Háromszék, 2016. október (28. évfolyam, 7914-7939. szám)

2016-10-01 / 7914. szám

Háromszék 2016. OKTÓBER 1., SZOMBAT KÖZELET Együtt a mell egészségéért A megelőzés, az évente végzett szűrővizsgálatok fontosságát hangsúlyozták tegnap a Kovászna Megyei Vöröskeresztnél működő Együtt a mell egészségéért támogató csoport tagjai a sepsiszentgyörgyi Erzsébet parkban felállított sátornál. ALBERT LEVENTE FELVÉTELE FEKETE RÉKA » Incze Zita cso­portvezető lapunknak elmond­ta, bár a nők többsége tisztában van azzal, hogy a melldaganat korai felismerése segít a sike­res kezelésben, ezért fontos a szűrővizsgálat, de sokan anya­giak hiányában nem mennek el mellékugráfra, mert azt az egészségbiztosító pénztár nem fizeti, de a műtött betegek kö­zött is vannak olyanok, akik a félévente szükséges ellenőrzés­re nem jelentkeznek, mert nem tudják kifizetni. Az együtt a mell egészségéért támogató cso­port elsősorban lelki támaszt nyújt a mellrákosoknak, de a Bethlen Gábor Alapnál nemrég elnyert támogatás révén tizen­öt darab mellprotézist és hozzá tartozó melltartókat tudnak vá­sárolni az érintettek számára. A támogatócsoportban min­dig jó a hangulat, jó a közös­ség - mondja Török Gyöngyike, amit Udvardi Matild is megerő­sít, kiegészítve azzal, hogy az egymástól kapott információk is nagyon hasznosak, mert az orvosnak általában nincs ideje arra, hogy a beteggel beszélges­sen, az interneten sok az infor­máció, de azt meg kell szűrni, nem kell mindent elfogadni. Az együtt a mell egészsé­géért vöröskeresztes sátornál tegnap szórólapokat kaptak az érdeklődők és húzhattak egy pozitív gondolatot tartalmazó cédulát, a Préda Hermina ve­zette zombacsoport pedig nem­csak felvidította a hangulatot, hanem arra is felhívta a figyel­met, hogy a mozgásnak milyen nagy szerepe van egészségünk megőrzésében. Tanévnyitó a Tanulók Klubjánál Tegnap délután pedagógusok, szülők, nagyszülők, óvodások és kisiskolások jelenlétében nyitotta meg negyvenötödik tanévét a kézdivásárhelyi Tanulók Klubja. SOCHOM ISTVÁN » A klub udvar tanévben készített tárgyakból van megtartott évnyitón fel- a repülő-és hajómodellező kör léptek a mazsorettcsoportok és az elektronikakor állított ki és a fúvószenekar. Az előző a klub udvarán. Kis Katalin intézményveze­tő elmondta: az új tanévben öt kör működik a klubban, a fú­vószenekart Gyergyai Barna, a repülő- és hajómodellező kört Jancsó László, az elektronika-, háztartási gépek javítása kört Gligor Zoltán, a mazsorett- és moderntánc-kört Kis Katalin, a ritmikus tornát óvodásoknak Kis Ilka oktatja. Kis Katalin azt is elmondta, hogy az előző tanévben a mazsorettcsoport és a fúvószenekar sok pódiu­­mos díjat nyert, több három­széki falu- és városnapon is jelen voltak, Magyarországon is több alkalommal felléptek. Az érdeklődők hétfőtől mun­kanapokon 10 és 19 óra között iratkozhatnak be a köri tevé­kenységekre. A SZERZŐ FELVÉTELE Nagytakarítás az Erzsébet park tavában ALBERT LEVENTE FELVÉTELE A halakat, teknősbékákat ezerliteres tartályba me­nekítették, a lakosság által bedobált, minden képzeletet felülmúló szemétronda­­ságot összegyűjtötték, a vizet leengedték, az iszapot kilapátolták, az összekuszá­­lódott tavirózsagyökereket gyérítették, a kárászokat és egyéb apró élőlényeket az állomási tóba szállították, hogy felfrissítsék a sepsi­szentgyörgyi Erzsébet park dísztavát. FEKETE RÉKA » Minden ősszel készítik a tavat a téli befagyás előtt, tisztítják a vizet, hogy az ott tanyázó élőlényeknek friss táplálék és tiszta környezet biztosítsa a túlélést, de az idei nagytakarítás minden eddi­ginél alaposabb - tudtuk meg Bíró Lászlótól. A helyi önkor­mányzat városgazdálkodási igazgatóságnak vezetője la­punknak elmondta: a friss víz, a tiszta környezet elengedhe­tetlen a tó flórája és faunája fennmaradása szempontjából, ezt tartják a legfontosabbnak, de a lakosság által bedobált vagy véletlenül beejtett sze­mét és a növényzet túlszapo­­rodása is szükségessé teszi a nagytakarítást a tóban. Egy kisebb zöldségesláda mennyiségű tavirózsát telepí­tettek évekkel ezelőtt a vízbe, az nagyon elszaporodott, és ah­hoz, hogy a gyökerek könnyen lélegezzenek, szükséges a gyé­rítés, úgy lesz igazán szép a víz rózsafelülete - erősíti meg egy független szakember, aki lát­va a tegnapi munkálatokat a tó körül, megjegyezte: a lélekkel végzett munkának meglesz az eredménye, tavasszal a jég alól az életet jelentő élő növényzet bújik majd elő. A kármentő A sihló­alji „ Pokolsár” tudományos detektívhistóriája szeptember 24-én hajnalban bekövetkezett földrengés akkora izgalomba hozta a l­ovásznai Dr. Benedek Géza Szívkórház és a tündérvölgyi három luxusszálló közönségét, hogy a lélektani „utórezgések” máig sem csitulnak. Vendégeink naponta felsétálnak a történtek színhelyére és szemlézik a tényállást, ami... változatlan. Bevallom, vannak „besúgó” embereim, így már kb. egy héttel az­előtt - tehát a földrengés előtt - értesültem arról hogy mi történt a Sikló alján! De nem minősítettem „sürgősségnek” az esetet, ugyanis április végén a Begénes tetején, két és fél órás túra eredményeként, 1300 méter magasságban (!) láttam olyan forrásvizet, melyből kitartóan, nem túl­zott hevességgel de szén-dioxid bugyogott felfelé. És ha belegondolunk, hogy a Hankóban, a makadámút kellős közepén is található pezsgés­ben levő pocsolya, sőt, a völgy tengelyvonalán fekszik a Begénes is, még csodálkoznunk sem kell a történteken. De térjünk a lényegre! A siklóalji Pokolsárt a kisvasút „rendező pályaudvarának” kb. közepén keressük, de nem ám a sínek-vagonok közt, hanem az aszfaltút túlsó oldalán, ott, ahol egy kis vízlevezető árok található, tehát a hegyoldal tövében. A kitörés pillanatáról arra sétáló betegeink - mobiltelefonnal - rövid filmfelvételt készítettek. Sáros, haragos szí­nű, vizes-gázas „gejzír” látható, mely közel fél méter magasra ugrik. Azóta valamelyest megnyugodott a kitörés, és a vize is letisztult, meséli a szemtanú, aki nem bír betelni az élménnyel. Meggyőződése, hogy a pár nappal későbbi földrengés előjelét látta! Nos, ha valóban mofettagáz robbantott ekkorát, ennek fele sem tréfa! Kikerékpároztam tehát a helyszínre, és tapasztalnom kellett, hogy a gázkitörés bizar... jelentős. A jelenség periodikus: beindul, begyorsul, eléri maximumát (ami felvételemen látható), majd csende­sedik és pihen egy keveset. A pezsgés átmérője kb. negyven centiméter. Időközben kisebb nézőközönség is kerekedett körém. Vendégeink lelkendeztek: íme, milyen gazdag ország vagyunk! Mofetta... az út szélén! Egy öregúr rágyújtott a régi bányászrigmusra is: „Munţii noştri aur poartă, noi cerşim din poartă-n poartă” (Hegyeink aranyat rejtenek, de mi kapuról kapura koldulunk). Stb... Stb. Bevallom őszintén: nekem már első pillantásra alapos gyanúm támadt. De az „ítélethirdetéshez” műszerre volt szükségem. Kivártam tehát az ebédidőt (ilyenkor mindenki a kantinnál isterig), aztán mint aki lopni indul, egy terebélyes műanyag tölcsérrel, marészódás lom­bikkal, gumicsővel és gázhozammérő eszközzel felsettenkedtem a Sik­ló alá. A tölcsért ráhelyezem a buboréktérre! (Morajlás is hallatszott a csendben!) Olvasom a műszeren: fél köbméter per óra! Atyafiak! Ez kisebb mofetta működtetéséhez elegendő! Csakhogy a szén-dioxid jellegzetes savanykás szaga nem volt érezhető! És a marészódás csap­dára sem reagált a gáz. Nosza, gyertyát gyújtottam az út szélén, s a tölcsér által összegyűjtött gázt... ráeresztem! Mit gondolnak? A láng kialudt-e? Ki a fenét! Még vidámabban lobogott! (Hál’istennek, nem metánhoz volt szerencsém! Durrant volna!) De ezután már bátran orromhoz tarthattam a slagot, óvato­san megszagoltam, majd nagyot húztam a föld alól felböfögő... HEGYI LEVEGŐBŐL!!! Megtörténhet, hogy nem értik, bolondnak tartanak, de elmagya­rázom! Négyszáz méter magasból érkezik a víz a tündérvölgyi vízmű­höz. Ez negyven atmoszférát jelent, ennyit a hálózat, a csapok, kazá­nok nem bírnak ki. Emiatt nyomáscsökkentőket helyeztek el útközben. Mély kutakat! A víz szabadon zuhog ezekben, és közben habosodik, levegőt sodor magával a csőbe. A Sikló alján pedig csőrepedés történt, olyan helyen, ahol a vezeték mélyebbről jön, majd lefelé ereszkedik, te­hát pozitív görbülete van, székely­esen szólva: „kankós” A levegő pedig mindig felül van. Ahol lyukat („likat”) talál, s ráadásul a... kankón, ott előbb-utóbb felszínre tör. Ötven évvel ezelőtt láttunk már ilyesmit! A líceum konyhakertjében voltunk (mai műhelyek helyén), amikor ott és felböffent vala az „erő”. Csórja tanár bácsi jelentette a parafenomént, kiszállt néhai Fábián Ernő igazgatónk, s azon minutumban az iskola teljes közönségét hazaparancsolá. Már aznap délután kiderült, hogy a közeli gőzmalom víznyomó csöve repedt meg, de heteken át vissz­hangzott a város: „Ha tudnánk, mi, kovásznaiak, hogy mifélétt élünk, elmenekülnénk a vidékről”. NYILA SÁNDOR

Next