Háromszék, 2011. február (23. évfolyam, 6201-6224. szám)

2011-02-01 / 6201. szám

Koalíciós egyezkedések A következő két év politikai prioritásait, a különböző törvénytervezetek és módosító indítványok elfogadási ütemtervét tartalmazó együttműködési megállapodás alá­írásáról tárgyalnak a román kormánykoalíciót alkotó pár­tok — közölte tegnap Gh­eorghe Flutur, a Demokrata Liberális Párt (DLP) alelnöke. Az új együttműködési meg­állapodás szükségességéről Borbély László, az RMDSZ ügyvezető alelnöke elmondta: a szövetség azért érdekelt e megállapodás aláírásában, mert romlott a magyar szervezet megítélése választói körében a kormány megszorító intézke­dései nyomán. Szerinte a meg­állapodásban várhatóan szó lesz a választási törvény terve­zett módosításáról, valamint azoknak a sajátos jogszabá­lyoknak az elfogadási ütemter­véről, amelyek a nemzeti ki­sebbségek számára fontosak,­­folytatása a 2. oldalon) Erdővidék megmenti kórházát . HECSER LÁSZLÓ A legutóbbi tanácsülésen Bárót polgármestere, Nagy István arról számolt be, hogy a város és Erdővidék közsé­geinek vezetői, a kórház igaz­gatója és a szakszervezetek megbeszélést tartottak, s mind­annyian egyetértettek abban, hogy igenis, a régiót kiszolgá­ló kórháznak jövője van. Az ügy rendezését némileg ne­hezíti, hogy a törvények nem teszik lehetővé, a vidéki ön­­kormányzatok közvetlenül támogathassák a közegész­ségügyi intézményt. Nagy szerint a legjobb az lenne, ha Bölön, Nagyajta, Vargyas, Bardoc és Nagybacon olyan szerződést kötne a kórházzal, mint amilyen Bárót és az Erdővidék Múzeuma közt lé­tezik. Nagy István szerint a találkozó végre politikától mentes, őszinte beszélgetést hozott, a kérdésmegoldásra fektették a hangsúlyt. (folytatása a 3. oldalon) MÁRÓL HOLNAPRA • A farkas szőrét elhullatja Kisebbségi törvény, régióátszervezés — ezek a ma kezdődő parlamenti ülésszak prio­ritásai az RMDSZ számára, mint azt Kelemen Hunor, a szövetség legesélyesebbnek tartott elnökjelöltje is közölte. Ellenvetésünk aligha lehet, mindössze annyit jegyeznénk meg, régi lemezt tettek fel, hiszen ősszel is ugyanezt zengték, ígér­ték, előveszik a fiók mélyéről a kisebbségi törvényt, fogadták, átviszik azt a törvényho­záson — azóta sem történt semmi. Az örö­kös kívánságlistáról csupán az oktatási tör­vény került le, ezt ugyanis, kínkeservesen bár, de sikerült elfogadtatni, igaz, szakem­berek szerint a reform sikere nagymérték­ben a még meg nem született alkalmazási módszertanon múlik. A szövetség egyik-má­sik honatyája a gazdaságélénkítést is szóba hozza, de inkább csak lesütött szemmel, mintegy szabadkozva, hiszen az elmúlt hó­napok során világossá vált: a jelenlegi kor­mány képtelen munkahelyteremtést ösztön­ző programot kidolgozni, a bércsökkenté­sek, az adóterhek növelése pedig nemcsak a lakosságot, de számos vállalkozást is kilá­tástalan helyzetbe sodort. De vajon egybeesnek-e az RMDSZ számá­ra fontos célkitűzések a koalíciós partnerek elképzeléseivel? Megvan-e a politikai akarat a nagyobbik kormánypárt részéről arra, hogy a magyar szervezet programját felvállalja? Annál is inkább, mert szűk másfél esztendő múlva már önkormányzati választásokat tar­tanak, és az eddigi tapasztalatok szerint egy kis nacionalista toporzékolás sosem árthat az ellenzéki alakulatoknak, de még a hatalmon levőknek sem. Némi derűlátásra adna okot a kormány tegnapi, parlamentnek küldött leve­le, melyben azt kéri, június végéig fogadják el a kisebbségi törvényt. Csakhogy ne feledjük: éppen az Emil Boc vezette Demokrata Li­berális Párt bizonyult a legfőbb kerékkötőnek néhány évvel ezelőtt, amikor az alakulat kép­viselőinek sorozatos távolmaradása miatt akadt el a jogszabály. Tudjuk, azóta változott a helyzet: az egyre erőteljesebben fellépő, szövetkező ellenzéki pártok fenyegetése miatt a demokraták nem engedhetik meg maguknak, hogy elűzzék szö­vetségeseiket. Csakhogy azt is tudjuk: a farkas szőrét elhullatja, de természetét nem vedli le. Farcádi Botond Lyukas kulcsnak durranása Hófehér lepelbe öltözött a Dél-Hargita­ iszap. A tél a farsang, a vidámság idő- tozó falvakban: Székelyszáldoboson, Er- Csak a Kormos vizének tükre fekete, szaka az erdővidéki Felvidéken, Majd­ dőfülében és Olaszteleken. Ha nem pu- Jobb nevet nem kaphatott volna a folyó, nem a közepébe cseppentünk a vigada- fognak a petárdák, durran a gyufafej, de a mert hát mederágyát koromfeketére szí­­lomnak. Mire vigadhat az itteni ember? farsangnak élnie kell. nezte a Lucs-lápból folydogáló tőzeg­ — kérdezik Bardocon meg a hozzá taró Kisgyörgy Zoltán riportja a 7. oldalon ALBERT LEVENTE FELVÉTELE Fontosnak érzik a magyar állampolgárságot HECSER LÁSZLÓ — - ',r----------------------------------------­ Az alig néhány napja működő baróti Demokrácia Köz­pontot mintegy százötvenen keresték fel Erdővidékről. Legtöbben csak érdeklődnek, puhatolóznak, de már akad, ki eleget tett a formaságoknak, s be is nyújtotta iratcsomó­ját Csíkszeredában. E héttől a régió településeit is felkeresi a központ önkéntescsoportja. Munkájukhoz a polgármes­teri hivatalok és az egyházak segítségére számítanak — mondta­ Zsigmond Zoltán irodavezető. Az érdeklődők zöme húsz­harminc év körüli, de az idő­sebb nemzedékhez tartozók közül is sokan felkeresik a Demokrácia Központot. A fi­atalok közül nagyon kevesen nyilatkozták, hogy azért él­nek a magyar állam által fel­kínált lehetőséggel, mert re­mélik, az állampolgárság megszerzésével az anyaor­szágban könnyebben jutnak munkához. „Az erdővidékiek számára lelkiekben jelent na­gyon sokat az állampolgárság megszerzése. Azt mondják, büszkén vallják magyarságu­kat, s ezt készek esküvel is megerősíteni” — nyilatkozta az irodavezető. A biharcfalvi Szilágyi Vilmos azt mondja, bár neki soha sem­mi haszna nem lesz a magyar állampolgárság megszerzésé­ből, mégis igényelni fogja, mert szülei, nagyszülei is azok vol­tak, s­ úgy érzi, neki is jár. „Édesapám nyolcvanöt eszten­dős, s bár ő négy évig élt a ma­gyar világban, ő most nem kéri visszahonosítását. De én igen. Itt születtem, itt is fogok meg­halni, nem megyek én Ame­rikába se, de szeretném, ha meglenne az állampolgársá­gom. Örvendenék annak is, ha választójogot kapnánk. Elmen­nék én szívesen, a szocialisták nagy bánatára!” Balázs Anna férjével és tizenhat esztendős fiával együtt készül a papírokat leadni: „A férjem és én büszke­ségből kérjük... Még nem tud­juk, hogy a fiam hol tanul to­vább, de szóba került már Magyarország is, így azt hi­szem, neki lenne fontosabb, neki hajthat hasznot a vissza­­honosítás.” Kertész Ibolya is családjának intézi az iratokat. Azt mondja, idős édesanyja nem vállalja már a Csíksze­redába való utazgatást, de szá­mukra és a már Magyarorszá­gon tanuló fiának fontos, hogy megszerezzék a magyar állam­­polgárságot. „Úgy érzem, ez kijár nekünk, erdélyi magya­roknak, ezért számunkra kife­jezetten sokat jelentett a tör­vény megjelenése, és lelki megnyugvást hozott.”

Next