Háromszék, 2010. május (22. évfolyam, 5970-5994. szám)

2010-05-01 / 5970. szám

független Ára: 1 lej Előfizetőknek: 77 bani Székház nélkül a székelyföldi képzőművészek VÁRY O. PÉTER A Barabás Miklós Céh nem ismeretlen Sepsiszentgyörgyön, az erdélyi képzőművészek cso­portosulása épp tavaly ünnepel­te fennállásának 80. évforduló­ját. November elején a Gyárfás Jenő Képtárban szerveztek nagyszerű kiállítást, s az Árkosi Művelődési Központban tartot­ták konferenciájukat. A kolozs­vári székhelyű céh megalakíta­ná székelyföldi fiókszerveze­tét, ehhez helyiségre lenne szükség. Találtak is megfele­lőt, hiszen a városvezetés tá­mogatta kezdeményezésüket, a polgármesteri hivatallal szem­ben, a bank fölötti épületrész a város tulajdona, azt adták vol­na öt évre használatba ingyen. (folytatása a 3. oldalon) Festőremekművek a Székelyföldön SZEKERES ATTILA Barabás, Munkácsy, Szinyei és kortársaik — Remekművek a 19. századi magyar festé­szetből című tárlatával a Csíki Székely Múzeum folytatja nagyszabású kiállításainak sorozatát — Munkácsy-képek Erdélyben, A nagybányai festőtelep, A tatárjárás, Egyiptom művészete. „Tudatosan választottuk a klasszicizmus, a ro­mantika, a realizmus, az impresszionizmus ál­tal meghatározott, hosszú 19. század festésze­tét, ugyanis ekkor bontakozik ki a maga teljes­ségében, és válik az európai művészet szerves részévé nemzeti festészetünk” — nyilatkozta Gyarmati Zsolt múzeumigazgató, aki úgy gon­dolja, e tárlatokkal jelentős űrt pótolnak a ro­mániai magyarság művelődéstörténetében, to­vább erősítik a minőségi kultúrafogyasztást, a múzeumlátogatás szokását. Május 1 -je és július 15-e között a Csíkszeredai múzeumban többek között Munkácsy Mihály, Szinyei Merse Pál, Paál László, Mednyánszky László, Barabás Miklós, Székely Bertalan, Benczúr Gyula alko­tásai tekinthetőek meg. A kiállításhoz kap­csolódó múzeumpedagógiai foglalkozásokat is szerveznek. Magunk keresése Térképmappa a Látóhegyen A térképtörténészeket, az Oxfordban élő Gróf Lászlót, a Brit Királyi Földrajzi Társaság tagját és Feiszt György szombathelyi levéltá­ros-történészt újabb, szám szerint huszonhete­­dik erdélyi körútjuk során a sepsikilyéni unitá­rius templom freskóinak megtekintése után Sepsibesenyő felé kalauzoltam, ahol a reformá­tus templom falfestményeivel akartak megis­merkedni. Eresztevény alatt egy hirtelen ötlet­tel eltérítettem, és rávezettem őket az Óriás­pince-tető felé szerpentinező útra. Ez az ötlet onnan villant aznapi útitervünkbe, hogy kartográfus vendégeink hadd tekintenék meg a Háromszéki medence panorámáját erről a kenyérdomborulatú dombról, amelyről belátha­tó Felső- és Alsó-Háromszék, de a Barnaság nagy része is. Az Óriáspince-tető tetején vendé­geim engem is megleptek kérdéseikkel és észre­vételeikkel, mert tipikus térképtörténészi szem­pontjaikat érvényesítették, a térképész pedig közölte, hogy a lépték ezen a kőpontokkal jelzett pázsittérképen 1:1000. Ezeknek a térségeknek a történeti, térkép- és címerbemutatóját egy nappal korábban a brassói Szépművészeti Múzeumban Radu Mariuca brassói kartográfussal nagy sikerrel elvégezték. Sylvester Lajos írása az 5. oldalon ! A HIVATAL ÁLLÁSPONTJA: SZOLGÁLTATÓI NYOMÁS A KÓRHÁZAKON Korrupció az egészségügyben FEKETE RÉKA Elsősorban a gyógyszerláncok és egyéb szolgáltatók gyako­rolnak Háromszéken nyomást az orvosokra, gyógyszerészek­re, kórházakra — állítja dr. Deme Judit megyei közegészség­­ügyi igazgató (felvételünk). Szerinte a kórházak annyira sze­gények, hogy minden fej sorsát mérlegelik, nem kedvezmé­nyeznek a reklámfogásokkal jelentkező beszállítóknak. Egyéb területeken azonban Háromszéken is érezhető a korrupció , még ha kisebb mértékben is, mint más megyékben. A megyei közegészség- mondta. Kovászna megye­ügyi igazgatót annak kapcsán kérdeztük az egészségügybeli korrupcióról, hogy a közal­kalmazottak erkölcsös maga­tartásának meghonosításáért, a csúszópénz és a korrupció visszaszorításáért kezdemé­nyezett körút alkalmával a Demokrácia Gyakorlatba Ültetéséért Egyesület sepsi­szentgyörgyi találkozóján azt­gen is gondot jelent a csú­szópénz gyakorlata, de még nagyobb probléma a közbe­szerzéseknél kialakult kor­rupció.­­ Sokan ellenzik a vizitdíj bevezetését, és szinte ugyan­annyian azt remélik ettől, hogy megszűnik a hálapénz intézménye, nem kell a bete­geknek azt keresniük, hogyan viszonozzák az egyébként ál­lamilag megfizetett munkát. Emberi jóérzés, virágcsokor­­nyi köszönet mindig lesz, és szükség is van rá, de a köz­pénzen bukó korrupció az adófizetőt is bosszantja. Mi a helyzet e tekintetben Három­széken? (folytatása a 2. oldalon) Meghatározatlan időre be­vonták a bodoki Aranykemence Kft. — a sokak által kedvelt bodoki kenyér gyártója — mű­ködési engedélyét, és 5000 le­­jes bírsággal sújtották a céget. Az ellenőrzést riadóztatás előz­te meg, egy brassói vásárló ugyanis csütörtökön azzal állí­tott be a fogyasztóvédelmi hi­vatalhoz, hogy a brassói Star áruházban lévő élelmiszerüz­letben vásárolt kenyérben egér­ürüléket talált. Az első hírek még sepsiszentgyörgyi gyártá­sú kenyérről szóltak, azóta vi­szont kiderült, hogy Bodokról került a boltba az inkriminált kenyér. „Még senki nem mu­tatta meg a kenyeret, hogy azo­nosíthassam, független szakér­tővel megvizsgáltassam — mondta Nagy Zoltán, az Aranykemence társtulajdono­sa. — Meggyőződésem, hogy lejárató kampány zajlik, az el­lenőrök újságírók és tévéka­merák kíséretében szálltak ki helyszíni ellenőrzésre.” Vasile Dochiţă, az üzlet tulajdonosa szerint a bodoki kenyér a leg­keresettebb Brassóban, napi hétszáz fogy el belőle, s ez sok konkurens érdekeit sérti. Sikó-Barabási Sándor, a Kovászna Megyei Állat-egész­ségügyi és Élelmiszer-bizton­sági Igazgatóság vezetője el­mondta: a pénteki ellenőrzésen találtak néhány rendellenessé­get a pékség működésében, ez indokolja a meghozott intézke­déseket. Elsősorban a liszt tárolása, illetve a különböző gyártási fázisok élelmiszer­biztonsági ellenőrzése tekin­tetében akadnak javítanivalók. Az engedély bevonása addig marad érvényben, amíg a pék­ség kiküszöböli a jelzett hiá­nyosságokat, illetve szerződést köt rovar- és rágcsálóirtásra szakosodott, engedéllyel ren­delkező céggel. •CSINTA SAMU MÁRÓL HOLNAPRA • Ördögi körök Egy-egy sajtóbotrányra van szükség, hogy nagy nyilvánosság elé kerüljenek a román társa­dalom amúgy ismert, de eddig elhallgatott újabb és újabb rákfenéi. Szinte heti rendszerességgel szembesülünk döbbenetes esetekkel, s majd min­­denik mögül elősejlik a még sötétebb valóság. Néhány az elmúlt napok eseményeiből: a be­teg s így kényelmetlenné vált örökbe fogadott gyerektől megválni akaró szülő, illetve a másik, aki elismeri, csak néhány évre kívánt társaságot, immár visszaadná a csemetét, inkább karriert kí­ván építeni; az iskolapadok közt sztriptíztáncot lejtő diáklányok, no meg azok a páciensek, akik egy egyszerű műtét, rutinszerű abortusz után élet­halál közt lebegnek a kórházi fertőzések miatt. Egy bukaresti színésznő s egy ismeretlen fia­talasszony esete irányította a figyelmet a kórházi fertőzésekre, s alig néhány napon belül az or­szág másik sarkában felbukkant egy újabb meg­betegedés. Ha a sajtó alaposan megpiszkálja, kiderül, bizony lépten-nyomon előfordulnak sú­lyosabb, akár a beteg életét is veszélyeztető, oly­kor halált okozó vagy éppen enyhébb, „csak” pár hetes kellemetlenséggel járó fertőzések. Pedig a hivatalos jelentések alapján Románia e szempontból igen jól áll, jobban, mint a fejlett uniós országok, Németországban vagy Fran­ciaországban sokkal több bejelentett kórházi fertőzésről szólnak a statisztikák. S ha a fertőtle­nítés hiánya, a műszerek, gépek cseréjének el­maradása a kevés pénzzel, esetleg emberi ha­nyagsággal is magyarázható, a torz aluljelenté­­sek már az egész rendszer rákfenéjét, a jogi sza­bályozás hiányosságait is elővillantják. A kór­házmenedzserek nem jelentik a fertőzéseket, mert ezek alapján lepontozzák intézményüket, és a következő szerződésnél még kevesebb pénzt kapnak. Ha kevesebbet kap a kórház, akkor még alacsonyabb összeget szánhatnak új gépekre, fertőzésgátló szerekre stb... Ördögi kör, amely mindegyre visszaköszön, ha az egészségügy, tan­­ügy vagy szinte bármilyen más terület különböző gondjai kerülnek előtérbe. Egymást követik a reformokat ígérő kormá­nyok, majd konkrét megvalósítások nélkül kényszerülnek távozni a leglelkesebb miniszte­rek is. Az alappillérek: az egészségügy, az okta­tás, a szociális védelem — s sorolhatnánk más fontos ágazatokat — egyre mélyebbre süllyed a pénztelenség, a fejetlen kapkodás és a fentebbi­hez hasonló ördögi körök csapdájában. Farkas Réka o­­l

Next