Háromszék, 2014. január (26. évfolyam, 7084-7107. szám)

2014-01-13 / 7091. szám

AZ IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁSÉRT AGGÓDNAK Amerikai intés Romániának Az Egyesült Államok mélyen érdekelt a román jogál­lamiság, igazságszolgáltatás és átláthatóság megerő­sítésében - jelentette ki Victoria Nuland, az amerikai külügyminisztérium európai és eurázsiai ügyekért felelős államtitkár-helyettese Bukarestben szombaton, miután megbeszélést folytatott Titus Corlăţean kül­ügyminiszterrel. Nuland rámutatott: az Egyesült Államok szabad kereskedelmi megállapodást tervez az Európai Unióval, ebben a vonatkozásban fon­tosak számára az amerikai­román gazdasági kapcsola­tok, épp ezért Amerika mé­lyen érdekelt a romániai re­formok folytatásában és Románia demokratikus fej­lődésében. „Az Egyesült Államok számára erős, gya­rapodó és demokratikus Ro­mánia a legjobb partner” - szögezte le Nuland. Közös sajtónyilatkozata­ik alkalmával Titus Corlă­ţean azt hangsúlyozta: örül Nuland látogatásának, ame­lyet úgy értelmez, hogy az Egyesült Államok számára is fontos a Romániával megkötött stratégiai part­nerség. (folytatása a 2. oldalon) Tüntetnek a rétyi beruházás ellen Közösségi érdekképviselet helyett a közösség jövőjének tönkretételét választotta Kovászna Megye Tanácsa, amikor a december 24-én kiállított építkezési engedélyével zöld utat adott a rétyi fűrésztelep megépítésére - összegzett hét végi közleményében az Indigó csoport. A civil tömörülés éppen ezért szerdán utcai megmozdulásra hívja az osztrák Holzindustrie Schweighofer csoport háromszéki beruhá­zását kifogásolókat. Részletek a 2. oldalon SEPSISZENTGYÖRGYI UNITÁRIUS TEMPLOM A vallásszabadság ünnepe KISGYÖRGY ZOLTÁN Magasan meghaladta a mai erdélyi és hazai lelkiismere­­tiszabadság-gyakorlatot az a vallásszabadsági törvény, amelyet az 1568-as erdélyi országgyűlésen meghirdettek a rendek törvényhozói - hangsúlyozta tegnap ünnepi szószé­ki beszédében tiszteletes Kovács István sepsiszentgyörgyi unitárius lelkész -, mert napjainkban is olyan események zajlanak, amelyek során üldözik azt a felfogást, amely to­leranciával és türelemmel viseltetik a faji, a nemzeti, nyel­vi másság irányában. (folytatása a 3. oldalon) A SZERZŐ FELVÉTELE A DON-KANYARBAN ELESETT HONVÉDEKRE EMLÉKEZTEK A KATROSÁBAN Főhajtás a hősök előtt A magyar történelem egyik legnagyobb véráldozattal járó ütközetére, a het­venegy évvel ezelőtti doni katasztrófára emlékeztek szombaton a Katrosában tavaly felavatott nagyméretű kettős keresztnél, ahol mintegy százötven érdeklődő jelenlétében, a Kézdiszéki Székely Tanács szervezésében a Don-ka­­nyar harcait idézték fel, és hajtottak fejet az ott elesett honvédek emléke előtt. Az eseményen a Székely Nemzeti Tanács, az Erdélyi Magyar Néppárt, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Moz­galom, a Kézdivásárhelyi Nők Egye­sülete, a Magyar Ifjúsági Nemzeti Tanács (Minta), az Erdélyi Magyar Ifjak, az Erdélyi Vitézi Rend Országos Törzs­kapitánysága, a Történelmi Vitézi Rend székelyföldi állománya, a Történelmi Vitézi Rend sepsiszéki és kézdiszéki ál­lománya, a Történelmi Vitézi Rend Bar­­doc-Miklósvárszéki állománya, a béla­­falvi Tuzson János Hagyományőrző Egyesület és az ozsdolai Sáros Köz­birtokosság is képviseltette magát. Díszőrséget állt Boldizsár Béla ha­gyományőrző százados és egyik gyalo­gos katonája, valamint két honvéd egyenruhába öltözött ifjú. Hetvenegy esztendővel ezelőtt a Don-kanyarban napok alatt szinte telje­sen megsemmisült a kétszázezres II. Magyar Királyi Hadsereg. 1943. január 12-e reggelén indult a II. világháború számunkra sorsdöntő ütközete. A min­dent elsöprő szovjet rohamnak a magyar honvédek - amíg tehették - ellenálltak, de a túlerővel nem bírtak. Pontos adatot ma sem lehet tudni, de hadtörténészek szerint 100-150 ezer magyar katona esett el, került fogságba vagy sebesült meg a harcokban és a mínusz negyven fokos orosz télben a visszavonulás során. (folytatása a 3. oldalon) IQCHOM ISTVÁN IMÁRÓL HOLNAPRA. Kié a föld? Hatalmas indulatokat szült Románia-szerte a magyar gazdasági attasé szerencsétlen nyilatkozata, azóta sem akadnak le a témáról az ügyeletes nemzetféltők, abszur­dabbnál abszurdabb kirohanásokkal óvják Erdélyt, „ az ősi román földet", ravaszul manipulálnak, újra és újra gerjesztik a magyarellenes indulatokat. Január elsejétől Románia is kénytelen volt liberalizálni a földeladást, lejárt a hétéves türelmi idő, így ettől az időpont­tól külföldi állampolgárok szabadabban vásárolhatnak me­zőgazdasági területeket, erdőket. Év végén kutyafuttában át­nyomtak a parlamenten egy rossz törvényt, amely bizonyos fékeket tartalmazott, de az államelnök visszaküldte felülvizs­gálatra, hát most szabad a pálya - aggodalmaskodnak sokan. Mintha felednék, hogy tulajdonképpen eddig sem volt aka­dály a külföldiek előtt, csupán be kellett jegyezniük Romá­niában egy céget, és az nyugodtan bérelhetett, vásárolhatott termőföldeket, annyit, amennyit akart. Nem véletlen, hogy most, a botrány kirobbanásakor az ország 9,4 millió hektáros mezőgazdasági területéből egymillió már más államok pol­gárainak tulajdonában van, kétmilliót szintén idegenek ellenőriznek, egyelőre csak bérlőként. S eme listán egyálta­lán nem járnak élen a magyarországiak. A felvásárolt földek 23 százaléka olasz, 15 százaléka német, 10 százaléka arab országokból érkezettek tulajdonában van, magyar vásárló, bérlő eddig 8 százaléknyira akad. Aki akarta, vehette eddig is a drága román földet, s hogy immár magánszemélyként is megteheti, sokat nem oszt vagy szoroz. A román hatóságok nagyon későn ébredtek fel, hogy életképes agrárpolitika hí­ján szépen, lassan kifogy a talaj a lábuk alól, nem teremtet­ték meg azt a támogatási rendszert, amely a föld megmű­velésére ösztönözné a polgárokat, így szabadulnak attól, eladják, kiadják területeiket. S lám, a román állam képviselői, a mindig lesben álló ügyeletes hőbörgők ahelyett, hogy azon gondolkodnának, miként lehetne vonzóvá, a kisgazdák számára is jövedelme­zővé tenni a mezőgazdasági munkát, azért aggódnak, hogy a magyarok darabonként szerzik vissza Erdélyt, a magyar ál­lam segédletével kaparintják meg területét. Ismét előkerült a régi lemez, sorjázzák, hogy a magyarok épületek, területek sokaságát kaparintották meg a visszaszolgáltatás során, na­­cionálkommunista szlogenekkel már-már visszaállamosítást követelnek, s valahogy a lényegről, a miértről hallgatnak. Nem hajlandóak bevallani, pedig ismerik a történelmi tényt: Erdélyben a magyar egyházak, egykori földbirtokosok, gró­fok, bárók, kisnemesek, szabad székelyek stb. tulajdonlották az ingatlanvagyon jelentős részét. S erről birtoklevelek ta­núskodnak. Nem beszélnek erről, hisz maguk kérdőjeleznék meg: akkor mi közük ehhez a földhöz? Jó lesz figyelni, jó lenne összezárni sorainkat, mert le­het, a magyarellenes össztűz egy sokkal alattomosabb, veszélyesebb tervet hivatott leplezni. Olyan szándékokat forralhatnak boszorkánykonyhájukban, amelyek megma­radásunkat veszélyeztethetik. farkas Réka 2014. január 13., XXVI. évfolyam 7­091. szám remsze HÉTFŐ

Next