Háromszék, 2012. december (24. évfolyam, 6760-6780. szám)

2012-12-03 / 6760. szám

Létrehozzák Székelyföld külügyi szolgálatát „Székelyföldért megmozgatjuk Európát” - a Székely Nemzeti Tanács soros küldöttgyűlésének jelmondata. Ennek jegyében a testület elfogadta egyebek mellett az Európai Unió belső bővítésére vonatkozó, illetve a szé­kelyföldi külügyi szolgálat létrehozásáról szóló határo­­ zatot. A 162 széki küldött a ma­rosvásárhelyi Kultúrpalotá­ban a csíksomlyói harangok zúgására kezdte el munka­ülését. Csíki Sándor, frissen választott marosszéki elnök (Bíró Zsolt korábbi széki el­nök az MPP élére választása után mondott le) a múlt század eleji budapesti szé­kely küldöttek felszólalásait idézve jelezte, hogy a szé­kelykérdés kezelésében lé­nyeges előrelépés azóta sem történt. (folytatása a 2. oldalon) Klárik—Toró nyílt vita A Háromszék napilap nyílt vitát szervez Klárik László és Toró T. Tibor, az RMDSZ, illetve az Erdélyi Magyar Néppárt sepsiszéki-erdővidéki szenátorjelöltje részvételével december 4-én, kedden este hat órától a sepsiszentgyörgyi Orchidea Events rendezvényterem­ben. Moderátor: Farcádi Botond, a Háromszék főszer­kesztője. A jelöltek többek között a következő témakö­rökben fejtik ki elképzeléseiket: vidék- és gazdaságfej­lesztés; nyelvi jogok, oktatás; autonómiatörekvések; régióátszervezés; alkotmánymódosítás; a többi magyar politikai szervezettel való viszony. Mivel a helyek szá­ma korlátozott, kérjük a vitán részt venni szándékozó­kat, ma déltől jelentkezzenek meghívóért lapunk szer­kesztőségében. Olvasóink kérdéseket is megfogalmaz­hatnak a jelöltekhez, ezeket kedd délig várjuk szer­kesztőségünk e-mail címére, a hpress@3szek.ro-ra. A karnagy örök emlékére is BOKOR GÁBOR Egész napos rendezvénysorozattal emlékeztek szombaton néhai Kelemen Antalra (1946, Kézdialmás - 2011, Réty), a rétyi Kováts András Fúvószenekar karnagyára, a rétyi Antos János-iskola nyugalmazott igazgató-tanárára, a magyar zenekultúra jeles képviselőjére. A rétyi Kelemen-portán megszokott volt megemlékező misén. Isten háza megtelt, a a sürgés-forgás, de a tavaly decemberben család mellett zenészek, régi ismerősök, ha­­ott összegyűlt tömeg rosszat sejtetett, ba­­rátok gyűltek össze imádkozni az elhunyt csúztatni jöttek a szeretett karnagyot, peda- lelkéért. Az istentiszteleten közreműködött gógust, közéleti személyiséget - mondta Szabó Mihály nyugalmazott zenetanár, aki Nagy László Eörs plébános a szentivánfa­ csodálatos fuvolamuzsikájával varázsolta borfalvi katolikus templomban, a Kelemen és a jelenlévőket. Antal halálának első évfordulóján celebrált (folytatása a 3. oldalon) Leleplezik Kelemen Antal kopjafáját A SZERZŐ FELVÉTELE Várakozásnak ideje eljött, várni cso­dát, hétköznapit is akar, és várni betelje­sedést, mához erőt, holnaphoz hitet adót. Ekként várakozott több száz fős tömeg tegnap este az adventi koszorú első láng­jának fellobbanására, gyerekek zömmel, apuka nyakában, anyuka ölében, vagy csak topogva csendben, gyertya kezük­ben, és valami feszült figyelem szemük­ben, várakozásnak ideje, lészen-e csoda, lészen-e láng, s az égből száll-e alá, mint mesékben. S akkor rázendítenek óvodá­sok, nagycsoportosok már a Hófehérke Napközi Otthonban, csupa kis Mikulás­sapkás emberpalánta, ég a gyertya, ég, zengik messze hangzón, szavalnak is, s ha szó bennakad, segít óvó néni - ha a kéttucatnyi apróságét nem is, bár az ő ne­vüket illik felemlíteni: Zoltáni Zsuzsanna, Sánta Kinga, Siklódi Terézia. Ilyenkor illik a kéziféket behúzni, rohanás helyett kiscsaládunkra, szü­lőkre, gyerekekre és nagy családunkra, a város közösségére figyelni - kezdte beszédét Antal Árpád polgármester. Karácsony előtt illik végiggondolni mindannyiunknak, ki mit hagyott ma­ga mögött, ilyenkor mindenki önma­gába nézzen, bocsánatot kérjen azok­tól, kik szeretetéből kevesebbet kap­tak, és most szeretetét azokra fordítsa, akik legfontosabbak számára. (folytatása a 3. oldalon) Lángról lángra Advent Sepsiszentgyörgyön ALBERT LEVENTE FELVÉTELE IÓVÁRY O. PÉTER IMÁRÓL HOLNAPRA ~­ Járulékos veszteség Éleződik a harc a választási kampány utolsó napjaiban, ha az előző hetekben a magyar pártok sakkjátszmája folytán in­kább a közös fellépésen volt a hangsúly - például a nemzeti jelképeink védelme vagy az autonómiatüntetés ügyében a cél­egyenesben immár a nehéztüzérséget is be­vetik a versengők. S bár Háromszéken még mindig határozottan kulturáltabb módsze­reket alkalmaznak a választópolgárok meggyőzésére, mozgósítására, mint Erdély más régióiban, ahol az RMDSZ elsősorban riogatásra, a megfélemlítésre, az érzelmi zsarolásra épít, az elmúlt napokban mife­lénk is veszített eleganciájából e küzdelem - ami önmagában nem is lenne oly nagy gond, ha nem állna fenn annak kockázata, hogy december 10-e után is soká vérző se­beket ejtenek egymáson a vetélytársak. Az első kellemetlen meglepetést az ed­dig afféle Akhilleuszként tartalékolt Antal Árpád okozta meglehetősen hatásvadász, lemondását lobogtató nyilatkozatával, melyben a felelősségvállalás ürügyén, fö­löttébb aggódó hangon, mintha az egypárt­­rendszer „áldásait ” sírná vissza, amikor azt ígéri: azon dolgozik majd, hogy többet ne kelljen két magyar párt között dilem­­mázniuk az erdélyi magyaroknak, miköz­ben előrántja a román kártyát, és rendület­lenül szajkózza, románokat támogat, aki a Néppártra voksol. Ha Kovács Péter RMDSZ-főtitkár mond ilyet, talán hírérté­ke sincs a dolognak, megszoktuk immár: a szövetség csúcsvezetése egyszerűen nem hajlandó elfogadni, hogy az RMDSZ-en kí­vül is lehet élet. A szövetség ellenzékével is megannyi kérdésben szót értő, integratív személyisége okán is népszerű polgármes­tertől azonban mintha nem ezt várnák a sepsiszentgyörgyiek. Valószínűleg mozgó­sító erővel bír a lemondás lehetőségét fel­vető kijelentés, és az is tény, hogy zavart keltett a néppártiak táborában — jó példa erre némiképp a sarokba szorított kutya vergődésére emlékeztető EMNP-s reakció, melyben Antal Árpád nyakába próbálták varrni a december elseje okán kiaggatott román zászlókat. De mindezek ellenére is kérdés: megéri-e ilyen teátrális, manipula­tív eszközökhöz folyamod­k a pillanatnyi po­litikai haszonért eljátszani a sokakban élő reményt, hogy Háromszékről indulhat majd a magyarság újfajta, nem kizárólagosság­ra, hanem együttműködésre épülő egységé­nek megteremtése a nemzeti ügyek iránt elkötelezett, a pártérdekeken felülemelked­ni képes vezetők segítségével? Vajon nem lesz nagyobb a választási kampány ilyetén járulékos vesztesége, mint maga az esetleges győzelem? Farcádi Botond

Next