Háromszék, 2015. október (27. évfolyam, 7611-7637. szám)

2015-10-09 / 7618. szám

áromszék 2015. OKTÓBER 9., PÉNTEK KÖZELET Ha felcsapnak a lángok Nemrég Bölönben kigyulladt, s teljesen leégett egy istálló. A kárt szenvedő gazdálkodó többéves munkájának haszna ment tönkre: jól karbantartott épülete vált használhatatlanná, mellette pe­dig több tucat szarvasmarha téli takarmánya lett az enyészeté. Az ügy okán erdővidéki polgármes­tereket kérdeztünk meg, fel vannak-e készülve, illetve milyen felszereléssel, mennyire gyorsan tudnak közbelépni, ha a vörös kakas felüti fejét a közigazgatásuk alatt álló területen. FOTÓ: ALBERT EGON HECSER LÁSZLÓ • A baróti polgármesteri hivatalnak két tűzoltási feladatokat is ellátó alkalmazottja van, mellettük pedig baj esetén önkéntesek­re és a várossal szerződéses viszonyban álló nagyajtai, baconi és bardoci önkor­mányzat tűzoltócsoportjára is számíthatnak. A tűzesetek száma évről évre csökken - tudtuk meg a hivatal mun­katársától, Dénes Ildikótól volt esztendő, amikor tizen­három esetben kellett közbe­lépniük, ám idén alig három riasztást kaptak. Lázár-Kiss Barna András polgármester szerint em­bereik felkészültek, hivatá­suknak tekintik a segítést, s a riasztást követően 15-20 percen belül indulni tud­nak. A hivatal rendelkezé­sére két tűzoltóautó áll, ám egyiken, a nemrég adomány­ként Németországból kapott járművön nincs víztartály, úgy ahhoz olyan utánfutót kell beszerezniük, amelyik segítségével egy hatezer li­teres tározót tudnak szállí­tani. „Autóink régiek, de elő vannak készítve, tartályaik üzemanyaggal és vízzel is folyamatosan tele, fűtött ga­rázsban állnak, bármikor bevethetőek. Azon is dol­gozunk, hogy a városban növelni tudjuk a vízcsapok számát, hiszen rácsatlakoz­va vagy onnan feltöltve a tartályokat sokkal hatéko­nyabbak lehetünk. A me­gyei tanáccsal és a környék önkormányzataival közösen építendő katasztrófavédel­mi központ elkészítéséhez a pénz biztosított, remélhe­tőleg idén alapozunk, s jövő esztendőben be is fejezzük. Általa sokkal nagyobb biz­tonságban érezhetjük majd életünket és értékeinket” - nyilatkozta a városvezető. Hogy ne ismétlődjék meg újra A bölönieknek lelkes önkén­tescsoportja van: ha a szükség úgy hozza, nemcsak Nagyajta, de Bárót is számíthat önzet­lenségükre (legutóbb az EX­­FOR-nál kiütött tűzhöz vonul­tak egy emberként segíteni), sőt, az Oltón is átkelnek, ha Apácán vagy Szászmogyoró­son lesz hirtelen baj. Legutóbb mégsem tudtak az elvárásoknak megfelelni, mi­vel a több mint tíz éve Bodza­­fordulóról kapott - már akkor is negyvenéves - tűzoltókocsi­juk karbantartását régóta nem tudták megoldani, csak kézi erővel menthették a menthe­tőt. Sikó Imre polgármester vé­leménye szerint a riasztás már későn, csak akkor érkezett, amikor messziről is látszott az istállóból felszálló füst. Az elöl­járó úgy nyilatkozott, mindent elkövet, hogy még egyszer ne fordulhasson elő, segítségükre szorul valaki, s azt ne tudják legalább részben helyileg or­vosolni. „Néhány éve a megyei tűzoltóság egyik kiöregedett kocsijára pályáztunk, majd azon voltunk, hogy külföldi tűzoltóságoktól általuk már leírt, de itt még sokáig hasz­nálható járművet szerezzünk. A megyétől talán Hidvég kapta meg az autót, a külföldi együtt­működés pedig nem jött össze, most pályázati úton készülünk beszerezni új, legalábbis ne­künk annak számító kocsit. Remélem, hamarosan sikerrel járunk, mert mint a mostani példa is mutatta, igencsak se­bezhetőek vagyunk. Abban is bízom, hogy a baróti központú tűzoltóegység is minél gyor­sabban megépül; ha a hivata­los tűzoltók vigyáznak ránk, nyugodtabb mindennapok elé nézhetünk” - mondotta Bölön polgármestere. Önkéntesekre építenek a községek Bardoc 1986-os, mindössze há­rom köbméteres víztartállyal rendelkező gépkocsija is ela­vult már, de Balázsi Dénes pol­gármester azt ígéri, a helyzet hamarosan változik: a LEADER- egyesület következő kiírásán modern, legalább tízezer lite­res kocsira pályáznának. Vargyas az Esztergomtól adományként kapott 1987-es kocsival tud szükség esetén köz­belépni. A gépjármű nem volt teljesen üzemképes, de a bölöni esetet figyelmeztetésként fogták fel, ezért alaposan átvizsgálták, új akkumulátort szereltek be, s hogy az eldugottabb helyekre is el tudjanak jutni, kézi szivattyú­kat is beszereztek - tudtuk meg Ilkei Ferenc polgármestertől. Nagybacon rendelkezésé­re egy harmincöt esztendős, de üzemképes gépjármű áll. A községközpontban tizennyolc önkéntest tartanak számon, a község többi falvában néhány főből áll a segítségkérés esetén riasztható csoport. Magyarher­­mányban és Szárazajtán vízcsa­pokat is szereltek az út mentén, hogy hatékonyabban tudjanak közbelépni, ha a szükség úgy hozza - tudtuk meg Simon And­rás polgármestertől. Nagyajta elöljárója, Bihari Edömér elégedett a bölönieket legutóbb is segítő tűzoltócsoport­jával, amely a sepsiszentgyörgyi lánglovagok megérkezéséig a pusztító lángok továbbterjedé­sében vett részt. „Délután három óra felé hívták az alpolgármes­tert, megszólaltattuk a hivatal szirénáját, önkénteseink perce­ken belül ott voltak, s indulhat­tak is segítséget nyújtani. Most egy kicsit tudtunk segíteni, de igazán hatékony közbelépésre csak akkor számíthatunk, ha Baróton megépül a tervezett köz­pont” - nyilatkozta. kármentő Maros­fői tanácskozás A nemzetféltők marosfői találkáján újólag kiderült, amit eddig mi is tudtunk, mindenki tudott ebben az országban, jelesül, ijt,hogy Románia e térségében élő románokat diszkriminálják, marginalizálják, és nincs jogegyenlőség. Hogyan lehet még min­dig ilyesmit eltűrni, mikor a magyarok már több mint ezer éve ezt művelik Erdélyben. Sőt, királyaik már a második évezred első felében kiterjesztették hatalmukat Moldvára és Havasalföldre is, és csak vazallusként tartották számon azon tartományok vajdáit, királyait. Kész csoda, hogy a román származásúnak tartott Hunyadi Jánost a magyar királyság hadvezérévé engedték avanzsálni és fia, Mátyás Magyarország királya lett. Náluk jobb magyart nem is találhattak volna, ezért voltak rákényszerülve erre a kompromisszumra. Ráadá­sul még most is, a Román Hírszerző Szolgálat 2014-es jelentéséből az derül ki, hogy Magyarország máig is folytatja alantas praktikáit és emiatt nőtt a „magyarveszély”. Tiszta szerencse, hogy már csak két és fél megyében uralkod­nak a székely-magyarok, választott vezetőikkel az élen, de remél­hetőleg már nem sokáig. A nagy nemzetmentők tesznek erről. Maga a hadügyminiszter, Mircea Duşa látogatott el a maros­fői tanácskozásra, és bár nyíltan nem mondta, de ha kell, fegyver­rel is megvédi az itt élő védtelen románokat. A dús fantáziájú Duşa elpanaszolta, hogy ha a kisebbségiek képviselői megszereznek egy mandátumot vagy magas állami tisztséget, akkor galád módon ünnepélyesen felesküsznek az al­kotmányra, s amit azután tesznek, rögtön ellentmondásba keve­redik az alaptörvénnyel. Ráadásul uszítanak, hányják a szalmát a tűzre, mikor nálunk még a tarlóégetés is szigorúan tilos. Dicséretes lenne, ha az első ilyenszerű kihágásnál rögtön menesztenék az aljas szándékú hamis eskütevőt. Helyette meg egy román nemzetiségűre kellene bízni azok képviseletét, akik az elcsapottat megválasztották, aki amúgy is sokkal jobban tudná, mi jár a magyaroknak. Nem volt jobb, mikor a magyar községek majd mindegyikébe román polgármestereket neveztek ki? Nem volt uszítás, mindenki meg volt elégedve és hallgatott. A hadügyminiszter hangsúlyozta azt is, hogy egy kisebbség­nek (no melyiknek?) tiszteletben kell tartania az ország törvényeit és az autonómiáról szóló vitának „nincs helye”. Punktum! Közben a résztvevők viszont elárulták, hogy sajnos, de „de facto” az autonómia mégiscsak létezik a nemlétező Székelyföldön. Ezért kérték, hogy a román állam erősítse meg jelenlétét a prefek­tusi hivatal, a kormánynak alárendelt intézmények, a hadsereg és a rendfenntartó erők által úgy, ahogy az olasz állam is teszi a ma­gyarok által nagy előszeretettel emlegetett autonóm Dél-Tirolban. Utánpótlást most is lenne, és lehetne hozni - ha netán itt nem teremne elég­­ mindenféle beosztásba igazi román hazafiakat (pl. Moldvából vagy Olténiából), miként történt a múlt század hetvenes­nyolcvanas éveiben. Még több prefektusra lenne szükség, hiszen a marosfői tanácskozáson elhangzott, hogy a prefektusok megto­rolhatják a román állammal szembeni ellenséges akciókat. Lenne itt visszavernivaló, mert sok az olyan rémes és elfogadhatatlan cselekedet, mint például magyar feliratok egyre intenzívebb haszná­lata, idegen himnuszok éneklése, székely zászlók lobogtatása stb. A kormánynak alárendelt intézményekbe csakis román nemzetiségűe­ket szabadna alkalmazni. A hadseregben és a rendfenntartó szervek esetében, szerencsére, ez nagyjából már megvalósult. De még az is megtörténhet, hogy lehetne olyan egyéneket találni a magyarok között, amilyen az utolsó első titkár, Rab elv­társ vagy az egykori polgármester, Molnár elvtárs, akik tudták, mi a becsület, és magyarul nemigen szólaltak meg, csupán ha szorult a kapca, például a forradalomkor. Ilyen magyarok is jók lennének (a) románoknak. KUTYÁNOS Nincs kivel tárgyalni DEMETER ILDIKÓ: Nagyon ne­héz partnert találni a román­magyar viszonyról való tárgya­lásokra: a székelyföldi románok igen nagyhangú szervezetei valójában nem képviselik azo­kat, akik nevében fellépnek (a 2008-as választásokon függet­lenül induló Mădălin Guruianu egyedül majdnem annyi szava­zatot kapott, mint a többi román párt­, a nyitottságot és jóindula­tot mutató román személyeket pedig igen hamar leárulózzák az elnyomás zászlóhordozói - nyilatkozta tegnap Antal Ár­pád sepsiszentgyörgyi polgár­­mester, hangsúlyozva: nehéz a jövőről, a hatáskörök megosz­tásáról beszélni azokkal, akik létünket is tagadják. És ország­szinten sem biztató a helyzet: habár Bukarestben is vannak olyan politikusok, akik higgad­tabban kezelik a kérdést, és haj­landóságot mutatnak a párbe­szédre, jelenleg olyan mértékű a bizonytalanság, hogy nem lehet tudni, kikkel kellene egy asztal­hoz ülni. Két éve még nagyjából látni lehetett ezt, most azonban olyan instabil a politikai légkör Romániában, hogy csak a nyu­gati partnerek irányából várha­tó a megoldás - véli az elöljáró, aki szerint az amerikai partne­rekben megvan az akarat a meg­rekedt szekér előmozdítására.

Next