Háromszék, 2016. június (28. évfolyam, 7810-7834. szám)

2016-06-01 / 7810. szám

2016. JÚNIUS 1., SZERDA MÁSFÉL ÉVIG VIZSGÁLJÁK ANTAL ÁRPÁD POLITIKAI NYILATKOZATÁT Ejtették az államellenes vádakat Másfél évbe került, amíg a Szervezett Bűnözés és Terrorizmus Elleni Igazgatóság ejtette azokat a vádakat, amelyeket Antal Árpád, az RMDSZ sepsiszentgyörgyi szervezetének elnöke ellen a Szövetségi Képviselők Tanácsa 2013. decemberi ülé­sén elhangzottak nyomán fogalmazott meg. A beszéd miatt egyébként a legfel­sőbb ügyészség is eljárást indított feljelentés alapján, de ezt az eljárást korábban lezárták már, szintén vádemelés nélkül. NAGY D. ISTVÁN : Az SZKT-ülésen el­hangzottak nyomán, mint utólag kiderült, két eljárás is indult, egy hivatalból, míg a másikat a magyar­­ellenességéről méltán hírhedt Bogdan Diaconu, az Egyesült Románia Párt el­nöke feljelentése nyomán a legfelsőbb ügyészség kezdeményezte - ismertet­te tegnap Antal Árpád. A hatóságok egyebek mellett árulás, államellenes cselekedetekre, gyűlöletre, kirekesz­tésre, illetve etnikai konfliktus kirob­bantására való felbujtás gyanújával indították az eljárásokat. A kifogásolt szövegrész, amelyet a román média közvetlenül az ülést követően már har­sogott is (ezekből a sokszor eltorzított tudósításokból egyébként tegnap be is mutattak részleteket) Victor Ponta ak­kori miniszterelnöknek szánt üzenet volt, melyben Antal Árpád arra kérte a kormányfőt, hogy szólítsa fel Kovász­­na megye prefektusát: ne provokálja tovább a magyarokat. Az RMDSZ poli­tikusa azt is megfogalmazta az SZKT-n, hogy reméli, a sorozatos provokációval egyesek nem azt szeretnék elérni, hogy az 1990-es marosvásárhelyi véres ese­ményekhez hasonló történések színhe­lye legyen Székelyföld. A román sajtó már a beszéd elhangzását követően a Szervezett Bűnözés és Terrorizmus El­leni Igazgatóság eljárásának elindítá­sáról beszélt, de erről maga az érintett még nem tudott semmit, mindössze az újságírók kérdései nyomán sejtette, hogy talán tényleg történik valami. A hatóság hivatalos oldalán jóval később jelent meg az értesítés, hogy valóban hivatalból megindult a nyomozás, majd 2014 folyamán az RMDSZ különböző testületeitől kikérték a beszéd hang­­felvételét. A román médiában egyéb­ként 2013 decemberében egy héten keresztül folyt a magyarellenesség, 25 év után úgy tűnt, végre sikerült össze­kötniük a magyarságot a terrorizmus­sal - fogalmazott Antal Árpád. Sepsiszentgyörgy polgármesterét érintettként 2015 szeptemberében értesítették, hogy meg kell jelennie a marosvásárhelyi ügyészségen, ahol kezébe is adták a dossziékat, ekkor tudta meg, hogy tulajdonképpen két eljárást is indítottak ügyében. Az egyi­ket a legfelsőbb ügyészségen kezdemé­nyezték Diaconu feljelentése alapján, és az egész eljárás úgy zajlott le, hogy őt nem idézték be. Az ügy érdekessége, hogy a dosszié több igazságszolgálta­tási intézményt is megjárt, a vádak egy részét már a háromszéki terrorizmus elleni igazgatóság ejtette, míg a többit a marosvásárhelyi ügyészség. Antal Ár­pád megjegyezte: ez utóbbi indoklásá­ban a jogállamiság enyhe reménysu­garát lehet felfedezni. Egyebek mellett ez áll benne: a kijelentések, amelyek egyébként egy politikai nyilatko­zat részét képezik, nem tekinthetők bűncselekménynek, mivel egy bi­zonyíthatóan megtörtént eseményre utalnak, amelynek megismétlődésétől óvnak. A másik eljárás, mint kiderült, még folyt, a bukaresti terrorizmus elle­ni igazgatóság be is idézte 2015 decem­berében, és több, az ügyhöz kevésbé köthető kérdést feltettek, egyebek mel­lett a marosvásárhelyi események, il­letve a prefektus kapcsán. Antal Árpád szerint az eljárás egyik furcsasága az volt, hogy közel egy évig nagyjából az ő tudta nélkül folyt ellene a vizsgálat, majd 2015 októberében a folytatás mellett döntöttek, és csak ezt követően hallgatták ki őt. Végül pedig idén ápri­lisban értesítették, hogy az ügyészség ejtette a vádakat. A politikus számára elfogadhatat­lan, hogy másfél évbe telt, hogy egy politikai nyilatkozat nyomán indított ügyet lezárjanak, ezalatt pedig végig ki volt téve annak a bizonytalanság­nak - már a tájékoztatás majdnem teljes hiánya miatt is -, hogy a hatóság bármikor megkeresheti, beidézheti. Antal Árpád hozzátette: számított arra, hogy kijelentései nyomán eljárás in­dult, ennek elhúzódása kapcsán pedig feltételezi, hogy „valakinek a sakkban tartás volt a célja, és mivel most már más ügy is van, nincs szükség erre a dossziéra”. KAMPÁNYBAN AZ MPP „Nélkülünk még itt sem tartanánk” Volt értelme a nyolc évvel ezelőtt létrehozott Magyar Polgári Párt (MPP) tevé­kenységének, ha ők nem követelik, az RMDSZ nem állt volna ki számos magyar­ságot érintő kérdésben - fejtette ki tegnap Kulcsár-Terza József háromszéki elnök. FARKAS RÉKA » Elsőként a megyei tanács 2008-as alakuló ülését idézte fel, amikor az MPP színeiben önkormányzati képvi­selőnek megválasztott Gazda József kifo­gásolta, hogy a dokumentumokat nem kapták meg magyarul. „Akkor még ferde szemmel néztek ránk, és az MPP-frakció többször ki is vonult emiatt a teremből, de meglett az eredménye, ma már ma­gyarul is, románul is megkapjuk a gyű­lés anyagát” - idézte fel Kulcsár­ Terza. Hasonló rosszallással fogadta az RMDSZ a székely zászló kitűzésére vonatkozó ja­vaslatukat, és lám, ma már mások is az­zal kampányolnak - mondotta. Az MPP megyei elnöke úgy véli, az ő érdemük is, hogy eredmények vannak, ha nem követelik, az RMDSZ rég levett volna na­pirendjéről jó néhány kérdést. Meglátása szerint hasonlóan kellene eljárniuk a szövetség színeiben megválasztott kép­viselőknek Bukarestben, „jó lenne, ha nem csak itthon lennének nagy magya­rok”. Kiemelte, június 5. után ugyanezt kívánják folytatni. Kitért arra is, hogy nemzeti ügyek­ben szükség van a magyar pártok közötti összefogásra, két év múlva lesz a gyulafehérvári nyilatkozat elfoga­dásának századik évfordulója, és erre készülni kell civil szervezetekkel, egy­házakkal közösen. Az MPP néhány éve minden december elseje előtt emlékez­teti a kormányt az 1918-as ígéretekre, de eddig még egyetlen kabinet sem méltatta válaszra, „eljött a közös fellé­pés ideje, és az MPP mindent megtesz ennek érdekében” - hangsúlyozta. „A nemzetemet szeretném minél job­ban szolgálni” - indokolta politikai sze­repvállalását az MPP sepsiszentgyörgyi listájának első helyén szereplő Bedő Zol­tán. Meggyőződése, hogy csak Székely­föld területi autonómiája oldhatja meg megnyugtatóan a magyarság gazdasági, nemzetiségi gondjait, közéleti tevékeny­ségét ennek megvalósításának rendeli alá - hangsúlyozta. Tizennégy pontban fogalmazta meg, mit kíván tenni ennek érdekében bejutása esetén: szorgalmaz­za a magyar pártok összefogását nemzeti ügyekben; fontosnak tartja mindenki számára érthetővé tenni, mit jelent pon­tosan az autonómia, milyen hozadéka lenne egyénenként; kezdeményezi jelké­peink használatát, a magyar nyelv meg­honosítását a közigazgatásban kétnyelvű űrlapokkal; fontosnak tartja a polgárok­kal való kapcsolattartást, bizalmuk vissza­szerzését, az egyházakkal és a fiatalokkal való együttműködést; növelné a Tamási Áron Színház nemzeti jellegét; fellépést, tömegtüntetések, megmozdulások szer­vezését ígéri jogtiprások esetén; szorgal­mazza a magyar címkék feltüntetését az árukon, a párbeszédet a román közösség­gel, de a roma kérdés kezelését is. Kitért a Beke-ügyre is, komolyan kell vennünk, mert a székelység kollektív bűnösségét akarják bebizonyítani a hatóságok, a szé­kely szabadság napi felvonulást is terror­­cselekményként próbálják tálalni, hogy a nemzetközi közvéleményt is ellenünk fordítsák. Erőteljes, közös fellépésre van szükség, hogy mindezt megakadályoz­zuk - hangsúlyozta.­ ­ Kulcsár-Terza József és Bedő Zoltán KÖZELET kármentő Hova vezetnek a dákok és küldötteik?! M­egdöbbentő a közigazgatási minisztérium Sepsiszentgyörgy zászlaja elleni átirata. Miközben az lenne a tárca feladata, hogy a város zászlaját elfogadó tanácshatározatot kormányhatározat-tervezetként a kabinet elé terjessze, egész mással foglalkozik. Törvény szerint még ki kell kérnie a Román Akadémia címertani bizottsá­gának véleményét is. Ez utóbbival nem lenne semmi baj, hisz a zászló szakmai szempontból bármely fórumon megállja a helyét, ellenben a minisztérium nem a testület, hanem a prefektus véleményére volt kíváncsi. Sebastian Cucu kormány­­megbízott nem hazudtolta meg önmagát, és kikelt a zászló ellen. A prefektus a zászlótervet nem tart­ja alkalmasnak, mert szerinte az nem jelképezi a helyi közösséget, és „a he­­raldikus szakember véleménye teljesen ellentmond a valóságnak, hiszen Erdély területén számos dák leletet azonosí­tottak”, amelyek létét nem jelenítették meg a zászlón. A tárca kéri a városhá­zát, magyarázza meg, miért fogadták el a zászlótervet anélkül, hogy abba beszerkesztettek volna erre a területre jellemző dák kultúrából való elemet, ahogyan azt a Mihai Viteazul Egyesület megyei fiókja javasolta. Innen fúj a szél. A prefektus szerint a heraldikus szakember véleménye teljesen ellentmond a valóságnak. Ez csodás! Ebben az országban már nemcsak a focihoz és a politikához ért mindenki, hanem lassan a heraldiká­hoz is! Különben a zászlóról bármely szakember véleményét ki lehetne kérni. Az egyszerű, lapja kétszínű, a címer mázait tükröző arany­kék, közepén a városnak a román kormány által elfogadott hivatalos címere. Különben a szakember a közmeghallgatáson és a tanácsülésen is elmondta, a jelkép nem történelemkönyv és nem nemze­tiségi statisztika. Annak egyszerűnek, könnyen megjegyezhetőnek kell lennie, az egyéniesíti a közigazgatási egysé­get. A zászló nem csupán egy nemzeti közösséget jelképez, hanem a teljes közigazgatási egységet, annak közössé­gét a maga egységében. (Különben sem jellemző Sepsiszentgyörgyre, hogy lép­­ten-nyomon dák leletekbe botlanánk.) A tanácsülésen Rodica Pârvan is szót emelt, hogy ő nem találja magát a zászlóban, pedig már milyen régóta sepsiszentgyörgyi, 1978-ban küldték őt ide (egész pontosan: „am fost trimisă aici”). Ez a baj, hogy az ilyen és hason­szőrű „küldöttek” mérgezik a békés együttélés levegőjét, szítják a jelképes mustárgázt. A történetet általánosítani lehet az egész országra. Az a nagy baj Romá­niában­­ az élet bármely területét is vegyük­­, hogy nem a szakemberek vé­leményére adnak, hanem Vitéz Mihály­­egyesületek követeléseinek engednek, azokat teszik magukévá még akkor is, ha köszönő viszonyban sincsenek a va­lósággal. Az, hogy mindenhol dákokat keresők meg a fentebb említett „küldöt­tek” a szószólók, mi több, a vezetők. Legyünk optimisták! A városzászlót előbb-utóbb el kell fogadnia a kor­mánynak, hiszen szakmailag teljesen rendben. S ha ez a kérdés jóra fordul, reménykedjünk abban, hogy a dákok és a „küldöttek” is előbb-utóbb - jobb lenne előbb! - eltűnnek közéletünkből. SZEKERES ATTILA

Next