... Tény, hogy a kellő hóhiány ellenére is keresett hely lett a sugásfü­rdői sípálya, ki szánkóval, ki sílécekkel, ki gyalog (ők a turizmus hívei, akik más sportág csodálatára jöttek) érkezett, s csalódottan távozott, akárcsak magam is. Na, hát ez a tél is jól kezdődött... De mi lesz az új esztendő­ben? Lesz-e tömegsportrendezvény, melyet támogasson a pol­gármester? Most, az év elején attól tartok, hogy az ágyúzástól való félelmükben a versenyrendezők,„ami biztos, az biztos" alapon sportpálya helyett a menedékhelyre vonulnak. Nagy baj nem lesz, hiszen marad a pénz, s lehet parkolót építeni a Szemerja negyedi stadion focipályájára vagy a focipályát öve­ző atlétikapályára például. Ha már ez a trend, hogy sportpá­lyákon építkezünk. Ráadásul nem is a városéi... Kérem, ne ál­lítsák az ellenkezőjét, amikor maga a polgármester mondotta — lásd lapunk november 25-i számát —, hogy ,,a stadion vi­szont nincs az önkormányzat tulajdonában... ” Nem értem, ak­kor mégis hogyan épülhetett meg a parkoló a stadion egykori edzőpályáján? Ráadásul az adófizetők pénzén. Meg tudná ezt valaki értelmesen magyarázni?­ ­n acstai ! ALPINIZMUS Út az Antarktisz felé TIBODI FERENC A sepsiszentgyörgyi Tulit Zsombor és a fővárosi David Neacşu január 3-án vágott neki az Antarktisznak, hogy a Székelyek a ma­gasban expedíciósorozat keretében meghódítsa a jég- és hóborítot­ta kontinens legmagasabb hegyét, a 4892 méter magas Mount Vinsont. A két hegymászó Bukarestből repülővel indulva — Madrid és Santiago érintésével — román idő szerint ma érkezik meg a chilei Punta Arenasban, ahol január 10-ig fognak tartózkod­ni. Az ott eltöltött idő alatt Zsomborék több tracking-túrát tesznek majd meg a várost környező dombokon, hegyeken akklimatizáló­dás céljából, majd január 10-én folytatják útjukat az antarktiszi Patriot Hills bázisra. Onnan az időjárás függvényében induló re­pülőgép viszi tovább Tulitot és Neacşut a 2200 méter lévő alaptá­borba, ahonnan kezdetét veszi a tulajdonképpeni expedíciós út a világ leghidegebb, legszárazabb földrészének legmagasabb csú­csáig. A Mount Vinson legmagasabb pontja felé vezető út további három táboron visz át. Tulit Zsombor lapunknak adott korábbi in­terjújában azt nyilatkozta, hogy télen az Antarktiszon mértek már mínusz 89 Celsius-fokot is, de most nyáron — amikor hegymá­szóink ott lesznek a sokak által a világ legnagyobb sivatagjának tartott kontinensen — csak mínusz 50 fok lehet. A háromszéki azt is elmesélte, hogy az Antarktiszon nem kell majd attól tartaniuk, hogy rájuk esteledik—mint korábbi expedíciójuk során —, mivel ott most 24 órából 24 órát világosság van. Az expedíció tagjainak előreláthatóan február 15-én kellene hazarepülniük, de az is elő­fordulhat, hogy a rossz időjárás miatt csúszhat a hazaindulás. Zsombor elmondása szerint több weboldalon frappánsan úgy fo­galmaznak, hogy az expedíció után egy hónapra ne tervezzenek semmi fontosat, mert akár két hónapos is lehet a kirándulás... Az expedíció sajtófelelősétől, Ruszuly Évától megtudtuk, hogy Zsom­bornak sikerült elvinnie síléceit, így elképzelhető, hogy valóra válthatja azt az elképzelését/álmát, hogy besízik a Mount Vinsonról. Tulit Zsombor csomagolás közben • KOSÁRLABDA Ketten az U15-ös válogatottban A 2008-as esztendő utolsó napjaiban Kézdivásárhelyen edzőtáborozott az U15-ös ro­mán lányválogatott, amelybe három céhes városbeli kosár­labdázót is behívtak — Demeter Hannát, Domokos Rékát és Koncz Enikőt. Sajnos, egy bokaficam miatt Koncz végül kimaradt a nem­zeti csapat felkészüléséből. A válogatott egy edzőmérkő­­zést is játszott, ellenfele az U17-es Sepsiszentgyörgyi ISK, amelytől 70—115 arány­ban kapott ki. Ugyancsak Kézdivásár­helyen és ugyancsak az el­múlt év utolsó napjaiban került sor a Székelyföld Minikosár Kupára. A baby­­kosár (1999—2000-ben szü­letettek) küzdelmeit a Bu­karesti Olimpia nyerte meg a KSE és a Brassói Galaktika előtt. A miniko­sár viadala a Sepsiszent­györgyi ISK győzelmével zárult, második lett a Ko­­vásznai Sicul Baschet, har­madik pedig a KSE. A ren­dezvény támogatója Kézdi­­vásárhely Polgármesteri Hi­vatala, a megyei sportigaz­gatóság és a Communitas Alapítvány volt. (I)

Next