Háromszék, 2009. május (21. évfolyam, 5666-5690. szám)
2009-05-23 / 5684. szám
A székelység szabadságharca az autonómia szabadságharca Ék FARKAS RÉKA Valós helyi autonómiát! Elegünk van az etnikai diszkriminációból! Most vagy soha! Mi, székelyek itt születtünk, Székelyföldet nem ajándékba kaptuk, legyen vége az etnikai tisztogatásnak! — ilyen és hasonló táblákkal, székely és magyar zászlókkal tüntettek—a szervezők becslése szerint legalább 15 000—17 000-en — a székelyföldi székek képviselői tegnap délután Csíkszeredában. Az intézményvezetők leváltása miatt összehívott tiltakozó nagygyűlés autonómia melletti kiállássá változott, a szónokok mindenike amellett érvelt: csak az önrendelkezés biztosíthatja a székelyföldi magyarság megmaradását, ez az egyetlen út, hogy magunk dönthessünk saját dolgainkról FOTÓ: KRISTÓ RÓBERT Nem jó irányba mennek a RMDSZ elnöke arról szólt, dolgok, nincs rendben, hogy hogy történelmünk során sokolyanok kerülnek az intézmésrel akartak idegen helytartényok élére, akik nem tudnak kát ideküldeni, sokszor akartak magyarnl, hogy évről évre mások dönteni helyettünk, de fogynak a magyar osztályok soha nem jártak sikerrel. 90 —sorolta Ráduly Róbert, Csíkéve nem sikerült mindez a részereda polgármestere. Összemán politikának, rá kellett volna fogásra van szükség, és van jönniük, a székely nép szabadkiút: ez az autonómia — hangságszeretete ezt nem hagyja, súlyozta. Markó Béla, az (folytatása a 2. oldalon) Negyvenéves a kisbaconi Benedek Elek-emlékház Negyven évvel ezelőtt, 1969. május 25-én avatták Kisbaconban a Benedek Elek-emlékházat. A 2009-es háromszéki Benedek Elek-emlékév kettős évfordulójához hozzá kell tehát puszítani ezt a harmadikat, azaz a nagy mesemondó, harcos publicista és szépíró születésének 150., halálának 80. évfordulójához a nevét viselő emlékház avatásának 40. évfordulóját is. Utóbbi azért is jelentős, mert az emlékház meghatározta, hogy Benedek Elek szellemi-erkölcsi-emberi öröksége miként épülhetett be a 20. századi magyar közemlékezetbe. Sylvester Lajos írása az 5. oldalon Kós Károly-szobrot avattak Újabb szoborral gazdagodott Sepsiszentgyörgy. A Kós Károly Iskolacsoport főépülete előtt felavatták tegnap a névadó bronz mellszobrát, Vargha Mihály alkotását. A talapzatot Fekete Márta építész tervezte, s mikóújfalusi mesterek faragták ki helyi andezitből. Az iskola keresztelője óta eltelt kilenc év, s Kós Károlynak azért kellett ennyit várnia, hogy méltó környezetbe kerülhessen, mondta avatóbeszédében tréfásan Péter Sándor tanár, hozzátéve, ha Kós a magaslatról balra tekint, ott van Kossuth Lajos, előtte áll gróf Mikó Imre, kissé jobbra Szent István királyunk, s a közelében II. Rákóczi Ferenc fejedelem. Az egybegyűlteket Kiss Imre igazgató és helyettese, Valeria Gheorghiu köszöntötte. Előbbi elmondta, annak az embernek állítanak szobrot, aki szellemével, magatartásával, munkásságával egy egész országrészt elvarázsolt. Kívánta, hogy az ő szellemétől átitatott fiatalok, akik e tanintézet falai közül kerülnek ki, intelmeinek megfelelően éljenek és dolgozzanak, a rájuk szabott sorsot meg- és átéljék. Kós Károly életútját Maria Pandele tanárnő ismertette, művét Péter Sándor méltatta. A Vargha Mihály alkotta Kós Károly-szoborot utóbbi úgy értelmezte, mint amiben van egy kis Benedek Elekes nagyapai jóság, Tamási Áronos huncutság, s zsögödi Nagy Imrére emlékeztető természetimádó varázslatos arc, Áprily Lajosos játékos tavasziság. Rendíthetetlen jóság és remény sugárzik belőle, a tudás hatalmát sugallja — tette hozzá. (folytatása a 3. oldalon) Vargha Mihály és Kiss Imre leleplezi a szobrot ALBERT LEVENTE FELVÉTELE SZEKERES ATTILA A MÁRÓL HOLNAPRA . Szekértábor Madárcsicsergéses, varjúkárogásos volt ez a hét is, és különösen ilyennek ígérkezik a hét farka. Kezdjük a végén: az Óriáspince-tetőre igazi szekértábor vonul ki, a jelek jelzések szerint közel harminc háromszéki településről. A szekértáborok valaha a Husz János nevéhez kötött vallásos ideológiát fizikai önvédelemmel erősítve, s a kívülről érkező lovas rohamok kivédésére nehéz vasalású szekerekkel vették-védték körbe. Az Óriáspince-tetőn az előző évi kísérletekre és eredményekre alapozva hinni merem, a nemzeti önvédelemre alkalmas szekértábor áll össze, amelynek védszövetségén belül az igazi, az eredeti nép- és iparművészeti értékeket óvják, mentik, de példaképp is állítják elibénk ebben a maga igazi értékeiből gyakran kivetkőző világban, mert Háromszéknek és igazi védelemre szoruló népművészetének, iparművészetének nem a maga nagyságrendjéből kinőtt grandomániás versengésre van szüksége, hanem az eredetiség megőrzésére. Egyméretes, cukormázas szentiványi kürtőskalács nagyobb érték és gusztusosabb ínyencség, mint ennek a betonkarika nagyságú karikatúrája. Nekem külön tetszik az is, hogy elsősorban a rendes tárfal vasalt szekereket kéretik fel a hegyre, és nem a slattyogó gumikerekű újmódi járgányokat. Más szóval, tetszik nekem, ha az eredetiség, az ősi hagyomány védelme és őrző élesztése a tét, és nem valamilyen új hóbort. Mindenáron égig érni akaró herkentyűk űri magasságokba tuszkolása. Nos, volt a tegnap a Rétyi Nyírben egy sok szempontból rendhagyó rendezvény is. Mikor madárcsicsergést említettem, tulajdonképpen ennek a hangulatára utaltam. A kommunista éra alatt majdnem teljes egészében tönkretett — lecsapolt, csatornázott — természeti értéket, kincset az országos érdeklődés körébe sikerült most vonni. A magamféle konzervatív beállítottságú ember pedig annak örülhetett, hogy egy egész generáció kilépett a nyelvi szekértáborból, és értekezni, a dolgokat értelmezni tudja anyanyelvén, de idegen nyelveken is. Persze, nemcsak rétyi madárcsicsergésből, hanem varjúkárogásból is volt részünk ezen a héten. Miközben Rétyen kellemes volt tapasztalni, legalábbis a minisztériumi ígéretek szintjén, hogy létezik készség és jó szándék eme vidék természeti, történelmi kincseinek értékesítésére és érvényesítésére, addig Csíkszeredában — de másutt is — a legsötétebb, Hitchcock madarainak támadásait kell kivédeni. Az etnikai purifikációt. Sylvester Lajos