Háromszék, 2009. január (21. évfolyam, 5569-5592. szám)
2009-01-05 / 5569. szám
Isten hozott, 2009 ÁKOS KÁROLY Isten hozott. Reméljük, gazdagon megpakolt batyuval érkeztél. Reméljük... Reméljük, hogy hoztál legalább egy ezüstérmet A-osztályos kosárlabdacsapatunknak. Hidd el, számítunk rá. Gondold meg Te is, a nemzetközi porondon szerényen szerepeltek leányaink, a Román Kupát idő előtt elveszítették, hát ne legyen érem se? Akkor miért fektettünk bele annyi energiát és nem kevés pénzt? Kérünk, szedd már elő azt az ezüstöt — de az sem baj, ha arany az — onnan, a zsák fenekéből. És ne feledkezz meg teremlabdarúgó- (futsal) csapatunkról sem. Segítsd meg néhány bajnoki ponttal, hogy ne apadjon a játék iránti szeretet, érdeklődés. III. ligás focicsapatot már nem kérünk. Elegünk van abból, amit 2008 az őszön itthagyott. Tudod, mi, szentgyörgyiek szeretjük a focit, bennünk még él a szép labdarúgás emléke, na, mi arra vágyunk. Ha nem hozhatod már a tavasztól, segíts hozzá, hogy a következő bajnoki év, valamikor augusztus végén, szentgyörgyi reményekkel indulhasson. S ha már segítségedet kértük, segíts abban is, hogy a két remek szakember — az egykori mester és tanítványa, Csiki Sándor és Ceangău Sándor — tudja megmenteni a sír szélére politizált női kézilabdánkat, s folytathassa a megkezdett munkáját a lassú, de biztos felemelkedés útján. És segíts abban is, hogy Kézdivásárhelyen fedél alá kerüljön a jégpálya, s a vargák városának jégkorongja feltudjon emelkedni arra a szintre, amilyenen volt a sepsiszentgyörgyi, hogy Felső-Háromszék gyöngyszeme, az a csodálatos sportcsarnok ne maradjon egyetlen hét végén sem üresen, hogy a kosarasok és a kézilabdázók jelentős lépéseket tegyenek egy magasztosabb cél felé. Na és segíts abban is, hogy Bárót, Kovászna megtalálja az utat a színvonalasabb teremsportok felé. Tudjuk, szerény pénztárcával érkeztél, és arra sem igen lesz esély, hogy menet közben felfeltöltsd... De ha csak egy esélyed is lesz rá, gondolj ránk. És akkor jöhetnek az egyéni sportok. A birkózás 2008-ban megtette a magáét. Túl az olimpiai, világ- és Európa-bajnoki szereplésen, bajnoki érmeken sikerült egy olimpiai központot is kiharcolnia. Hinni merjük, hogy ebből a tősgyökeres szentgyörgyiek, háromszékiek is hasznot húznak, ők is közelebb kerülnek a tűzhöz. A birkózás esetében már nem az országos bajnoki címekért, érmekért vágyódunk, hanem a nagy világversenyek — világ- és Európa-bajnokság — érmeiért. Kell, kel már egy-két érem, mert különben elértéktelenedik a munka. Sorrendben a torna következik. Olimpiai versenyzője volt (Adrian Bucur), na meg egy Vlej Zsombora. Adriant kaptuk, Zsombort neveltük. Segíts, hogy még több Zsombort nevelhessenek tanáraink abban a termecskében, ahol naponta meg-megizzadnak. Ami pedig az atlétikát illeti, állj melléje, hogy behozhassa a 2000 óta mutatkozó, önmagához viszonyított lemaradását. Műanyag borítású pályánk van, ez viszont nem érződik az eredményességen. Atlétáink egyszerűen eltűntek a nagy világversenyek — csak azt ne mondják, hogy a Balkán-bajnokság az ő porondjáról, az évi világ- és Európa-ranglistákat ne is említsem. Hasonló visszaesésben leledzik a karate is. Van egy Vass Lacink, aztán szünet, majd jön egy kézdivásárhelyi csikócsapat, ígéret, persze, hogy ígéret, de mi az évek során többhöz szoktunk, s ezért többet várunk 2009-ben is. Hogy nincs pénz?... Ezt a fogalmat nem ismerik például a kézdivásárhelyi asztaliteniszezők, cselgáncsozók. 2008-ban alig volt olyan hétvége, hogy ne lett volna versenyük a kontinens valamelyik városában, itthon a hazai asztalitenisz vagy cselgáncs valamelyik fellegvárában. És nem „import”-sportolókkal járták Európát, az országot, hanem kézdivásárhelyiekkel, ozsdolaiakkal, egyszóval háromszékiekkel... Nem szégyellték felfedezni a felső-háromszéki gyerekekben rejtőzködő tehetséget, nem riadtak vissza a munkától, mely e tehetségek kibontakozását hivatott elősegíteni. Ezt a viszonyulást, hozzáállást várjuk másoktól is 2009- ben. Amikor azt írtam, hogy „és másoktól”, akkor mindenekelőtt a sepsiszentgyörgyi egyesített Iskolás Sportklubra gondoltam. Január 1-jétől úgymond függetlenként dolgozik, saját sportbázisa nélkül, tehát a régi pályagondokkal, de a töretlen elvárás terhe alatt. Mert legyünk őszinték, mindenki az Iskolás Sportklubot tekinti a m megyeközpont első számú utánpótlás-nevelő egységének. Az Iskolás Sportklub szakembereinek munkája teremti meg a kiindulás alapját valamennyi jegyzett sportágunkban. E munka sikerén áll vagy bukik Sepsiszentgyörgy sportjának jövője. Légy segítségünkre, 2009! nHBH PERISZKÓP ! Eltévedt a hóágyú a sípályák sűrűjében Vitte kucu, oda még egy esztendő. Pedig nem is volt akármilyen. Két új sportág —fustball és a csúsztatás — szabadalmazásának voltunk tanúi. Az utóbbi olyannyira elnyerte ,, tetszésünket ”, hogy még díjat is ajánlottunk fel a legnagyobb csúsztatónak. Előbbit a szabadalmazóra hagytuk, hiszen jó fél évvel korábban Tudom, mi a dolgom! címmel kiadványt jelentetett meg, tehát tudja... akkor pedig nem szabad megzavarni tudásában. Már csak azért sem, mert ilyen tételek szerepelnek az egyvelegben, mint „támogatjuk a tömegsportrendezvényeket; a sugárfürdői sípályákat — nem tévedés, így írja, hogy sípályákat — felszereljük hóágyúval, sportpályákat ésvíztároló tavat létesítünk; a városi strandot élményfürdővé alakítjuk, és műjégpályát építünk...” Ne idézzem tovább?... Értem én, önök becsapva érzik magukat, mert nem vásároltak, úgy, ahogy azt beígérték, hóágyút. De mi van, ha mégis vettek, csak „ bedöglött ”, s azért nem ontotta a havat? Kiismerhetetlen a technika ördöge. Na meg az is lehet, hogy eltévedt a sípályák sűrűjében. Arra már gondolni sem merek, hogy elbolyongott az erdő sűrűjében a víztároló keresése közben. Csak szét ne szedje valamelyik medvecsalád... Tény, hogy a kellő hóhiány ellenére is keresett hely lett a sugásfürdői sípálya, ki szánkóval, ki sílécekkel, ki gyalog (ők a turizmus hívei, akik más sportág csodálatára jöttek) érkezett, s csalódottan távozott, akárcsak magam is. Na, hát ez a tél is jól kezdődött... De mi lesz az új esztendőben? Lesz-e tömegsportrendezvény, melyet támogasson a polgármester? Most, az év elején attól tartok, hogy az ágyúzástól való félelmükben a versenyrendezők,„ami biztos, az biztos" alapon sportpálya helyett a menedékhelyre vonulnak. Nagy baj nem lesz, hiszen marad a pénz, s lehet parkolót építeni a Szemerja negyedi stadion focipályájára vagy a focipályát övező atlétikapályára például. Ha már ez a trend, hogy sportpályákon építkezünk. Ráadásul nem is a városéi... Kérem, ne állítsák az ellenkezőjét, amikor maga a polgármester mondotta — lásd lapunk november 25-i számát —, hogy ,,a stadion viszont nincs az önkormányzat tulajdonában... ” Nem értem, akkor mégis hogyan épülhetett meg a parkoló a stadion egykori edzőpályáján? Ráadásul az adófizetők pénzén. Meg tudná ezt valaki értelmesen magyarázni? n acstai ! ALPINIZMUS Út az Antarktisz felé TIBODI FERENC A sepsiszentgyörgyi Tulit Zsombor és a fővárosi David Neacşu január 3-án vágott neki az Antarktisznak, hogy a Székelyek a magasban expedíciósorozat keretében meghódítsa a jég- és hóborította kontinens legmagasabb hegyét, a 4892 méter magas Mount Vinsont. A két hegymászó Bukarestből repülővel indulva — Madrid és Santiago érintésével — román idő szerint ma érkezik meg a chilei Punta Arenasban, ahol január 10-ig fognak tartózkodni. Az ott eltöltött idő alatt Zsomborék több tracking-túrát tesznek majd meg a várost környező dombokon, hegyeken akklimatizálódás céljából, majd január 10-én folytatják útjukat az antarktiszi Patriot Hills bázisra. Onnan az időjárás függvényében induló repülőgép viszi tovább Tulitot és Neacşut a 2200 méter lévő alaptáborba, ahonnan kezdetét veszi a tulajdonképpeni expedíciós út a világ leghidegebb, legszárazabb földrészének legmagasabb csúcsáig. A Mount Vinson legmagasabb pontja felé vezető út további három táboron visz át. Tulit Zsombor lapunknak adott korábbi interjújában azt nyilatkozta, hogy télen az Antarktiszon mértek már mínusz 89 Celsius-fokot is, de most nyáron — amikor hegymászóink ott lesznek a sokak által a világ legnagyobb sivatagjának tartott kontinensen — csak mínusz 50 fok lehet. A háromszéki azt is elmesélte, hogy az Antarktiszon nem kell majd attól tartaniuk, hogy rájuk esteledik—mint korábbi expedíciójuk során —, mivel ott most 24 órából 24 órát világosság van. Az expedíció tagjainak előreláthatóan február 15-én kellene hazarepülniük, de az is előfordulhat, hogy a rossz időjárás miatt csúszhat a hazaindulás. Zsombor elmondása szerint több weboldalon frappánsan úgy fogalmaznak, hogy az expedíció után egy hónapra ne tervezzenek semmi fontosat, mert akár két hónapos is lehet a kirándulás... Az expedíció sajtófelelősétől, Ruszuly Évától megtudtuk, hogy Zsombornak sikerült elvinnie síléceit, így elképzelhető, hogy valóra válthatja azt az elképzelését/álmát, hogy besízik a Mount Vinsonról. Tulit Zsombor csomagolás közben • KOSÁRLABDA Ketten az U15-ös válogatottban A 2008-as esztendő utolsó napjaiban Kézdivásárhelyen edzőtáborozott az U15-ös román lányválogatott, amelybe három céhes városbeli kosárlabdázót is behívtak — Demeter Hannát, Domokos Rékát és Koncz Enikőt. Sajnos, egy bokaficam miatt Koncz végül kimaradt a nemzeti csapat felkészüléséből. A válogatott egy edzőmérkőzést is játszott, ellenfele az U17-es Sepsiszentgyörgyi ISK, amelytől 70—115 arányban kapott ki. Ugyancsak Kézdivásárhelyen és ugyancsak az elmúlt év utolsó napjaiban került sor a Székelyföld Minikosár Kupára. A babykosár (1999—2000-ben születettek) küzdelmeit a Bukaresti Olimpia nyerte meg a KSE és a Brassói Galaktika előtt. A minikosár viadala a Sepsiszentgyörgyi ISK győzelmével zárult, második lett a Kovásznai Sicul Baschet, harmadik pedig a KSE. A rendezvény támogatója Kézdivásárhely Polgármesteri Hivatala, a megyei sportigazgatóság és a Communitas Alapítvány volt. (I)