Háromszék, 2011. december (23. évfolyam, 6456-6479. szám)

2011-12-02 / 6456. szám

A megyei tanács nem tágít SZEKERES ATTILA A prefektúra felszólítása ellenére nem vonja vissza Ko­­vászna Megye Tanácsa a népszavazás kiírásáról egy hónap­pal ezelőtt hozott határozatát. Az erről szóló döntés előké­szítése közben érvek és ellenérvek hangzottak el. Az októbe­ri soros ülésen arról határoztak, hogy­ március 11-re népsza­vazást írnak ki, megkérdezik a lakosságot: akarja-e vagy sem, hogy módosítsák a jelenlegi Kovászna megye határait, s létrejöjjön a Székelyföld nevű közigazgatási egység. (folytatása a 3. oldalon) Erdővidéken nem kérnek a vízi erőművekből Bardacon és Baconban épí­tene törpe vízi erőművet a Csíkszeredában bejegyzett Pannon Construct Kft. A cég egy éve készíti elő a nem min­dennapi beruházást, de Erdő­feld és Magyarhermány lakóit még nem vonta be, elképzelé­seit és terveit nem vitatta meg azokkal, akiket közvetlenül érint. A titkolózás ellenszenvet szül: mindenki attól tart, kész tények elé állítják, rájuk akar­ják erőltetni a nyugalmukat fel- Hecser László rip dúló, legelőiket, termőföldjü­ket, érintetlen természeti kin­cseiket veszélyeztető, patakja­ik vizét csőbe záró monstrumo­kat. Míg másnak csupán üzlet az egész, addig nekik ez az életük - vallják. A környezet­védők szerint bármit ígérnek is a befektetők, tetteik nyomát nem lehet eltüntetni, óhatatla­nul is sebet ejtenek erdeinken, a patakok medrén, állat- és nö­vényvilágunk visszafordítha­tatlanul megváltozik, írja az 5. oldalon Míves munkák Mikulásra Mézeskalács, házi csokoládé, kézzel kötött gyapjúzokni, sapka — kell-e ennél több a Mikulás-csomagba? Aki pedig ennél is tovább tervez, karácsonyra is válogathat azokból a kézművesportékákból, amelyeket a Háromszéki Népművészeti és Kézműves Egyesület tagjai kínálnak a sepsiszentgyörgyi inkubátorházban tegnap megnyitott, ma és szombaton is nyitva tartó Mikulás-vásáron. (folytatása a 3. oldalon) FEKETE RÉKA ALBERT LEVENTE FELVÉTELE ROMÁN SZÉLSŐSÉGESEK Zajos ünneplés Sepsiszentgyörgyön És SZEKERES ATTILA Románia nemzeti ünnepe alkalmából ismét hangosko­dott a megyeszékhelyen az Új Jobboldal nevű szélsősé­ges román szervezet. Két év­vel ezelőtt Sepsiszentgyör­­gyöt választották célpont­nak, tavaly Marosvásárhe­lyen kiabáltak, idén Csíksze­redába igyekeztek, de mivel ott délutánra tűzték ki az ün­neplést, s a csíki reggelt túl hidegnek találták, útba ejtet­ték Sepsiszentgyörgyöt is. A mintegy száz ifjú zászlóerdő alatt vonult fel, piros-sárga­­kék nemzeti és keltakeresz­tes zöld lobogókat lengetve, „Románia egységes és oszt­hatatlan, szuverén és füg­getlen nemzetállam”, vala­mint ,/­ magyar szeparatiz­mus ellen” feliratot és Av­ram Iancu-portrékat hordoz­tak, s jelmondatokat skan­dáltak: „A román nyelv az egyetlen uralkodó”, „Romá­nok vagytok!”, „Hargita, Kovászna - román föld!" (két évvel ezelőtt még azt kiabálták: Székelyföld - ro­mán föld!). (folytatása a 2. oldalon) Tudor Ionescu (balról) vezetésével felvonult az Új Jobboldal r MÁRÓL HOLNAPRA ~*T Decemberi rigmusok A december elsejei székelyföldi rendezvé­nyek újfent bebizonyították: sem a magyar többség, sem elöljáróink nem tudják egyelőre megfelelően kezelni a számunkra traumat­iku­san sorsfordító eseményt. Nincs is könnyű dolgunk, hiszen 1918. december 1-je román, illetve magyar történelmi interpretációja vál­tozatlanul a teljes összeférhetetlenség állapo­tában hibernál. Ha meg valamiről egyetlen, mindkét fél által elfogadott mondatunk sincs, nehéz bármilyen építkezésbe fogni. Egyelőre ott tartunk, hogy Románia nem­zeti ünnepe a maroknyi helyi románság szá­mára a közösségi élmény megélésének egyet­len éves alkalma. A magyar többség ünnepe­ibe meg ők nem akarnak betagolódni, pedig ezek mögött többnyire nincs kirekesztő törté­nelmi emlék. A vázolt helyzetben viszont évek óta ugyanazon folyó hirtelen megáradt szennyében vagyunk kénytelenek tapicskolni ezen a bizonyos napon. Kihasználva a mun­kaszünetet, visszahúzódunk lakásunkba, ki­megyünk kapirgálni falura, netán disznót vá­gunk önvédelmi gyakorlatként. Egyik sincs előbb a strucc válságkezelő módszerénél. Ha viszont kíváncsiságot és a többségi létben könnyebben mozgósítható toleranci­át erőltetve magunkra kimegyünk az utcá­ra, céljaink és meggyőződéseink gyalázá­­sával vagyunk kénytelenek szembesülni. Mert hogyan másként lehet értelmezni a román nyelv egyeduralkodását hirdető rig­must, mint az anyanyelvünk kiirtását célzó merényletet, a Hargita és Kovászna megye román földként való tudatosítását pedig szülőföldünk, önrendelkezési igényünk nem létezőnek nyilvánítását. Rossz arcú ismeretlenek zengik a rigmuso­kat, a sepsiszentgyörgyi rendőr és csendőr pedig jobb esetben rezzenetlen arccal asszisz­tál hozzá. Amikor megkérdem, hogy hallja-e, miket szavalnak, az a válasz, hogy őt nem a mondatok értelmezésére küldték ide, és amíg „ nem csinálnak eseményt", addig semmi ba­ja velük. De hasonló ,, távolmaradással” csatlakozik hallgatólagosan az uszító szóla­mokhoz a kis trikolórt szorongató tömbház­­beli román szomszéd is, akinek erről netán a kollektív bűnösség fogalma jutna az eszébe, azt mondom neki: sokkal inkább az elbor­­zasztó tudatlanság és empátiahiány irányába keresgéljen. Jövőre is lesz december elseje. Az idő túl­ságosan rövid a mindent megoldó tudati át­alakuláshoz. Ahhoz talán elegendő, hogy az arra hivatottak megtalálják a törvényes hatá­rokat, akár alulról súroló módot, hogy a vá­roshatáron kívülre szorítsák a bennünket gyalázni érkezőket. Ha egyébért nem, mentá­lis egészségünk, komfortérzetünk megőrzése érdekében. Csinta Samu

Next