Háromszék, 2012. szeptember (24. évfolyam, 6682-6706. szám)

2012-09-11 / 6690. szám

f­ü­g­g­e­t­l­e­n " Ára: 1 lej Előfizetőknek: 77 bani napilap XXIV. évfolyam 6690. szám aromsze N­apirenden a Mikó-ügy A héten még tart a Székely Mikó Kollégium védelmé­ben gyűjtött, az elítéltekkel szolidarizáló aláírások össze­sítése, azt már tudni lehet, hogy az interneten megha­ladta a tízezret a támogatók száma, az Igazság napján, szeptember elsején pedig több mint 6500-an írták alá az íveket. Négyezernél több aláírás gyűlt Kolozsváron és több ezer Marosvásárhelyen a Félszigeten. Most szedik össze az egyházak, települések által gyűjtött támogató kézjegyeket, pontos adatokat jövő hétre ígértek. (folytatása a 2. oldalon) RMDSZ-ES PARLAMENTIJELÖLT-ÁLLÍTÁS Tizen­hat székért J© FARKAS RÉKA ... Háromszéken a négy képviselői helyre öten pályáz­nának az RMDSZ színeiben, a két szenátori tisztségért szintén öten szállnának versenybe. Tegnap 14 órakor zárult a jelentkezés, a széki és megyei testületek szep­tember 27-ig határoznak arról, kik lesznek a szövetség jelöltjei a december 9-i parlamenti választásokon. A háromszéki szervezetek összevonásakor, átszervezé­sekor úgy alakították ki a szé­ki szervezeteket, hogy azok megegyezzenek a választási körzetekkel, így most egysze­rűsödött a jelöltek kiválasztá­sa is, magyarázta Tamás Sándor megyei elnök. (folytatása a 2. oldalon) 2012. szeptember 11., KEDD V­árakozó Feldoboly Huszonkettedik esztendeje, hogy lapunk rendszeresen látogatja a Bodzai-hegyek lábánál gyümölcsfa­tengerben meglapuló falut, pillanat­képeket rajzol, melyek metszetét ad­ják a kistelepülés életének. A két év­tized alatt eget rengető események nem történtek a faluban, pedig az itt lakók mindig a gyökeres változások­ra várnak. Ami szép, jó és emlékeze­tes volt, azt az egyik kezünkön meg tudjuk számolni. A többi idő várako­zásokkal telt, azzal telik ma is. Ezért nevezik magukat a falu lakói várako­zó Dobolynak. ALBERT LEVENTE FELVÉTELEI Bővül a Református Kollégium • FEKETE RÉKA A hivatalos tanévnyitó előtt egy héttel, szombaton Székelyudvarhelyen tartották a Kárpát-medencei re­formátus iskolák közös tanévnyitóját, amelyen a sepsi­szentgyörgyi Református Kollégiumot két tanár és két diák képviselte. A református előkészítő osztály a Tanulók Házában felújított terembe költözik, s ezzel megkezdődik az elemi tagozat kiépítése. A vártemplomi reformál­lamosítás utáni években tus egyházközség tulajdonát még egy ideig általános is­képező, Kós Károly által tér- kólaként működött, majd a vezett épületben 1931-ben pionírháznak, később a Ta­­kezdte meg működését az aulók Házának adott ott­­egyházi elemi iskola, az ál- hont. Emeleti termeiben je­lenleg is a tanulók ingyenes kori foglalkozásait tartják, de a tulajdonos református egyház idéntől a földszintre beköltöztette a Református Kollégium előkészítő osztá­lyát. Az érdeklődés nem ma­radt el, a beiratkozott hu­szonöt gyermek mellett még két jelentkező számára kü­lön engedélyért folyamodott az iskola. (folytatása a 3. oldalon) Í­MÁRÓL HOLNAPRA ? Hová vezet a román út? Ha bennünket kérdeznének azok a ma­gyarországi ellenzéki politikusok, akik fölöt­tébb nagy vehemenciával estek neki Orbán Viktornak, miután a miniszterelnök határo­zottan visszautasította a Nemzetközi Valu­taalap olyan jellegű követeléseink teljesíté­sét, mint a nyugdíjak csökkentése, adók emelése, privatizáció - mi bizony részlete­sen beszámolnánk tapasztalatainkról. Elmondhatnánk például, hogy nem afféle kommunikációs trükk a fekete lista, bizony, az IMF korifeusai szigorú könyvelőkként csak számokat látnak, mögöttük húzódó emberi sorsot, családi drámát nem. Közölnénk a sze­gény emberekért oly képmutató módon aggó­dó magyar szocialistákkal, liberálisokkal, hogy igen, minálunk meg is valósították mindezt: leépítések, elbocsátások történtek, negyedével csökkentették az állami alkalma­zottak fizetéseit, a nyomor szélére taszítva pedagógusokat, köztisztviselőket. Felidézhet­nénk, hogy a nyugdíjak csökkentése sem affé­le népriogató, felelősséghárító taktika: 15 százalékkal vágták volna vissza azokat is, ha az alkotmánybíróság többségi szavazattal nem akadályozza meg az embertelen intézke­dést. Ha valóban kíváncsiak volnának, és az ország bajai iránti aggodalom ösztönözné őket, mesélhetnénk nekik arról, milyen is az, amikor egy állam olcsónak tűnő hitelért cse­rébe feladja szuverenitását, elfogadja, hogy idegenből érkező pénzügyi guruk döntsenek arról is, milyen arányban kell drágítani a vonatjegyet, a földgázt, a villanyáramot, mennyit kell fizetnünk az orvosi vizsgálatért, mikor kinek kell eladni a még állami tulaj­donban maradt vagyont, vállalatokat. Részletesen kifejthetnénk, hisz a magunk bőrén éreztük, hová vezet az a kizárólag meg­szorításokra épülő gazdaságpolitika, amely nem sérti a nagytőke érdekeit, a válság min­den terhét a dolgozókra, a helyi vállalkozók­ra, a kisemberekre hárítja. Őszintén bevalla­­nánk: nem vigasztal bennünket, hogy szegé­nyek vagyunk, de a bankok nem fizetnek tran­zakciós adót, hogy egyre nehezebben élünk, de a multik nem panaszkodnak, hogy kilátás­talan a fiatalok helyzete, de a telefontársasá­gok virulnak, hisz nem kell távközlési adót fi­zetniük. Figyelmeztethetnénk: ez az út szociá­lis zavargásokhoz és politikai krízishez vezet, mely odáig fajulhat, mint minálunk, hogy a jogállamiság alapjait rombolják holmi politi­kai kalandorok. Tudjuk, milyen az, amikor az ország vezetése szolgalelkűen fejet hajt a nemzetközi pénzintézetek képviselői előtt - és tudjuk azt is, milyen az, amikor tehetetlensé­gük leplezése céljából, jobb híján, olcsó, avítt nacionalizmust próbálnak újraéleszteni a bu­karesti kormányzók, kik magyarellenes intéz­kedéseik mellett nem átallják kioktatni az eu­rópai vezetőket anélkül, hogy bár egyetlen saját kezdeményezésük, halovány elképzelé­sük lenne a jövőről. S bár nem kérdeznek, mégis elmondjuk: hihetnek nekünk, Orbán Viktorék nem ezt az utat választották. Farcádi Botond

Next