Háromszék, 2011. december (23. évfolyam, 6456-6479. szám)
2011-12-02 / 6456. szám
A megyei tanács nem tágít SZEKERES ATTILA A prefektúra felszólítása ellenére nem vonja vissza Kovászna Megye Tanácsa a népszavazás kiírásáról egy hónappal ezelőtt hozott határozatát. Az erről szóló döntés előkészítése közben érvek és ellenérvek hangzottak el. Az októberi soros ülésen arról határoztak, hogy március 11-re népszavazást írnak ki, megkérdezik a lakosságot: akarja-e vagy sem, hogy módosítsák a jelenlegi Kovászna megye határait, s létrejöjjön a Székelyföld nevű közigazgatási egység. (folytatása a 3. oldalon) Erdővidéken nem kérnek a vízi erőművekből Bardacon és Baconban építene törpe vízi erőművet a Csíkszeredában bejegyzett Pannon Construct Kft. A cég egy éve készíti elő a nem mindennapi beruházást, de Erdőfeld és Magyarhermány lakóit még nem vonta be, elképzeléseit és terveit nem vitatta meg azokkal, akiket közvetlenül érint. A titkolózás ellenszenvet szül: mindenki attól tart, kész tények elé állítják, rájuk akarják erőltetni a nyugalmukat fel- Hecser László rip dúló, legelőiket, termőföldjüket, érintetlen természeti kincseiket veszélyeztető, patakjaik vizét csőbe záró monstrumokat. Míg másnak csupán üzlet az egész, addig nekik ez az életük - vallják. A környezetvédők szerint bármit ígérnek is a befektetők, tetteik nyomát nem lehet eltüntetni, óhatatlanul is sebet ejtenek erdeinken, a patakok medrén, állat- és növényvilágunk visszafordíthatatlanul megváltozik, írja az 5. oldalon Míves munkák Mikulásra Mézeskalács, házi csokoládé, kézzel kötött gyapjúzokni, sapka — kell-e ennél több a Mikulás-csomagba? Aki pedig ennél is tovább tervez, karácsonyra is válogathat azokból a kézművesportékákból, amelyeket a Háromszéki Népművészeti és Kézműves Egyesület tagjai kínálnak a sepsiszentgyörgyi inkubátorházban tegnap megnyitott, ma és szombaton is nyitva tartó Mikulás-vásáron. (folytatása a 3. oldalon) FEKETE RÉKA ALBERT LEVENTE FELVÉTELE ROMÁN SZÉLSŐSÉGESEK Zajos ünneplés Sepsiszentgyörgyön És SZEKERES ATTILA Románia nemzeti ünnepe alkalmából ismét hangoskodott a megyeszékhelyen az Új Jobboldal nevű szélsőséges román szervezet. Két évvel ezelőtt Sepsiszentgyörgyöt választották célpontnak, tavaly Marosvásárhelyen kiabáltak, idén Csíkszeredába igyekeztek, de mivel ott délutánra tűzték ki az ünneplést, s a csíki reggelt túl hidegnek találták, útba ejtették Sepsiszentgyörgyöt is. A mintegy száz ifjú zászlóerdő alatt vonult fel, piros-sárgakék nemzeti és keltakeresztes zöld lobogókat lengetve, „Románia egységes és oszthatatlan, szuverén és független nemzetállam”, valamint ,/ magyar szeparatizmus ellen” feliratot és Avram Iancu-portrékat hordoztak, s jelmondatokat skandáltak: „A román nyelv az egyetlen uralkodó”, „Románok vagytok!”, „Hargita, Kovászna - román föld!" (két évvel ezelőtt még azt kiabálták: Székelyföld - román föld!). (folytatása a 2. oldalon) Tudor Ionescu (balról) vezetésével felvonult az Új Jobboldal r MÁRÓL HOLNAPRA ~*T Decemberi rigmusok A december elsejei székelyföldi rendezvények újfent bebizonyították: sem a magyar többség, sem elöljáróink nem tudják egyelőre megfelelően kezelni a számunkra traumatikusan sorsfordító eseményt. Nincs is könnyű dolgunk, hiszen 1918. december 1-je román, illetve magyar történelmi interpretációja változatlanul a teljes összeférhetetlenség állapotában hibernál. Ha meg valamiről egyetlen, mindkét fél által elfogadott mondatunk sincs, nehéz bármilyen építkezésbe fogni. Egyelőre ott tartunk, hogy Románia nemzeti ünnepe a maroknyi helyi románság számára a közösségi élmény megélésének egyetlen éves alkalma. A magyar többség ünnepeibe meg ők nem akarnak betagolódni, pedig ezek mögött többnyire nincs kirekesztő történelmi emlék. A vázolt helyzetben viszont évek óta ugyanazon folyó hirtelen megáradt szennyében vagyunk kénytelenek tapicskolni ezen a bizonyos napon. Kihasználva a munkaszünetet, visszahúzódunk lakásunkba, kimegyünk kapirgálni falura, netán disznót vágunk önvédelmi gyakorlatként. Egyik sincs előbb a strucc válságkezelő módszerénél. Ha viszont kíváncsiságot és a többségi létben könnyebben mozgósítható toleranciát erőltetve magunkra kimegyünk az utcára, céljaink és meggyőződéseink gyalázásával vagyunk kénytelenek szembesülni. Mert hogyan másként lehet értelmezni a román nyelv egyeduralkodását hirdető rigmust, mint az anyanyelvünk kiirtását célzó merényletet, a Hargita és Kovászna megye román földként való tudatosítását pedig szülőföldünk, önrendelkezési igényünk nem létezőnek nyilvánítását. Rossz arcú ismeretlenek zengik a rigmusokat, a sepsiszentgyörgyi rendőr és csendőr pedig jobb esetben rezzenetlen arccal asszisztál hozzá. Amikor megkérdem, hogy hallja-e, miket szavalnak, az a válasz, hogy őt nem a mondatok értelmezésére küldték ide, és amíg „ nem csinálnak eseményt", addig semmi baja velük. De hasonló ,, távolmaradással” csatlakozik hallgatólagosan az uszító szólamokhoz a kis trikolórt szorongató tömbházbeli román szomszéd is, akinek erről netán a kollektív bűnösség fogalma jutna az eszébe, azt mondom neki: sokkal inkább az elborzasztó tudatlanság és empátiahiány irányába keresgéljen. Jövőre is lesz december elseje. Az idő túlságosan rövid a mindent megoldó tudati átalakuláshoz. Ahhoz talán elegendő, hogy az arra hivatottak megtalálják a törvényes határokat, akár alulról súroló módot, hogy a városhatáron kívülre szorítsák a bennünket gyalázni érkezőket. Ha egyébért nem, mentális egészségünk, komfortérzetünk megőrzése érdekében. Csinta Samu