Háromszék, 2016. október (28. évfolyam, 7914-7939. szám)

2016-10-18 / 7928. szám

2016. OKTÓBER 18., KEDD 21|Háromszeék Barcaföldvárra zarándokoltak Barcaföldvári magyar golgotaként említette a földvári fogolytábor utolsó tömegsírja helyén kiala­kított emlékkertet annak kezdeményezője, az emlékmű állítója, Ungvári Barna András volt hídvégi, jelenleg uzoni református lelkipásztor a helyszínre érkező autóbusznyi magyarországi zarándok­nak tartott előadásában múlt héten. SZEKERES ATTILA » A Gulág­­emlékév, magyarán a Szov­jetunióba hurcolt foglyok és kényszermunkások emlékévé­nek rendezvényei keretében a felsőzsolcai Megbékélésért Pol­gári Szövetség szervezésében, Fehér Tibor elnök vezetésével rendhagyó zarándoklatot szer­veztek. A közel félszáz részt­vevővel szerdán Kolozsváron Benkő Levente történész, új­­ságíró, a Háromszék volt szer­kesztője ismertette a földvári fogolytábor történetét. Csütör­tökön a helyszínen Ungvári Barna András köszöntötte a vendégeket. Sofonius könyvé­ből vett igét (3:16-17) idézett. Isten szava a prófétai üzeneten át szólt az Ószövetség népének, Jeruzsálemnek, Sionnak, an­nak a népnek, amely elcsüg­gedt, elbátortalanodott, szíve nehezen nyílt meg a jó hír előtt, kishitű, kételkedő volt. Az em­berek nem tudták, mit hoz a holnap, ki tartja meg őket. Ha­sonlóképpen a barcaföldvári 2-es számú fogolytáborban sínylődök is sokszor feltették ezt a kérdést, mondotta a lel­kész, hozzátéve, úgy gondol­ták, meghalt a reménység is. Milyen csodálatos gondviselé­se Istennek, hogy elhangzott és ma is hangzik a biztatás. A bűn súlya alatt nyögő ember­nek szól a biztatás, a bátorítás: ne félj, én vagyok a te Megvál­tód! Veled vagyok, nem hagy­lak el, sem el nem távozom tőled. Itt, a Barcaföldváron, Ligeten vagy más fogolytábo­rokban sínylődők számára is hatalmas biztatás, reménykel­tő fénysugár lehetett az isteni üzenet, hogy nincs minden elveszve, nem fordult el az Úr, lehet őt keresni és meg is lehet találni - zárta igemagyaráza­tát a tiszteletes. Ezt követően az emlékműállítás nehézsé­geit sorjázta: az 1999-ben a I. földvári fogolytáboros meg­emlékezésen nem sikerült az emlékműavatás, de 2000. jú­nius 24-én már igen. Aztán az emlékművet traktorral lehú­­zatták, de sikerült elérni an­nak visszaépítését 2001. június 21-én, és újraavatni augusztus 4-én. Gulybán Tibor felsőzsol­cai görögkatolikus lelkész, es­peres liturgiai szolgálatot tar­tott, és imádkozott az elhunyt foglyok üdvéért. Fehér Tibor elnök megköszönte a fogadta­tást, és elhelyezték az emléke­zés koszorúit. Hidvégen, a volt kántor­tanítói lakásba átköltöztetett földvári fogolytáboros emlék­szobában Nagy János helybeli lelkipásztor fogadta és kö­szöntötte a felsőzsolcai zarán­dokokat. Az emlékszoba lét­rejöttének körülményeiről és 2001. november elején történt avatásáról szólt Ungvári Bar­na András, aki Páll Domokos csíkszépvízi elhunyt fogoly példájával felhívta a figyel­met a kettétört személyes sor­sokra, életekre, megcsonkított családokra. Benkő Levente Bacsó Lajos feldobolyi túlélő szabadulásának történetét mesélte el az általa adományo­zott drótvágó ollót felmutatva. Nagy János Nagy B. Imre szá­­razajtai túlélő szabadulásá­nak történetét idézte. A magyarországi zarándo­kok Háromszékről a foksányi fogolytáborhoz utaztak. FOTÓ: BEN­KŐ LEVENTE A tűzkárosultak javára gyűjtenek­ ­ » HECSER LÁSZLÓ» Tegnap a helyszínen meglátogatták a kárt szenvedett Bács Piroskát és családját. Az asszony és fiai panaszolták: több hónapnyi takarékoskodással új kály­hát vettek, s éppen az okozta tragédiájukat, minden ruhá­juk, bútoruk és élelmük oda­veszett. Kétségbeesésük ha­tártalan: nem tudják, mi lesz velük a télen. Szakács László alpolgármester és az egyik szomszéd, Kelemen Lajos az­zal biztatja a megtört káro­sultakat: minden tőlük telhe­tőt megtesznek, hogy a hideg hónapokat átvészeljék. Az önkormányzat valószínűleg gyorssegélyt utal ki, a szom­széd szerint a baróti közbirto­kosság már ígért tűzifát, a re­formátus egyháztól ágyneműt és ruhát kaphatnak. A tanácsteremben a város­­vezetés mellett a Gondviselés Segélyszervezet, a Zöld Ifjak Környezetvédő Egyesület tag­jai, a károsultak rokonsága és barátai voltak jelen. Lázár- Kiss Barna András polgármes­ter szerint nehézkes lesz a segítségnyújtás: a leégett ház hivatalosan nem is létezett, a telekkönyvben nem szerepel. Továbbá az új ház építkezé­si engedélyének kiváltásával járó költségek alól nem lehet mentesülni. Mint mondotta, nem annyira a hivatal szolgál­tatásainak költsége nagy, ha­nem a topográfiai felmérés és a tervrajz elkészítése, a jóvá­hagyások beszerzése megkö­zelítőleg ötezer lejes kiadással jár. Azt pedig nem tehetik meg, hogy eltekintenek ezektől, mert nekik kell bírságolniuk, sőt, végső esetben még le is kell bontatniuk az engedély nélkül épült házat. A Mihály Klárával való tanakodást követően Bá­­csék úgy döntöttek, vállalják az engedélyek kiváltásához szükséges összeg előteremté­sét. Eddig már kaptak ezer lej támogatást, s ha a városra ki­terjedő gyűjtés eredménnyel jár, nem lesz gond az anyagi­akkal. Bácsék abban bíznak, a két idősebb gyermek munkát kap, s tavaszig, amíg az épít­kezés elkezdődhet, ők is előte­remtenek néhány ezer lejt. A károsultak érdekében történő adománygyűjtés a jövő héten veszi kezdetét. Azért nem lehet nyomban nekilátni, mert Bácsék min­den okirata odaveszett, azok hiányában még a legelemibb lépést, a bankszámlanyitást sem tudják megtenni. Ez nem is olyan nagy baj­­ volt az egyhangú vélemény: leg­alább lesz idő elkötelezett önkénteseket toborozni s népszerűsíteni a készülő ese­ményt. A siker érdekében megkeresik a vállalkozókat, bíznak a diákság, a nagyobb létszámú cégeknél dolgozók együttérzésében, délutánon­ként és esténként pedig meg­hatalmazott, igazolvánnyal ellátott önkéntesek fognak a barátiak ajtaján kopogtat­ni, de a polgármesteri hiva­tal titkárságán is gyűjtik az adományokat. Bács Piroska köszönetet mondott az egy­begyűlteknek: bármit és bármennyit kapjanak majd, hálásak az összefogásért és az őszintén nyújtott segítő jobbért. ■R a múlt hét Medveballada M­ostantól a turisztikai vállalatok azzal csalogathatják leg­könnyebben a külföldi vadászokat, hogy ha medvét akarnak lőni, nem kell egyebet tenniük, csak eljönnek Nagyszebenbe, megszállnak egy ötcsillagos szállodában, kikönyökölnek az ablakba, és meglőhetik az éppen arra sétáló vadat. A múlt heti brumi kilövé­sének felvételeit illusztrációként lehet mutogatni, azzal a szöveggel, hogy lám, itt annyi a barlanglakó, hogy még a háztetőkön is mász­kálnak, nem csak a holdkórosak. Aztán az is jó reklám, ha bemutat­ják, amint a helyi rendőrség, a sürgősségi helyzetek felügyelőségének emberei és maszkosok ingyen vesznek részt a medvék puskacső elé terelésében. Ha meg másként nem sikerül leteríteni a szelíd fene­vadat, akkor egy rögtönítélő bíróság halálra ítéli, falhoz állítják, és végez vele egy kivégző vadászosztag, ahogy ez most Szebenben történt. A kilövési kvóták növelését elérők éppen előre ittak a medve, farkas, hiúz, vadmacska bőrére - de most már az állatvédők a maci meggyilkolása kapcsán országszerte tüntetnek ellenük. A szebeni medvét még a volt szebeni polgármester, Klaus Iohannis államelnök is meggyászolta. Azt mondta: el kellett volna kábítani, de az illetékesek felkészületlenek voltak. Biztos azért, mert ilyesmi ritkán fordul elő. (Az viszont érdekes, hogy tudjuk, minden évben lesz tél, de arra sem vagyunk soha felkészülve.) Van, aki azt állítja: megpróbálták elkábítani, de az altatólövedék nem használt. Lehet, nem került, aki felírja neki a kábítólövedéket, az embernek sem adnak recept nélkül, csak úgy altatót a patikában. Ráadásul, ha az egészségügyi kártya(vár)rendszer éppen össze­omlott, akkor a beteg álmatlanul várhatja, míg az ismét feléled. Ki tudja, lehet, hogy a brummogónál nem volt egészségügyi kártya, vagy a rendszer nem működött, ezért nem lehetett neki felírni a ká­bítószert. De az is lehetséges, hogy az altatógyártó, amint nálunk szokás, felhígított szert forgalmazott, és ezért az annyit használt a medvének, mint halottnak a szenteltvíz, így aztán, bár ő nem kérte, végül eutanáziát hajtottak rajta végre. Ezt az emberbetegeken is lehetne gyakorolni, és így látványosan csökkenne számuk. A társadalom általában emberpárti. Chilében egy állatkertben egy férfi, aki öngyilkos akart lenni, levetkőzött és bemászott az oroszlánok ketrecébe. Ahelyett, hogy hagyták volna végrehajtani merész tervét, lelőttek két oroszlánt, így mindenki rosszul járt. Az öngyilkos, bár meg akart, nem halt meg, a két oroszlán, bár nem akart, elpusztult. Amerikában egy négyéves gyerek beesett egy gorilla kifutójába. A védett állat nem bántotta, de mert izgatott lett, arra gondoltak, nem tudják egykönnyen elkábítani, ezért lelőtték. Most a majompártiak azt mondják, a szülők nem vigyáztak majomszeretettel kölykükre, és ők a hibásak a gorilla haláláért. Az állatvédők és az embervédők állandóan szembekerülnek egymással, s olyankor farkasszemet néz­nek. Az állatvédő úgy néz a vadászra, mint lőtt medvére és fordítva. A vadkárt szenvedők és a vadászok azt mondják, sok a vadállat, ezért sokat kell kilőni, mert pusztítják a terményt, háziállatokat, és embert is ölnek. Az állatvédők azt bizonygatják, ez nem igaz, csak a vadpusz­títók állítják, hogy nagy legyen vadászzsákmányuk. Vigyázatlan au­tóvezetők is sok ember halálát okozzák, mégsem irtják a sofőröket. Ki tud itt kiigazodni? Van, aki azt hangoztatja, hogy a jámbor vadállatot orvul csempészték a városba, ezzel is bizonyítván, rengeteg medve van nálunk, és azok már nem férnek a rengetegben és a bőrükben, ezért ha nem irtják őket, a városokat is elárasztják. Más vélemény szerint ez egy valaki által felnevet állat volt. Az emberek kivágják az erdőket, így nincs hová elbújniuk a vadaknak. A medve ilyenkor vonul barlangba téli álmot aludni, de a barlangokban a barlangkutatók tanyáznak, így a medvék az emberek lakhelyén próbálnak maguknak búvóhelyet találni. Ez a medve hallhatott arról, hogy Nagyszeben Európa kulturális fővá­rosa volt, és abban reménykedett, hogy itt vele kulturált módon fognak viselkedni. Nem így történt. KUTI JÁNOS KÖZELET Egyéves az RMDSZ kézdivásárhelyi nőszervezete SOCHOM ISTVÁN • Az RMDSZ kézdivásárhelyi nőszerveze­te pénteken este a Kosztándi Képtárban ünnepelte fennál­lásának egyéves évfordulóját. A születésnapi rendezvényen a Közösségépítő nő díjjal kitün­tették Bakk-Vitális Mária Kin­gát, a New Fashion Rt. és Zarah Moden Kft. vezérigazgatóját, aki az elmúlt évek során példa­értékű közösségépítő munkát fejtett ki. A díjazott Londonból videótelefonon mondott köszö­netet a figyelmességért. Fejér Melinda helyi önkormányzati képviselő, a szervezet elnöke megköszönte mindazoknak, akik az elmúlt időszakban te­vékenységükkel segítették a szervezet munkáját, és vetített képes előadással szemléltette a nőszervezet egyéves tevékeny­ségét. Az ünnepségen - melyen részt vett Fejér László Ödön par­lamenti képviselő, Benkő Erika, a szövetség képviselőjelöltje és Áj­gél Ágnes, az RMDSZ megyei nőszervezetének elnöke - több, a nőszervezetet segítő hölgy munkáját köszönték meg kis ajándékkal.

Next