Háromszék, 2016. június (28. évfolyam, 7810-7834. szám)
2016-06-01 / 7810. szám
2016. JÚNIUS 1., SZERDA MÁSFÉL ÉVIG VIZSGÁLJÁK ANTAL ÁRPÁD POLITIKAI NYILATKOZATÁT Ejtették az államellenes vádakat Másfél évbe került, amíg a Szervezett Bűnözés és Terrorizmus Elleni Igazgatóság ejtette azokat a vádakat, amelyeket Antal Árpád, az RMDSZ sepsiszentgyörgyi szervezetének elnöke ellen a Szövetségi Képviselők Tanácsa 2013. decemberi ülésén elhangzottak nyomán fogalmazott meg. A beszéd miatt egyébként a legfelsőbb ügyészség is eljárást indított feljelentés alapján, de ezt az eljárást korábban lezárták már, szintén vádemelés nélkül. NAGY D. ISTVÁN : Az SZKT-ülésen elhangzottak nyomán, mint utólag kiderült, két eljárás is indult, egy hivatalból, míg a másikat a magyarellenességéről méltán hírhedt Bogdan Diaconu, az Egyesült Románia Párt elnöke feljelentése nyomán a legfelsőbb ügyészség kezdeményezte - ismertette tegnap Antal Árpád. A hatóságok egyebek mellett árulás, államellenes cselekedetekre, gyűlöletre, kirekesztésre, illetve etnikai konfliktus kirobbantására való felbujtás gyanújával indították az eljárásokat. A kifogásolt szövegrész, amelyet a román média közvetlenül az ülést követően már harsogott is (ezekből a sokszor eltorzított tudósításokból egyébként tegnap be is mutattak részleteket) Victor Ponta akkori miniszterelnöknek szánt üzenet volt, melyben Antal Árpád arra kérte a kormányfőt, hogy szólítsa fel Kovászna megye prefektusát: ne provokálja tovább a magyarokat. Az RMDSZ politikusa azt is megfogalmazta az SZKT-n, hogy reméli, a sorozatos provokációval egyesek nem azt szeretnék elérni, hogy az 1990-es marosvásárhelyi véres eseményekhez hasonló történések színhelye legyen Székelyföld. A román sajtó már a beszéd elhangzását követően a Szervezett Bűnözés és Terrorizmus Elleni Igazgatóság eljárásának elindításáról beszélt, de erről maga az érintett még nem tudott semmit, mindössze az újságírók kérdései nyomán sejtette, hogy talán tényleg történik valami. A hatóság hivatalos oldalán jóval később jelent meg az értesítés, hogy valóban hivatalból megindult a nyomozás, majd 2014 folyamán az RMDSZ különböző testületeitől kikérték a beszéd hangfelvételét. A román médiában egyébként 2013 decemberében egy héten keresztül folyt a magyarellenesség, 25 év után úgy tűnt, végre sikerült összekötniük a magyarságot a terrorizmussal - fogalmazott Antal Árpád. Sepsiszentgyörgy polgármesterét érintettként 2015 szeptemberében értesítették, hogy meg kell jelennie a marosvásárhelyi ügyészségen, ahol kezébe is adták a dossziékat, ekkor tudta meg, hogy tulajdonképpen két eljárást is indítottak ügyében. Az egyiket a legfelsőbb ügyészségen kezdeményezték Diaconu feljelentése alapján, és az egész eljárás úgy zajlott le, hogy őt nem idézték be. Az ügy érdekessége, hogy a dosszié több igazságszolgáltatási intézményt is megjárt, a vádak egy részét már a háromszéki terrorizmus elleni igazgatóság ejtette, míg a többit a marosvásárhelyi ügyészség. Antal Árpád megjegyezte: ez utóbbi indoklásában a jogállamiság enyhe reménysugarát lehet felfedezni. Egyebek mellett ez áll benne: a kijelentések, amelyek egyébként egy politikai nyilatkozat részét képezik, nem tekinthetők bűncselekménynek, mivel egy bizonyíthatóan megtörtént eseményre utalnak, amelynek megismétlődésétől óvnak. A másik eljárás, mint kiderült, még folyt, a bukaresti terrorizmus elleni igazgatóság be is idézte 2015 decemberében, és több, az ügyhöz kevésbé köthető kérdést feltettek, egyebek mellett a marosvásárhelyi események, illetve a prefektus kapcsán. Antal Árpád szerint az eljárás egyik furcsasága az volt, hogy közel egy évig nagyjából az ő tudta nélkül folyt ellene a vizsgálat, majd 2015 októberében a folytatás mellett döntöttek, és csak ezt követően hallgatták ki őt. Végül pedig idén áprilisban értesítették, hogy az ügyészség ejtette a vádakat. A politikus számára elfogadhatatlan, hogy másfél évbe telt, hogy egy politikai nyilatkozat nyomán indított ügyet lezárjanak, ezalatt pedig végig ki volt téve annak a bizonytalanságnak - már a tájékoztatás majdnem teljes hiánya miatt is -, hogy a hatóság bármikor megkeresheti, beidézheti. Antal Árpád hozzátette: számított arra, hogy kijelentései nyomán eljárás indult, ennek elhúzódása kapcsán pedig feltételezi, hogy „valakinek a sakkban tartás volt a célja, és mivel most már más ügy is van, nincs szükség erre a dossziéra”. KAMPÁNYBAN AZ MPP „Nélkülünk még itt sem tartanánk” Volt értelme a nyolc évvel ezelőtt létrehozott Magyar Polgári Párt (MPP) tevékenységének, ha ők nem követelik, az RMDSZ nem állt volna ki számos magyarságot érintő kérdésben - fejtette ki tegnap Kulcsár-Terza József háromszéki elnök. FARKAS RÉKA » Elsőként a megyei tanács 2008-as alakuló ülését idézte fel, amikor az MPP színeiben önkormányzati képviselőnek megválasztott Gazda József kifogásolta, hogy a dokumentumokat nem kapták meg magyarul. „Akkor még ferde szemmel néztek ránk, és az MPP-frakció többször ki is vonult emiatt a teremből, de meglett az eredménye, ma már magyarul is, románul is megkapjuk a gyűlés anyagát” - idézte fel Kulcsár Terza. Hasonló rosszallással fogadta az RMDSZ a székely zászló kitűzésére vonatkozó javaslatukat, és lám, ma már mások is azzal kampányolnak - mondotta. Az MPP megyei elnöke úgy véli, az ő érdemük is, hogy eredmények vannak, ha nem követelik, az RMDSZ rég levett volna napirendjéről jó néhány kérdést. Meglátása szerint hasonlóan kellene eljárniuk a szövetség színeiben megválasztott képviselőknek Bukarestben, „jó lenne, ha nem csak itthon lennének nagy magyarok”. Kiemelte, június 5. után ugyanezt kívánják folytatni. Kitért arra is, hogy nemzeti ügyekben szükség van a magyar pártok közötti összefogásra, két év múlva lesz a gyulafehérvári nyilatkozat elfogadásának századik évfordulója, és erre készülni kell civil szervezetekkel, egyházakkal közösen. Az MPP néhány éve minden december elseje előtt emlékezteti a kormányt az 1918-as ígéretekre, de eddig még egyetlen kabinet sem méltatta válaszra, „eljött a közös fellépés ideje, és az MPP mindent megtesz ennek érdekében” - hangsúlyozta. „A nemzetemet szeretném minél jobban szolgálni” - indokolta politikai szerepvállalását az MPP sepsiszentgyörgyi listájának első helyén szereplő Bedő Zoltán. Meggyőződése, hogy csak Székelyföld területi autonómiája oldhatja meg megnyugtatóan a magyarság gazdasági, nemzetiségi gondjait, közéleti tevékenységét ennek megvalósításának rendeli alá - hangsúlyozta. Tizennégy pontban fogalmazta meg, mit kíván tenni ennek érdekében bejutása esetén: szorgalmazza a magyar pártok összefogását nemzeti ügyekben; fontosnak tartja mindenki számára érthetővé tenni, mit jelent pontosan az autonómia, milyen hozadéka lenne egyénenként; kezdeményezi jelképeink használatát, a magyar nyelv meghonosítását a közigazgatásban kétnyelvű űrlapokkal; fontosnak tartja a polgárokkal való kapcsolattartást, bizalmuk visszaszerzését, az egyházakkal és a fiatalokkal való együttműködést; növelné a Tamási Áron Színház nemzeti jellegét; fellépést, tömegtüntetések, megmozdulások szervezését ígéri jogtiprások esetén; szorgalmazza a magyar címkék feltüntetését az árukon, a párbeszédet a román közösséggel, de a roma kérdés kezelését is. Kitért a Beke-ügyre is, komolyan kell vennünk, mert a székelység kollektív bűnösségét akarják bebizonyítani a hatóságok, a székely szabadság napi felvonulást is terrorcselekményként próbálják tálalni, hogy a nemzetközi közvéleményt is ellenünk fordítsák. Erőteljes, közös fellépésre van szükség, hogy mindezt megakadályozzuk - hangsúlyozta. Kulcsár-Terza József és Bedő Zoltán KÖZELET kármentő Hova vezetnek a dákok és küldötteik?! Megdöbbentő a közigazgatási minisztérium Sepsiszentgyörgy zászlaja elleni átirata. Miközben az lenne a tárca feladata, hogy a város zászlaját elfogadó tanácshatározatot kormányhatározat-tervezetként a kabinet elé terjessze, egész mással foglalkozik. Törvény szerint még ki kell kérnie a Román Akadémia címertani bizottságának véleményét is. Ez utóbbival nem lenne semmi baj, hisz a zászló szakmai szempontból bármely fórumon megállja a helyét, ellenben a minisztérium nem a testület, hanem a prefektus véleményére volt kíváncsi. Sebastian Cucu kormánymegbízott nem hazudtolta meg önmagát, és kikelt a zászló ellen. A prefektus a zászlótervet nem tartja alkalmasnak, mert szerinte az nem jelképezi a helyi közösséget, és „a heraldikus szakember véleménye teljesen ellentmond a valóságnak, hiszen Erdély területén számos dák leletet azonosítottak”, amelyek létét nem jelenítették meg a zászlón. A tárca kéri a városházát, magyarázza meg, miért fogadták el a zászlótervet anélkül, hogy abba beszerkesztettek volna erre a területre jellemző dák kultúrából való elemet, ahogyan azt a Mihai Viteazul Egyesület megyei fiókja javasolta. Innen fúj a szél. A prefektus szerint a heraldikus szakember véleménye teljesen ellentmond a valóságnak. Ez csodás! Ebben az országban már nemcsak a focihoz és a politikához ért mindenki, hanem lassan a heraldikához is! Különben a zászlóról bármely szakember véleményét ki lehetne kérni. Az egyszerű, lapja kétszínű, a címer mázait tükröző aranykék, közepén a városnak a román kormány által elfogadott hivatalos címere. Különben a szakember a közmeghallgatáson és a tanácsülésen is elmondta, a jelkép nem történelemkönyv és nem nemzetiségi statisztika. Annak egyszerűnek, könnyen megjegyezhetőnek kell lennie, az egyéniesíti a közigazgatási egységet. A zászló nem csupán egy nemzeti közösséget jelképez, hanem a teljes közigazgatási egységet, annak közösségét a maga egységében. (Különben sem jellemző Sepsiszentgyörgyre, hogy lépten-nyomon dák leletekbe botlanánk.) A tanácsülésen Rodica Pârvan is szót emelt, hogy ő nem találja magát a zászlóban, pedig már milyen régóta sepsiszentgyörgyi, 1978-ban küldték őt ide (egész pontosan: „am fost trimisă aici”). Ez a baj, hogy az ilyen és hasonszőrű „küldöttek” mérgezik a békés együttélés levegőjét, szítják a jelképes mustárgázt. A történetet általánosítani lehet az egész országra. Az a nagy baj Romániában az élet bármely területét is vegyük, hogy nem a szakemberek véleményére adnak, hanem Vitéz Mihályegyesületek követeléseinek engednek, azokat teszik magukévá még akkor is, ha köszönő viszonyban sincsenek a valósággal. Az, hogy mindenhol dákokat keresők meg a fentebb említett „küldöttek” a szószólók, mi több, a vezetők. Legyünk optimisták! A városzászlót előbb-utóbb el kell fogadnia a kormánynak, hiszen szakmailag teljesen rendben. S ha ez a kérdés jóra fordul, reménykedjünk abban, hogy a dákok és a „küldöttek” is előbb-utóbb - jobb lenne előbb! - eltűnnek közéletünkből. SZEKERES ATTILA