Háromszék, 2009. május (21. évfolyam, 5666-5690. szám)

2009-05-23 / 5684. szám

A székelység szabadságharca az autonómia szabadságharca Ék FARKAS RÉKA Valós helyi autonómiát! Elegünk van az etnikai diszkri­minációból! Most vagy soha! Mi, székelyek itt születtünk, Székelyföldet nem ajándékba kaptuk, legyen vége az etni­kai tisztogatásnak! — ilyen és hasonló táblákkal, székely és magyar zászlókkal tüntettek—a szervezők becslése szerint legalább 15 000—17 000-en — a székelyföldi székek képvi­selői tegnap délután Csíkszeredában. Az intézményvezetők leváltása miatt összehívott tiltakozó nagygyűlés autonómia melletti kiállássá változott, a szónokok mindenike amellett érvelt: csak az önrendelkezés biztosíthatja a székelyföldi magyarság megmaradását, ez az egyetlen út, hogy magunk dönthessünk saját dolgainkról FOTÓ: KRISTÓ RÓBERT Nem jó irányba mennek a RMDSZ elnöke arról szólt, dolgok, nincs rendben, hogy hogy történelmünk során sok­olyanok kerülnek az intézmé­­srel akartak idegen helytarté­­nyok élére, akik nem tudnak kát ideküldeni, sokszor akartak magyarnl, hogy évről évre mások dönteni helyettünk, de fogynak a magyar osztályok soha nem jártak sikerrel. 90 —sorolta Ráduly Róbert, Csík­­éve nem sikerült mindez a ré­­szereda polgármestere. Össze­­mán politikának, rá kellett volna fogásra van szükség, és van jönniük, a székely nép szabad­­kiút: ez az autonómia — hang­­ságszeretete ezt nem hagyja, súlyozta. Markó Béla, az (folytatása a 2. oldalon) Negyvenéves a kisbaconi Benedek Elek-emlékház Negyven évvel ezelőtt, 1969. május 25-én avatták Kisbaconban a Benedek Elek-emlékházat. A 2009-es három­széki Benedek Elek-emlékév kettős évfordulójához hozzá kell tehát puszítani ezt a harmadikat, azaz a nagy mesemondó, har­cos publicista és szépíró születésének 150., halálának 80. év­fordulójához a nevét viselő emlékház avatásának 40. évfordu­lóját is. Utóbbi azért is jelentős, mert az emlékház meghatároz­ta, hogy Benedek Elek szellemi-erkölcsi-emberi öröksége mi­ként épülhetett be a 20. századi magyar közemlékezetbe. Sylvester Lajos írása az 5. oldalon Kós Károly-szobrot avattak Újabb szoborral gazdagodott Sepsiszentgyörgy. A Kós Károly Iskolacsoport főépülete előtt felavatták tegnap a név­adó bronz mellszobrát, Vargha Mihály alkotását. A talapzatot Fekete Márta építész tervezte, s mikóújfalusi mesterek fa­ragták ki helyi andezitből. Az iskola keresztelője óta eltelt kilenc év, s Kós Károlynak azért kellett ennyit várnia, hogy méltó környezetbe kerülhessen, mondta avatóbeszédében tréfásan Péter Sándor tanár, hozzátéve, ha Kós a magaslatról balra tekint, ott van Kossuth Lajos, előtte áll gróf Mikó Imre, kissé jobbra Szent István királyunk, s a közelében II. Rákóczi Ferenc fejedelem. Az egybegyűlteket Kiss Imre igazgató és helyettese, Valeria Gheorghiu köszön­tötte. Előbbi elmondta, annak az embernek állítanak szobrot, aki szellemével, magatar­tásával, munkásságával egy egész ország­részt elvarázsolt. Kívánta, hogy az ő szelle­métől átitatott fiatalok, akik e tanintézet fa­lai közül kerülnek ki, intelmeinek megfele­lően éljenek és dolgozzanak, a rájuk szabott sorsot meg- és átéljék. Kós Károly életútját Maria Pandele tanárnő ismertette, művét Péter Sándor méltatta. A Vargha Mihály al­kotta Kós Károly-szoborot utóbbi úgy ér­telmezte, mint amiben van egy kis Benedek Elekes nagyapai jóság, Tamási Áronos huncutság, s zsögödi Nagy Imrére emlé­keztető természetimádó varázslatos arc, Áprily Lajosos játékos tavasziság. Rendít­hetetlen jóság és remény sugárzik belőle, a tudás hatalmát sugallja — tette hozzá. (folytatása a 3. oldalon) Vargha Mihály és Kiss Imre leleplezi a szobrot ALBERT LEVENTE FELVÉTELE SZEKERES ATTILA A MÁRÓL HOLNAPRA . Szekértábor Madárcsicsergéses, varjúkárogásos volt ez a hét is, és külö­nösen ilyennek ígérkezik a hét farka. Kezdjük a végén: az Óriáspince-tetőre igazi szekértábor vonul ki, a jelek­ jelzések szerint közel harminc háromszéki településről. A szekértáborok valaha a Husz János nevéhez kötött vallásos ideológiát fizikai önvédelemmel erősítve, s a kívülről érkező lovas rohamok kivé­désére nehéz vasalású szekerekkel vették-védték körbe. Az Óriáspince-tetőn az előző évi kísérletekre és eredményekre alapozva hinni merem, a nemzeti önvédelemre alkalmas szekér­tábor áll össze, amelynek védszövetségén belül az igazi, az ere­deti nép- és iparművészeti értékeket óvják, mentik, de példaképp is állítják elibénk ebben a maga igazi értékeiből gyakran kivet­kőző világban, mert Háromszéknek és igazi védelemre szoruló népművészetének, iparművészetének nem a maga nagyságrend­jéből kinőtt grandomániás versengésre van szüksége, hanem az eredetiség megőrzésére. Egyméretes, cukormázas szentiványi kü­rtőskalács nagyobb érték és gusztusosabb ínyencség, mint en­nek a betonkarika nagyságú karikatúrája. Nekem külön tetszik az is, hogy elsősorban a rendes tárfal vasalt szekereket kéretik fel a hegyre, és nem a slattyogó gu­mikerekű újmódi járgányokat. Más szóval, tetszik nekem, ha az eredetiség, az ősi hagyomány védelme és őrző élesztése a tét, és nem valamilyen új hóbort. Mindenáron égig érni akaró herkentyűk űri magasságokba tuszkolása. Nos, volt a tegnap a Rétyi Nyírben egy sok szempontból rendhagyó rendezvény is. Mikor madárcsicsergést említettem, tulajdonképpen ennek a hangulatára utaltam. A kommunista éra alatt majdnem teljes egészében tönkretett — lecsapolt, csatornázott — természeti értéket, kincset az országos érdek­lődés körébe sikerült most vonni. A magamféle konzervatív beállítottságú ember pedig annak örülhetett, hogy egy egész generáció kilépett a nyelvi szekértáborból, és értekezni, a dol­gokat értelmezni tudja anyanyelvén, de idegen nyelveken is. Persze, nemcsak rétyi madárcsicsergésből, hanem varjúká­­rogásból is volt részünk ezen a héten. Miközben Rétyen kelle­mes volt tapasztalni, legalábbis a minisztériumi ígéretek szint­jén, hogy létezik készség és jó szándék eme vidék természeti, történelmi kincseinek értékesítésére és érvényesítésére, addig Csíkszeredában — de másutt is — a legsötétebb, Hitchcock ma­darainak támadásait kell kivédeni. Az etnikai purifikációt. Sylvester Lajos

Next