Háromszék, 2016. március (28. évfolyam, 7735-7759. szám)

2016-03-01 / 7735. szám

Háromszék 2016. MÁRCIUS 1., KEDD UNITÁRIUS LELKÉSZT BÚCSÚZTATTAK Felsőrákos köszönte a szolgálatot ! Bő negyvenévnyi szolgálat után­­ ebből harmincötöt Erdővidéken töltött - búcsúzott ki vasárnap Felsőrákos unitárius lelkésze, Kotecz József. Az egyházközségétől megváló lelkészt egyházközi paptársai és volt hívei is biztosították, munkájára számítanak az elkövetkezendőkben is. HECSER LÁSZLÓ , A Magyar Unitárius Egyház püspöke, Bálint Benczédi Ferenc és a Pap Mária püspöki titkár által aláírt levelet a Háromszék-fel­­sőfehéri egyházkor esperese, Török István ismertette: há­laadással tartoznak az istent, embert és anyaegyházat hűen szolgálónak - fogalmaztak. Kotecz József az istentisztelet alapgondolatául a Korinthusbe­­liekhez írt I. levél 15. fejezetéből választott igét. Mint mondotta, a hat székelykáli és harmincöt esztendei erdővidéki szolgálat alatt nem volt mindig könnyű a palást, de folyamatosan érezte a Gondviselő oltalmát, így a rá há­ruló feladatok zömét megoldhat­ta, s úgy véli, a rábízott közösség hasznára lehetett. Szívesen ke­resztelte az újszülötteket, konfir­málta az ifjakat, eskette a közös útra vállalkozó párokat, segítet­te a lelki útmutatásra vágyókat, állt a betegek ágyánál, s ha a sors úgy hozta, utolsó útjukra kísérte őket. „A szavak kevesek, sokszor nem tudják kifejezni azt az ér­zést, ami hatalmába keríti a lel­ket. Felsőrákoson olyan társakat kaptam az Úrtól, akikkel jó volt együtt dolgozni, álmodni, s azo­kat valóra váltani, azt mondom tehát - bár búcsúról beszélünk -, hogy mégsem búcsúzom, hiszen annyira egyek lettünk, olyan Kotecz József és Bálint Benczédi Ferenc kötelékek kötnek össze, amit elszakítani nem lehet. Arany és gazdagság helyett szívemből adok egy darabkát nektek” - fo­galmazott a nyugdíjba készülő tiszteletes. Bálint-Benczédi Ferenc a mások életében is nyomot ha­gyó embernek mondotta Kotecz Józsefet: feszegethetnénk, mi­kor és mennyire járt el helyesen bizonyos esetekben, de kétségbe vonni azt, hogy mindörökké kö­zössége hasznát nézte, nem le­het. „Ő nemcsak vizsgált, hanem gyógyított is; nemcsak ismeretet adott át, hanem tanított is; gond­jaira bízott nyájának pedig nem­csak vigyázó, de igazi őrzője is volt-mondotta. Az egyházközség Fitori Miklós Dalárdájának előadását követően Pető Elemér, a felső­­rákosi egyházközség gondno­ka köszönte meg a szolgálatot, Bárót polgármestere, Lázár- Kiss Barna András a közösen végzett feladatvállalásról em­lékezett meg. Az Unitárius Lel­készek Országos Szövetsége nevében Bíró Attila arra kérte paptársát, ne élje magát na­gyon bele a nyugdíjaséletbe, mert szolgálatára továbbra is számítanak. Kotecz József a felsőrákosi­­aknak mondott hálát, amiért fiatalon elfogadták és segítettek abban, hogy hosszú évekig szíve szerint tehessen, szolgálhasson. A SZERZŐ FELVÉTELE Pénzkeretbe szorított egészségügyi ellátás FEKETE RÉKA» A legnagyobb gond, hogy kevés a szerződött összeg, ennek ellenére próbál­juk elosztani, hogy minél több pácienst ki tudjunk szolgálni és a sürgősségi esetekre tartalé­kot is megtartsunk, de mégsem jut mindenkinek - mondja dr. Bálinth István, az Andimed já­róbeteg-rendelő működtetője. Az egészségbiztosító pénztár a múlt hónapban csökkentette a laboratóriumi vizsgálatokra szánt keretet, így az előjegyzett betegeket sem tudtuk mind fo­gadni, a fizioterápiára ellenben pluszba is kaptunk - vázolja a helyzetet Bálinth doktor. Az elő­jegyzéseket az utolsó napokban végzik, pontosan ő sem tudja, miért alakult ez így. Dr. Terza Lívia lapunknak elmondta, a Pro Vitám labora­tóriumban és rendelőközpont­ban akkor is várólistát írnak, ha elfogy a havi pénzkeret, és ha ürül egy hely, értesítik a soron következő pácienst, az előjegy­zést pedig nem szűkítik egyet­len napra, ki amikor jön, felír­ják. Ha az emberek betartják az előjegyzést, nem gyűl fel nagy tömeg az első napokban sem a vérvételnél - mondja Terza dok­tornő. A sepsiszentgyörgyi Pro Vitámnak havi huszonnyolcezer lejt számol el az egészségbiztosí­tó pénztár laboratóriumi ana­lízisekre, ha átlag ötven lejjel számolunk, több mint ötszázan részesülnek havonta ingyenes vizsgálatokban - közölte a ren­delőegyüttes vezetője. Meg szerettük volna ér­deklődni a brassói érdekeltsé­gű Medlife sepsiszentgyörgyi egységvezetőjétől, Szőcs Kin­gától, hogy miért korlátozzák a hónap utolsó napjára az elő­jegyzéseket, telefonos meg­keresésünkre azonban csak annyit mondott: „Nem fogok válaszolni erre a kérdésre.” A Kovászna Megyei Egészség­­biztosító Pénztár három kórház­zal és nyolc diagnosztikai köz­ponttal - közülük három brassói - áll szerződéses viszonyban a paraklinikai vizsgálatokat ille­tően. A szomszédos megyében azokat a vizsgálatokat téríti meg, amelyekre Háromszéken nincs lehetőség, azoknak is csu­pán egy részét, amire jut a havi keretből. Antal Éva, az egész­ségügyi szolgáltatókkal kötött szerződésekért felelős igazgató lapunk érdeklődésére elmond­ta, tavaly december végén meg­hosszabbították három hónap­ra a szerződéseket, az esztendő első negyedévére 663 ezer lejt különítettek el említett célra, ebben a költséges CT- és mág­­nesesrezonancia-vizsgálatok is benne vannak. A kórházak és a magánrendelők előre tud­ták, hogy januártól márciusig mennyiből gazdálkodhatnak, így nem indokolt, hogy csak a hónap utolsó napján programál­­ják a pácienseket ingyenes vizs­gálatokra - szögezte le Antal Éva. Áprilistól megkötik az új szerződéseket, amelyek a havi keretösszegeket is tartalmazzák majd, ennek mértékéről mindig egy helyi bizottság dönt ponto­san leszögezett pontrendszer szerint-közölte az igazgató. Mindezek tükrében megál­lapítható: az egészségügyi ellá­tás eme láncszemében is óriási a pénzhiány, messze elmarad a szükséglettől, a polgárok ál­tal befizetett egészségbiztosítás ellenében a jogosultak csupán töredéke részesül ingyenes, il­letve kedvezményes ellátásban. Rongálók Élőpatak felé több, a Bodo­­ki- és Baróti-hegység Natura 2000 madárvédelmi területet jelző tábla esett rongáló kezek és lábak áldozatául. A kör­nyezetvédelmi minisztérium rendelete alapján felállított ismertető táblák három nyel­ven tudatják az arra járóval a védett terület szabályzatá­nak legfontosabb részleteit, és térképen tájékoztatnak annak kiterjedéséről. Azaz tájékoz­tatnának, ha nem szenvedtek volna „kiütéses vereséget”. Egy alkalmi szemtanú kertelés nélkül adta tud­tunkra ottjártunkkor, hogy a sepsiszentgyörgyi piacra általában gyalog bejáró hete­­sek hazatérőben, kékszesztől bódultan álltak neki a mi­nap a tábláknak, hogy tüzet gyújtsanak. Amint a mellé­kelt képen is látszik, a tűz végül nem lobbant fel, „csak” a rongálás nyoma maradt. A történteket ajánljuk a rend­őrség figyelmébe. Kép és szöveg: FERENCZ CSABA kármentő A szászveresmarti torony üzenete 1­­r-fn nem vagyok 9, én vagyok 10. Én nem vagyok 99, én #** vagyok 100. így vagyok a szász Thiess - mutatkozott be JL-J 1986 nyarán a szászveresmarti evangélikus erődtemplom idősödő gondnoka nekünk, vakációzó egyetemistáknak, akik Brassóból Erdővidék felé menet e helyen önkéntelenül leszálltunk Pegas, Tohan, Ukrajna márkájú, illetve orosz vagy zernyesti félverseny-kerékpárjaink nyergéből. Kinyújtóztunk, és össze­néztünk: menjünk be! A kapu zárva volt, de egy arra járó kapás ember eligazított, és magunk számára is váratlanul látogatókká váltunk. Leginkább az lepett meg, hogy milyen szívesen fogadtak. A Ceauşescu-diktatúra legsötétebb korszaka volt ez, mikor a hivatalos szövegekben rendszeresen előfordult a románok, magya­rok, németek és más nemzetiségűek egyenlő jogaira való hivatko­zás, de a kisebbségek megmaradásához szükséges intézményeket következetesen sorvasztotta el a hatalom - hol itt, hol ott számol­tak fel átlátszó indoklással egy-egy osztályt -, és javában folyt a falurombolás is. Akkoriban csak suttogni lehetett minderről, védeni is próbáltak minket e hírektől a felnőttek, de azért tudtuk, hogy az erdélyi örökség előtti tisztelgés is valamiféle lázadás - ám mikor Thiess bácsi a maga németes magyarságával eljátszva szólt hozzánk, hangulatunk a felhőtlen júliusi égbolthoz igazodott. Miután megmutogatta az 1732-es tűzvész után újjáépült istenháza értékeit, az 1250-ben megalapozott toronyba is felvitt, ott azonban már nem áhítatra, hanem éneklésre buzdított minket, és moso­lyogva hallgatta inkább nyekergésnek nevezhető produkciónkat. Szégyenkezve és nevetve búcsúztunk, akkor még nem tudtuk, hogy kaptunk valamit, amin nem fogott az azóta eltelt 30 év... A torony az idén összedőlt, mégpedig minden figyelmeztetés nélkül. Nem volt meghasadva, megroskadva, noha a tövében hömpölygő országúti forgalom bizonyára nem tett jót neki. A legrosszabb, ami történhetett vele, a kiüresedés volt, az egykor erős és virágzó szász közösség tagjainak megfogyatkozása, kitelepedése. Ha visszaszámolunk, 766 év telt el a toronyépí­tés kezdetétől a leomlásáig. A húsz szász család által alapított faluban a második világháború kezdetén 469 német ajkú személy élt, 1986-ban már csak 251, a legfrissebb adatok szerint pedig ma már csak öten vallják magukat szásznak az 1650 helybeli lakos­ból. Erejüket, nyilván, meghaladja az újjáépítés, de a művelődési minisztérium külön pénzalap létrehozását ígérte az épített örök­ség megmentésére. Ez szép, de akkor sem elég, ha megvalósul: azon is kellene gondolkozni, hogy a műemlékek mellett az építő és fenntartó közösségek is megmaradjanak, sőt, újra megerősödjenek, új érté­keket hozzanak létre. A múltat ugyan sem eltörölni, sem vissza­hozni nem lehet, de okos, előrelátó tervezéssel nem csupán a régi tornyok összeomlása előzhető meg: új tündérkert is születhet, mesélő öregekkel és éneklő fiatalokkal. Erre a programra várunk mind, akik itt élünk. DEMETER B. ILDIKÓ KÖZELET

Next